Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 126. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. május 29. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: ingj Nem játékszer min (3. o.) jjjjji Kaposvári újítókkal jjjjjj a Budapesti Ipari Vásáron :::::: (4. o.) jijjjj Rejtvény, humor iijiii Ili!ii!lü=::!:!!!=!!!!!l!!i!i5! (7. o.) ijjjjj A pártnak a tömegekbe vetett bizalma rendíthetetlen Kádár János elvtárs beszéde a, Hazafias Népfront II. országos kongresszusán Az Építők Rózsa Ferenc mű­velődési házának dísztermében szombaton folytatta munkáját a Hazafias Népfront II. orszá­gos kongreszusa. A tanácsko­zást Harmati Sándor, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára nyitotta meg, majd a küldöttek nagy tapsa közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja emelkedett szólásra. Beszéde elején tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága szí­vélyes üdvözletét és legjobb kívánságait, majd így folytat­ta: A kongresszus munkája egész népünk életére kihat és nagy jelentőségű. Ez következik a tanácskozás központi kérdései­ből is. IU mindenki azt keresi, hogyan tömörithetnénk még jobban a haza minden hű fiát, minden alkotó erőt népünk boldogulásának, a szocializmus és a béke ügyének hasznos szolgálatára. Ez ma a legna­gyobb jelentőségű, egyben a legszebb feladat mindnyájunk számára A Hazafias Népfront ma élő, hatalmas és növekvő erő, nagy tekintéllyel és befolyással rendelkező mozgalom. Vezető ereje a munkásosztály forradalmi pártja, részt vesz­nek benne dolgozó népünk leg­nagyobb tömegszervezetei, a magyar társadalom kiemelkedő és legaktívabb párton kívüli személyiségei. A szó igaz ér­telmében a nemzetté vált ma­gyar nép frontja. Szava ezért visszhangot keltő, alkotó tettekre serkent. Évek során sok szó esett arról, mi a Hazafias Népfront jövője. Mindazok, akik ott vol­tak a hazafias népfront-moz­galom bölcsőjénél, tudják, hogy a mozgalom életre keltő kezde­ményezői a kommunisták vol­tak. Mindazok, akik kezdettől fogva együtt voltak velünk, kommunistákkal a népfront­mozgalom harcaiban, jól tud­ják, hogy e népi tömörülés számunkra sohasem napi, so­hasem taktikai kérdés volt, ha­nem a nagy Lenin tanította szövetségi politika maga. amely egész nagy történelmi korszak­ra szól. A Hazafias Népfrontra mindaddig szükség van, amed­dig maguk az osztályok meg nem szűnnek, ameddig létre nem jön az egységes kommu­nista társadalom. Beszélt ezután Kádár elvtárs a Horthy-fasizmus ideje alatti népfront-mozgalomról, majd így folytatta: Majd fordult a történelem kereve. s a Szovjetunió fel­szabadította népünket a fasiz­mus igá^a alól. Akkor ismét a Népfront tömörítette a haza­fiakat új feladatra, arra, hogy építsünk újból országot a ro­mok helyén. Ma ismét más a helyzet. Az ország feléoült. Ma már a haza eddig nem látott felvirágoztatását, a szocialista Magyarország feléoítését szol­gálja a hazafias erők szövet­sége, a Népfront. Mint látnivaló, népfront- mozvalmunk alig húszeszten­dős története példázza a nép­front-mozgalomba tömörült emberek számára: az idÄ«zerü vál­toznak, de nem változik, állandó kötelezettség ma­rad az, hogy nagy nemzeti feladataink mielőbb és legjobb megoldása érdeké­ben tömörítsük és mozgó­sítsuk mindazokat a honfi­társainkat, akik szívükön viselik a nép, a haza sorsát. Ez a Hazafias Népfront múltja, a jelene és egyben biztató jö­vője is. Mindezek tudatában joggal nevezhetjük a Hazafias Nép­front kongresszusát nagy je­lentőségű tanácskozásnak. Egyetértek Kállai és Ortu- tay elvtársak beszámolóival, a benyújtott működési szabály­zat tervezetével. Helyeslem és elfogadom a beszámolókat úgy is, mint a párt Központi Bi­zottságának képviselője, úgy is, mint a Hazafias Népfront budapesti értekezletének kül­dötte. (Taps.) Sok jelből megállapítható, hogy az egész kongresszus egyetértéssel fogadta a beszá­molókat. Ez igen jó, mert a jelenlévők egységét fejezi ki. Én magam a kongresszus előtt részt vettem a Hazafias Nép­front budapesti értekezletén, ahol ugyanez az egység nyilvá­nult meg. Azok az alapvető társadalmi kérdések, amelyek a kongresszusi beszámolók tar­talmát adták, képezték a Ha­zafias Népfront kongresszusát megelőző, előkészítő valameny- nyi tanácskozás fő témáját. Ezért nagyon jó, önmagában nagy politikai győzelem az, hogy ugyanezeket a lényeges elvi megállapításokat és célo­kat a korgresszust megelőző tanácskozásokon részt vett mintegy fél millió ember / is teljes helyesléssel fogadta, és szilárd egységben támogatta. A népfront-mozgalom te­vékenységét alapvetően meghatározó eszmék — a szocializmus eszméi. Ámbár nemcsak ebből állnak. Ezen a szilárd elvi alapon lé­tesült a széleskörű népi ösz- szefogás. amely helyes irányba hat, és alkotó tettekben jut ki­fejezésre. A párt úgy értékeli, hogy a népfront-mozgalom jól szolgálja szocialista céljainkat mind az eszmék általános pro­pagálásában, mind az eszme megvalósítását előmozdító gya­korlati tettekben. Jogos az a több ízben el­hangzott megállapítás, hogy 1956 után a hazafias népfront­mozgalom újjászületett, és új, magasabb, korábban nem is­mert fejlettségi fokot ért el. Meggyőződésem szerint a haza­fias népfront-mozgalom újjá­születése és jelentős fejlődése mindenekelőtt arra a kölcsönös bizalomra vezethető vissza, amely ezekben az években ki­alakult és hónapról hónapra erősödött a mozgalomban tevé­kenykedő kommunisták és párton kívüliek között. Ez a kölcsönös bizalom a mozgalom lelke és ereje. (Taps.) Mindenki, aki a hazafias népfront-mozgalom további 'eilődését kívánja, mindenek­előtt arra törekedjék, hogy ezt a kölcsönös bizalmat a továb­biakban is megtartsuk, és még inkább erősítsük. Ez a bizalom nem kritikátlan vakhit, hanem olyan kapcsolat, amely a kommunistákat vezérlő esz­méktől elvá’aszthatatlan. a párton kívüli tömegekvm Pe­dig a saiái-. közvetlen tapaszta­lataikból fakad. Mi, kommunisták tudjuk, hogy eszméink — a szocializmus, a kommunizmus — úgy és olyan mértékben valósul­tak meg eddig is, s való­sulnak meg a jövőben is, amilyen mértékben az. esz­mék igazságáról felvilágo­sító szóval meg tudjuk győzni a párton kívüli dol­gozók millióit. Ügy és olyan mértékben való­sulnak meg eszméink, amilyen mértékben azokat a magyar nép alapvető tömegei maguké­vá teszik és készek velünk együtt megvalósítani. A párt­nak a tömegekbe vetett bizal­ma rendíthetetlen. A legnehe­zebb helyzetben is erre építet­tünk, ma is és a jövőben is er­re építünk. Szeretnék külön szólni a párton kívüli dolgozó tömegek­nek a kommunisták iránt táp­lált bizalmáról. Miért erős ma ez a bizalom? Mi, akik jelenleg a Magyar Szocialista Munkás­párt különböző felelős poszt­jain dolgozunk, magunk harco­lunk legjobban az olyan korlá­tolt szemlélet ellen, mintha a korábbi években mindenki mindent rosszul csinált volna, mi magunk pedig most hibák és hiányosságok nélkül dol­goznánk. Annak a bizalomnak, amelyet ma a tömegek a kom­munisták iránt táplálnak, vé­leményem szerint nem az a forrása, mintha bárki is azt hinné, hogy ma a párt összes szervezete, valamennyi funk­cionáriusa hibamentesen dolgo­zik. Nem. A tömegek nagyon jól tudják, hogy minden em­ber, aki dolgozik, hibázik is. és ez a szabály a kommunisták­ra is érvényes. A tömegek erős bizalmának forrása más. Ennek a bizalomnak a for­rása, hogy most már évek tapasztalatai a1 apján győ­ződtek meg arról, hogy a párt egészét, valamennyi szervezetének tevékenysé­gét a marxizmus—lenlniz- mushoz való hűség, a nép érdekeinek jó szolgálatára való becsületes törekvés hatja át. Az emberek tudják, hogy a pártban megvan a szükséges eltökéltség és politikai bátor­ság, hogy mindenkor kemé­nyen fellépjen a nép ellensé­geinek gáncsvetéseivel szem­ben, de ugyanúgy a munka közben felmerülő hibákkr szemben is. Az is közismert, hogy a pártnak ez a belső szi­lárdsága nehéz és súlyos kö­rülmények között vívott, áldo­zatos harcban kovácsolódott ki és éppen ezért maradandó. A tömegek már saját tapasztala­tukból tudják, hogy a párt po­litikai irányvonala szilárd és helyes, mert az építés eredmé­nyeket hoz, az emberek élete javul. A Hazafias Népfront kong­resszusán meg kell nyíltan mondanom a kommunisták ne­vében, hogy harcunkban nem­hiába volt minden reményünk alapja a dolgozó tömegekbe vetett bizalom. A dolgozó tö­megek pártunk célkitűzéseit az elmúlt nehéz években mindig nagyobb mértékben támogat­ták, mint ahogy arra mi ma­gunk számítottunk. Ezért ha­marabb tudtuk helyreállítani az ország törvényes rendjét, előbb tudtuk a termelést meg­indítani és fejleszteni, gyor­sabban haladt a mezőgazdaság szocialista fejlesztése, nagyobb volt a Hazafias Népfront vá­lasztási győzelme, mint ahogy az előzetesen remélhető lett volna. Közös feladatunk tehát a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom megőr­zése és továbbmélyítése, mert ez az az erő, amely töb­bek között a hazafias nép­front-mozgalomban is oly sok szép eredményt hozott népünk javára, és még az eddigi eredmények­nél is szebb reményekkel biz­tat a jövőre. Elvtársak! Kedves barátaim! Az eredményes munka felté­tele volt, ezért helyesen tettük, hogy teljes nyíltsággal vetettük fel és tisztáztuk a Hazafias Népfront politikai vezetésének kérdését. Mindenki ismeri és elfogadja azt az elvet, hogy a Hazafias Népfrontba tömörült különböző dolgozó osztályok politikai szövetségének vezető­je a munkásosztály, illetve köz­vetlenül a munkásosztály él­csapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Annak alátámasztására, hogy ez nem véletlen, nem dogma következtében alakult ki, ha­nem törvényszerű, és azért is, hogy helyesen értelmezzük ha­gyományainkat, a történelemre kell utalnom. A régi kiváltságos osztályok, a birtokos nemesség, a polgár­ság soraiból is kerültek ki nagy emberek, akik helyesen kormányozták az országot, akik dicsőséget hoztak a magyar névre, akikre munkásosztá­lyunk ma is tisztelettel emlé­kezik. Ilyenek voltak az ál­lamalapítóként tisztelt István király, Hunyadi János és Má­tyás, Rákóczi, Széchenyi, Kos­suth és mások. De mi nem fo­gadhatjuk el azt a történelem- szemléletet, amely az egykori uralkodó osztályok köré fonja a dicsőség sugarait, de hallgat politikájuk árnyoldalairól, és hallgat a népről. A főnemesi osztály és a bur­zsoázia adott ugyan az or­szágnak néhány hiváló embert is, időnként védte a hazát is. Ezek az uralkodó osztályok azonban ezer éven át kegyet­lenül elnyomták és kizsákmá­nyolták a nép dolgozó töme­geit. Az úgynevezett történel­mi osztályok még akkor is, amikor védték a hazát, egyben saját Zsákmányoló hatalmu­kat i:, védték. Amikor pedig e kettő ütközött, mindig a há­zéi* hagyták cserben és árul­ták el. Ezért, ha visszatekint­ve a múltba a nemzetfenntar­tó erőt keressük, akkor a ba­bért és a hála koszorúját el kell vennünk a nemességtől és a polgárságtól, és a dolgozó osztályoknak kell adnunk. (Taps.) Dózsa, Esze Tamás, Táncsics, majd a munkásosz­tály nagy fiainak vezetésével a szabadság zászlaja, a haza iga­zi harcosai voltak. Az ő haza- fiságuk tiszta hazafiság, igaz hazafiság, és mi ennek a haza- fiságnak a folytatását akarjuk. (Nagy taps.) Ahhoz, hogy a magyar nem­zet végre révbe érhessen, új osztálynak kellett jönnie a nép vezetésére. Olyan osztály­nak, amely maga dolgozik, és nem zsákmányol ki mást. Ilyen osztály a munkisosztály, és ezért vezeti ma az egész né­pet, a nemzetet történelmi út­ján. Az az osztály, amelynek zászlajára a szocializmus, a oroletár internacionalizmus, nz if?37. '■•'z-cig^p, a népek ba­rátsága, a béke van írva. Ezért a vezető erő a hazafias nép­front-mozgalmon belül is a munkásosztály, annak forra­dalmi pártja, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt. (Nagy taps.) Pártunk vezeti ma a társa­dalom életét, irányítja a szo­cializmus építését és kormá­nyozza az országot. Mi, kom­munisták, pártunk VII. kong­resszusának nagy nyilvánossá­ga előtt is belső meggyőződés­ből vallottuk, hogy a vezetés felelőssége pártunk számára nem »uralkodást-«, hanem a munkásosztály céljainak, a ma­gyar nép érdekeinek hű szol­gálata. Pártunk mindenkori felada­tának tekinti, hogy a kommu­nizmus eszméihez hűen, elvi engedmények nélkül, jól szol­gálja a dolgozó nép érdekeit és megvédje azt osztályellensé- geink és a nemzetközi imperia­lizmus mindenféle támadásával szemben. (Taps.) Az utóbbi években alapjá­ban sikerült kialakítani a pártnak azt a helyes munka­stílusát, amely egyedül alkal­mas eszméink megvalósításá­hoz: mindig együtt a töme­gekkel. Ez azt jelenti, hogy minden jelentősebb feladatot előbb meg kell tanácskozni a tömegekkel, a tömegeknek tudniuk kell, hogy mit, miért és hogyan kell megvalósítani és azután cselekedjenek egy akarattal. Így törekedett dol­gozni a párt a Hazafias Nép­front keretében is, erre törek­szik a jövőben is. Tisztelt elvtársak! Kedves barátaim! Jelenleg a hároméves terv sikeres befejezése a fő feladat. Ezzel megfelelő kiinduló ala­pot kell teremteni az új ötéves tervhez. Most és az előttünk álló években meg kell tanul­nunk, a termelési lehetősége­ket jól kihasználva, a nyers­anyaggal, energiával igen ta­karékoskodva, a munka ter­melékenységét növelve az ed­diginél több, jobb és olcsób­ban előállított gépet, ipari fo­gyasztási cikket, kenyeret, ku­koricát, húst és minden más terméket termelnünk. Mindezt úgy, hogy közben szocialista iparunkat, közleke­désünket, kereskedelmünket fejlesszük, szocialista jellegű Achátz Imre, a Pécsi Közgazda­sági Technikum igazgatója, Barcs Sándor, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Bencsik István, a Debreceni Mezőgazdasági Akadé­mia igazgatója, Bognár József egyetemi tanár, Bognár Rezső deb­receni egyetemi tanár, Bugár Já- nosné, a SZOT titkára, Bulla Elma Kossuth-dljas színművésznő, Cse- terki Lajos, az MSZMP Fejér me­gyei pártbizottságának első titká­ra, Danovits Lajos villanyhegesz­tő, Győr, Darvas József, az Írószö­vetség elnöke, Dinnyés 4.ajos, az országgyűlés alelnöke, Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács elnöke, Do­bos László, a Bács megyei bíróság tanács-vezetője, Erdey-Gruz Tibor egyetemi tanár, Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, - Gáspár Sándor, az MSZMP Budapesti Pártbizotfságá- nak első titkára, Göncz Ilona több­szörös sztahanovista szövőnő, Szombathely, Grősz József kalo­csai érsek, Harrer Ferenc nyugal­mazott alpolgármester, Budapest, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás-pa­mezőgazdasági nagyüzemein­ket, az állami gazdaságokat, a termelőszövetkezeteket megszi­lárdítsuk és továbbfejlesszük. Elhatároztuk és bizton hisz- szük, hogy a nép öntudatos támogatásával a legközelebbi években a szocialista társada­lom alapjait hazánkban telje­sen lerakjuk, s azt követően a szocialista társadalom felépí­tését befejezzük. (Taps.) • A párt Központi Bizottsága nevében örömmel állapítha­tom meg, hogy a Hazafias Népfront az el­múlt években hatékony és érezhető segítséget nyúj­tott a gazdasági építőmun- ka előmozdításában is, a falu szocialista átalakításá­ban is. Kívánatos, hogy a Hazafias Népfront a jövőben fejlessze tovább ilyen irányú munkáját. A kongresszuson is sok szó esett már arról a társadalmi munkáról, amely a Hazafias Népfront égisze alatt folyik. Ez a tevékenység valóban ket­tős haszonnal járó munka. Egy­részről megvan az effajta tár­sadalmi munkát végző embe­rek közvetlen érdekeltsége és haszna is, hiszen saját életü­ket teszik kulturáltabbá, szeb­bé. De a társadalmi munka ennél is többet jelent: fejlesz­ti, erősíti a közösségi szelle­met, a szocialista öntudatot. A Hazafias Népfront mun­kájáról a maga egészében szól­va csak azt mondhatom a nép­front-bizottsági tagoknak és ak­tivistáknak, a kongresszusi küldötteknek: érezzék, hogy az az út, amelyen eddig jártak, helyes út, most az a feladat, hogy bátran előre, további új sikerek várnak önökre. A jól végzett munka tiszta lelkiis­merete és a nép megbecsülése ad új erőt az új feladatokhoz! Bizakodással nézhetünk a jövőbe azért Is, mert népünk szocialista törekvéseinek a nemzetközi helyzet is kedvez. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében mégegyszer szivből köszöntőm a Hazafias Népfront kongresszusának tisztikarát, elnökségét, valamennyi kül­döttjét, részvevőjét. Jó egész­séget, sok sikert, személyes boldogságot kívánok szívből mindnyájuknak — fejezte be hosszantartó nagy tapssal fo­gadott beszédét Kádár János. (MTI) raszt kormány első elnökhelyette­se, Kisházi Ödön munkaügyi mi­niszter, Kodály ZolUn Kossuth dí­jas zeneszerző, Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Nagy józsefné, a Goldberger Tex­tilművek igazgatója, Ortutay Gyu­la, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem rektora, Parragi György Kossuth-dijas újságíró, Péter Já­nos, a külügyminiszter első helyet­tese, Pióker Ignác Kossuth-diias gyalus, Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke, Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Szabó Áznádné ta­nár, Csurgó, a csurgói járási Ha­zafias Népfront elnöke, Szakasits Árpád, az Országos Béketana j el­nöke, Szabó Pál Kossutb-díjas iró, Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Tóth La­jos vezérőrnagy, Budapest, Vigh Imre, a szckkutasi Viharsarok Termelőszövetkezet elnöke, z. Nagy Ferenc, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnökhelyette* A Hazafias Népfront ügyvezető elnökségének tagjai: Elnök: Kállai Gyula. Alelnökök: Bognár Rezső, Darvas József, Do­bi István, Gáspár Sándor, Harrer Ferenc, Szabó Pál, Z. Nagy Fe­renc. Főtitkár: Ortutay Gyula. Titkárok: Bihari László, az Élel­miszeripari Minisztérium műszaki irodájájuaU vezetője« Harmati Sán­dor, a Hazafias Népfront Orsz Tanácsának titkára, Nánási Lé a Szövetkezetek Országos Sz< sége felügyel“* bizottságának « ke, Szatmári Nagy Imre, a l fias Népfront országos titl Vass Istvánná, az országgyűléí elnöke. A Hazafias Népfront országos elnökségének tagjai:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents