Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-26 / 123. szám

TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉLET Az öreglaki Kertészeti Termelőszövetkezet május 1-e óta folyamatosan szállít Balaton- boglárra a MÉK-nek primőr árukat. Egyik képünkön Horváth Ferencné (Brunner) pap­rikát, a másikon pedig Horváth Ferencné (Mikics) uborkát szed. Lóra ezután is szükség lesz A mai faluban már lépten-nyomon ilyen kijelentéseket hallunk: »Ismerjük a gépe­sítés előnyét, a mi munkánkat könnyítik meg a gépek, bárcsak még több volna belőlük!...-« S ahogy a parasztemberek felismerték a gépek jelentőségét, úgy vesztettek régi, »nél- kiülönzhetetlem« hírnevükből a lovak. Kezdetben még görcsösen ragaszkodtak lovukhoz, ezzel szemben ma a nagyüzemi gazdaságokban igye­keznek minél többön túladni, létszámukat csökkenteni. Ez természetesen helyes, hiszen valóban annyi lóra nincs szükség, de vigyázni kell, mert a túlzott kiselejtezés buktatókat rejt magában. Nézzük csak a helyzetet a számok tük­rében. A termelőszövetkezetek pontos tervet dolgoztak ki a kiselejtezésre. Igen fontos, hogy ezt az ütemtervet megtartsák, és ne igyekezzenek túlteljesítem! Megyénk termelő- szövetkezeteinek lóáUománya 26 030-ról a terv szerint 21 932-re csökken az év végére. Az irányelv az, hogy 1960 decemberére 100 hold földre 3—3,5 pár ló jusson. A terv ennek alapján készült ed, s év végére Somogybán ez lesz a helyzet. De a termelőszövetkezetek­nek a holnapra, a jövőre is gondolniuk kell! Tévedés ne essék: a fokozatos gépesítés nem jelenti azt, hogy a lovakra egyáltalán nincs szükség, hiszen a legtökéletesebben gépesített nagyüzemi gazdaság sem nélkülözheti ezt az igásállatot. Mivel az idei terv kielégíti a követelmé­nyeket, nem is ai jelen időre akarjuk felhívni a figyelmet. Az a lóállomány, amely az év vé­gén lesz, a gépesítés fokához mérten egye­lőre a jövőben is kell. De ne felejtsük el, hogy ezekből a lovakból évente átlagosan 2200 kihullik. A földművelésügyi miniszter rendelete viszont arról beszél, hogy a terme­lőszövetkezeteknek maguknak kell gondos­kodniuk a lóállomány biztosításáról, illetve pótlásáról. Tehát, ha a szintet tartani akarjuk, akkor az szükséges, hogy évente legalább 2200 csikó szülessék. Ezzel szemben a szövet­kezetek például ebben az évben mindössze 930 csikó felnevelését irányozták elő! Ezért félő, hogy a jövőben problémák fognak mu­tatkozni e téren. Egy nagyüzemi gazdaságnál döntő az előrelátás, s a szövetkezeteknek nemcsak a je­lenre, hanem a jövőre is gondolniuk kell. Ezért szükséges, hogy minden szövetkezet alaposan vegye fontolóra a kiselejtezés kérdé­sét. Ügyeljenek arra, hogy a kiöregedett lo­vak helyére mindenkor ugyanannyi fiatal iga­vonót tudjanak állítani! Az SZTK-biztosííások egyik válfaja a mezőgazdasági biztosítás A rendelet szerint mezőgaz­dasági biztosítottnak kell te­kinteni mindazt a személyt, aki más gazdaságában munka­bérért mezőgazdasági munkát vállal, azaz szánt, vet, kaszál, kapál, arat stb. Azonban van egy korlátozó intézkedés is. Nem lehet mezőgazdasági biz­tosított az; akinek tulajdoná­ban öt hold szántó vagy egy hold szőlő, illetve egy hőid gyümölcsös van, és emellett rövid időre — egy-két napra elmegy más gazdaságába dol­gozni. Például valaki öt hold saját szántón gazdálkodik, és egyikét napra elmegy másho­vá napszámba. Ha viszont va­laki az említett nagyságú bir­tokkal rendelkezik, de mással szerződést köt hat hónapra vagy egy évre, akkor már ki­terjed rá a biztosítási kötele­zettség, mivel a huzamosabb szerződés kizárja, hogy az il­lető saját birtokán is gazdál- . kodjék. j *■ A biztosítás kiterjed férfira és nőre életkorra való tekintet nélkül A munkáltató napi fog­lalkoztatás esetén 3,70 forint értékű bélyeget tartozik bele­ragasztani a dolgozó bélyeg­lapjába. Ebből az összegből a dolgozót egy forint terheli nyugdíjjárulék címén. Heti foglalkoztatás esetén 22 forint értékű bélyegből 6 forint, havi foglalkoztatás esetén 92 forint értékű bélyegből 25 forint tex'- heli a dolgozót. A mezőgazdasági biztosítás- •ól általában ennyit kell tudni. A termelőszövetkezetekben azonban ügyelni kell a követ- kezoki-e is. A szövetkezeti tag Í edolgozó családtagjait — ide- Hve feleséget, vöt, menyet, ^.►érmeket, akikkel közös ház­tartásban él a tsz-tag —, nem lehet mezőgazdasági biztosí­tottnak tekinteni. Biztosítot­tak lehetnek a termelőszövet­kezet pártoló tagjainak csa­ládtagjai, ha a szövetkezetben mezőgazdasági munkát végez­jogosult a dolgozó az orvosi és egyéb szolgáltatásokra ak­kor is, ha teljes négy hónapig semmilyen munkát sem vég­zett, és utána biztosítást sem fizettek. Érdemei Tolt szóvá tenni Kérdések, válaszok nyomában »Készségesen válaszolunk olvasóink hoz­zánk közvetlenül küldött vagy más módon szerkesztőségünkhöz juttatott kérdéseire is« ezt írtuk lapunk március 3-i számában, amikor első ízben jelent meg a »Termelőszö­vetkezeti élet-« című rovat. S néhány nap, pár hét múlva jöttek a levelek. Szinte mind­egyiknek az írója hivatkozott a fentebb idé­zett mondatra. Mekkora háztájit kaphatok, ha a feleségemmel együtt dolgozom a közösben? — kérdezte egyikük. Jogosult vagyok-e mun­kaképtelenségi járadékra? — rótta a kusza sorokat a papírra másik olvasónk. Erdőt ad­tam közös használatra szövetkezetünknek, ré­szesülhetek-e valamilyen kártalanításban? Kitől várhatok támogatást öreg napjaimban? — és ki győzné felsorolni az összes kérdést. Tudjuk, levélíróink kíváncsian várták minden csütörtökön az újságot: vajon ad-e feleletet, vagy mit válaszol kérdésükre a me­gyei pártbizottság lapja. Azok is nagy érdek­lődéssel olvasták közleményeinket, akik ugyan nem kértek felvilágosítást a szerkesztőségtől, de a másnak címzett útmutatásból választ kaptak a maguk kérdéseire is. Mintegy 110 kérdésre — de bizonyosra vesszük, hogy ennél sokkalta több embernek — adtunk választ a »Termelőszövetkezeti élet« eddig megjelent tizenkét számában. Má­sokat is, bennünket is érdekel: történt-e va­lami a lapban nyilvánosságra hozott panaszos ügyekben, intézkedtek-e az illetékesek, vagy maradt minden a régiben? Kálmáncsárál hárman kértek választ a szerkesztőségtől. Egyikük SZTK-ügyének ren­dezése folyamatban van, másikuk megbizo­nyosodott arról, hogy erdőterülete után ma­gasabb járadék illeti meg. Harmadikak — ifj. Tarlós Károly pedig, akinek április 14-i számunkban válaszoltunk — szorgalmasan dolgozik a Béke Tsz-ben. Erdészeti szakisko­lára szeretett volna menni, ám minden hoz­zájárulás nélkül elhagyta a szövetkezetei, A • közgyűlés — amint javasoltuk — megvitatni ügyét, s úgy határozott, hogy az idén marad­ion itthon, s ha becsülettel helytáll a mun­kában, akkor jövőre elengedik szakmát ta­nulni. Ezek a példák is tanúsítják, meg lehet találni a módját annak, hogy érvényesülje­nek a tsz-tagok jogai, s azokat senki se csor­bíthassa meg. A sajtóban szóvá tett jogos kö­vetelések nem maradnak magukra. Az érde­kelt szervek a nyilvánosságra hozott ügyeket szemmel tartják, elintézik. A Fonyódi Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya a szer­kesztőség közbenjárására vizsgálta meg és igazította el Kánya Lajos balatonkeresztúri olvasónk panaszát. A barcsi járás mezőgazdasági osztályán viszont nem érdemesítették kellő figyelemre a lapban megjelent, rájuk is vonatkozó köz­leményeket Ezért van az, hogy Kaiser József patosfai tsz-tag banki elszámolásának sorsá­ról mit sem tudnak a tsz-politikai csoportnál. Pedig éppen nekik kellene az ügyet szorgal­mazniuk. Kovács József helyettes osztályve­zető érdeklődésünkre elmondta, és példákkal igazolta, hogy a közvetlenül hozzájuk forduló ügyfelek problémáival behatóan foglalkoznak, és a lehetőségek szerint a helyszínen gyorsan intézkednek. Látogatásunk napján járt náluk Szabó Sándor Csokonyavisoritáról, aki csak 10 hold után kapott földjáradékot, holott 16 hold­ját használja a Zöldmező Tsz. A járási tsz- csoport egyik munkatársa, Pandurics István feladatul kapta, hegy pár napon helül járjon utána a panasznak. Ezzel a módszerrel segí­tik megoldani a jövőben az újságban feltárt problémákat is. Amint Kovács elvtárs emlí­tette, ezután nemcsak az olvasó, hanem a he­lyettes osztályvezető szemével is nézi majd a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapját. Bízunk abban, hogy így lesz. Nemcsak kérések, kérdések, hanem nagy figyelmet érdemlő jelzések is azok a levelek; amiket szerkesztőségünk címére küldenek az olvasók. Bátorítja őket, tollat ad kezükbe az a tudat, hogy a megyei pártlap olyan fórum, amelyhez nyugodtan fordulhatnak problé­máikkal, amely útbaigazítja őket, segíti elin­tézni panaszukat. Ez a bizalom arra kötelez bennünket, hogy nagy figyelmet tanúsítsunk minden levélírónk ügye iránt. A kérdések többségére nyilvánosan, az újság hasábjain felelünk, más kérdések elintézését levélben sürgetjük. A legutóbb például a kazsoki .Aranykalász Tsz elnökéhez továbbítottunk íöldjáradékkal kapcsolatos panaszt. Egy hatéi olvasónk osztopáni- földügyét a megyei mező- gazdasági osztály illetékes munkatársa fogja megvizsgálni. Tapasztalataink szerint meg­felelően és késedelem nélkül intézkednek a tanácsok, a termelőszövetkezetek ezekben az ügyekben. Íme egy példa: Török László (Kaposvár, Szigetvári u. 15.) levélben közölte velünk, hogy Látrány köz­ség határában földingatlanát minden meg­egyezés. hivatalos intézkedés vagy kártalaní­tás nélkül átvette az Alkotmány Termelőszö­vetkezet. Panaszosunk fellebbezett a Fonyódi Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztályához, de választ nem kapott. Felkértük a megyei mezőgazdasági osztály földrendezési csoport­ját, hogy vizsgálja meg a panaszt és intéz­kedjék. Erről lapunk május 12-i számában értesítettük olvasóinkat. Már a múlt h^ten megkaptuk a kivizsgálás eredményéről és az intézkedésről szóló értesítést, a minap pedig panaszosunk újabb levele érkezett hozzánk; Idézünk a rövid, de sokat mondó levélből; »Két hónapnál hosszabb ideig húzódó föld­ügyem a Somogyi Néplap közbelépésére egy hét alatt kedvezően elintéződött. A járási és a megyei mezőgazdasági osztálytól megkaptam az értesítést, sőt mi több: május 18-án már visszahelyeztek eredeti tulajdonjogomba.« Eh­hez nem kell kommentár... Márciusban, áprilisban sokrétű problé­mákra kellett választ adnunk, mert a tsz- ekben — főleg a télen alakult közös gazda­ságokban — számtalan kérdés volt tisztázat­lan. Azóta sok minden történt. Rendezték a tavalyi föld járadékot, felterjesztették az öreg­ségi, munkaképtelenségi járadék iránti ké­relmeket, kimérték a háztáji földeket, számba vették a közösbe kerülő jószágot, elérkezett a nagy munkák ideje (így a tsz-tagok nem ér­deklődnek aziránt, hogy vállalhatnak-e ideig­lenesen munkát másutt) — tehát túljutottunk a kezdet megoldatlan problémáinak özönén. Ezért van az, hogy május végén már keve­sebb kérdést juttatnak hozzánk a szövetkezeti gazdák. Mégis megismételjük március 3-án lett ígéretünket: készségesen válaszolunk ol­vasóink kérdéseire, ha nem az újságban, ak­kor levélben. Kötelességünknek érezzük, szük­ségesnek és helyesnek tartjuk ezt, mert ta­pasztaltuk, hogy az egyes emberek, az egyes tsz-tagok problémáit érdemes volt szóvá ten­ni lapunk hasábjain. raző^datógi* b55t tfSjJ08************500 008****************»0«^^ nek le kell rónia. A mezőgazdasági biztosítot­tat név szerint az SZTK al­központjához nem kell beje­lenteni, hanem a dolgozó a munka megkezdésekor köteles leadni a szövetkezetnek bizto­sítási igazolványát és bélyeg- lapját, s ebbe a szövetkezet a megfelelő mennyiségű bélyege-: két beragasztja. Az SZTK- szolgáltatásokat a biztosított csak akkor veheti igénybe, ha a bélyeglapot a községi tanács­csal szabályszerűen érvényesít­teti, illetve felülbélyegezteti. A biztosítási díj fejében a dolgozó és családtagjai min­denfajta szolgáltatásra jogo-J* sultak lesznek, azaz orvosi, n gyógyfürdői, gyógyszer- és kór­házi ellátásra, táppénzre,^ anyasági és temetkezési se- £ gélyre, valamint útiköltségre.: A betegséget megelőző hatvan: Juliska, a csapatvezető zetöjét. Azt mondják róla, Miközben beszélgetünk, egy Juliska nagyon vidám kid* hogy fáradhatatlan, lelkiisme- barátságos asszony lép a szó- lány. Most azonban komolyan retes és jó dolgos. Ez a szép, bába: — Én vagyok Juliska jelenti ki, hogy szeretne ko­csillagszemű barna lány már édesanyja — nyújtja a kezét, csis lenni. Szereti a lovakat­öt év óta tagja az Augusztus — Eldicsekedtél már vele. Egyik nap, amikor az asszo­20. Tsz-nek, pedig csak az hogy KISZ-vezetőségi tag nyokkal a pétisót szórták, a idén érte meg tizennyolcad- vagy? — kérdezi kislányától, szomszéd táblán az egyik fiú szór a virágfakasztó májust. — Ö, az vagyok már három boronáit. Fél óra múlva sze- — Ha nem esne, már meg- év óta! Jelenleg gazdasági fe- repet cseréltek, egyeltünk volna pár négy- lelős. Mi kiszisták fásítottuk a — Legalább nem kellett ci- szögöl cukorrépát. Tegnap es- kultúrház környékét. Néhány peinem a műtrágyát — kacag te korai kezdést határoztunk év múlva nagyon szép lesz! vidáman, csak úgy visszhang­éi. De így — mondja csügged- Nemsokára Balatonszemesre zik tőle a szoba, ten — a csapat papírmunkáit megyek öt napra KISZ-vezető- Most már értem miéri fér. vegzem el délután pedig be- ségi tanfolyamra. ^ meg olyan jól csapattag­nezek az irodába. Szeret sportolni is. Röplab- jaival hiszen öröm fefieí Az asztalon a munkaegység- da-csapatukkal be akarnak ne- együtt dolgozni, könyvek mellett nagy halom, vezni a falusi spartakiádra. Ifjú Kommunista folyóirat. Színdarabot nem adnak elő Nem. még nem megyek napon belül 24 napi, heveny-5 ^ faluban semmi élet semmi ba rakja őket, számok szerint, megjavul« című darabban so­... . ... ’ . ___ A ec/rrin+rwm 9 XJA+ „CC~7 „7____J_.lv __________l_ _____ b etegséget (tüdő-, mellhártya- gyulladás) megelőző 6 napi bélyeg lerovás is elegendő ah-: hoz — ha folyamatos', a mun­kaviszony —, hogy a dolgozó: az összes kedvezményben ré-Jj Szomorú idő, csatakos, esős. Míg beszélgetünk, gyorsan sor- nélküle. Május 1-én »A tolvaj [Z^2 nulni! A technikumiba akar­tam jelentkezni levelezőnek, de elkéstem a jeientkezésseL Jövőre majd résen leszek. Ta­lán hasznát veszi a szövetke­szépség. A határt nem veri fel most az asszonyok jóked­vű, hangos csapatának zaja, a lovukat biztató kocsisok kiál­tása, traktorok dübörgése. Ma minden csendes So- mogyjádon. Sok tócsa kerülgetése, hosz- szesüljön. $szu út és több útbaigazítás Még egy nagy előnye van azután végre egy apró ablakon mezőgazdasági biztosításnak:gkopo£?faíok. — Igen, itt la- a táppénz kivételével akkor isukik Juliska — kiáltja ki vala- megillsti a dolgozót minden/ki az utcára. Célhoz értem szolgáltatás, ha január 1-tőW.hát. november 30-ig összesen 156/ És most engedjék meg, ked- patban mindenki nő. és a hu- napon át biztosított, de decem-nves olvasóink, hogy bemutas- szonnégy tag közül húszán, hu- bér 1-től a következő év már-/sam Szilágyi Júliát, az Előre- szonketten mindennap megje- cius 31. napjáig nem. Tehát® brigád egyik munkacsapatve- lennek dolgozni. — A csapatom? Hát elmon- kát pörlekedett szerepbeli ma­danám rájuk a panaszomat, nyével. de... — Jaj, kirakom a paprika­— De? Nem meri? palántáimat az esőre — és úgy — A, dehogy! — kacag. — fut ki, mint a szél. . . , , Azért nem mondhatom el, Míg távol van, édesanyjával 2eb ha toooet tuaoK. mert nincs — néz rám hun- beszélgetünk, örül annak, hagy " cutul. — Mindegyik társamat három gyermeke jobb sorban cipóból egy karéjt dug a tás- nagyon szeretem. Még soha- nőtt fel, mint ö. örül, hogy kámba. sem veszekedtünk, ez biztosan már nem uradalmi cselédek, azért van, mert jól megértjük mint akkor régen Dadapusz- egymást, és olyan jól össze- tán, mikor Juliska született. Szerencsére nem ott nőtt már fel, így nem ismeri a cseléd­sorsot. Csak az ő beszédéből. Mert sokat hallanak róla, hald szoktunk. Aztán elmondja, hogy a csa­Búcsúzásnál a friss, hófehér — Nagyon finom ám! M* sütötte édesanyám. Annyi sok jó tulajdonságé mellett jószívű is. Íme, ilyen egy jádi kislány, aki munka­becsüljék eletüket! jobban a mostani csapatvezető. Merényi Karalyai

Next

/
Thumbnails
Contents