Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-26 / 123. szám

Csütörtök, 1960. május 86. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mi a szak szervesetek feladata az ötéves terv előkészítésében? Interjú Horváth Zoltán elvtárssal, az SZMT titkárával Az MSZMP VII. kongresz- szusa jóváhagyta a második ötéves terv irányelveit. Ennek alapján a különböző miniszté­riumok utasítása szerint a kö­zeljövőben megkezdik a válla­latoknál a tervjavaslatok ki­dolgozását. A tervezéseknél nagy feladat hárul a szakszer­vezetekre is. Megkértük Horváth Zoltán elvtársat, az SZMT titkárát, hogy tájékoztassa lapunkat a szakszervezetek szerepéről a második ötéves terv előkészí­tésében.- Mi a feladata a szakszer­vezetnek a tervjavaslatok ki­dolgozásánál? A legfontosabb feladat a dolgozók részvételét biztosíta­ni a tervjavaslatok elkészítésé­ben. Véleményük, munka köz­ben tapasztalt észrevételeik nagyban megkönnyítik ezt a munkát. Ehhez szükséges a politikai felvilágosítás is. A dolgozók körében ismertetni kell a második ötéves terv cél­kitűzéseit és a tervezéssel kap­csolatos munkákban való rész­vétel fontosságát. A szakszervezeti bizottságok nem végeznek a gazdasági szervekkel párhuzamosan ter­vezőmunkát, csupán a terve­zés előkészítésében működnek közre, valamint észrevételeik­kel segítik a tervjavaslat he­lyes elkészítését.- Milyen mádon vonják be a dolgozókat a tervelőkészítésbe? A szakszervezeti bizottság ülésén jelölik ki azokat a dol­gozókat, akik az sz. b. megbí- zottaiként tevékenykednek. Ök már a tervkészítés előtt ismer­tetik a szakszervezeti bizottság eddigi gyakorlatában kialakult véleményeket. Nagyobb válla­latoknál — pL Textilművek, Ruhaüzem — helyes lenne üzemrészenként létrehozni egy- egy bizottságot, mely az illető üzemrész második ötéves ter­vének kidolgozásában nyújt­hatna segítséget. A már elkészült tervfejeze­teket tervismertető tanácskozá­sokon vitassák meg a dolgo­zókkal. Ismertessék részlete­sen a tervjavaslatot, hogy mi­nél több dolgozó szólhasson hozzá. Esetleg célszerű össze­hívni olyan aktíva-tanácsko­zást is, melyen a tervfejezet­Saját erőből bővítik a csömendi Március 1. Tsz istállóját. A megnagyobbított istállóban 72 szarvasmarha fér el. ben leginkább érdekelt dolgo­zók vesznek részt. A véleményeket, javaslato­kat kivétel nélkül meg kell vizsgálni, s az ésszerűeket be kell építeni a tervbe. A nem megfelelő javaslatokra is kö­telesek válaszolni a tervkészítő brigádok. Az így elkészített tervjavas­latot véleményezés végett üze­mi tanácsülés elé kell terjesz­teni, majd az üzemi tanács ész­revételeinek bedolgozásával a vállalat az illetékes felsőbb szervhez küldi jóváhagyás vé­gett.- Mire kell különös figyel­met fordítaniuk a szakszerve­zeteknek? Rendszeresen ellenőrzik a szakszervezetek, hogy szaka­szonként megvitatják-e a dol­gozókkal a tervjavaslatot, s az észrevételeket helyesen építik-e be a tervbe. Ugyancsak a szak- szervezetre hárul megvizsgál­ni, hogy figyelembe vették-e a fejlettebb munkafolyamatok bevezetését, a gépek megfelelő kihasználását. Az elmúlt években gyakran elhanyagolták a szociális léte­sítmények fejlesztésének meg­teremtését. Csupán az üzemet bővítették. A szakszervezet most megvizsgálja, hogy az üzemrészek bővítésével párhu­zamosan bővülnek-e a szociá­lis létesítmények is. Tervbe vettek-e megfelelő munka- és egészségvédelmi berendezése­ket?- Milyen támogatást nyújta­nak a területi és megyei bizott­ságok a szakszervezetek terv- előkészítő munkájához? A területi és megyei bizott­ságok állandóan figyelemmel kísérik a vállalati szb-k tevé­kenységét. A középszervek egy- egy üzem tervkészítéssel kap­csolatos munkáját megvizsgál­ják, s azt véleményükkel, ta­nácsaikkal segítik. A területi és megyei bizottságok a terv- készítéshez értő szakemberek­ből brigádokat szerveznek, me­lyek az üzemekben azonnal tudnak segítséget, tanácsot ad­ni a problémák megoldásához. R. F. A személyzeti munkáról A személyzeti munkára szükség van. Megtalálhatjuk ezt a kapitalista társadalom­ban is. Csakhogy ott főleg azt kutatják, ki hogyan támogat­ja a kapitalista rendszert, s megvannak-e hozzá képessé­gei, ezzel szemben mi azt tartjuk szem előtt, ki mennyi­re segíti a dolgozó nép hatal­mát. Vagyis arra törekszünk, hogy az államaparátusba és egyéb fontos tisztségekbe a dolgozó nép fiai, a szocializ­mushoz hű emberek kerülje­nek be. Ezért is intéztek á személyzeti munka ellen olyan céltudatos támadást az ellenforradalmárok, kiélezve, felnagyítva néhány hibát. Milyen a személyzeti mun­ka most? Erre voltunk kíván­csiak, amikor munkásokkal és személyzeti előadókkal be­szélgettünk. Nem estünk-e va­jon a hibák kijavítása mellett a másik végletbe, azaz nem jelent-e a titokzatosság, a fer­de beállítások, a beskatulyá- zottság felszámolása elvtelen- séget; nem vált-e a személy­zeti munka csupán statiszti­kai kimutatássá? A Cukorgyárban és az Au­tóközlekedési Vállalatnál meg­állapíthattuk, hogy a személy­zeti politikával elégedettek a dolgozók, mert az nyílt, őszin­te, céltudatos. A személyzetin nem takargatják senkinek a hibáit, fogyatékosságait, hogy majd esetleg akkor állítsák kész tények elé a tévútra te­relődött embert, amikor már nincs más kiút, mint a fegyel­mi vagy az elbocsátás. Bencze László elvtárs, az AKÖV sze­mélyzetise megmutatja azokat a feljegyzéseket, amelyeket egy-egy felelős beosztásban lévő dolgozóról egy-egy alka­lommal készítettek. Ezek , a dolgozó politikai magatartásá­ról, szakmai előmeneteléről, szorgalmáról kialakított véle­ményt tartalmazzák. Ezt fel­olvassák azcl ak, akikről szól, s a legtöbbször egyetértenek a bennük foglaltakkal. Izsó Mik­lós, az AKÖV egyik műveze­tője ezt mondotta: »Mivel az ember látja, hogy miben kell javítani, a legsürgősebben meg is teszi ezt.« Akad olyan is .JfVJgJÍNNNNNNNNNNNNNNNNNNNJiKVNNNNVNVVVNNNNNVXN persze, aki nem ért egyet az­jzal, hogy o hanyag, részeges, BERKES! AHDRÍS « (39) — Azt hiszem, ez a bíróság hatáskörébe tartozik. Csak magánvéleményemet tudom elmondani. Az pedig, úgy gondolom, nem érdekli a pro­fesszor urat. — De, fiatal barátom, érde­kel. .. — Nehéz helyzetben vagyok — nevetett az alezredes —, mert én nagyon megértem a fiú lelkiállapotát. Ismerem ezt az íróasztalhoz ment. Előke­dós. — Miért is jött, alezre­des úr? — Somos elvtárs küldött a levélért, amit a fiú írt. — Igen... igen... — felelte a tudós. — Rögtön adom. — Felállt. — Még szerettem volna egy­két kérdésről beszélni... Csak tessék, nyugodtan... hiszem, hogy többet ismer a kísérletekből, mint gondolnám.; De csak nem gondolja, hogy. — De. Pontosan arra gondo­lok. — Nem, kedves barátom mondja meggyőződéssel a pro­fesszor. — Nem. Krasznai 1st-; ván az én tanítványom, egy; szót sem fog szólni soha sen­kinek a kísérletekről. Soha.; Érti, alezredes úr? Erre mér­get veszek. Nem ... nem .. végigsimította homlokát. —: Iszik valamit? — kérdezte hal-: kan. — Köszönöm. — Cselei el-í — mondta az öreg, fáradtan hárító mozdulatot tett — Csak egy pohárkával.. a típust. Használható, becsüle­tes embereket lehet belőlük nevelni. És ezt a fiút a múlt­ja arra kötelezi, hogy becsüle­tes legyen. Talán ott volt a hiba, hogy tanárai keveset ként kérdezni akart valamit? foglalkoztak vele, mint em- — Igen — felelte az alezre- berrel... , . des. öngyújtóval meggyújtotta Megkerüli a kérdést az öreg cigarettáját, és ő is rá­— El­reste a halványzöld levélpa- — Csengetett Juliskának, pírt, és odavitte az alezredes- Hozzon be, kislányom, egy, hez. Cselei elolvasta. üveg cseresznyepálinkát, és; — Elvihetem? főzzön feketét — szólt a belépő; — Semmi akadálya. Egyéb- lányhoz. Mikor Juliska kiment, Cse­lei megszólalt. — Mióta van professzor úr nál a lány? szólt közbe a tudós, ítélné vagy nem? — Igen — felelte Cselei. gyújtott. Szája széléről levett egy dohánydarabkát, megpuhí­totta cigarettáját. — Azt sze­get adnék neki, hogy tanul hasson, és jóvátegye a botlá­sát. Mert véleményem szerint botlásról van szó. és lehunyta szemét. Cselei figyelmesen nézte az öreg tudóst. — És mi lesz azzal az em­berrel, aki véleményem sze­rint a fiút letaszította a he­— Egy éve. Nagyon becsüle-; tes, megbízható teremtés — fe-; lelte Holub. — Ugye ön nem akar átmeny ni a kutatóintézetbe? — Nem. — Értem — mondta az alez­redes. Juliska bejött, az ital az asztalra tette, aztán távo-' Elítélném de utána lehetősé- retném tudni hogy a fiú meny­nyíre ismeri az ön kutatásának eredményét, lényegét? Konkré­tan arra gondolok, hogy mond- v, . ,, TI , , juk Ausztriában vagy másutt rakenyszentenék ot arra, hogy _______________ , m ondja el a kísérletek eddigi mtt Hoiub töltött, eredményeit, mit tudna róla. Holub gondolataiba mélyedt. Szó nélkül szívta cigarettáját, homlokát összeráncolta. Bal lyes útról? Az üy^n emberik kezével végigsimította állát. nem nagyon nyerik el méltó — Nehéz kérdés — mondta büntetésüket. Amint hallom, egy idő után. — Elvileg csak Kallós már tud a szökésről, és részleteredményeket ismer, most fűnek-fának újságolja, Persze a koncepciómmal tisztá­hogy neki van igaza. ban van, de a kiindulást. az ta Cselei még mindig moso-; ___ Xgen _ felelte Cselei _, alapszámításokat, a kísérlet lyogva. Holub meglepődött. — a kérdés jogos., Szerintem Kai- első eredményeit nem ismeri. Vannak ilyen véletlenek az lós helytelenül cselekedett. A fiú azonban sokkal nagyobb életben — folytatta az alezre­Nem abban, hogy fegyelmit tehetség, mint azt önök el tud- des. — Két éve volt valami lo­Indított a fiú ellen, hanem nák képzelni. Ezt én tudom, pásd ügye. A bíróság a bünte­tótt vétett, amikor á vezetőit És egy ilyen zsenicsemetének tést felfüggesztette. De arra félrevezette. De tudomásom nem láthatunk a gondolataiba, kérem, hogy ne szóljon neki. szerint, Somos elvtárs a leg- nem tudhatja az ember, hogy Ha egyébként önöknek megfe-i szigorúbb vizsgálatot rendelte milyen mélyen lát a dolgok lel..; — De miért kérdezte? Cselei fogta a poharat, a: öreg felé emelte. — Egészségére, professzor úr — s kiitta. — Egészségére — felelte £ tudós. — Ismerem a lányt — mond-; felelőtlen, szakmai képzettsé­ge gyenge, öt sem érheti meg­lepetés azonban, ha hibáit ki nem javítva leváltják beosz­tásából, vagy elküldik a válla­lattól. Mondják, hogy a Cukorgyár erőtelepén nem írta alá a ró­la szóló véleményt az egyik dolgozó, mert nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy durván bánik beosztottjaival. Két hét múlva azonban visz- szajött, és közölte, aláírja a véleményezést, mert igaza van a személyzetisnek, és változ­tatni fog magatartásán. Hogy a személyzeti munka mennyire megnyerte a dolgo­zók bizalmát, azt talán a munkásoknak a személyzetis­nél tett gyakori látogatása bi­zonyítja a legjobban. Ez igen ió jel. Akár ők mennek az iro­dába, akár a személyzetis gmegy az üzembe, bizalommal kémek tőle tanácsot, segítsé­get különböző családi problé­mákban is. Nem egy felbomla- ni készülő házasság terelődött vissza a családi béke medrébe a Cukorgyár és az AKÖV személyzetisének kis szobács­kájábán. Az AKÖV-né! hallottuk, hogy Bencze elvtárs otthonuk­ban is meglátogatja a dolgozó­tat. Ezt a közvetlen magatar­tást csak helyeselni lehet, ^összhangban áll a párt politi­kájával, elmélyíti, még embe­ribbé teszi a személyzetis munkáját. Emberiességük mel­lett sem az AKÖV, sem a Cu­korgyár személyzetisét nem lehet elvtelenséggel vádolni. Kérlelhetetlenül kisöpörték vállalataiktól az ellenforra­dalmárokat a pártszervezet és a vállalatvezetőség segítségé­vel. Ügy véljük, hogy az elvhűség igen szép példája volt az, amikor Molnár Sándor elv­társ, a Cukorgyár személyze­tise egy, az ellenforradalom­ban tevékenyen részt vett csa­lád gyermekét a pártszervezet dolgozzék, segít is abban, hogy jó szakember váljék belőle. AZ idő a személyzetist igazol­ta akkor is, amikor az üzem vezetőivel, a pártszervezettel együtt arra törekedett, hogy a Cukorgyár korábbi főmérnö­két mielőbb nyugdíjazzák, mert az nem sokat tett azért, hogy az üzem fejlődjék, töb­bet termeljen. Ezt a célt el is érték, és az új főmérnök, valamint a többi fiatal, aki azóta nagyobb szerepet kapott a munkában, szívvel-lélekkel dolgozik. Ezt az óíiáskazán felépítése, több üzemrész sok millió forintos átalakítása, a gyár termelésének megtöbb­szöröződése bizonyítj a. Igen, a fiatalok, az új erők felvonul­tatása a személyzetis egyik fő feladata. Ügy mondják ezt máskülönben, hogy káderfej­lesztés. MegiekinlBtliik a két szó­ban forgó személyzetis ötéves káderfejlesztési tervét. Külö­nösen alapos a cukorgyárié. Szem előtt tartja a pártnak a gazdasági és a műszaki veze­tés megjavítására vonatkozó határozatát. Már most nyil­vántartják, kiket szándékoz­nak a kiöregedő hat műszaki helyébe tenni. Elkészítették a technikusok, a gépkezelők, a lakatosok, az esztergályosok évenkénti tanfolyamának ter­vét. Előirányozták, hogy öt év alatt főként több diplomát szerzett mérnök jöjjön a gyár­ba. Mérnökök kerülnek azok­nak a helyére is, akik eddig technikusi végzettséggel lát­ták el feladatukat, s csak több évtizedes üzemi gyakor­latuk révén kapták meg az üzemmérnöki címet. Ha az AKÖV-nél is hasonlóan gon­doltak volna a törzsgárda ki­alakítására, a műszaki színvo­nal fejlesztésére, akkor káder­fejlesztési tervük nem tenné egy kissé a holt nyilvántartás benyomását. A benne foglal­tak helytállók ugyan, de a ten' nem elég sokoldalú. A káderfejlesztési tervek azt is elárulják, hogy személy­zeti munkánk szakított a be­skatulyázással. Bíznak olyan elvtársakban is, akik ugyan több hibával dolgoztak, de már kijavították azokat. Figyelem­be veszik fejlődésüket. A személyzeti munkát ter­mészetesen befolyásolja, hogy a személyzetisnek mennyi idő jut a dolgozók közötti tartóz­kodásra. Az AKÖV-nél több munkás említette, hogy szíve­sen látná gyakrabban a sze­mélyzetist az üzemrészben. A személyzetisnek meg kellene ragadnia az alkalmat, hogy többször beszéljen gazdasági és politikai kérdésekről a munkásokkal, mert így job­ban megismerhetné őket. Csakhogy azt is meg lehet ér­teni, amit Bencze elvtárs mond. Az AKÖV létszáma ez­ren felül van már. És a sze­mélyzetis idejének jó részét a nyilvántartás veszi el. Pedig ez csupán mellékfeladata Bi­zonyára ez (és na,, más!) az oka annak, hogy főként ott, ahol nincs függetlenített sze­mélyzetis, egy kissé sta'iszti- kává, nyilvántartássá egysze­rűsödött a személyzeti munka. Ügy lehetne ezen ségíteniy hogy az üzem vezetői enyhí­tenék a személyzetisek idő­gondjait. Az AKÖV-nél pl, már azzal is sokat segítenének Bencze elvtársnak, ha módot találnának arra, hogy gyak­rabban és gyorsabban elfut­hasson a távoli munkahelyek­re. Yépii! még egy igen fo^os dologra hívjuk fel a figyel­met: a személyzeti műnk' ban dolgozók képzésére. Molnár elvtárs jár bizonyos tanfolya­mokra, amelyeket az Élelme­zésügyi Minisztérium rendez. Nemigen rendez ilyent azon­ban a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium, valamint más felügyeleti szervek. A megyében kellene valamilyen módot találni arra, hogv a személyzeti munkában dolgo­zó elvtársak képezhessék ma­gukat, eligazítást ka" hassa­nak, hiszen ha valahol, akkor e munkában igen sok pr-'^é- mával kell íjtegküzdeni. Ügy véljük, hogy ez megvalósítha­tó. Így a mai, jól kialakult, a párt célkitűzéseinek szellemé­ben végzett személyzeti mun­ka — amelynek az a célja, hogy szilárd támasza legyen a népi demokrácia államárak —, még jobban betöltheti fel­adatát. Szegedi Nándor el. — No, majd elválik mondta bizalmatlanul a mögé, milyen önálló követkéz- _ De... _ dadogta a tudós.^ajánlása ellenére sem iavasol­— tetőseket von le. mennyire lát­tu- ja az összefüggéseket, Én azt — Folytatjuk — Egyáltalán nem irigylés-e méltó a balatonszabadi KISZ- alapszervezet vezetőségének és főleg titkárának, Nagy Kata­linnak a helyzete. Nehéz a dolga azért, mert a fiatalok szinte kivétel nélkül elkíván­koznak a faluból. Közel a Ba­laton, s nyáron csábító lehető­ségeket rejt magában ez a közelség. Éppen ezért nem is készítettek munkatervet a nyárra, hiszen alig marad a községben egy-két fiatal. Keve­sen dolgoznak a tsz-ben is. A (többség inkább vállalatoknál van, vag\' szakmát tanul, s egy héten csak egyszer jár haza. Ez az egyik buktató. A má­sik, hogy nincs otthona a fia­taloknak. A művelődési házban szoktak összejönni, de télen ez nem megfelelő nekik, hiszen ki tudna olyan mennyiségű tü­zelőt beszerezni, amely elég lenne a fűtéshez. Igaz, van két kisebb helyiség is, de az egyik italmérés, a másik meg klub­terem, s ott mindig akad nézője a televíziós műsoroknak. A teremhiány a közeljövőben ta­lán megszűnik, ugyanis készül a pártszervezet székháza, s ott helyet ígértek a KISZ-nek is. A bútort már meg is kapták a járási bizottságtól. A harmadik gondot a támo­gatás hiánya okozza. A fiatalok szerint sem a pártszervezet nem törődik velük, sem pedig az ifjú pedagógusok. Egyedül egy fiatal tanítónő, Szabó Te­réz az, aki szíwel-lélekkel se­gített. ö vezette például a po­litikai oktatást is. A többiek azonban hallgatnak. Ezért nem sikerült kultúrcsopcrtot össze­verbuválni, nem sikerült snortszakes7tálvt alakítani. Pe­jrta egyetemre, de leszögezte, | dig a fiatal pe^a^ógi''■óvnak ^egyetért azzal, hogy a gyerek már csak »hivatalból« is köte­Sokat kel! még lenni BaiatönszaMilion, hogy jól dolgozzék a KISZ-szervezet lességük volna a kulturális munka segítése, hiszen több­nyire tagjai a községi kulturá­lis bizottságnak. Persze a kiszesekben is sok a hiba. Az olyan lelkesen dol­gozó fiatalok, , mint Ju ász Ilonka, Salamon Mária, Haj- mási László — aki az Ifjú Gár­da parancsnoka — fnc’lett akad jócskán olyan, aki telje­sen közömbös az ifjúsági munka iránt. Kitűnő dolgozó Erdős Jenő, akit egy kukorica­termelési brigád vezetésével kíván megbízni a tsz elnöke, de ha a KISZ-ről van szó, nemigen lelkesedik. Vagy itt van Ráncsik Imre, a volt szer­vezőtitkár, akit bizony nem érdekel semmi az ég-világon. Egyébként az a tapasztalat, hogy a fiúk nagy része nem eléggé tevékeny, s ismeretlen okból még a bálokra sem igen járnak el. A lányok meg part­ner nélkül szintén visszahúzó- dóvá válnak. S vajon mi az oka, hogy a tagdíjfizetéssel is bajok van­nak? Körülbelül negyvenen minimális összeget, egy forin­tot fizetnek, illetve kellene fi­zetniük. Így aztán nem lehet csodálkozni, hegy az alapszer­vezet pénztárában csupán 70 forint van. Talán az az ok, hegy a gazdasági felelős, Hor­váth Mária nem jár eleget a fiatalok nyakára a pénzért? Akad, aki ezt állítja, van, aki a vállát vonogatja. Sokat kell még tenni Bala- tonszafcadiban, hogy a KISZ- Edapszervezet jól tevékenyked­jék. Nagyobb összefogásra van szükség, az idős kommunisták, a pedagógusok támogatására; Remélhető. ho°v ezek után meg is adják a '•evítséget. Polesz György

Next

/
Thumbnails
Contents