Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-24 / 121. szám
Kedd, 1960. május 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egfv határozat és hatása Február 2-i számunkban adtunk hírt a Patyolat Vállalat pártszervezetének arról a kezdeményezéséről, hogy minden kommunistának adnak pártmunkát a pártszervezet tevékenységének fellendítése céljából. Érdemes számba venni, hogyan valósították meg ezt a határozatot, bevált-e ez a módszer. Nem kell sokat vizsgálódni ahhoz, hogy kimondjuk az egyértelmű igent. Csak egy számot. Az év első negyedében 127 ezer forint veszteségre számított a vállalat, ezzel szemben a jó munka eredményeképpen 91 ezer forint nyereséget értek el. Páratlan dolog ez a Patyolat történetében. Nem magyarázható csak azzal, hogy a tavasz jelenti a fő idényt, hogy a legtöbb megrendelés ilyenkor fut be. Az emberek igyekezete, lelkiismeretes munkája eredményezte a 91 ezer forintos nyereséget. A kommunisták voltak a mozgatói, motorjai az üzemrészek versengésének. Ez a három hónap bebizonyította, milyen nagy jelentőségű, ha minden kommunista pontos megbízatást kap, munkája középpontjában a termelékenység emelése, a minőség javítása, a takarékosság fokozása, a munkafegyelem megszilárdítása áll. A pártvezetőség a legutóbbi taggyűlésen megállapította, hogy mindenki becsülettel megoldotta feladatát. Leszögezte, hogy ez a módszer jó. A vegyi vasalóban elérték, hogy a dolgozók csak kifogástalanul kivasalt holmit adnak ki kezükből. A mósodában határidőre készülnek el a munkák. Minden szombaton nagytakarítást tartanak. Mióta a kazánházban az' eddiginél sokkalta nagyobb gondot fordítanak a szén helyes keverési arányára, kevesebb szén fogy. A kommunisták szavára mindenütt gondot fordítottak a takarékosságra: szükségtelenül nem égették a villanyt, nem folyatták a vizet. Az üzletekben dolgozó kommunisták segítségével sikerült elérni, hogy csak szakszerű vállalást vegyenek fel. Ez lényegesen csökkentette a kártérítések számát. Minden esetben figyelmeztették az üzemet, ha lemaradást tapasztaltak. Lényegesen javult az adminisztratív, a műszaki és a fizikai dolgozók kapcsolata. Többször előfordult például, hogy a főkönyvelő az üzemben, a gépeknél adta ki a dolgozók fizetését, s közben beszélgetett velük problémáikról. A szárítóhelyiségben Övári Ferenc elérte a munkafegyelem jelentős javulását. Azelőtt sok baj volt a fiatalokkal, de azóta, hogy Övári edvtárs naponta foglalkozik velük, nem fordult elő fegyelmezetlenség. Vadál Ferencné a festődében, a tiszta- és szennyesraktárban dolgozókkal foglalkozott rendszeresen. Olyan szép eredményt ért el, hogy innen küldtek résztvevőket a pártonkívüliek tanácskozására a városi pártbizottságra. A faliújság — bár színvonala az utóbbi időben visszaesett a szerkesztő bizottság hibájából — fontos fórummá vált az üzemben, a munkások szívesen olvassák. Móricz Gyulámé is teljesítette megbízatását. Megalakította a KISZ-szervezetet. S már eredményeket is tudnak felmutatni a fiatalok, összegyűjtötték az üzemben fellelhető vas- és papírhulladékot, műsort adtak a vállalat április 2-i rendezvényén. Az Időszerű kérdések tanfolyama jól zárult. Ez főleg annak köszönhető, hogy Púder József és Osváth Antal pontosan elvégezte a rábízott pártmunkát. Mindent összegezve: jó úton halad a Patyolat Vállalat pártszervezete. Továbbra is megbízatásokat kell adni a párttagoknak, így biztosíthatják az eredmények megtartását. Munkásassxonyok a városi pártbizottságon Az elmúlt hetekben gyakran voltak vendégei a városi pártbizottságnak, munkások (párttagok és pártonkívüldek), ifjúmunkások. Legutóbb munkásasszonyok ülték körül a pártbizottság titkárának zöld posztós asztalát. Elmondták, hogy egyetértenek a párt politikájával, és minden erejükkel segítik megvalósítását. Szeretnének még jobban bekapcsolódni a gazdasági és politikai életbe, az üzemek vezetésébe. Nagyszerű pillanat volt, amikor az asszonyok megértették, hogy ahhoz, hogy a vezetésbe jobban bekapcsolódhassanak, többet kell tanulniuk, önmagukat képezniük. Valamennyien belátták, hogy szakképzettség, tanulás nélkül nem lehet eredményesen vezetni egy üzemet, de még csak brigádot sem. Sorolhatnánk megannyi kérdést, amelyről szó esett, de nem akarjuk ezt most részletezni. A városi pártbizottság titkára feljegyezte a beszélgetés minden fnozzana- tát. Hogy miért? Mint mondotta, azért, mert a munkások véleményét, meglátásait, jelzéseit és javaslatait a városi pártbizottság felhasználja munkájában. A pártbizottság a munkás- asszonyokkal való beszélgetést folytatni akarja. Ez azt bizonyítja, hogy már eddig is sok segítséget kapott a találkozások során a munkásoktól. Ügy véljük, hogy a jövő ezt még inkább bebizonyítja; István lehajtotta a fejét. Kavargóit benne minden. — Istenem, mi lesz ebből... — Fiacskám — riasztotta fel őt a pap. — Most menjen szépen fel. Gondolkozzon. Ha nem vállalja, akkor sem történik semmi. Sajnos, mi más megoldást nem látunk. No, menjen. Ha úgy dönt, hogy vállalja, egy óra múlva jöjjön le, és közölje velem. A fiú felállt, és kitámoly- gott. Szobájába ment, és mint az alvajáró sétált fel és alá. Képtelen volt gondolkozni, összevissza csapongtak érzései, de egy valamire való összpontosuló gondolat nem vert gyökeret agyában. Félelem, kétségbeesés marcangolta. Úgy tűnt, hogy amit Pál atya mondott, megcáfolhatatlan. Ott állt az ablaknál, tüzes homlokát az üvegre szorította, és kábult aggyal bámult ki a kertbe. Látta a vidám amerikai fiúkat, amint nevetgélve kiléptek az uszodából. — Milyen jó ezeknek — villant át agyán. — Semmi gondjuk nincs, élik a maguk boldog életét... Az ajtó halk nyitására eszmélt fel. Pál atya óvatosan belépett. Becsukta az ajtót. — Jöjjön, fiacskám. Üljön le — mosolygott nyájasan a fiúra. István leült. Jólesett a pap látogatása. — Tisztelendő atyám — tört ki a fiúból, és szeme könnyben úszott —, én olyan szerencsétlen vagyok. — Arcát kezébe temette. — Megértem, fiacskám — mondta Pál atya, és megsimogatta a fiú göndör, barna haját. — Nyugodjon meg, a jó isten megsegíti. Tudtam, hogy milyen állapotban van, azért jöttem fel magához. Segíteni tkarok.;. Mikor elolvastam uz életrajzát — folytatta kis Szünet után a pap, s hangja hielegen áradt szét —, nagyon megrendültem. Szegény fiam. liaga igazán sokat szenvedett A fiú halkan zokogott. Pál atya folytatta. — Eszembe jutott a saját fiatalságom. A sok csalódás. Csalódás az emberekben, legjobb barátaimban. Én is olyan magányos fa voltam, mint maga. Valamikor én is úgy, olyan tisztán szerettem, mint maga. És az én szerelmemet is elszólította az úristen. — Sóhajtott. — Így lettem, ezért lettem pap. Nem volt könnyű elhagyni hazámat. Sokáig azt hittem, hogy hazaáruló vagyok, mert otthagytam népemet. Mert tudja, fiacskám, a hazát nemcsak a hegyek, a szelíd lankák, a viharzó Balaton, a csendesen hömpölygő folyók, a játékosan habcsipkéket szövögető halk patakok, a piros- sipkás békés tanyák és a bűnt, boldogságot, szeretetet, gyűlöletet magába rejtő hatalmas városok jelentik, hanem elsősorban a nép, aki szenved, izzad, dolgozik, aki most egy kisebbség véres igája alatt nyög. A nép szolgálata, fiacskám, szent dolog. S én hálát adok a hatalmas istennek, aki felnyitotta a szememet... István égő szemmel nézett a papra, aki most a távolba meredt, és halk, izzó hangon beszélt. — Tudom, maga arra gondol, hogy ha visszamegy, és végrehajtja ezt a cselekedetet, véteni fog a hazája ellen. Fiacskám, a hazája ellen nem vét. Legfeljebb a kommunista rendszer ellen. De az nem azonos a hazájával. — Ránézett a fiúra. Elmosolyodott. — De hogy megvigasztaljam, még azck ellen sem fog véteni. A fiú érdeklődve nézett az atyára. — Elárulok magának egy titkot. De kérem, hogy ez köztünk maradjon. — István bólintott. A pap felállt, óvatosan kinézett az ajtón, majd újból leült. Közelhajolt a fiúhoz, és suttogva megszólalt. — Clairk kapitány három évig Budapesten élt, mint követség! beosztott. Társaságban megismerkedett egy orvos lányával. Egymásba szerettek. A lány apja lepaktált a kommunistákkal, és hallani sem akart a házasságról, mert karrierjét látta veszélyben. A kapitány és a lány titokban találkozott. Az apa rajtakapta őket, és azt is megtiltotta. A szerelem azonban makacs. Közben a kapitányt Bécsbe helyezték. Nagyon nehéz az érintkezést tartani, mert a lányt szigorúan ellenőrzik. Ezt a módot eszelték ki. Postán nem küldhetnek levelet a cenzúra miatt, a lány viszont nem mehet be a követségre. Semmi másról nincs szó, csak arról, hogy most ön lesz a postás a két szerelmes között. De maga erről nem tud. Érti? Érti, fiacskám? — Igen — felelte a fiú. — És... és Donován ezredes úr?... — Azt bízza a jó öreg Cla- irkra. Majd mutat neki valami más dolgot. Az már, fiacskám, nem a mi dolgunk — felelte mosolyogva a pap. — No, megnyugodtunk? — Igen — mosolyodott el István is. — Tisztelendő atyám, hogyan köszönjem meg önnek? — Úgy fiacskám, hogy becsülettel fog tanulni az egyetemen, és nem hoz szégyent erre a szegény magyar népre. Érti? Magának kitüntetéssel kell elvégeznie tanulmányait. Ezt ígérje meg nekem! — ígérem — mondta halkan a fiú, és újból a sírás fojtogatta a torkát, de most a hála könnyei tódultak a szemébe. — Akkor rendben volnánk. Lassan felkészülhet. — Pál atya megölelte a fiút, és elhagyta a szobát. István kinézett az ablakon. Az Alpok felől tömött, fekete felhőket hozott a szél. K ocka az egyik beosztottjával alaposan megvizsgáltatta azt a házat, amely ben Éva lakott. Meglepő eredménnyel ' járt a felderítés. — Folytatjuk —• „Méltók leszünk Szalma István emlékéhez" A kaposvári járás munkásőrségének névadó és zászlóavató ünnepsége Feszes vigyázzban álltak a szürke egyenruhás munkásőrök, s hallgatták az ünnepség kezdetét jelző kürtszó után Tóth Györgynek, a kaposvári járás muokásőrpa- rancsnokának jelentését, melyet Oravecz Ferenc megyei parancsnoknak tett. »-Hajrá« kiáltással válaszoltak üdvözlő szavaira. • Nagy napja volt vasárnap a kaposvári járás munkásőreinek. Névadó és zászlóavató ünnepségüket tartották. Szalma István elvtánsnak, az 1919-ben mártírhalált halt kommunistának a nevét vették fel. A Memyei Gépállomás ez alkalommal zászlót ajándékozott nekik. A Himnusz után az ünnepség szónoka, Szikszai László, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára emelkedett szólásra. Beszélt a paraszti sorból munkássá, kommunista vezetővé lett Szalma Istvánról, aki 1919-ben Kaposvár népbiztosa volt. Egyszerű, becsületes munkásember, aki a Tanácsköztársaság minden percét arra használta, hogy a munkások érdekében cselekedjék. Megbízható, kipróbált kommunista, aki emberséggel, mindamellett erős kezekkel a várós ügyeit Szirmai Jenő elvtárs a megyei pártbizottság szalagját köti a zászlóra, a zászlóra. Ünnepélyesen hangzottak el az eskü szavai. Impozáns, felemelő pillanat volt, amikor a munkásőrök szavaiba páncéltörő ágyúk döreje vegyült, a fejek felett rehez, méltók leszünk a Mer- nyei Gépállomás dolgozóinak! bizalmára — fogadta meg Tóth György századparancsnok valamennyi munkásőr nevében. Eredményeik azt jelzik, hogy ez nem csupán ígéret. A lövészetet jó eredménynyel hajtották végre, s olyatí kiváló munkásőrök vannak! saraikban, mint a 60 éves ecse- nyi Tóth Lajos, Ürge Sándor Biczó Mihály, Cselik Kálmán, akik minden feladatot példásan hajtanak végre. Elvonultak a díszelnökség előtt a munkásőrök, a honvédség, a kisásták, az úttörők egységei, majd a város utcáin haladtak végig. Délután a Szabadság parkban ta^ lálkoztak a munkásőrök és vendégeik. Itt a BM kultúr- csoportja szórakoztatta őket. Az ünnep után ismét munkás Tóth György századparancsnok a zászlóval ellép az egység hétköznapok következnek: kiélő tt, képzés, szolgálat, termelő«» A díszelnökségben ott ült Szirmai Jenő, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. László István, a megyei tanács v. b.-elnöke, Árvái Mihály alezredes, a munkásőrség országos parancsnokságának képviselője, Oravecz Ferenc megyei parancsnok, Sólyom Gábor, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője, Szikszai László, a járási pártbizottság titkára, Bátori alezredes, a helyőrség helyettes parancsnoka, Czmerk István, a Mernyed Gépállomás igazgatója, Bénái Géza, a gépállomás párttitkára, Zsák Ferenc munkásőr-százados, Tóth Lajos munkásőr, közöttük pedig felesége társaságában a mártírhalált halt kommunista hősnek a fia, Szalma Géza. ö is — mint az ünneplő munkásőrök — arra gondolt, hogy apjának, Szalma Istvánnak mártíromsága nem volt hiábavaló. .. Elhangzott az engedélykérelem Szalma István nevének felvételére, a zászló átvételére. Árvái alezredes felolvasta a munkásőrség országos parancsnokának díszparancsát, majd Tóth György járási parancsnok átvette a Memyei Gépállomás vezetőitől a zászlót és ellépett vele az egység előtt. Ezután Czmerk elvtárs, a gépállomás igazgatója mondott néhány szót. Arra kérte a munkásőröket, őrizzék a zászlót olyan becsülettel, mint amilyen örömmel ők ezt adták. Szalma Géza és felesége szalagkötés közben, pülőgép Jelent meg virágot munka. S mindenütt becsűid szórva a munkásőrökre és az tel helytállnak, hogy valóban 1500 re. főnyi ünneplő közönség- méltók lehessenek Szalma István nevéhez, a Memyei Gép- dolgozóinak bizal— ígérjük, hogy méltók le- állomás szünk Szalma István emléké- mára. Ezután szalagozás következett. Elsőnek a mártír fia, majd Szirmai elvtárs, utána Vigh Pálné zászlóanya, a megye, a járás, a város, a KISZ, a nőtanács, a honvédség, a rendőrség, a felsőmocsoládi Ady, a somogyszili Petőfi, a szabadi Kossuth Termelőszövetkezet, az osztopáni és nagybajom! tanács szalagjait, összesen 64 szalagot kötöttek Kivonulnak a járás kiszistái,
