Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

Péntek, 1960. május 20.

3

SOMOGYI NÉPLAP

„Szégyellem magam“

Amikor a múlt év tavaszán a siófoki járás egyik új termelőszövetkezetének vezetőségi ülésén Virovecz József elvtárs, a járási tanács v. b.-elrtöke — a szakemberek véleménye alapján — javaslatot tett a szövetkezet majorságának kialakítására, helyének megjelölésére, a szövetkezet egyik brigádvezetője — egy sovány képű, magas, szikár ember — jóformán meg sem várva Virovecz elvtárs indokait, felugorva helyéről élénk tiltakozásba kezdett.

— Nem lesz jó! Semmiképpen sem lesz jó oda építeni a majort, ahova az elvtárs javasolja. Egyébként is az elvtársnak semmi köze ehhez a dologhoz. Ne avatkozzék bele a mi dolgainkba, ott alakítjuk ki a majort, oda építjük az istállókat, ahova mi akarjuk —beszélt szinte lélegzetvétel nélkül.

— De ember, értse meg, annál jobb helyet el - sem lehet képzelni a falu környékén, mint a régi uradalmi major helye! — így a v. b.-elnök. — Jó a fekvése, és — ami lényeges — sok minden megvan ott, amiért egyébként drága pénzt kellene kiadnia a tagságnak, s ezzel a szövetkezetei csak fölöslegesen terhelnénk.

— De mi akkor sem építjük oda, még ha százszor olyan ideális hely is — vágott vissza indulatosan az újdonsült brigádvezető. — A maga indítványa helyett azt javaslom, — folytatta szinte ellentmondást nem tűrő hangon —, hogy a majort építsük a falu végére, az erdő alá.

— De ember — fogta keményebbre a szót a v. b.-elnök —, tudja maga egyáltalán, hogy mit beszél? Meggondolta, amit mondott? Hisz az egy lápos, vizenyős terület!

— Mi akkor is oda építjük a majort, vagy sehova. Ezt vágyé tudomásul! — kiáltotta ingerülten a felpaprikázott ember.

A többiek hosszú ideig csak hallgattak, nem szóltak bele a vitába. Végül egy-két kurta megjegyzésükkel a brigádvezető pártjára álltak.

Ezzel véget ért a szócsata. Nem történt megegyezés. A járás szakembereinek újra ki kellett szállniuk a községbe. Javaslatukra a tagság mégiscsak elfogadta a járási tanács

véleményét, s a régi uradalmi major helyén megkezdődött az építkezés.

Azóta több mint egy év telt el. Virovecz elvtárs a napokban ismét ellátogatott a szövetkezetbe. A majorban ösz- szetalálkozott a nagyhangú brigádvezetővel. A brigadéros, amikor meglátta a jövevényt, kerülni akarta a találkozást, de mivel nem tudott elbújni előle, megadta magát a sorsnak. Virovecz elvtárs arról érdeklődött tőle, hogy érzi magát a közösben, és az elmúlt egy év alatt fejlődött-e valamit szövetkezetük. A brigadéros egy darabig hallgatott, aztán kurtán odavágta:

— Nem. Nem fejlődött, mert maguk nem segítik, feléje sem néznek.

— Szóval nem fejlődött — ismételte a brigadéros szavait a v. b.-elnök. — Érdekes. Akkor ez az 50 férőhelyes új istálló hogy került ide? És ott az a 40 férőhelyes sertésól talán az ég ajándéka? Meg az átalakított lóistálló, a kuko- ricagóré — mindez semmi? És mi a véleménye az újabb 50 férőhelyes istálló építéséről? Az is semmi?

— No, jó, nem mondom, hogy semmi, de azért nem kell mindjárt kiabálni az emberrel — mondta egy kissé megenyhülve a brigádvezető. Aztán tovább vitatkoztak.

— Nem kiabálok én, de azért van a szemünk, hogy lássunk vele, márpédig aki látásra használja a szemét, annak mindezeket észre kell vennie — mondta a járási tanácselnök. — Magának pedig különösen látni kellene, hisz mindennap ezekben az új épületekben dolgozik. És mi a véleménye a major elhelyezéséről? — kérdezte Virovecz elvtárs. — Maga szerint jó helyen van?

— Ez már bizony nem is lehetne jobb helyen — felelt a brigádvezető. Jól tudta az uraság abban az időben, hogy hova kell építeni.

— És maga egy évvel ezelőtt mégsem akarta, hogy itt legyen — vágott közbe a tanácselnök.

— Az akkor volt, ez meg most van. Azóta sok víz elfolyt a Dunán.

— No, látja, ha akkor nem indulatoskodik, szépen megértettük volna egymást. Mondja meg őszintén, miért ellenezte olyan 'elkeseredetten, hogy ide kerüljön a major?

— Miért érdekli az magát? — vágott vissza a brigádvezető: — Az a fontos, hogy a major itt van, ne feszegessük a régi dolgokat.

— Hát éppenséggel nem érdekel — válaszolta Virovecz elvtérs —, de mivel kibékültünk, gondoltam, megkérdezem.

— No, jó, jó én nem is haragudtam akkor sem. De ha érdekli, elmondom. Miért ne mondanám el? — mondta most már barátságosan a brigádvezető. — Tudja, az úgy volt, hogy mi akkor egészen másként gondolkodtunk, mint most. Higgye el, nagyon nehéz volt megválni a régi, megszokott magángazdaságtól. Né- hányan azt mondták, hogy ‘ ha nem fogadjuk el azt a helyet majorságnak, amit maguk javasolnak, akkor az állam nem segédkezik az építkezésben. Ha pedig az állam nem segít, akkor széjjelmegyünk, és vége az egésznek. Egyesek azt állították, hogy a környéken már sok helyen történt

Gyapjú-prémiumból Danúvia

A tanító meséli, hegy a fiatalok úgy »elspricceltek« a faluból, mintha űzték volna őket. No, persze, tsz-szervezés indult akkoriban, s valami vagy valaki megzavarta a fejüket ...

Azt mondta nekik a KISZ- gyülésen:

— Figyeljetek rám fiúik ... Higgyetek nekem, megbánjátok, ha elmentek...

— De azért csak elmegyünk

— erősködött Katona Jancsi.

— Elmegyünk, tanító bácsi, megpróbáljuk...

— Jól van, gyerekek, próbáljátok ... Majd aztán kiderül, hogy hol kereshettek többet ...

Jancsi Pestre indult az építőiparba, Vácra is mentek vagy hatan, meg Visegrádra. Így hát szétszéledtek akkoriban a szentai fiúk. Most meg hallani, hogy visszaszálUn- góztafc nemsokára.

Katona Jancsi is szerencsét próbált, de a nagy ügyb^zga- lom bizony nem tartót$ sokáig.

Most ott kint látni Pusztagáton a vasúttöltés mellett, a tsz birtokán, ahol a domboldalban békésen legelészik a jól nevelt« birkanyáj, miközmmä

E®ypdran azían megbe- bem Jancsi takarmányt kaszál szeltük, hogy nem fogadjuk el, J vagy száz méterrel odább.

akármit javasol. Ha maga azt mondta volna, hogy a falu vé- gén, az erdő mellett legyen a major — amelyik helyet én akkor javasoltam —, azt se fogadtuk volna el. Azt mondtuk volna, hogy ott nem jó helyen lesz, a régi uradalom környékére kell vinni. Akkor a gyűlés után többen is mondták: »János, azért nem kellett volna annyira az ebet a karóhoz kötni, ‘ hátha kilóg a lóláb. Meg a járási tanácselnök nem is beszélt rosszul. Hidd el, János, ő jót akart nekünk.« De akkor már nem tehettem semmit. A legközelebbi gyűlésre el sem mertem menni. Higgye el az elvtárs, ha most arra az estére visszagondolok, szégyellem magam. Nemcsak maga előtt, a többiek előtt is. Hogy én hogyan tudtam ilyen dajkamesét bevenni, magam se tudom. De most már mindegy. Mert szó, ami szó, ennél megfelelőbb helyre nem is építhettük volna ezt a majort. Hát még ha a bekötő út is elkészül!

Wirth Lajos

karmánykaszállást.. Hiába no, kell a pénz ..;

— Nyíratom őket, nézze, milyen szép a bundájuk.. ? Tizenhat munkaegység mázsánként ... az se kutya dm.j A legények az egyik vasárnap, amikor összeálltak, azon tanakodtak, hogy kinek lesz motorja előbb ... Mert hogy a faluban még senkinek sincs.. s

fis Jancsi azóta spórol a Danúviáxra, Most még egy kis gyapjúprémium, aztán együtt a pénz... Mindjárt könnyebb lesz lánynézőbe járni... mert azért úgy tartja Katona Jancsi, jobb a vidéki lány, mint a hazai.. -.

S a fiúk versengenék. Nem, nem azon, hogy ki tud mesz-i szebb kerülni Szentáról, hanem hogy kinek a motorját csodálhatják majd először, amikor vém^gszánt az erdő közti homokos úton,. *

J. B.

A MOSDÓSI MÓDSZER

vagy száz méterrel odább. Aztán odajön, bemutatkozunk. Semmi különöset nem talál abban, hogy erről a dologról faggatom. Nagyon is őszintén azt mondja:

— Nem akartunk belépni... ennyi az egész. Két hétig voltam csak ott, egyszer hazajöttem közben. De másodszorra már itthon is maradtam. Apámék beléptek akkorra, s anyám hiába ellenezte, csak felcsaptam kocsisnak.

— Hogy miért hagytam ott

az építőipart? Tudja kő, visz- szahívja az embert a puszta... Meg aztán haza sem tudtam pénzt küldeni, megettem a keresetet..;

Hiába, húszéves fejjel már nem elég a felnőtt figyelmeztető szava. Meg is kell győződni arról. Nincs ebben semmi kivetni való . ■.

A bukszával hogy állunk most? — ezt próbálnám megtudni, de nem is várja a kérdést, dicsekszik:

— Míg kocsis voltam, akkor is cseppent 1350 havi előleg. Most meg, ajaj, világért se hagynám magam elzavarni innen ... Juhász vagyok, érti, juhász.. . Egyszer imár voltam öt esztendeig, azt fogadtam akkor, soha többé

... És itt van ni... Igaz, hogy reggel négykor kelek, s a hetes vonatot még itt érem a töltés mellett... De tudja, mennyi előleget kaptam a múltkor? 1820 forintot. Aztán elvállaltam a csikókat is, meg a taMár nem is tudják pontosan, ki kezdeményezte elsőnek az új módszert. De hogy mi váltotta ki elgondolásukat, elmondják sorban a mosdósi Alkotmányban.

Kitűzték a célt: a hibákat kijavítani, a termelőszövetkezetet fellendíteni, a részesedést növelni. A tavalyi zárszámadás ugyanis — az első

BERKES! ANDRÁS

(34)

sm éh ik «v ír

ez a két nagyhatalom egymás Kinézett a villa ablakán ellen is dolgozik. Nem tudott magas, borostyámnak befútta ” arról sem, hogy Frédi Pál tott kőkerítés elzárta a kilá- atyának csak morzsákat szór, tást. A kert fái sejtelmesen hogy a komoly, a nagy anya- táncoltak á hideg nyugati szél-; got ő fontért adja, s a dollár ben. Az udvar végében tenisz- csak mellékes jövedelem. És pályát pillantott meg. A vörös tőled — taüember. — Mondd, mi lett teSnaP este utasítást kapott, salakon állt a víz. A

az egyetemi hallgatóval? hogy mirlden körülmények kö- mellett betonozott út vezetett

A7-t tiií7»m° ma délelőtt zött szerezze meg Holub kísér- a garázshoz, az út két oldalán;

ntszem, ma aeiernu Ez ]fitt f- feladata vir4gágyak húzódtak. A füves:

Itt volt a kezében, és ők köny- pázsiton a bokrok ázottan gug-l nyelműen odaadták Pál atya- goltak, tépett ágaikba beleka-' naik. Mit fognak szólni Lom- paszkodott a síró szél, szagai-; dánban, ha ezt megtudják? ta, cibálta, tépte őket Frédi gondolkodott. A társalgóban a kandalló;

HATODIK FEJEZET álomba ringatóan duruzsolt. A;

T , vörös lángnyelvek vad táncot,

István faradtan ült az ízlése- jártak, rőt fényt vetve a kan— Már nem félek nevetett halkan.

— Nem?

_ Nem — felelte a lány. — már jelentkezett Tudom, hogy szeretsz. Érzem. — felelte a lány. És ón is szeretlek ..;

Frédi nevetett.

— Idefigyelj, Éva — szólalt meg, és hangja komolyra vált.

— Figyelek.

— Téged megfigyelés tartanak.

— Köpök rájuk:

— Ne hősködj — mondta a fesszomak.

— Tegnap este hol voltál? — kérdezte Frédi.

— Ezt is tudod?

— Mindent tudok.

— A fiú, mielőtt kiszökött, alatt egy levelet írt. Azt vittem eh

— Kinek?

— Valami Holu-b nevű pro- ^fn berend.e?ett társalgóban. A dalló kovácsoltvas ajtórácsadra. .-.LAnfivu pr<> komor arcú inas néha benezett, Istvánt a kürtőből felsíró S2él

úgy tett, mintha valami dolga a tűz pattogása, a kellemes;

férfi _Komoly a dolog. Két hé- Frédit mintha megcsípték lpnrip „ flV. - „ h a tuz Pattogása, a kellemes

íf

TL mint. Iá- volna, felugrott a fau érezt* hogy ot ™aleg elbágyasztőtta. Félálom.

A fiú ismerte őt?

tig te mást ne csinálj, mint Iá- volna, felugrott togasd le az ismerőseidet, ran- — Kinek? — kérdezte, és devuzzál, lehetőleg sok helyen nagy szemeket meresztett a fordulj meg, és minél több lányra, emberrel beszélj. Manőverezni Holub professzornak,

kell. Adók pénzt. Menj szórakozóhelyekre. De közben úgy viselkedj, mintha konspirál- nál.

— Erre miért van szükség?

— kérdezte a, lány.

— Megdolgoztatjuk a barátainkat — nevetett a férfi. — ____ __________

L

ekötjük erőiket Míg téged fi- küldeni. Marhaságot gyeinek, én nyugodtan dolgoz- tunk.

hatom. Azokat az embereket, _ Frédi én nem tudtaln . akikkel te a két hét - -ellenőrzi.

ban bóbiskolt Arcok jelentek

Fáradt & megviselt volt. Az meg előtte. Sónyi Éva szomorú éjszakai gyaloglás, a szovjet szőkesége, Holub professzoraiét kimérték, és az asszonynéév nehézségei miatt — bizony nem a .legjobban sikerült. Földjük akkor még nem volt táblásaivá. A cukorrépa apró, különböző minőségű és különféle előveteményű parcellákba került, s ez a terméseredményeken erősen meglátszott. A közös munkától való idegenkedés miatt a kukorica nagy részét nem művelték meg másodszor. Tavaly a kapásnövényeket úgy osztották fel az asszonyok között, hogy mindenkire egyforma terület -^tisztán tartása hárult. Ami kor annyi nő van együtt a közös munkában, akkor lehet csak meghányni-vetni a világ dolgait.

— Nem igazság az, hogy amelyik családban egyedül pályázván a fehérnép, annak ugyanannyi kapálnivalót osztottak ki, mint annak, aki többed- magával van. Az öreg megeteti a sertéseket, odavet a baromfiaknak, iskolába indítja a gyereket, a másik addig nyugodtan dolgozik — így okoskodtak, tüzelték egymást és persze az urukat is. És ahol sok asszony egyet akar, ott nem maradhat el az eredmény.

A férfiak, a vezetőségi tagok, az elnök helytadott szavuknak. Oj módszerhez folyamodtak, s azt először a cukorrépán próbálták ki. A terülezónán való áthaladás izgalmas kisfiúsán csillogó szeme, Mag-* órái kimerítették, elfárasztot- da asszony jóságos, aggódó te-]

—

_Azt hiszem, 'segédje volt. de most már nyugodtabb kintete, Eszter dús barna ha-» _ Az űristenit — kiáltotta VQ^> mert a veszélyt is háta ja, sudár, karcsú alakja. Ma-]

F

rédi, és éktelen káromkodás- m°Sött hagyta. íme, itt volt yára gondolt, Mayát idézte, de] ba tört ki. egy másik világban, abban a a lány minduntalan Eszter ké-]

_Mi történt? világban, amelyről odahaza pében jelent meg előtte.

— Melléfogtunk! — mondta egyesek art suttogják, hogy a Valaki megérintette vállát.? a férfi. — Csúnyán melléfog- szabadság, az igazi demokrá- Felrezzent. Az inas állt előtte.»

cia, a félelem nélküli- élet ha- Előre mutatott az ajtó felé. zája. Szeretett volna pár nap- István felállt, megigazítottad pal öregebb lenni. Délelőtt, ruháját. Követte az inast. Ai mikor Oberwarton túl felké- komor arcú férfi kinyitotta az? rezkedett a teherautóra, —‘

tunk.' Nem kellett volna ki- csnnál"

:pet négy csoportba osztották. ’Egész rész jutott azoknak, lakikre egyedül hárul a ház- :artás gondja. Ezeknek az asz- Iszonyoknak egyenként i 953 •négyszögöl cukorrépát kell megművelniük. A másfél részesekre 1429 négyszögöl, az [idős, egyedül álló asszonyokra pedig fél rész jutott, és még marad idő arra, hogy a 17 holdas szép kertészetükben is dolgozzanak.

így mondta el ezt Keresztes Gyula főkönyvelő. Ezzel a módszerrel akarják elérni, hogy az idén ne maradjon egy négyzetméter hely se ka- pálatlan.

Pusztai Józsefné már 65 léves, ezért fél részes. Nagyon

^ Ihelyesnek találja ezt az elszerint ne az 3degent, az osztrákot, de d4ban. Arca barna volt, mimt-5osztást.

.-.i -u-v. £ — Ma még sáros a föld,

akikkel te a két hét alatt A férfi nem felelt. . Egy kis rezkedett a teherautóra, meg . belénett Szem :

találkozol, nekik mind le kell múlva megszólalt. nagyon ideges volt, különösen J p t. . m

nyomozni, mert nem tudhat- _ pal atyának egy aranyzsá- skkor, amikor meglátott egy hen vele egy faragott íróasztalegy szovjet katonát. Csak ak- állt, előtte bordó bársony hu-] kor nyugodott meg, mikor a aatú karosszék. Az asztal

SÄS« *» «-* »vé** mo-S

nézte az út mellett elsuhanó solygó szőke férfi ült, arany-?

iák, hogy ki az igazi kapcso- kot ejtettünk az ölébe..;

Aztán maga elé suttogta: —

— Értem — mosolyodott el a valamilyen módon vissza kel]

lány. — Frédi te igazán na- szerezni a fiút. gyón okos-vagy. A lány nem értette.- Félned nem kell, mert az - Frédi, ne haragudj. Én földeket, Krafste’ ku^f ^ keretes szemüveggel, reverenén embereim mindig ott lesz- csak a te utasításod szerint ne ff }?Z j ° ■ e nek közeledben. És gondolj jártam el..: az ut két oldalán hajladozó jearl^at agd -b^JnkSSetén aZOnnal ~ Nem . haragszom . de te^épper^^anok "voltak, nyuga ra o 1 ^ ^ most hagyj gondolkodni. mint odahaza; a mezők, a szánNem feleik, Frédi. Tudod, a lány nem tudhatta, hogy tók éppen úgy csillogtak hogy van törleszteni valóm. Frédi két nagyhatalomnak is esőben,

•- Tudom — mondta a fia- dolgozik. Nem tudhatta, hogy Akár a Dunántúlon is lehetne.

ha nemrégiben még napozott volna.

— Dicsértessék a

az Krisztus — köszönt a fiú. mint a hazad tájak.

mm Folytatjuk =

a

[nem mentem ki kapálni, de úgy látom, többen azért megJézus^próbálják.

Bizony fáj a karja egész nap a kapát emelgetni, de ^nem akar lemaradni a többiektől. Igaz, itthon is csak fáj, ha két kezét az ölében pihenteti, akkor is.

Borzavári Mártonná is meg van elégedve a területfelosztással.

— Jó, hogy kimérték a területet, így akkor kezdem, akkor hagyom abba, amikor aa otthoni munka engedi. Ma későn indulok, mert kenyérsütés van. De a magam részét hamarosan elvégzem.

Igyekszik is tisztán tartani a cukorrépa-földjét, hiszen a terven felüli cukornak a fele őt illeti.

Gál Ágostonná és Samu Lászlóné a háztáji teheneket legeltetik. Másfél részesek. Az ő szavaikból aztán mindenki megtudhatja, milyenek az örök elégedetlenkedők, akiknek így sem jó, meg úgy sem tetszik.

— Adnának több háztájit! Nem igazság az, hogy némelyiknek többet kell elvégezni — mondják nagy mérgesen.

Nem tetszik az ilyeneknek! semmi a kerek világon! Arra nem gondolnak, hogy a több munkáért több munkaegység jár? A jövedelemelosztáskor bizonyára nem így nyilatkoznak majd.

A szövetkezet vezetői nagyon bíznak abban, hogy jövőre már nem kell biztatni senkit, mert belátják, hogy aki rendesen dolgozik, az megtalálja számítását, s rájönnek arra is, hogy érdemes többet és jobban dolgozni. Csak a kertészetükből 247 ezer forintot várnak. Szép az állatállományuk. Megalapozták közös gazdaságukat.

Sok szorgalmas asszony él Mosdóson, aki nem fél a munkától. Csavart Lászlóné, Keresztes Gyuláné és sokan mások még a takarodásban is segítettek tavaly. A kévéket férfi módra dobálták kocsira, hogy minél előbb befejeződjék a rakodás.

A munka idejében való elvégzéséért a fogatosok is felajánlást tettek. Vállalták, hogy három napon át egyelnek. A szövetkezet az idősebb férfiakat is bevonta a kapálásba.

Ez a módszer, amit Mosdóson alkalmaznak, új, és jónak ígérkezik. Helyességét majd az elégedetlenkedők is belátják. A több és jobb munka minden bizonnyal meghozza gyümölcsét.

Merényi Károly aft