Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉLET Csökkenti a költségeket a borjak itatásos nevelése Az újonnan alakult, főleg azonban a korábban létrejött termelőszövetkezetek gazda­ságai már túljutottak a szer­vezés, a közös gazdálkodás kezdeti nehézségein, és a leg­több helyen megteremtették azokat a feltételeket, amelyek a nagyüzemi állattenyésztés, egyebek között a nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés elin­dításához szükségesek. A nagy­üzemi gazdálkodás magasabb fokának eléréséhez növelni kell a termelést, s csökkentem az önköltséget. Ismeretes, hogy a szarvasmarhatenyésztésben meglehetősen magasak a felnevelési költségek s ezek lényeges része a borjú­nevelésre fordított kiadás. En­nek mérséklésére az itatásos nevelés a legcélravezetőbb. E módszer egyik legnagyobb elő­nye, hogy annyi tejet mérhe­tünk ki a borjúnak, amennyit a növekedési energia és a te­nyésztési cél megkíván. Emel­lett a teljes tejen kívül ol­csóbb tejféleségeket, lefölözött tejet is itathatunk, így lénye­gesen csökkenthetjük a borjú- nevelés költségeit. Ha a borjú ■ az anyja tejét szívja, akkóí egy kiló súlygyarapodás 30 forintba kerül. Ezzel szemben az itatásos borjúnevelésnél egy kg súlygyarapodás 17—18 fo­rintot igényel. Ugyanis 340 li­ter teljes tej, 560 liter fölözött tej, 80—90 kg abrak, ugyan­ennyi széna, 45—50 kg nedv­dús takarmány a borjú fo­gyasztása. Ezzel a takarmá­nyozással az átlagos napi súlygyarapodás 80—85 deka­gramm. Az itatásos neveléssel a takarmányozási költségek 65—70 százalékkal kevesebbé kerülnek, mintha szopnának á borjak. Ennek a módszernek egyéb előnye isvain. Ha ugyanis pasztőrözött tejet itatunk, a gümőkórra reagáló tehenek után is egész­séges utódokat nevelhetünk fel. A borjú nem sínyli meg mert fokozatos átmenettel el lehet vonni tőle a tejet. Az itatásos nevelésnek feltételei is vannak, melyeknek megte­remtése nélkül a hozzáfűzött femények nem válnak valóra. Az itató edényeket haszná­lat után azonnal ki kell mos­ni és' kiszárítani, mert sok bajt és betegséget hoz a tisz­tátalan edényből történt ita­tás. A borjakkal tőgymeleg tejet itassunk. Ha gümőkórra rea­gált tehén tejét itatjuk, akkor a tejet pasztőrözni kell. A pasztőrözés után következik a hűtés. Erre a legcélszerűbb a bordás tejhűtő. Szükség ese­tén a tejet hideg vízbe vagy jeges vízbe állítjuk. A borjakat egészséges, nap­fényes, légvonattól mentes, alacsony páratartalmú és hő­mérsékletű istállóban kell el­helyezni. Legmegfelelőbb az erre a célra émtett bőrjúis- tálló. Az új termelőszövetke­zetek általában nem rendel­keznek borjúnevelő istállóval. Ez azonban nem lehet akadá­lya az itatásos borjúnevelés bevezetésének. Ebben az eset­ben a tehénistálló világos, napfényes részében tanácsos készíttetni a borjak részére tágas ketreceket. Borjúneve­lésre alkalmasak az egyszerű fészerek is, ha széltől, esőtől védve vannak a borjak, s vas­tag alom van alattuk. A hi­degtől nem kell félteni őket. A borjúnevelő istállóhoz csat­lakozzék tágas kifutó, ahova az állatok kijárhatnak. Lényeges előfeltétel a bor­júnevelésre alkalmas gondo­zók kiválogatása és kiképzése is. Ahol nincs szakképzett gondozó, ott nem ajánlatos bevezetni az itatásos nevelést. Miután kiválasztottuk a neve­lésre alkalmas személyeket (lehetőleg nőket), okvetlenül el kell küldeni őkét égy-két hétre olyan gazdaságba, ahol már hosszabb idő óta foglal­koznak borjúitatással, s ahol jól és szakszerűen alkalmaz­zák ezt a módszert. Druzsin Imre járási föállattenyésztő, Fonyód. KÉRDÉSEKRE VÁLASZOLUNK Käufer László, Adánd. Helytele­nül döntött a közgyűlés. Mivel hosszú idő óta kisipari termelő- szövetkezetben dolgozik, ezért nem rendes tagként, hanem pártoló tagként tarthatja nyilván a Rá­kóczi Tsz. Szükséges a nyilván­tartást eszerint helyesbíteni. Ma­gától értetődik, hogy pártoló tag nem kötelezhető kártérítésre. Á földjáradék dolgában próbáljón megegyezni a vezetőséggel. Ha kí­sérlete sikertelen,;, maradna, for­duljon a járásbírósághoz jogor­voslatért. * * * Páhi József, Lengyeltóti. Fellebbezését a megyei tanács­nál is elutasították. A végha­tározatot rövidesen kézhez fogja kapni. A helyi és a já­rási szerveknek a föld bevite­lével kapcsolatos döntése tör­vényes volt. mivel közös ház­tartásban él vej ével, aki ter­melőszövetkezeti tag. * * * Bata Sándor, Siójut. Az érdekelt gyelínét hívják fel hivatalos át­iratban az Elnöki Tanács 1960. évi 8. számú törvényerejű rendelete 12. paragrafusa 3. bekezdésében foglaltakra. Tsz-tagot ideiglenes jelleggel is csak a vezetőség elő­zetes hozzájárulásával alkalmaz­hatnak üzemek, vállalatok, intéz­mények. * * * özv. Árvái Istvánná, Kapos­vár. A kormány most, meg je-, lent 25/1960. számú rendélete értelmében »az a termelőszö­vetkezeti tag, aki az 1960. jú­nius hó 30. napja után lép bé a termelőszövetkezetbe, öreg­ségi, illetve munkaképtelensé­gi járadékra legkorábban a belépés napját követő 7. hónap első napjától jogosult«. Mivel földje az inkei tsz használatá­ban van, azért Ott kérje felvé­telét. Ha nem veszik a tagok sorába, akkor földje használa­tára kössön bérleti szerződést a termelőszövetkezettel. Szövetkezeti tag-e az öregiaki postás kézbesítő? Kardos Lajos 1959 előtt 10 hold földön gazdálkodott, majd belépett az öreglaki Ker­tészeti Termelőszövetkezetbe. Tavaly ősztől fogva postás kézbesítő. Lehet-e pártoló tag, tsz-tagnak tekint­hető-e, kaphat-e háztáji földet, köteles-e részt venni a közös munkában, milyen tár­sadalombiztosítási eljárás alá esik? — e kér­déseidre! fogad, amint találkozunk vele. Hallgassuk meg először Hegedűs Lajos tsz-elnököt. Szerinte Kardos Lajos nem állt helyt a közös munkában. Gazdasági felszere­lését nem adta be a szövetkezetbe. Ma is tart egy csikólovat, ő is és György nevű, ugyan­csak tsz-tag testvére is. Az ősszel egy hó­napig nem volt, aki a kültelken kézbesítette volna a leveleket, újságokat. A szövetkezet vezetősége megértve, hogy közérdekről van szó, elengedte kézbesítőnek. Nyilatkozatban kellett vállalnia, hogy a szövetkezet rendel­kezése szerint bánmikor köteles visszatérni a tsz-be. A megyei mezőgazdasági osztályon azt mondja Horváth Mihály: a rendelet értelmé­ben pártoló taggá nem minősíthetik, mert belépése előtt élethivatásszerűen mezőgazdál­kodással foglalkozott. A háztájiban tartott igásáEatra vonatkozóan a belépéskor volt állapot a mérvadó: tehát a lovat köteles a tsz-be beadni vagy értékesíteni. Ez utóbbi esetben meg kell fizetnie a közös vagyonba jutó értékhányadot. A 19/1959. FM számú rendelet 38. parag­rafusa kimondja: huzamosabb állami vagy társadalmi megbízatás idejére a tagsági vi­szony szüneteltethető. A tagsági viszony szü­neteltetése alatt a tagsággal járó jogok gya­korlása szünetel, és a tag mentesül a tagsági viszonyból adódó kötelességek alól. Mit je­lent ez? Azt, hölgy háztáji földre nem jogo­sult, és nem köteles részt venni a közös munkákban. Ä törvény betűje ezt mondja. A szövet­kezet vezetősége azonban — helyesen — megértette a rendelet szellemét. Mivel a föl­det a tsz használja, fizetnek érte járadékot, és 800 négyszögölnyi háztájit is visszatarthat Kardos Lajos. Ebbe a területbe nem számí­tották tele új telepítésű szőlőjét. A kert, az­tán a termő szőlő és a mellette fekvő szántó­föld területe eléri a fél kataszteri holdat. Az mindegy, hogy ezek az ingatlanok a család melyik tagjának a tulajdonában vannak; Mivel háztáji földje van, ezért erkölcsi kö­telessége, hogy vegyen részt a közös munká­ban. Kézbesítői munkaköré betöltése mellett és felesége segítségével elvégezheti a neki jutó kapálást. Ez a terület fele annak, amennyit a tsz egy munkaképes tagja meg­művel. Igaz, hogy fe’ésége beteges, de ha a háztáji szőlőben tud kapálgatni, akkor tud a szövetkezetben is. A közösben végzett mun­kájukért munkaegységet írnak javukra. Nyitva marad még egy kérdés: mi le­gyen az SZTK-járadékkal. Nos, ez az, amire nem sikerült választ kapnunk. Az SZTK al­központjának illetékes előadója, Németh Lászlóné és csoportvezetője, Pusztai József egybehangzóan állítják: ilyen hosszú időre szóló ideiglenes munkaviszonyról még nem hallottal* Együttesen böngészgetjük a rendel­kezéseket. Mondják, hogy az ideiglenes mun­kaviszonyt létesített szövetkezeti tag után is fizetni keil a havi 36 forintot. E .kiadás el­kerülésének egyetlen módja: »Töröljék a pos­tás nevét a szövetkezet tagnyilvántartásából.-« Ez nem jó. megoldás. Mert kilépett tagra nem vonatkoznak a szövetkezet határozatai; Hogyan hívnák vissza —• tegyük fel — a jövő hónapban az öreglaki Kertészeti Tsz-be a kí­vül álló kézbesítőt? H^, bíróság elé kerülne a dolog, vajon kinek a javára - döntene az igazságszolgáltatás? Tehát újabb javaslatra van szükség. Az meg is születik ekképpen: »Fizessék meg a havi 36 forintot a tsz-tag Kardos Lajos után.« — Igen ám, a postától pedig megkapja a já­radékot az SZTK a kézbesítő Kardos Lajos után. Egy emberről elég egyszer is megfi­zetni a társadalombiztosítási díjat! Mitévők legyünk hát? Kérjük meg ez­úton is az SZTK országos illetékeseit, adja­nak világos eligazítást ebben a párját rit­kító somogyi problémáiban. K. J. Jó gazdaságot akarnak teremteni a kéthelyiek az elválasztást, a tej hiányát, Vállalat Jogügyi előadójának fi­Többé-kevésbé még parcel­lákra van hásítva a kéthelyi határ, de gazdája már egy: az Aranykalász Termelőszö­vetkezet. A parcellák csupán árrá emlékeztetnek, hogy fia­tal, új szövetkezet a kéthelyi; de csak a parcellák szólnak erről, mert a munka üteme s az eddigi eredmények olya­nok, hogy feledtetik: nem is rég volt február 2-a, amikor 670 család elhatározta, hogy a 2600 holdon közösen gazdálko­dik. A dicsérő szó mindig üres, ha nincs tényekkel alátá­masztva, a kéthelyiek helyett pedig munkájuk beszél. Már a vetőmag összegyűjtésénél iga­zolódott, hogy jó gazdaságot akarnak teremteni. Zökkenő- mentesen adták össze az 500 hold kukorica, a 100 hold ár­pa, a 80 hold zab és a 80 hold burgonya vetőmagját. Az első jó idő már kint találta őket a határban, s az együttes erő, a jó hozzáállás eredménye, hogy egykettőre végeztek az időszerű tavaszi munkákkal. A szövetkezet egyik büszke­sége és nagy reménysége a 18 holdas kertészet. Révai bácsi irányításával igen nagy gond­dal, és hozzáértéssel folynak itt a munkák. Az eredmény meg is látszik. Szebbnél szebb Elgondolkozva tolta a ke­rékpárt a Pácod puszta felé vezető úton, és közben néze­lődött jobbra is, balra is. Fr'ssen szántott földek és zöldellő búzatáblák minden­felé. Nézelődött, mint aki ke­res valamit vagy valakit. A puszta háta mögött, az istállók előtti lapos részen le­döntötte biciklijét az út' szé­lére, a már erősen sarjadzó gyepre. Kiegyenesedett, tele­szívta magát az éledő határ illatával, azzal a különös, ne­héz, de mégis friss illattal, amit csak kitavaszodáskor és egy-egy gyors nyári zápor után érez az ember. Aztán na­gyot nyújtózkodott, és tűnődve ballagott beljebb a földeken a lucernás felé. Az alig pár hónappal ez­előtt történt események jutot­tak eszébe, és észre sem vette, hogy mosoly bujkál az ajkán. Hogyne! Hiszen még tíz év alatt sem történt vele annyi minden, mint most egyik nap- róí a másikra. Nem is olyan régen még azzal a szándékkal indult el a tanácsházára, hogy kiváltja a munkakönyvét, és elmegy valamelyik állami gaz­daságba állattenyésztési bri­gádvezetőnek, ha felveszik, ha nem, akkor másnak. Mert eb­ből elég volt. Az egyéni gaz­dálkodásnak nincs jövője. Ott lenne a tsz, mozgolódik is erő­sen a falu, de... ki tudja? Annyi mindent beszélnek az emberek. Mindenkinek a sza­vára meg nem érdemes hall­gatni. Tehát mégiscsak jobb lesz a munkakönyv. S fogta magát, és elindult a tanácshá­zára. Most meg itt járja a ha­tárt. Érdekes. Erre aztán iga­Az állattenyésztési belgád vezet© zán nem gondolt volna. Néze­gette a fehérre meszelt istál­lókat, és álldogált még egy da­rabig. Aztán továbbment, meg­állt, lehajolt, felvett a földről egy göröngyöt, és nagy gyö­nyörűséggel szétmorzsolta. Mi­csoda jó föld! A fogása is palát itt tölti ebben a nagy- nagy határban, ahol ilyenkor a bárányfelhős kék ég alatt olyan szívet vidítóan énekel­nek a pacsirták. Gondolatai elkalandoztak, aztán megint visszakanyarod­tak a munkakönyvhöz. Abból »Ez már a mi nevelésünk« olyan puha, szinte simogatja a tenyerét a sok apró morzsa. Innét elmenni, itt hagyni ezt a földet? Hiszen a szíve sza­kadna bele, mert a föld meg a szív — egy az mind a kettő. De hát ezt csak az tudja, aki persze nem lett semmi. He­lyette belépési nyilatkozatot kért, és aláírta a többiekkel együtt. Háromszáz család, 2760 hold föld, és megszüle­tett a háromfai Üj Barázda Termelőszövetkezet. Jól van élete nagy részét: éjjelét, nap- ez így. Ahová a többi ember húz, oda kell húzni néki is. Ment volna már előbb is a tsz-be, de azzal a sok buta be­széddel taplót dugtak a fülébe. Hogy aki belép, az attól kezd­ve nem önálló, és nem lesz beleszólása semmibe. Ez volt az, ami legjobban visszatar­totta. Mert azt nem lehetne kibírni, hogy ne tartsák: fel­nőtt embernek, és hogy neki ne legyen ,szava. Az állami gazdaság? Az megint más. Lám, ugye. A félés tartotta vissza. De lehet, hogy a töb­biekben is ez a fajta félés ütött fészket. És milyen külö­nös az élet. A közgyűlés őt, a kiváló gazdát választotta meg állattenyésztési brigádvezető­nek. Mindenki azt kiabálta ak­kor: »A Horváth Viktort. A Viktort. Arra való ember.« Igen, talán arravaló lesz, ha, ahogy mondani" szokták, nem szalad el vele a ló. S a fél év alatt végzett mun­kája, az emberek ragaszkodó tisztelete és szeretete mind azt tanúsítja, hogy megállja he­lyét ezen a nehéz poszton. Mert komoly és felelősségtel­jes beosztása van. Több mil­liós érték a szövetkezet állat- állománya. Milyen nagy volt as öröm, amikor megtudták, hogy a volt állami gazdaság istállóit és gazdasági épületeit megkapják. Kijelölték az ál­lattenyésztésben dolgozókat a legjobb állattenyésztő gazdák közül. A következő napon már megkezdődött a munka, az istállók rendbehozása, fertőt­lenítése és a meszelés. Mert egy ilyen nagy szövetkezetben mindennek rendben kell lenni. Aztán egy napon hozzáláttak a közös állatállomány össze­vonásához. Horváth Viktor igazi munkája csak ekkor kez­dődött meg. Attól a naptól kezdve hajnalban kel, és késő este fekszik. Kora reggel már kint van Barátin pusztán a te henészetben, aztán felül a ke­rékpárra, és megy Pácodra a sertésekhez. Szinte nem érez- né jól magát, ha nem lehetne mindenütt ott. Egyéni gazda korában is így, ilyen nagy gonddal csinálta, csak akkor mindössze pár állattal. Most pedig 255 szarvasmarha, 130 anyakoca és 222 juh van a gondjaira bízva. Ezeknek na­ponta takarmány kell, és vi­gyázni kell rájuk, mert ez kö­zös vagyon. Amikor a juhállományt ösz- szevonták, büdös sántaságba esett a juhok nagy része. Bíró György, a szövetkezet juhásza kiváló szakember, de még ő is lemondóan rázta a fejét. És mégis sikerült megállítani az elhullást, s jó takarmányozás­sal feljavítani az állományt. S most vidáman szól a csengő a vezérürü nyakában, s a 222 juh mellett 60 bárány legel j! Pácod puszta környékén. A közös állomány pedig folyton növekszik. Az anyakocák egy része már lemalacozott. S az alig pár hónapos brigádvezető nagyon büszke ezekre a mala­cokra, mert ahogy ő mondja: »Ez már a mi nevelésünk. Az első választási átlag még csak nyolc volt, de a többi már biztosan nagyobb lesz. . .« Németh Sándor! palánták sorakoznak a meleg­ágyakban arra várva, hogy kiültessék őket, s nem is so­káig kell várniuk, mert hama­rosan sor kerül erre is. Min­den szál palánta kincs — így tartják Kéthelyen, s igazuk van. Tudják, hogy a Balaton­hoz közel mit' jelent egy jó kertészet, mennyi jövedelmet hoz ez a közös kasszába. A szerződéses termeléssel is biztosítani akarják, hogy min­den tag megtalálja a számítá­sát. Az 500 hold kukoricába köztesbabot vetnek, és az egé­szet leszerződik. Ugyancsak szerződéses alapon termelnek 90 hold cukorrépát, 100 hold sörárpát, 20 hold étkezési bur­át. S hogy segítsék az or­szág húsellátását, 500 sertésre kötöttek hizlalási szerződést. A munkák jó minőségű el­végzése céljából tagokra bon­tották le a kapásnövényeket, s ily módon határozták meg, ki- e mekkora feladat elvégzése árul. Az új szövetkezet életében minden nap új eseményt hoz, £ minden nap szebb formát ölt ez a nagyüzemi gazdaság. A mesteremberek nádazzák az istállót, mások faragják a dú­cokat, hogy mielőbb elkészül­jön a sexiésól. Mindenki be­csülettel végzi munkáját. Takács Lajos levelező. A balesetelhárítás szabályainak a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekre váló kiterjesztéséről határozatban intézkedik a kor­mány. Eszerint a tsz-ekben a balesetelhárítás megszervezését a tanácsok mezőgazdasági szak- igazgatási szervei irányítják, s kötelezhetik a tsz-t a jogszabá­lyokban elrendelt balesetelhárí­tási intézkedések megtételére. A szakszervezeteknek a bal­esetelhárítás ellenőrzésével kap­csolatos jogköre kiterjed a tsz- ekre is. A szakszervezet munka- védelmi felügyelője felhívja a tsz vezetőségének figyelmét a hiba megszüntetésére, s ha nem történik intézkedés, akkor érte­síti a járási mezőgazdasági osz­tályt, amely szerv az életve­széllyel fenyegető hiányosság megszüntetéséig megtilthatja a veszélyes gép, berendezés vagy üzemrész üzemeltetését. Közvet>- len életveszély esetén a szak- szervezet munkavédelmi felügye­lője is élhet ezzel a jogával« Ezt az intézkedést a megyei ta­nács elnöke saját felelősségér# feloldhatja. A határozat életbe lépett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents