Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 92. szám, ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1960. április 20. » -----------------------------------------------------­M AI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: öt vélemény, egy tanulsággal '(3. o.) TUDOMÁNY — TECHNIKA (5. o.) Huszonnégy lány pályát választ (6. o.) Ünnepélyesen elbúcsúztatták Kaposvárott a tsz-ekbe induló 52 szakembert Megyénk az elmúlt év de­cembere óta szövetkezeti me­gye. A régebben alakult kö­zös gazdaságok felfejlődtek, és mellettük új termelőszövet­kezetek alakultak. Az elmúlt hónapokban átcsoportosítással 155 szakember került tsz-be. De a szövetkezetek újabb és újabb mezőgazdászokat és könyvelőket kérnek és várnak. Ezt bizonyítják az illetékes szervekhez küldött levelek. Az őrtilosi Szorgalom, a somogy- szentpáli Béke, a somogytúri Űj Somogy, a somogysárdi Bé­ke és még sok termelőszövet­kezet kért szakembert. A kormányhatározat nyo- ínán 33 megyei és 19 fővárosi mezőgazdász és könyvelő je­lentkezett az egyéves segítő munkára Közülük 9 mezőgaz­dász és 1 könyvelő a járási mezőgazdasági osztályokra, 22 mezőgazdász és 20 könyvelő pedig a megye különböző ter­melőszövetkezeteibe megy. Pe­te Emil, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársa a bálványosi Aranykalász, Ko­vács Sándor, a Kertészeti Fő­iskola tanára a marcali Vörös Csillag, Csörgő Tibor, az Ál­latorvostudományi Főiskola munkatársa pedig a meszteg- nyői Ladi János Termelőszö­vetkezet szakirányítását vál­lalta. A termelőszövetkezetekbe induló szakembereket szomba­ton búcsúztatták a megyei ta­nácson. A búcsúztatáson jelen volt Hevesi János, a megyei pártbizottság titkára, Sasi Já­nos, a megyei tanács v. b.-el- nökhelyettese, Deák János, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője és a járási ta­Megsarabolták a mákot a somogygesztiek A somogygeszti Üj Barázda következő évi burgonya- és Termelőszövetkezetben szépen' cukorrépa földre szükséges is­haladnak a tavaszi munkák- tállótrágya már a helyszínen kai. Az ötven hold tavaszi ár-' lesz. pa, a 80 hold burgonya vetését már el is felejtették. Legutóbb a 44 hold bükkönyös zabot jut­tatták a talajba. Már csak a kukorica vetésére van gond­juk. Az öt hold csíráztatott bur­gonya és a 42 hold cukorrépa már kikelt, sarabolását nemso­kára befejezik. Mákjukat meg- sarabolták. Szépen zöldell az ötven hold lóheréjük és lucer­nájuk. Kertészetükben a szövetke­zet szorgalmas asszonyai el- palántázták a két és fél hold káposztát, sőt a hagymát is el­rakták. Két éve beállított szó­rófejes esőztető berendezésük­kel kertészetükből tíz holdat öntöznek majd. Horváth József brigádvezető elégedett, hogv a zöldségfélék és a sóska, spenót is már a kikelésre vár. A kilenc hold őszi barackos telepítését befejezték. A fásí­tási hónapban az úttörők is ki­vették részüket a csemeték te­lepítéséből. Huszonöt úttörő 8 ezer csemetét ültetett el négy nap alatt. Körülbelül 900 fo­rint értékű munkaegység yan a könyvükbe jegyezve. A pénzt közös kirándulásra fordítják. A Memyei Gépállomás a másodszori fejtrágyázást vég­zi a búzán és az őszi árpán. Két hét múlva újra 30 kiló pé­tisót juttatnak holdanként a kalászosokra. Gondolnak a jövő évre is. Megkezdték a szervestrágya kihordását a táblák szélére, ahol szarvasba rakják. így a nácsok mezőgazdasági osztály- vezetői. A termelőszövetkezetek meg­erősítésére induló szakembere­ket Deák elvtárs üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy komoly és megtisztelő feladat a szövet­kezetek segítése, mert az idei évben már a termelőszövetke­zeteknek kell biztosítani a me­gye és az állam ellátását. Ez csak úgy valósítható meg, ha a termelés a mezőgazdaság át­szervezésével nem csökken. Tehát az egyik legnagyobb fel­adat az átlagtermések növelé­se. Ha alaposan megismerik a termelőszövetkezetek terveit, sok hasznos tanácsot és támo­gatást tudnak adni. Beszélt még arról, hogy az időszerű ta­vaszi munkákat a termelőszö­vetkezetek nagy része már be­fejezte. A szakemberekre vár most az a feladat, hogy a kam­pányterveket elkészítsék, és a növényápolási munkákat jól megszervezzék. A megyei pártbizottság ne­vében Hevesi elvtárs kívánt sok sikert a szakembereknek, akik a napokban megkezdik a munkát a termelőszövetkeze­tekben. szövetkezeti könyvelők (Tudósítónktól.) A MÉSZÖV a múlt év má­jusában képesített könyvelői tanfolyamot indított levelező formában. A jelentkezők ha­vonta egyszer konferenciára gyűltek össze, beszámoltak az addig tanultakról, és megkap­ták az útmutatást a következő hónap tananyagának feldolgo­zásához. Néhány nappal ez­előtt vizsgáztak a földműves­szövetkezeti könyvelők. A vizsgabizottság értékelése sze­rint a tanfolyam elérte a kí­vánt eredményt: 37 jelölt kö­zül 34 eredményesen vizsgá­zott. Kiváló minősítést kapott Varga Gizella, a marcali fmsz könyvelője. Jelesen vizsgázott Solymár lAszlóné kaposvári, Virág Pál nagybajomi és Bók László kutasi könyvelő, vala­mint Kocsis Imre, a nagyatádi FJK főellenőre. 16 hallgató jó eredményt, 10 közepes minő­sítést kapott. A vizsgákon hár­man nem tudtak megfelelni. A tanfolyam tanulmányi átlaga 3,7. Eredményesen végezte munkáját a magyarországi délszláv dolgozók országos munkaértekezlete (Tudósítónktól.) Pénteken és szombaton je­lentős esemény történt a ma­gyarországi délszlávok életé­ben: Budapesten, a MÁV Fő- igazgatósága kultúrtermében megtartották a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetsége kétnapos országos munkaértekezletét. Több mint tíz éve nem volt ehhez hason­ló nagyszabású politikai meg­nyilvánulása délszláv nemze­tiségünknek. Az értekezleten megjelent a hazánk kilenc me­gyéjében lakó szerbhorvát és szlovén ajkú lakosság képvi­seletében több mint 160 dél­szláv aktivista. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Sze­rényt Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Központi Bizottság Tudomá­nyos és Kulturális Osztályának helyettes vezetője és Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tit­kára is. Megjelentek az érte­kezleten a délszláv nemzetisé­gű országgyűlési képviselők is. A beszámolót a hazai dél­szláv nemzetiség és a Magyar- országi Délszlávok Demokra­tikus Szövetsége életéről és munkájáról Ognyenovics Milán főtitkár tartotta. Miután mél­tatta a szovjet hadseregnek ha­zánk felszabadításában hozott áldozatait, valamint azokat az eredményeket, amelyeket népi demokráciánk a nemzetiségi politika terén az ellenforrada­lom előtti időszakban elért, beszámolt azokról a sikerekről, amelyeket az ellenforradalom után pártunk és kormányunk helyes, marxista—leninista nemzetiségi politikája tett le­hetővé. — Ma 13 önálló szerbhorvát tanítási nyelvű iskolánk van 507 tanulóval — mondotta töb­bek között beszámolójában —, ugyanakkor anyanyelvűnket 50 iskolában 3696 tanuló tanulja tantárgyként, a szlovén nyelvet pedig 6 iskolában 478 tanuló. Budapesti középiskolánk, amely nemrég ünnepelte ala­pításának 15. évfordulóját, nemzetiségünk egyik legfőbb kulturális központja. Fontos helyet foglal el oktatási intéz­ményeink között a Pécsi Pe­dagógiai Főiskola, a Budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Bölcsészkarának Szláv Intézete is, amelyek iskoláink tanerő-szükségleta kielégítését biztosítják. tím. Legelnek a tabi Kossuth Tsz birkái. A 264 darab birkát és bárányt Mizerák József gon­dozza. — Fontos tényezői kulturális életünknek a mintegy 43 falu­ban működő kultúrcsoportjaink — folytatta beszámolóját Og­nyenovics elvtárs. — Különö­sen az ellenforradalom után kultúrcsoportjaink szép ered­ményeket értek el, műsoruk ja­vul, s a Művelődésügyi Minisz­tériummal közösen rendezett kultúrkörutakon, valamint kü­lönböző nemzetiségi fesztiválo­kon nemcsak a délszláv dolgo­zók, hanem magyar és más nemzetiségű dolgozók is meg­ismerkednek nemzeti kultú­ránk vívmányaival. Már van — s arra kell törekednünk, hogy minél több legyen — ve­gyes délszláv—magyar kultúr- csoport is, mert munkájuk ré­vén erősödik a dolgozók barát­sága. Lapunk, a Narodne No- vine szintén jelentős mérték­ben vesz részt a műveltség ter­jesztésében délszláv dolgozóink között. — Büszkék vagyunk arra is, hogy szinte fél kezünkön meg tudjuk számlálni az olyan, délszlávok által is lakott fal­vakat, amelyek még nem vál­tak szövetkezeti községgé, de különösen ama falvainkra va­gyunk büszkék — s ilyenek szép számmal akadnak —, ahol a délszláv parasztok már tíz évvel ezelőtt beléptek a terme­lőszövetkezetbe, s ezzel is hoz­zájárultak, hogy ma e falvak szövetkezetivé válhattak. A délszláv dolgozók ez alkalom­mal sem maradtak el magyar testvéreik mögött, még egy­szer bebizonyították ezzel is odaadásukat pártunk, a szocia­lizmus ügye iránt. A beszámoló után hozzászó­lások következtek. Az értekez­letnek az MSZMP Központi Bizottságához intézett távira­ta összes hazai délszláv dolgo­zóinknak a háláját tolmácsolta pártunk és népi államunk iránt azért, hogy S2.abad népek hazájában ők is szabad, min­den más dolgozóval egyenran­gú emberként élhetnek. Magyar—indonéz közös közlemény dr. Szukáménak, az Indonéz Köztársaság elnökének magyarországi látogatása alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására az Indo­néz Köztársaság elnöke, dr. Szukarno, 1960. április 14-től 17-ig hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Az Indonéz Köztársaság elnö­ke magyarországi látogatása alatt megismerkedett a Magyar Népköztársaságban folyó épí­tőmunka terén elért eredmé­nyekkel, az ország időszerű po­litikai és gazdasági problémái­val és meglátogatott többek között szociális és kulturális intézményeket, valamint ipari létesítményeket. Dr. Szukarno elnöknek és a kíséretében utazó küldöttség tagjainak alkalmuk volt talál­kozni a nép széles rétegeinek képviselőivel. A látogatás so­rán Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és dr. Szukarno elnök között tárgyalások foly­tak. A tárgyalásokon részt vettek még a Magyar Népköz- társaság részéről: Dr. Münnich Ferenc, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Kádár János államminiszter, Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese, Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány első elnökhe­lyettese, Kiss Károly, az El­nöki Tanács elnökhelyettese, dr. Sik Endre külügyminiszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Szarka Károly kül­ügyminiszterhelyettes, Nagy János, a Magyar Népköztársa­ság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete Indonéziában. Az Indonéz Köztársaság ré­széről: Dr. Subandrio külügyminisz­ter, dr. Suharto helyiipari mi­niszter, dr. Tamzil, a köztársa­sági elnök kabinetfőnöke, B. M. Diah, az Indonéz Köztár­saság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete a Magyar Népköztársaságban. A megbeszéléseken a barát­ság és a kölcsönös megértés légkörében a felek vélemény- cserét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdései­ről. Egyidejűleg megbeszélték a két ország között fennálló baráti kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeit és módozatait is. A két fél megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető problémáinak megítélése te­kintetében nézetazonosság áll fenn közöttük. Egyetértettek abban is, hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket az érdekelt fe­lek közötti tárgyalások útján kell megoldani. Tekintettel ar­ra, hogy a békés egymás mel­lett élés politikája reális tény, a két fél azt a szilárd meggyő­ződését fejezte ki, hogy ennek a politikának tartós gyakorla­ti megvalósításával minden vi­tás nemzetközi kérdést kielégí­tően lehet megoldani. Ezzel kapcsolatban a két ország ve- zetői azt a reményüket fejez­ték ki, hogy a nukleáris kísér­letek beszüntetésével foglalko­zó genfi értekezlet, valamint a tízhatalmi leszerelési konferen­cia résztvevői az Egyesült Nemzetek alapokmányának szellemét tükröző egyetemes békevágytól vezettetve a le­szerelés kérdésében mielőbb megegyezésre jutnak. Mindkét fél teljes mértékben támogat minden olyan javaslatot, amely az általános és teljes leszere­lés megvalósításához vezethet, hathatós nemzetközi ellenőrzés mellett. A két fél őszintén reméli, hogy a közelgő párizsi csúcs- találkozó előmozdítja az em­beriség jövőjét érintő kérdé­sek megoldását és további ma­gasszintű találkozók sorozatá­hoz nyitja meg az utat. Hang­súlyozzák, hogy az elkövetkező csúcstalálkozókon tekintetbe kell venni az ázsiai és az af­rikai népek érdekeit és véle­ményét is, ami a világbéke biztosítására irányuló őszinte törekvések nélkülözhetetlen előfeltétele. A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság kor­mányai egyértelműen korunk nagy jelentőségű, történelem- formáló tényezőjének tartják a gyarmati rendszer teljes fel­számolásáért folytatott harcot. Mindkét kormány nagy fontos­ságúnak tartja az afrikai né­pek nemzeti függetlenségükért folytatott küzdelmét, és kije­lenti, hogy ebben a harcukban őket teljes támogatásáról biz­tosítja. Mindkét fél elítéli a faji megkülönböztetés politikáját, amelyet a Del-Afrikai Unió kormánya folytat és megbé- lyegzi azokat a kegyetlen in­tézkedéseket, amelyek már ed­dig is annyi áldozatot követel­tek a dél-afrikai lakosság kö­rében. Mindkét fél véleménye sze­rint a népek nemzeti függet­lenségéért folytatott harcának fő akadálya a gyarmati rend­szer, amely a világ békéjének útjában áll és ugyanakkor a hidegháború fenntartását úgy tekinti, mint a más országok belügyeibe való’ beavatkozás forrását és mint egy. olyan té­nyezőt, amely akadályozza a fejlődésben levő nemzetek erő­södését. A Magyar Népköztársaság kormánya támogatja az indo­néz Köztársaság jogos és igaz­ságos harcát Nyugat-Iriánnak az Indonéz Köztársaság terü­letéhez való visszacsatolásáért: A tárgyalások során a két ország vezetői kölcsönösen ki­fejezésre juttatják, hogy nagyra értékelik a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság kormányának és népeinek eredményeit a nem­zeti felemelkedést biztosító épí­tő munkájukban és kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy további sikereket fognak el­éírni. A Magyarország és Indoné­zia közötti baráti kapcsolatok igazolják, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között hasznos együttműködést lehet teremteni, amely egy­aránt szolgálja mindkét fél ja­vát és a világbéke érdekéti Ezzel kapcsolatban mindkét fél ismét kinyilatkoztatta, hogy támogatja az ázsiai—afrikai nemzetek bandungi konferen­ciáján elfogadott elveket. A két fél megvitatta a köl­csönös kapcsolatok fejleszté­sének kérdéseit és a kapcsola­tok örvendetes fejlődését álla­pította meg. E fejlődést híven tükrözte az a tény, hogy a kö­zelmúltban külképviseleteinket kölcsönösen nagykövetségi rangra emelték. Az utóbbi években növekedett a két or­szág felelős vezetői közötti sze­mélyes találkozások száma. Az elmúlt évben Szukarno elnök két alkalommal utazott át Ma­gyarországon és rövid tartóz­kodása során akalma nyílt szó­(Folytatás a 2. oldalon«)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents