Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

Vasárnap, 1960. április 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP A termelőszövetkezet megszilárdítását segíti a kéthelyi népfront-bizottság A kéthelyi népfront-bizott­ság munkájában mindinkább a termelőszövetkezet segítése, megszilárdítása kerül előtérbe. Az egész község érdeke, hogy bátran és biztosan haladjanak az új tsz-parasztok a nagyüze­mi gazdálkodás útján. Az em­berek egyre többet töprenge­nek azon, hogyan lehetne a fejlődést meggyorsítani. S köz­ben kevesebbet gondolnák ar­ra: érdemes volt-e belépnem a tsz-be, jól cselekedtem-e. Más kérdések izgatnak ma már mindenkit, más módon akar­ják életüket szebbé tenni, mint azelőtt. S elmaradhat-e a népfront-bizottság a fejlődés­től? Nem. Sőt nemcsak, hogy lépést kell tartani vele, hanem egy kicsit előbbre is kell jut­nia — ez a véleménye Tóth Imre igazgató-tanítónak, a két­helyi népfront-bizottság elnö­kének. Nagy község K éthely. Nem könnyű feladat összefogni az embereket. Ezért épített ki a népfront-bizottság az elmúlt hónapokban jó kapcsolatot a pártszervezet, a tanács, a ter­melőszövetkezet, a nőtanács, a KISZ és a művelődési otthon vezetőivel. Együtt könnyebb a munka. Mindig, annak kell meghatá­roznia a Népfront tevékenysé­gét, hogy a jelen pillanatban mi a legfontosabb, legszüksé­gesebb. A termelőszövetkezet­ben sok az új tag. A munka­egységszámítást csak hírből is­merték, egyébként fogalmuk sem volt róla. Pedig mennyi súrlódást el lehet kerülni, ha mindenki elsajátítja. Nosza, indítsunk munihaegységszámí- tási tanfolyamot — fújt riadót a népfront-bizottság. S megkezdődött a tanulás. A kócos, csintalan gyerekek he­lyére fejkendős asszonyok, nagybajuszos bácsikák tele­pedtek le esténként, s figyel­mesen hallgatták a terület mé­résének, a térfogat kiszámítá­sának módozatait. Mert ez itt az ábécé. Ezzel kell először megismerkedni. — A határban különböző alakú területeket adnak ki .művelésre. Ha a tsz-tag maga is fel tudja mérni területét, először is megnyugszik, hogy annyit kapott, amennyit BERK ESI ANDRÁS K ’ allós Tibor fáradt moz­dulattal levette a szem­üvegét. Zsebkendőjével meg­törölte izzadó homlokát, rán­tott egyet sovány vállán, és sűrű pislogások között nézett a fiúra. A hízásnak induló, negyven év körüli Kulcsámé érdeklő­déssel nézte az asztalon sütké­rező legyet, amely kihasználva a szeptember végi kósza nap­sugarat, két első lábát fölemel­te, összedörzsölte, megállt egy pillanatra,, majd újra kezdte elölről. Az asszonyt nem nagyon ér­dekelte Kallós előadása. Előre tudta, hogy az osztályvezető mit fog mondani, A fegyelmi bizottság har­madik tagja, a szőke, harminc év körüli Olajos Géza az asz- szonyt és Kallóst nézte. Ajka szegletében, alig észrevehetően, gúnyos mosoly futkározott. — Krasznai elvtárs — törte meg a csendet a sovány osz­tályvezető éneklő hangja — elismeri, hogy életrajzában fontos körülményeket letaga­dott? A fiú világoskék szeme nyugtalanul siklott végig a fe­gyelmi bizottság tagjain. Arc­kifejezése segélykérő volt, könyörgő, mintha azt monda­ná: — Emberek, értsétek meg! Itt szörnyű tévedés van. Ne bántsatok! — Tekintete átsik­lott az ablakon, át a délelőtti napfényben melegedő fák rit­kuló lombján. Kezével hátra­simította bodros barna haját, s azon tűnődött, hogy most mit feleljen. — Kérem, Kallós elvtárs — szólt halkan —, tessék elhinni, félreértésről van szó. Én nem mondtak neki, másodszor pe­dig nő a bizalma a brigádve­zető iránt — mondja Tóth elv­társ. — Az a célunk, hogy a munkaegység törtrészének ki­számítását is megtanítsuk. Er­re nagyon nagy szükség van, mert esős időben csak törtré­szét végzik cl a normának. Megnyugtató érzés tölti el a tsz-tagokat, na állandóan el­lenőrizni tudják önmaguk munkáját és eredményét. Bár a tanfolyamot közbejött akadályok miatt nem tudták befejezni, a megtartott elbáná­sokon biztos alapokat kaptak a hallgatók. Mt a legfontosabb most? Mit kell minden erejével segí­tenie a népfront-bizottságnak? Tóth Imre azt felel: erre: — A sok-sok kis családot egy nagy családban egyesíte­ni. Ez persze nem megy máról holnapra. Talán nem is muta­tós feladat, hisz nagyon nehéz lemérni, mit tettek a népfront- bizottság tagjai ennek megva­lósításáért. Nehéz, de mégis lankadatlanul csinálni kell. Az emberek tanulni vágy­nak. Érdeklődésük egyre foko­zódik. A népfront-bizottság vezetői ezért forgatják fejük- ,ben a szakmai előadások ter­vét. — Baglyas nagyon jó szőlő­termő terület — magyarázza Tóth elvtárs. — A termelőszö­vetkezet nagyüzemi módon szeretné művelni. Ezért véltük helyesnek néhány szőlészettel foglalkozó előadás napirendre tűzését. Persze nem szűkítik a szép tervet csak a szőlészetre Tar­tanának előadást az állatte­nyésztésről és a kertészkedés­ről is. Az utóbbira annál in­kább szükség van, mert a tsz húsz holdas kertészetet létesí­tett. — Még valamit tervezünk — mondja befejezésül Tóth elv­társ. — Tanácsot adni min­denben a termelőszövetkezet vezetőinek, tagságának. A használható módszereket ter­jeszteni fogjuk. Ha csak a fi­gyelmet hívjuk fel valamire — úgy gondoljuk — ezzel is jó szolgálatot teszünk a termelő- szövetkezetnek. L. G. ALDOZATVALLALÄS ? Elindult első útjára a SZOT üdülőhajója (Tudósítónktól.) 202 szakszervezeti beutalttal április 4-én elindult Pozsony­ba a SZOT »Budapest« nevű első üdülőhajója. Március 3I-én ünnepélyesen avatták fel az úszó üdülőt. Az ünnepségen megjelent dr. Münnich Ferenc, a Mini'^v- tanács elnöke, Somogyi Mik­lós, a Politikai Bizottság tag­ja, a SZOT elnöke, dr. Dole- schall Frigyes egészségügyi, Kisházi Ödön munkaügyi és Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, valamint a SZOT titkárai. Április 1-én volt a szakmai bemutató és a hatósá­gi felülvizsgálat, s 4-én a hó­fehér hajóra megérkeztek az első lakók, az első üdülők. Mindenki a legnagyobb elra­gadtatással nyilatkozott a ha­jó berendezéséről, felszerelé­séről. Ez érthető, hiszen az üdültetés sajátos céljainak megfelelően készült. A hajó szép kivitelezése az Óbudai Hajógyár jó munkájá­nak köszönhető. Ennek elisme­réseként a hajóépítésben részt vett dolgozók közül 100 főt a SZOT hatnapos pozsonyi úton lát vendégül. A most indult első csoporttal már harminc hajógyári dolgozó élvezi saját munkája gyümölcsét. A hajó ebben az évben ti­zennyolcszor teszi meg az utat Budapest—Pozsony között, há­romszor pedig az Al-Dunára viszi vendégeit. Három bécsi út is szerepel a programban. A kora őszi hetekben négy egy­hetes belföldi hajóút lesz a Duna magyar szakaszának megismertetésére. Késő ősszel pedig a vidéki dolgozók ren­delkezésére áll budapesti üdü­lőként a Gellért-hegy tövében lehorgonyozva. Egy társaságban sok min­denről szó esik. A divatról, a munkáról, a legutóbbi filmről, a szomszédok villaépítéséről, a doktor úrék autójáról és ter­mészetesen a politikáról is. Így hát nem csodálni való, hogy az esti beszélgetésen egy szikár, őszes férfi a következő kérdéssel állt elő: — Mondja csak, tanító úr, hogy élnek most maguk? Ma­gasabb-e az életszínvonal, mint régen ... ? — Őszintén válaszoljak, vagy vonalasán? — szólt visz- sza némi cinizmussal hangjá­ban a középkorú férfi. S ezzel egy csapásra magára irányítot­ta a társaság figyelmét. — Azt hiszem, kár volt meg­kérdezni — méltatlankodott a kíváncsi. Manapság őszintén szokás beszélni... — Nos, hát akkor megmon­dom. Most alacsonyabb a pe­dagógusok életszínvonala, mint a felszabadulás előtt. Ne cso­dálkozzék, így van. De hozzá- tehetem, minden valamirevaló, becsületes pedagógus látja és vallja: a mi életszínvonalunk csökkenése a szegény népréteg, a dolgozók óriási tömegének életszínvonal-emelkedéséhez vezetett. És mi nem zúgoló­dunk, szívesein vállaljuk ezt az áldozatot... A társaságban nem váltott ki különösebb vitát a tanító véleménye. Valami olyan ha­tása volt inkább, hogy jobb nem beszélni erről, mert ha jól megnézzük, igaza van ... Nemrég zajlott le ez a kis beszélgetés, s azóta több peda­gógussal beszéltem róla. Az álláspont véletlenül sem egy­öntetű, s ez a jó. Volt, aki így, számtantanárosan érvelt: 95 pengővel kezdte a tanító, és 460-ig juthatott. Most 950 , fo­rinttal kezdi, és 2200-nál vége. Tehát a tízszeres szorzószámot figyelembe véve sehogy sem érheti el a 4600 forintot. Ez igaz ugyan, persze túlsá­gosan leegyeszerűsítve, csak a számokon keresztül nézve a dolgokat. De kezdjük talán ott, hogy a régi kántortanítónak valóban nagyobb volt a jövedelme. Öt­húsz hold földet kapott, tüze­lőfát, lakást, s ami még innen- dós pedagógusnak az állam onnan cseppent. Ilyen jövede- rendeletileg biztosít egy hold lemmel, azt hiszem, ma egyetlen földet, s a magánosoknak 800 pedagógus sem dicsekedhet, négyszögölt. Nem kell tehát a Persze a dolognak két oldala föld... Ám gyönyörű három­van, nem árt mind a kettőt szobás házakat épít vagy vesz* számba venni... Az egyik somogyi faluba 78 kérvény érkezett a kántorvá­lasztásra. Kiválasztották — no, természetesen nem a legtehet­ségesebbet, hanem azt az egyet, akinek hangjától megrepedez­tek a templom falai. Ideigle- heti. nes, helyettes kántortanító lett Külföldre villát, telket a Balaton-parton^ motorkerékpárok sokaságát, és most már nem egy pedagógust tudnék sorolni, akinek saját autója van. Persze egyik sem úgy pottyant az égből. Kerese­téből takarította* meg. De te­utaztam társas­hát ez a szerencsés ember (ha autóbuszon, s a 40 tagú gárdá- ugyan annak lehetett nevezni), ból 23 pedagógus volt! Nagyon s tizenhét hónapig egy fillért jó ez így, de miért nem vesz- sem kapott. Mire felvehette el- szűk észre... . sőfüzetését, teljesen eiadóso- g;g|jermészetes velejárója, ‘ , . hogy mindig többet aka­S ez csak az anyag: részé a runk mint ^ mindig rabkérü^élhetett eladhatÄ több- s ez ösztönöz, rabként einetett, eiactnatta on értelmet ad az életnek. De tü­magat eived, gondolatat, s relmetlenkedni nincs jogunk; mint huseges pul.kutya követ- mert ebben az orszá gban óriási hette pitizye_ az esperes ur dolgok történtek; s ezek a óhaját. Élet volt ez _ nagy-nagy változások csakúgy S mögötte ott állt szazszam- tóhatotta£ pedagógusainkra,-int a munkásokra, parasztok­ra, társadalmunk bármelyik ré­tegére ... lapátoló pedagógusok hosszú sora. Íme, a másik oldal... És hogy élt akkoriban a vá­rosi tanító? Még csak kántor sem lehetett, de óraadó igen. Áldozatvállalás hát, hogy emberi körülmények között ,, ,, , ., , . dolgozhatunk új iskolák szá­^ LÄ -iban, hogy felszámolt, lakás bére, s a 22 órai tanítás megváltozott légkörben tanít- mellett 72 órában felügyelt a -egvanozott légkörben tanít juk a tudományokra gyerme­1945 ElŐtt • 900, most 1900 ál- kapjuk a megérdemelt bért? talános iskolai pedagógus, az előtt 56, ma 187 középiskolai Nem, nem áldozatvállalás ez! Áldozatvállalásnak tekint­tanár tanít a megyében. Mond hetjük nagyon sok pedagógus ez nekünk valamit?' Feltétle- olyan irányú iskolán kívüli nül. De hát anyagi kérdésről munkáját, melyet nem ír elő a rendtartás, a szabályzat, ha­nem hivatástudatból, a leíkiis­volt szó, beszéljünk arról. A fiatal pedagógus szeptem­berben kezd tanítani, de meret szavára teszi. Ezt nagy­augusztus elején már fizetést ra becsüli és értékeli a mi tár­kap. (Emlékezzünk csak visz- sac*almunk. sza a kántortanítóra!) Ma van- Nem, világért sem a pedagó- nak úgynevezett »O-területek gusok életszínvonalának rová- 200 forint plusszal, s onnét sára gyarapszik anyagiakban 3,50-be kerül az út autóbusz- és szellemiekben népünk. De szál az állomásig. Azelőtt drá- ennek fordítottját sem akarhat- ga szekérfuvart fizetett a tani- juk. Államunk nem tekinti te­oólkül! Csi- tőpontnak a pedagógusok je- nálhatnank számvetést, meg- ... , , nézhetnénk, hány pedagógus lenlegi fizetését. Az a törekvés, étkezik ma napközis konyhán, hogy a társadalom egésze élet- s ez mennyit tesz hozzá a »szám- színvonalának növekedésével tantanáros« összeghez, hogy együtt növekedjék pedagógu­tagadtam le semmit, csak nem írtam be azt, amit megtudtam apámról. — Maga, fiatalember — csa­pott rá Kallós —, igenis hazu­dott! Tudatosan hazudott! Itt van a bizonyíték! Nézzék csak elvtársak. Itt van .a saját ke­zével írt eredeti életrajz. Tes­sék, meg lehet nézni, mit írt. Ezt nem én írtam, hanem ő! Idézem, szó szerint felolvasom: ... »apám az 1944-es harcok során eltűnt.« Kallós diadalmasan körülné­zett, s mint győzelmének jel­vényét, lobogtatta kezében a tintával sűrűn teleírt lapot. Szemét a fiúról a fegyelmi bi­zottság tagjaira, majd ismét a fiúra vetette. — Maga írta ezt? Erre tes­sék felelni! De határozott igennel vagy nemmel. Semmi­féle mellébeszélést nem foga­dok el! — A »fogadok el« sza­vakat erősen, tagolva ejtette ki. Utána hátradőlt, és szokott gúnyoros mosolyával szemlélte az előtte álló sápadt fiatalem­bert. István lehajtotta fejét. Hol a szőnyeget, hol a cipőjét nézte. — Mire is kell felelni? Igen. Határozottan kell felelni, csak annyit, hogy igen vagy nem. De így nem lehet felelni. Sem az igennél, sem a nemmel nem tudom megmagyarázni a dol­got. Elkalandozott a gondola­ta... Azon járt az esze, hogy a délutáni edzésre sem mehet el. Pedig a fiúk várják. Ennek is Kallós az oka. Régen tudja, hogy haragszik rá a tanulmá­nyi vezető, csak legalább tudná az okát. Ugyanis kicsapják, ak­kor pedig mindegy, hogy mit mond. Akár igent, akár nemet mond, kicsapják. És mit csinál, ha kicsapják? Elmegy cipőtisz­títónak! Nyakába akaszt egy táblát, nagy betűkkel ráírja: »Kallós kizáratott az egyetem­ről, pedig évfolyamelső vol- ■tam.« Mi lenne, ha tényleg ezt csinálná? Botrány. Na, de miért zárnák ki az egyetemről, hiszen ő az évfolyam első ta­nulója. Ezt Holub professzor sem engedné meg ... — Miért nem felel? — Ügy énekel, mint egy müezzin — gondolta a fiú. — Igen, ez jó név. Délután el­mondja a fiúknak. De a dél­utáni edzésből már nem lesz semmi. Nem baj, elmondja holnap. Mától kezdve nem fó­kának hívják majd, hanem müezzinnek, vagy esetleg éneklő dervisnek, mert arra is hasonlít... — Nem értettem jól! Mit tetszett kérdezni? — Ezén kellett ennyit gon­dolkozni?! Maga, fiatalember, még a saját sorsát is cinikusan szemléli. Még a jövője sem ér­dekli. Ez jellemző magára! — fakadt ki Kallós, és az asztalra csapta a kezében levő életraj­zot. Arca eltorzult a dühtől. — Nekem több kérdésem nincs is. Ha önök még akarnak va­lamit kérdezni, tessék — for­dult a bizottság tagjaihoz. Olajos benézett a jegyzet­tömbjébe. — Nekem lenne egy-két kér­désem — szólt mosolyogva. — Tessék, elvtárs. Kérdez­zen! Olajos ránézett a fiúra, sze­mében volt valami biztatás féle. — Mondja, elvtárs, milyen időközönként levelezett édes­apjával? A fiú felfogta a feléje su­gárzó biztatást, és határozot­tan felelt: — Kérem, én nem levelez­tem apámmal. — Egy kis szü­netet tartott. — 1946-ban ő írt egy levelet Sao Paulóból. Na­gyon kért, hogy béküljünk ki. Felejtsem el, ami köztünk tör­tént, és szökjek utána. A le­vélre nem válaszoltam. A gúnyos mosoly torz vi-, gyorrá változott Kallós arcán., Olajos észrevette, de nem za­vartatta magát, tovább kérde­zett: — Több dolggt homályosan látok. Nem mondaná el, hogy min vesztek össze? — Kérem, ennek hosszú tör­ténete van, erre nem tudok egy szóval felelni. — Mondja ed nyugodtan — biztatta Olajos. — Azt hiszem, ez felesleges! — tiltakozott Kallós. — A tény­állás világos. Ezzel csak az időt húzzuk. Azt hiszem, elvtársnő, magának is ez a véleménye — nézett Kulcsúméra. Tekintete parancsoló volt. Kulcsámé feürezzenit. Egészen belemélyedt a légy sütkérezé- sének szemlélésébe. Idegesen, kapkodva préselte ki a szava­kat: — Hát igen, ami engem il­let... 4 Olajos udvarias mosollyal, de határozottan közbeszólt: — Engem viszont, mint a minisztérium küldöttjét, érde­kel a kérdés legapróbb részlete is. — Szemét Kallósra szegez­te. — Végeredményben az egyetem egyik legjobb előme­netelő hallgatójáról van szó. Felületesen nem foglalhatok állást ilyen ügyben. Kallós ingerülten összeszorí­totta száját, hátradőlt, és sér­tődött arccal nézett a mosoly­gó előadóra. Magában pedig azt gondolta: A minisztérium­ban ■ csupa ilyen megalkuvó f alak van. — Feleljen a kérdésemre \ Krasznai elvtárs! — szólt az előadó. — Apám és köztem politikai ellentét állott fenn — kezdte el István. — Milyen természetű? — kérdezte érdeklődve Olajos. — Apám aktív nyilas volt, én pedig antifasiszta voltam. — Miben nyilvánult meg édesapja aktív nyilassága? — Folytatjuk — egyáltalán szociális létesítmé­nyeink segítenek-e valamicskét pedagógusaink jobb életéhez? Minden bizonnyal! saink életszínvonala is. Az összehasonlítás, mellyel azon a bizonyos esti beszélge­S a lehetőségek. Mert a tésen próbálkoztak, hamis volt, munkás aligha tehet szert mel­lékkeresetre, a pedagógus igen. Mondhatja valaki, hogy csak kevesen. Ehelyett úgy fogal­maznám meg, hogy mindaz, aki tenni akar valamit... irreális. Mert az embert soha­sem szabad kiszakítani az adott társadalomból, ismerni kell, s emlékezni a körülményekre, melyben élt és él. Keresetéhez A túlóráért pénzt kapnak manapság bátran hozzászámít­tanítóink, a népművelési mun­káért a kultúrotthon-igazgatók, népművelési ügyvezetők úgy­hatjuk a könyv, az üdülés, a színház- és mozijegy árának felét, melyet az állam nyújt, szintén. A dolgozók esti és leve- CSak el. kel1 fogadnunk, s azt lező iskolája lehetőséget bizto­sít, s a TIT talán még nagyob­a felmérhetetlen értékű válto­zást, melynek nyomán kony­hát. De ki tudná felsorolni va- n>;ebbé’ emberibbé, tartalma­lamennyit... És ha már összehasonlításo­sabbá vált életünk. Szakadék volt a múlt kis­kafc teszünk, nemde megvál- számú kiválasztottja s az éhe- toztak az igényeink is azóta? ző, nyomorgó pedagógus kö- Ez jó és természetes, csak ész- zött. Ma nincs ilyen különbség, re kellene vermünk, hogy most- nincsenek mamut jövedelmek másra s többre fordíthatja és éhbérek. De minden peda- pénzét a pedagógus, mint ré- gógusnak katedra jutott, embe- gen. Igaz, nemigen vehet föl- rí ólet, szabadon szárnyalható det a tanító, de nem is igény- gondolat s olyan jövedelem, li, nem is kellene neki. Hisz naely mellett nincs okunk, nemcsak a kántornak, mint ré- nincs jogunk a panaszra ... gfn,_ ma_ minden vidéki csalá- Jávori Béla XDOGGOOGOOOOOOGQQOOOOOQOOOQOOOOOOQOQOOGQOi Dokumentációs kiállítás Nagyatádon „Járásunk 15 éves fejlődése képekben" A Nagyatádi Járási Művelő­dési Házban április 3-án meg­nyílt kiállítás nagyszerű osz- szehasonlítási anyagot ad a já­rás iparának, kereskedelmé­nek, egészségügyi létesítmé­nyeinek, népművelésének, ok­tatásának 1945 előtti viszo­nyairól és felszabadulás utáni fejlődéséről. Térképek, fény­képek, makettek, grafikonok mutatják be a romokból fel­épülő falvak életének mához elvezető útját. Négy egykorú fénykép, a háború okozta ro mos Nagyatád egy-egy részle tét őrzi, figyelmeztetőül és in­tő példaként. Mellettük — mint szakadék szurdoka fölött a napfény — ügyes rendezés­sel helyezték el szocializmust építő munkánk rajzos vagy I fényképes bizonyítékait. | Derűs képet ad az amúgy is j jól sikerült kiállításnak a mű- j velődési ház és a nőtanács kö- | zös csipkeverő tanfolyamának j munkájából ugyanitt bemuta- i tott válogatás. A kiállítás rendezői (a mű­velődési ház és a járási tanács egészségügyi osztálya) mun- I kájának elismerésé* a» első napok több mint 600 látogató­jának aláírása nyugtázza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents