Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

Csütörtök, 1960. április 7, 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy ritka jó előadás Büssűben: „<T)iddm &zamamiaidtath” Sokan szorongtunk aznap este a büssűi művelődé i ház nézőterének széksoraiban. Hét­re hirdették ugyan az elő­adást, de a kezdésre sokkal később kerülhetett csak sor. Ez már hagyományos hűség a pontatlansághoz. Pedig egy­szer csak hadat kellene üzen­ni ennek, szem előtt tartva azt az alapigazságot, hogy az idő pénz. Egyszóval szép számban összejött a község lakossága. Ott voltak mindazok, akiknek kedvéért a Megyei Könyvtár és a Hazafias Népfront So­mogyba invitálta — immár harmadízben — J. Horváth Lászlót és Füzesy Árpádot, a Mezőgazdasági Könyvkiadó .két legnépszerűbb szerzőjét, akik országjárásuk során szí­vesen irányítják lépteiket me­gyénkbe, különösen pedig az olyan községekbe, mint Büs- sű is, ahol a gazdák elismer­ten jó állattenyésztő hírében álltak s állnak ma is, hogy fa­lujuk termelőszövetkezeti köz­ség lett. Miről lesz itt szó ma este? üyenféle kérdés nem hangzott el sehonnan sem. Ennek pe­dig csak egy magyarázata van: a falu lakói szívesen veszik, ha valaki bármilyen tanító szóval is közelít. A »Vidám szarvas- marhatenyésztés« szerzői pe­dig — akik ezt a címet adták büssűi előadásuknak, mivel itt leginkább csak szarvasmarhát tenyésztenek — tanító szán­dékkal jöttek, olyan előadással, mely sokkal, de sokkal több a szimpla könyvismertető an- kétnál. Mert míg ennél leg­feljebb azt tudja meg az em­ber, miért érdemes megvásá­rolni ezt vagy azt a szakköny­vet, ebből az előadásból még az is tanult, akinek eddig hal­vány fogalma sem volt az ál­lattenyésztésnek e fontos ágá­ról; Legfeljebb az ütött szö­get a fejekben, hogy ami ko­moly, hogyan lehet tréfásan előadni. Ez nem sokáig ma­radt rejtély. Iliért lám, amint szólásra emelkedett elsőkért Füzesy Árpád a csomagolópa­pírral felszerelt tábla e'őtt, és beszélni kezdett, míg kezében fel s alá futkosott a rajzszén, derültség hullámzott végi® a termen. — Szólt pedig a fele- sem-tréfa mese János bácsiról, akinek három kívánságát tel­jesíti az álomtündér: vidám is lesz, boldog is meg gazdag is, mert megígéri, hogy tanulni fog. — Ejnye, de igaz! — hallom a hátam mögött ülők egyiké­től. Amikor lankadni látszik a figyelem, a szakelőadó hé’yet foglal, s mint egy különleges kis biztosító szelep — mely visszaszólítja a terembe az esetleg elkalandozott figyel­met — a rajzoíó ismét rajzol­ni kezd. Bizonyít, magyaráz az a szénrajz ott arról, hogy mi­re jó, miért korszerűbb a mes­terséges termékenyítés, a sza­kaszos legeltetés, az egyedi ta­karmányozás, az itatásos bor- júnevelés. Vége az előadásnak. A raj­zokat Füzesy Árpád mosolyog­va nyújtja át a tsz elnökének. Ezek itt maradnak emlékbe, no meg emlékeztetőül. A hall­gatóság apró csoportokra sza­kadozva hányja-veti meg a hallottakat. Kissé arrább az előadókat veszi körül egy em­bergyűrű, emitt pedig egy cso­port az itatásos borjúnevelés előnyeiről adja-veszi a szót. Egypánan közöttük már egyé­ni komikban megpróbálkoztak ezzel a nevelési módszerrel, itt tehát csak még jobban meg­győződhették helyességéről. Völgyi Mátyás, Forgó János, Herr Tibor, az állattenyésztési brigád vezetője és Kajái Imre 900000GXDCXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGXDOOC A Mezőgazdasági Technikám második osztályos tanulói nemcsak elméletben tanulják a mezőgazdasági tudnivalókat, hanem a gyakorlatban is megmutatják képzettségüket. A tan­gazdaságban az őszi vetés tavaszi ápolását végzik. mezőgazdász inkább azt vitat­ják, hogy egyelőre keresztül- vihető-e az itatásos berjúneve- lés. Völgyi Mátyásnak az a vé­leménye, hogy a közösben nem lehet még bevezetni ezt a módszert. Kajdi elvtárs viszont azt mondja, hogy be lehet bi­zony vezetni, hiszen ebben az esztendőben már 150 borjút nevelnek majd fel így. Ez pe­dig borianként 750 forintos megtakarítást jelent a szövet­kezetnek, ami bizony nem kis összeg. — Hát igen — veszi át a szót Herr Tibor —, az elvá­lasztásig a természetesen táp- ’ált borjú 2300—2400 forintban van. Okos ember könnyen meg­érti, hogy nyerhet 750 forintot, ha nem sajnálja a fáradságot, és nem fél az új módszerektől. — Gondoljuk csak meg — szól közbe Forgó János —, a borjú annyit szopik, amennyi csak a bőre alá fér. Tizenkét hét alatt 750 liter teljes tejet pusztít el, míg ha itatásosán neveljük, 15 kilogramm vajat takaríthatunk meg. Abban mind egyetértenek, hogy az előadás Igen hasznos volt, és sok kellene ehhez ha­sonló. El is hisszük. — Nem lehet másként bol­dogulni — teszi a beszélgetés végére a pontot Kajdi mező­gazdász —, csak ha olvas, ta­nul az ember. Annyi új, sok­kal ésszerűbb módszer hódít teret manapság, hogy tanulni kell. Néhány éve végeztem a főiskolát, de annyi újat hallok nap nap után után; Tanulni kell.;. S tanul­nak-e a büssüiek? Tanulnak. De nemcsak az ilyen ritka Jó előadásokon, hanem — mint hallottam az előadások előtt — a tsz valamennyi vezetője a dolgozók iskolájába jár. Így van ez rendjén, mert az az út, amelyre a falu lépett, csők olyanokkal járható, akik a szakműveltség mellett gon­dolnak az általános műveltség alapjainak lerakására is! L I, IFJÚSÁG A SZOCIALIZMUSÉRT ,Most fáradtak vagyunk, mert nem delyozimk" Antal Mária, az öreglaki leányotthon égjük lakója mondta ezt, amikor beszélge­tés közben munkájukra tere­lődött a szó. Egy kissé csodál­kozva felkaptuk fejünket, de Németh Hajnal, az otthon KlSZ-alaprzervezetének titká­ra megmagyarázta miről is van szó. — Esik az eső, nem men­tünk ki a mezőre, itthon tar­tózkodtunk egész nap. És ezt a semmittevést nem szeretjük Igen, a lányok a munkában megtalálták az élet igazi ér­telmét, szívesen csinálnak meg mindent, amit csak fel­adatul kapnak. És mindig jó- kedvűeik. A minap új kislány érke­zett Kecskemétről. Míg kísérő­jével. az igazgatónőre várakoz­tak, feltűnt az úton a mezőről hazatérő lányok csapata. Nagy nótázással jöttek be a kapun, ami még nem is lenne csodá­latos dolog. De az a csodála­tos, hogy szakadt az eső, ők bőrig áztak, és úgy daloltak. Most volt az Ifjúság a szo­cializmusért próba értékelése. Huszonkilencen kaptak jel­vényt, tíz kislány nem is tag­ja a KlSZ-nék, mégis teljesí­tette a három követelményt. Üjra csak Németh Hajnal siet segítségünkre — elmond­ja, hogyan sikerült a próba. Folytatják a kongresszus — Politikai oktatáson vet­tünk részt, a VII. pártkong­resszus anyagát tanulmányoz­tuk nevelőnk, Csordás Mária irányításával. Társadalmi munkát főleg az otthon kör­nyékének csinosításánál vé­geztünk. Satekoztuk az utat, kertet ástunk, virágágyakat készítettünk, parkosítottuk az iskola végében lévő területet. És a kultúrmunka? Az sem szorult háttérbe. Van egy tánccsoportjuk — nyolc lelkes kislány a tagja —, sok szép számot tudnak már, és i:~sm Bemutatják mit is tudnak..< anyagának tanulmányozását* egyre újabbakat tanúinak* Részt vettek a Felszabadu ási Kulturális Szemle somogyvári körzeti bemutatóján. Ott volt két énekesük és kitűnő szava- lójuk, Munkácsi Jolán is. Amikor arról érdeklődünk, kik azok a lányok, akik az élen jártak a próba végzésekor, egyöntetű a válasz: az Antal- testvérek, Mária és Franciska; S Csordás Mária élvtársnő még hozzáteszi, hogy a végte­lenül szerény titkárról, Németh Hajnalról sem szabad megfe­ledkezni, mert szíwel-lelkese- déssel segített mindenhol, ahol csak lehetett. Közben a lányok táncruhát öltöttek, és néhány pillanat múlva mér zengett a szoba da­luktól, dömgött a padló lépé­seiktől. Bemutatták, mit is tudnak, mivel érdemelték ki a próba díszes jelvényét Azzal, hogy kiosztották az Ifjúság a szocializmusért pró­ba emléklapját, nem fejező­dött be a tanulás. Folytatják a kongresszus anyagának ta­nulmányozását. Elvégre olyan szép az a jel­vény, és olyan jó lenne meg­szerezni P. Gy, A marcali járás pártoktatásának tapasztalataiból Egy kis statisztikával kell zett gazdaságpolitikai ismeré­kezdeni. A marcali járásban az 1959—60-as oktatási évben 550 hallgató képezte magát. 19 Időszerű kérdések tanfolyam indult 351 résztvevővel A töb­bi 199 hallgató a Filozófia I., a Politikai gazdaságtan I., a Marxizmus—leninizmus 1. és II. évfolyamára, A magyar munkásmozgalom története tanfolyamra és a tsz-ek, állami gazdaságok, gépállomások szakemberei számára szerve­tek mezőgazdasági tagozatára járt. Ezek az adatok önmagukban is beszédesek. A szervezett tanfolyamokról most nem szó­lunk, csak az Időszjrű kérdé­sek tanfolyamán tapasztalt je­lenségekről számolunk be. Az idei pártoktatási év ered­ményesnek könyvelhecő el. A marcali járás 19 községében indult Időszerű kérdések tan­Hangverseny a kastélyban... Alacsony ember taposta a majd térdig érő havat. Hosszú vasutaskabátja a havat se­perte, szemére húzott micisap­kája alól bámulta a faluvégi házakat. »Mutusz« volt, illet­ve Miklósvári József — akit apró termete miatt neveztek Mutusznak —, a falu végén lakók népszerű vasutas-susz­terja. Tudniillik a vasútnál dolgozott ugyan, de esténként vagy vasár- és ünnepnapokon otthon foltozgatta a szomszé­dok lyukas lábbelijét némi készpénz vagy valami termé­szetbeni ellenében. Most azonban hivatalos ügy­ben buzgólkodott, amit a kezé­ben lévő jókora furkósbot, a karján lévő »POLICÁJ« fel­iratú piros szalag is jelzett. Kíváncsiak voltunk, mit hoz­hat 1944 decemberében. né­hány nappal a felszabadít lis Után. Éppen csak az ajtóig jött, s onnan szólt be: — A szovjet parancsnokság üzen’ szombaton este a kar é'y nagytermében hangversenyt adnak, mindenkit szeretettel várnak... Hétfő volt, és szombat estig ezer gondolat is megfordult agyunkban a meghívással kap­csolatban. Kósza hírek kezd­tek szállingózni: összehívják, kiválogatják az erős fiatalokat, s viszik őket kényszermunká­ra ... Egy kicsit félve mentünk el tehát a hangversenyre. A Széchenyi-kastély, melybe azelőtt még levett sapkával is igen ritkán léphetett be a ma­gunkfajta szegény ember, most tárt ajtókkal fogadott. A kan­dallóban barátságos tűz lobo­gott, s mosolygós arcú katonák tessékeltek bennünket beljebb. A székek kevésnek bizonyul­tak, ezért még a közeli község­háza ülőalkalmatosságait is áthordták vendéglátóink. Tüskés Mihály bácsinak épp a bíró karosszéke jutott, noha ő volt a falu legszegényebb embere. Feszengett is benne elő-zör, de aztán nagy büszkén kihúzta magát, úgy nézegetett körül. Ott szorongtunk a kas­tély termében, ahol azelőtt fé­nyes estélyek, mulatságok vol­tak, s vártuk a hangversenyt.. Egyszer csak a katonák, akih eddig vidáman beszélgettek hozzánk, elhallgattak, feszes vigyázzállásban tekintettek egn igen sok kitüntetést viselő szovjet tisztre, aki akkor lépstt be. S beszélni kezdett... Hogy mit mondott, nem nagyon ér­tettük, mert Holcpach bá-'si, az egyetlen kicsit oroszul tu­dó falubeli most nem közöt­tünk állott, hanem mellette. A beszédet röviden így fordította le: — Az orosz katona barátja a magyar embernek... Fogad­ják szeretettel azt a kis mű­sort, amit barátságuk jeléül a község lakóinak a szórakozta­tására összeállítottak... Egy tiszt ült az aranyozott zongora mellé. Fürge ujjal alatt soha nem hallost dalla­mok csendültek fel. S mi cso­dálattal néztük a zongorázó katonát, amint játék közben a cigarettát hetykén szája egyik sarkából nyelve hegyével a másikba tologatta. Harmonika vidám hangjai csendültek fel. Vállas szőke fiú húzta. Majd három társa ug­rott eléje, s fürge táncba kezdtek. Guggolva, térdepel­ve, tenyerelve ropták a gyors ritmusú táncot. Egymástól kér­deztük: hol tanultak ezek tán­colni? Majd négy katona és egy katonalány lépett elénk összefogózva. Egyikük kezében háromszög alakú pengető s hangszer volt (később tudtuk meg, hogy balalaika), és éne­kelni kezdtek. Édes-bús dalok csendültek fel ajkukon. Talán otthonukról, felesé­gükről, gyermekükről, elesett bajtársukról vagy a háború borzalmairól szólt az ének., Majd vidám nóta váltotta fel a1 búsat, s mi együtt kacagtunk,] nevettünk a szívből mulató ka. Urnákkal... A zongora elé sebesült ka-? tona lépett. Fél karja vastagon{ bepólyázva. Szavalni kezdett Nem értettük, mit mond, de a’, tűz, a lelkesedés, ahogyan'? mondotta, olyan hatással volli ránk, hogy némán figyeltükS minden szavát. Egy nevet hal-i lottam szavaiból gyakran ki-? csendülni: Lenin... S nemi sokkal később megértettem,j> ki az a Lenin, s miért szeret-?' ték annyira, miért beszéltek? róla oly lelkesedéssel a szovjeté emberek. ? A műsor után forró búcsút\ véve vendéglátóinktól, neki-? vágtunk az éjszakának. Hideg?, csillagos éj volt, de nem fáz tunk, a szívünkben levő me-K leg ség fűtött bennünket...? Pest felől ágyvidörgés hallat-\ szott, a távolban repülők cir-5 káltak, s dobták le halálos tér-? hűket. Mégsem féltünk. Ez az este megértette velünk, hogy olyan^ emberek jöttek hozzánk, akik?, a szegényeknek barátai. S a \ háború kezdete óta ezen az éj-ÜJ szakán hunytuk először nyu-',^ godtan álomra szemünket... Szalai László'' folyama. A kongresszusi anya­got 9 faluban tanulmányozzák, i Mi biztosította a pártoktatás sikerét? Először is a megfele­lő propagandisták kivál: gatá- i sa. Ä járási pártbizottság vég- ■ rehajtó bizottsága külön-kü- j lön megvitatta, hogy a propa­gandistának ajánlott elvtársak alkalmasak-e feladatuk el iá- I tására. Nem egy esetben mást javasoltak a jelölt helyett. Ez­zel a módszerrel sikerült elér­ni, hogy lelkes, képzett propa­gandisták kerüljenek a tanfo­lyamok élére. A tanfolyamok vezetői járási konferenciákon vitatták meg az anyagot. Nem I fordul elő, hogy a propagan- i dista egyszerűen felolvassa a brosúrát. A propagandisták jó felkészítése és felkészülése alapozta meg a szemináriumok eredményességét. Nemesviden, Vésén, Somogyszertpálon minden oktatáson megfele’ő volt a részvétel, mert a propa­gandisták a pártszervezet se­gítségével állandóan fogla'k z- tak a tanfolyam résztvevőivel. Nikién, Pusztakovácsiban gyengén ment az oktatás, mert hiányzott az összhang a pro­pagandista és a pártszervezet között. A Marcali Vegyesi nari; Ktsz-ben tessék-lássék mó'on folytak a viták, igen gyengék voltak a szemináriumok. Több községben igen kedve­ző jelenségeke1 lehetett ta­pasztalni. Sávolyon a tavalyi oktatási év befulladt. Az idén ezért nem indítttt a járási pártbizottság tanfolyamot Na- gyon szégyellték ezt a sávo- lyiak, s kérték, ők is szervez­hessenek tanfolyamot a VII. pártkongresszus anyagának megvitatására. Negyven részt­vevővel indult meg a tanfo­lyam. Minden előadáson jó­val többen jelentek meg, s ami különösen dicsérendő, mindenki megvásárolta a p'rt- kongresszus anyagát Somogv- sámsonban 36-an vett~’- részt, a pártkongresszus anyagának j tanulmányozásában, többségé­ben tsz-tagok. Ebben az évben ismét bebi­zonyosodott, hogy politikai ok­tatási rendszerünk helyes. Az időszerű kérdések tanfolya­main főleg tsz-tagok (pártta­gok és pártonkívüliek) növel­ték politikai tudásukat. Az összefoglalókon derült ki mi ragadta meg legjobban a tan­folyamok résztvevőit, mit hiá­nyoltak, mit szeretnének még. Sok községben a párton kívüli hallgatók úgy vélekedtek: a tanfolyamokon megismerték a párt politikáját, közelebb ke­rültek a párthoz. Az is előfor­dult, hogy párton kívüli hall­gatók a tanfolyam befeiezése- kor már piros könyvvel r szí­vük felett jelentek meg a zá­ró ünnepélyen. Meszégnyőn Rumi József tsz-tag, bár ké­sőbb kapcsolódott be az okta­tásba, lelkesen járt el minden előadásra. Egy alkalommal azt mondta a propagandistának: »Én még ilyen tisztán nem 1 it­tam a párt politikáját. Jövőre minden erőmet latba vetem, hogy még több tsz-tag iá lógas­sa a tanfolyamot.« A legnagyobb aktivitás a pártkongresszus anyagánaK tárgyalásakor mutatkozott. Különösen érdekelte a tanfo­lyam hallgatóit a pár' helyzete és feladata, a párt nemzetköz! kapcsolata és a mezőgazdaság átszervezése és megszilárd'tá- sa című témakör Ez azt bizo­nyítja, hogy az élet leg"onto- sabb kérdéseivel forieiko'O é- mák jobban érdekelték a hall­gatókat. A jövő évi anya® ösz- szeállításakor ezt is figyelem­be kell venni. A tsz-paras- ság jogosan követeli, hogv még többet törődjenek nolitibri »k- ta+ásávsl. A tsz-eV m®gs-;lár- dításának taeesztalataiv®' rng- ’»lkozó kérdésnek okvefenül helyet kell kapnia a jövő évi anyagban. u Gb >

Next

/
Thumbnails
Contents