Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

SOMOGY! NÉPLAP 8 Vasárnap, I960, április 8. SOMOGYI KÁROLY JUjlWzM) cl Iwhuipji ál BOZONTOS, VASTAG HA­JÁBA bal képzel beletúr, öt uj­júval végigszánt a fekete fej­takarón. Előtte papír. Ceruzá­tóköre, a járási tanácstagságra is csakhamar méltóvá tette. Vitakészsége, mindent tudni akarása, az ismeretek habzso­lása, a dolgok, összefüggések perc múlva övé a szó: vizsgá- nem nyugszik, kérdez, zik. jával néhány szót vet rá, egy mélyére hatolása egy-egy ta- pillanatra kitekint az ablakon nácsülés alkalmával kérdései- a fénylő tavaszba, aztán újra ben’ hozzászólásaiban éppen sebesen írni kezd. Szaporod- amikor számtanból felel, nak a sorok, még egy szó, és Magabiztosan számítja ki az leteszi a ceruzát. Vár. Néhány eredményt, biztos az ötös, de hogyan lehetne másképp, elmondja, miképp oldaná még meg A kuruc költészetről beszél, ugyanazt a feladatot. Szavait megfontoltan tagolja, AZTAN ÜJ TÉTELT HÜZ. keresi a legmegfelelőbb kifeje- Földrajz: az USA mezőgazda- zéseket. gondolataihoz Tájéko- sága’ a nagyüzemi termelés jel- , , , .. : ' , lemzői. Nagyüzem. 1800 k. hol­e .esen is felel, das szövetkezet, amelynek ne- verssorokat idéz. Öt emberöl- gyedik hónapja, a tsz megala- tőnyi elődje ott lehetett a búj- kulása óta ő az elnöke. A teg- dosó hazafiak között, vagy ma- naPi közgyűlés is ... Aztán el- gát kényszeredetten megadva görnyedt a nyomasztó terhű ro­bot alatt? És csak messziről hangzott hozzá a szó, a bizta­tás, a sokat ígérő, és ő hitét ápolgatva maradt továbbra is a föld rabja, birtokos urak szolgája. Nem tudtak ebből Nincs több tantárgy: a hete­dik osztályt sikeresen, jeles eredménnyel befejezte, mint ahogy faluja is a fejlődés egyik szakaszának végére ért. — Jövőre majd könnyebb lesz — mondja egyszerűen —, j amikor a fenti megjegyzéssel, j elismeréssel szorítjuk meg a j kezét. — Miért? — kérdezzük. — Mert az első lépést a leg­nehezebb megtenni a gyerek­nek is. Mi is csak most kezd-: tűk, új még, csak kóstolgatjuk.1 De azért év végére a tervezett munkaegység értékét minden­áron el kell érnünk. Most veszem csak észre, hogy nem magáról, hanem a’ tsz-ról beszél. — És hogyan tovább? Már­mint a tanulással. — Már felvételi vizsgát tet­tem a mezőgazdasági techni­át a pislogó lámpa homályos kumba, amit párhuzamosan fényénél —• majd néhány he- végzek a nyolcadikkal. hessenti az előtolakodó gondo­latokat, gondokat, és megfon­tolt, értelmes mondatokban adja elő, amit hosszú éveken te a villany szokatlan világos­ságánál — küzdve az álmos­sággal, a családi gondokkal, az szabadulni leszármazottai sem. előítéletek által felvert hullád Hiába váltogatták uraikat, a mokkái — magába szívott. — Bírni fogja? — Bírni kelL — Ki parancsolja? — A körülmények. — No és a termelőszövetke­cselédsorban nem volt — alig Igen, most már villany is van zettel? Hogyan boldogulnak — eltérés. Festetich herceg a pusztán: karcsú betonoszlo- vörsi és bari pusztáján, ahova pok nőttek ki a házak előtt, a múlt század végére kerültek, fénylőn feszülnek a huzalok az ugyanaz a helyzet, mint Hu- út mentén, a tetők felett, nyady Imre gróf maróti birto- Mennyit érvelt, csatározott kán, amelyre a harmincas ezért is a tanácsüléseken! évek végén költözködtek. Apja ki akar tömi a gúzsból: bá­nyásznak áll a Vasba, de visz- szahúzza a föld, a titkon ma­gának vallott és tudott fekete szántók, üdezöld, kövér rétek. Fia, az akkor süvölvény Ist­ván, aki most földraj ^tudásáról ad számot, ugyancsak gróf Hu- nyady földjét hasogatta apja mellett a cammogó ökrökkel. De sokszor elgondolta, ha en­nek az irdatlan nagy táblának csak három holdja egyszer az övé lehetne, mit művelne vele! Ipari növényt, kertészetet ál­modott! Meg egy kis házat, kerteset, külön udvarnak MAR FIZIKÁBÓL FELEL, a gőzgépről. Az hajtotta a cséplőgépet Maróton is, amely telhetetlen mohósággal nyelte el az általa felhajigált kévé­ket. Fojtó por terjengett a do- hogó-szuszogó gép körül az utolsó nyáron is, amikor alig­hogy megrakták a hatalmas kazlakat, fiatal társaival együtt elindították őket Nyu­gat felé. Gyaloglás a végtelen­nek tűnő utakon, idegen föl­dön, fogság, és néhány hónap múlva újra itthon, Marótpusz- tán. Az ököristállókban, amelyeknek lakóit elhajtották a németek, a szovjet katonák lovai tanyáztak. De csak éjsza­ka, mert nappalra kölcsönad­ták a föld új gazdáinak, akik friss erővel, a magyar paraszt földimádatával hasogatták most már saját tábláikon a jó- szagú, kövér szántót, első íz­ben hordták haza sajátjukról a termést. Aztán bontani kezdték a hosszú cselédháza­kat, a levegőtlen, sötét lakáso­kat, ahol a gyerekek orrukkal szántották a papírt, ha házi feladataikat írták. Helyükbe az út két oldalán a kiosztott házhelyeken kertes, tágas ud- varú családi házak kezdtek emelkedni tüneményes gyor­sasággal változtatva meg a puszta képét. És a fél száz ház tetejére egyre szaporábban kúsztak fel az antennarudak. Köztük ott emelkedik ma már Istváné is. Ügy, ahogy másfél évtizeddel ezelőtt elmesélte magának. A fogságból hazakerült Ist­ván felszabadult, nagy kedvvel fogott a munkához. Nappal szívósan dolgozott, frissen, vi­dáman, este könyveket lapoz­gatott. Regényeket meg kisebb szakkönyveket a gyérfényű lámpa mellett. Komoly, meg­fontolt, értelmes fiatalember lett belőle. Társai, még az idő­sebbek is egyre gyakrabban keresték fel tanácsért, kérték segítségét ügyes-bajos dolgaik­ban. És amikor megalakultak a tanácsok, már hivatalos for­mát is adtak bizalmuknak: ta­nácstaggá választották. Józan, világos gondolatai, bővülő lá­Ruisz György: Csellista. együtt: a régi puszita meg a törzs falu? — Megvagyunk. A vezetőség jól összeforrt, és ez nagyon fontos. A munka megfele­lő ütemben halad, lemara­dásunk nincs, úgy tudom, leg­jobban állunk a járásban. A tagok szorgal­masak. Igaz, tegnap a köz­gyűlésen mara­kodtunk egy kicsit a ezőlő miatt, de nem engedtünk egy jottányit sem a vezetőség — ál­lítom helyes — elgondolásából. Hiába, tovább kell látni a hol­napnál, és ki tegye ezt, ha nem mi, veze­tők? — VEZETŐK... Nemrég még görnyesztő szolgaságban úrnak robotoló szavuk-sem- volt cselédek, akik ma már tovább látnak a holnapnál. Messzebb, még az ezernyolc­száz holdon is túlra ... ... A Lóránt János: Pince (tusrajz). BERTÖK LÁSZLÓ: Akkora volt az ég Azon a reggelen akkora volt az ég, egészen belefért a füstölgő vidék. Levéllé pendültek a guggoló rügyek, s kertünkbe jácintok tűzték ki kedvüket. Anyám a kútra ment a pincéből, vele kiváncsi puliként tornáztam fölfele. Messziről monoton dohogást fújt a szél, az utcára szöktem, míg anyám visszaér. Egy kutya véresen napnyugatnak futott, vak volt már és süket, kínosan vakkogott, Egyszer csak, mint a nyíl, az utca végibe besuttyant négy lovas. Futottam volna be, de kint volt már anyám, asszonyok, gyerekek, s mire katonával az utca tele lett, kendőt lobogtatott végig minden kapu, lobogni, remélni előbújt a falu. Akkora volt az ég, felállva belefért megint a világba az ember, s míg a vért törölte, feledte, virágokat szedett széppé engesztelni a konok életet. TÖRÖK ZSÓFI: <7)tát WL&Q&tt Egy bimbót bámultam. Áthajolt a dróton. És kicsúfolta a milliónyi tüskét. De én zokogtam, mert nem tudtam, hogy otthon már gyógyítják az ország tépett testé' A bimbó fölött gyors, merész méh cikázott, És leste: boltját mikor nyitja végre. De én csak sírtam, mert nem tudtam, hogy már sok nő talált meggy ászolt, kedvesére; A bimbót vadóc szél biztatgatta táncra; , ^ Friss illáta" a szomjas légbe lebbent. De én bámultam, mert nem tudtam, hogy tárva a pince — s napfény csókolja az embert. A bimbót dühöngő orkán karma tépte, de elszállt, és meg nem tört a szára! S én felkerültem, mert . tudtam, hogy a vérbe borult föld békét terem nemsokára. A bimbó klnyüott; Csillag lett a szirma; Boldog bogárkát táplált sűrű méze. S ón felnevettem, mart tudtam: a tavaszba szökkent világ a borzalmat legyőzte. CSAK VÁRI JÁNOS: Találkozás az országúton kanyargós, mint — mondta az üzemi párttitkár a vezetőségi ülés vége fele, hogy befejezzen vele egy ki­sebb vitát. De nem is vita volt ez, inkább emlékezés az ün­mendegél. Hogy ne lássa nagy­bátyám, mi van bennem, a három embert nézem, aki las­san elhalad előttünk. Köszön­nek — ahogy arra illik —, s mennek tovább. Nagybátyám megemeli kalapját, aztán mu­tatja be őket: — Kumenisták. Az a közép­hogy, felemelem a fejem, s hátizsák nem vág túlságosan, a két kézikosár nem húzza meg karjaimat, azt sem érzem, hogy verdesik lábszáramat... De az ötödik kilométernél le­soványodott, a pinceélettől és a kalória nélküli ételektől le­gyengült szervezetem nem bír­ja tovább a diktált iramot. Már ötven-száz métereknél meg kell állni pihenni, aztán megint futni, megint pihenni, de már mindig rövidébb a fu­tás, mind hosszabb a pihenés. Lihegek, verejtékezem, szíve­met a torkomban érzem. Az idő pedig rohan, érzem, már biztosan lekésem a vo­natról. Csak valami csoda se­gíthet, s az a csoda csak vala- formájában jelen­, _ - _____ ________, . __ __ö... S meg is jelent... v ilágos célja, és aki a nehezse- mind vargabetűkkel értünk és ba verte magát. Értem én őt, egy pár csirkéhez. Ismeri min- Akkor már a hátizsákomat az gekkel, azzal a nagyon sok ér- érünk el a szocializmus igenlé- hogyne érteném, de azért még- tétlenséggel, tudatlansággal, séig. Nincs ebben semmi szé- is kaparászik valami a tor Van, akinek nyilegyene- cokat nem felejtem el évtize- vertfalú, bepucolatlan háza sen vezet az útja, van, akié dekig. Ez nagyon régi emlék előtt állok, a falu végén, me­ll vargabetű volt, nehezen találtam az arc- lyet a volt nagybirtokos kisa­hoz a találkozást. De amikor játított földjéből parcelláztak ső a vezetőjük, a b.-i titkár, megleltem, jó érzés vett raj- ki pár tucat nincstelennek né- — Szórakozottan nézem őket, tam erőt. hány hold földdel együtt, nem ők most a fő gondjaim. Elmondom, jó? Elmondom Előttem a batyuim, torkomban Csak annyit látok, hogy a két még akkor is, ha ebben a ma- a szorongás, hogy nem tudom mezítlábas gondterhelt, a kö­nepek előtt arra, mi történt az gam vargabetűje is benne van. a holmijaimat elcserélni, s es- zépső meg nevet, világos, haza, mert megnyerő arca van, és nagyon utóbbi évtizedben, mi lett volt harcostársak sorsa, hova emelkedett közülük. — Ma szerencse a ki Amíg a miniszter beszélt, vé- te utaznom kell gignéztem a kitüntetettek so- otthon az olajos, millpengős, fiatal — Nadrágos ember, ez rán, és arra gondoltam, ennek inflációs városban várja a csa- nem sokat ér el itt — hallom, ez egyáltalán nem a mai felnőtt generációnak Iád az ennivalót. Már búcsúz- hogy morogja nagybátyám. De dolga, még kevésbé nagy része nem ismerte fel kódunk, nagybátyám útbaiga- én már indulok is, hogy si­múlik anyagiakon — folytatta azonnal az új rend legradiká- zit, kihez menjek cserebe- kerrel járjak. Nem mondom tovább. — Aki már negyven- lisabb változásainak szüksé- rélni, de ö most nemigen tud el, mi történt közben, hogy ju- mi jármű ötben tisztán látott, mert volt gességét. Akik ma élünk, majd segíteni, látom, milyen kiadás- toltam sonkához, szalonnához, hét meg. n g 7h Art rt 1- í m «oh ..... .. J ..L "1.7. _7 í j': .. t ' _ ___i. _ z j. dl ..z A Az ' - -T ■ . w . • . . . k özönnyel akkor és azóta, égé- gyen, nem igaz? A lényeg az, komban, s hogy ne lásson raj- szen alulról kezdve megküz- hogy ha megértjük, álljunk is tam semmit, körbe jártatom dött, megérdemli azt a helyet, oda egészen az ügy mellé, a tekintetemet a piros tetejű ahova került... S a megbecsü- Mint az az ember, akiről most új házakon, a kapirgáló csir- lést, ami ma már megilleti és szólok. Neki én csak egy kis kéken, végig a kicövekelt volt epizód voltam az életében, ö nagybirtokon, a jegenyéstül övezi. tó, kényszeredett cserélgetést. Ez már a múlté, maradjon is örökké a múlté! Ott akarom folytatni, hogy estére kelve, mivel rokonaim­nak kocsiját egyedül magam­nak nem akarom igénybe vén­latok, eszembe? Tudjátok, a zásunk nem volt is hosszabb S ott, nem tudom, miért, ni, meg aztán reggel dolgoz­múltkor kitüntettek, felrendel- egy órányinál. De hát az idő megáll a tekintetem. Tán öt- niuk kell, elindulok B. felé. 1Mi u tek a fővárosba. A miniszter sokszor életre szóló tanulságo- ven méterre három ember lé- Valamit ettem, finom, frissen ^Aök lószerszámok Ikocsívasak csapkodása muzsikává egyesül a fejetekben? — Nos, ennél az esetnél én fokozottabban érez­tem ezt az érzést. Mert kocsi Hol jutottak ezek a gondo- nekem annál több, ha találka- kettészakított országúton... denki ezt a néha megalázó, árokpartnak vetve feküdtem néha derűs, de mindig számi- el, nem bírtam tovább. Nagyon messziről, a mi fa­lunk felől zajt, talán ordítást vagy mit hallok, aztán egyre erősödő zörgést. Nem tudom, megfigyeltétek-e, minél köze­lebb értek egy lovaskocsihoz, a zörgésnek annál több hangja kezd hasonlítani valamifajta zenéhez, s ha rajta ültök, a lő­beszélt, mellette ült egy négy- kát rejt magában, vertes forma, értelmes, tiszta perce néha életsorsokat is arcú ember... Jól megnéztem, dönt... tudtam, hogy ismerem vala­honnan. Törtem a fejem... egy kurta peget a porzó homokban, kettő fejt tejet ittam, jó erőben er­ei- mezítlábasán, csizmanadrág- zem magam. De későn végez­ban, hátukon átalvetve a csíz- tem, sietnem kellett, hogy el­Szóval, 1945 július havának máik, a harmadik kettejük érjem a vonatot, ha nem, egy egyik forró délelőttje. Egy al- között ingujjban, kabátja hóna teljes napot várhatok. Még az Memóriám olyan, hogy az ar- földi faluban. Nagybátyám alá csapva, felemelt fejjel első két kilométer megy vala- (Folytatás a 9. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents