Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-29 / 100. szám

Horgolt terítő DIVATTANACS .....................................................................................................mm.................................. 1 8 Laut leiül leknek kgy divatbemutatón vagy olyan alkalomkor, ahol a női öltözködés kerül szóba, leg­inkább a fiatal korosztály van a középpontban, s gyak­ran megfeledkezünk azokról a nőtársakról, akik szintén sze­retnek divatosan öltözködni, de már nem tizennyolc évesek, s telt alakúak. Most nekik adunk rajzos divattanácsot, hogy mit is viseljenek a ta­vasszal. A legajánlatosabbak a prin- cessz szabás különféle válto­zatai, természetesen nem alak­ra dolgozva, hanem a derék magasságban enyhe bőséget hagyva, hogy a derék ne le­gyen kihangsúlyozott. A szok­nya vonala egyenes vagy eny­hén bővülő. Derékban az ol­dalvarrásoktól hátrafelé övét tehetünk .csattal, gombbal vagy keskeny angol masnival zárhatjuk. Az egyenes prin- cessz vonalú ruhának csinos kiegészítője a saját anyagból készült egyenes vonalú, szin­tén enyhén karcsúsított szabá­sú kabát, amely csípőmagas ságig vagy attól még valami­vel lejjebb. Szoknya-blúzt le­hetőleg csak úgy viseljen a telt alakú nő, hogy a szok­nyából ugyanabból az anyag­ból kabátot is készíttet. A kabátruha szintén elő­nyös forma, rendszerint félig vagy végig gombolódik. Min­denkor ügyelni kell a hosz- szanti szabásvonalak alkalma­zására. Az ujjak bevarrottak és szétvasaltak legyenek, mert a japán ujj felesleges bőséget ad a mellhez, ez pedig erősít 1. rajz: Moliszöld prineessz szabású ruha kabáttal. Enyhén karcsúsított. Mind a ruha, mind a kiskabát egy árnyalattal világo­sabb vagy sötéteüb tónusú paszpolozással. — 2. rajz: Tweed szö­vetből készült elöl végig gombos kabátruha. Szabásvonalában ol­dalfelé ejtett zsebekkel. Oldal varrástól hátrafelé egy gombbal zá­ródó öv van. Tetszés szerint lehet paszpolozással, tűzéssel vagy finom 1 cm-es saját anyagból készült rojtozással díszíteni. 3Cliláíiy,&knak A fiatal lányok öltöztetése sok gondot okoz a mamáknak. Általános tapasztalat, hogy a fiatal lányok nagylányosan sze­retnének öltözködni. A nagyo­kat akarják utánozni a divat­ban is. Ez bizony nem kívána­tos, mért a nagylányos ruha bizony sehogyan sem tetszetős a kislányoknak. Ezt nem akar­ják sok esetben megérteni a serdülő lányok, ezért vannak a viták. Sok szó esik a családban arról, hogyan is öltözködje­nek, milyen divat szerint a kislányok, ha már elérték a tizennegyedik évet, de még nincsenek tizenhét évesek. A sok-sok makrancoskodó kis­lánynak tudomásul kell ven­nie, hogy nem lehet divatos és elegáns az öltözködése an­nak, aki nem a korához meg­felelően, egyéniségéhez alkal­mazkodva öltözködik. A fiatal lányok tehát ne le­gyenek nagylányosak öltöz­ködésükben, hanem a koruk­hoz Illően ruházkodjanak. Milyen ruhákat is viselhet a kamaszlány, hogy ne legyen feltűnő az öltözködése, és a túlzásoktól mentes legyen? A kosztüm igen jól használható a 15 éves lányoknak is. Igen csinosak a bakfis komplék. Vi­tatkoznak azon, hogy a bak­fisnak helyes-e pantallót vi­selni. Helyes a csinósan sza­bott pantalló hozzáillő blúz­zal, de csak akkor, ha a pan­talló valóban pantalló, és nem szűkül trikószerűvé, mint ahogy azt több rosszul szabott halásznadrágon látjuk. A kosztüm mellett a legtetszető­sebb fiatal lányoknak a ra­kottszoknya. Ennek anyaga le­het szövetből vagy jerseyből. A színek élénkek. A rakott­szoknyához jól illik a kabátka. A rakottszoknyához lehet használni csíkos pulóvert és kardigánt is. Divatosak az ujj nélküli ru­hák. Ehhez hordják a három­negyedes kabátkát. Általában, ahol csak lehet, a paszpolozást alkalmazzák mind a kosztüm­nél, mind a kompiaknál. A paszpól élénk színű. Szólni kell a kellékről is. A kislány ne járjon nagy táská­val, mert ez még kisebbé te­szi. A cipőről a következőket tanácsoljuk: kislányok ne hordjanak magas tűsarkú ci­pőt. Hordják inkább a lapos­sarkú balerinacipőt vagy a törpe tűsarkú cipőt. Sokkal kecsesebbek így, elevenebb mozgásukhoz ez illik jobban. Végezetül tanács a kislá­nyoknak: kedves üdeségüket tartsák legfőbb vonzóerőnek, és ne igyekezzenek bakfis kor­ban nagylányosan öltözködni. ÉDESSÉGEK Akinek kevés ideje van a süteménysütésre, bizonyára örülni fog ezeknek a sütés nélkül készíthető mignon-re­cepteknek: Negyed kiló hámozott és őrölt mandulát ugyanannyi porcukorral és két tojásfehér­jével összegyúrunk. Gombóco­kat formálunk belőle, s por­cukorban meghempergetjük. Ugyanezt mogyoróval is ké­szíthetjük, csak akkor — hogy ne legyen száraz — egy egész tojással állítjuk össze az anya­gokat, s nem forgatjuk meg porcukorban. Közepébe egy szem mogyorót tehetünk. Még finomabb mignonokat készíthetünk negyed kiló gesz­tenyepüréből, negyed kiló há­mozott, őrölt mandulából, ne­gyed kiló porcukorból, 10 deka vajból és két szelet reszelt cso­koládéból. Ezeket az anyago­kat összegyúrjuk, gombócokká formáljuk, és csokoládé dará­ban meghempergetjük. A íügés mignonhoz két ko­szorú fügét vásárolunk. Hús­darálón átdaráljuk, hozzáke­verünk két szelet csokoládét, egy egész narancs héját és le­vét. Ha elkészült, a gombóco­kat kristálycukorban vagy csokoládéban hempergetjük meg. Ezekből a mennyiségekből sok mignont kapunk, ha ke­vesebbet akarunk, felét ve­gyük a hozzávalóknak. A szép mintájú térítőt bár milyen nagyságban készíthet­jük 60-as horgolócémából, 11- es horgolótűvel. 1. sor: 16 láncszemet össze | kapcsolunk, és ebbe a körbe j 32 egyráhajtásos pálcát hörgő lünk. 2. sor: 2 egyráhajtásos pál­ca (minden sor kezdésénél az első pálcát láncszem képezi), a 2 pálca után 5 láncszem és a 3. pálcára öltve 2 egyráhaj­tásos pálca stb. összesen 8 ket­tes pálcacsoportot horgolunk. 3. sor: A 2 pálcára 3 pálca (az első pálcánál szaporítunk), utána 6 láncszem stb. 4. sor: Minden 3 pálcára 4 pálca, utána 7 láncszem stb. 5. sor: Az előző 4 pálcára 6 pálca (itt az első és utolsó pál­cával szaporítunk), utána 8 láncszem stb. 6. sor: Minden 6 pálcára 4 pálca (az első pálcánál szapo­rítunk), 6 láncszem, a 4. pál­cához visszaöltve további 4 pálca kerül, utána 9 láncszem stb. 7. sor: A 4 kispálcával visz- szaöltünk az utolsó 9 láncszem közepére, majd a 6 láncszemes lyukba 10 háromráhajtásos pálca, a pálcák közt 2 lánc­szemmel. A 10. pálca után 1 kispálca a 9 láncszemes lyuk közepébe, majd a következő 6 láncszemes lyukba ismét 10 háromráhajtásos pálca stb. 8. sor: Minden 2 láncszemes lyukba 1 kispálca, utána 4 láncszemből pikó stb. Össze­sen 9 ív után láncszem nélkül swföpti Sé^H iSS& »■jL™,. - - - - -wr * átöltünk a lu-es pa»cacso±.ori- iáhajtásos pálca egymás mellé, hoz. i utána 5 láncszem, 1 kispálcá­A nagy csillagokat az egyik j val kapcsolunk a nagycsillag cakk 6. és 7. és a következő 1. cakkjához, ismét 5 lánc- cakk 3. és 4. láncszem ívénél kapcsoljuk az előző csillag azonos ívéhez. Az összekötő kis csillag első sora: 10 láncszemet összehor­golunk, és a körbe 16 kispál­cát készítünk. 2. sor: 2 három- sós pálca a kispálcákra stb. szem, 2 háromráhajtásos pál­ca a körben levő következő 2 kispálcára. Újra 5 láncszem, 1 kispálcával kapcsolunk a nagy csillag következő cakkjához, láncszem, 2 háromráhajtá­Milyen egynyári virágot ültessünk: A kora tavasz első virágai lassan elnyílnak, és most már itt az ideje, hogy az egynyári virágok magjait is elvessük, s a nyáron nyíló virágok áttelel­tetett hagymáit, töveit a föld­be rakjuk. A jól trágyázott, tápdús, porhanyóra elmunkált földet a virágok is meghálál­ják. Az apró magvak csak eb­ben kelnek szépen, egyenlete­sen. Milyen egynyári virágokat ültessünk? Kevés öntözést kí­ván a sokszínű, folyton nyíló petunia. A violas, tátikás ágyak mellett gyönyörű virág­szőnyeget alkot a többszínű verbéna. Jól tűri a napsütést a rézvirág vagy zinnia, a föl­dönfekvő sarkantyú, szarka­láb, az este nyíló csodatölcsér és a mályvarózsa is. Jól díszí­ti a kertet egy-két kakas taréj vagy dísztaréj is. Ne sajnáljuk a helyet egy-két tő szagos roz­maringtól, rezedától, az ágyak szélére pedig ültessünk äla­Néhány szó az asztalnál való viselkedésről Gondunk legyen rá, hogy az asztalhoz tiszta kézzel ül­jünk le. Végülis ez alapvető higiéniai követelmény. Ha munkából jövünk, étkezés előtt tisztítsuk meg ruháza­tunkat a látható tisztátalan- ságtól. Ha munkaruhánk, melyben hazajöttünk, nem tiszta, étkezés előtt inkább váltsunk ruhát. Az asztalnál kényelmesen ülünk, nem me­reven, nem támaszkodunk a szék karfájára, nem hajolunk mélyen a tányér fölé. Nem való a könyököt az asztalra helyézni, és csak könyökből & mozgatni az alkart a tányér­tól a szájig, mert ez esetben — érthetően — mélyen a tá­nyér fölé kell hajolnunk. Étkezés közben kerüljük az olyan dolgokról való beszéde­ket, melyek elvehetik az asz­taltársaság étvágyát. Az evőeszközök használata közel az éléhez, illetőleg ah­hoz a részhez, mellyel az ételt merítjük. Nem illik nyi­tott szájjal eftni vagy rágni. Minden illemtudó ember csu­kott szájjal eszik. A papír- szalvétát étkezés utáni kéz- és szájtörlésre használjuk. Használat után összegyűrve tányérunkra helyezzük. A baromfit is késsel és vil­lával esszük. Azonban a fel­darabolásnál ne fejtsünk ki túl nagy erőt, mert könnyen előfordulhat, hogy egy da­rabka hús kicsúszik a tányér­ból az abroszra. A családi asztalnál, otthon és szűkebb társaságban kézbe is vehet­jük a nagyobb csontokat, azonban mindig csak fél kéz­be, legjobb a bal kézbe. Csak ujjunk végével fogjuk meg a csontot, és kisebb húsdarabo­kat harapjunk le róla. Az evés közben szánkba kerülő kisebb csontokat óvatosan és feltűnés nélkül nyelvünkkel villánkra toljuk, és a tányér szélére helyezzük. csony növésű sárga-barna szí­nű bársonykát vagy lila agerá- tumot, Hogyan metsszük, hogyan újítsuk meg kertünknek talán legkedvesebb virágát, a rózsát és a muskátlit? A gyengébb növésű bokorrózsák erősebb fi vesszőit általában 2—4 rügyre, a gyengébbeket 1—2 rügyre vágjuk vissza. Az erős növésű tövek jól fejlett, vesszőit 4—6 rügyre, a gyengébbekét 2—3 rügyre metsszük te. A futóró­zsákból az elöregedett, vessző-' két feltétlenül vágjuk ki. A pincében átteleltetett muskátlikat ne a hosszú, kó­rós szárával ültessük ki. 3—4 levél helye felett vágjuk visz- sza, ültessük cserépbe, ezt nappalra már kitehetjük a sza­badba, s amíg a hajtások fej­lődni kezdenek, erősen öntöz­zük. A visszavágott tövek is kihajtanak még, és zömökeb- I bek lesznek. A muskátlit a szabadba csak a májusi utó­fagyok után ajánlatos kiül­tetni. *■ v<8C!>ok«ov, vos íjcv sesoKsosor GKZv.* ugosoKíf■' ÍCfrCSCijcvcac^s-.. X JgOPCSCgOÍ Gyermekeknek A molnár és a fia A kanalat úgy tartjuk, hogy hüvelykujjunkat felül­ről tesszük a kanál nyelére. A levest mindig magunk felé merítjük. A levesből mindig csak annyit merítünk, ameny- nyit biztonságosan emelhe­tünk a szánkhoz. A levest különböző . módon »-hűteni«, pl. fújással vagy kávarással nem illik. Legjobb, ha meg­várjuk, míg kissé kihűl. Na­gyon rossz szokás a levest szürcsölve fogyasztani, hogy mindenki hallja. Ha a levest elfogyasztottuk, a kanalat a tányérba helyezzük, nem tá­masztjuk kívülről a tányér karimájára. Ha villával és késsel eszünk, a kést jobb kezünk­ben, a villát pedig bal ke­zünkben tartjuk. Ha csak vil­lával eszünk, akkor a villát tartjuk jobb kezünkben. Min­den evőeszközt úgy tartsunk, hogy nyelük jól támaszkod­jék tenyerünkre. Vigyázzunk azonban arra, hogy az evő­eszközt ne fogjuk túlságosan Egy molnár a szamarán el­ment a szomszéd faluba, és magával vitte a fiát. ö a sza­máron, a fia a szamár mellett lépésben bandukoltak. Arról beszélt fiának a molnár, hogy nem kell mindig az emberek szavára adni, amikor éppen égy vándor jött szembe velük. Ez rászólt a molnárra, hogy erős ember létére hogy ülhet fel a szamárra, amikor fia gyalog baktat mellette. — No, jó — mondta fiának a molnár —, ülj fel te a nye­regbe, majd én kísérlek gya­log. — Nemsokára egy asz­|szonnyal találkoztak, ez meg a fiúra szólt rá: — Így tiszteled az apádat, hogy hagyod magad mellett kutyagolni? — Nincs semmi baj — szólt a molnár —, az embereknek gyse jó, úgyse jó, én felülök a szamárra, s te ülj mögém. — n De alig tesznek néhány lépést: KiTidó múlva — Hisz nektek nincs szíve­tek! — szólt egy idegen — ketten kapaszkodtok fel erre a szegény állatra, amikor oly sovány. — No — mondotta fiának a Jmolnár —, szálljunk le a sza- | marról, és menjünk —’ ~ mind a hárman. — Útközben vidám, jókedvű emberekkel találkoztak. De alighogy meg­látták a molnárt és a fiát, hangos nevetéssel megálltak, és ujjal mutattak a szamárra: — Ennek nincs helyén az esze: itt van egy jó erős sza­már, üresen járatja, ö pedig gyenge fiával az út porát ta­possa. — Mit csináljunk, apám? —'■ kérdezte a fiú. — Vegyük nyakunkba a. szamarat, ez ta­lán mindenkinek tetszeni fog. — Bizony, fiam, nem lehet mindenkinek a kedvére ten­ni. Az ember cselekedjék min­dig becsületesen, tiszta lelki­ismerete szerint, és ne ha'lgas- son üres beszédekre. Ügy fo­gunk menni, ahogy mi látjuk jónak. A kát- krémes Natasa és Ólja mamája be ment a szobába, és így szólt: — Kislányok, segítselek el­mosogatni. Natasa éppen egy afrikai út­leírást olvasott. Ólja pedig plasztilinből mindeníéle iigu- rákat gyúrt. Nem nagy kedvük volt segíteni a mamának. Ól­ja mégis elhatározta, hogy előbb segít, aztán tovább ját szik, és kiment a konyhába. visszament a szobába, és megkérdezte Na­tasát. — Te miért nem jössz? — Nem vagyok itt — fele’- te fel sem pillantva a könyv­ből Natasa. — Most a Kongó folyó völ- gyalog , gyében bolyongok, körülöttem pálmák, liánok, papagájok. —« S lapozott egyet. Ólja nagyot sóhajtott, es új­ra kiment a konyhába, vagy húsz perc mú va behozta a tiszta tányérokat, és folytatta a játékot. — No, hazaérkeztem — mondta ICatrsa, becsukta a könyvet és felnevetett. — Mivel kented be a szád? — Krémmel — henegett Ólja. — Két krémest °ttem. Az enyémet meg a tiedet. — Miért etted meg az enyé­met? — Mama adta. Azt mondta, hogy nem tudni, mikor érke­zel meg Afrikából, a krémé« addig megromolhat.

Next

/
Thumbnails
Contents