Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

flLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 80. szám. ________________________ÄRA 80 FILLÉR Vasárnap, 1960. április 3. É ljen április 4, hazánk felszabadulásának 15. éti (ti uiuló;jcl ! Tizenöt évvel ezelőtt szabadult fel hazánk írta: dr. Nezvál Ferenc igazságügy miniszter, Somogy megye országgyűlési képviselője H azánk félszabadulásának tizenötödik év­fordulóját ünnepeljük. 1945. április 4-e a magyar nép történelmének leg­ragyogóbb napja, E napon verte ki a dicsősé­ges Vörös^ Hadsereg a német fasiszta meg­szállókat és nyilas cinkosaikat az országból, semmisítette meg a horthysta földesúri—tő­kés rendszert, szabadította fel hazánkat, dol­gozó népünket az úri elnyomás alól. Az azóta eltelt tizenöt év alatt gyökeresen megváltoztak társadalmi viszonyaink, élet- körülményeink. Urak országából a dolgozó nép hatalma lett hazánk. Megszűnt a földes­úri és a tőkés kizsákmányolás. A dolgozó nép vette kezébe a gyárakat, a bankokat, a közlekedést, a kereskedelmet, az iskolákat, s a mezőgazdaságban is gyökeret vert és túl­súlyba került a közös, szocialista gazdálko­dás. Megszűnt a nyomor és létbizonytalan­ság, s a »szellem napvilága ragyog be min­den ház ablakán-«, ahogy ezt valaha nagy költőnk, Petőfi népünk számára megálmod­ta. E gyökeres, történelmi jelentőségű sike­rek legfőbb forrása a munkások, parasztok, értelmiségiek, az egész dolgozó nép harca, alkotó munkája. A jól végzett munka felett érzett jogos büszkeséggel és megelégedett­séggel emlékezhetünk vissza az elmúlt más­fél évtized harcaira, küzdelmeire, hősi erő­feszítéseire, amelyeket pártunk vezetésével, iránymutatásával és lelkesítésével fejtett ki dolgozó népünk. Jogosan lehetünk büszkék e nagyszerű tettekre és eredményekre, ame­lyeket azonban csak azért érhettünk el és valósíthattunk meg, mert a Szovjetunió sza­baddá tette fejlődésünk útját, fegyveres erői­vel szabadított meg bennünket külső és bel­ső elnyomóinktól. Szabadságunk és függetlenségünk születés­napján ezért legelső szavunk a háláé, a ke- gyeletes megemlékezésé, A dolgozó magyar nép nem felejti el soha a szocialista szovjet állam, a Szovjetunió történelmi jelentőségű tettét, hazánk felszabadítását. Hálás szívvel gondolunk a testvéri hős szovjet népre, a dicső Vörös Hadseregre, és kegyelettel em­lékezünk meg azokról a nagyszerű szovjet emberekről, akik a legdrágábbat, életüket adták a magyar nép szabadságáért és füg­getlenségéért, s megnyitották számunkra a szocializmushoz vezető utat. A szovjet hadsereg kiűzte a német meg­szállókat, és szétzúzta a Horthy-rendszert is, azt a rendszert, mely terrorjával, akasztófái­val, vérengzésével és az elnyomás minden eszközével rémuralom alatt tartotta negyed­századon át az országot, s végül a második világháború gyalázatába és szenvedéseibe so­dorta a német fasiszta rendszerhez való csatlakozásával. A felszabadulással ütött az utolsó órája annak az úri Magyarországnak, melyet az egész világon úgy jellemeztek, mint az elmaradottság, a legbrutálisabb elnyomás, a legostobább reakció Európa kellős közepét eléktelenítő szégyenfoltját. Régen elmúlt már az az idő, amikor Ma­gyarországot a hárommillió koldus országá­nak nevezték! Megszűnt hazánkban a ki­zsákmányolás, megszűnt a munkanélküliség réme, az éhezés és a nyomor. Az elmúlt ti­zenöt év alatt új életet teremtettünk, béké­ben és biztonságban építhetjük jövőnket a szocialista országok testvéri közösségében. A felszabadítás megteremtette a feltéte­leket ahhoz, hogy az úri Magyaror­szág terhes örökségét, a fasizmus ma­radványait, a társadalmi kiváltságokat, a gazdasági elnyomás különböző formáit fel­számoljuk, s kivívjuk, megvalósítsuk a nép­hatalmat. E hatalmas feladatok megoldása sok erő­feszítést, harcot kívánt dolgozó népünktől, mely eredményeit a párt vezetésével érte el. A felszabadulást követően széles népi moz­galom bontakozott ki az országban. A dol­gozók száz- és százezrei, mindenekelőtt a munkásosztály legjobbjai követték a pártot a háború pusztításai nyomán fellépett nélkü­lözések leküzdésében, a termelés megindítá­sáért, az ország újjáépítéséért folytatott harc­ban. A dolgozó nép a munkásosztály élcsa­pata, a párt vezetésével a reakció erői ellen folytatott éles harcban kivívta és megvédte a földreformot, leküzdötte az infláció nehéz­ségeit, megteremtette a stabilizációt, végre­hajtotta az államosítást, s kiszorítva a ki- zsákmányolókat gazdasági és politikai pozí­cióikból, létrehozta az igazi néphatalmat, a proletárdiktatúrát. E dicsőséges harcok ered­ményeit összegezi Alkotmányunk kimondva: »A Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama. A Magyar Népköztársaság­ban minden hatalom a dolgozó népé.« A néphatalom kivívása és megszilárdulása után a külső és belső elnyomás alól felsza­badult dolgozó népünk alkotóereje nagy len­dülettel bontakozott ki. Dolgozóink tehetsége és szorgalmas munkája eredményeképpen megvalósultak a magyar történelem leg­jobbjainak céljai; valóra vált az, amiért az 1848-as szabadságharcosok küzdöttek; meg­oldódtak azok a feladatok is, amelyekért 41 esztendővel ezelőtt az 1919-es dicsőséges Ta­nácsköztársaság harcolt. Elmondhatjuk, hogy megvalósítottuk mindazt, amiért negyedszá­zadon át a Horthy-fasiszta rendszer üldözése,- az illegalitás viszonyai közepette küzdöttek pártunk és a dolgozók legjobb fiai. 15 év alatt hazánk elmaradott mezőgazda- sági országból fejlett ipari országgá fejlődött. Óriási léptekkel haladtunk előre a szocializ­mus felépítésének az útján. Több százra rúg azoknak a gyáraknak, ipari létesítmények­nek a száma, amelyeket ez idő alatt létre­hoztunk. Száz és száz új kulturális és szociá­lis intézményünk van. S az új, szocialista nagyipar megteremtése mellett a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság feltételeit is meg­teremtettük sőt közeljutottunk a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének, e nagy tör­ténelmi feladatnak a befejezéséhez is. A felszabadulás óta eltelt években a for­radalmi társadalmi és gazdasági változások­nak megfelelően népünk életkörülményei is gyökeresen megváltoztak. Megszűnt a haj­dani nyomor, a létbizonytalanság, a munka- nélküliség. A dolgozók életszínvonala jelen­tősen emelkedett. Az élelmiszerek és az ipar­cikkek fogyasztása évről évre nő, s ezeknek nemcsak mennyisége, hanem választéka is növekedik, minősége javul. Ugrásszerűen ja- .vult meg szociális és egészségügyi ellátásunk is a 15 évvel ezelőtti időhöz viszonyítva. Ha­talmas vívmányunk, hogy népünk műveltté, tanulttá vált, megnyíltak előtte az iskolák, egyetemek; százezrek látogatják a színháza­kat, a művelődési otthonokat, a hangverse­nyeket; százezerszámra nyomtatjuk a köny­veket, s a rádió és televízió milliók számára teszi lehetővé a kulturális életbe való bekap­csolódást, új ismeretek szerzését és a mű­vészi ízlés elsajátítását. Ezeket az eredményeket azért érhettük el, mert dolgozó népünk milliói támogatják pártunk helyes politikáját, azt a politikát, mely következetesen a marxista—leninista világnézet alapján áll. E következetes, elvi politika segített hozzá, hogy — a testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szov­jetunió segítségével — leküzdjük az ellen- forradalmat s az általa okozott gazdasági és politikai károkat, kiküszöböljük azokat a té­vedéseket és hibákat, melyeket a marxista— leninista elvek megsértésével elkövettünk. Ma elmondhatjuk, hogy néphatalmunk erő­sebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, szocialista építőmunkánkban jelentős fejlődést értünk el azóta, és építésünk is len­dületesebb. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre, ha a tömegek nem helyeselnék, támo­gatnák és követnék pártunk útmutatásait. Az ellenforradalom óta eltelt időben kidolgoz­tuk és idén befejezzük 3 éves tervünket, s az új 5 éves terv célkitűzéseivel népünk fel- emelkedésének új távlatai bontakoznak ki. Életünk egyre javul, egyre szebbé és boldo­gabbá lesz, ahogy haladunk a szocializmus immár közeli teljes győzelme felé. A z elmúlt évben nagy lendülettel bonta­kozott ki a párt VII. kongresszusának tiszteletére megindult munkaverseny, s örvendetes eredményeket hozott az ipar egész területén. A munkaversenyek nagy sze­repet játszanak a termelési tervek túlszár­nyalásában, a gazdálkodás ésszerűbbé téte­lében és az anyagtakarékosságban. Gazdasági jelentőségük azért igen nagy, mert jobb lett az üzemek, vállalatok munkájának a minő­sége, s nemcsak belső szükségleteinket tud­juk így színvonalasabban kielégíteni, hanem sikereket érünk el nemzetközi kötelezettsé­geink, exportterveink teljesítésében is. Dol­gozó népünk joggal lehet büszke az elért eredményekre. A munkaversenyeknek azon­ban nemcsak gazdasági, hanem nagy politi­kai jelentőségük is van, mert hozzájárulnak nemcsak a munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép öntudatának fejlesztéséhez, esz­mei átneveléséhez. A dolgozók öntudatának, lelkesedésének, munkalendületének növeke­déséről tanúskodik a munka verseny újabb, fokozódó üteme, ez viszont a párt politikájá­nak támogatását, e politikával való egyetér­tést jelenti, azt, hogy dolgozóink úgy, mint eddig, ezután is bátran támaszkodnak pár­tunk útmutatására. Helyes politika, nyíltság, őszinteség, kölcsönös bizalom a párt és a nép között, erősödő nemzeti egység nyilvánul meg tehát abban, hogy a párt szavára ilyen nagy ütemben lendült fel a szocialista mun­kaverseny. Másik nagy eredményünk, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikere ugyancsak arról tanúskodik, hogy dolgozó parasztságunk bizalommal tekint a párt útmutatásaira, he­lyesli politikáját. A párt nemcsak kijelölte a parasztság haladásának az útját, nemcsak példákkal világította meg a szocialista me­zőgazdaság fölényét, hanem meggyőzte arról is dolgozó parasztságunkat, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének nagy ügyét vele együtt, az önkéntesség lenini elveinek megtartásával akarjuk véghezvinni. Most megy végbe falvainkban a szocialista fordu­lat, amelyet a következő években dolgozó pa­rasztságunk szorgalmára, tehetségére és lel­kesedésére támaszkodva be is fogunk fejezni. A parasztság bizalmáról, lelkesedéséről, szo­cialista munkalendületéről tanúskodik az, hogy egyre inkább kibontakozik új termelő­szövetkezeti falvaink nagyszerű mozgalma: már az idén többet! A jó példa követőkre fog találni az egész országban. Így végre fog­juk tudni hajtani azt a nagy kettős felada­tot, melyet a párt és a kormány a mezőgaz­daság terén kitűzött: a meglévő szövetkeze­tek megszilárdítását és a termelésben — az átmeneti időszakban mutatkozó minden ne­hézség ellenére is — a fokozatos növekedést. Dolgozó népünknek a párt politikájába vetett bizalmáról, fokozódó alkotó tevékeny­ségéről tanúskodik a munkások, parasztok, értelmiségiek társadalmi szervezetekben ki­fejtett egyre szélesebbkörű munkássága, s ez nagy segítséget jelent népgazdaságunk fej­lesztésében. Tanácstagok és aktívák tíz- és tízezreinek munkája járul hozzá a helyi le­hetőségek, anyagok feltárásához, széles tere van a helyi öntevékenységnek, kezdeménye­zésnek a lakosság szükségleteinek jobb ki­elégítésében. így válik egyre szélesebbé nép­hatalmunk társadalmi alapja, s így erősödik, szilárdul államunk, a dolgozó nép állama. S ami országosan jelentkezik, megtalálható Somogy megyében is, hazánk egyik legna­gyobb, országos viszonylatban is igen jelen­tős mezőgazdasági bázisában. Somogy megye 15 esztendő alatt ugyancsak döntő változáso­kon ment át. Gyárak és üzemek egész sora épült területén. E létesítmények is bizonyít­ják, hogy miközben e jelentős mezőgazdasági megye hatalmas eredményeket mutatott fel a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság szer­vezésében, egyúttal iparilag is számottevően fejlődött. Ebből a megye dolgozó népe lelke­sen vette ki részét, helyeselte és támogatta, magáévá tette a párt és a kormány célkitű­zéseit. Felszabadulásunk évfordulóján test­véri szeretettel üdvözöljük Somogy megye lelkes dolgozóit, és további sikereket kívá­nunk a szocialista építésért folytatott har­cukban. évvel ezelőtt szabadságunkat a Szov­jetuniótól kaptuk. S azóta is testvéri segítségét szüntelenül érezhettük és érezhetjük. Segített az ellenforradalom leve­résében, kártevéseinek, szörnyű pusztításai­nak, következményeinek elhárításában is. Szabadságunkat tehát kétszer kaptuk a Szov­jetuniótól, két alkalommal szabadította félj mentette meg dolgozó népünket a kizsákmá­nyolok igájától, fehérterrorjától. Jelentős testvéri segítséget kaptunk a szocialista tá­bor többi országától is s most, amikor meg­tett útunkat, eredményeinket számba vesz- szük, hangsúlyozni kell, hogy ezeket koránt­sem érhettük volna el a Szovjetunió és a többi szocialista állam támogatása, a szocia­lista tábor országainak összefogása nélkül. Ennek a támogatásnak, összefogásnak mind gazdasági, kulturális építésünk sikereiben* mind politikai eredményeinkben nagy szere­pe volt Jövőnknek, további fejlődésünknek is ■— népünk egyre jobban kibontakozó lelkes épí­tőmunkája mellett — döntő tényezője a szo­cialista tábor összefogása, testvéri közössége. Ez az összefogás nemzetközi vonatkozások­ban a népek békés együttélésének a megvé- delmezését s így hazánk békés építőmunká­jának külső feltételeit is célozza. A szocialista országok testvéri közössége nagy erőt jelent. A gazdasági téren az egyes országok által felmutatott eredmények, a világon egyedülálló hatalmas technikai vív­mányok, amelyeket felszabadítónk, a nagy Szovjetunió ért el, a szocialista országok né­peinek egymás iránti őszinte, baráti, testvéri vonzódása s a következetes békeharc, melyet ezek az országok — mindenekelőtt a Szovjet­unió — folytatnak, s amely a kapitalista or­szágok békét kívánó és békeszerető milliói­nak gondolatával is találkozott, a hideghá­ború jegének olvadásához, nemzetközi eny­hüléshez, kölcsönös nemzetközi tárgyalások­hoz vezetett. Ez is kifejezi a nemzetközi erő­viszonyoknak a szocialista tábor javára tör­tént eltolódását. A béke gondolata nemcsak a kapitalista országok dolgozóit ragadta meg, hanem bizonyos vezető körök is belátják, hogy egy harmadik világháború a technikai fejlődés jelenlegi állása mellett az emberiség pusztulásával lenne egyenlő. Bár vannak még olyan imperialista vezető körök, amelyek to­vább folytatják a hidegháborús politikát, az atomfegyverekkel való fenyegetőzést, de a béke híveinek száma egyre növekszik. Korunkban már létrejöttek azok a hatalmas társadalmi és technikai erők, amelyek biztosítani tud­ják a békés egymás mellett élés gondolatá­nak megvalósítását, és minden reményünk megvan arra, hogy a bizalom légköre a csúcstalálkozón, a »négy nagy« közeli meg­beszélésein a világ békéjét és az emberiség boldogulását fogja szolgálni. * * * F elszabadulásunk másfél évtizedes év­fordulóján számba vettük megtett útunkat, és felmértük ragyogó jövőnk kibontakozó távlatait. Köszöntjük legnagyobb ünnepünk alkalmából a kivívott eredmények és a jövő feladatának, a szocializmus teljes győzelmének lelkes harcosait: dolgozó né­pünket. MELEG ÉTEL (194 5) Ek Sándor -A szabadságunk köszöntése« című grafikai sorozatából.

Next

/
Thumbnails
Contents