Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-16 / 64. szám
Szerda, 1960, március 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP KERESSÜK A VÍLASZT Valaki azt mondta, hallott már a szakmaközi bizottsáokról, csak nem tudja, hogyan munkálkodnak. Nos, Siófokon erre keressük a választ Takács Bélával, a szakmaközi bizottságokat irányító Szak- szervezetek Megyei Tanácsának megbízott vezetőjével. Nem válogatok A szakmaközi bizottság hét tagjának egyike Nagy Mihály. Azt mondja, hogy kézben akarják tartani a felszabadulási munkaversenyt. Ehhez jobban megismerik a siófoki üzemek feladatait. Egymásután érkeznek be a vállalatoktól kért tervek, versenyfelajánlások. Ezek áttanulmányozása után minden bizottsági tag választ magának néhány üzemet, amelyben majd a munkaversenyt patronálja. Parancsolgat, utasítgat? Nem! — Az a feladatunk, hogy segítsük a verseny kibontakozását — mondja Nagy Mihály. — A kongresszusi versenyben sok tapasztalatot gyűjtöttem. Gyűjtöttem? Most is gyűjtök! Hat szocialista munkabrigádot alakítunk ki vállalatomnál, a Kőolaj Vezetéknél. Micsoda erő ez, elvtárs! Napról napra jobban érzem! Hogy mit csinálok az üzemeimben? Mindenekelőtt megmondom, hogyan lehet szocialista embert formálni a brigádok közösségében. Hogy melyik üzemet választom? Ha az ember segíteni akar, ne válogasson. Oda menjen, ahol szükség van rá. Wae ist das? Sokszor elhatározza az ember, hogy nyelveket tanul. De aztán mindig elmarad. Éppen Siófokon beszéltem lengyel fiatalokkal, akik kifogásolták, hogy a magyar fiúk, lányok közül kevesen beszélnek idegen nyelveket. Akkor szégyelltem magam, most Szíjártó Lászlöné német óráján egy kis kárpótlást és örömet érzek. Akik őt hallgatják, üzemektől, vállalatoktól jöttek ide. A szakmaközi bizottság néhány nyelv elsajátítását tette lehetővé. A 49 induló, kezdő és haladó naponta vívja harcát a tudásért. Kitartani! — biztatják egymást. Többnyire munka után jönnek ide, fáradtak, és sietnek valahová. Szemük azért a táblára tapad, s figyel a der-die-das-ra. Was ist das? — Mi ez? — kérdi az előadó. Hadd feleljek rá magyarul: — Éz a munka, amit itt látok, az emberek segítésének és az akaraterőnek gyönyörű példája... „Áttáncolnám az életem .. Mintha a színpadról lépett volna le Hári Laci, a szakmaközi bizottság által életre hívott siófoki tánccsoport vezetője. Fekete csizmára tűrt hosszú nadrág, fekete kabát van rajta, ennivalót készít. A honvéd együttesből hozta magával a frisseséget, a ritmus szeretetét. örömmel vette elő mindkettőt, mihelyt a szakmaközi bizottság erőfeszítés^ révén lehetővé vált, hogy megalakuljon a tánccsoport., Hogy jól csinálták, amit eddig tettek, az abból is kitűnik, hogy most azon vitatkoznak a különböző szervek, kié is tulajdonképpen a tánccsoport. A KISZ és a tanács azt állítja, hogy az övék, de nem adnak semmiféle anyagi segítséget. A szakmaközi bizottság is ezt mondja (jogosan), s adott és ad is erejéből telhető segítséget. Ez a különbség. A táncos mérgelődik, és azt kérdi tőlem: ha már a szakmaközi bizottság elindította útjára a tánccsoportot, miért nem segítik őket mások is? — Balatoni táncok után kutattam délután — mondja —, mert egy kicsit még hiszem, hogy nem hagynak széthullni bennünket. Ha lehetne, áttáncolnám az életem ... Mondja szabad ilyen bizonytalanságban tartani minket? — Tanulja csak a balatoni táncokat — mondom. — Bizonyos vagyok benne, hogy a szakmaközi bizottság szép kezdeményezésére nem terít fátylat a feledés. Nehogy sutba dobja addig a csizmáját! Futball overaliban Halottá már valaki e neveket: Kiss Farkas Jenő, Ingár József, Szilasi István? Én nem, lászati Vállalat csapatának tagjai, örülnek, hogy tavaly beneveztek a szakmaközi bizottság által meghirdetett üzemi bajnokságba. Hernádi Lajos sportfielelős irányításával a szakmaközi bizottság eredményes asztalitenisz-, kerékpár-, röplabda-, sakkversenyt szervezett a járásban. Hát éppen a futball maradt volna ki? Ellenfél akadt a különböző üzemekben. Az ablakon odanézünk, ahol »edzett« a halászati csapat. Hogyan? Sokszor pillanatokat kihasználva olajos overaliban. Hogy melyik volt a legemlékezetesebb nap? A pékekkel való küzdelem. Ezen fordult meg a bajnokság. Ezt úgy mondják, mintha legalábbis diadallal végzett olimpiáról -jöttek volna éppen. És hozzáKezük nyomán szépül majd a jutái határ Hej, Annuska! Kapáljuk-e együtt megint a répát? Igaz, megfogadtam, nem verseny- zek többet veled, mert nagyon tudsz sietni, igen gyors a te kapád — hangzik a túlsó sorról az incselkedés egy vastag berlinerkendőből Burgel J w j uty uc-i ítítc./ ibtiL> uul D tLry 1.1 pedig bajnokcsapatnak, a Ha-]i József né felé, amikor kikísér a kiskapuig. Lakásuktól távolodva a fiatalasszonynak a meleg tűzhely mellett elhangzott szavai jutnak eszembe: »Ez a hó, ez a hó bizony nem hiányzott nekünk. Most, hogy újra lefagyott a föld, a szántás is megakadt. A trágyateregetéssel biztosan elkészültek volna már az asszonyok.« A jutái házak között élesen vág a szél. Az úton borzong- va szaporázzák lépteiket az emberek. A drótkerítések mögött dühös kutyák vicsorítanak és ugatnak. Ügy tűnik, mintha a falu belesüppedt volna az eseménytelenségbe, a nagy csöndbe. Pedig nem így van. Sokan a háztájiban dolgozgatnak, mások fát irteszik, hogy bár az idén két- < tanok az erdőn. Várják a taten katonának mentek a csa- ? vasz kibontakozását, a mun- patból, mégis újra beneveznek it kak kezdetét. A jó gazdák ag- nemcsak a futballba, hanem J, godalmával szeretnék már a az olimpiai jelvényszerző és a é jól ................. 5 tu felszabadulási versenybe is. Annál is inkább, mert a nemes vetélkedés hasznosságáról az igazgatót meg a főkönyvelőt meggyőzte már a vállalat szakszervezete. Elmentünk a Finommechanikai Vállalat siófoki kirendeltségére. Harminc olyan ügy elintézéséről hallottunk Kozár elvtárstól, a szakmaközi egyeztető bizottság elnökétől,, amely a járási egyeztető bizottság nevéhez fűződik. De még itt sem ér véget a szakmaközi bizottság tevékenysége. Merre tovább? Elmondjuk Stukovszki Ernő turistaélményeit, melyeket a szakmaközi bizottság által szervezett országjáráson szerzett fiával együtt? De igen sokat kellene beszélni, amíg elmondanánk mindent, amit az üzemek szakszervezeti bizottságai azóta tettek, mióta szakmaközi bizottságba tömörültek. Sz. N. előkészített magágyban asztalitenisz \ tudni a vetőmagvakot. És nagyon kiváncsiak a szövetkezeti életre. Ezt vettem ki az előbb vendéglátóim szavaiból is. Szebb lesz-e az életük? Jól irányitja-e majd a gazdaságot a Szabadság Tsz vezetősége? Lesz-e kellő erély bennük a fegyelmezetlenségekkel szemben? Burgelék nagyon bizakodnak, és sajnálják, hogy a már jól működő kis tsz-ük 1956ban szétesett, mintha sohasem lett volna. Burgelné egészen fiatal asz- szony, nem látszik meg rajta, hogy három gyermek anyja. Szorgalmas, jó dolgos mondják róla a tanácsházár Szeretett dolgozni a régi sző vetkezetben is, amelynek férjével együtt alapító tagja volt. Naponta 18 tehenet fejt meg egyedül, és Gyura Jóska bácsival etette az állatokat. Férje is munkaszerető. Büszkén mutatja a bekeretezett oklevelet, amely arról tanúskodik, hogy birtokosa az állattenyésztés első osztályú mestere. — Csak ne ismétlődjék meg a régi szövetkezet hibája, hogy egyik húzta, a másik nem eresztette — mondja Annuska, és beszédes nagy szeme csak úgy szikrázik. Édesanyja is, aki hat gyermeknek adott életet, beiratkozott már a szövetkezetbe. Várja a munkát adó, viruló tavaszt Buzsáki Marika is, aki bár meg nagyon fiatal, de erős, munkabíró, és megosztja édesapjával a három testvére és beteg édesanyja eltartásának gondját. Sok szorgalmas asszony él Jután, özvegy Kornya Gézá- né is jó dolgos. A somogyjá- di szövetkezet itteni üzemegységében dolgozott addig, amíg a faluban meg nem alakult a szövetkezet. Több társával együtt arról panaszkodik, hogy még mindig nem kapták meg teljes járandóságukat, sem a földjáradékot. »Majd ha lesz pénz« — így "főtte el a dolgot az elnök. A írszámadásra sem hívták :eg őket, utólag értesültek róla, nem is tudják pontosan a részesedés összegét. Száraz Józsefné kis unokáját dédelgetve sok fiatalt megszégyenítő lelkesedéssél beszél. — Ügy dolgozunk majd, hogy ne mondhassa senki, hogy a gaz eszi meg a terményünket. Zsinkóék nagy házát hatalmas farkaskutya őrzi, de hamarosan félreállítják a kapuból. A jó meleg konyhában Mariska varr. Sebesen kattog a gép, készül a kötény. — Ha már kint nem dolgozhatunk, legalább megvarrunk minden szükségeset, hogy aztán nyugodtan mehessünk munkára. ök is fogadják, nem lesz kapálatlan kukoricaföld. —* Dolgos, szorgalmas nép a jutái — mondják —, meg aztán igényesek is vagyunk mi, asz- szonyok. Szeretjük a szépet, a csinos ruhát, s dolgoznunk kell, hogy legyen rá pénz. Zenthe Béla mezőgazdász gondoskodik a jó szakmai irányításról. A jutái asszonyok tele vannak bizakodással és munka- vággyal. Dolgos, szorgalmas kezük nyomán tisztul, szépül majd a határ. M. K.-né IdWWWW Ezer kaposvári középiskolás diák vesz rész: a fásításban A fásítási hónapban — hasonlóan a múlt évihez — a fiatalok ezrei kapcsolódnak be a fásítási mozgalomba. Kaposvárott ezer középiskolás diák vállalta, hogy a Közép-Somogyi Erdőgazdaság területén 130 ezer csemetét és majdnem 5 ezer suhángot ültet el társadalmi munkában. Mindennap egy-egy osztály vonul ki a helyszínre, és összesen 25 hektárnyi területet fásítanak be egy hónap alatt. dl halló g ás metiere — A halászat nem könnyű mesterség — mondja Kálecz Józsi bácsi, mikor munkájáról érdéklődünk. S hozzáteszi: — Nem könnyű, de szép... Ha ő mondja, hát elülhetjük, mert Józsi bácsi ízig-vé- rig halász. Már ötven év óta járja a Drávát. 66 esztendős, Kísérleti Intézet péterhidai telepének brigádvezetője. Évente 2—3 vagon halat fog ki a brigád a Drávából. Már készülnek az idei évadra. Józsi bácsi maga fonja az új varsákat, melyekkel az idén legalább annyi halat akar fogni, mint tavaly. ty\vvvvvvvscvvK^vvvvv*vvvxNNXxv>vvvyvxxys?ixNy>>yxNX\yvs>>N~vvNVKxs<i-yNxy%.'V*xy*y.vyyxxy<yts3<xx3>xsxy 14. a Wagner-üqyI írta: Jan Petersen — Fordí tóttá: Baló László drágám: VI-/ tanácstasizontlátásra, szontlátásra. A doktor visszateszi a hallgatót Neumann arcán alattomos mosoly suhan át Össze-^ csapja a könyvet, visszacsúsz-/ tatja a többi közé, majd dr.< Wagnerre függeszti tekintetét. hosszú, világosra pácolt* asztaloknál az éjszakai* műszak dolgozói fogyasztják/ vacsorájukat az Astra-művek > étkezdéjében. A terem az evő-/ A — Megtudott közben vala- — Valósággal kétségbe va- Neumann zavart, ., _ gyök esve! Maga talán megér- lan arcot vág. mit az apamrol. ja ti> Neumann úr? — Idegesen — Istenem, doktor úr, mit meg a csendet. dobol a füzeten. — Bár már mondhatnék? —* Sóhajt. — Hi— Sajnos, még semmit! — ne is látnám ezeket a számi- szén én sem ismerem ki ma- eszközök csörgésétől, beszélge-JSj mondia atvai hangen Rolling. tásokat. Nem megy, nem jutok gam az ilyen ügyben.. = — tés zajától hangos. Azoknál az* J ■ És tetejébe ezek a Elhallgat, aztán halkabbra asztaloknál, ahol a »vendégek« jfogja a szót: — De hiszen ön már befejezték vacsorájukat,/ is tudja, hogy itt csak az ügy cigarettafüst áramlik a magas- / számit, sohasem az egyes em- ba. A büféasztal fölött egy/ bér.:: fiatal lány sört önt két munkást Rückert /- De..-, természetesen to- tovább... És tetejébe ezek a , ., . folytonos telefonhívások!... vább folytatjuk a kutatást. _ Telefonhívások?..: MiKari arca elfelhósódik. féle telefonhívások? — kérdi a — Pedig azt hittem, hogy vegyész jámbor csodálkozással, öntől végre megtudok vala- Wagner most már teljesen mit!... És most megint sem- feladja tartózkodását Neumannal szembsp, minden keserumi - mondja szomorúan. ségét (dönti. Menne is már, de Rolling — Egyszerűen nem tudom. Visszatartja: mitévő legyek. És ezek a név — Nem kell feladni a re- felen figyelmeztetések... meg- bülten sóhajt fel ményt! Gyere el megint, mond- bolondítanak ... az, Rita..; — És a mikrofont fásán juk egy -hét múlva, talán addig _ De doktor úr nyugodjék kezével betakarva, _ Neumann Szi Ipc-7 valami Nesze, itt van _- csillapítja a" vegyész fcyrHul- — Bocsánat, a fe- / A halász mindennap kimegy a Drávára. Hátha beúszik valami vars ába. • • A telefon csengetése szakit- poharába. Mellettük ja félbe szavait. Wagner össze- szívja cigarettáját, a rezzen, aztán lassan, tétovázva támaszkodj’ a kagyló felé nyúl. barna sör. — Itt Wagner — jelentkezik a büfétől jobbra a fátyolos hangon, de a követke- várakozik. de még mindig fiatalos frisseséggel mozog. Ez a frisseség természetesen állandó vi- kis Kari/ dámsággal jár együtt Aki Az ételkiadó előtt,/ ►m, fátyolos Hangon, ae a soveuie- varaKoziK. Amikor az előtte^ összekerül vele, az megér ele- BV- ző pillanatban megkönnyeb- álló munkás jól megrakott tá-/ get mosolyogni ötletein, me- ea- kíílton sohaít. fel: — Ó, fe vagy nyérral elvonul, előrelép, tré-/ séin. Sok-sok érdekes halászés hozzáte-* lesz valami ... Nesze, itt van útiköltségre! ^ tettetett együttérzéssel. — Mi- leségem..: Ötmárkás nyugatnémet f^iP figyelmeztetésekről be- Neumann bankjegyet tesz az íróasztalra, széi? Wagner szinte reszket a felmelléje pedig egy cédulát. — Tedd el a pénzt, és írd (ndultságtól. alá a nyugtát! -y szólítja fel _ Mindennap felhív valaki Karit telefonon. Ismeretlen jóakarók ba' Wagner. Aztán _ igen. — A fiú zsebébe figyelmeztetnek^ hogy az^üzem- Wagnerné beszél. _ — kalandban volt része. Hogy melyik volt a legérdekesebb, azt maga sem tudja. Minden jó fogás egyformán emlékezetes számára. Józsi bácsi nemcsak a halfogásnak, a halászlé készítéaláNem, ben nem bíznak bennem ..: egéJz biztosan nem! — mondja Azt hiszik, készakarva hiúsí- végül a doktor. — Ma este Köszönöm fOTYl meg a kísérleteket. Spiclit úgyis tovább kell benn maültettek a nyakamra... Leg- radnom! elteszi a utóbb arról értesítettek, hogy Süllyeszti az öt márkát, írja a papírt. — szépen! Rolling gondosan -------- - , . n yugtát le ío§nak tartoztatni... D “ r. Wagner dolgozószobá- A vegyész szörnyülködik: jában páncélszekrénye — De doktor előtt áll. Kezében egy mappát ez rettenetes ..: tart. A fedőlapján ez áll: I L/14 72. Wagner elg.mdolkozva nézegeti aztán leverten tanácsol? Mit tegye*, mondja: Mit tehetek? Hiszen — Kedves Neumann, mit mondja? jelentkezik, — De jócskán! Bocsánat, a fe- A fehér sapkás, fehér köté-/ nyes konyhalány rámosolyog: £ biccent, a köny- — Csak győzzed gyomorral / vespolchoz sétál, találomra ki- — mondja, és egy perc múlva/ húz egy könyvet, és lapozgat- burgonyaheggyel, főzelékkel és/ n,i kezdik; jókora darab hússal megrakott^ senek is mestere.- Rita? ..; Tessék, drágám! fényért nyújt át neki. A fiú/ — Csak a parton lehet igar- jelentkezik ismét a telefon- hálásan mosolyog és elővigyá-5 zi halászlét készíteni. Fent csend, j^fosan egyensúlyozza tányér-^ már nem olyan jó. ját egy üres hely felé, amikor5 A halászlé mellé természeegyszerre Neumarmt pillantja/ tesen bor is kell. Józsi bácsi meg maga előtt. / azt is szereti. Nem iszik soKarl megáll: / kát, csak annyit, amennyi — Engem keres, Neumann/ még nem árt meg. Legalábbis úr? / ő így mondja. De hogy — Nem, nem, fiam! — mo-; rogja türelmetlenül a vegyész. — Ma edzés volt, és ilyenkor; utána mindig farkaséhes va-: gyök! — magyarázza szinte; mentegetőzve a fiú. i A vegyész egy lépést hátrál a telefon felé, mintha közelebb akarna kerülni a világításhoz. Feszülten figyel, de — nem a könyvre. — .;. A szabónőhöz? — kérdi most a feleségétől dr. Wagner. — No, az úgyis soká tart... Mint mindig.., Igen,,, A viami »jólesik« — Folytatjuk — mennyi az, nem tudni. ’ — Hogy életemben hány liter bort ittam meg? — Hát az bizony — ámbár nagy a péterhidai malom — jó ideig elhajtaná a kerekeit.' Józsi bácsi az FM Halászati . . . De egyelőre még jobb odahaza. Készülődni kell a tavaszra. Még kéí-három varsát kell fonni, s akkorra biztosan megjön a jó idő*
