Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-16 / 64. szám

Szerda, 1960, március 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP KERESSÜK A VÍLASZT Valaki azt mondta, hallott már a szakmaközi bizottsá­okról, csak nem tudja, ho­gyan munkálkodnak. Nos, Sió­fokon erre keressük a választ Takács Bélával, a szakmaközi bizottságokat irányító Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak megbízott vezetőjével. Nem válogatok A szakmaközi bizottság hét tagjának egyike Nagy Mihály. Azt mondja, hogy kézben akarják tartani a felszabadu­lási munkaversenyt. Ehhez jobban megismerik a siófoki üzemek feladatait. Egymás­után érkeznek be a vállalatok­tól kért tervek, versenyfel­ajánlások. Ezek áttanulmá­nyozása után minden bizottsá­gi tag választ magának né­hány üzemet, amelyben majd a munkaversenyt patronálja. Parancsolgat, utasítgat? Nem! — Az a feladatunk, hogy se­gítsük a verseny kibontakozá­sát — mondja Nagy Mihály. — A kongresszusi versenyben sok tapasztalatot gyűjtöttem. Gyűjtöttem? Most is gyűjtök! Hat szocialista munkabrigádot alakítunk ki vállalatomnál, a Kőolaj Vezetéknél. Micsoda erő ez, elvtárs! Napról napra jobban érzem! Hogy mit csi­nálok az üzemeimben? Minde­nekelőtt megmondom, hogyan lehet szocialista embert for­málni a brigádok közösségé­ben. Hogy melyik üzemet vá­lasztom? Ha az ember segíte­ni akar, ne válogasson. Oda menjen, ahol szükség van rá. Wae ist das? Sokszor elhatározza az em­ber, hogy nyelveket tanul. De aztán mindig elmarad. Éppen Siófokon beszéltem lengyel fiatalokkal, akik kifogásolták, hogy a magyar fiúk, lányok közül kevesen beszélnek ide­gen nyelveket. Akkor szégyell­tem magam, most Szíjártó Lászlöné német óráján egy kis kárpótlást és örömet érzek. Akik őt hallgatják, üzemektől, vállalatoktól jöttek ide. A szakmaközi bizottság néhány nyelv elsajátítását tette lehe­tővé. A 49 induló, kezdő és ha­ladó naponta vívja harcát a tudásért. Kitartani! — biztat­ják egymást. Többnyire mun­ka után jönnek ide, fáradtak, és sietnek valahová. Szemük azért a táblára tapad, s figyel a der-die-das-ra. Was ist das? — Mi ez? — kérdi az előadó. Hadd feleljek rá magyarul: — Éz a munka, amit itt látok, az emberek segítésének és az akaraterőnek gyönyörű példá­ja... „Áttáncolnám az életem .. Mintha a színpadról lépett volna le Hári Laci, a szakma­közi bizottság által életre hí­vott siófoki tánccsoport veze­tője. Fekete csizmára tűrt hosszú nadrág, fekete kabát van rajta, ennivalót készít. A honvéd együttesből hozta ma­gával a frisseséget, a ritmus szeretetét. örömmel vette elő mindkettőt, mihelyt a szakma­közi bizottság erőfeszítés^ ré­vén lehetővé vált, hogy meg­alakuljon a tánccsoport., Hogy jól csinálták, amit eddig tet­tek, az abból is kitűnik, hogy most azon vitatkoznak a kü­lönböző szervek, kié is tulaj­donképpen a tánccsoport. A KISZ és a tanács azt állítja, hogy az övék, de nem adnak semmiféle anyagi segítséget. A szakmaközi bizottság is ezt mondja (jogosan), s adott és ad is erejéből telhető segítsé­get. Ez a különbség. A táncos mérgelődik, és azt kérdi tő­lem: ha már a szakmaközi bi­zottság elindította útjára a tánccsoportot, miért nem se­gítik őket mások is? — Balatoni táncok után ku­tattam délután — mondja —, mert egy kicsit még hiszem, hogy nem hagynak széthullni bennünket. Ha lehetne, áttán­colnám az életem ... Mondja szabad ilyen bizonytalanság­ban tartani minket? — Tanulja csak a balatoni táncokat — mondom. — Bizo­nyos vagyok benne, hogy a szakmaközi bizottság szép kez­deményezésére nem terít fáty­lat a feledés. Nehogy sutba dobja addig a csizmáját! Futball overaliban Halottá már valaki e neve­ket: Kiss Farkas Jenő, Ingár József, Szilasi István? Én nem, lászati Vállalat csapatának tagjai, örülnek, hogy tavaly beneveztek a szakmaközi bi­zottság által meghirdetett üze­mi bajnokságba. Hernádi La­jos sportfielelős irányításával a szakmaközi bizottság eredmé­nyes asztalitenisz-, kerékpár-, röplabda-, sakkversenyt szer­vezett a járásban. Hát éppen a futball maradt volna ki? El­lenfél akadt a különböző üze­mekben. Az ablakon odané­zünk, ahol »edzett« a halászati csapat. Hogyan? Sokszor pilla­natokat kihasználva olajos overaliban. Hogy melyik volt a legemlékezetesebb nap? A pé­kekkel való küzdelem. Ezen fordult meg a bajnokság. Ezt úgy mondják, mintha legalább­is diadallal végzett olimpiáról -jöttek volna éppen. És hozzá­Kezük nyomán szépül majd a jutái határ Hej, Annuska! Kapáljuk-e együtt megint a répát? Igaz, megfogadtam, nem verseny- zek többet veled, mert na­gyon tudsz sietni, igen gyors a te kapád — hangzik a túlsó sorról az incselkedés egy vas­tag berlinerkendőből Burgel J w j uty uc-i ítítc./ ibtiL> uul D tLry 1.1 pedig bajnokcsapatnak, a Ha-]i József né felé, amikor kikísér a kiskapuig. Lakásuktól távolodva a fia­talasszonynak a meleg tűzhely mellett elhangzott szavai jut­nak eszembe: »Ez a hó, ez a hó bizony nem hiányzott ne­künk. Most, hogy újra lefa­gyott a föld, a szántás is meg­akadt. A trágyateregetéssel biztosan elkészültek volna már az asszonyok.« A jutái házak között élesen vág a szél. Az úton borzong- va szaporázzák lépteiket az emberek. A drótkerítések mö­gött dühös kutyák vicsoríta­nak és ugatnak. Ügy tűnik, mintha a falu belesüppedt volna az eseménytelenségbe, a nagy csöndbe. Pedig nem így van. Sokan a háztájiban dolgozgatnak, mások fát ir­teszik, hogy bár az idén két- < tanok az erdőn. Várják a ta­ten katonának mentek a csa- ? vasz kibontakozását, a mun- patból, mégis újra beneveznek it kak kezdetét. A jó gazdák ag- nemcsak a futballba, hanem J, godalmával szeretnék már a az olimpiai jelvényszerző és a é jól ................. 5 tu felszabadulási versenybe is. Annál is inkább, mert a nemes vetélkedés hasz­nosságáról az igazgatót meg a főkönyvelőt meggyőzte már a vállalat szakszervezete. Elmentünk a Finommecha­nikai Vállalat siófoki kiren­deltségére. Harminc olyan ügy elintézéséről hallottunk Kozár elvtárstól, a szakmaközi egyeztető bizottság elnökétől,, amely a járási egyeztető bi­zottság nevéhez fűződik. De még itt sem ér véget a szak­maközi bizottság tevékenysé­ge. Merre tovább? Elmondjuk Stukovszki Ernő turistaélmé­nyeit, melyeket a szakmaközi bizottság által szervezett or­szágjáráson szerzett fiával együtt? De igen sokat kellene beszélni, amíg elmondanánk mindent, amit az üzemek szakszervezeti bizottságai az­óta tettek, mióta szakmaközi bizottságba tömörültek. Sz. N. előkészített magágyban asztalitenisz \ tudni a vetőmagvakot. És na­gyon kiváncsiak a szövetke­zeti életre. Ezt vettem ki az előbb vendéglátóim szavaiból is. Szebb lesz-e az életük? Jól irányitja-e majd a gazdasá­got a Szabadság Tsz vezető­sége? Lesz-e kellő erély ben­nük a fegyelmezetlenségekkel szemben? Burgelék nagyon bizakod­nak, és sajnálják, hogy a már jól működő kis tsz-ük 1956­ban szétesett, mintha soha­sem lett volna. Burgelné egészen fiatal asz- szony, nem látszik meg rajta, hogy három gyermek anyja. Szorgalmas, jó dolgos mondják róla a tanácsházár Szeretett dolgozni a régi sző vetkezetben is, amelynek fér­jével együtt alapító tagja volt. Naponta 18 tehenet fejt meg egyedül, és Gyura Jóska bá­csival etette az állatokat. Férje is munkaszerető. Büsz­kén mutatja a bekeretezett oklevelet, amely arról tanús­kodik, hogy birtokosa az ál­lattenyésztés első osztályú mestere. — Csak ne ismétlődjék meg a régi szövetkezet hibája, hogy egyik húzta, a másik nem eresztette — mondja An­nuska, és beszédes nagy sze­me csak úgy szikrázik. Édes­anyja is, aki hat gyermeknek adott életet, beiratkozott már a szövetkezetbe. Várja a munkát adó, viruló tavaszt Buzsáki Marika is, aki bár meg nagyon fiatal, de erős, munkabíró, és megoszt­ja édesapjával a három test­vére és beteg édesanyja el­tartásának gondját. Sok szorgalmas asszony él Jután, özvegy Kornya Gézá- né is jó dolgos. A somogyjá- di szövetkezet itteni üzem­egységében dolgozott addig, amíg a faluban meg nem ala­kult a szövetkezet. Több tár­sával együtt arról panaszko­dik, hogy még mindig nem kapták meg teljes járandósá­gukat, sem a földjáradékot. »Majd ha lesz pénz« — így "főtte el a dolgot az elnök. A írszámadásra sem hívták :eg őket, utólag értesültek róla, nem is tudják pontosan a részesedés összegét. Száraz Józsefné kis unoká­ját dédelgetve sok fiatalt megszégyenítő lelkesedéssél beszél. — Ügy dolgozunk majd, hogy ne mondhassa senki, hogy a gaz eszi meg a termé­nyünket. Zsinkóék nagy házát hatal­mas farkaskutya őrzi, de ha­marosan félreállítják a kapu­ból. A jó meleg konyhában Mariska varr. Sebesen kattog a gép, készül a kötény. — Ha már kint nem dolgoz­hatunk, legalább megvarrunk minden szükségeset, hogy az­tán nyugodtan mehessünk munkára. ök is fogadják, nem lesz kapálatlan kukoricaföld. —* Dolgos, szorgalmas nép a ju­tái — mondják —, meg aztán igényesek is vagyunk mi, asz- szonyok. Szeretjük a szépet, a csinos ruhát, s dolgoznunk kell, hogy legyen rá pénz. Zenthe Béla mezőgazdász gondoskodik a jó szakmai irá­nyításról. A jutái asszonyok tele van­nak bizakodással és munka- vággyal. Dolgos, szorgalmas kezük nyomán tisztul, szépül majd a határ. M. K.-né IdWWWW Ezer kaposvári középiskolás diák vesz rész: a fásításban A fásítási hónapban — ha­sonlóan a múlt évihez — a fiatalok ezrei kapcsolódnak be a fásítási mozgalomba. Kapos­várott ezer középiskolás diák vállalta, hogy a Közép-Somo­gyi Erdőgazdaság területén 130 ezer csemetét és majdnem 5 ezer suhángot ültet el társa­dalmi munkában. Mindennap egy-egy osztály vonul ki a helyszínre, és összesen 25 hek­tárnyi területet fásítanak be egy hónap alatt. dl halló g ás metiere — A halászat nem könnyű mesterség — mondja Kálecz Józsi bácsi, mikor munkájá­ról érdéklődünk. S hozzáte­szi: — Nem könnyű, de szép... Ha ő mondja, hát elülhet­jük, mert Józsi bácsi ízig-vé- rig halász. Már ötven év óta járja a Drávát. 66 esztendős, Kísérleti Intézet péterhidai telepének brigádvezetője. Évente 2—3 vagon halat fog ki a brigád a Drávából. Már készülnek az idei évadra. Jó­zsi bácsi maga fonja az új varsákat, melyekkel az idén legalább annyi halat akar fogni, mint tavaly. ty\vvvvvvvscvvK^vvvvv*vvvxNNXxv>vvvyvxxys?ixNy>>yxNX\yvs>>N~vvNVKxs<i-yNxy%.'V*xy*y.vyyxxy<yts3<xx3>xsxy 14. a Wagner-üqyI írta: Jan Petersen — Fordí tóttá: Baló László drágám: VI-/ tanácsta­sizontlátásra, szontlátásra. A doktor visszateszi a hall­gatót Neumann arcán alatto­mos mosoly suhan át Össze-^ csapja a könyvet, visszacsúsz-/ tatja a többi közé, majd dr.< Wagnerre függeszti tekintetét. hosszú, világosra pácolt* asztaloknál az éjszakai* műszak dolgozói fogyasztják/ vacsorájukat az Astra-művek > étkezdéjében. A terem az evő-/ A — Megtudott közben vala- — Valósággal kétségbe va- Neumann zavart, ., _ gyök esve! Maga talán megér- lan arcot vág. mit az apamrol. ja ti> Neumann úr? — Idegesen — Istenem, doktor úr, mit meg a csendet. dobol a füzeten. — Bár már mondhatnék? —* Sóhajt. — Hi­— Sajnos, még semmit! — ne is látnám ezeket a számi- szén én sem ismerem ki ma- eszközök csörgésétől, beszélge-JSj mondia atvai hangen Rolling. tásokat. Nem megy, nem jutok gam az ilyen ügyben.. = — tés zajától hangos. Azoknál az* J ■ És tetejébe ezek a Elhallgat, aztán halkabbra asztaloknál, ahol a »vendégek« j­fogja a szót: — De hiszen ön már befejezték vacsorájukat,/ is tudja, hogy itt csak az ügy cigarettafüst áramlik a magas- / számit, sohasem az egyes em- ba. A büféasztal fölött egy/ bér.:: fiatal lány sört önt két munkást Rückert /- De..-, természetesen to- tovább... És tetejébe ezek a , ., . folytonos telefonhívások!... vább folytatjuk a kutatást. _ Telefonhívások?..: Mi­Kari arca elfelhósódik. féle telefonhívások? — kérdi a — Pedig azt hittem, hogy vegyész jámbor csodálkozással, öntől végre megtudok vala- Wagner most már teljesen mit!... És most megint sem- feladja tartózkodását Neuman­nal szembsp, minden keseru­mi - mondja szomorúan. ségét (dönti. Menne is már, de Rolling — Egyszerűen nem tudom. Visszatartja: mitévő legyek. És ezek a név — Nem kell feladni a re- felen figyelmeztetések... meg- bülten sóhajt fel ményt! Gyere el megint, mond- bolondítanak ... az, Rita..; — És a mikrofont fásán juk egy -hét múlva, talán addig _ De doktor úr nyugodjék kezével betakarva, _ Neumann Szi Ipc-7 valami Nesze, itt van _- csillapítja a" vegyész fcyrHul- — Bocsánat, a fe- / A halász mindennap kimegy a Drávára. Hátha beúszik valami vars ába. • • A telefon csengetése szakit- poharába. Mellettük ja félbe szavait. Wagner össze- szívja cigarettáját, a rezzen, aztán lassan, tétovázva támaszkodj’ a kagyló felé nyúl. barna sör. — Itt Wagner — jelentkezik a büfétől jobbra a fátyolos hangon, de a követke- várakozik. de még mindig fiatalos fris­seséggel mozog. Ez a frisse­ség természetesen állandó vi- kis Kari/ dámsággal jár együtt Aki Az ételkiadó előtt,/ ►m, fátyolos Hangon, ae a soveuie- varaKoziK. Amikor az előtte^ összekerül vele, az megér ele- BV- ző pillanatban megkönnyeb- álló munkás jól megrakott tá-/ get mosolyogni ötletein, me- ea- kíílton sohaít. fel: — Ó, fe vagy nyérral elvonul, előrelép, tré-/ séin. Sok-sok érdekes halász­és hozzáte-* lesz valami ... Nesze, itt van útiköltségre! ^ tettetett együttérzéssel. — Mi- leségem..: Ötmárkás nyugatnémet f^iP figyelmeztetésekről be- Neumann bankjegyet tesz az íróasztalra, széi? Wagner szinte reszket a fel­melléje pedig egy cédulát. — Tedd el a pénzt, és írd (ndultságtól. alá a nyugtát! -y szólítja fel _ Mindennap felhív valaki Karit telefonon. Ismeretlen jóakarók ba' Wagner. Aztán _ igen. — A fiú zsebébe figyelmeztetnek^ hogy az^üzem- Wagnerné beszél. _ — kalandban volt része. Hogy melyik volt a legérdekesebb, azt maga sem tudja. Minden jó fogás egyformán emléke­zetes számára. Józsi bácsi nemcsak a hal­fogásnak, a halászlé készíté­alá­Nem, ben nem bíznak bennem ..: egéJz biztosan nem! — mondja Azt hiszik, készakarva hiúsí- végül a doktor. — Ma este Köszönöm fOTYl meg a kísérleteket. Spiclit úgyis tovább kell benn ma­ültettek a nyakamra... Leg- radnom! elteszi a utóbb arról értesítettek, hogy Süllyeszti az öt márkát, írja a papírt. — szépen! Rolling gondosan -------- - , . n yugtát le ío§nak tartoztatni... D “ r. Wagner dolgozószobá- A vegyész szörnyülködik: jában páncélszekrénye — De doktor előtt áll. Kezében egy mappát ez rettenetes ..: tart. A fedőlapján ez áll: I L/14 72. Wagner elg.mdolkoz­va nézegeti aztán leverten tanácsol? Mit tegye*, mondja: Mit tehetek? Hiszen — Kedves Neumann, mit mondja? jelentkezik, — De jócskán! Bocsánat, a fe- A fehér sapkás, fehér köté-/ nyes konyhalány rámosolyog: £ biccent, a köny- — Csak győzzed gyomorral / vespolchoz sétál, találomra ki- — mondja, és egy perc múlva/ húz egy könyvet, és lapozgat- burgonyaheggyel, főzelékkel és/ n,i kezdik; jókora darab hússal megrakott^ senek is mestere.- Rita? ..; Tessék, drágám! fényért nyújt át neki. A fiú/ — Csak a parton lehet igar- jelentkezik ismét a telefon- hálásan mosolyog és elővigyá-5 zi halászlét készíteni. Fent csend, j^fosan egyensúlyozza tányér-^ már nem olyan jó. ját egy üres hely felé, amikor5 A halászlé mellé természe­egyszerre Neumarmt pillantja/ tesen bor is kell. Józsi bácsi meg maga előtt. / azt is szereti. Nem iszik so­Karl megáll: / kát, csak annyit, amennyi — Engem keres, Neumann/ még nem árt meg. Legalábbis úr? / ő így mondja. De hogy — Nem, nem, fiam! — mo-; rogja türelmetlenül a vegyész. — Ma edzés volt, és ilyenkor; utána mindig farkaséhes va-: gyök! — magyarázza szinte; mentegetőzve a fiú. i A vegyész egy lépést hátrál a telefon felé, mintha közelebb akarna kerülni a világításhoz. Feszülten figyel, de — nem a könyvre. — .;. A szabónőhöz? — kér­di most a feleségétől dr. Wag­ner. — No, az úgyis soká tart... Mint mindig.., Igen,,, A vi­ami »jólesik« — Folytatjuk — mennyi az, nem tudni. ’ — Hogy életemben hány liter bort ittam meg? — Hát az bizony — ámbár nagy a péterhidai malom — jó ideig elhajtaná a kerekeit.' Józsi bácsi az FM Halászati . . . De egyelőre még jobb odahaza. Készülődni kell a tavaszra. Még kéí-három varsát kell fonni, s ak­korra biztosan megjön a jó idő*

Next

/
Thumbnails
Contents