Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1960. máxefts ISs N TASZSZ nyilatkozata a nukleáris fegyverekkel felszerelt NflTO-hatlerő kérdéséről Moszkva (TASZSZ). A TASZSZ ciz alábbi nyilatkoza­tot adta ki: Norstud tábornok, az Euró­pában állomásozó NATO-had- erők főparancsnoka március 2-án nyilatkozott arról, hogy egy éven belül Nyugat-Euró- pában megalakítják »-a NATO különleges rendeltetésű, sok nemzetiségű, nukleáris fegy verekkel felszerelt mozgó-had erejét«. Eleinte — Norstad nyilatkozata szerint — e had erő tagjai amerikai, angol és francia katonai egységek len­nének, de később más NATO- tagállamok katonai egységeit is bevennék. Norstad nyilatkozatával kap­csolatban a TASZSZ-t felha­talmazták a következők ki­jelentésére: A nemzetközi kapcsolatok fejlődése rendkívül felelősség- teljes szakaszba lépett Reális lehetőség nyílt az általános és teljes leszerelés megoldására és' ezzel együtt arra is, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a fegyverkezési ver­senynek, a háborús veszélynek, amely példátlan szerencsétlen­séggel fenyegeti az emberisé­get. A nemzetközi légkör eny­hülése kedvezően tükröződik az államok viszonyában. A békcszerető államok és népek erőfeszítéseinek eredményeként kezd elosz­lani egyes államoknak más államokkal szemben táplált elfogultsága és elő­ítélete. A különböző társa­dalmi és gazdasági rend­szerű államok békés együttélésének elvét ma már az államférfiak több­sége helyesli Ez az elv kifejezésre jut az államok gazdasági, kulturális és baráti kapcsolatainak jelen­tős fejlődésében, a legfelső szintű találkozókban. Március 15-én megkezdi munkáját a tí­zes leszereiési bizottság, amely­nek feladata, hogy a lehető legrövidebb időn belül konkrét államközi egyezménybe öntse az általános és teljes leszerelés nagy gondolatát, olyan egyez­ménybe, amely meghatározza az általános és teljes leszere­lés végrehajtására teendő in­tézkedéseket. A népek azt vár­ják, hogy tovább enyhül a nemzetközi feszültség, és a kapcsolatok kezdeti javulása tartós békévé válik. Lehetetlen nem látni, hogy ilyen körülmények között kü­lönösen nagy jelentőségűek az államoknak a nemzetközi lég­kör javítására irányuló lépe­sei, amelyek nyomán létrejö­hetnek a legkedvezőbb feltété lek ahhoz, hogy mielőbb meg­oldódjék az emberiség döntő problémája: az általános és teljes leszerelés. Mint világ­szerte ismeretes, a Szovjetunió ezért határozta el nemrég, hogy ismét lényegesen, 1 millió 200 ezer fővel, azaz egyharma- dával csökkenteni fogja fegy­veres erejét. A Szovjetunió eme egyoldalú lépéséről az egész világon az a vélemény, hogy lényegesen elősegíti az általános és teljes leszerelés kérdéséről, és más, sürgető nemzetközi problémákról foly­tatandó államközi tárgyalások sikeréhez szükséges feltételek megteremtését. Csak örömmel lehetne üdvözölni, ha a nyu­gati hatalmak szintén • ilyen lé’v's'. tennének. Ámde meg kell állapítani, hogy a NATO-ban jelenleg oU mi intézkedéseket dol­goznak ki cs hajtanak légre, amelyek homlok­egyenest ellenkező irányba mutatnak. Hogyan lehetne másként érté­kelni N» stad tábornok új ter­vét. amelynek értelmében Nyugat Európában nukleáris fegyverekkel fe’szerelt több nem zeti eé ->ű N ATO-hadsereget létesítenének? Hiszen teljesen világos, hogy arról van szó: tovább összpontosítják a tö­megpusztító fegyvereket ab­ban a térségben, ahol már ma is nagy NATO fegyveres erők állomásoznak, és jelentős •• NEMZETKÖZI Sz EMLE maszpontok. Ez a helyzet az ben, és nem véletlen, hogy a európai feszültség egyik fő for- NATO tanácsának legutóbbi, rasa. Most a NATO vezető kö- 1959. decemberi ülésszakán rei szemlátomást arra töreked-. Strauss nyugatnémet hadügy- nek, hogy még jobban fokozód- miniszter mindenkinél hango- jék a feszültség, és éleződjék sabban követelte a NATO a viszony az európai államok nukleáris haderőinek megte­között. Mindenki előtt világos, remtését. Csakhogy a NATO­hogy a NATO e politikájának célja nem az, hogy előse­gítsék a küszöbönálló le­szerelési tárgyalásokat, ha­nem az, hogy még bonyo­lultabbá tegyék a helyze­tet a tárgyalások küszö­bén, s új, befejezett tények elé állítsák a világot a fegyverkezési verseny te­rületén. Nem kétséges, hogy a NATO nyugat-európai »sok nemzetisé­gű, nukleáris fegyverekkel fel­szerelt mozgó-haderejének« megalakítására irányuló terv jelentős mértékben arra irá­nyul. hogy új fői-mában lep­lezzék a nyugatnémet milita­risták: és revansvágyók nuk­leáris fegyverekkel való fel­szerelését. Norstad nem szánta rá ma­gát, hogy nyíltan megnevezze Nyugat-Németországot ama »hat-nyolc vagy még több NATO-állam« között, amelyek­nek katonai egységei — a tá­bornok kijelentése szerint — részt vesznek majd a nukleáris fegyverekkel felszerelt egye­sült NATO-haderőben. De vajon lehet-e a legki­sebb kétség afelől, hogy első­sorban éppen a Német Szövet­ségi Köztársaságról van szó? A nyugatnémet sajtó már most olyan értelemben magyarázza Norstad nyi­latkozatát, hogy a világ­nak » meg kell szoknia, hogy atomfegyver lesz né­met kezekben«. Széltében-hosszában ismere­tes, hogy a nyugatnémet had­erőnek szánták a főszerepet a NATO európai fegyveres erői­nak minden egyes lépése, amelyet a nyugatnémet re- vansvágyók és militaristák követeléseinek megvalósítása irányában tesz, csak bonyolít­ja a helyzetet a tízes leszere­lési bizottságban és a csúcsér­tekezleten sorra kerülő tár­gyalások előtt. Norstad tábornoknak az a kijelentése, hogy a NATO európai egyesült nukleáris haderejét 12 hónapon belül megalakítják, arra mutat, hogy a NATO katonai körei siet­nek, mert félnek, hogy az általános és teljes leszere­lésről folytatandó tárgya- . lások megegyezésre vezet­nek, ami magától értető­dően véget vetne a fegy­verkezési versenynek, és ezzel együtt a népeket ve­szélyeztető NATO katonai ter­vek megvalósításának is. In­nen ered az a törekvés is, hogy minél gyorsabban meg­valósítsák e katonai terveket, és ezzel újabb lökést adjanak a fegyverkezési versenynek, sőt újabb akadályokat gör­dítsenek a leszerelés kérdésé­nek megoldása elé. A Szovjetunió elvárja, hogy a nyugati hatalmak és közülük elsősorban azok, amelyek részt vesznek a leszerelési tárgyalá­sokon és a csúcsértekezleten, kellő felelősséggel mérjék fel, milyen következményekkel jár minden további lépés a fegy­verkezési verseny fokozásának útján, és tartózkodjanak ilyen lépésektől azért, hogy köny- nyebbé váljék a megegyezés a háborúk kizárását és a tartós béke megteremtését biztosító általános és teljes leszerelés­ről. (MTI) FRANCIAORSZÁG VARJA HRUSCSOV OT A szovjet kormányfő fran­ciaországi utazása nemcsak a francia sajtó, rádió és televí­zió fő témája, hanem a leg­különbözőbb társadalmi cso­portokhoz tartozó politikai, filozófiai és vallási nézeteket valló franciák gondolatait, vi­táit és reményeit is áthatja — írja Ratkini, a Pravda párizsi különtudósítója. • * * A Monde című tekintélyes polgári lap közölte Petit tá­bornok »Mit várhatunk a lá­togatástól« című cikkét. A tá­bornok, aki 1942-től 1945-ig a Szovjetunióban tartózkodó francia katonai misszió veze­tője volt, kifejti, hogy Fran­ciaország a jobb, kölcsönös megértés, a gazdasági és kul­turális kapcsolatok elmélyülé­sét várhatja a szovjet kor­mányfő utazásától. »Végül pe­dig új reményeink támadhat­nak a Békére, ha világosan megmutatjuk, hogy ma na­gyobb megértéssel és barát­sággal viseltetünk Hruscsov úr és a szovjet nép iránt, mint bármikor, mert egyetértéssel, baráti együttműködéssel és kölcsönös francia—szovjet megértéssel módszeresen egyengethetjük a világbéke útját, mielőbb kivívhatjuk sa­ját biztonságunkat és egész Európa biztonságát« — fejező­dik be Petit tábornok cikke. • * « Az AFP francia hírügynök­ség párizsi jelentése szerint Nyina Hruscsova asszony, Ju­lia és Rada nevű leányai, va­lamint Jelena nevű unokája párizsi tartózkodásuk alatt a szovjet kormányfő programjá­tól eltérő, külön »női« progra­mon vesznek részt. »A Szov­jetunió első asszonya«, aho­gyan Nyina Hruscsovát neve­zi a francia sajtó, megtekinti Párizs és a környék neveze­tességeit, s ellátogat több szo­ciális intézménybe. A három­napos párizsi tartózkodás után a Hruscsov-család nőtagjai a szovjet kormányfővel együtt vesznek részt a franciaorszá­gi körúton. (MTI) A NEMZETKÖZI POLITIKA az idén iga­zán nem aludt téli álmot. S móst, hogy köze­ledik a tavasz, csak úgy sorakoznak egymás után a fontosabbnál fontosabb külpolitikai események. A ránk következő hét ugyancsak mozgalmasnak ígérkezik; ugyanazon a napon, március 15-én két rendkívül jelentős esemény is kezdődik. Hruscsov elvtárs ekkor kezdi meg tizenöt napos franciaországi körútját, s Géni­ben megkezdődik a tízhatalmi leszerelési ér­tekezlet. Hruscsov elvtárs úgyszólván alig néhány napos moszkvai pihenőnap után most iámét útra kél, s de Gaulle köztársasági elnök meg­hívására Franciaországba látogat. Hosszú megszakítás után most ismét közvetlenül ta­nácskoznak egymással a két hatalom vezető államférfiak Ezt az eseményt sokféle szem­pontból lehetne méltatni — a sok kérdés kö­zül ragadjunk ki csupán egyet: mennyire ér­deke ez a látogatás s általában a Szovjet­unióval való viszony javítása Franciaország­nak. Nem lehet vitás, hogy Franciaország nagy­hatalmi tekintélye, a világpolitikára gyako­rolt hatása a második világháború óta roha­mosan csökkenő irányzatot mutat. Franciaor­szág a NATO-ban csak harmad- vagy negyed­rangú szerepet játszik az Egyesült Államok, Anglia, sőt immár Nyugat-Németország mö­gött. Annak idején francia vezető politikusok szájából gyakran hallatszottak olyan hangza­tos kijelentések, amelyek szerint csak a NA­TO garantálhatja Franciaország biztonságát. Kiderült, hogy ez szemenszedett hazugság, hi­szen éppen ellenkezőleg, a NATO rendkívüli módon veszélyezteti Franciaország biztonsá­gát, amennyiben feltámasztotta a franciák ősi ellenségét: a nyugatnémet militarizmust. A LEGUTÓBBI IDŐBEN Franciaország tett néhány olyan lépést, amelyet csak helyékel­hetünk. Kivonta a NATO-parancsnokság ha­tásköre alól földközi-tengeri flottáját, és nem engedte meg, hogy az amerikaiak franciaor­szági légitámaszpontjaikon atomtölteteket tá­roljanak. Ez arra mutat, hogy Franciaország időnként megpróbál ellenállni az amerikai tö­rekvéseknek. Ds. a jelenlegi francia kormány­zat még mindig híve a Bonnal való barátko- zásnak, jóllehet a történelem már többször is bebizonyította, hogy a német inilitarizmus Franciaország legveszedelmesebb ellensége. E mili tarizmus megzabolázása, a német béke- szerződés megkötése tehát nem utolsósorban éppen Franciaország, a francia nép nemzeti érdeke. Bonn persze egyelőre még üdvözli a Franciaországgal való »érdekközösséget«, hi­szen ugródeszkának akarja felhasználni ezt a természetellenes francia—nyugatnémet barát- kozást nem utolsósorban Anglia és a többi NATO-hatalom ellen. De a nyugatnémet mili- tarizmus máris elérkezett odáig, hogy szűk­nek tartja a maga számára a NATO kereteit, és újabb »élettér« után néz. (Lásd a Spanyol- országban felállítandó nyugatnémet támasz­pontok esetét.) Nem kell jóstehetségnek lenni hozzá, hogy kijelentsük: ha nem vetnek gá­tat a határtalan étvágyú nyugatnémet mili­taristák terjeszkedési törekvéseinek, Ade­nauer és társai hamarosan terhesnek fogják- tartani a Franciaországgal való barátkozást is. A nyugatnémet újfasisztákkal szemben te­hát Franciaország természetes szövetségese a Szovjetunió. Az orosz és a francia nép, a Szovjetunió és Franciaország együtt harcolt a második világháború idején a hitlerizmus el­len, s itt a legfőbb ideje, hogy a két hatalom ismét megtalálja egvmást. Bizonyos, hogy nem a Szovjetunión fog múlni a szovjet- francia kapcsolatok minden irányú javítása. Remélhető, hogy Hruscsov elvtárs franciaor­szági körútja mindenesetre sokféle akadályt elhárít majd a francia—szovjet kapcsolatok szorosabbra fűzésének útjából. A HÉT MÁSIK NAGY FONTOSSÁGO ESEMÉNYE, a tízhatalmi leszerelési bizott­ság ülésének kezdete. Itt elsősorban is arról kell szólni, hogy már a bizottság tagjainak puszta kiválasztása is megmutatja, milyen nagy változás történt néhány év alatt a világ erőviszonyaiban a szocialista tábor javára. Ez az első eset, hogy egy ENSZ választotta bi­zottságban egyenlő arányban ülnek Kelet és Nyugat képviselői. Nos, a leszerelési bizottság tíz tagja közül ötöt egy-egy szocialista ország delegált. S tegyük hozzá: rendkívül fontos éppen ennek a bizottságnak a munkája. A le­szerelés ugyanis nem csupán a nemzetközi élet egyik fontos problémája, hanem éppen ez a kérdések kérdése. Ha megvalósulna a Szov­jetunió javaslata, az általános és teljes lesze­relés, ez megszüntetné az atomháború veszé­lyét is, egyúttal véget vetne a még dúló fegy­verkezési versenynek, s olyan légkört terem­tene szerte az egész világon, amelyben a két­kedést és a gyanúsítgatást a bizalom váltaná fel. A leszerelés ügyében való megegyezés tehát az összes többi nemzetközi kérdés meg­oldásának a kulcsa. A tárgyalóasztalon a Szovjetunió javaslatán kívül ott lesz a nyugatiak egyesített javasla­ta is. Ennek lényegét pénteken hozták nyilvá­nosságra. Sajnos, ezek az »új« javaslatok lé­nyegében semmi újat nem tartalmaznak. Hogy csak egyetlenegy dolgot említsünk: a háromszakaszos terv első szakaszában akarja megoldani az ellenőrzés prbblémáját, mégpe­dig úgy, hogy ebben az első szakaszban jó­formán semmi tényleges. lépés nem történne a leszerelés felé. Ebből a nyugati javaslatból tehát arra következtethetünk, hogy nehéz és hosszú leszerelési tárgyalások elé nézünk, amelynek során a szocialista országok diplo­máciájának számos »betegségből« kell majd kigyógyitania a nyugati leszerelési álláspon­tot. Az egész emberiség érdeke, hogy ez minél előbb sikerüljön, s a leszerelési tárgyalásokat siker koronázza. NATO jóváhagyta a nyugati leszerelési tervet Párizs (MTI). Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint a NATO állandó tanácsa szom­baton jóváhagyta a nyugati le­szereiési tervei A DPA hír- ügynökség értesülése szerint még n<jm bizonyos, hogy a ter­vet már a genfi tanácskozások kezdetén előterjesztik. Noel Baker, az 1960-as béke Nobel-díj nyertese az UPI hír- ügynökségnek adott nyilatkoza­tában felszólította az Egyesült számban \ annak katonai tá- Államokat, hogy fogadja el a Szovjetunió általános és teljes leszerelés: tervét. A békedíjas szerint az Egyesült Államok­nak annál is inkább el kellene fogadnia a szovjet tervet, mi­vel Amerika valószínűleg so­hasem hozhatja be a rakéták gyártásában mutatkozó hátrá­nyát Noel Baker végül hangsú­lyozta, hogy a népi Kínát mi­nél előbb be kell vonni a le­szerelési tárgyalásokba. Magyar - német együttműködés az atomerő békés felhasználásáról Berlin (MTI). Március 7-től 12-ig Berlinben a Magyar Nép- köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság képvi­selői tárgyalásokat folytattak az atamerő békés felhasználá­sában kifejtendő együttmű­ködésről. Az őszinte, baráti és szívélyes légkörben lefolyt tár­gyalások együttműködési egyez­mény és az 1960. évi munka­terv aláírásával zárultak. Az egyezményt magyar rész­ről Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, az energia- kormánybizottság elnöke, né­met részről Kari Rambusch professzor, az NDK kormánya atomkutatási és atomtechnikai hivatalának vezetője írta alá. Macmillan megérkezett Franciaországba Párizs (Reuter). Macmillan angol miniszterelnök szomba­ton délután megérkezett egy Párizs közelében lévő repülő­térre, hogy tárgyalásokat foly­tasson de Gaulle köztársasági elnökkel. Az ünnepélyes fo­gadtatás után Macmillan de Gaulle vidéki kastélyába haj­tatott Diplomáciai megfigyelők szerint a de Gaulle—Macmil­lan eszmecsere alkalmával va­lószínűleg szóba kerülnek a legutóbbi nemzetközi esemé­nyek, a csúcsértekezlet esélyei, a kedden kezdődő tízhataimi leszerelési értekezlet, a NATO- problémák, európai kereske­delmi kérdések és az afrikai helyzet. (MTV .. j __ A datok a pénteken felbocsátott amerikai kozmikus rakétáról Washington (MTI). Hírügy­nökségek jelentése szerint a Cape Canaveral-i kísérleti te­lepről pénteken háromlépcsős »Thor-Able« rakétával felbo­csátott »Pioneer V.« kozmikus rakéta négy órával kilövése után több mint 60 000 kilomé­ter távolságra volt a Földtől, és folytatja útját a Nap felé. Az amerikai tudósok tervei szerint a »Pioneer V.« a Nap körüli pályán kering majd, és pályája nagyjából középúton helyezkedik el a Vénusz és a Föld Nap körüli pályája kö­zött. Bár még hónapokig is eltart, amíg a kozmikus rakéta röp- pályája véglegesen kiszámít­ható lesz — ennek oka, hogy bizonyos mértékig a Vénusz vonzóerejének hatása alá is kerül —, annyit már az első napon megállapítottak a tudó­sok, hogy a rakéta a tervezett­nél valamivel kisebb sebesség­gel hagyta el a földvonzás erőterét, és ezért kissé távo­labb kering majd a Naptól. A tervezett 295 nap helyett 311 nap alatt kerüli meg egyszer a Napot. Az amerikai kozmikus ra­kétának az a rendeltetése, hogy adatokat gyűjtsön a koz­mikus sugárzásról, a kozmikus porról és a mágneses terekről. E rendeltetésének megfelelően különböző mérőműszereket helyeztek el a rakétában, amelyek rádió útján közük majd az észlelt adatokat Nap körüli pályáján a »Pioneer V.« becslések szerint minimálisan mintegy 75 mil­lió, maximálisan pedig mint­egy 297 millió kilométerre tá­volodik el a Földtől. Az UPI az amerikai kozmi­kus rakéta felbocsátásáról szó­ló közleményében rámutat hogy napkörüli pályán kering már egy szovjet kozmikus bolygó, amelyet 1959. január 2-án lőttek fel. Ez 15 hónap alatt kerüli meg a Napot. Sú­lya az 1959. március 3-án fel­lőtt »Pioneer 4.« amerikai mesterséges bolygó 6 kilo­grammos súlyával szemben 1472 kilogramm. E két bolygó súlyát tekintve tehát a-Szov­jetunió 240:1 arányban vezet. Ács, állványozó, kőmű­ves, építőipari gépkezelő, épületlakatos és három villanyhegesztő szakmunkást keres felvételre a 44. számú Áll. Építőipari Vállalat. Cím : Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15. szám. Szállást és étkezést biztosítunk (7203)

Next

/
Thumbnails
Contents