Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-26 / 73. szám
TILÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Som ogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI Bi ZOTTSÁGA ÉS A ME GYEI TANÁCS LAP3A XVII. évfolyam, 73. ss sám. Ara 50 FILLÉR Szombat, 1960. március 26. ................................................................................................... M AI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: A fonói jelzések (3. oldalon) Jövő heti rádiőmÜHor (5. oldalon) Siófoki jegyzetek (6. oldalon) röaüal’z a termelőszövetkezetekben Tamás Irén, Strublics Béla és Szabó Lajos, a nagykorpáéi Petőfi Tsz tagjai szelektálják a 100 hold vetéshez szükséges sabot, A nagykorpáéi Petőfi Tsz egyik TI holdas tábláját műtrágyával szórja be Szentgyörgyi József zetoros, Kutács József né és Tilinger Ferencná jákói fsz-asszonyok igyekeznek a konyhákért felásásával, hogy minél előbb elvethessék salátával, zöldséggel és hagymával. Ha országaink a kéke védelmeken egyesítik erőfeszítéseiket, semmiféle őriilt nem merészel új kőbőrét kirobbantani ÍI usesov beszéde a párizsi városházán Párizs (TASZSZ). Hruscsov, a Szovjetunió - Minisztertaná' csának elnöke csütörtökön a párizsi városházán az alábbi beszédet mondotta: A párizsi törvényhatósági tanács igen tisztelt elnöke! Kedves párizsiak! Csak második napja tartózkodunk Franciaországban, de már eddig is éreztük a francia nép vendégszeretetét és barátságát. Hálás köszönetét mondok önöknek és az önök személyében mindazoknak a párizsi lakosoknak, akik tegnap és ma üdvözöltek bennünket a tavaszi díszbe öltözött Párizs utcáin, terein és kőrútjain, köszönetét mondok az irántunk tanúsított kedves figyelemért. Most először vagyok Párizsban. De van-e a világon valaki, aki e várost nem ismeri? Én is sokat olvastam és hallottam Párizsról, és most úgy érzem, mintha régi jó ismerőssel találkoznék. Párizs Franciaország szíve. Mint a szívhez illik, ő adja meg az élet lüktető ritmusát az önök országa többi városának és falvainak. A merész vállalkozások városa ez, amely nagy gondolkodókat, kiváló tudósokat, tehetséges írókat, dolgukat igen jól értő munkásokat adott a világnak. Franciaország népe hozta létre Párizst, a világ egyik legnagyszerűbb városát. Nekünk, szovjet embereknek Párizs azért is kedves, mert éveken át itt élt és dolgozott V. I. Lenin, államunk nagy alapítója. Párizs ugyanúgy, mint Moszkva, annak idején a nemzeti állam bölcsője volt. Párizs Franciaország nemzeti nagyságának szimbóluma. Ez a város nagy és rendkívüli szerepet játszott nemcsak Franciaország, hanem az egész emberiség történelmében. A Bastille lerombolása és a 18. század végén lezajlott nagy francia forradalom jelentősen aláásta az európai hűbéri reakció alapjait, és nagy visszhangot váltott ki a világ népeiben. A 19. század legkiválóbb embereit lelkesítették a párizsiak, midőn szétrombolták az abszolút monarchia erődítményeit, és a népek szabadságáért, egyenlőségéért és testvériségéért harcoltak. Párizs alatt az első világháború kezdetén ugyanúgy, mint 1941-ben Moszkvában súlyos csapást mértek a német mili- tarixmusra. Az 1944 augusztusában kitört párizsi felkelés elősegítette Franciaország teljes felszabadulását a fasiszta hódítók uralma alól. A háború alatt a sztálingrádi katonai tanácsnak voltam a tagja. Szeretném emlékeztetni a párizsiakat arra, hogy 1943-ban Sztálingrád falainál pusztult el három fasiszta hadosztály azok közül, amelyek 1940 júniusában behatoltak Franciaország fővárosába, Barátaim! Ismert költőnk, Vlagyimir Majakovszkij egy alkalommal a következőket mondta: «■Párizsban szeretnék élni és meghalni, hogyha nem ismerném Moszkvát.'« A költő ezekben a tömör szavakban fejezte ki Franciaország fővárosa iránt érzett lelkesedését, hazája szeretetét. A szovjet nép 1917-ben diadalra vitte a szocialista forradalmat, és történelmileg rövid idő alatt. hatalmas problémát oldott meg: létrehozta a szocialista társadalmat, és most magabiztosan építi a kommunizmust. Ez az az út, amelyet népünk választott. Ezt az utat senkire sem erőltetjük. Mi azonban rajta haladunk, és szüntelenül ezen az úton fogunk járni. Több mint 40 éve határoztuk ezt el. Engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, miként mennek a dolgok a mi hazánkban. Valószínűleg ahogy a szputnyik és a lunyik szavakat ismerik, ismerik a »szemiletka« orosz szót is. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének fő feladata: a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának megteremtése. A hétéves terv végére megkétszereződik az ipari termékek mennyisége. Meg kell jegyeznem, hogy 1959-ben csupán a terven jelül gyártott ipari termékek mennyisége meghaladta a forradalom előtti Oroszország egész évi ipari termelését. 1959-ben a Szovjetunióban 60 millió tonna acélt termeltek, ami megközelítőleg azonos Anglia, Franciaország és Nyu- gat-Németország együttes acél- termelésével. Nem kevésbé sikeresen fejlődik mezőgazdasáA hétéves terv a szovjet ember jólétének jelentékeny, emelését irányozza elő. 1960-ban nyolcórás munkanapról áttérünk a hét- és hatórás munkanapra, 1964-ben pedig megkezdjük a hat- és az ötórás munkanapra való áttérést. Emellett nemhogy nem csökkentjük, hanem emeljük munkabért. Jelenleg állami költségvetésünk egyharmadát fordítjuk népművelésre, kultúrára, egészségvédelemre, szociális segélyezésre, társadalom- biztosításra, valamint a sok- gyermekes és az egyedül álló anyák megsegítésére. Kormányunk nemrég elhatározta, hogy 10—12 év alatt jó lakást biztosít a Szovjetunió minden állampolgárának. Reméljük, hogy a megjelölt határidőnél hamarabb teljesítjük ezt a programot. Csupán az elmúlt évben hazánk városaiban és lakótelepein több mint 2 200 000 kényelmes lakást, a falvakban pedig körülbelül 850 000 lakóházat építettünk. Az idén, 1960-ban az építkezés még nagyobb lendületet vesz. A városokban tízmillió szovjet dolgozó kap új lakást. Ezenkívül körülbelül egymillió lakóház épül a falvakban. A szovjet állam rendkívül nagy figyelmet fordít a tudományok és a művészetek fej lesztésére. Egyedül Moszkvában 77 főiskola működik, és a diákok száma majdnem 200 ezer. Mint ismeretes, vannak városok, amelyek öregszenek. De ki mondhatja el ezt a mi ősi Moszkvánkról? Moszkvában hatalmas új kerületek keletkeznek. Tavaly 79 000 lakást építettünk Moszkvában, az idén pedig több mint 90 000-et építünk. A hétéves terv előírása szerint fővárosun kban 600 000 lakás épül, majdnem kétszer annyi, mint amennyi az összes lakások száma volt a forradalom előtti Moszkvában. Lehet-e kételkedni benne, hogy az az állam, az a kormány és az a nép, amely ilyen, valóban példátlanul álló gazdasági, építési terveket valósít meg, döntő érdekének tartja a háború megakadályozását? Én csak egyet kívánok hangsúlyozni: bolygónkon két társadalmi rendszer van, a kapitalista és a szocialista. Ezeknek egymás mellett kell élniük. Harmadik lehetőség nincs. Amikor az Egyesült Államokban voltam, megkérdezték tőlem, nem szándékoznak-e a szovjet emberek kijelenteni, hogy miután rakétájuk becsapódott a Holdra, ez a bolygó a Szovjetunióhoz tartozik. Én akkor azt válaszoltam, hogy mi ellene vagyunk mindenféle monopóliumoknak. Ehhez hozzáteszem: ha vannak olyanok, akik nem kívánják a két rendszer békés együttélését, elősegíthetjük, hogy a Holdra utazzanak, tessék, fagyoskodjanak ott, folytassák ott a hidegháborút. Bizonyára nem akad ember, aki ezt óhajtaná. Meg kell tanulnunk békében élni. Minden nép maga választja meg a saját állami rendszerét, az egyes országokban különbözőképpen oldják meg a társadalmi kérdéseket. Van azonban egy, minden nép számára közös feltétel, amely nélkül nincs társadalmi haladás: ez a hosszú és tartós béke megőrzése. A franciák és a szovjet emberek nem akarnak új Verdunt, nem akarják _ Sztálingrád megismétlődését — túlságosan nagy árat fizettek érte. A háború senkinek sem ígér semmi jót, különösen az atom- és hidrogén- és a rakétafegyverek korszakában. E fegyverek alkalmazásának következményei mögött eltörpülne mindaz, amit az emberiségnek a múlt világháborúi okoztak. Montesquieu, a nagy francia gondolkodó 1720-ban megjövendölte, hogy lehetővé válik tömegpusztító fegyverek feltalálása, azonban bízott az emberek bölcsességében, és így kiáltott fel: »Ha ilyen végzetes találmányt fedeznének fel, az emberi jog hamarosan betiltaná, s a népek közös egyezménye alapján eltemetnék azt.« Ma eljött az az idő, amikor felfedezték a Montesquieu jóslatának megfelelő fegyvert — ez a nukleáris bomba és a rakétafegyver. És az élet állhatatosan követeli, hogy a népek megkössék az egyezményt e fegyverek tilalmáról. gunk is. ^ VWWWWWWWAW\WWWWVWWVWWWWWW wwjwjwww'10SSZU *" SGauiie A barcsi Vörös Csillag Tsz 15 holdas konyhakertészetet létesít. 230 melegágy ablakot készítenek. Képünkön: Gulyás László, Csenke Lajos és Szabó Lajos kertészek a káposzta- és karalábépalántákat gondozzák. A jákói Aranykalász Tsz hét holdas területén kilenc fogat szánt cukorborsó és zöldborsó alá, A vezető államférfiaknak és politikusoknak — ha valóban törődnek népeik sorsával — mindent el kell követniük, hogy biztosítsák a földön a és tartós békét. De tábornok, a Francia Köztársaság elnöke beszédeiben hangsúlyozta: Most, amikor a béke és a nemzetközi feszültség határozott enyhülése felé haladunk, elengedhetetlen a népek kölcsönös megértése és ■J közeledése, tekintet nélkül % ideológiai nézetkülönbségeikre, íj Feltétlenül egyet kell érteni J ezekkel a gondolatokkal. A vi- ^ lágbéke és mindenekelőtt az európai béke sorsa nagymértékben attól függ, hogy a két nagyhatalom — Franciaország és a Szovjetunió — milyen határozottan küzd majd a nemzetközi feszültség enyhülésélj ért. Remélni lehet, hogy Fran- J» ciaország nagy múltjához és ? nagy jövőjéhez méltó szerepet tölt majd be a népeknek a bé- ■" kéért vívott közös harcában. A (Folytatás a 2. oldalon.)
