Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-25 / 72. szám

Péntek, 1960. március 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP FEJLŐDIK. A VESE 1 EK ÁLLATÁLLOMÁNYA — A városi kislányoknak lenne ez szenzáció, mert ezek olyan húsvéti bárányok ám! — mondja Gábor Vendel, miköz­ben egyiket, másikat megsimo- gatja. Vésén nagy figyelmet for­Rendszer nélkül nincs nagy üzemi gazdálkodás — tartja a vései szövetkezet vezetői. í valóban, amint januárban £ Búzakalász és az Üj Élet egye sült, első dolguknak tartották hogy kialakítsák a brigádszer­vezetet. Arra törekednek, hogy min­den munkát tervszerűen és idejében elvégezzenek. Feb­ruárban elvetették a mákot, í borsót és az árpából 30 hol­dat. A műtrágyaszórást is el kezdték. .Legbüszkébbek az állatállo­mányukra. Lébár Bélának, ír- állattenyésztési brigádvezetc nek van gondja a sok állattal takarmányozásukkal, egészsé­gükkel — de odaadással és szeretetted foglalkozik velük, hogy a szövetkezet e vagyonát semmi kár se érje. Eddig Vé­sén állattenyésztéssel nem na­gyon foglalkoztak. A falu ha- dón, hogy legyen szerfa az új vehesse­tárában sok volt a szőlőterü- juhhodály építéséhez. Eddig Az első negyedévben az élő­iét, ezért főleg a bortermelés- már 180 bárány született. Gon- irányzott gépvásárláskor Megjegyzés két vállalat műszaki intézkedési tervéhez Üzemeinkben napirenden van a műszaki színvonal emelése, vele együtt a termelékenység is emelkedik. Fontos tehát, hogy dítanak az állatokra. Allator- j ezt a munkát alapos, jó előre vosuk, dr. Somogyi Miklós; megfontolt intézkedés, azaz gyakran ellátogat hozzájuk, műszaki intézkedési terv alap- nedig sok dolga van. Három í^n végezzék el mindenütt. A-r"**.-; ÄÄ’ÄV tozik hozzá. M. Németh Jozsej elkészítette a műszaki intézke­dési tervet. Nézzük csak, me­lyik hogyan? A FAIPARI VÁLLALAT pénztáros szerint nagyon tö­rekvő, lelkiismeretes ember. Azonnal motorra ül, ha hív­ják, és jön, amint tud. Sőt ő _____________________________ A m „„„„at,, ki a Wr kért<3 a szövetkezetet> hogy a ! műszaki intézkedési tervére az kík^ ety kís nlpozAsra a *on£>- legkisebb rendellenesség, hiba alaposság, a gondosság, a cél telefonáljanak neki, zó. Kű+i László mezőgazdász az esetén egyik kis báránynak örül. . , , . . , . . hogy a nagyobb bajnak elejet re és a gyümölcstermesztésre fordítottak gondot. Mióta szö­vetkezetbe tömörültek, a na­gyobb jövedelmű állattenyész­téssel kezdenek foglalkozni. A szarvasmarhák és lovak részére a volt uradalmi majo­rokban lévő épületeket alakí­tották át saját erőből. Szarvas- marháik szépen ápoltak és gondozottak. Az 59 tehenet Vipler László és Gábor István gondozók ápolják, takarmá­ny ózzák és tartják tisztán. A csaknem 400 sertésük közül nemcsak! annyi az anyakoca, amennyi a képen látható, ha­nem 75 van belőlük. Mind ilyen szép. Gondozójuk, Király Feri bácsi óvatosan tereli őket a vályúhoz. Kell is vigyázni rájuk, mert pár nap múlva el­lenek. Etetés után mindegyik bevonul az újonnan elkészült saját kutricájába, ott már jó száraz szalma várja a kis ró­zsaszín bőrű jövevényeket. Csak úgy nyüzsögnek a ju­hok az ideiglenes helyükön. A szövetkezet azonban már gon­dolt rájuk. Vágják a fát az er­dozójuk megmutatja az ikre- gondoltak az állatokra. 12 ezer két is — éppen szopnak a ma forintért tejhűtőt és tejszepa­született báránykák. rátört vásárolnak. Az anyakocákat eteti Király Ferenc, a gondozójuk. Vipler László és Gábor István a szép napos időben a Rózsa nevű tehenet és borját járatja meg. Kúti László mezőgazdász nagy gondot fordít az állatok­ra, mindennap körüljárja az istállókat, és nem kerüli el fi­gyelmét semmi hiba. Sokat foglalkozik az emberekkel. Sze­rinte az a legfontosabb, hogy a tagok magukénak érezzék a szövetkezetei, s hogy a brigád­vezetők jó példájukkal lelke­sítsék a többieket. A vései szövetkezet állatál­lománya szépen fejlődik, s ez a velük foglalkozók érdeme. Ök pedig, úgy látszik, megtesz­nek mindent a cél érdekében. a szerűség jellemző. Főként az utóbbi tulajdonság elengedhe­tetlen kelléke a jó műszaki in­tézkedési tervnek. A vállalat főként az idei év termelését vet- is te alapul, amikor új, termelé­kenyebb gépek beszerzését rögzítette a műszaki intézkedé­si tervbe. Ez mindenképpen jó dolog. Így gondolkodtak: ha 1960-ban bevezetik a Békés fé­nyezett és a Béke nyers háló- garnitúra gyártását, milyen | új gépekre, eszközökre van ; szükség ahhoz, hogy e bútoro- jkat a leggazdaságosabban ké­szíthessék? Meghatározták, hogy a Békésből 650, a Béke hálóból 1400 garnitúrát csinál­nak. Kiszámították mennyi anyag és bér kell hozzá, sorra vették, hogy milyen munkafo­lyamatot gépesíthetnének. így jutottak arra az elhatározásra, I hogy jobb, ha a fumírozandó í felület fogasolását szalagcsiszo­ló helyett henger csiszolóval végzik el. Az előbbi géppel ugyanis 4,16, az utóbbival 2,8 óráig tart e művelet. Rájöttek, hogy értékes perceket nyernek, I ha kézi munka helyett maró- ' gépen fugolják a fumírt, hogy javítják a minőséget, ha az egyik műveletnél koronamaró helyett profilkéseket alkal­maznak. S amíg arra gondol­tak, hogy 10 gyalupad, 2 szec- celő asztal, körfűrészek és ár- koló fűrészek kellenek a ter­meléshez vagy 10 kézikocsi a gyorsabb anyagmozgatásihoz, arról sem feledkeztek meg, hogy a dolgozók szociális kö­rülményeit a megnövekedett termelésnek megfelelően to­vább javítsák. ipari Vállalaté. Igaz, hogy | fokát, azt, hogy milyen javításo- nincs is olyan szerencsés hely- kát végeztek rajtuk és mikor* zetben, mint a Faipari. Profil-1 Ugyancsak hiányzik az a nyil- jai sokkal szerteágazóbbak, I vántartás, amelyet a karban« változékonyabbak, nehezebb I tartó műhely vezetőjének az hozzájuk műszaki tervet készí-Jüzem minden gépi berendezé- teni. Ez mentő körülmény, va- séről vezetnie kell. Nem csztot- lamint az is, hogy a vállalat I tők fel a gépeket általános, kö- műsizakijai, művezetői, mérnö- j zepes, kis javítás, pontossági* kei igen el voltak foglalva * a j szerkezeti vizsgálat és folya- műszaki intézkedési terv ki-1 matos karbantartás szempont­dolgozása idején az új gyárt-1 ;a szerint. Mindez arra váll* mányok kialakításának gond jával. Sokat dolgoztak. Felmen­teni mégsem lehet őket egé­szen. Nem lehet szó nélkül el­menni például az újítási ügyek enyhén szólva felületes kezelé­se mellett. Azért, hogy az újí­tásokról nem születnek megfe­lelő határozatok, s nem kül­dik meg azokat az újítóknak, hogy az újítások leírásait nem függesztik ki, és nem tartják meg a határidőket, egyedül a vállalat újítással foglalkozó műszakijai a felelősek. Az újí- tómczgalom kibontakoztatása éppen olyan szerves része a műszaki fejlesztésnek, mint például a karbantartó műhely munkája. Hanyagul kezelik a gépekről kiállított lapokat. Nem tüntetik fel rajtuk a gépek korszerűségi hogy a gépek karbantartásé­ban nincs «* :g a kellő tervsze­rűség. Éppen ezért nem is vár­ható, hogy a műszaki fejleszté­si terv megfelelő színvonalú legyen. íme, néhány apróságnak lát­szó felületesség. Nem szabad azonban tovább megtűrni őket, mert előbb-utóbb súlj’os kö­vetkezményekkel járhatnak* Aránylag röyid idő alatt meg­szüntethetek. Azt tanácsolok* vizsgálja felül műszaki intéz­kedési tervét a Finommecha­nikai Vállalat, és az összes műszaki bevonásával egészítse ki. Nagyobb szerep jusson benne a karbantartásnak és az újítómozgalom kibontakoz­tatásának. Sz. N, Ifjúság a szocializmusért Megyeszerte megkezdődtek az értékelő és jelvénykiesztó taggyűlések A FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT műszaki intézkedési terve, bár magában foglalja 270 ezer fo­rint értékű gép, szerszám be­szerzését, mégsem mondható olyan alaposnak, mint a Fa­Mintegy 11 ezer somogyi fia­tal nevezett be az Ifjúság a szocializmusért próbára. Né­hány napja megkezdődték az eddig végzett munkát értékelő taggyűlések. Már több mint öt­ven alapszervezetben adták át a próba valamennyi követel­ményét teljesítő fiataloknak a KISZ Központi Bizottsága szép kivitelezésű emléklapját és a díszes jelvényt. Igen szép eredmény született a kaposvári járásban. Negyven alapszervezet 800 fiatalja vall­hatja már magáénak az Ifjú­ság a szocializmusért próba jelvényét. A kadarkuti kiszesek az ün­nepi taggyűlést megelőzően egy hét alatt rendbe hozták, kicsinosították helyiségüket, úgy várták a vendégeket. Szik­szói László, a járási pártbizott­ság titkára 36 fiatalnak adta ált a jelvényt. A Bárdibükki Állami Gazdaságban 26-an tet­ték le a próbát. Taggyűlésükön ők is a kabátjuk hajtókájára tűzték a szorgos munka szim­bólumát. A taggyűlés után a kiszesek malacpecsenyével ked­veskedtek a megjelenteknek* A gigei fiataloknak kétszeres ünnepet jelentett a taggyűlés napja. Próbázóikat újonnan avatott helyiségükben köszön­tötték. Nagybajomban, ahol Balajcza János járási KISZ- titkár 15 fiatalnak adta át a jelvényt, kedves meglepetés­ként az ünnepi taggyűlést út­törőküldöttség köszöntötte. Kaposvárott eddig 8 taggyű­lés volt. Legtöbben — 26-an — a MÁV kiszistái közül tették le a próbát, az Asztalosipari Ktsz-bői 22 fiatal szerezte meg a jelvényt. A ktsz-ben a tag­gyűléssel egy időben fejeződött be a politikai oktatás, s a rész­vevők beszámoltak a tanultak­ról. Valamennyi taggyűlés után a fiatalok műsorral szórakoztat­ták a megjelenteket, sok he­lyen pedig meg is vendégelték őket. Az ünnepélyes taggyűléseket előreláthatólag április közepéig valamennyi alapszervezet meg­tartja. 22. A WAQNER-ÜQY ír ta: Jan Petersen — Fordította: Baló László A betontömbökhöz érve a vegyész megáll, zsebéből gyors mozdulattal papírtekercset húz elő, és a törmelék közé rejti. Miközben lehajol, még egy pil­lantást vet abba az irányba, amerről jött. Minden csendes, kihalt, sehol semmi mozgás. Neumann kiegyenesedik. Az­tán hosszú léptekkel indul vissza a demokratikus övezet felé, és néhány pillanat múl­va már el is tűnik az utca ka­nyarulatánál, egy romhalmaz mögött. Csend. Majd ismét megmoz­dul valami a romvilágban. Az egyik düledező oszlop mögül egy férfi lép ki. Kutató pil­lantást vet maga köré, s mi­után semmi gyanúsat nem észlel, odasettenkedik a be­tontömbökhöz, lehajol, elő­húzza a papírtekercset és ki- bontia. Legfelül fénymásoló­papír Okszik, rajta a követke­ző szöveg: /»I L '14/72. Astra-művek. Vigyímt! Bizalmas!« — Fz már döf’! — d’"nnvö- gi a férfi, és gyorsan kabát- 2sebs''n süllyeszti a napitokat. T be11oat. Soha ilyen k’merü.l+nek nem érezte m»CTát de i’ven fölszabadult­nak sem. Most. bpg/ a legap­róbb részletekig elmondta Hennignek a rá és szüleire zú­dult szerencsétlenséget, egy csapásra lefoszlott róla az a szorítás, amely az utóbbi na­pokban egyre kibírhatatlanab- bul fojtogatta. Milyen más, ha az ember kibeszélheti magát, elmondhatja valakinek a gon­dolatait, kínzó gondjait! Hennig feszült érdeklődéssel hallgatta, egyszer sem szakí­totta félbe. Most éppen egy parkon vág­nak át. A magas oszlopokról lelógó ívlámpák fénykörében valószínűtlenül világoszöldek és fényesek a fák lombjai. Hennig Inge arcát nézi. — Rettenetes napjai lehet­tek — mondja halkan, megin­dultam Inge hevesen megragadja a karját: — Ha nem jöttél volna el... — tör ki. Aztán sietve kijavít­ja: — Ó, ne haragudjék! Hennig átkarolja, szeme rá­nevet. — Maradjunk csak a tege- zésnél — mondja boldogan. — Jó, maradjunk! — egye­zik bele Inge. De a következő pillanatban ismét nyugtalanság vesz érőt rajta. — De... Most mi legyen? Mi lesz ... velünk? — Nézd csak, Inge. Nálunk, az üzemben senki sem tud ezekről a névtelen telefonM- vásokról.. * Ki kell deríteni, kik ezek a »névtelenek«. Inge kérdő pillantást vet rá. — Kideríteni? Hogyan? — Ezt a rendőrségre kell bíz­ni! — A rendőrségre? — kérdi a lány idegenkedve. Hennig megáll, gyengéden megfogja Inge kezét, bátorí­tóan megszorítja. — Bízzál bennem, Inge... Más utat nem választhatunk. — Vállat von, és hozzáfűzi: — Különben... Inge a fiatalember nyílt, megkönnyebbült arcát kutatja, mintha meg akarna bizonyo­sodni arról, amit már úgyis érez és tud: Hennignek eb­ben is igaza van! — Jó. Bízzuk a rendőrségre — mondja határozottan. C teinerték nagyot fognak ^ nézni, ha észreveszik, hogy megbízható és tisztessé­ges albérlőjük a soha-viszont- nemlátásra meglépett — gon­dolja Neumann, amint behúzza maga mögött az ajtót. — Má­sok is nagyot fognak nézni!... Micsoda elképedt, bárgyú arcot vágnak majd! A vegyész mindkét kezében egy-egy bőrönddel sietve lép­ked lefelé a lépcsőn. Legfőbb ideje, hogy eltűn­jek — jár az eszében, Hála is­tennek, jó orrom van! Ha nem kell letennem a papírokat a romoknál, már délben lelép­hettem volna. De bőröndökkel plusz fénymásoló papírokkal menni át az övezethatáron? Nem, köszönöm. A kockázat­ból is megárt a sok. Talán sikerül elcsípnem egy taxit az állomáshoz — morfon­díroz tovább. — Egy rövid órácskán belül mindenképpen odaát vagyok, végre- biztonság­ban! Aztán fel, Ludwigshafen- ba! Fővegyésznek lenni, az már mégiscsak valami! Előtte mindenesetre engedélyezek magamnak egy kis szabadsá­got, valahol a szép Dél-Né- metországban. Igazán rászol­gáltam ... Feder akar még va­lamit csináltatni Rückerttel a laboratóriumban... Áldásom rájuk! Sokat törődöm vele. Mi közöm Rückerthez? Min­den szent keze maga felé haj­lik, pont az enyém legyen jobb? Hova jutnék? ... Mi­re az üzemben rájönnek, hogy a másolatok eltűntek, én már mindenesetre árkon-bok- ron túl leszek. Talán fenn a hegyekben. A Bajor Alpokban. Nem is lenne rossz! Neumann a lépcső utolsó for­dulójába kanyarodik, már lát­ja a kaput és a kapu üvegén át az utcát. Ebben a pillanat­ban, mintha a földből nőtt vol- nak ki, megáll előtte egy fia­talember, és eláll ja az útját. A fiatalember keze felemelkedik: revolvereső mered Neumann- ra. A vegyész arca eltorzul, a léncsőház forogni kezd körü­lötte; a következő percben bal­ról is, jobbról is rendőrök ve­szik körül. Neumannak egy hang sem jön ki a torkán. Tehetetlenül és kábultan, rogyadozó léptek­kel indul el a rendőrök között a ház előtt várakozó autóhoz. T T gyanebben az időben ^ Scholz igazgatót és a Gépipari Minisztérium előadó­ját az Állami Elektrokémiai Intézetben találjuk, az intézet két vegyészével, dr. Kramer- rel és dr. Schlüterrel beszélget. Az irodahelyiség nyitott aj­taján át belátni a laborató­riumba. Laboránsnők sürgö­lődnek, kezükben kémcsövek­kel, a laboratórium hátterében bonyolult készülék áll, szám­talan csővel és lombikkal, egy csinos laboránsnő az üvegedé­nyekben bugyborékoló folya­dékot figyeli. —... Nézze csak meg a pró­badarabokat! — mondja dr. Kramer Scholznak, és két iso- lonlakkal bevont alumínium­huzalt ad át neki. — Teljesen kifogástalanok. 3000 voltnak vetettük alá! Dr. Schlüter elragadtatva magyarázza a minisztériumi előadónak: — Wagner doktor találmá­nya mindenkit fellelkesített az intézetben!... Teljesen érthe­tetlen, hogy az ő kísérletei miért nem sikerültek. — Hiszen minden számítás pontosan egyezik! — vág kol­légája szavába dr. Kramer, aztán megkérdi: — Mondja csak, ki az üzem vegyésze? Scholz és a minisztériumi előadó sokatmondó pillantást vált. M inden pontosan úgy ^ van, ahogy elmondot­tam önnek! — fejezi be szen­vedélyesen előadását Hennig. Arca tüzel, szeme csillog az izgalomtól. Beletúr sűrű, ösz- szekuszált hajába, aztán a mellette álló Ingére mutat. — Wagner kisasszony majd megerősíti — mondja. — így volt — jelenti ki in­ge. — Ezért nem tudta az apám, hogy mitévő legyen. Csend borul a szobára. A rendőrparancsnok és a hóri- horgas nyomozó hallgat. Csak az íróasztalon álló óra ketyeg hangosan. Hosszú másodpercek telnek el. Aztán a nyomozó Ingéhez lép. — Ne csináljon magának gondokat, Wagner kisasszony — nyugtatja meg meleg, ba­ráti hangon. — Hamarosan rendbe jön minden. — örülünk, hogy hozzánk fordult — fűzi hozzá b-\rá‘sá- gosan a parancsnok, majd fel­áll, és Hennigre mosolyog: — Most legalább azt is megtud­tam, miért fájt olyan gyakran a foga, és miéit szaladgált folyton a fogorvoshoz! — jegy­zi meg szemhunyorítva. Hennig sem tud visszata 'tani egy mosolyt. Inge nem figyel oda. Most* azonnal meg kell tudnom! — motoszkál a fejében. — És az apám .., Most. visszajöhet? — kérdi tétován* (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents