Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-25 / 72. szám
Péntek, 1960. március 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP FEJLŐDIK. A VESE 1 EK ÁLLATÁLLOMÁNYA — A városi kislányoknak lenne ez szenzáció, mert ezek olyan húsvéti bárányok ám! — mondja Gábor Vendel, miközben egyiket, másikat megsimo- gatja. Vésén nagy figyelmet forRendszer nélkül nincs nagy üzemi gazdálkodás — tartja a vései szövetkezet vezetői. í valóban, amint januárban £ Búzakalász és az Üj Élet egye sült, első dolguknak tartották hogy kialakítsák a brigádszervezetet. Arra törekednek, hogy minden munkát tervszerűen és idejében elvégezzenek. Februárban elvetették a mákot, í borsót és az árpából 30 holdat. A műtrágyaszórást is el kezdték. .Legbüszkébbek az állatállományukra. Lébár Bélának, ír- állattenyésztési brigádvezetc nek van gondja a sok állattal takarmányozásukkal, egészségükkel — de odaadással és szeretetted foglalkozik velük, hogy a szövetkezet e vagyonát semmi kár se érje. Eddig Vésén állattenyésztéssel nem nagyon foglalkoztak. A falu ha- dón, hogy legyen szerfa az új vehessetárában sok volt a szőlőterü- juhhodály építéséhez. Eddig Az első negyedévben az élőiét, ezért főleg a bortermelés- már 180 bárány született. Gon- irányzott gépvásárláskor Megjegyzés két vállalat műszaki intézkedési tervéhez Üzemeinkben napirenden van a műszaki színvonal emelése, vele együtt a termelékenység is emelkedik. Fontos tehát, hogy dítanak az állatokra. Allator- j ezt a munkát alapos, jó előre vosuk, dr. Somogyi Miklós; megfontolt intézkedés, azaz gyakran ellátogat hozzájuk, műszaki intézkedési terv alap- nedig sok dolga van. Három í^n végezzék el mindenütt. A-r"**.-; ÄÄ’ÄV tozik hozzá. M. Németh Jozsej elkészítette a műszaki intézkedési tervet. Nézzük csak, melyik hogyan? A FAIPARI VÁLLALAT pénztáros szerint nagyon törekvő, lelkiismeretes ember. Azonnal motorra ül, ha hívják, és jön, amint tud. Sőt ő _____________________________ A m „„„„at,, ki a Wr kért<3 a szövetkezetet> hogy a ! műszaki intézkedési tervére az kík^ ety kís nlpozAsra a *on£>- legkisebb rendellenesség, hiba alaposság, a gondosság, a cél telefonáljanak neki, zó. Kű+i László mezőgazdász az esetén egyik kis báránynak örül. . , , . . , . . hogy a nagyobb bajnak elejet re és a gyümölcstermesztésre fordítottak gondot. Mióta szövetkezetbe tömörültek, a nagyobb jövedelmű állattenyésztéssel kezdenek foglalkozni. A szarvasmarhák és lovak részére a volt uradalmi majorokban lévő épületeket alakították át saját erőből. Szarvas- marháik szépen ápoltak és gondozottak. Az 59 tehenet Vipler László és Gábor István gondozók ápolják, takarmány ózzák és tartják tisztán. A csaknem 400 sertésük közül nemcsak! annyi az anyakoca, amennyi a képen látható, hanem 75 van belőlük. Mind ilyen szép. Gondozójuk, Király Feri bácsi óvatosan tereli őket a vályúhoz. Kell is vigyázni rájuk, mert pár nap múlva ellenek. Etetés után mindegyik bevonul az újonnan elkészült saját kutricájába, ott már jó száraz szalma várja a kis rózsaszín bőrű jövevényeket. Csak úgy nyüzsögnek a juhok az ideiglenes helyükön. A szövetkezet azonban már gondolt rájuk. Vágják a fát az erdozójuk megmutatja az ikre- gondoltak az állatokra. 12 ezer két is — éppen szopnak a ma forintért tejhűtőt és tejszepaszületett báránykák. rátört vásárolnak. Az anyakocákat eteti Király Ferenc, a gondozójuk. Vipler László és Gábor István a szép napos időben a Rózsa nevű tehenet és borját járatja meg. Kúti László mezőgazdász nagy gondot fordít az állatokra, mindennap körüljárja az istállókat, és nem kerüli el figyelmét semmi hiba. Sokat foglalkozik az emberekkel. Szerinte az a legfontosabb, hogy a tagok magukénak érezzék a szövetkezetei, s hogy a brigádvezetők jó példájukkal lelkesítsék a többieket. A vései szövetkezet állatállománya szépen fejlődik, s ez a velük foglalkozók érdeme. Ök pedig, úgy látszik, megtesznek mindent a cél érdekében. a szerűség jellemző. Főként az utóbbi tulajdonság elengedhetetlen kelléke a jó műszaki intézkedési tervnek. A vállalat főként az idei év termelését vet- is te alapul, amikor új, termelékenyebb gépek beszerzését rögzítette a műszaki intézkedési tervbe. Ez mindenképpen jó dolog. Így gondolkodtak: ha 1960-ban bevezetik a Békés fényezett és a Béke nyers háló- garnitúra gyártását, milyen | új gépekre, eszközökre van ; szükség ahhoz, hogy e bútoro- jkat a leggazdaságosabban készíthessék? Meghatározták, hogy a Békésből 650, a Béke hálóból 1400 garnitúrát csinálnak. Kiszámították mennyi anyag és bér kell hozzá, sorra vették, hogy milyen munkafolyamatot gépesíthetnének. így jutottak arra az elhatározásra, I hogy jobb, ha a fumírozandó í felület fogasolását szalagcsiszoló helyett henger csiszolóval végzik el. Az előbbi géppel ugyanis 4,16, az utóbbival 2,8 óráig tart e művelet. Rájöttek, hogy értékes perceket nyernek, I ha kézi munka helyett maró- ' gépen fugolják a fumírt, hogy javítják a minőséget, ha az egyik műveletnél koronamaró helyett profilkéseket alkalmaznak. S amíg arra gondoltak, hogy 10 gyalupad, 2 szec- celő asztal, körfűrészek és ár- koló fűrészek kellenek a termeléshez vagy 10 kézikocsi a gyorsabb anyagmozgatásihoz, arról sem feledkeztek meg, hogy a dolgozók szociális körülményeit a megnövekedett termelésnek megfelelően tovább javítsák. ipari Vállalaté. Igaz, hogy | fokát, azt, hogy milyen javításo- nincs is olyan szerencsés hely- kát végeztek rajtuk és mikor* zetben, mint a Faipari. Profil-1 Ugyancsak hiányzik az a nyil- jai sokkal szerteágazóbbak, I vántartás, amelyet a karban« változékonyabbak, nehezebb I tartó műhely vezetőjének az hozzájuk műszaki tervet készí-Jüzem minden gépi berendezé- teni. Ez mentő körülmény, va- séről vezetnie kell. Nem csztot- lamint az is, hogy a vállalat I tők fel a gépeket általános, kö- műsizakijai, művezetői, mérnö- j zepes, kis javítás, pontossági* kei igen el voltak foglalva * a j szerkezeti vizsgálat és folya- műszaki intézkedési terv ki-1 matos karbantartás szempontdolgozása idején az új gyárt-1 ;a szerint. Mindez arra váll* mányok kialakításának gond jával. Sokat dolgoztak. Felmenteni mégsem lehet őket egészen. Nem lehet szó nélkül elmenni például az újítási ügyek enyhén szólva felületes kezelése mellett. Azért, hogy az újításokról nem születnek megfelelő határozatok, s nem küldik meg azokat az újítóknak, hogy az újítások leírásait nem függesztik ki, és nem tartják meg a határidőket, egyedül a vállalat újítással foglalkozó műszakijai a felelősek. Az újí- tómczgalom kibontakoztatása éppen olyan szerves része a műszaki fejlesztésnek, mint például a karbantartó műhely munkája. Hanyagul kezelik a gépekről kiállított lapokat. Nem tüntetik fel rajtuk a gépek korszerűségi hogy a gépek karbantartáséban nincs «* :g a kellő tervszerűség. Éppen ezért nem is várható, hogy a műszaki fejlesztési terv megfelelő színvonalú legyen. íme, néhány apróságnak látszó felületesség. Nem szabad azonban tovább megtűrni őket, mert előbb-utóbb súlj’os következményekkel járhatnak* Aránylag röyid idő alatt megszüntethetek. Azt tanácsolok* vizsgálja felül műszaki intézkedési tervét a Finommechanikai Vállalat, és az összes műszaki bevonásával egészítse ki. Nagyobb szerep jusson benne a karbantartásnak és az újítómozgalom kibontakoztatásának. Sz. N, Ifjúság a szocializmusért Megyeszerte megkezdődtek az értékelő és jelvénykiesztó taggyűlések A FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT műszaki intézkedési terve, bár magában foglalja 270 ezer forint értékű gép, szerszám beszerzését, mégsem mondható olyan alaposnak, mint a FaMintegy 11 ezer somogyi fiatal nevezett be az Ifjúság a szocializmusért próbára. Néhány napja megkezdődték az eddig végzett munkát értékelő taggyűlések. Már több mint ötven alapszervezetben adták át a próba valamennyi követelményét teljesítő fiataloknak a KISZ Központi Bizottsága szép kivitelezésű emléklapját és a díszes jelvényt. Igen szép eredmény született a kaposvári járásban. Negyven alapszervezet 800 fiatalja vallhatja már magáénak az Ifjúság a szocializmusért próba jelvényét. A kadarkuti kiszesek az ünnepi taggyűlést megelőzően egy hét alatt rendbe hozták, kicsinosították helyiségüket, úgy várták a vendégeket. Szikszói László, a járási pártbizottság titkára 36 fiatalnak adta ált a jelvényt. A Bárdibükki Állami Gazdaságban 26-an tették le a próbát. Taggyűlésükön ők is a kabátjuk hajtókájára tűzték a szorgos munka szimbólumát. A taggyűlés után a kiszesek malacpecsenyével kedveskedtek a megjelenteknek* A gigei fiataloknak kétszeres ünnepet jelentett a taggyűlés napja. Próbázóikat újonnan avatott helyiségükben köszöntötték. Nagybajomban, ahol Balajcza János járási KISZ- titkár 15 fiatalnak adta át a jelvényt, kedves meglepetésként az ünnepi taggyűlést úttörőküldöttség köszöntötte. Kaposvárott eddig 8 taggyűlés volt. Legtöbben — 26-an — a MÁV kiszistái közül tették le a próbát, az Asztalosipari Ktsz-bői 22 fiatal szerezte meg a jelvényt. A ktsz-ben a taggyűléssel egy időben fejeződött be a politikai oktatás, s a részvevők beszámoltak a tanultakról. Valamennyi taggyűlés után a fiatalok műsorral szórakoztatták a megjelenteket, sok helyen pedig meg is vendégelték őket. Az ünnepélyes taggyűléseket előreláthatólag április közepéig valamennyi alapszervezet megtartja. 22. A WAQNER-ÜQY ír ta: Jan Petersen — Fordította: Baló László A betontömbökhöz érve a vegyész megáll, zsebéből gyors mozdulattal papírtekercset húz elő, és a törmelék közé rejti. Miközben lehajol, még egy pillantást vet abba az irányba, amerről jött. Minden csendes, kihalt, sehol semmi mozgás. Neumann kiegyenesedik. Aztán hosszú léptekkel indul vissza a demokratikus övezet felé, és néhány pillanat múlva már el is tűnik az utca kanyarulatánál, egy romhalmaz mögött. Csend. Majd ismét megmozdul valami a romvilágban. Az egyik düledező oszlop mögül egy férfi lép ki. Kutató pillantást vet maga köré, s miután semmi gyanúsat nem észlel, odasettenkedik a betontömbökhöz, lehajol, előhúzza a papírtekercset és ki- bontia. Legfelül fénymásolópapír Okszik, rajta a következő szöveg: /»I L '14/72. Astra-művek. Vigyímt! Bizalmas!« — Fz már döf’! — d’"nnvö- gi a férfi, és gyorsan kabát- 2sebs''n süllyeszti a napitokat. T be11oat. Soha ilyen k’merü.l+nek nem érezte m»CTát de i’ven fölszabadultnak sem. Most. bpg/ a legapróbb részletekig elmondta Hennignek a rá és szüleire zúdult szerencsétlenséget, egy csapásra lefoszlott róla az a szorítás, amely az utóbbi napokban egyre kibírhatatlanab- bul fojtogatta. Milyen más, ha az ember kibeszélheti magát, elmondhatja valakinek a gondolatait, kínzó gondjait! Hennig feszült érdeklődéssel hallgatta, egyszer sem szakította félbe. Most éppen egy parkon vágnak át. A magas oszlopokról lelógó ívlámpák fénykörében valószínűtlenül világoszöldek és fényesek a fák lombjai. Hennig Inge arcát nézi. — Rettenetes napjai lehettek — mondja halkan, megindultam Inge hevesen megragadja a karját: — Ha nem jöttél volna el... — tör ki. Aztán sietve kijavítja: — Ó, ne haragudjék! Hennig átkarolja, szeme ránevet. — Maradjunk csak a tege- zésnél — mondja boldogan. — Jó, maradjunk! — egyezik bele Inge. De a következő pillanatban ismét nyugtalanság vesz érőt rajta. — De... Most mi legyen? Mi lesz ... velünk? — Nézd csak, Inge. Nálunk, az üzemben senki sem tud ezekről a névtelen telefonM- vásokról.. * Ki kell deríteni, kik ezek a »névtelenek«. Inge kérdő pillantást vet rá. — Kideríteni? Hogyan? — Ezt a rendőrségre kell bízni! — A rendőrségre? — kérdi a lány idegenkedve. Hennig megáll, gyengéden megfogja Inge kezét, bátorítóan megszorítja. — Bízzál bennem, Inge... Más utat nem választhatunk. — Vállat von, és hozzáfűzi: — Különben... Inge a fiatalember nyílt, megkönnyebbült arcát kutatja, mintha meg akarna bizonyosodni arról, amit már úgyis érez és tud: Hennignek ebben is igaza van! — Jó. Bízzuk a rendőrségre — mondja határozottan. C teinerték nagyot fognak ^ nézni, ha észreveszik, hogy megbízható és tisztességes albérlőjük a soha-viszont- nemlátásra meglépett — gondolja Neumann, amint behúzza maga mögött az ajtót. — Mások is nagyot fognak nézni!... Micsoda elképedt, bárgyú arcot vágnak majd! A vegyész mindkét kezében egy-egy bőrönddel sietve lépked lefelé a lépcsőn. Legfőbb ideje, hogy eltűnjek — jár az eszében, Hála istennek, jó orrom van! Ha nem kell letennem a papírokat a romoknál, már délben leléphettem volna. De bőröndökkel plusz fénymásoló papírokkal menni át az övezethatáron? Nem, köszönöm. A kockázatból is megárt a sok. Talán sikerül elcsípnem egy taxit az állomáshoz — morfondíroz tovább. — Egy rövid órácskán belül mindenképpen odaát vagyok, végre- biztonságban! Aztán fel, Ludwigshafen- ba! Fővegyésznek lenni, az már mégiscsak valami! Előtte mindenesetre engedélyezek magamnak egy kis szabadságot, valahol a szép Dél-Né- metországban. Igazán rászolgáltam ... Feder akar még valamit csináltatni Rückerttel a laboratóriumban... Áldásom rájuk! Sokat törődöm vele. Mi közöm Rückerthez? Minden szent keze maga felé hajlik, pont az enyém legyen jobb? Hova jutnék? ... Mire az üzemben rájönnek, hogy a másolatok eltűntek, én már mindenesetre árkon-bok- ron túl leszek. Talán fenn a hegyekben. A Bajor Alpokban. Nem is lenne rossz! Neumann a lépcső utolsó fordulójába kanyarodik, már látja a kaput és a kapu üvegén át az utcát. Ebben a pillanatban, mintha a földből nőtt vol- nak ki, megáll előtte egy fiatalember, és eláll ja az útját. A fiatalember keze felemelkedik: revolvereső mered Neumann- ra. A vegyész arca eltorzul, a léncsőház forogni kezd körülötte; a következő percben balról is, jobbról is rendőrök veszik körül. Neumannak egy hang sem jön ki a torkán. Tehetetlenül és kábultan, rogyadozó léptekkel indul el a rendőrök között a ház előtt várakozó autóhoz. T T gyanebben az időben ^ Scholz igazgatót és a Gépipari Minisztérium előadóját az Állami Elektrokémiai Intézetben találjuk, az intézet két vegyészével, dr. Kramer- rel és dr. Schlüterrel beszélget. Az irodahelyiség nyitott ajtaján át belátni a laboratóriumba. Laboránsnők sürgölődnek, kezükben kémcsövekkel, a laboratórium hátterében bonyolult készülék áll, számtalan csővel és lombikkal, egy csinos laboránsnő az üvegedényekben bugyborékoló folyadékot figyeli. —... Nézze csak meg a próbadarabokat! — mondja dr. Kramer Scholznak, és két iso- lonlakkal bevont alumíniumhuzalt ad át neki. — Teljesen kifogástalanok. 3000 voltnak vetettük alá! Dr. Schlüter elragadtatva magyarázza a minisztériumi előadónak: — Wagner doktor találmánya mindenkit fellelkesített az intézetben!... Teljesen érthetetlen, hogy az ő kísérletei miért nem sikerültek. — Hiszen minden számítás pontosan egyezik! — vág kollégája szavába dr. Kramer, aztán megkérdi: — Mondja csak, ki az üzem vegyésze? Scholz és a minisztériumi előadó sokatmondó pillantást vált. M inden pontosan úgy ^ van, ahogy elmondottam önnek! — fejezi be szenvedélyesen előadását Hennig. Arca tüzel, szeme csillog az izgalomtól. Beletúr sűrű, ösz- szekuszált hajába, aztán a mellette álló Ingére mutat. — Wagner kisasszony majd megerősíti — mondja. — így volt — jelenti ki inge. — Ezért nem tudta az apám, hogy mitévő legyen. Csend borul a szobára. A rendőrparancsnok és a hóri- horgas nyomozó hallgat. Csak az íróasztalon álló óra ketyeg hangosan. Hosszú másodpercek telnek el. Aztán a nyomozó Ingéhez lép. — Ne csináljon magának gondokat, Wagner kisasszony — nyugtatja meg meleg, baráti hangon. — Hamarosan rendbe jön minden. — örülünk, hogy hozzánk fordult — fűzi hozzá b-\rá‘sá- gosan a parancsnok, majd feláll, és Hennigre mosolyog: — Most legalább azt is megtudtam, miért fájt olyan gyakran a foga, és miéit szaladgált folyton a fogorvoshoz! — jegyzi meg szemhunyorítva. Hennig sem tud visszata 'tani egy mosolyt. Inge nem figyel oda. Most* azonnal meg kell tudnom! — motoszkál a fejében. — És az apám .., Most. visszajöhet? — kérdi tétován* (Folytatjuk.)