Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-17 / 40. szám

Szerda, 1960. február ft 3 SOMOGYI NÉPLAP ff Hasznos módszertani tanácsokat kaptunk.. Beszélgetés KISZ-titkárokkal Hatnapos tanfolyamon vet­tek részt a barcsi, a fonyódi és a nagyatádi járás KISZ-tit- kárai Balatonszemesen. A tan­folyam célja az volt, hogy a titkárok megismerkedjenek az MSZMP VII. kongresszusának anyagával, témakörönként fel­dolgozzák azt, és alapos felké­szültséggel térhessenek vissza alapszervezetükbe. Most itt ülünk az Üttörő- üdülő egyik szobájában né­hány titkárral, és arról beszél­getünk, mennyiben segítette és segíti majd a munkát ez a tanfolyam, mit tudnak átadni az itt hallottakból a töb­bieknek. — A kongresszus anyagának alapos megismerése mellett sok szó esett szervezeti kérdé­sekről is — mondja Kovács Péter, a Barcsi Fűrészüzem KISZ-alapszervezetének titká­ra. — Elsősorban a kül- és belpolitikai helyzet vizsgálata volt a cél. Alaposan megvitat­tuk például Jugoszláviával és Ausztriával való viszonyunkat, a második ötéves terv célkitű­zéseit és azt, hogy hogyan tud­nának a KISZ-fiatalok hatha­tós segítséget nyújtani a szo­cialista építés meggyorsításá­hoz. — Beszéltünk a KISZ Köz­ponti Bizottsága felhívásáról is, mely 5 millió órás társadal­mi munka elvégzését és 500 millió forint megtakarítását kéri ebben az évben a fiata­loktól — veszi át a szót Nagy László homokszentgyörgyi tit­kár. Most az alap&zervezete&en a sor, hogy kidolgozzák tervei­ket: milyen társadalmi mun­kát végeznek el a lakóházak, iskolák, utak, művelődési ott­honok, sportpályák és paritok építésénél, hogyan csatlakoz­nak a takarékossági mozga­lomhoz. — Ez a titkári tanfolyam — említi meg Németh Hajnal, az öreglaki leányotthon KISZ- titkára — elég sűrítetten fog­lalkozott a legkülönbözőbb té­makörökkel. Jutott idő arra is, hogy az alapszervezeteket érintő legfontosabb problémá­kat megvitassuk. Beszéltünk a tagdíjfizetésről, a KISZ-en kí­vüliekkel való foglalkozásról, a leány tanácsok munkájáról. Igen sokan elmondták vélemé­nyüket, és adtak hasznos taná­csot, amit meg tudunk valósí­tani. A beszélgetés most arról fo­lyik, milyen kérdések merül­tek fel a titkári tanfolyamon. Mondják, hogy sokat beszéltek az irodalomról is. — Mi az oka annak, hogy sok helyen nem elég tájéko­zottak a fiatalok a jelenlegi magyar irodalomról, viszont nagyon jól ismerik egyes nyu­gati írók alkotásait? — kér­dezzük. — Nem kielégítő a könyvtá­rak állománya — véli Kolics Béla ladi KISZ-titkár. Elmond­ja: hiába akar jó könyvet ád- ni a fiatalok kezébe, ha az nem található meg kellő pél­dányszámban a könyvtárban. S megemlíti, hogy ez az oka a még mindig tapasztalható ponyvaolvasásnak is. Az ifjúság elvándorlása fa­luról. Ez is »kényes-« kérdés. Hogyan látják a helyzetet a KISZ-titkárok? — Az egyetlen ok az lehet, hogy néhány helyen még nem találják meg számításukat a tsz-ben a fiatalok — állítja Nagy László. — Amelyik tsz- nek megvan a megfelelő gaz­dasági alapja, onnan nem men­nek el. — De a középiskolát végzett fiatalember nem hajlandó újra az eke szarva mellé állni, s az ő számuk is egyre növekszik provokálunk. — Nem fontos az eke szarvai mellé menni annak a középis-1 kolásnak, ha visszakerül falu-! jába. Akad a tsz-ben olyan1 munkakör éppen elég, ami rá-J juk vár, hiszen sok helyen 8' általánost végzett emberek! dolgoznak a könyvelésben, ési " -'kori hibáik többször szol-J gálnak vita alapjául — állít-i" ja Toldi Csaba, Barcs területi alanszervezetének titkára. Kolics Béla a komolyabb po-| litikai oktatás bevezetését vé-1 li fontosnak a középiskolák-! ban, s úgy látja, hogy ha a gondolkodásban történik lé-! nyeges változás, nem lesz ilyen nehéz a helyzet. A beszélgetésnek újabb kö­zös foglalkozás kezdete vet! véget. A titkárok elsietnek,' hiszen akad még egy kevés ta-i nulnivaló, s nem szeretnének; elmaradni. Bizonyos, hogy az! itt tanultakat eredményesen! használják majd feL Közvetlen feladataink — távolabbi célkitűzéseink A Bárdibükki Állami Gazdaság halteteltetőjének egy-egv medemcéjében 40—50 mázsa hal telel át. A halaknak, hogy! elég levegőjük legyen, levegőkeverőt tesznek a vízre. A ke-| verő a teleltető befagyásakor is bőven szolgáltatja a levegőt a halaknak. Oroszul beszélők társasköre alakul Kaposvárott Megyénkben is szép szám­mal akadnak olyanok, akik jól beszélik az orosz nyelvet. Nagy részük azonban megfele­lő társalgó hiányában nem tudja kellőképpen gyakorolni magát az orosz beszédben. Az MSZBT Somogy megyei elnök­ségének kezdeményezésére Kaposvárott megalakítják az oroszul beszélők társaskörét. Hetenként egyszer klubdél­után keretében jönnek majd össze a kör tagjai, s szovjet fo- ly óiratokat, irodalmi műveket olvashatnak, és társaloghatnak! oroszul. Kaposvárott mintegy 30 olyan dolgozó él, aki vágyj a Szovjetunióból került Ma­gyarországra, vagy itthon sa­játította el az orosz nyelvet. Ezek most minden héten tár-1 saskörükben orosz nyelven be-! szélgethetnek egymással. A mezőgazdaság átszer- " vezése szocialista épí­tésünk jelenlegi szakaszának legdöntőbb kérdése. Nincs ma fontosabb belpolitikai fel­adatunk, mint a tsz-mozga- lom erősítésén, a növényter­melés és állattenyésztés fej­lesztésén munkálkodni. Ezt az útmutatást adta számunk­ra a pártkongresszus, ezt a célt tűzte elénk a Központi Bizottság legutóbbi határoza­ta, s e feladat megoldására irányította figyelmünket a megyei pártbizottság múlt héten tartott kétnapos ülése is. A múlt év ősze és ez a tél jelentős fordulatot hozott megyénk mezőgazdaságában: döntő túlsúlyra került a szo­cialista szektor. A régi szö­vetkezetek felfejlődtek, s új közös gazdaságok jöttek lét­re, úgyhogy falvaink több mint négyötödének egész dol­gozó parasztsága szakított az egyéni gazdálkodással. A be­lépésre buzdító agitáció befe­jeztével a megszilárdítás ten­nivalói kerültek napirendre. Az, hogy milyen lesz a szö­vetkezet gazdálkodása, mi­ként bontakozik ki a szövet­kezeti élet, elsősorban a mos­tani felvilágosító munkától függ. Pártszervezeteinkre nagy feladatok várnak ezekben a napokban. A falusi népnevelő munkának új tartalmat kell kapnia: megerősíteni az új szövetkezeti tagokat abban a meggyőződésükben, hogy he­lyesen cselekedtek, amikor aláírták a belépési nyilatko­zatot; megmagyarázni, hogy olyan lesz a szövetkezet, ami­lyenné ők — a tagok — for­málják. Nem lehet tehát ma­gukra hagyni az új tsz-közsé- geket. A szövetkezetek nagy részében működnek pártszer­vezetek, 39 tsz-ben pedig ezután hozzák létre az alap­szervezetet. Kaposvárról kommunista munkások men­tek a falvakba, hogy segítse­nek a politikai feladatok megoldásában, hogy aktíva­hálózatot építsenek ki azok­ból a szövetkezeti parasztok­ból, akikre szilárdan támasz­kodhatunk a pártszervezet megalakításában, a közös munkák megindításában. If özvetlen feladataink közé tartozik — amint azt a megyei pártbizottság meghatározta — az új szövet­kezeti községek tömegszerve' va egyik vezető építésze ma­gyarázta meg nekem. Kijelen­tette, hogy az előre gyártott be­tonelemek alkalmazása révéin ugyanazzal a munkáslétszáim- mal, amellyel korábban évente másfél millió négyzetméter lakóteret építettek, most en­nek kétszeresét produkálják, pedig ebbe a létszámba bele­tartoznak az előregyártó üze­mek munkásai is. Míg azelőtt 300 munkás húzott fel egy épü­letet a fővárosban, most egy épület csak 50—60 munkást foglalkoztat, mondotta ez az építész. Harriman ugyanakkor meg­jegyzi azt is, hogy az építkezé­sek minőséig nem mindig ki­elégítő. »Karagandában, a kazah sztyeppék szívében — írja — láttam egy női brigá­dot, amely olyan akkurátosan bélelt egy olvasztókemencét, hogy csak Amerika legjobb kohászati üzemeiben tapasztal­tam ehhez foghatót. De nem messze tőle egy másik női fa­lazóbrigád olyan szörnyű falat rakott, hogy csak vastag ha­barcsréteggel tudta eltakarni a hibákat.« Külön negyedek magánlakóházak építésére Az építkezés gyenge minősé­gével és elsdetettségével, vala­mint a primitív építészeti meg- - oldásokkal ellentétben — foly­tatja Harriman — kellemesen hatott rám a szovjet városter­vezőknek az a törekvése, hogy fával és virágokkal ültessék tele nemcsak a nagy parkokat, hanem a széles utakat, úgy­szintén a lakóházak között ha­gyott szabad tereket is. A la­kóházak között előrelátóan azért hagynak szabad tereket, hopv legyen hol a gyermekek­nek játszani, a felnőtteknek pedig pihenni. Moszkva elővárosait egysé­ges terv alapján építették be. Jól megterveztek minden új negyedet. Mindenütt sok a szabad tér fcyerekjátszótór is). A városnegyedeket rendszerint egészen a Kremlig vezető szé­les sugárutak kötik össze a város központjával. Az állami lakásépítkezést, folytatja Harriman, magán- epítkezés egészíti ki. »Az ame­rikaiak gyakran csodálkoznak, amikor megtudják, hogy a szovjet állampolgárok igen nagy hányadának saját háza van, A kolhozokban, ahol a la­kosságnak csaknem fele la­kik, gyakorlatilag minden la­kóház magántulajdonban van. Azokban a kisvárosokban, ahol megfordultam, a lakóhá­zak 25—50 százaléka van ma­gántulajdonban. Mindegyik ilyen városban külön negyede­ket jelöltek ki úgynevezett egyéni építkezés céljára. A szovjet mezőgazdaságról írva Harriman megállapítja, hogy »a szovjet népet többé már nem fenyegeti éhínség ... Ahogy én látom — írja —, Hruscsov problémája nem ez, hanem az egyoldalú, kiegyen­súlyozatlan táplálkozás meg­változtatása. Hruscsov az első kiemelke­dő kommunista vezető, aki személyes tapasztalatokat szer­zett a mezőgazdaságban. Meg­értette, hogy megfelelő anya­gi ösztönzés nélkül nem lesz­nek eredményesek a közös gaz­daságok. Csakhamar enyhítet­te a régi beszolgáltatási rend­szert, amelynek keretében a parasztok kénytelenek voltak termésük nagy részét önköltsé­gen alul áron átadni az állam­nak.« Kukorica és mégegyszer kukorica... Az egyoldalú szovjet táplál­kozás megjavítása már nehe­zebb dolog. Hruscsov hatalom­ra kerülése után rövidesen több tejet, húst és vajat ígért a lakosságnak. A növekvő szarvasmarha-, sertés- és ba­romfiállomány számára azon­ban több takarmányt kellett termelni. Ukrajnában és Észak-Kaukázusban már rég­óta termeltek kukoricát, de korlátozott mennyiségben. Hruscsov már 1953-ban felhív­ta a kolhozokat és szovhozokat, hogy az északi vidékeken is vessenek kukoricát, mert ha nem érik is be, silótakarmány­nak fel lehet használni. 1955- ten elküldte egyik vezető szakemberét, V. Mackevics-t az Egyesült Államokba, a ko­rán érő és bőven termő egy­szeres- és kétszeres hibridku.- , korica termelésének tanulmá­1' nyozására. Azóta lényegesen több kukoricát termelnek a. Szovjetunióban. Ez idő sze- rint 50 millió acre a kukorica vetésterülete. Ennek kéthar- i mada silókukorica, egyharma- í da szemes kukorica. Ukrajna hagyományosan a Szovjetunió gabona tára volt. Most a kukorica szorítja ki a búzát Ukrajnában. Hruscsov- nak pedig másutt kellett ke­resnie új gabcnaföldeket. A rá jellemző merészséggel Ke- let-Szibéria és Kazahsztán aszályos rónáit választotta, ahol korábban csak juh- és marhalegelők voltak. Amikor nyilvánosságra hozta tervét, a mezőgazdasági szakemberek világszerte aggodalmaskodtak: »Porkatlanokat akarnak?« Hruscsov merészségét azon­ban nem szabad összetávesz , teni a, hebehurgyasággal. Nincs í igazuk azoknak, akik így véle- £ kednek róla. Mieíőf! így dön-í tött, tudósai és agromómusai í gondosan megvizsgálták az ot-< tani talajokat, a csapadék- 5 elosztást és más tényezőket. Hruscsov mezőgazdasági szak-r" embereket küldött az Egyesült > Államokba és Kanadába. A f szakemberek tanulmányozták ? Észak-Amerika hírhedt »por- Jj katlanjait« s az ottani viszo- í nyokat. 5 Csak ezután hoztak ha táró-' tot az úm-nevezett szűzföl- dek feltörésére, zeteinek munkába lendítése is. A tanácsok végrehajtó bi­zottságai, a KlSZ-szerveze- tek, a Hazafias Népfront-bi­zottságok, a földművesszövet­kezetek és nőtanácsok ta­pogatózva keresik az új hely­zetből adódó tennivalóikat. Találóan jegyezte meg az egyik felszólaló, hogy ma a falun a különféle szervek gyűlései, ülései, értekezletei, megbeszélései, tanácskozásai alig szolgálnak mást, mint a hatáskörök, jogkörök és az egymáshoz való viszony tisz­tázását. Ami azt illeti, fontos kérdések ezek, meg is kell Őket vitatni — de semmi jó nem származik a végtelensé­gig nyújtott, meddő vitákból. Minden falusi szervnek meg­van a maga jogköre és tenni­valója, és mennyivel célrave­zetőbb az a gyakorlat, amit a marcali járásban igyekeznek meghonosítani. Lássunk né­hány példát. A baromfite­nyésztés bevezetéséről van szó? összehívják az asszo­nyokat, hiszen az ő dolguk a szárnyasok gondozása. S ha ők igent mondanak, akkor a közgyűlésen megszületik a határozat, és vesz naposcsi­béket a szövetkezet. Jó lenne traktort beszerezni? A fiata­lokkal értsünk szót először ebben az ügyben, hiszen az ifjúság számára a legvon­zóbb a technika. 1VA indenütt megtartották az első közgyűlést, megszer­vezték a brigádokat, s a leg­több helyen elkészítették a termelési tervet is. Kommu­nistákhoz, pártaktivistákhoz méltó feladat e tervek meg­ismertetése a tsz-tagokkal — azokkal az emberekkel, akik­nek munkája valóra váltja majd ezeket az elgondoláso­kat. Nem elegendő papírra írni, hogy négyszáz holdon vetünk kukoricát, ötven hol­don cukorrépát, hanem fel is kell készíteni a tagságot a termelési feladatok megoldá­sára. Erre pedig kiválóan alkalmas ez a téli időszak. Nyissanak hát be a paraszt­családok otthonaiba a népne­velők — most már nem belé­pési nyilatkozattal a kezük­ben, hanem azzal a kis ki­mutatással, amiből ki-ki megtudhatja, mit tervez a közösség, s az együttes fel­adatokból mi vár rájuk, a szövetkezet egyes tagjaira. A házi agitáció mellett fordít­sunk gondot a brigádértekez-- letekre is. Tavaly 3200 vagon kenyér- gabonát, 2640 vagon burgo­nyát és 85 ezer hízott sertést adott megyénk a népgazda­ságnak. Az idén kenyérgabo­nából 1300, burgonyából csaknem 1000 vagonnal, hí­zott sertésből pedig 19 ezer darabbal többet kér az or­szág Somogytól. A megye áruértékesitési tervében sze­repel 540 ezer hl tej, 78 va­gon baromfi és 50 millió db tojás eladása is. E tervek tel­jesítéséért elsősorban a szö­vetkezeti tagoknak kell fele­lősséget érezniük. Ügy szer­vezzék meg tehát a közös gazdálkodást, hogy már eb­ben az évben is több mező- gazdasági árut termeljenek, mint amennyit tavaly ter­meltek a megye termelőszö­vetkezetei és egyéni gazdasá­gai. Az árutermelés növelése nemcsak kötelessége a szöv t kezeti parasztságnak, hanem elsőrendű érdeke is, hiszen igy lesz pénz az egyszámlán i a tagok zsebében is. E terme lési feladatok megoldásáho már most hozzá kell fogni Hogyan? A közös állatte nyésztés és állathizlalás elő teltételeinek megteremtésé vei, a vetőmagvak egybe gyűjtésével. A szövetkezetek vezetői pedig gondoskodja­nak arról, hogy a háztájiban maradó állatok számára szükséges takarmánymennyi­séget is termelje meg a kö­zös gazdaság. Ennyit közvetlen felada­tainkról. A megyei pártbi­zottság ülése azonban hosszú évekre előre is mutatott, s meghatározta távolabbi cél­kitűzéseinket. A legjobb ál­lattenyésztési és növényter­mesztési szakemberekből ala­kult munkaközösség dolgoz­ta ki a megye mezőgazdasága fejlesztésének irányelveit. Az ülésen is részt vett és a vitá­ban felszólalt számos tudo­mányos kutató és gyakorlati mezőgazdász. Elgondolásaik­ra, helyes javaslataikra, hasz­nos tanácsaikra építette ha­tározatát a megyei pártbi­zottság. iyí ilyen irányban halad- 1TJ- jón tehát a somogyi mezőgazdaság? Megyénk különféle részein meghonosodott valamilyen tájtermelés. A tájegységek­nek, tájadottságoknak megfe­lelő termelést ezután is foly­tatnunk kell — de most már nagyüzemi keretek között. Legfőbb üzemága Somogy mezőgazdaságának a szarvas­marhatenyésztés. A Kapós- völgyében és Csurgó környé­kén ezzel kell elsősorban fog­lalkozni. Szerte a megyében törekedjenek az állattenyész­tők arra, hogy a szarvasmar­hák létszáma a jelenlegi 109 ezer 700 darabról 1965. év vé­géig 120 ezer darabra növe­kedjék. E célból szükséges minden arra alkalmas üsző és tehén tenyésztésbe fogása* illetve tenyésztésben tartása* hogy évről évre minél na­gyobb számú legyen a borjú­szaporulat. Helyesen teszik a termelőszövetkezetek, ha a kiváló háztáji tehenek utó­dait megvásárolják. A zimá- nyi Béke Tsz például minden továbbtenyésztésre való bor­jút megvesz a tagoktól. A szarvasmarhaállomány szám­szerű növekedése nemcsak szövetkezeti és megyei, ha­nem országos érdek is. Hi­szen Somogytól mind több és több üszőt, tehenet vár és szándékozik megvásárolni a Tenyészállatforgalmi Gazda­sági Iroda. A dél-somogyi homokháton gazdagon terem a burgonya. Az idén is, mint tavaly, 32 ezer holdon ültetik el e nö­vény gumóját megyénkben. Országos hírű szakemberek véleménye szerint érdemes volna és célszerű is a burgo­nya vetésterületének növelé­se. Somogy homoktalaja ugyanis nagyon kedvező a vetőburgonya termesztésére. Étkezési burgonyából is, vető­gumóból is az eddiginél töb­bet kér tőlünk az ország. A Balaton mentén és Ka­posvár környékén a zöldöve­zet kialakítására, a gyü­mölcstermesztés növelésére van szükség. E vidékeken el­sősorban a kajszi, de más nyári gyümölcsök termeszté­se is kívánatos. Nincs mód e helyen akár­csak vázlatosan is felsorolni a mezőgazdasági termelés fejlesztésének irányelveit — e célkitűzéseket külön kiad­vány tartalmazza majd. E program — amint neve is mutatja — a legfőbb irányel­veket szabja meg. A részlet- kérdések kimunkálása a já­rási szervekre, a termelőszö­vetkezetekre vár. Nekik se­gít, az ö dolgukat könnyíti meg, számukra ad eligazítást a megyei pártbizottságnak ez a határozata. Azt a célt szol­gálja az irányelvek megadá­sa, hogy pártmunkások, taná­csi funkcionáriusok, szövet­kezeti vezetők és tagok napi munkájuk végzése közben udatosan gondoljanak mező- azdaságunk jövőjének for­gására. A távolabbi célkitűzések azonban egy pillanatra 2m téríthetik el a figyel­münket közvetlen felada- -inkról — azokról a tenni- alókról, amiket még ma el kell végeznünk az új és ré­gebbi termelőszövetkezetek* ben. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents