Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

Szombat, 1960. február 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP A KŐSZÍVŰ CSÖKÖNYA Szerető gonddalveszik körül a termelőszövetkezetek az öre­geket, akik végiggürcölték az életet, akiket megtört az idő, és nyugalomra, békességre vágynak. Nem feledkeznek el az elesettekről, a munkakép­telenekről. Eltartják őket azok, akik fiatalok, életerősek, munkabírók. Milyen jó érzés erről hallani! Ügy látszik azonban, nem minden szövetkezetben véle­kednek egyformán. A csoko- nyavisontai Zöldmező Tsz pél­dát mutat arról, aminek nem szabadna megtörténnie. Ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy egyszer ők is meg­öregednek, sőt nem tudják, melyik percben veszítik el erejüket, mikor támadja meg őket egy alattomos betegség vagy baleset. Cimmermann Gyula köny­velője volt a szövetkezetnek. Mivel nem volt irodahelyisé­gük, felajánlott a lakásából egy szobát. Tüzelőt adott és viílanyhasználatot. Ezenkívül segített mindenben, ahol csak tudott. Lelkiismeretesen dol­gozott. Sajnos, agyvérzést ka­pott, és igen súlyos betegen fekszik otthon. A két idős em­bernek most semmiféle jöve­delme nincs. Hogyan segítet­ték őket anyagiakkal, jó szó­val, vigasztalással? Ügy, hogy még a munka­egységre járó részesedést sem adták meg nekik. Mikor a tü­zelőjük már fogytán volt, a munkaegységre járó tüzelőt szerették volna megkapni mi­nél előbb. A család a Barcsi Járási Tanács vezetőitől kért segítséget. Csak a járásiak be­avatkozására írtak meg egy jegyzőkönyvet, amelyben le­rögzítik, hogy valóban jár a munkaegységre fa, s a köl- csönfát is köteles a tsz vissza­adni. Lerögzítették, de feb- ruán 4-ig még mindig nem teljesítették. Cimmermanné elmondja, üzent Hegedűs Fe­renc elnöknek, hogy látogassa meg őket. És ami emberi kö­telessége lett volna minden felkérés nélkül, talán most ellátogatott a családhoz? Nem. A szövetkezetnek eladtak 1500 forintért egy mérleget. Kifizetése csak elmaradt. El­ment az elnökhöz majd egy év múltán a pénzért. — Nem is biztos, hogy megvesszük; és különben sem érek rá, fonto­sabb dolgaim vannak — volt a felelet. Ezek után forduljon hozzájuk segítségért? A szövetkezeti irodában Szűcs Sándor raktáros, Sülé Zoltán könyvelő legyintenek, mikor megmondom, miért jöt­tem. — Ajaj, Cimmermanné csak panaszkodni tud. Nem jpn hozzánk, a járáshoz sza­lad panaszra. Arra a kérdésre, hogy meg­adták-e már nekik a kölcsön- fát, a munkaegységre járó fát és egyéb járandóságot, ezt a választ kaptam: »Majd hol­nap.« A terményért miért nem jött el? — mondták. — Ha másnak tartoznánk, elszál­lítottuk volna, de képzelje el, ha egy kiló hiányozna belőle, milyen patáliát csapna. Később megtudtam, hogy a levegőbe beszéltek, mert Cim­mermanné a terményt pénz­ben kérte tőlük, mivel nem rozsra, búzára van szükségük, hanem pénzre gyógyszerért és élelemért. Vajon a tanácsnál mit szóltak? Sajnos, az elnököt nem találtam meg. De a han­gulat elszomorító volt. Bódi Sándorné véleménye az, hogy az egészséges emberek nem azért dolgoznak, hogy a bete­geket eltartsák. Kiss Margit irodakezelő bájos mosollyal mondta el, hogy nincs a fez­nek alapja segítségre, nem azért, mintha nem jutna... Hát valóban, nem - azért, mintha nem jutna, hanem mert emberségesnek lenni úgy látszik, nem mindenkinek könnyű. És ez a cikk nemcsak azért íródott meg, mert Cimmer­manné panaszkodott. Nem pa­naszkodott volna, ha nem vol­na rá oka. Mert akkor hálás lenne a gondoskodásért, a kedvességért, és az elismerés hangján szólna jószívűségük­ről. De még nem késő, a szövet­kezet vezetői pótolhatják mu­lasztásukat. Reméljük, hogy erre még ma rászánják ma­gukat. Merényi Károlyné Alakul a * új élet Babonymegyefi’fren A fakitermelés segíti a termelőszövetkezetek saját erőből történő építkezéseit Megyénk a télen termelőszö­vetkezeti megye lett. Ennek következtében az állatállo­mányt közös férőhelyen kell elhelyezni. Az állam jelentős mértékben járul hozzá a ter­melőszövetkezetek beruházá­saihoz. Ez évben több mint 100 millió forintot bocsát a megye rendelkezésére hosszúlejáratú hitel formájában. A nagyüze­mi gazdaságok hirtelen megnö­vekedése miatt azonban szük­ségessé vált, hogy a szövetke­zetek saját erőből is építsenek állatférőhelyeket, istállókat. A termelőszövetkezetek ke­zelésében levő erdők lehetősé­get biztosítanak az építkezé­sekhez szükséges faanyag elő­teremtéséhez. Januárban megjelent a So­mogyi Néplapban egy tájékoz­Ha mindez nem elégséges, akkor a tsz-tagok tulajdonában lévő, építkezésre alkalmas épí­tőanyagot vásárolják fel. E célra bankhitelt lehet kapni. Csak végső soron kérjék a ta­nács mezőgazdasági osztályát, hogy kivételes esetben engedé­lyezze az építkezéshez szüksé­ges faanyag kitermelését. Helyes, ha a termelőszövet­kezet az istállók oldalait tég­lából építi, a tetőszerkezetet pedig saját kitermelésű fából. Lehetőség van a tetőfedő anyag biztosítására is. A megyében elég sok olyan nád van, amit senki sem arat le. A tanácsel­nökök, tsz-vezetők ezt kiter­meltethetik. Ha a nád állami vállalatok tulajdona, fordulja­nak kérelemmel hozzájuk, s ha másként nem, felesben ter­meljék ki. Így egy 50 férőhe­lyes növendékmarha-istálló építése nem kerül többe 50—60 ezer forintnál. Ezt minden szö­vetkezet saját erőből, saját épí­tőanyagból, építőbrigádjával elvégezheti. Hasznos, ha mindezekkel a lehetőségekkel élnek a terme­lőszövetkezetek. Azonban ügyelni kell a buktatóra is, ne forduljon elő sehol túlzott fa- kitermelés. Ha végignézzük a községeket, azt látjuk, hogy majd minden porta több évre el van látva tűzifával. Számí­tani kell arra, hogy a fa nem egy, hanem több évre szüksé­ges. Ezért ügyeljenek a taná­csok arra, hogy milyen esetben adnak ki engedélyt, mert csak így lesz a szövetkezetnek is, a tagoknak is a későbbi időben is A NAP BESÜT a konyhaab­lakon, de azért a tűzhelyet még tömni kell, mert odakinn bizony foga van az időnek. özvegy Szilágyi Invréné, a bá- bonymegyeri Űj Élet Tsz párt­titkára a tűzhely mellett fala­tozik. Most jött be az istálló­ból, ahol egy kis reggeli szem­lét tartott. Fia, Laci, a menye és Erzsiké, az unoka is jóízűen reggelizik. Egy pohár tea a tö­pörtyű után, s már készülődik mindenki. Erzsiké az olvasó­könyvből mormolja a feladott leckét, Laci a magtárba készül gabonát merni, felesége a mű­velődési otthonba megy takarí­tani meg meszelni. Ugyanis ott tartja a tsz a sárszámadó köz­gyűlést. Özv. Szilágyi Imrémé nemrég érkezett haza a balaitonőszödi pártiskoláról, és ahogy mond­ja, nagyon sokat tanult, tapasz­talt a két hét alatt. — Szeret­ném, ha hiánytalanul megvaló­síthatnám elképzeléseimet — teszi hozzá. — Az Űj Élet Tsz tavaly márciusban alakult, s igen sok nehézséget kellett le­küzdeni, amíg idáig jutottunk. Ha közös erővel, nagy elszá- nással kezdjük ezt az évet, nyugodtan elérhetjük a terve­zett 30 forintot munkaegysé­genként. Ebben az évben min­denesetre nyugodtabbam kez­dünk. TAVALY MÉG NEM TU­DOTT a tsz tökéletesen nagy­üzemi mó^on gazdálkodni. Szanaszéjjel voltak a búza- és árpaföüdek, a szarvasmarhákat nyolc helyen tartották. Az utóbbinak az volt az oka, hogy nem tudták kiharcolni a köz­ponti majorban levő istállók átadását. A Daránypusztai Il­lóolaj Kísérleti Gazdaságnak voltak itrt jószágai, s nagyon sokáig húzták-halasztották az átadást. A termelőszövetkeze­tet a Magyar Szabványügyi Hivatal patronálja, ök is se­gítettek a járási pártbizottság­gal és tanáccsal karöltve az istállók mielőbbi átadásában. Sajnos, így is csak késő ősszel vehette birtokába az Űj Élet az istállókat. Legkevesebb 100 ezer forint kárt okozott a ter­melőszövetkezetnek, hogy csak ilyen későn helyezhették el megfelelően a szarvasmarha- állományt — Nagyon szép a jószágállo­mányunk — büszkélkedik Szi­lágyiné. — Ebben az évben igyekszünk gyarapítaná. Az idén már könnyebben meg lehet szervezni a munkát, táblába vetették az őszieket, s a tavasziak is 40—45 holdas táblákba kerülnek majd. Az idei terv egyik fő pontja az állatállomány fejlesztése. A központi majortól egy kilomé térré új majort létesítenek. Kocaszállás, fiaztató, malacne­velő és birkahodály épül itt, s megfelelő helyiség a gépeknek. ARRA TERELŐDIK A SZÓ, mennyi gondot jelentett az emberek nevelése, meggyőzése. Szilágyi László egy közeli pél­dával magyarázza meg a dol­got: — Községünkben ez év ápri­lisában kigyúl a villany. A tsz-nek is segítséget kellett ad­nia az oszlopok fuvarozásához. Sok gazda a kemény időre hi­vatkozva nem akart befogni. Hát persze, hogy jobb a meleg szobában üldögélni, de a kö­telesség az első. A kommunis­ták megmagyarázták ezt az embereknek. Szúrni Ferenc és Tringer Ferenc fogatosok be­csülettel kiálltak a tsz érdeké­ben, és elsőnek kezdtek mun­kához. Kibővített vezetőségi ülés ha­tározta el, hogy januártól min­den hónap 15-én tíz forint elő­leget osztanak munkaegységen­ként. Az emberek általában örömmel fogadták ezt a javas­latot, de akadtak, akik elle­nezték. A kommunisták kiáll­tak az előlegcsztá* mellett. — Megmagyarázták az aka- dékoskodóknak, hogy miért van szükség erre — mondja Szilágyi elvtárs —, kifejtettük, hogy ösztönzi a tagságot a havonta fizetett előleg. A BÁBONYMEGYERI ŰJ ÉLET kommunistáinak lanka­datlanul harcolniuk kell, hogy az új élet alapjait lerakják. A termelőszövetkezet többet is oszthatott volna, mint ameny- nyit oszt. De hogy pl. Kiss Imre mondta: »... tavaly csak kóstol/aattlukj a tez-t-* úgy igaz. Meg kellett fizetni a ta­nulópénzt. Az idén azonban már van mire alapozni. — Tavaly nem volt elég erős a munkafegyelem, gyakran sarkunkra kellett állnunk* hogy menjen a munka — ma­gyarázza Szilágyi elvtársnő: — Az idén mi is másképpen kezdünk munkához. Rendelke­zésünkre állnak a tavalyi ta­pasztalatok. Most minden kommunistának az a köteles­sége, hogy minél előbb meg­szilárdítsa a maga területén a munkafegyelmet. Minden mun­kacsapatban dolgozik párttag is. Esténként mikor lámpát gyújt a Szilágyi-család, a párt- titkár könyvet vesz kezébe, s olvas, tanul, hogy nevelhes­sen . : s Lajos Géza Békenagygyűlés Marcaliban (Tudósítónktól.) Ünnepélyes külsőségek kö­zött rendezte meg békenagy­gyűlését a Marcali Járási Nő­tanács és a Békebizottság szer­dán délelőtt 10 órakor a járási művelődési házban. A gyűlé­sen külföldi vendégek is meg­jelentek: a Mongol Népköztár­saság magyarországi követének és a követség főtanácsosának a felesége. Részt vett a béke­gyűlésen Antal Imréné, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa szervezési osztályának vezető­je és a járás nőküldöttei. Egyenruhás úttörő fiúk,, lá­nyok" köszöntötték, virággal . és egy kínai verssel a megjelente­ket. Az óvodások kedves han­gulatot varázsoltak, elhozták szívük kívánságát: »Jöjj el békesség a világra.« »Kicsi vagyok, de bátran kiáltom, Nincs a szabadságnál szebb a világon.« A nagygyűlés szónoka, An­tal elvtársnő a nőtanácsok fele­lősségéről beszélt. Az MSZMP ENNYI AZ E«ESZ épületfájuk és tüzelőjük. tató, amely ismertette az vei kapcsolatos jogszabályokat. Ehhez a cikkhez kapcsolódik még egy gondolat. A 7-es szá­mú törvényerejű rendelet vég­rehajtási utasítása kimondja, hogy a tsz-tag köteles a föld­je végén lévő fásított részt vagy erdőterületét a termelő- szövetkezet közös használatába adni, s a tsz-tagok erdőbirto­kossági joga a tsz-ekre száll át. így a szövetkezet határozza meg, hogy a kitermelt fát mire hasznosítsák. Mindezek figye­lembevételével megyénkben megvan a lehetőség arra, hogy a faanyag-szükségletet kielégít­sék. Mit kell tenni evégből? Az üzemterv szerinti fakiter­meléshez kérjék az erdőgazda­ságok segítségét, és követeljék az építkezési faanyag kihozata­lát; ne engedjék, hogy az épít­kezéshez alkalmas fákat tüze­Dermesztő reggel. Az em­ber keze odatapad az üzem­ajtó kilincséhez a hidegtől, de sebaj, ragyog a nap, s egyszer tavasz lesz. Érezni a fénysugár színéről, amely ott táincől a Kábelgyár tömlő- üzemének frissen meszelt falán, és szemébe villan a hórihorgas, jóképű munkás­nak, aki éppen most húzza meg a tenyérnyi rézcsavart a hajlékony tengely végén, s aztán odateszi a többi közé. Majd ezt is kezébe veszi a MÁVAG átvevője, aki azért van itt, hogy megnézze, jól bírja-e a tengely a diesel- mozdonyon azt, amit bírnia kell. Mielőtt azonban ezt megtenné, történik valami a majdnem tíz centiméter át. mérőjű, tíz méter hosszú hajlékony tengellyel, míg a kívánt méret szerint hosz- szabb-rövidebb darabra fel­vágják. De történik ám! Bodrog Mihály és Fonai Laci megragadják a kész lőnek használják. Az utak ‘i tengelyt. Ez olyan alumí­mellett is vannak olyan ki­száradt fák, amelyek építkezés- í re alkalmasak; kérni kell az? erdőgazdaságot, hogy jelöljék? ki azokat kitermelésre. Ha pe-\ nium színű cső, amelyet minden irányba lehet hajlíta­ni, s olyan gépekhez használ­ják, ahol a több irány mi­att merev csövet nem alkal­mazhatnak. Megragadják, s dig főútvonal mellett vannak ? mint egy ártalmatlanná ilyen fák, akkor a közút fel- í tett óriáskígyót, egyik végé- , ,. . . ,. vei odahúzzák a falhoz. Ot< ügyeleti szervhez _ forduljanak J rákavcsomk a gJarokban í... -1 *- ~1~ j, vq szivattyúra, hogy kinró­£ hálják: nem folyik-e ki belő­a kitermelés mel. iránti kérelem-«, le valahol a nagy nyomás­sal belepréselt gázolaj? Hogy sokszor kifolyt, azt a körü­lötte csillogó hatalmas olaj­tócsák jól bizonyítják. A munkások megállnak az olajtócsák mellett, és meg­csóválják a fejüket — nem tudom hányadszor. Bodrog csak annyit mond halkan: a mindenségit, de siók pénz el­folyik itt... Két hétig tar­tott egy hordó drága dax- olaj... Hát ez mégiscsak kétségbeejtő! Egyetért vele fiatalabb tár­sa, sőt Hoffmann elvtárs, a meós is. Hogy vízzel próbál­ják ki? Azt már nem! Elő­ször is víztől megrozsdáso­dik a cső, másodszor, ahol a víz nem jön ki, ott még kijöhet az olaj. Csönd van, a munkások töprengve sétálnak. Megadva magát, hosszan nyújtózik a fényes »óriáskígyó*, s a jel­re vár, hogy Hoffmann meós keze elfordítsa az olajprés kerekét. Bodrog hirtelen megfordul, és kiszalad a szá­ján: — Lehetne ezen változ­tatni ...! De mintha valaki azt kiál­totta volna: — No, gyerünk, mi lesz már.. A préskerék megcsikordul, és a gázolaj beleömlik a haj­lékony tengelybe. Néhánv miísodverc, és hatalmas nyo­mással feszíteni kezdi a fa­lát, S egyszer csak, mint a szódásüvegből a víz, sugár­ban spriccel belőle az olaj. Hoffmann odaszalad, és alá tol valami edényfélét. De ekkor már a másik két he­lyen is folyik a cső. Több edény nincs, az olaj lecsor­dul a földre. És ekkor már itt áll az igazgató is. Arcán táncol a reggeli fény, és nézi, nézi a kiömlő olajat. Egyet gondol a munkásokkal. Lát­ja, ahogy elgurult pénzzé válik a drága üzemanyag. Egy részét elnyeli az oda­szórt fűrészpor, de a többi ottmarad csillogva a kövön. Az igazgató arca ráncát nem simítja ki a nap. Mit lehetne itt tenni? — töpreng. Már éppen tovább lép lemondóan, amikor beleütközik Bodrog­ba. — Bodrog, Bodrog... Hm, négy hónap óta van itt — gondolja. Csendes, halk szavú ember: segédmunkás. Vajon mit gondolhat ő erről az olajról? — No, mit szól hozzá, Bod­rog? — így az igazgató. Majd hozzáteszi: — Mondja, mit lehetne csinálni, hogy ne folyjék el? — Mit? — kérdezi vissza Bodrog. — Hát kérem: bak. lábakra fel kell szerelni egy csővályút, abba belefektetni a hajlékony tengelyt, aztán ■■áengedni az olajat. Ami kifolyik, azt a vályú össze­gyűjti, s a végén szénen be­lecsurgatja egy vödörbe. VII. kongresszusának szelle­mében ismertette az irányvo­nalat a további munkához. — A szocializmus felépítéséhez minden segítséget meg kell adnunk nekünk, nőknek is — mondotta. — A nőmozgalom aktivistáihoz Kádár János elv­társ szavaival fordult; — Le­gyenek emberek a szó igazi ér­telmében, adjanak segítséget a gyermeknevelésben, az anyavé­delmi munkában, új, szocialis­ta társadalmunk felépítésének nehéz küzdelmeiben. Az előadó elismeréssel nyi­latkozott a marcali járás asz-' iszonyainak helytállásáról, a tsz-sZérvezésbén nyújtott segít­ségéről. A vendégeket ajándékkal lepték meg a járás küldöttei. A vendégek viszonzásul hazá­juk népművészetének jellegze­tes motívumaival díszített könyvet nyújtottak ái. A nagygyűlésen Beck Lajos- né sokgyermekes édesanya 1400 forint anyasági segélyben részesült. A gyűlés vendégei beszámol­tak a mongol nők társadalmi tevékenységéről, szerepükről az új élet építésében. A járás küldöttei tolmácsolták közsé­gük üzenetét, s ismertették ké­szülődésüket a nőmozgalom fennállásának 50. évfordulójá­ra. A Marcali Járási Pártbizott­ság nevében Petrekanits An­dor üdvözölte a népes nőgyű­lést. ? Az ünnepség után a vendé- i gek megtekintették a művelő- 5 dési házban rendezett szín­J* — Ennyi az egész? — kér­di az igazgató, és hitetlenség ül az arcán. — Ennyi — válaszol Bod­rog. — Ott van egy csomó épületelemből itt maradt vas­cső, jó lesz vályúnak. — Hoffmann rögtön fel is ajánl- í Pompás kézimunka-kiállítást. ja, hogy munkaidő után itt / marad, széthasít egy-két 2 ilyen csövet, és megoldották í a problémát. Az igazgató besiet a fő­mérnökhöz, és elmondja mindezt, de már utasítva a cselekvésre. A főmérnök azt kérdi: — Ennyi az egész? — Ennyi. Amikor az igazgató elment a műhelyből, Bodrog azt ' fl mezőgazdasági kcnyvlicrrplian 2009 községet keresnek íel a töldművesszevetkezeiek könyvterjesztői A Földművelésügyi Miniszté­rium, a Művelődésügyi Minisz­térium és a SZÖVOSZ szerve­zésében megkezdődött a mező­ouiaogan municaiar­sainak: No. az egy igazga- ^ zőgazdasági Könyv- és Folyó­mondta boldogan munkatár- i gazdasági könyvhónap A Mo­satnak.-— No. az egy igazga- ?.;;„—:—---­m egkérdezett bennünket . ._. „. ..... . . , , J irat Kiadó Vállalat és a Föld­? művesszövetkezeti Könyvter- ij jesztő Vállalat a TIT agrártu- ? dományi szakosztályával ji együttműködve több mint 200 l községben rendez mezőgazda- § sági könyvnapokat. A földmű­vesszövetkezetek könyvterjesz­tői 2000 községben keresik fel a J lakosságot. A termelőszövetke­zeti községekben a jövedelme­ző nagyüzemi gazdálkodás üzemszervezési kérdéseivel és a háztáji gazdálkodással fog­lalkozó könyveket árusítják nagyobb számban. (MTI) to is. Gyönyörű reggel van. A nap emelkedik, s a két óriás­kályha is lassan felmelegíti a műhelyt. Csíp a szél. Bod­rog fürgén tesz-vesz, aztán elindul, hogy betegye az aj­tót. Egy pillanatra megáll, visszanéz a csőre. Arca kipi­rult. Áz olaj még mindig spric­cel, ellepi a földet. De hol­naptól már ... Bodrog elmo­solyodik ... Aztán elindul, és meglódul a fagyos vasaitó. Hideg van. De néha nem érzi az ember, hogy deres a ki­lincs ... Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents