Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-12 / 36. szám
ONU Téti szellőztetés Amikor a hőmérő higany- szála a fagypont alá zsugorodik, az ember keresi, őrzi, félti a meleget. Valamikor még a házak ablakát is betapasztották, nehogy elszökjön. Azzal már nem törődtek* hogy a tapasztállal együtt az elhasznált, áporcdott, egészségtelen levegőt is berekesztették a lakásba. A szoba hőmérsékletét nem a levegő, hanem a falak és a bútorok melege őrzi. Hideg falú, át hűlt szobát nagyon nehéz bemelegíteni. De ha a falak és bútorok átmelegedtek, percek alatt felmelegítik a szellőztetéskor beáramló hideg levegőt. Télen, nagy hidegben, rövid ideig úgy szellőztessünk, hogy a helyiség egész levegője kicserélődhessék. A sarkig tárt ajtó és nyitott ablakokon át teremtett légjárat — kereszthuzat — 4—5. perc alatt tökéletesén kicseréli a szoba levegőjét anélkül, hogy a meleget tároló falakat és bútorokat lehűtené. Ez a helyes téli A KAKTUSZ A növényvilág egyik legér- dekeisebb csoportjába tartozik a kaktusz. Már külseje is lényegesen különbözik minden más növénytől. A növény felépítése a szárazságtűréshez idomult, és víztartalékra rendezkedett be. A legtöbb kaktusz eredeti hazája féCsivatagi vagy sivatagi fennsík, ahol a csapadék egész éven át roppant csekély, s a növények csupán az erősen lehűlő hajnalok dús harmatából {.képesek valamit tüskéikkel felfogni. Ez a magyarázata, hogy testük egész felépítése a párologtatás minimális csökkentésére szolgál. Ezért nincsenek levelei — melyek nagy párologtató felületet jelentenek —, sőt sok kaktusz gömb alakja révén teste felületét is a lehető legkisebbre csökkenti. A kaktuszok legnagyobb része réndkívül lassan nő, viszont xnégfé’elő kezeléssel igen hosszú élettartamú. Népszerűségüket egyaránt köszönhetik különleges formáiknak és csodálatos, bár rövidéletű virászel -! gaikaiak. Néhány kaktuszfaji i- . .. ....... , . ,, ta csák idős korában virágzik: loztetes b.ztosüja a legjobbanI -laKjuk is ^ j61 a tiszta levegőt és a kellemes i kifejlődött, nagyra nőtt állámelégét. ‘ pótban érvényesül. ILLIK - NEM ILLIK Találkozás és beszélgetés az utcán Az u.tcan gyakran találkozhatunk barátunkkal, feljebbvalónkkal, ismerősünkkel, mim határ sóinkkal stb. Ha ismerős sei találkozunk, és meg akarjuk szólítani, hógy néhány szót váltsunk vele, az a szabály, hogy férfi nőt, fiatalabb idősebbel, alárendelt feljebbvalót nem szólít meg, hanem for- ditva, hacsak nem valami jó és régi ismerősről van szó. Csak sörgős és elkerülhetetlen esetben — ha fontós magya rázatról vagy figyelmeztetésről van szó — térhetünk el ettől a szabálytól. A megszólító bocsánatot kér ilyenkor a zavarásért. Hó valakit -megszólítunk, az udvariasság megkívánja, hogy férfi a nő előtt, a fiatalabb át idősebb előtt és óz alárendelt a feljebbvalója előtt mindaddig kézében tartja a kalapját amíg el nem, válnak. Illő azonban, hogy az a személy, aki. iránt ilyen udvariasságot tanúsítanak, felszólítsa partnerét, hogy a kalapját tegye fel. Ez különösen vonatkozik a nőkre, ha idősebb férfiakkal beszélnek. Udvariatlanság beszélgetést kezdeni feltett kalappal. Nem illik megállítani valakit az utcán, ha látjuk, hogy siet az illető, va.gy pedig nem kívánja a beszélgetést. Ha minket dilit meg egy nő, idősebb férfi vágy a feljebbvalónk, ne adjuk jelét annak, hogy a beszélőé tést nem kívánjuk. Csak megokolt esetben, ha fontos dolog miatt sietünk, kérhetjük a beszélgetés megszakítását, s bocsánatot kérünk azzal, hogy a beszélgetést majd más helyen vagy más alkalomkor folytatjuk. Ha már valakit az utcán megállítunk, ne beszélgessünk sokáig, és ne az út közepén. Álljunk meg csendesebb helyen, ahol nem zavarnak minket, és ahol mi sem zavarjuk a járókelőket. Az utcán gratulálni csak nagyon jó ismerősnek lehet. Ha az utcán beszélgetni akarunk, jobb, ha nem állunk meg teljesen, hanem a beszélgetést úgy folytatjuk, hogy az egyik elkíséri a másikat az út kis részén, éspedig a fiatal az idősebbet, a férfi a nőt, az alárendelt a feljebbvalót. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy az illetőt egészen az útja céljáig ne, kísérjük. Ezt csak akkor tehetjük, ha erre felkértek minket. Ha egy férfi nővel megy az utcán, mindig a nő baloldalán megy. Ezt a szabályt csak akkor nem tartja meg, ha a nő biztonságáról lenne szó. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha idősebb férfit vagy feljebbvalót kisérünk. Biztonságosabb a keskeny járdákon a házakhoz közelebb fekvő ótdáL Ha két személy együtt megy az utcám., a megtisztelő hely a középen van, a sorrendben a második hely a jobboldalon és az utolsó a baloldalon. Ha a nő két férfi kíséretében van, akkor középen megy, az idősebb férfi vagy a feljebbvaló pedig a nő baloldalán. Ez a sorrend megváltozó ha egy férfi megy két nővel. Ha a szabályt pontosan meg akarjuk tartani, akkor a férfi mindig az idősebb nő oldalán megy, a fiatalabb nő helye pedig az idősebb nő jobboldalán van. Az apját kísérő lány vagy pedig az idősebb férfit kísérő fiatalabb lány mindig a bal oldalon jár. Ha valakit kísérünk, igyekezzün vele lépést tartani. Mindig ahhoz alkalmazkodunk, akinek a megtisztelő hely jár. Nem sérti az illemszabályokat, ha a nő és férfi karonfogva járnak. Természetesen ez a köztük lévő kapcsolattól függ. Nem alkalmas azonban karonfogva járni a nagyváros forgalmas utcáin még akkor sem., ha házastársakröl vagy jegyesekről van szó. Nem helyes, ha érzésünknek, haragunknak vagy nagyon jó kedvünknek nyilvánosan jelét adjuk. A jómodorú ember minden helyzetben uralkodik magán. Nagyon ross, benyomást tesz a veszekedő par, azonban a gyengédséget sem kell a nyilvánosság előtt kimutatni. A kezelésükre vonatkozó szabályok inkább tiltó jellegűek. Lakószobában ne a bútorok egyikére helyezzük a többi növénytől elkülönítve, hanem az ablak mellett levő állványra, mert a kaktusz zöme legtöbbször közvetlen napfényt kíván. A hideg téli napokon természetesen az állványt beljebb állítjuk. Attelel- tetésük idején a hőmérséklet 8—12 C fok hőmérsékletű legyen, de elegendő napfényt kapjanak. A kaktuszok öntözését a hőmérséklethez, a fényhez és az évszakhoz szabjuk. Hidegebb hónapokban csali igen ritka időközönként kell vizet juttatni számukra. Ha a szoba hőmérsékleté emelkedik, az öntözés is gyakrabban történjék. A kaktuszok kivételesen gyenge fagyot is átvészelnek egy ideig, ha testüket papírral letakarva némileg védjük. Ilyenkór egyáltalán nem szabad öntöznünk. Az öntözést egész évben úgy kell végeznünk, hogy inkább ritkábban, de bőségesen öntözzük. A következő öntözéssel megvárjuk a föld kiszáradását. A kaktuszok ültetéséhez középméretű cserép a legmegfelelőbb. Túl nagy cserép azért ném jó, mert a gyökérzet rendszerint kicsi és lassan fejlődik, így a túl sok föld köny- hyen mégsaványódik. A túl kicsi cserép viszont azért nem megfelelő, mert a gyökérzet elnyamórodik, s a növény nem virágzik megfelelően. A különösen nagyra fejlődő kaktuszoktól eltekintve megjegyezhetjük, hógy a cserép átmérőjének valamivel nagyobbnak kell lepnie, mint a növény átmérőjének, beleértve a tü&ké- zetet is. Tavaszi ruhák seregét, a -modellek sokfelesé- 1 get közük a most megjelent divatlapok. Átböngészve az új clivatlapokat megállapíthatjuk, hogy a kreációk megfelelnek a várakozásnak. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz az idei tavaszon és nyáron a divatszín, könnyű válaszolni, hiszen a Budapesten már megtartott bemutatókon látni lehetett az uralkodó színeket. A ta-vaszi és nyári ruháknál a világoszöld és sokféle árnyalata, a kék színek, a rózsaszín, valamint a kávébarna. fordul elő legtöbbször. A tavaszi kabátdivatról elmondható, hogy szinte valamennyi eddigi bemutatón a ruházati ipa/r tervezői engedték érvényesülni a természetes vonalakat. Érvényesül ez a tavaszi kabátoknál is, meri a szabás követi a test arányait. Ez azonban sehol sem jelend azt, hogy a tavaszi kabátok túlságosan is szorosak. Kényelmesek anélkül, hogy rontanák a természetes formát, alakulnak a test arányaihoz, de nem tapadnak. A fiatal leánykák az idei divatnak felette örvendezhetnek, mert a tervezők részükre szűk defekú, de haráng formájú bő szoknyákat terveatek. Természetes, hogy ez a díváit karcsú leánykáknál igen előnyösen hat. A kereskedelem rendelt is eleget ezekből a ruhácskákból. A gyártás javában fo-lyuk. Nyeles felmosó szivacs Nem tartozóik éppen a legszó- rakoztatóbb munkák közé a konyha vagy fürdőszoba felmosása. Szegény háziasszony ugyancsak tapogathatja a derekát egy-egy ilyen művelet után. Pedig ha egy kicsit körülnézne a háztartási cikkeket árusító üzletekben, könnyen rájöhetne, hogy ezen is lehet már segíteni. Vegyünk nyélre erősített felmosó szivacsot. Nem kell hajolgatni, nem kell belenyúlni a piszkos vödörbe, olyan kényelmesen lehet véle végezni a felmosást, mintha csak hosszú nyeld kéfeseprüvel törölgetnénk a padlót. KIS KAMASZOKNAK í. rajz. Kis kamaszok számára ajánlott kabát. Tweedből, hal- szálkás szövetből vagy lóden- ból egyaránt csinos. Övvel vagy anélkül viselhető. 2. rajz. Loden anyagból készült kabát, két soros ragián szabással. Tavaszra ballon anyagra Is nagyon jó fazon. Úti U&ztneüUa GYERMEKEKNEK DCalacsai Szarokéi iMpoihirmtii Mamii Lapot hi mjti. Sok kedves olvasónk régi kívánságát teljesítjük most azzal, hogy bemutatjuk az annyira kedvelt és egyszerű oltéstechnikájú kalocsai hímzést. Téli estéinken kellemes iclö-öltést ad az ilyen térítők, párnak. falvédők, oldal függönyök hímzése, és élénk, üde színeivel a tavasz hangulatát varázsolja lakásunkba. A minták színezése piros, kék; sárga, zöld. Mellékelten bemutatjuk a. használatos öltésmintákat. Főleg laposhímzéssel dolgozunk. A lapos- hímzésnek két fajtáját ismerjük: a közönséges laposhímzést és a hamis laposhímzést. A közönséges laposhímzésnél a leoltott szállal a motívum másik oldalán szúrjuk vissza hímzettünket, míg a hamis laposhímzésnél a leoltott szál mellett azonnal — kis távolságra — visszás zűrünk. Az utóbbi módszert főleg anyagtakarékossági szempontok miatt használjuk abban az esetben, ha kevés hímzofonallal rendelkezünk. A közönséges laposhímzés domborúbb hatása miatt szebb fénytörést mutat, különben alig különböztethető meg a hamis la poshimzéstől. A virágok szárait száröltéssel varrjuk kJ. A száröltésnél visszaszúrunk az előző öltés fé'lhosszáig; és így haladunk továbbra is. Térítőnk,szélét slingeléssel, illetve hurkolóöltéssel hímezzük ki. A burkolásnál arra kell ügyelnünk, hogy a szál a tű hegye alá kerüljön. A terítő vagy függöny szélének hur- kolása szebbé teszi munkánkat, éa óvja az anyag szélének foszlósától* MIT SÜSSÜNK? Szalagos fánk A fánk a legkényesebb kelt tészta, összeállítása, kelesztése és sütése nagy gyakorlatot kíván. Hozzávalók: 28—30 darabhoz: fél kg liszt, 2 dkg élesztő, 5 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 2 tojássárga, 1 pohárka rum, késhegynyi só, kb. fél liter tej, 1 liter ol^j vagy 1 kg zsír a sütéshez. A lisztet langyositsuk meg, a helyiség, ahol dolgozunk, egyenletes meleg, huzatmentes legyen. A takaró kendő, a gyúródeszka szintén meleg legyen. 3 dl langyos tejjel, az élesztővel, 1 kánál porcukorral, 3 kanál liszttel félsűrű kovászt készítünk. A porcukorral a tojássárgát elkavarjuk, az érett kovászhoz adjuk, jól elkeverve hozzáöntjük a langyos vajat, a lisztet és annyi langyos tejet, amennyiben a sót feloldottuk, hogy lágy, kalácstészta sűrűségű tésztát kapjunk, és fakanállal 20 percig verjük. A tetejét liszttel megszórjuk. Utána lisztezett deszkára kiborítjuk, kezünkkel ujjnyi vastagra szétnyomkodjuk, vizespohár nagyságú fánkszúróval kiszaggatjuk, és gyengén lisztezett deszkán letakarva még kb. fél órán át kelesztjük. Vigyázzunk azonban; hogy a tészta túl ne keljen, mert akkor nem lesz szalagos. A fánkot középforro bő zsírban* egyenletes tűzön sütjük. A zsír hőfokát próbafánk-darabbal próbáljuk ki. Ha túl forró a zsír, akkor hirtelen sül, és a belseje nyers marad, nincs ideje a növekedésre? nem lesz szalagos. A megkelt fánk felső részé kerüljön alul, egyszerre csak annyit süssünk, amennyi kényelmesen elfér, hogy hely legyen a növekedésre. A sütés kezdetén az edényt befedjük, majd'ha átfordítottuk, fedő nélkül sütjük tovább. Szűrőkanállal szedjük ki tiszta papirosra, még forrón vaníliáscukorral meghintjük. Melegen tálaljuk. A lehullott széleket összegyúrjuk, és újrakelesztve kiszaggatjuk, és utoljára sütjük. A nappali vagy éjjeli krémet ne kenjük vastagón arcunkra, mertj inkább ártunk, mint használunk- arcbőrünknek. Ha hideg van, kré-( mezés és púderezés nélkül ne menjünk el hazulról. Húsz éven aluliak; ne fessék az arcukat. Legalább^ húsz percig hagyjuk arcunkon krémet, utána töröljük le a feles-- leget. A nappali krémet apró pety- tyekben tegyük az arcra, így köny-1! nyebb egyenletesen szétkenni. Az; arc- és a száj rúzs szüie hasonlít-j! son az arc és a száj természetes} színéhez. A púdért egyenletesen, finoman simítsuk el arcunkon. Ha a kezünk duzzadt, vörös, formája nem a legszebb, ne hívjuk! fél ró a figyelmet gyűrűkkel ésjíj feltűnő színű körömlakkal. Hasz-'C náljunk színtelen lakkot, vagy mégt helyesebb, ha körömfényesítő pasz-| tával fényesítjük a körmöt. Vi-( gyázzunk a kezek tisztaságára. CitA z öntelt elefánt rommal vagy uborkalövel dörzsöl-, juk, ez fehérít és finomít. Hol volt, hol nem volt, valahol messze Afrikában, a nagy folyó partján élt egy hatalmas elefánt. Hatalmas volt és erős. A dzsungelben tanyázott naphosszat, és kerülte más elefántok társaságát. Bízott szörnyű erejében, és tudta, hogy ormányának egyetlen csapásával megölheti a támadót. — En vagyok a legerősebb! Nem félek senkitől! — jelentette ki egyszer. — Tartsatok tiszteletben, és kiáltsatok ki királyotokká! Az állatok beszélgettek, tanácskoztak. Hosszas vita után végre elhatározták, hogy pró- Öbára teszik. A majom az átlátok képviseletében szónokolt: — Üdvözlünk állatok legerősebbje! Királyunk leszel, ha bebizonyítod, hogy nem félsz senkitől. — Mit fecsegsz itt összevissza? — így az elefánt. — Még az embertől sem félek! — Ha bebizonyítod, hogy nem félsz az embertől sem, te vagy a király. Másnap éppen egy nagy levelű fa árnyékában hűsölt az elefánt, amikor nagy riadalom támadt a vadonban. — Ember közeledett, a vadon legnagyobb ellensége. Minden állat menekült, csak az elefánt gondolkodott egy pillanatig, de hatalmas testén végigfutott a félelem. MeneküljJ •S ezzel beszaladt az erdő fái közé. Az állatok mind azt kiabáltak utána: — Fut az elefánt, megijedt az embertől! Az elefánt megállt egy pillanatra, szimatolt, de nem érzett emberszagot, és nem hallott most, mint az állatok gúnyos kacaját. Csúnyán rászedték az elefántot. Ezután újra gyűlést hívtak össze a. vadon lakói, és az oroszlánt választották királyukká, aki nincs ugyan olyan erős, da nem öntelt és gőgös, mint as elefánt.
