Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-12 / 36. szám

Péntek, 1960. február 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP A %tihanyi dolgosó paraszt oki A kommunistáktól függ, u a kösös utat ^ kezdi a közös munkát Háromfa 4» elmúlt pav-két. hónaDban —. ha maid motor nyomja feli V Az elmúlt egy-két hónapban ugyancsak nagy volt a mozgo­lódás Zákányban. A helyi és vidéki szervezők látogatták a dolgozó parasztok házait, hogy jó szóval, szíves felvilágosítás­sal mutassák meg az egyedüli és igaz utat. A népnevelő mun­kának rövid idő alatt meglett az eredménye, és ma már büszkén vallhatja magáról a falu: Zákány szövetkezeti köz­ség. A megalakult termelőszövet­kezet Csokonai nevét vette fel. — Az én ötletem volt ez a név — mondja Bozsics Gyuri bácsi, a tsz egyik vezetőségi tagja. És mindjárt meg is in­dokolja: — Csokonai nemcsak Csurgón járt, hanem Zákány­ban is. Ki tudja, talán éppen itt születtek meg a halhatatlan költőnek ezek a sorai: ■ Hat csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt?« A termelőszövetkezet nem­rég tartotta alakuló közgyűlé­sét. Ezen választották meg a vezetőséget is. Elnökké egy­hangúlag Dolenecz Istvánt, a tanács v. b.-elnökét választot­ták, hisz erre a posztra széles látókörű, jó szervező, de főleg határozott, erélyes ember kell. Dolenecz elvtársban pedig megvannak e tulajdonságok. A szövetkezet mintegy 160 tag­ja jól választott. Jól meggon­dolták azt is, hogy ki legyen vezetőségi tag. Az új tsz mintegy 960 hol­don gazdálkodik. Nagy, de megvalósítható terveket dol­goztak ki. A tervben fontos helyet foglal el az állatte­nyésztés. 174 szarvasmarhájuk, 26 lovuk van. 10 előhasi üszőt, 70 marhát, 30 anyakocát és 100 sertést akarnak vásárolni. Az állatoknak hely is kell. A kö­zeli Perecseny-pusztán egy 85 férőhelyes, a községben meg egy 26 férőhelyes istálló áll 7'endelkezésűkre. Az épületek azonban egy kissé elhanyagol­tak, alapos felújításra szorul­nak. Ugyancsak javítani kell a 20 férőhelyes sertésfiaztatót is. Persze ezek az épületek kevés­nek bizonyulnak. Ezért új is­tállókat is akarnak építeni. Az állattartást megnehezítik a mély kutak. Fontos, megol­dásra váró feladat, hogy a ku­takat — legalább is egy-ket- tőt — gépesítsék. Ezért mond­ta Bozsics Pista bácsi: — Az a'hír járja, hogy nem nagyon akadnak állatgondo­zók. De mi lesz akkor — és egész rövid idő múlva így lesz —, ha majd motor nyomja fel<[ a vizet a 35 méteres kútból? Tudom előre, hogy sokan megi is fognak sértődni, ha nem azj állatok mellé osztjuk be őket.L Az évtizedek óta vajúdó le-[i geiőprobléma is megoldódikij most. Mintegy 150 hold gyen-j, gébb minőségű föld lesz a le-, gelő. A többi földön, 200 hotl-j dón kukoricát, 60 holdon búr-] gonyát, 200 holdon zabot tér-' melnek, ezenkívül silókukori-] cát is vetnek. ' Elhatározták azt is, hogy/ egv drávai szigeten fűztel epeti] létesítenek. Ez nem lesz köny-, nyű, hisz 160 ezer fűzvesszőt. kell dugványozni. A fűzvesszőt' részben feldolgozó üzemekbe, szállítják, részben pedig a1 helyben alakuló fonóműhely-] be, s ott jó mesterek keze alattjJ lő készülnek a kosarak, fonott; bútorok' és egyebek. A Csoko-i nai Termelőszövetkezet már] most gondol az öregekre. Eb-i ben a tervbe vett fonóműhely­»Minden kezdet nehéz« — tartja a közmondás, és így vé­lekednek a háromfai Űj Baráz­da Termelőszövetkezet vezetői és tagjai is. Persze könnyebb átjutni a nehezén, ha egyetér­tés, egyet akarás van az em­berekben, ha a kommunisták a maguk erejét nem kímélve segítik a munka megindulását. A háromfai pártszervezetnek most az a legfontosabb felada­ta, hogy sorait rendezze, és azonnal orvosolja az emberek panaszait, megszívlelje észre­vételeit, ugyanakkor türelme­sen megmagyarázza a felmerü- kételyek. szóbeszéd, sutto­gás alaptalanságát. A község­ben eddig is működött terme­lőszövetkezet. Csak maroknyi ember kezdte az »úttörő« mun­kát, alig voltak harmincán. ben sok öreg fogja majd meg-i[ Ezért is emlegetik őket »kis tsz« ngVen az Új Barázdát pe­dig »nagy tsz« néven tisztelik találni számítását. A zákánytelepi fűrésztelepet' is átvette a közös gazdaság. Bővíteni fogják, hogy nagyobb kapacitással működjék. A vezetőségnek van még egy dédelgetett terve, amit csak néha néha említenek] meg: Zetor vásárlása. Ezt az; óhajt rövidesen valóra vált ják, hisz egy univerzális trak-i tor sok kiadástól menti meg a, szövetkezetei, ezenkívül köny- nyen és gyorsan elszállítja a| dolgozókat a távoli munkahe­lyekre. I Van egy régi közmondás: »Ki a kicsit nem becsüli, az a] nagyot nem érdemli«. A Cső-] konai Tsz a »kicsit« is megbe-1 csüli. Például a fel nem hasz­nált vízmosásokat és völgye-] két gyorsan növő, de értékes; fákkal ültetik majd be. A járási és megyei vezetők' nem hagyják magukra a tsz-t. Szakembereket küldenek ki,i akik előadásokat tartanak. A] napokban dr. Lukács Tibor] csurgói járási ügyész ismer­tette a tsz-tagok jogait és kö­telességeit. Nagyon hasznosak ezek az előadások, hisz sok még a tisztázatlan kérdés, s a tagság hálás a szíves felvilágo-] sításért. az ember úton-útfélen. Nem is csoda, hisz több, mint 600 em­bert számlál a tsz-tagság. Sok olyan paraszt választotta most télen a szövetkezeti utat, aki először barátkozik a közös munka ízével. A kommunis­táktól is függ, hogy milyen lesz ez a megbarátkozás. Papp György né párt vezetőségi tag ezért hívta fel a kommunisták figyelmét a legutóbbi taggyű­lésen a következőkre: Minden­ki tartsa kötelességének a »kis tsz« tagjainak meggyőzé­sét, hogy ne keltsenek ellenté­tet, civakodást a »nagy tsz«- ben. Mi az oka annak, hogy Há­romfán ilyen problémával kell fúulrkőzniük a kommunisták­nak? A régi Üj Barázda Tsz tagjai arra számítottak, hogy har­mincán, legfeljebb ötvenen maradnak a szövetkezetben; amit eddig építettek, eddig be­fektettek, csak nekik hozza gyümölcsét, nem kell mások­kal is osztozniuk. »Ezt az évet megkoplaljuk, de a következő­ben már kikupálódunk« — vé­lekedtek. Arra, hogy a terme- lőszövetkézet taglétszámát emeljék, nemigen godoltak. S ha tervezték is. csak néhány emberrel akarták a létszámot növelni. Felfejlesztették az ál­latállományt, szorgalmasan dolgoztak, építkeztek — ma­guknak. A télen aztán megin­dult a háromfai parasztság vagyonukat átvették az »újak«, őket kisemmizték, ráadásul a munkaegységük értéke is alig több, mint 16 forint. S hogy ilyen kevés, annak a felfejlesz­tés az oka — mondták. — A kommunisták közül néhányan hosszú órákig vitatkoztak e né­zet képviselőivel, igyekeztek őket meggyőzni arról, milyen önző elképzelés volt az, hogy maguknak akarták kisajátítani a nagyüzemi gazdálkodást, a falu lakosságát szívesebben látták volna kívül, mint belül. Azonban csak akkor lesz a kommunisták szavának súlya, eredménye, ha először meggyő­zik azokat a párttagokat, akik maguk is ugyanezt a véleményt hangoztatják, s utána velük együtt magyarázzák meg a többieknek: csak saját maguk­nak okoznak kárt azzal, ha ellentétet szítanak a régi és az új tagság között. A falu szeme most a régi tsz tagjain van. Tőlük várja mindenki a jó munkát, a ta­pasztalatok átadását, hisz ők már végigpróbáltak mindent, maguk kárán tanulták meg a helyes utat. »Mennyivel köny- nyebb lesz most nekünk« — mondogatják az új tagok. S a régieknek valóban az lenne a feladatuk, kötelességük, hogy tapasztalatuk átadásával se­gítsék a megindulást. Ehelyett azonban véget nem érő vitá­kon bizonygatják, hogy nekik, amit lehet, fel kell osztani a régi tsz vagyonából, nem ad­hatnak mindent az új tsz-nek. A háromfai kommunisták­nak okosan, meggyőzően be kell bizonyítaniuk az emberek­nek, hogy nem lehet senkit sem megkülönböztetni a tsz- ben úgy, hogy ez új, az meg rém tag. Mindenki, aki az Űj Barázda Tsz-ben dolgozik, egyenjogú, különbség csak ott lehet, hogy egyeseknek sok, másoknak kevesebb a jártas­ságuk és tapasztalatuk a közös munkában. S ami a vagyon egy részének felosztását illeti — meg kell értetni a régi tsz maroknyi népével, hogy nem feloszlás, hanem számbeli erő­södés következett be, o terme­lőszövetkezeti tulajdonhoz senkinek sincs joga hozzányúl­ni. Az emberek között sok makacs akad, aki nem tudja elviselni, hogy ebben az évben nem 30 ember, hanem több mint 600 részesedik. Nem lesz könnyű a kommunisták dolga, mégis meg kell értetni a főfő han- goskodókkal, hogy az az alap, amit ők leraktak, az új tagok és a régiek összefogása, a szor­galmas és becsületes munka nemhogy annyit, amennyit a régi tsz tervezett, de még töb­bet is jövedelmezhet. Minden attól függ, mikor enged fel a régiek merevsége, mikor vet­kezik le előítéleteiket, mikor VáBiák sutba helytelen nézetei­ket. Ha a kommunisták meg­győző érvekkel, tényekkel áll­nak elő, nem maradhat el az eredmény. Háromfán minden lehetőség megvan arra, hogy jól dolgozzék a termelőszövet­kezet. Azonban, ha továbbra is mérgezi a levegőt a régi és új tagok ellentéte, nagyon nehéz kezdettel kell küszködnie mindenkinek. Ez nem érdeke egy embernek sem, ezért a személyi ellentéteket, előítéle­teket félre kell tenni, és közö­sen kell dolgozni a község fel­virágoztatásáért. Lajos Géza . _______„ a E zek tehát a zákányi Csoko-V tsz-be. Az Űj Barázda tagsága nai Tsz tervei. A dolgozók bi-' zakodva néznek a jövőbe, és tudják, hogy összefogva még] nagyobb eredményeket érhet-] nek el. szeretett volna külön marad ni. Ez azonban célszerűtlen lett volna. Ezért — nagyon he­lyesen — egy termelőszövetke­zetbe tömörült Háromfa népe. "n S ekkor ütötte fel fejét a rá- / gi tsz-tagok között az az önző, Szőnyi István? viszályt szító nézet, hogy az ő Hibázott-e Kecskés Lajos? Egy bírósági tárgyalás előtt IVAVWftlWVWArJWA WV.WWWWtfVWVWWWWtfWWWWWW av^AVVWUWUWVWWV4 Ezek a mai fiatalok Nyomdásztanuló és autósze- vagy más üdülőhelyeken senki­relő, varrónő és vasutas, össze­sen kilenc fiatal ül az asztal mellett, és arról beszélgetnek, milyen is tulajdonképpen a mai fiatalság, jogos-e az idő­sebbek gyakran elhangzó pa­nasza a viselkedéssel, öltözkö­déssel kapcsolatban. Nem ko- ravénes, komolykodó hangú ez a beszélgetés, tárgyilagos csu­pán, igaz érzéseket fejez ki. .Szeretjük a szépet.. / Divat. Ami mindenkit fog­lalkoztat. Mert ki nem vágyik arra, hogy öltözete kifogásta­lan legyen? — Ezért éri a legtöbb bírálat az ifjúságot. Azt mondják, nem ismer határt az öltözkö­désben. Két évvel ezelőtt még igen sokan tiltakoztak például a háromgombos zakó ellen. Ma pedig? Elismert ruhadarabbá vált. S ugye, jó néhány évii­nek sincs és nem is lehet kifo­gása ellene — mondja Szabó Ibolya, s ebben egyetértenek vele mindannyian. Mindannyian, akik szeretik a szépet, de nem az ízléstelent, tudják a határt, ahonnan az­tán nincs tovább. S jólesik hallani, ahogy Sza­bó Gizi kedvesen figyelmezteti László Ferit: — Mintás inghez sima nyakkendő illik... — S Feri zavartan válaszol, hogy tudja, de reggel nagyon sietett. Hosszabb idő óta ismerem már ezeket a fiatalokat, de még egyetlenegyszer sem lát­tam, hogy valaki feltűnően öl­tözködött vagy viselkedett vol­na közülük. Nem azért, mert nincs ruhájuk. Van. Csak ha vásárolnak valamit, mindig ügyelnek arra, hogy összhang­ban legyen a már meglévővel, s nem a rikító ruhával próbál- zede szintén divat volt, azok na-k kitűnni a többiek közül, viselték a legszívesebben, akik most tücsköt-bogarat kiáltanak rá — vág mindjárt a téma kö­zepébe László Feri. — Nem mondom, hogy nincs olyan fiatal, aki ízléstelenül öl­tözködik. Akad nem is egy. ízléstelennek tartom például, ha a város utcáin halásznad­rágban iárnak-kelnek a lányok. Lehet, hogy nekik tetszik, de sokak megbotránkoznak ezen — és jogosan. A Balatonon hanem szorgos munkával, okos, megfontolt szavakkal. — Szeretjük a jó tánczenét mindannyian — vélekedik Klug Rudolf —, de nekem játszhatnak bármilyen vad számot, nem feledkezem meg magamról, és így vagyunk itt valahányan. Szeretik a tánczenét, de nem húzzák el szájukat, ha a Tra­viátát kell meghallgatni vagy más komoly zenét. Az otthon hatása érződik szavukból. Az otthoné, amely féltőn ügyel lépéseikre, akár szakmunkások, akár vőlegé­nyek vagy menyasszonyok. Az anyai, apai jó tanácsot mindig megfogadják. Akik vizei prédikálnak... Vajon hogyan vélekedhet a gimnazista lány arról a tanár­nőjéről, aki szombaton még a. lófarok-frizura csúnyaságát ecsetelte, vasárnap pedig ő is olyat viselt? »Ne igyatok, mert ez káros« — mondja az üzemben az idős munkatárs, és közben munka után első útja az italboltba vezet. — Ilyen apróságok nagy nyomot hagynak a fiatalok lel­kében. Ezért kellene sok fel­nőttnek összeegyeztetni szavait a tetteivel — veti közbe Ró­zsa Gyuri. Majd a huligánokról esik szó. Egyöntetűen elítélik azo­kat a fiatalokat, akik megfe­ledkeznek magukról, de — s ami igen lényeges — nem tartják őket elveszett ember­nek. — Türelmes szóval, állandó gondoskodással megváltoztat­hatók. Nem szabad teljesen ki­zárni őket a közösségből, mert foki munkahely ügyeibe, visz- szatér Tamásiba, öt hónap múlva levelet kap, s ebben közli vele a Közúti Üzemi Vál­lalat, hogy 1270 forint kártérí­tésre kötelezik, mert a siófoki munkásszálláson időközben el­tűnt a szobákból 2 pokróc és 7 lepedő. Indok: midőn 24 órát helyettesített Siófokon, leltári- lag nem vette és nem ad+a át a munkahelyet. Kecskés előbb a vállalati, majd panasza el­utasítása után a Területi Egyeztető Bizottsághoz felleb­bezett, mert úgy érezte, igaz­ságtalanul kötelezték a kárté­rítésre. A TÁRGYALÓTEREMBEN gondterhelt csend van. \ vál­lalat képviselője, úgy Aszik, biztos a dolgában, mert türel­metlenül várja, hogy megkap­ja a szót, és bebizonyítsa: Kecskés bűnös, hibázott, tehát térítse meg a kárt Csikarral és a siófoki raktárossal együtt. Az Egyeztető Bizottság elnö­ke azonban- még megkérdezi Kecskéstől, kapott-e írásbeli utasítást arra, hogy munkahe­lyét leltár szerint vegye át, és biztosították-e, hogy Csikar tá- Vollétében valaki át is adja az ottlévő anyagot, munkaeszkö­zöket stb. — Nem! — hangzik a válasz. Nemmel felel Kecskés Lajos arra is: — Közölték-e vele 30 akkor végleg elvesztik lábuk/ napon belül, hogy kártérítéssel alól a talajt, és megindulnak? tartozik? > . a lejtőn. Nemcsak szidásra/ A vállalat képviselője kény­A MEGYEI TANÁCS mun­kaügyi osztályán együtt van a Területi Egyeztető Bizottság. Megkezdik a tárgyalást. Be­szólítják Kecskés Lajos mun­kavezetőt, a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat tamási kiren­deltsége egyik munkahelyének dolgozóját. A nagy darab, mar­káns arcú munkás előadja pa­naszát. .. ... 1958 decemberének egyik napján cseng a telefon Kecs­kés Lajos, munkahelyén. Fel« veszi a hallgatót: a vállalat igazgatója közli vele, hogy Siófokon megbetegedett Csikar Lajos munkavezető. Üljön gépkocsiba, és helyettesítse Csikart. Kecskés hétfőn késő este az igazgató kocsiján érke­zik a siófoki munkahelyre az­zal az utasítással, hogy onnan menjen tovább Siójutra, mert a szállást is meg kell csinálni. Kecskés az utasítás szerint fél órai ott-tartózkodás után eluta­zik Siófokról. Egy nap múlva azonban felgyógyul' Csikar, és elfoglalja állomáshelyét. Kecs­kés anélkül, hogy érdemben beleavatkozhatott volna a sió­van szükség. Meg kell nézni azokat az okokat is, melyek a baj előidézői lehetnek — ezi csendül ki szavukból. Példákat sorolnak fel. Olyan fiúról, aki az üzemben a leg­jobbak közé tartozik, de ha ki-; lép a kapun, és várja »társasá-1 ga«, nem lehet ráismerni;] olyanról, aki az üzemben ren-i desen végzi munkáját, a kollé-]_ gák nagyon jó véleménnyel? de mikor haza-'- megy, megváltozik, goromba! szüleivel, testvéreivel. De nem1 sok liyen esetet tudnak említe-1 ni. Inkább arról beszélnek, hogy] ! télén elismerni, hogy nem a törvényben előírtak szerint cselekedtek, amikor 30 nap helyett 5 hónap múlva értesí­tették a kárról Kecskést. Elis­meri azt is, hogy nem utasí­tották írásban, hogy leltárral vegye át a munkahelyet, vala­mint azt is, hogy nem terem­tették meg a leltári átvétel fi­zikai és jogi feltételeit. ___. - * Az Egyeztető Bizottság tag­J ?lk°I haz/l ">: íai kérdeznek. A vállalat kép- ' viselője újra és újra meghátrál, elismer, de csak pár pillanatig, aztán ismét támad, hadakozik. Majd előhúz egy jegyzőkönyv­félét, és odateszi a bizottság kik voltak a Hanságban és-] asztalára azzal, hogy itíököz­Balatonöszödön; kik mentek havat lapátolni, amikor szük­ség volt rá. És egymás után] mondják a neveket, nem is egyet, kettőt, hanem tízet, szá-1 zat is felsorolnának, mert is-! merik őket, mert barátaik és1 munkatársaik. Javasolják,' hogy ha valaki az ifjúságról! beszél, és kimondja a sokat] hangoztatott »ezek a mai fia-] talok«-at, ne csak arra a né­hány rossz példára gondoljon,! hanem rájuk is. Mert ezek az igazi mai fiata­lok. Polesz ben rendőrségi nyomozást is folytattak ebben az ügyben is­meretlen tettes ellen. A rend­őrség azonban nem találta meg a bűnöst, tehát abbahagy­ta a nyomozást azzal, hogy az ügyet intézzék el fegyelmi úton a vállalatnál. És mit tett a vállalat. Két­ségtelenül nehéz helyzetbe ke­rült, vagy legalábbis abba kel­lett volna kerülnie, ha nem próbálja különös módon, igen röviden és velősen elintézni az ügyet. A Közúti Üzemi Válla­lat ugyanis rövid úton kötelez­te Csikart, a raktárost, és a !; szinte vendégségben Siófokon Györgyi járt Kecskést, hogy fizessék | meg a kárt. Ehhez nem kellett különösebben gondolkozni, töprengeni, nyomozgatni, egy határozattal elintézhették. Ha az ember valami leltári kellék volna, akkor ez az ügy most valószínűleg nem is állna itt a Területi Egyeztető Bizottság előtt. CSAKHOGY KECSKÉSNEK van igazságérzete, és tudja, hogy meg is keresheti igazát. Elmondta, hogy miért kere­si, és nyugodtan várja az íté­letet. Alighanem a Közúti Üze­mi Vállalat képviselőjének sem kellene késhegyre menően harcolni, ha — mielőtt a kár­térítési határozat megszületik —, leülnek a vállalatnál, és megtanácskozzák a következőt: ha nem Kecskés mellett szólna is az a bizonyos 30 napos ha­táridő, ha biztosították volna is a leltár szerinti munkahely-át­vételt, akkor sem lehet felelős­ségre vonni az egy napig ott­tartózkodott Kecskést azért, mert a munkásszálláson akadt egy becstelen, aki lopott. Azt ugyanis mindenkinek tudnia kell, hogy a szálláson személy­re szólóan, tehát leltári tárgy­ként adják ki a pokrócot és a lepedőt. Ezért mindenki maga felel. Talán a munkásszálláson jobban meg tudnák mondani, ki volt a tolvaj. Ha nem a munkások, akkor a kapus,- a szállásgondnok, a bizalmi vagy más valaki, aki a kulcsért fe­lelős, tudna erről bővebbet. De hát — ha mint a rendőrségi nyomozás bebizonyította — nem tudták megmondani, ki a tettes, vajon akkor el lehet fo­gadni azt, amivel a vállalat képviselője érvel: ha nincs is­mert tettes, felelősségre kell vonni a munkavezetőket? A TERÜLETI EGYEZTETŐ EIZOTTSÁG tanácskozik. Az­tán feláll az elnök, és kihirdeti az ítéletet: Igazat ad a pana­szosnak, elutasítja a vállalat követelését, és felszólítja: fi­zesse vissza Kecskésnek a le­vont 1270 forintot. Arra a köz­lésre, hogy e határozat ellen a járásbíróságon lehet fellebbez­ni, a vállalat képviselője érthe­tetlenül tovább kardoskodik, és kijelenti: bepörlik a panaszost. Tehát következik a bírósági tárgyalás, az újabb hercehurca. Hogy miért pörlik be, azt talán nem is látják világosan. Egye­lőre bepörlik, mert nincs más kártérítési kiút. A vállalat képviselője az íté­lethirdetés után csendben oda­szól az elnöknek: — Kérem, töröljék az ítéletből azt a mon­datot, hogy a vállalat fizesse vissza az 1270 forintot, ugyanis azt még nem vonta le. ... Szilárd meggyőződésünk, hogy ezután se fogja ... Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents