Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-09 / 33. szám
Kedd, 1960. február 9. SOMOGYI NÉPLAP Kg'»' téli hétköznap lagj'bajomban flz emberek nevelése a Segfontosabb if 99 5 SÖTÉTBE BURKOLÓDZIK ji a lakócsai táj. Itt-ott világolA felszántott földek gö- | Ha azt akarjuk, hogy megle- [apám idős ember, mégis tanul,? nak csak a lámpák. A Március rongyéi világosbarnán,! gyen mindenünk, dolgozni uz* -1-1-----z_ — ±.. 5i... m__________________________ s zinte kővé dermedve sorakoznak egymás mellett. Árok-e, paitak-e — nem tudni —, ami itt-ott előbukkan, de így fehérre fagyva úgy tűnik, mintha egy csintalan kergetőző lány elvesztette volna fehér szalagját. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, de kár, hogy nincs hó, milyen szépeket lehetne írni a hósapkás, -jégcsapos házakról, melyekben a tűz köré húzódva töltik napjaikat a falu lakói. De ahogy jött, úgy el is ment ez a gondolat, mert Nagybajom fagyszítta, poros utcáin kocsik jönnek, mennek, traktor dohog, sürögnak-forognak a jól felöltözött emberek, mindenki végzi tennivalóját... * * * E gymás után lépnek be a tanács-házára az emberek. Kettesével, hármasával jönnek, beszélgetnek, de amikor belépnek az ajtón, megszűnik a társalgás, csendben várják, hogy sorra kerüljenek. Szobányi Jánosné adóügyi előadó asztalánál állnak meg mindnyájan, itt történik az adóbevallás. Szobonyiné halkan kérdez, Horváth Józsefné felel, s az adólapra felkerülnek a személyi adatok: Sás Jánósné, Horváth János... ' Károly János csoportvezető kell most is..; * * * ___]WT ióta megalakult a ■ ‘■szövetkezet, elég sok este vagyok egyedül — mondja Horváth M. Istvánná. Férje magtáros és vezetőségi tag a Zöldmezőben. S ha olvasásra panaszosnak hangzik is ez a mondat, ne gondolja senki, hogy panaszosan is mondták. Nem! Horváthné tudja, hogy a kezdéskor sokat kell tanakodni, sok vitára, beszélgetésre van szükség, hogy kialakuljon a helyes, jó irány. S inkább büszke is egy kicsit, hogy férjébe — mint jó gazdába— ennyi bizalmat helyeztek. Meg aztán nincs is olyan egyedül. Ott van a kis Pityu — aki két és fél éves lévén, nagy előszeretettel csak »Piti«-nek nevezi magát. Vele aztán igazán jól lehet szórakozni. Egy kicsit türelmetlen most a látogatóval szemben, s halkan mondogatja édesanyjának: »Mesélj! Ne bántsd a fát — azt meséld el.« A z általános isko-la parkjának öreg fenyői alatt mobdja: — Már eddig az új egyetlen sáros hó-bucka árulkohát akkor én ne tudnék? így lettek kitűnők mindket-I ten, önérzetből, becsületből. S a nagyobbak, a kiszisták?? — Munkánkkal igyekszünk? megköszönni szép kultúrhá-S zunkat — mondja TiboV, László KISZ-titkár. — Amióta? klubtermünk van, még jobban? fellendült a munka. Ij Színdarabokat tanulnak,? előadásokat szerveznek, a lá-S nyak horgolnak, hogy mire? megérkezik az ígért buti klubjukba, készen legyenek a' -térítők. így teremtenek barátságos otthont maguknak. * * * T-T asad a fa, Kovács Józsii I bácsi tüzelőt készít az< 15. Tsz ablakaiból széles fény- pászták nyúlnak a hófoltokkal tarkított földre. Sokan vannak odabenn borospoharakat szorongatva a kezükben. Előlegosztás volt, s az emberek most isszák az áldomást. Kovács Dezső párttitkár is itt található, épp Fucskár Pál v. b.-elnökkel beszélget. A pártszervezet munkájáról vitatkoznak, meg az este összeülő tsz-vezetőségi ülésről cserélik ki véleményüket. Kálecz József elvtárs, a Barcsi Járási Pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetőhelyettese azzal indított útba bennünket, hogy a lakócsai pártszervezet a legjobbak közé tartozik, a kommunisták segítik a tsz munkáját, jó a kapcsolatuk a pártomkívüliek- kel. Erről kezdünk beszélgetni a pártvezetőség három tagjával. Kovács Dezsővel, Fucskár Pállal és Fuosikár Károllyal. Szék hiányában tuskóra, felfordított vederre és gabonás zsákra évben 100 ezer forint adót fizettek be azok közül is, akiknek tavalyról nem volt hátralékuk. Nincs szükség noszogatásra, hiszen mindnjüsjan tudják, hogy olyan mértékben kapnak állami támogatást községük fejlesztéséhez, amilyen mértékben fizetik az adót. Nagyon szépen halad az adóbevallás is.-— A tel jelenti nekünk a fő szezont — mondja Hermann Ferencné, a nőtanács elnöke. Valóban így van. Munkáskezet most nem igen kér a határ, van ideje az asszonyoknak mással foglalatoskodni. Hamarosan megkezdődik a csipkeverő tanfolyam, ez farija most lázban a falu lányait, • asszonyait. Érthető, hiszen itt? ez a fajta kézimunka eddig? ismeretlen volt. Tavaly dik arról, hogy itt is nagy hó há-rat vett, lehetett. Félév után ... Ilyenkor íellélegzik a diák, egy kicsit úgy érzi: »No, végre ebből a tanévből is kifelé indulunk.« Ebben az iskolában elégedettek a tanárok, hiszen az átlag jobb, mint tavaly: 3,3. — Keményebben kezdtél tanulni? — kérdem M erezel Dénes nyolcadikos diákot, aki tavaly még csak négyes bizonyítványt vitt haza, de az idén már kitűnő lett. asszonyoknak. — Hej, az én életemről re-! gényt lehetne írni — mondja,! amint belép a konyhába. — Sokat csatangoltam, csavarogtam, nem volt énnekem egy darabka földem sem, se tető a fejem felett, amit magamé-? nak mondhattam volna. A sző-? vetkezetbem találtam nyugal->J mat..; Ji «. .. , ,.... , ,. . - ? öt hibridüzemben befejezőt evvel ezelőtt lett sertes-S ték a múlt évben termett wb_ gondozó a Győzelemben. Azóta? ridkukorica-vetőmagvak kistafírozta a Iá-? rítását, osztályozását és nyát, ugyanis hamarosan itt az ülünk. Persze ez senkit se gátol a társalgásban. — Most jöttem haza a balatonőszödi partiskolárói, a brigádvezetők pedig nemrégen Bogláron voltak — mondja a párttitkár. — Az emberek lép- ten-nyomon megállítottak, s alaposan kikérdeztek arról, mit tanultunk, a hallottakat hogyan lehet majd az itteni munkában felhasználni. Ugyanígy kifaggatták a brigádvezetőket is. A lakócsaiak egyre jobban érzik és értik, hogy tőlük függ- szebb lesz-e az életük, többet és jobbat nyújt-e nékik a nagyüzemi gazdálkodás, mint a kisparcella. Eleinte csak kényszeredetten olvasgatták a termelőszövetkezetekről szóié cikkeket, ismertetéseket, rendeleteket. Ma — egy évvel a szövetkezés után — nagyot változott az emberek érdeklődése. Fucskár Károly a postás szemével nézi az embereket, ő így látja, így tapasztalja: — Amikor megjelent a Termelőszövetkezeti Tanácsadó első része, alig érdeklődtek Megkezdték a hibridkukorica-vetőmagvak elosztását — Szégyelltem magam édesapám előtt — mondja —, ő motorszerelő, én is az akarok lenni, ezért többet tanultam. — így voltam én is — mondja bátran Kiss Jóska. — Édesesküvő. Kovács néni nincs isi itthon, már hívja a vendége-! két. Erzsi, a menyasszony el-J pirul, mikor róla van szó, ujjaij gyorsan fűzik a szálat; ennek? a térítőnek el kell készülnie aj nagy napig! Mert nem akármi-! lyen lagzi lesz az! Legalább! 160 vendéget várnak. Az alap! már megvan, szépen híznak a! háztáji állatok, no meg Ko-J vács bácsi 17 200 forintot kapo+tj a közösből. Öröm és megelége-? dettség lakozik ebben a Rózsa; utcai házban. » m Vörös Márta, sza- fémzárolásét. A többi hibridüzemben is befejeződött már a szárítás, és egy-két héten belül végeznek az osztályozással is. A terményforgalmi vállalattól kapott igények alapján a múlt héten megkezdték a hibridkukorica-vetőmagvak elosztását. A termelőszövetkezetek, illetve a földművesszövetkezetek közvetlenül a hibridüzemektől kapják meg a szükséges készletet. (MTI) Az állami gazdaságok már februárban megkezdik a gabonavetések fejtrágyázását Az állami gazdaságok a hosszú őszi szárazság ellenére több mint 2400 holddal túlteljesítették búzavetési tervüket. Az elmúlt év végi enyhe időjárás hatására a kései vetések is megerősödtek. A jelenlegi fagyok azonban nem tesznek jót a vetéseknek, így az állami gazdaságok felkészültek, hogy a szokottnál is gondosabban ápolják a gabonaféléket. A fej trágyázás végleges rendjét tavasszal állapítják meg, egyes helyeken azonban — ahol ez szükségesnek mutatkozik —, már most nagy adagú műtrágyázást alkalmaznak, és februárban körülbelül egy mázsa nitrogéntrágyát szórnak ki egy-egy holdra. (MTI) hor-;! A MATO GROSSO INDIÁNJAINÁL góllak. kötöttek, szabó-varró! tanfolyamod rendeztek, s köz-? ben felolvasásokat tartottak.? Kevés embernek adatik meg, vást kapott a dél-amerikai in- dománynak. Mindössze 1907- Mivel a csipkeverés megtanu-? hogy aránylag fiatal életkor- áiánok életének tanulmányo- ben fedezték fel őket, azóta dása sok magyarázást kíván,i^an végigélje az ifjúkori ál- zására. A magyar tudós en- egy-egy másik csoportjukat felolvasásra nem kerülhet sor- mok megvalósult kalandjait, nek előtte már hosszabb idő csak két expedíció tanulmá- b. tanfolyam alatt. Ezt külön Amegjárja az expedíciók vészé- óta foglalkozott a kutatás cél- nyozta: 1939-ben egy francia, féle előadások megrendezésé-? delemmel és szépséggel tarkí- javai. .4 Néprajzi Múzeum 1947-ben pedig egy kanadai eível Dótoliák Azt hallanak5íoíí útját. Boglár Lajos, a fia- amerikai gyűjteményének ke- nográfus. mindio' az előadói doboséról budapesti néprajztudós azok zelőjeként több tudományos Összeállították az expedíciós . ö o n L'oisűooI- t.fl.vt.nT'.i.lf óvtál,'orr ne r ie írt (l)' ami legjobban érdekli, foglal-Jközé a kevesek közé tartozik, értekezést is írt e tárgyban, felszerelést. Ennek mindenre hogy vasút nem vezet oda. A legközelebbi vasútállomás 900 kilométerre esik tőle! így hát a Sao Paolo—Cuiabá közti 1500 kilométeres kerülő úton részben Mindaz, ami eddig hanta. Aztán elolvasta egy ember. kettő, tovább adta a szomszédoknak, azok is végigböngészték. Rájöttek, hogy saját érdekükben tisztában kell lenniük ezekkel a dolgokkal. A végén minden példány elfogyott. Aztán megjelent a második rész. Ezt már nem kellett ajánlgatni senkinek, úgy elkapkodták, mint a cukrot, még kevésnek is bizonyult. Vagy itt van a Jövendő. Már nemcsak a képeket nézegetik benne az emberek, mint azelőtt, hanem a szövetkezetről szóló cikkeket keresik meg. Kovács elvtárs nevetve jegyzi meg: — Lassan többet tudnak már, mint mi. Mosolyogva bólogatnak a többiek is. VALAHOL ITT LEHETNE a kommunisták munkájának eredményét lemérni. Az emberek bíznak és bizakodnak. Nem egyszerre s nem magától következett ez be. Sok beszélgetés, vita, éjfélekbe nyúló magyarázás, tapasztalat hozta meg az eredményt. Az emberek bíznak a kommunistákban, egyetértenek velük, s közelednek hozzájuk. Amióta összeszövetkeztek a lakócsaiak, 12 taggal gyarapodott a párt- szervezet, a következő taggyűlésen pedig 7 tagfelvételi kérelem sorsáról döntenek. A kommunisták elsőrendű kötelességüknek tartották, hogy elősegítsék a termelőszövetkezet megerősödését. Bár nem úgy zárta a tsz az évet, ahogy szerették volna, mégis eredménynek könyvelhető el, hogy nincs adósságuk, nem volt mérleghiány, és saját erőből istállókat építettek. — A tsz a felét osztotta a tervezettnek — mondja Fucskár Pál —, s ennek nagyon sok oka van. Egyrészt baj volt kezdetben a vezetéssel. — Igen — veszi át a szót Kovács elvtárs —. az első elnökünk nem volt barátja a gépi munkának, s bizony ez a maradiság visszavetett bennünket. — Egyébként kitűnő gazda, nagyon szorgalmas, jó munkás* csak nem vezetésre termett — 'egészíti ki Fucskár Károly. A kommunisták idejében felhívták a felettes szervek figyelmét arra, hogy bajok vannak a vezetéssel. Támogatták a ■■ tsz-tagoknak azt a kívánságát, J hogy olyan ember kerüljön a |< Március 15. Tsz élére, aki ké- •[ pes nagyüzemi módon gazdálkodni. í 900? Ú A nyáron a környező baranyai falvakban még egyénileg dolgozott a parasztság. A lakó- ,. , - , í csaiak ide járogattak részes- i aratásra. A kommunistáknak repülőgépen tette mcgi slkerült megmagyarázniuk az z ami eddig történti emberek egy részének, hogy ]jakik mindezeket már maguké- Mivel a múzeum dél-amerikai ki kellett terjedni: filmfelveda, van iljd a nmei, « ™ “"Vmk mondhatják. A rokonszen- indián anyaga meglehetősen vőgépet, fényképezőgépet, mag- na auanooan »telto hazaiJweSi magas fiatalember a kö- szegényes volt, időszerűnek netofont kellett vinni a köz- ezeteneK a rendezvenyek-Jérkezett haza hosz- látszott felhasználni a dél- vetlen gyűjtési célokra. Azon- nek' ? szas brazíliai expedíciós útja- amerikai meghívásokat, és él- kívül a legapróbb cseretár* * * írói, melyet az indián törzsek ni az állami támogatással. gyakról sem feledkezhettek A tsz-iroda Vásártór? tanulmányozásának szentelt, A magyar tudós 1958 végén meg: kések, ollók, balták, ..a vele, a legkönnyebb volt az egész utazás során. Ha nem a tudós elszántsága• £ saját magukat károsítják meg, Í ‘ ha nem a közösben dolgoznak. _ Teljesen mégsem ,< megszüntetni a Vásártér utcába költözött« sikerült »vándorlásit. InembtrMn, ■„« *53 mar ezek után vissza is for^ községgé alakultak. Az idén dúl Pedig az ut neheze meg\ máf nem hatra volt. Úgy látszott, hogy Cuiabában reked. .. máshova járnak dolgozni a nus omet^ lakócsaiak. Meg aztán itt van iés egyben a budapesti Népraj- indult el expedíciós útjára, gyöngyök, különféle csecsebe . . Múzeum dél-amerikai gyúj- Felszerelését a helyszínen, Dél- esek szolgáltatják majd a he- napig vesztegelt a városkában,y az eió>leeosztá.s olvasom a bezárt ajtón. Az em-1 temé éí hwatott gazdagítani. Amerikában szándékozott ősz- gyek közt a »valutát«. A cse- mire sikerült egy olyan teher-S . , “ . “*• .............. “ ■ ' " rét csak ezekkel a holmikkal autót szereznie, amely az ő\ Télét Srtük lehet az indiánoknál elképzel- útvonalára készülődött: a 720 ■- aegyseg'leiet K1Ilzet)UK* ni. A felszerelést személyi biz- kilométerre fekvő Utiariii ne-, \Sao. V&oléify ilyen- felírásokat, no de men-!j # jünk, keressük meg őket, va-j ^2 J, Udiildtőt jón mit csinál Nagybajom fia-.!; tail szövetkezeti hajtása, a Zöldmező? Az épület, ahová költöztek,? Azoknak a magyar utazók- még nincs tatarozva, az ajtóinak 0 nyomába lépett Boglár előtt egy halom homok —egy-í Lajos, akik néprajzi kutatásaik- szóvsl minden jel arra mutat,? kai az egész világ előtt ismert- egészen új lakói lehetnek aifé tették nevüket. A magyarhoni levők ennek az épületnek.?ország’! egyetemes néprajz kü- — Így is van — mondja azhlönhen is hosszú múltra te- einök, Tóth Márton Sándor, f kint vissza: kezdetei már a 18. aki éppen határszemlére kétszázadban jelentkeznek. Misz- vo\t Sao 'paöíóban ugyanis — szeállítani. Egytagú expedíciójának legfőbb kelléke a szakmai felkészültség és az elszántság volt. Hosszan tartó utazás után érkezett meg Sao Paolóba, Brazíliába, útjának első állomására. felkészülés, a ttatyty útba. A végcél azonban még távol mondja Ko- a ledolgozott tonságot szolgáló eszközök égé- vű gumitelepre. Ha faggatta a szítették ki: a fegyver, a füg- teherautó-tulajdonosokat, hogy\ mialatt a helybeli Néprajzi Múzeumban dolgozott — koszul .— Tegnap költöztünk ide,? szionáriusok küldtek anyagot úgy örököltük az épületet a z\ Brazília, Peru és Bolívia inerdészettől. jdián törzseiről. A 19. századoan -ölt.cl:, vele hogy az Indiánvé? a kis országból a szélrózsa delmi szolgálat nem járul hoz- eljutottak a zd, hogy a választott indián kutatók. Magyar László Dél- nyugat-Afrika néger törzseinek életét és szokásait tanul- tehá.t azon mányozta, gőágy, a szúnyogháló és a gyógyszerek. Ez utóbbiaknak nagy szerepük volt az expedíció sikerének biztosításában, mert azon a területen, ahová Boglár Lajos készült, gyilkos időjárás uralkodott. A Mato Grossón éppen a száraz, esőt- len évszak fogadta, 42 fokos meleggel, különféle rovarok légióival. Az elnök halkan, egy kicsit?“ ™ orszaSOol a szélrózsa ’ 0 j minden rranyaba eliutottak a elégedetten beszél, sorolja a/ ~ megalakulás óta végzett serény munkájukat. — A 60 hold mélyszántást és a 200 hold trágyázást még a! hó leesése előtt elvégeztük. Sőt, amikor fehér volt minden, szánkóval hordtuk a trágyát. De nem ám csak egy-két ember! A Zöldmező tagságának legalább 70 százaléka részt vett ebben a munkában!... S amit látni az utcán, a tanácsházán, mindenfele, azt most szóban hallom: — Nines’ ám itt télen sem lustálkodás! leány.: a szavannák viíáya Xantus János < Észak-Amerikában és Mexikóban, majd később Kelet-Ázsiában és Indonéziában kutatott. [Lehetne még toveibb folytatni .a felsorolást. de elég, ha csak [a legnagyobbakat említjük ,meg: az óceániai szigetvilág és 'Ausztrália népeinek életét ta- ! nulmányozó Bíró Lajost és a 1finn-ugor emlékeket kereső !Reguly Antalt. Boglár Lajos több tudómé Megvolt tehát minden kellék, indulhatott az expedíció. A fiatal tudósnak eszébe jucörzs, a karazsa indiánok életét tanulmányozza. Ott állott a földön, ahová egész életében készült, és nem engedik be. Múzeumbeli barátai, tudóstársai ekkor azt tanácsolták neki, hogy induljon el a nam- bikuara indián törzs tanulmányozására. Ezeknek az indiánoknak az élete hasonlít a ka- razsákéhoz, és ugyanakkor sorban a nyugat-brazíliai Mato nem állnak az Indiánvédelmi Grosso állam fővárosába, Cuia- Szolgálat felügyelete alatt. bába kell eljutnia valamikép- A nambikuara indiánok éle- pen. Igaz, hogy »fővárosinak te, szokásaik egyébként is fel- hívják ezt a 60 000 lakost számmikor indulnak már, azt t’íí-( laszolták a türelmetlen kérde zösködésre: »Ráér még, a Mato Grossón nincs határidő...-« Végre elindultak egy gumi- ültetvénycs teherautóján. Falta a kilométereket a kocsi, ő< pedig ismerkedett a környezet-' tel, a világgal, ahová készült. Az utakon nyugodtan feküdtek a vadállatok, az amerikai struccok és az őzek; oly ritkán jár arra ember, hogy nem zavartatták csendes pihenésü-' két... Két folyón csak tutajjal tud-]I tak A legnagyobb dologidőben, májustól augusztus végéig teljesen kifizetjük a munkaegység értékét. Ezzel jobb munkára szeretnénk serkenteni az embereket. A fiatalok se mennek el máshová dolgozni, ha látják, hogy minden hónapban rendes fizetést kapnak. Ettől a módszertől csak javulást várunk. Amikor a kapálatlan kukorica, a levágatlan zab szóba került a tsz-ben, az emberek nem az elnököt, a vezetőséget okolták, hanem saját magukat Rámutattak arra, aki máshová ment dolgozni, s szemébe mondták: »Te is hibás vagy«. A lakócsaiak — igaz, saját káruc kon — rádöbbentek, hogy a átkelni: a festői szépségűJ kommunisták jót akarnak. »Az Rio Sacren és a Rio Papa-? idén másképpen dolgozunk gaion, amelynek partjain itt-í ma-íd« hajtogatják, s ebben ott leltűntek már a kerekí a ,b'zakodas érződik, hogy otr leitunteK mar a herei;? slkerul a tervezett 42 forintot tott, hogy Hanzelka és Zik- kunyhók, és az emberek, akik-\ elérni. mund, a két cseh világutazó nej. látásáért nem sajnált sem-í — NEKÜNK Kommiimi«. kényelmesen, Tátra kocsival .... ,, , . v, . uhmuiv 1» ’ - mifele faradságot. Elfelejtett^ TARNAK az lesz a íeladatunk, hogy az emberek neveiéig sével foglalkozzunk szívósan, Tátra kocsival szelte át a brazil szavannákat. Neki pedig... Nos, neki első- mindent, csak azt látta, hogy^ sikerült a terv. Megérkezett az . ? lankadatlanul, kitartóan. Enélindianok ko-, vm d J kül nem érhetünk el ered- ji ményt a tsz-ben — mondta nyos intézménytől is meghí- táratlan területe a négrajz-lu- láló városkát, de jellemző rá, — Folytatjuk Fucskár elvtárs. K. E.? Lajos Géza
