Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

Vasárnap, 1960. február 1. 3 SOMOGVI NÉPLAP Somogyaracs a közös út elején — Higgye el, nem olyan könnyen alakul át szocialista emberré sem az elnök, sem a tagság. Nehéz dolog az: nagy­üzemi módon gazdálkodni... Hát még irányítani gyakor­lat, mezőgazdász, és könyvelő nélkül — teszem hozzá gondo­latban Nemes Sándor somogy- aracsi tsz-elnök szavaihoz. De melyik az a milliomos szövet­kezet, amelynek ne kellett volna az elején kezdeni? Me­lyik csöppent csak úgy bele a jólétbe, rendezett viszonyok Bizalom lé. Ahol ilyen emberek segítik es vigyázzák a szövetkezetei,i szabad ott kishitűnek lenni? 1 Egészen új, novemberben< alakult az 1180 holdas Béke.', De már. Jelenleg a fakitermelést] végzik. A könyveid és a mező gazdász személye felől a na pókban döntenek. Az utóbbi valószínűleg Rackó Lajos lesz1 a Somogytarnócai Állami Gaz-, dóságból. ' Sokan vagyunk a szobában,£ a és barátság árad fe í A BEDEGKÉRI ŰJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET­BEN bajok vannak. Távozni készül a mezőgazdász — aki egyben elnökhelyettes is —, le­mondott a főkönyvelő, az ál- icemberben mégis szántották? lattenyésztési origádvezető, és ír 7„70„7„„ „ tnw+„rm07áot>i h?sonlo szándéka van az el­nöknek. i A Tabi Járási Párt-Végre­hajtó Bizottság pénteki ülésén hangzottak el ezek a szavak. Megszületett a határozat: sür­gősen meg kell vizsgálni és el kell rendezni a bedegkéri ügyeket. A két mezőgazdasági íve jegyzőkönyv on kívül ! ... Miért akarnak lemondani a bedegkéri Új Élet Tsz vezetői?-1 száll a cigaretták füstje, és? osztály vezetője — Nézer Nán- szürkén gomolyog a fejünk fe-\ dor a járási pártbizottságtól, közé? j lett. Az újonnan érkezők frissé Csizmadia József a járási ta­— A cipő is szorít, ha új — I hideget^hoznak magukkal, és a,y nácstól — azonnal Bedegkérre szól bele egy kis csönd után _ Tóth István, a Kaposvári Fi- ionnak “egymással ' Emberek* párt- jönnek aláírásért — s elveszik5 kályhához sietnek. Néha min--, utazott. Velük tartottam én is. dev.ki egyszerre beszél vitába> Mire sikerült fényt deríteni? nommechanikai Vállalat titkára, aki segítségadás végett tartózkodik körünkben. De itt van Kupái József, a Toponári Növényvédő Állomás fiatal mezőgazdásza is. Az éves ter­vet készíti. Dicsérik lelkiisme­retes munkájáért. Most érke- sett Kolecz József a Barcsi Já- \ rási Pártbizottságtól. Olyan1 oc,„. példákat említ a járás szövet- j meglőtt az áram. s megszólalt! kezetcinek életéből, melyeket felhasználhatnak itt is. A So­mogytarnócai Állami Gazda­ság is elküldte emberét. Taná­csokat ad, grafikonokkal bizo­nyít Cyurókovics Ferenc, az FJK főmezőgazdásza. Lelke­sen dolgozik Káplán Adolf is, a beszéd fonala. Ilyenkor per-i céhig csend van. csak a kedé-j lyes Nemes Béla párttitkár-he-i Ivettes tréfálkozik, vagy mon-í dogat oda egyiknek-másiknak.i A.z iroda végéből a terv szó-J mai hangzanak. De amikor va-,t laki megemlíti Kertész Gyula1 és Zsálok József nevét, akkor, már az sem fontos, hogyj az iskola igazgatója a szövet­kezet érdekében. Megígérte, hogy az új könyvelőt bevezeti a tudnivalókba. Esténként a munkaegységszámításra tanítja d szövetkezeti tagokat. Sokszor 11 órakor is a százalékszámí­tást izzadják. És itt van, akit először kellett volna megem­lítenem Szeifer József v. b.-el- nök. Szerény, csendes ember, szava mégis döntő, okos, mérv­adó. A szövetkezet minden problémáját sajátjának érzi. a rádió. Csak ezt tárgyalják, ráncolt homlokkal és emelt] hangon. Mi is van velük? — Megszöktek a faluból, a szö­vetkezet elöl a szervezés ide-' ■ién. Igen, elmentek Komlóra, a Helyiivari Szolgáltató Válla.lat-'^ .,, , hoz. Pedig tősgyökeres közév-5 ezí mutatják a könyvelés ok­_ . _____ . . L m n n írn i i o 1\/T nPí Ír r\ft n4* A Ar- pt M árton Lajos mezőgazdász szál nem találkoztunk. Mások mondták el: Siófokon lakik, fe­lesége ott tanít. Haza akar ke­rülni. Családi körülményei in­dokolják ezt a szándékát. Ez volna felmondásának iga­zi oka?... Ifjú Szabó József főkönyve­lő véleménye: — Megelégeltem a vádaskodást. Híresztelték, hogy 30 ezer forintért vettünk pokrócokat, s 300 ezer forintot írtunk be. A 2?0 ezer forint többleten elosztoztunk a mező­gazdásszal és az elnökkel — mondogatták faluszerte. Az igazság az, hogy 60 pokrócot vettünk 9600 forint értékben, parasztok mindketten. Földjük5 bányai ,’s', Másik eset. A pénz- megműveléséröl nekik kellenei lakasan kezeli Kimmel Jo- qond.oskodniuk. Hogyan? Úgy.} f ff««; A n>?ronl, vizsgálatot hány hazaiönnek, belépnek a\ íratott a népi ellenőrzési bi- ___.. ________j.iJ______\ zottsae. s bar szabalvtalansa­s zövetkezetbe, s együtt dolgozzo--sa8- s nr.k azokkal a társaikkal, akik', ®ot elindultak a közös gazdálkodás} útján. Már egészen besötétedett,, sokan készülődnek hazafelé, deJ bár szabálytalansá nem találtak, mégis java­solták: hozzuk be a pénztárt az irodába. Kimmelné viszont nem hagyhatja magukra gyer­mekeit. A javaslatot megfo- ,,,, . „ gadtuk, s másra bíztuk a pénz előbb meghallgatlak a szívkul-t kezelését Valakik beleszóltak dit a rádióban. Merényi Károlyné, Üzemi értekezlet a Nagyatádi Gépállomáson Az elmúlt napokban üzemi értekezletet tartottak a Nagy­atádi Gépállomás dolgozói. Az 1959-es esztendő eredményei­ről és hiányosságairól Nagy László igazgató tartott beszá­molót. A gépállomás éves tervét 113 százalékra teljesítette. Különö­sen jó eredményt értek el a szántásnál a talajmunkák vég­zésében és a szállítási munkák-, ban. A beszámoló foglalkozott a gazdaságosság eredményeivel' is. A gépállomás életében az1 elmúlt esztendő volt az első, amikor nyereséggel zárták az' évet. A beszámoló után 34 trakto-i rosnak és 13 műhelymunkás-] nak összesen 22 ezer forint ju­talmat osztottak ki. a dologba, s vissza kellett ad­nunk a pénztárt Kimmelnének. Igaz: rendesen ellátja teendőit, de az összeférhetetlenség sza­bályaiba ütközik ilyen minő­ségben való alkalmazása. Ö ugyanis a termelőszövetkezet felett állami felügyeletet gya­korló helyi tanács elnökének, Csizmadia Gábornak a lánya. Kimmelné leváltását nem vet­te jó néven a tanácselnök. Ezért ugyan nem szólt, de más miatt igen. Nemrégiben kérdő­re vont: igaz-e, hogy a tejpénz­nek csak a felét könyveltem el... Idős Szabó József állatte­— Mondják meg, lehet-e így 230 szarvasjószág eltartásáért felelősséget vállalnom, hogy az e hónapra járó marhasót még nem kaptam meg, s az abrakot is rendszertelenül küldik a raktárosok. Én nem akarom támadni őket, hiszen egyikük, Maráczi Béla keresztkomám is; Bálint Ferenc személye el­len sincs kifogásom, de a ha­nyagságukat nem állhatom meg szó nélkül. Vagy ők vé­gezzék el becsülettel a munká­jukat, vagy másokat tegyenek a helyükre. Ha nem így lesz, akkor én köszönök le véglege­sen. Csallós István, a járási párt- bizottság munkatársa — aki helyben lakik — ezt mondja: — Egy hete jöttem haza tanfo­lyamról. A faluban mindenki azt beszélte, hogy túl sok elő­leget vett fel és sikkasztott az elnök. Hétfőn tsz-vezetőségi ülésén is szóba került ez az ügy. Tárgyaltunk róla, jegyző­könyvön kívül. Szerdán a párt­vezetőség ülésén is említést tettünk a dologról. Állást nem foglaltunk, mert még ezután nézzük át tüzetesebben a köny­velési bizonylatokat. Horváth D. József tsz-elnök: — November óta az ágyban fekszem lábtöréssel. Fülembe jutott, hogy mit beszélnek fe­lőlem. Hozzám nem jött senki, hogy tisztáznánk az ügfet. pe­dig üzentem a főkönyvelőnek is. Most már látjuk, hogy a tervezett 48 forintnál jóval ke­vesebb lesz a munkaegységen­kénti részesedés értéke. Ezért van az, hogy 6200 forinttal több pénzt vettem fel évköz­ben, mint amennyi részesedés járna. A bent lévő természet­beni osztalékom értéke 1230 forint, földjáradék címén 1350 forint, a gazdasági felszerelés esedékes részletéért 3214 forin­tot kapnék. A kéri tsz-nél is van 1250 forintra tehető része­sedésem, hiszen annak is el­nöke voltam egy ideig. Azt az összeget is átutalhatják a mi szövetkezetünknek. így több mint hétezer forintom van még bent, tehát ebből futja a ' előleg kiegyenlítésére. S MI VAN AZZAL AZ ÜGYNEVEZETT SIKKASZ­TÁSSAL? Horváth elvtárs er­re is megadja a választ: — Utólagos elszámolásra rend­szeresen vettem fel pénzt. Az összeg túlnyomó részéről szá­mot adtam, s elszámolatlanul mintegy 8 ezer forintom ma­radt. Anyagi kapcsolatban ál­lunk két patronáló budapesti vállalattal: tőlük különféle fel­szerelést kapunk, természete­sen megfelelő térítés ellenében. Betegségem miatt nem tud­tam eddig megszerezni tőlük a számlákat. Másnak is adtam ebből a felvett összegből, de még ők sem számoltak el ve­lem. A pénzt nem írás nékül, haneiA szabályosan vettem fel, s felgyógyulásom után minden fillérről számot adok ... Beszé­lik, hogy az állítólagos sikkasz­tás miatt le akarnak váltani. Ezt én megelőzöm, s inkább le­mondok a magam elhatározá­sából. A könyvelési bizonylatok té­teles vizsgálata — s ezt felis­merte Csallós elvtárs is — a tsz-elnök szavainak igazságát erősíti meg. Ennek ellenére hozzátesszük: balesete előtt rendszeresen el kellett volna számolnia a felvett összeggel, nem lett volna szabad az év végére hagyni ennek az ügy­nek elrendezését. .A főkönyve­lő hivatalosan igazolta: Hor­váth elvtárs minden tartozása szerepel a zárszámadási nyil­vántartásban. Ezért senki nem minősítheti ezt sikkasztásnak. NÉHÁNY NAP MÚLVA együttes ülésen vitatja meg ezeket az ügyeket a bedegkéri Űj Élet Tsz vezetősége és párt­vezetősége. S ott orvosolhatják a raktárosok és a darálós mun­káját illető panaszokat, és tisz­tázhatják a vezetőkkel kapcso­latos feltevéseket. Sőt — hely­beli emberek lévén — felfed­hetik a megvádoltak tekinté­lyének lejáratására irányuló törekvések személyeskedésből táplálkozó indítékait is. És a kérdésnek ezt az oldalát se úgy tárgyalják meg, hogy-«10- rebocsátják a titokzatosság eme varázsigéjét: jegyzőköny­vön kívül. Kutas József Cselekvésre van szükség terméketlen szócsépiés helyett Idestova hat hónapja már, ficgy a megyei tanács KISZ- alapszervezete nem tartott tag­gyűlést. Legutóbb október ele­jén történt egy sikertelen kí­sérlet a fiatalok összehívására, erről október 14-i számunkban »A taggyűlés elmaradt« cím­mel írtunk is. Azt is megemlí­tettük, hogy a megyei tanács néhány fiatal dolgozója kezde­ményezte: vállalják el az at- talai Március 21. Tsz szakmai patronálását. Tízen jelentkez­tek — köztük agronómus, pénzügyi szakember, jogász, gépészmérnök —, hogy segíte­nek a tsz-nek a kettős' könyv­vitelre való áttérés nehézsé­geinek megoldásában, a terve­zésben, az ügyes-bajos jogi problémákban. Vállalásuknak mind ez ideig nem tudtak ele­get tenni, s ebben önhibáju­kon kívül más tényezők is közrejátszottak. Február 3-án végre sikerült a KISZ-tagság több mint fe­lét összehívni. Beszámoló hangzott el az 1959-ben végzett munkáról, és javaslat 1960 el­ső negyedének munkatervéről. Szó, ami szó, Horváth Ilona beszámolójában elég önkri­tikusán vizsgálta az alapszer­vezet munkáját. Elmondotta; miért nem tartották meg rend­FELTAHA» A LELKIISQERET ... nyésztési brigád vezető kérdi: a taggyűléseket, mi ?volt az oka, hogy a fiatalok — Dár jelentkeztek — nem min­dig vettek részt a politikai kör foglalkozásain. A beszámoló­ból kitűnt, bogy a tagok több mint 50 százaléka 26 éven fe­lüli. Joggal vetődött fel a kér­dés: vajon hasznos-e ez, s nem lenne-e célszerűbb, ha ezek az elvtársak — mivel semmi munkát sem végeznek — kilépnének a KISZ-’oől. Külön — gyakran éles han­négy gyerek apja. Ö a megfé­lemlített. A történet első részét volta­képpen megírtuk már. Csak­hogy súlyos következmények származtak belőle, s Vida Fe­renc azóta fél, retteg, nincs Borzasztó dolog az, ha egy embert sikerül megfélemlíteni, rettegésbe ejteni. Gyermek­koromban hallottam munkás­emberről, akit a kenyérféltés alázatra, meghátrálásra kész­tetett. Inkább hagyta, hogy Igazságtalanul csattanjon bő- nyugodt éjszakája... rén az ostor, mintsem a nyo- Ügy kezdődött, hogy morúságos munkanélküliség legyen osztályrésze. Ismertem Dózsa unokáit, akiknek bense- jében hiába háborgott, lázon­gott az igazságérzet, szólni sem lehetett, csak' meghajolni az Kele­men József, a Temetkezési Vál­lalat igazgatója nagyon is meg­gondolatlanul hallgatva egy felszólításra, azonnali hatály- lyal felbontotta egyik bizomá­nyosa, Vida Ferenc szerződé­intéző úr előtt, s kényszeredet- sót. Az »ok« az volt, hogy Vida ten bár, de igába hajtani a fe­jet. A társadalmi körülmények, a kapitalizmus munkásnyúzó politikájának következménye volt ez. , Mi sem természetesebb, hogy manapság legfeljebb emlé­keinkben élnek e keserűségek, jóllehet a kapitalista, polgári gondolkodásmód maradványai még fertőzhetik szépülő éle­tünket. De hogy munkásember, aki azóta már önmagáénak vallhatja hazáját, gyógyírt ke­reshet s talál sebeire — elve­szítse fejét, alázatra, önmaga igazának cáfolatára ragadtassa magát, mert valaki megfélem­lítette, ezt a mi körülményeink között nehezen tudjuk hinni. Pedig van ilyen, ha nem is ál­talános jelenség. Lélekmérge­ző, gyötrő hatását azonban nem nézhetjük szótlanul... A férfi félszeg természetű, s bár nem tartanám elmaradott­nak, mindenesetre nem láthat­ja tisztán mai életünk jellem­ző sajátjait. Egy kicsit még a múltban él, nehezen felejti múltbeli keserűségeit. Ezt az embert Vida Ferencnek hívják, asztalos Somogyfajszon és nem vesz részt a társadalmi munkában, Kelemen József szerint tehát »rosszul viszo­nyul a rendszerhez ...« Ilyen esettel szerencsére rit­kán találkozik az ember, min­denesetre feltűnő. A járási pártbizottság vizsgálata után cikket írtunk, melyben ' elma­rasztaltuk Kelemen Józsefet. A cikk elevenbe talált, másként miért is háborodott volna, fel? De megkereste a bírálat kétes értékű »ellenszerét«, és tulaj­donképpen itt kezdődött a lé­lekmérgező hadjárat... Az igazgató — jogában áll — azonnal vizsgálatot indított Vidánál, rendben van-e az el­számolás. Nos, kétségkívül hi­bákat fedezett fel. Azt mondja most: — Csak megnézhetem, hogy tiszta-e Vida lell^iismerete? Hát persze. Tizenegy jegyző­könyv született bizonyítandó Vida szabálytalan eljárását és okirathamisítását. A kár Kele­men szerint 4700 — Vida sze­rint 600 forint. Persze nem sikkasztásról van szó. Vida sa­ját zsebből vett árut és értéke­sítette, természetesen saját zsebre. Szabálytalanság ez a javából, büntetést érdemel. Véletlenül sem mondanám, hogy hunyjunk szemet fölötte. Az igazgató azonban zsarolt Vida »bűnével«. — Én magát most börtönbe csukatom, ha nem igazíttatja helyre azt a cikket. Fél évtől öt évig terjedhető börtön, érti? Így állt elő a vizsgálat után, és Vida megijedt kegyetlenül. Nem olyan bűnös 6, és mi lesz gyerekeivel... — gondolta. — Most már magamtól nem tehetem — mondta Kelemen —, a főkönyvelőnő is tud a dologról. De majd beszélek ve­le, hogy elvégre magának négy gyereke van ... A helyreigazí­tás azonban úgy legyen megfo­galmazva, hogy abból kitűn­jön, milyén jó ember voltam magához... Mit tehetett a rémületbe ej­tett Vida? Rohant a szerkesz­tőségbe. S mert nem róla szólt a cikk, s egyszerűen nem volt mit helyreigazítani, eredmény­telenül távozott. Aztán levelet irt az igazgatónak. Levelet, melyben ő maga fogalmazta meg a helyreigazítást, mintegy segítségképpen, és saját maga igazát cáfolta, azt a tényt, ami újságban is napvilágot látott. A levél itt fekszik asztalomon: »Kedves igazgató elvtárs, az újságcikk helyreigazítását le­vélben kérje a szerkesztőség­től, a következő formában ...« És leírta szó szerint az igaz­gató nevében. Ő, a panaszos, a sértett fél, akinek igazságot szolgáltatott az újság ... — Annyira féltem a börtön­től, hogy mirdent elkövettem volna — mondja most Vida, és kétségbeesése határtalan. Az igazgató pedig teljesítet­te ígéretét, elvégre a helyre- igazítás elmaradt: — Idehallgasson, maga jól elintézett engem az újságnál. Magát most feljelentem ... És azonnal felbontotta aj szerződést is. Vida már nem? bizományosa a Temetkezési ígú Vállalatnak... J szóba »Te se bánts, én se bánta-^ lak« — játék volt ez, játék a törvénnyel, az igazsággal, egy] félszeg ember idegeivel, nyu-i galmával. Csúnya játék, em-1 bertelen, igaztalan. Mert Kele-] vita kerekedett az újra kerülő tsz-patroné1 ás Petrás István amellett kardoskodott, hogy nem lehet jelentős az a támogatás, amit a megyei tanács KISZ-íiataljai végeznének. Állítását tények­kel többen is megcáfolták. men Józsefnek fel kellett vol-í Sokan bírálták a vezetősé- na jelentenie Vidát, nem de-S Set’ ,h^ 32 első negyedev cember 30-án, hanem még?munkaterve vezetőségi ülések- augusztusban, amikor a hibát? ^ől és taggyűlésekből áll csu­felfedezte. De önmaga védel-í -------- '■*> m ére próbálta felhasználni,V zsarolt vele, megfélemlített,? gyötört, s mert terve nem si-í került, hát most csapott le az? emberre, aki voltaképpen nemi ártott neki, csupán igazát véd-? te volna... ? Ilyenek lennénk, mi, embe-5 rek? Miféle gondolkodásmódi átkos maradványa él bennünk?? Nem vádol a lelkiismeret?'? pán, s talán csak két más jel­legű program akad benne. A vita végeztével a taggyű­lés úgy határozott, hogy meg­bízzák Németh Lajost, vizsgál­ja meg az attalai tsz patroná- lásának lehetőségét, és a kö­vetkező taggyűlésre készítsen jelentést. Még két határozatot hozott a tagság. Az egyikben arról döntöttek, hogy hat KISZ-fiatal hivatali munkáját megvizsgálják, és értékelik a legközelebbi taggyűlésig, a másikban pedig a tanács új fiatal dolgozóinak segítését tűzték célul. A napirend következő pont­jaként három fiatalt vettek fel a KISZ-be. Ennyit a taggyű­lésről. Feltétlenül szót érdemel azonban az alapszervezet mun­kája. Sem az eddigi ténykedés, sem a tervek nem elfogadha­tók. Ott kell a hibát keresni* hogy a tagság nem összetartó. Sokain emlékeznek a tervezett badacsonyi kirándulásra. Az utazási költségeket az alap- szervezet fedezte volna, sőt még a jó badacsonyi itókára is jutott volna egy kis pénz. S mi történt? Nem volt elég vál­lalkozó, a kirándulás elmaradt. Mondták többen, hogy a »tenni, de mit« kérdése az alapszervezet létezése óta kí­sért. Nincs elég ötletük. Pedig az ultiparti helyett alkalomad­tán dupla vagy semmi játékot rendezhetnének és sokkal ma­gasabb szinten, mint a város többi alapszervezeténél, hiszen a fiatalok átlagműveltsége na­gyobb. Ez csak egyetlen ja­vaslat a kívül álló szemével, de akik benne élnek ebben a szer­vezetben, bizonyára számtalan tervet meg tudnának valósíta­ni. A. taggyűlésen elhangzott a javaslat: akik úgy érzik, nem tudnak a KXSZ-ben munkát végezni, lépjenek ki. Számsze­rűleg ugyan kevesebben ma­radnának. de már volt rá pél­da, hogy kevesebb ember hasz­nosabb eredményt tudott elér­ni. A megyei tanács KlSZ-alap- szervézetnél alapvető válto­zásra van szükség. Polesz György Javul a siófolci járás földművesszöveikezeíemek munkája (Tudósítónktól.) Befejezték a mérlegkészitési munkálatokat a siófoki járás ícildművesszövetkezetei. 1 mil­lió 600 ezer forint nyereség el- érése volt az éves feladat, s Nem érezzük ilyenkor, hogy? ezt 2 millió 380 ezer forintra egy magasztos, emberségre tö­rekvő célkitűzés gátjai va­gyunk, még akkor is, ha csak? egyetlen emberre terjed kij rosszindulatunk? Nem, nem ilyenek az embe-5 rek. Csak nagyon kevesen van-J nak és egyre kevesebben. Mert? előbb-utóbb feltámad a lelki-? ismeret, s ha nem, hát az em­berség hívei idézik vádlottak? nadiára eme eszméinktől ide-5 "er>. megfertőzött módot... Jávori Bél.i'i teljesítették. Az eredmény nagy fejlődést jelent a járás földművesszövetkezeteinek éle­tében. 1958-ban 130 ezer forinttal károsították meg a sikkasztó értékkezelők a szövetkezetei. Az azóta megtett szigorú intéz­kedések változást hoztak, az elmúlt év végén felvett 71 lel­tár közül mindössze háromnál fordulj elő hiány, a többi több­lettel zárult. Az 1959-es év a megerősödés esztendeje volt a siófoki járásban. Megszilárdult a gazdasági fegyelem, megmu­tatta magát az igazi felelősség- tudat, s a munkafegyelem el­len úgyszólván sehol sem kö­vettek el vétséget A járási központ igen nagy gondot fordított a gyengébb szövetkezetek segítésére. Az 1958-ban veszteséges kőröshe­gyi földművesszövetkezetet jó vezetőséggel erősítették meg. így érhették el azt, hogy az elmúlt évet már nyereséggel zárták. A szövetkezeteknél fokozato­san kialakuló rend alapozza meg azt a reményt, hogy 1960- ban is megoldják a rájuk váró feladatokat, és az elmúlt év eredményeit újabbakkal teté­zik.

Next

/
Thumbnails
Contents