Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

T&sámap, I960, február 21*

Kormányválság következhet be Olaszországban

Róma (MTI). Az AP római tudósítója arra hívja fel a figyelmet,. hogy válságosra fordult az olasz kormány helyzete.

Malagodi, a liberális párt vezetője követelte, hogy pártja , vonja meg támogatását Segni kormányától. A párt országos vezetősége szombaton értekezletre ült össze Rómában, hogy döntsön Malagodi kéréséről. Politikai körök bizonyosra veszik, hogy Segni kénytelen lesz lemondani, ha

a liberálisok támogatják vezetőjüket.

Egy esztendeje nem fenyegette ennyire komoly veszély az olasz kormányt — írja az AP tudósítója. A keresztény- demokraták kormánya ugyanis csak a liberálisok, a fasiszták és a monarchisták segítségével tud hatalmon maradni.

Pénteken a parlamentben a képviselők megvitatták a külügyminiszter jelentését Gron- chi elnök moszkvai utazásáról. Malagodi elítélte az olasz kormány politikáját, s hangoztatta, hogy kezdettől fogva ellenezte Róma és Moszkva közeledését. A liberális vezető azzal vádolta a kormányt, hogy Olaszországot ki akarja léptetni a NATO-ból.

Pella kereken tagadta ezt, és kijelentette, hogy Olaszország mindössze azt kérte a nyugati nagyhatalmaktól, hallgassák meg a közelgő csúcsértekezletről alkotott véleményét.

A liberális vezetők vasárnap döntik el, milyen útra szánják el magukat. (MTI)

Szovjet emlékirat Ollenhauerhes a berlini kérdésről

Bonn (AUN). Szergejev, a Szovjetunió bonni nagykövetségének titkára pénteken sajtóértekezleten ismertette azt az' emlékiratot, amelyet Szmir- nov, a Szovjetunió bonni nagykövete január 13-án a berlini kérdésről Ollenhauernek és Wehnernek, a. Német Szociáldemokrata Párt vezetőinek átnyújtott.

Az emlékirat — hangsúlyozza a szovjet nagykövetség szóvivője — felelős szovjet körök véleményét tartalmazza Brandt nyugat-berlini polgármester kijelentéseiről.

A szovjet emlékirat bevezetőül rámutat, hogy a berlini kérdést maga az élet vetette fel. Napjainkban senki sem vitathatja, hogy a nyugat-berlini helyzet mindenképpen rendellenes, senki sem tévesztheti szem elől, hogy e kérdés rendezésének elmulasztása útját állja a nemzetközi feszültség további enyhülésének — hangzik az emlékirat.

Az emlékirat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió kormányának javaslata a rendellenes nyugat-berlini helyzet felszámolását célozza.

Az emlékirat ezután hangoztatja, hogy a szov jet javaslatok elfogadása esetén Nyugat-Bérűn gyakorlatilag . csak két kötelezettséget vállalna magára, nevezetesen, hogy nem csatlakozik semmiféle katonai vagy katonai-politikai jellegű szerződéshez, illetve csoportosuláshoz, és hogy nem engedélyez Nyugat-Berlin területéről semmiféle felforgató ellenséges tevékenységet a Szovjetunió, az NDK és a többi szocialista ország ellen.

Ezek a kötelezettségek nem állnak ellentétben Nyugat- Rerlifi lakosságának érdekeivel — mutat rá a szovjet emlékirat, majd hangoztatja, hogy a Szovjetunió kormánya kész az Egyesült Államok, Nagy-Brilannia és Franciaország kormányával együtt a lr.'cljesebb és leghatékonyabb biztosítékot megadni Nyugat- Bér lin szabad város függetlenségéhez, és hogy a függetlenség szavatolásában szükség esetén az Egyesült Nemzetek Szervezete is részt vehetne. Ami pedig azokat a nehézségeket illeti, amelyek a nyugati hatalmak számára Nyugat- Berlin státusának szavatolásával összefüggésben s annak következtében felmerülnének, hogy ezek a hatalmak nem tartanak fenn kapcsolatokat az NDK-val, az ilyen nehézségek áthida'ására mindig lehetne módot találni.

A szovjet emlékirat részletesen fogla'ikozik Nyugat-Ber- lin gazdasági helyzetével, és rámutat, hogy Nyugat-Berlin

szabad várossá nyilvánítása semmi esetre sem rosszabbita- ná, sőt megszilárdítaná a város gazdasági helyzetét. Senki sem kívánja, hogy Nyugat- Berlin jelenlegi gazdasági kapcsolatait megszakítsa, s az is teljesen érthető, hogy ezek a kapcsoltok Nyugat-Németor- szággal szorosabbak, mint más országokkal — fejtegeti az emlékirat.

Nyugat-Berlin mint * szabad város tekintélyes szerepet töltr hetme be a két német állam közeledésének előmozdításában — hangoztatja ezután, és rámutat: a Szovjetunióban sajnálkozással fogadják azt a tényt, hogy a nyugat-berlini városi képviselet vezetői nem segítik elő a nyugat-berlini kérdés megoldását.

Az emlékirat ezután így folytatódik:

»■Nyugat-Berlin sohasem volt része a Német Szövetségi Köztársaságnak. A Szovjetunió ezt több ízben félreérthetetlenül és nyomatékosan kijelentette. Ezt a genfi külügyminiszteri értekezlet is megerősítette. Semmi esetre sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Nyugat-Berlin már földrajzi helyzeténél fogva sem tartozhat a Német Szövetségi Köztársasághoz. Aki ilyen , alapokon keresi a megoldást, az a valóságtól elrugaszkodva veti fel a kérdést. A Szovjetunió javaslata nem tartalmaz olyan követelést. hogy csatolják Nyugat-Berlint az NDK-hoz, jóllehet, ez inkább lenne indokolt, hiszen Nyugat-Berlin az NDK területének központjában fekszik. Felvetődik , a kérdés, mi más megoldást lehet találni, mint Nyugat,-Berlin szabad várossá nyilvánítását, ha az ember valójában a helyzet rendezésére és nem kiélezésére törekszik.«

A szovjet emlékirat ezután hangsúlyozza, hogy a nyugat- berlini kérdést rendezni kell és minél előbb rendezik, annál jobb. A Szovjetunió kormánya változatlanul azon fáradozik, hogy a nyugat-berlini kérdés megoldását tárgyalások útján, a helyzet kiélezése nélkül, az összes érintett felek érdekeinek figyelembevételével mozdítsa elő. Meg kell fontolni, vajon — a kérdés megoldásának megkönnyítése érdekében — lehetséges lenne-e szakaszonként megvalósítani Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítását.

Az emlékirat hangsúlyozza továbbá, ha még sem sikerülne Nyugat-Berlin kérdését az érdekelt felek közti tárgyalások segítségével rendezni, akkor a Szovjetunió számára nem marad más hátra, mint hogy békeszerződést köt a Német Demokratikus Köztársasággal,

meg

2 400 000 kilowattos hőerőművet építenek a Szovjetunióban

Moszkva (MTI). Szovjet mérnökök a közelmúltban elkészítették egy 2 400 0C0 kilowatt kapacitás^ hőerőmű típustervét. A hétéves tervben megkezdik az ilyen típuserőmű vek sorozatos építését. A maga nemében egyedülálló

és ezen az alapon oldja a nyugat-berlini kérdést.

Egészen nyilvánvaló — folytatódik az emlékirat —, hogy a békeszerződés megkötése után az NDK — akárcsak minden más független állam — teljes szuverenitással rendelkezik országa területén és a hozzája tartozó légi térségben. Természetes, hogy akkor megszűnik minden ellenőrizetlen kapcsolat Nyugiait-Berlin és a Német Szövetségi Köztársaság között, és a két területet összekötő minden közlekedési útvonal az NDK ellenőrzése alá kerül. Ha ilyen helyzetben a Nyugat ismét tárgyalni óhajtana Nyugat-Berlinről, akkor ezeken a tárgyalásokon a Német Demokratikus Köztársaság lenne az egyetlen tárgyaló fél. A Szovjetunió örömmel üdvözölné — hangzik tovább az emlékirat —, ha ebben az esetben Brandt nyugat-berlini polgármester közvetlen tárgyalások révén törekednék megállapodásra az NDK-val a közlekedési útvonalak kérdésében. Ha azonban Brandt úr azt gondolná, hogy nem kell figyelembe venni az NDK szuverén jogait és azt a rendet, amelyet az NDK kormánya a szóban forgó közlekedési útvonalakon majd bevezet, ,, akkor alaposan, téved. A Szovjetunió szerződéses kötelezettségeinek megfelelően minden szükséges segítséget megad a Német Demokratikus Köztársaságnak szuverenitása megvédéséhez.

Nehéz elképzelni — hangoztatja az emlékirat —, hogy mire számítanak azok a politikusok, akije a nyugat-berlini kérdés rendezését nem a német békeszerződés és a megszállási rendszer felszámolása révén kívánják. Nem lehet komolyan feltételezni, hogy a Szovjetunió, az NDK és a többi szocialista ország egyetérthet a nyugat-berlini kérdés ilyen rendezésével, amely ellentétben állna a béke megszilárdításának föladatával, és hátrányosan érintené az említett országok létérdekeit.

A szovjet emlékirat ezekkel a szavakkal fejeződik be: »Nem kétséges, hogy ha a nyugat-berlini városi testület vezetősége kifejezné ■ azt a szándékát, hogy a nyugat-berlini kérdés kölcsönösen elfogadható megoldásának lehetőségét keresi, és a helyzetet reálisan értékeli, akkor ez előnyére szolgálna Európa és az egész világ békéjének.« (MTI)

••

NEMZETKÖZI

Sz

EMLE

Veszélyes ábrándok

Hosszas huzavona után február 13-án hajnalban a szaharai Reggane-ban felrobbantották az első francia atombombát. A hatalmas acéltoronyra szerelt bomba felrobbantásának katonai jelentősége elenyészően csekély, hiszen nincs a világon olyan szállítóeszköz, amellyel ezt a »-nehézsúlyú« fegyvert az esetleges.ellenséges célpont fölé lehetne juttatni, nem is szólva arról, hogy a jelen korszak hidrogénbombáihoz viszonyítva az »új« bomba csak egyszerű játékszernek tekinthető. *És mégis a robbanás kísérteties fénye jóval nagyobb tiltakozást váltott ki, mint esztendőkkel ezelőtt a sokkal veszedelmesebb és katonailag hasonlíthatatlanul jelentősebb kísérletek egész sorozata.

Az álmok szertefoszlanák

1958 nyarán, amikor a francia IV. köztársaságot az algériai puccsisták hathatós támogatásával de Gaulle V. köztársasága váltotta fel, a francia uralkodó körökben magasra csaptak az új nagyhatalom megteremtéséről szőtt álmok. A köztársaság által meghirdetett programban olyan tételek is szerepeltek, mint Algéria teljes pacifikálása, vagyis magyarul az algériai szabadságharc vérbefojtása, Francia- ország vezető szerepének növelése a nyugateurópai szövetségben, a NATO-ban, ahol a franciák csak az angolszász vezető hatalmak, az Egyesült Államok és Anglia után következtek. Párizsban úgy vélték, hogy a NATO- ban csak akkor iéphetnek egyet a »szamárlétrán«, ha Franciaország is »leadja névjegyét a világ legzártabb klubjának, az atomklubnak előszobájában«.

Az 1958 májusában szőtt ábrándok — amelyek kezdetben sok haladóbb gondolkodású franciát is magukkal ragadtak — lassan szertefoszlottak. Az Algéria pacifikálásához fűzött merész álmokról gyorsan kiderült, hogy légvárakra épültek. Az elmúlt másfél esztendőben az ideiglenes algériai kormány súlya és tekintélye nemhogy csökkent, hanem jelentősen megnövekedett. Algériai elgondolásának zsákutcába jutása végül is az elmúlt esztendőben arra késztette de Gaulle-t, hogy felülvizsgálja eddigi politikáját, és nyilvános deklarációban ismerje el Algéria önrendelkezési jogát. De Gaulle közeledése e reálisabb állásponthoz éppen azokat fordította szembe az V. köztársasággal, akik 1958-ban hatalomra segítették a jelenlegi köztársasági elnököt. A szélsőséges gyarmatosítók néhány héttel ezelőtt lázadást robbantottak ki Algériában. Ez a puccskísérlet súlyos csorbát ejtett de Gaulle presztízsén, és — mint nyugati sajtójelentések megállapítják — arra ösztönözték de Gaulle-t, hogy a tervezett időpontnál előbb hajtsa végre atombombájának felrobbantását. S még alig oszladozott a szaharai Reggane-ban a robbantást követő atomfelhő, a francia kormánysajtó már sietve hangoztatta, hogy valóra váltották a nagyhatalomról szőtt ábrándokat, Franciaország atomhatalom lett. De valóban így történt?

Washington

London „hűvösen" fogadta a hirt

Az első nyugati kommentárok Franciaország nyugati szövetségeseinek állásfoglalását így összegezik: Washingtonban »langyosan«, Londonban pedig »hűvösen« fogadták az első francia atombomba felrobbantásának hírét. Washington és London lelkesnek semmiképp sem nevezhető állásfoglalását több tényező

magyarázza. A nyugati fővárosokban már jó előre felmérték, hogy a szaharai atomrobbantás óriási felháborodást okoz majd ~az afrikai ' és ázsiai népek körében, vagyis elsősorban azokban az országokban, amelyek megnyeréséért mostanában London és Washington »nagyobb áldozatokra is hajlandó«. De aggodalmat okoz a francia bomba az angolszász fővárosokban azért is, mert jól tudják, hogy Párizs — bombával a hóna alatt — további jogokat követel, épni akar egyet a »szamárlétrán«. t taktikailag sem »illett« Washington terveibe a francia kísérlet. Az amerikaiak hosszú hónapok óta elszánt harcot folytatnak, hogy a világ ku cményót megbarátkoztassák azzal a gondolattal, hogy az általuk szorgalmazott föld alatti atomrobbantás »nem veszélyes«, s a világnak semmi hátránya nem lesz abból, ha az Egyesült Államok ily módon folytatja nukleáris kísérletét. A francia »miniatűr« bomba viszont hatalmas tiltakozást váltott ki, és újabb gátat emelt az amerikai tervek megvalósításának útjába.

De a francia jobboldal ujjongása is, amely közvetlenül a robbantás után magasra csapott, hamar elcsendesült. Szövetségeseik »rideg« magatartása gyorsan megértette velük, hogy London és Washington nem tekinti okvetlenül érvényes belépőnek a francia kísérletet az atomklubba. Nem számítottak Párizsban arra a hatalmas méretű tiltakozásra sem, amelyet kísérletük a világon mindenütt, de különösen Afrikában és Ázsiában kiváltott. »Franciaország most az afrikai népek első számú ellensége« — hangoztatják az afrikai fővárosokban, s azt a lehetőséget fontolgatják, hogy kérjék a Biztonsági Tanács vagy a rendkívüli közgyűlés összehívását azzal a céllal, hogy e nemzetközi szervezet is megbélyegezze a franciák szaharai kísérletét.

Most a nyugati hatalmakon a sor

A szaharai robbantást megelőzően 1958 októberében robbantak utoljára nukleáris bombák földünkön. A másfél éves intervallumnak tulajdonítható, hogy sokan úgy gondolták, végleg elmúlt a nukleáris háború veszélye, és ha időnként megismétlődtek is egyes amerikai személyiségek fenyegetőzései, ezt csupán diplomáciai cselfogásnak tekintették bizonyos engedmények kierőszakolására. A reggane-i atombomba — még ha katonai jelentőségében messze elmaradt is az eddig folytatott kísérletektől — felrázta az emberiséget, és arra ösztönözte, hogy most még et öteljesebben követelje mindenféle nukleáris kísérlet végleges betiltását.

A Szovjetunió — amely mindenkor hirdette, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kísérle- teket egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni — már a szaharai robbantás másnapján nyilatkozatban ítélte el a francia kísérletet De a szovjet kormány nem elégedett meg a francia robbantás elítélésével, hanem épp e héten új, nagy jelentőségű javaslatot terjesztett be a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi értekezleten. Az új szovjet javaslat messzemenően figyelembe veszi a nyugati hatalmak álláspontját, és lehetővé kívánja tenni a föld alatti robbantások ellenőrzését. Mint, ismeretes ugyanis, a »nem kielégítő ellenőrzés« volt az, amellyel az amerikaiak kísérleteik folytatásának szükségességét indokolták. A szovjet javaslat megteremtette a megegyezés lehetőségét. Most a nyugati hatalmakon a sor.

Meghalt Hansen dán miniszterelnök

Koppenhága (MTI). Hansen, Dánia szocialista párti miniszterelnöke pénteken éjszaka hosszabb betegség után 53 éves korában tüdőrákban elhunyt. A Reuter szerint utóda valószínűleg Viggo Kamp- man pénzügyminiszter lesz.

Miérf is bombázták tulajdonképpen Hirosimát és Nagaszakit?

Hruscsov ázsiai kőrútjának minden napja a békeszerető szovjet koipolitika diadalát igazolja

— írja a Pravda

erőműben 8 turbógenerátoir lesz. A generátorok kapacitása együttvéve annyi, mint a kujb'sevi vízierőmű húsz generátorának teljesítő képessége. Egy-egy áramfejlesztő turbogenerator kapacitása 300000 kilowatt lesz. Az erőmű

V kazánjai óránként 950 tonna 240 atmoszféra nyomású gőzt

5 fejlesztenek.

5 Az erőmű- szénnel, pakurával és földgázzal egyaránt

^ fűthető.

j Az erőmű előregyártott összeszerelt vasbeton-alkatré? székből készül.

látogatott el hozzájuk.

Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati számának vezércikke »Az eredményes együttműködés példája« címmel egyebek között ezeket írja:

— Indonéziába vezető útján Hruscsov látogatást tett Indiában és Burmában. A szovjet kormányfőnek e két ország vezetőivel folytatott megbeszélései, az indiai és a bur- mai néppel rendkívül szívélyes légkörben lezajlott találkozásai újabb fontos határkővé váltak India és a Szovjetunió, illetve Burma és a Szovjetunió barátságának és együttműködésének útján.

Az ázsiai közvélemény, a hatalmas néptömegek megelégedéssel állapítják meg, hogy a magas szovjet vendég nem sokkal a csúcsértekezlet előtt Kifejezik azt a reményüket, hogy ez a helyeslés és támogatás melyben az általános és teljes leszerelés szovjet tervét részesítik, elősegíti ennek az igen súlyos nemzetközi kérdésnek a megoldását, a háborúk kiküszöbölését az emberiség életéből.

A vezércikk megállapítja, hogy Hruscsov látogatása alkalmával újra kidomborodott és megerősítést nyert Indiának és Burmának a katonai tömböktől való távolmaradásra irányuló törekvése.

Hruscsov ázsiai körútja folytatódik — írja befejezésül a Pravda. — Kőrútjának minden napja a békeszerető szovjet külpolitika diadalát igazolja, a béke nagy eszméjének győzelmét hozza. (fj£TI) 1

New York (TASZSZ). Az UPI hírügynökség érdekes adatot idéz egy amerikai tankönyvből, amelyet az Egyesült Államok légierőiben szolgálatot teljesítő őrmesterek különleges felkészülésének elősegítésére bocsátottak ki. A tankönyv leleplezi az amerikai kormánynak azt a hivatalos állítását, hogy Hirosima és Nagaszaki japán városok atombombázását a második világháborúban az a szándék • vezette, hogy fontos katonai objektumokat tegyenek ártalmatlanná. A tankönyv ezzel szemben a következőket írja: »Meg kell jegyezni, hogy Hirosima és Nagaszaki, a két inkább polgári, mint katonai objektum atombombázását azért hajtották végre, hogy mindenekelőtt psziho- lógiai hatást gyakoroljanak a japánokra és vezetőikre.« (MTI)

a Szaharában mutatkozó rádióaktivitás növekedését

London (DPA). Azok a brit repülőgépek, amelyek a robbantást követő 48 órán belül átrepülték a szaharai francia atomkísérleti övezetet, megállapították, hogy a rádióaktivitás ebben az időpontban öt- venszerte erősebb volt £ normálisnál.

A méréseket a nemzetközi pilótaszövetség megbízásából végezték. A szövetség már több mint egy év óta' vizsgálja annak a rádióáktivitásÚjabb sikertelen rakétakísérlet az Egyesült Államokban

Vandenberg (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a randenbergi légitámaszponton pénteken megkísérelték, hogy egy Discoverer-tí- pusú mesterséges bolygót bocsássanak földkörüli útra. Néhány másodperccel a kilövés után a 23 méter hosszú rakéta eltért előre kijelölt pályájától, és ezért a kísérleti tenak a nagyságát, amelynek c . .

repülőgépek repülésük idején ^ ep miíszakl alakulatai kény.

ki vannak téve. (MTI)

telenek voltak felrobbantani.