Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 14. szám

Vasárnap, I960, január 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nem idegen a falu MÉG A NYÁRON, az egye­temi felvételkor beszélget­tem egy kislánnyal, aki sok­sok társával együtt ott izgult az Eötvös Loráad Tudomány- egyetem folyosóján. Várta, hogy a felvételi bizottság elé kerüljön, s nagyon reményke­dett, hogy fel is veszik. Falusi kislány volt, egyik alföldi váro­sunkban végezte el a gimná­ziumot. Feltettem neki a kér­dést, hogy vajon ha sikerül felvétele, és négy év múltán mint pedagógus kilép az élet­be, visszamegy-e falura. »Hatá­rozott igen a válasz, legalábbis most« — írtam akkor. Mert az volt és még ma is az a tapasz­talat, hogy • a fiatal pedagógu­sok vagy más, faluról elszár­mazott értelmiségiek egy része meglehetősen idegenkedik a »visszatérés" gondolatától. Megszokták a várost, a fényes kirakatokat és a nagy forgal­mat, a színházakat és a hang­versenyterméket. Tragédiának tekintik, ha visszakerülnek abba a faluba, ahol gyermek­korukat töltötték. Most itt ülök a kaposvári Fel­sőfokú Tanítóképző Intézet igazgatói irodájában öt fiatal, első éves hallgatóval, és erről a kérdésről beszélgetünk. Mindannyian faluról kerültek az iskolára, a két fiú pedig már megismerkedett a városi élettel is, hiszen Csibi János két, Sebestyén Károly pedig egy évig dolgozott a főváros­ban, és csak azután jelentke­zett pedagógusnak. A lányok: Ács Rózsa, Hága Kati és Hor­váth Júlia közvetlen az érett­ségi után lettek a tanítóképző hallgatói. S az öt fiatal egy­hangú véleménye: államvizsga után falura mennek tanítani.. BONCOLGASSUK egy kicsit a kérdést. Elmaradott falu, szórakozási lehetőség kevés, megfeleld társaság esetleges hiánya, lakásgondok — ezekkel a kérdésekkel kell szembenéz­nie minden fiatal pedagógus­nak, aki a falusi tanító nemes hivatását választotta. — Aki pedagógusnak készül, annak nem a szórakozást kell szem előtt tartania,’ hanem az emberek nevelését, jobbá, mű­veltebbé formálását — véleke­dik Horváth Júlia, és társai egyetértenek vele. Egyetértenek vele, és Ács Rózsa el is mondja, miért. — Falun komoly nevelőmun­ka vár ránk. Meg kell ismer­nünk az embereket. Ha meg­ismertük a családokat, megis­merjük a gyermekek problé­máit is. Ahány gyerek, annyi megoldásra váró kérdés. Ügy érzem, hogy a munka, a hiva­tás szépségei sokkal nagyob­bak, mint városon. Hága Kati arról beszél, hogy a falusi pedagógusra felnéznek az emberek. — Tekintélye van a tanító­nak, akármilyen fiatal is az. A falusi ember azt látja ben­ne, hogy gyermékeit a jóra és a szépre oktatja, bizalommal van iránta, tanácsát kéri. És ez olyan jóleső érzés lehet. De az embereknek különbö­ző igényeik is vannak. — Könyvtár és mozi minden faluban van, de ahol még nincs, I962-re biztosan lesz. Színházba beutazhatunk a me­gyeszékhelyre. És higgye el, az is külön szórakozás, ha a ta­nító színdarabot készíthet elő, hogy a falu lakóinak is ízelítőt adjon a kultúrából — mondja Horváth Júlia. A fiúk már megismerkedtek a nagyvárosi élet minden tarto­zékával. — Nem tetszett nekem Pest. Rövid időre jó, úgy kirándu­láskor, de hosszabb ideig nem tudnék ott élni. Többre be­csülöm a falvak csendjét- min­denféle látványos szórakozás­nál — emlékezik Budapesten eltöltött két évére Csábi János. Hasonlóképpen vélekedik. Se­bestyén Károly is. KÉNYESEBB KÉRDÉSEK következnek. — Vajon megfelelő partner lesz-e a pedagógusnőnek a traktorosfiú, hiszen nem min­den faluban találni nőtlen kartársakat, mezőgazdászt, vagy egyéb értelmiségit. A kérdés célba talált, s ezien elgondolkoznak a lányok. Az első válaszok még úgy hangza­nak, hogy azért bizonyára lesz egy-két fiatal pedagógus vagy agronómus, akikre számíthat­nak. És ha traktoros, az sem lebecsülendő. — Az sosem jó, ha. az élet­társak között nagy műveltség­ben eltérés van. Bizonyára megpróbálnátok felemelni ma­gatok mellé, tanítanátok őket persze a kellő tapintattal — jegyű meg Csibi József. S a lányok . igazat adnak neki. Aztán meg itt van a Ialkáis- kérdés. Nem mindenkit vár jól berendezett pedagóguslákás, nagyon sokan kénytelenek lesznek megelégedni az albér­leti szobával. Bár ezen némi- kép változtat a mostani lakás­ügyi rendelet, ezt tudják a fiatalok és bizakodnak. — A falvakban még nehezen szakadtak 6l a régi gondolko­dásmódtól. Nagy az egyházi be­folyás is — próbálom valami­képp megijeszteni a tanítóje­lölteket, bár ez ideig vissza­verték »támadásaimat". — Bizonyára találunk szö­vetségest, olyan embert, aki egyazon eszmét vall velünk, és segíti munkánkat — hallom a választ.. * * * ÖT FIATALLAL beszélget­tem egy rövid délutánon, s megcáfolták azt az állítást, hogy az egyetemet, főiskolát végzettek és végzők húzódoz­nak a falura helyezéstől. Nem válogattam, hogy kik legye­nek beszélgetésünk résztvevői. Keresetlenül is olyan embe­rekre bukkantam, akikre biz­tosan lehet számítani minden időben. Polesz György Hatmillió forintos forgalomnövekedés! értek el a marcali Imsz kiskereskedelmi egységei (Tudósítónktól.) A marcali földművesszövet­kezet áruháza 1959. negyedik negyedévi tervében 5,5 millió forint értékű áru eladása sze­repelt. Az áruház ezzel szem­ben 5,9 milliós forgalmat bo­nyolított le. A textilrészleg Kálmán Sándor vezetésével 2 230 000 forintot forgalmazott. A cipő- és konfekciórészleg Léder László osztályvezető irányításával 1 800 000 forint értékű árut adott el. A vas­műszaki részleg Verb Antal irányításával 1 900 000 forint forgalmat bonyolított le. Az áruház dolgozói a múlt év első félévének munkája alapján a »Kiváló bolt" ki­tüntető címet szerezték meg. A marcali szövetkezetnek versenyszerződése van a nagy­atádi földművesszövetkezettel, így a marcali áruház dolgozói a nagyatádi fmsz áruházának dolgozóival állnak verseny­ben. A marcali kollektíva mindent elkövet azért, hogy a versenyből győztesként ke­rüljön ki. A marcali fmsz kiskereske­delmi egységei az elmúlt év­ben 6 millió forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint 1958-ban. Ez főleg a fejlettebb kereskedelmi for­mák meghonosításának tulaj­donítható Könyvjutalom mákgubó-gyűjtő úttörőknek (Tudósítónktól.) Ünnepségre készülnek a ba- latonkeresztúri és balatonúj- laks iskolák. Az úttörők ugyanis Mikovics Lajos bala­tonié‘■-resztúri és Molnár Bélé­rt é balatonit jlaki felvásárló kérésére bekapcsolódtak a Boákgubó gyűjtésbe. A kis úttörők munkája nyo­mán az fmsz 50 mázsa mák­gubót gyűjtött össze, és adott át a magyar gyógyszeripar­nak az elmúlt nyáron.'Az el­következő napokban kapják meg a legkiválóbb úttörők a HERBARIA Vállalat könyv- jutalmait. KEDVÜKRE VALÓ BEOSZTÁSBAN Eddeiek az új szövetkezeti életről számbavétele is. Most össze­síteni a leltárak adatait. Van például 65 hold őszi árpánk, 62 hold vörösherénk és 29 hold lucernánk. A gazdák is­tállójában 72 ló, 30 csikó, 51 tehén, 32 növendékmarha és 91 szerződött marha áll. A közösbe kerül többek között 30 lókapa, 11 vetőgép és 45 garnitúra fogas. — A tavasszal 504 holdat kell elvetnünk, ebből 309 hold lesz a kukorica, 20 hold a si­lókukorica. részét. Volt olyan nap, hogy egy-egy fogat 1075 négyszög­ölet is felszántott. A növény- termesztési brigádvezetők, Kéki István és Szép István egész nap a mezőt járták. Ök mondták, hogy összesen 150 holdon végeztük el a mély­szántást. Van akarat miben- nünk, csak hát a kemény idő közbeszólt, pedig még 300 hold várja az ekét. — A közös állattenyésztést? Azt is elkezdjük, mihelyt le­het. A tanácstól megkaptuk a darálót. Jószágférőhellyel azonban nem állunk jól. Nin­csen nagyobb istállónk. Sze­gépre teremtette. Gyerek ko­rában beült iskolaigazgatója gépkocsijába, s elindította azt. Egy nyaklevessel megúszta, mert jött a borbély, s vele kezdett beszélgetni a tanító. A felszabadulás után megnő­sült, s a család nem engedte el a traktoros iskolára. Még­is elleste a gép kezelését, s öt nyáron át csépelt a falu­ban, és szántott az eddei ha­tárban. A múlt tavasszal át akarták helyezni Magyareg­res szövetkezeti községbe, Nem ment el. Meg is bánta. Ha a mezőn kapálgatott, és traktorzajt hozott fülébe a retnénk átvenni a Termény- szél, elszorult a szíve. S tni­Kéki László tsz-eluök. Edde új történelmét 1959. december 11-étől számítják. Akkor tartotta meg alakuló közgyűlését az Egyetértés Tsz. A falu 108 családja 1324 hol­das szövetkezetét hozott lét­re. Mi történt az alakulás óta a községben? Miként véleked­nek az eddigi közös munkáról, s mit terveznek az Egyetértés tagjai? Kéki László 15 holdas, aranykalászos gazda az elnök. Ő így nyilatkozik: — Azzal kezdtük a dolgot, hogy kiadtuk a jelszót: szánta­ni, vetni! S megindult a foga- tos ekék egész sora. Az Alsó- bogáti Állami Gazdaságtól kértünk kölcsön 25 mázsa csávázott búzát, és három nap alatt elvetettük azt 22 holdon, hogy legyen kenyere a népnek. Az a szomorú, hogy az álla­mi gazdaság segítségét egye­lőre nem tudjuk viszonozni. Bár így támogatna bennünket a gépállomás is, de nem teszi. Szeretnénk majd saját embe­reinket ráültetni a gépállomási traktorokra. Ádándon tanul a faluból Gróf István, Pápán pedig Horváth Lajos. De két traktoros nem lesz elég. Ezért akarunk még három fiatalt beküldeni tanfolyamra a Ka­posvári Gépállomásra. A mi­nap bementek a városba trak­toros jelöltjeink, de vissza­küldték őket. Veszem a tele­font, s szólok megint a gép­állomási vezetőknek... Varga Sándor parasztfiatalt választották meg könyvelő­nek. Eddig nem a ceruza volt a kenyérkereső szerszáma. De beletanul új hivatalába, hi­szen bátyja, az osztopáni ta­nácstitkár — aki dolgozott tsz-könyvelőként is — es­ténként átadogatja számviteli tapasztalatait. Neki ez a mon­danivalója: — A brigádvezetők felmér­ték a határ 941 hold- szántó­ját, s megtörtént az állatok és gazdasági felszerelések Varga Sándor könyveld. — Még néhány adatot nyil­vántartásunkból. Szerződtünk 250 mázsa bab és 150 mázsa sörárpa értékesítésére. Átvál­laltuk a 25 holdra egyénileg kötött cukorrépatermelési szerződéseket. Elkészítettem a kimutatást, s bejelentjük az SZTK-ba mind a 174 tsz-ta- got. Intézkedési tervünket be- küldjük a járáshoz, hogy a papírról láthassák a mi el­gondolásainkat. .. Rudolf Sándor 12 holdon gazdálkodott. Rendszerető, kö­telességtudó embernek ismer­ték a faluban. A belépéskor az volt a kikötése, hogy sem­miféle tisztséget nem vállal a szövetkezetben. De miként döntött a közgyűlés? Bevá­lasztotta a vezetőségbe, és rá­bízta az állattenyésztési bri­gád irányítását. Hogyan kap­csolódott bele a közösség munkájába? — Szántogattam mindennap az Irtási dűlőben. Sorba vet­tük a földeket, egyetlen par­cellát sem hagytunk ki. Ar­ról nincs szó, hogy ez vagy az a tarló kié volt: a fontos az, hogy most a 'miénk, ne­künk kell megmunkálnunk. Szaporán ment a szántás, nem kellett sokat forgolódnunk, mert 209 öl hosszú a dűlő. Mindenki nagy igyekezettel dolgozott, fi.es Pista, a csapat- vezetőnk az elnök lovait haj­totta. Győrfi Lajos, idős Var­ga János és fia, a Jóska is rendesen elvégezte a maga forgalmitól a magtárt. Az uradalom idejében pajta volt az, méghozzá jó tágas: meg tudott benne fordulni a négyökrös szekér. Átalakíta­nánk magtárpadlásos istálló­vá. Több mint 80 állatot köt­hetnénk bele... Galambos Imre hosszai évek óta tanácselnök. Az alakuló közgyűlésen azt mondta: min­denben segíti a szövetkezetei. Állja is adott szavát. Most például eredeti szakmáját gyakorolva patronálja a tsz-t. — Nincs kovács a faluban. Nekem meg ez a mestersé­gem. Panaszkodott Rudolf Sándor bácsi, hogy az egyik lova lábán meglazult a vas. kor megalakult itthon is a tsz, és az elnök mondta neki, hogy jelentkezhet vontatóve­zetői tanfolyamra, könnyek­re fakadt az örömtől. Most meg az eddei Egyetértés sa­ját gépén ül. És mit mond? — Nekem megadta a ked­vemet a szövetkezet, vagyis olyan beosztásba tett, amit nagyon szeretek. Most vettük ezt a kiselejtezett kormost a bogáti gazdaságtól 12 ezer fo­rintért. Az igazgató elvtárs ígérte, beszél a műhely kom­munistáival, hogy a télen csi­náljanak egy ekét a gépünk­höz. Mondtam az elnökünk­nek, hogy egy váltótársat ke­resek magam mellé. Bárkire és a Pici pegethet, patkót. Varga Jánost mondani szokás ismét büszkén lé­nem veszíti el a Rudolf Sándor állattenyésztési brigádvezetö lovának patkóját erő­síti meg Galambos Imre tanácselnök, Kalapácsot, hidegvágót ide, nem bízhatjuk ezt az öreg traktort, erre nagyon kell vi­gyázni, mert a miénk. Ha mű­helyünk nincs is, én megjavítga­tom. Úgy vagyok vele, hogy ha zörög, kopog valami a gép belsejében, hiába hozza az asszony az ebédet, nem megy le a falat, amíg rendbe nem hoztam a motor szerkezetét* — ahogy az Isten is Hétszáz éves a lengyel fővá­ros. Fejlődése a XVII. és aj XVIII. századra tehető. Lakos-] sága ebben az időben 60 000- röl 300 000-re emelkedik. 1939- ben, a háború kitörésekor I 300 000 lakosa volt a főváros-] nak. A hitleristák a fővárosban lévő 25 498 épület közül 11 229, épületet teljesen elpusztítot­tak, sértetlenül csak 1223 épü-] let maradt, vagyis nem egé­szen 5 százalék. Elpusztult az., iskolák 70 százaléka, a kórhá­zak, színházak és rmizeumolcw.'^vuwww^w. 80 százaléka, a templomok és műemlék jellegű épületek 90 százaléka, az ipari üzemek 90 százaléka. A háború folyamán a fővá­ros 640 ezer lakosa pusztult el. A varsói fővárosi múzeum­ban ott függ Varsó pusztulásá­nak tablója. Leolvasható róla a pusztítások földrajzi és számadatai. A tabló mellett az urbanisz­tika történetében páratlan ok­mány: » Die Neue Deutsch Stadt Warschau«, a náci Ur­banistik által 1940 februárjá­ban kidolgozott terv. Az elvetélt gaztett műszaki rajza. E terv 13. sz. melléklete i következő címet viseli: »A len­gyel város felszámolása, és a német város felépítése.« A 1945. január 17-én szabadult fel rabságából a földig lerombol' Varsó. Ekkor léptek a mártir város földjére a Vörös Hadsereg és a vele vállvetve harcoló I. Lengyel Hadsereg katonái. Borzalmas kér fogadta a felszabadítókat. Az életnek nyoma sem volt a kiégett ro­mok között. Hitler parancsa, hogy Varsót el kell törölni a föld szí­néről, beteljesedett. Jó munkát végeztek a pusztítás mérnökei. Itt, ebben a városban az ötéves n^gszállás alatt leplezetlenül gyilkolt és tombolt a fasiszta fenevad. A halotti csend, amely a felszabadító­kat fogadta, messzehangzó, örök időkre szóló hirdetője a háborús borzalmaknak, de ugyanakkor egy nép teremtő akaratának. A te­metők földjéből vájta ki a lengyel nép az új Varsó széles sugárút­jait, és emelt rá palotákat, a házak tízezreit, a temetők földjére varázsolt parkokat és iskolákat... Varsó újra él, és szebb, mint valaha volt. Varsó a béke, az emberiség testvéri összefogásának, a szocializmus győzelmes eszméjének hirdetője, örök jelkép, örök figyelmeztetés. melléklet első részét precízen végrehajtották. A felszabadulás után az egész nemzet látott hozzá az újjáépítés nagy művéhez. Hat hónap elteltével már 188 ezren lakták a várost, 1955-ben Var­só lakóinak száma elérte az egymilliót, ma pedig 1 115 000 Varsó lakóinak száma. A történelmi emlékművek, a műemlékszámba menő há­zak és egész házsorok, templo­mok eredeti mivoltukban épültek újjá. Varsó egyszersmind Len­gyelország egyik legnagyobb ipari centrumává fejlődött, 35 nagy ipari létesítményt emel­tek a városban, közöttük a sze­mélyautógyárat, motorkerék­párgyárat, rádió-, televízió­és elektrotechnikai gyárat, megépítették a hatalmas War­szawa Kohót és egy nagy fi­nomacélgyárat. Ma Varsó lakóhelyiségeinek száma 610 000-re növekedett, vagyis több, mint 1939-ben volt. A parkok, kertek, zöldte­rületek csaknem 100 százalék­kal növekedtek 1939-hez ké­pest. A város egyes kerületeit 6 850 000 négyzetméter terüle­tű szilárd burkolatú utcaháló­zat köti össze. A város közle­kedési vonalainak hossza 825 km (1939-ben 442 km volt). E vonalakon 1350 villamos, autóbusz, trolibusz közleke­dik, vagyis 65 szJ’z-'likkal több mint a háború előtt. Varga János traktoros — Terveim? Szeretnék jo­gosítványt szerezni. Már ta- nulmányozgattam a KRESZ-t, úgy felsorolom a jelzőtáblá­kat, mint iskolás gyerek a leckét. Hogy minek kellene a vezetői jogosítvány? • Lesz majd nekünk Zetorunk is; ha az idén nem, jövőre. Mond­hatom, nagyon örülök, hogy megalakult a szövetkezetünk, így biztos a kenyerem... Azt hiszem, ezekhez a val­lomásoknak is beillő nyilat- Ikozatokhoz egyetlen szót sem szükséges hozzáfűzni kom­mentárként. Kutas József

Next

/
Thumbnails
Contents