Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

A gyermekorvos tanácsai kismamáknak A télen született csecsemőt hathetes korában visszük elő­ször szabad levegőre. A leve­gőzést szobában, nyitott ab­lak mellett kezdjük fokozato­san 5 perctől fél óráig. Pár nap múlva kivisszük a szabadba, először csak 10—15 percre, majd fokozatosan hosszabb idő­re. 1—5 fok közti hőmérséklet­kor egy—másfél órára, mínusz 1—5 fok között fél—egy órára, ennél hidegebb időben fél órá­ra vihető ki, de ajánlatos na­ponta többször kivinni. Ha ha­vazás, eső a szabadban tartóz­kodást akadályozza, nyitott ab­lak közelében levegőztessük a csecsemőt. Levegőztetés idején a helyes öltözék: meleg kötött sapka, két kötött kabát, pólya, lábpárna, takaró. Általában a szoba hőmér­séklete, ahol a csecsemő tar­tózkodik, 20 fok körül legyen. Fürösztéskor 25 fok a megfe­lelő hőmérséklet Meghűléses betegség tartama alatt 22—23 fokra fütsük fel a szobát A fürdővíz hőmérséklete 30—32 fok körül a legmegfelelőbb. Kéthónapos kortól kezdve für­dés előtt tornáztassuk a csecse­mőt. A téli időszakban nagyon fontos a csecsemő helyes táplá­lása. Csak azt említjük meg, hogy a szoptatás a legfontosabb a csecsemők számára, hiszen ezáltal szerzi meg az annyira fontos immunanyagokat, a fer­tőzések elleni védettséget. Saj­nos, az anyák szoptatási kész­sége az utóbbi időben nagyon megcsappant, és gyakran ok nélkül térnek át a sokkal ve­szélyesebb és több gonddal és fáradsággal járó mesterséges táplálásra. Téli időszakban kéthónapos kortól feltétlenül kezdjük el a nyers gyümölcspép, négyhó­napos kortól pedig a főzelékek adását. Ezek tartalmazzák ugyanis a téli időszakban a nagy mennyiségben szükséges C-vitamint. Január—februárban az akut fertőző betegségek közül fel­tétlenül az influenzát kell el­sőként említeni. Mivel az in­fluenzára közvetlenül ható gyógyszerrel nem rendelke­zünk, a betegség megelőzése a fontos. A megelőzést szolgál­juk azzal, hogy az ilyen beteg­től a csecsemőt elkülönítjük, náthás, köhögős embert nem engedünk a közelébe. A megelőzésben nagy szere­pe van még a szervezet C-vitá­rámnál való ellátásában. A C-vitamin megakadályozza a betegség kifejlődését, csökken­ti a már fellépett betegség sú­lyosságát, felhasználható a szö­vődmények kezelésében. A C- vitaminnal ellátott szervezet­ben a tüdőgyulladás sokkal ke­vesebb számban jön létre. Tö­rekednünk kell tehát arra, hogy a szervezetet minél jobban el­lássuk természetes úton C-vi- taminnal. Ezt biztosítják: az anyatej, a gyümölcspépek, a zöldfőzelékek idejében történő nyújtása. Sok C-vitamint talmaz a burgonya, sárgarépa, karalábé, kapor, spenót, csip­kebogyó, narancs, citrom, sza­móca, paradicsom, zöldpapri­ka, alma. Szólni kellene még a csecse­mők D-tníamin-ellátósának fontosságáról. Az évek óta in­tézményesen folyó munkának az eredménye, hogy ma már angolkóros csecsemőt alig ta­lálhatunk. Itt csak annyit, hogy minden csecsemőnek október közepétől március végéig, leg­először 6 hetes, 8 hetes korá­ban, majd ezt követően két és fél—három hónaponként D-vi- tamin-oltást kell kapnia, hogy védve legyen szervezete az angolkór ellen. ' Kocsonyakészítés Hozzávalók: 1 és fél kg kocso­nyahús (köröm, orr, fül, farok, fej­rész, bőrök), 3 liter viz, 1 fej hagy­ma, só, bors, paprika, fokhagyma. A kocsonyának való anyagot nagyon tisztára megmossuk. A bőröket jól megkaparjuk, a szőröket leperzseljük, és több vízben átmossuk. Három liter vízben nagyon lassan főzzük 3—4 órán át. Ha a víz leapadt, annyival pótoljuk, hogy a hú­sokat jól ellepje. Tűzről levéve szedjük ki a húsokat, és 1 dl hideg vizet öntsünk a léhez. 10 percig állni hagyjuk, a tetejé­re feljött zsírt amennyire csak lehet, leszedjük. A húsokat a csontokról leválasztjuk, tányé­rokban vagy tálban elhelyez­zük, a bőrös részekkel felfelé, és a sűrű ruhán átszűrt kocso- nyalevet réöntögetjük. Hideg helyre — de nem fagyni — aludni tesszük. ízesítőül adha­tunk bele főzéskor kevés le­veszöldséget, csöves paprikát, édes pirospaprikát, és íelfőzés után gerezdekben hagyott fok­hagymát. Tányérokban tálal­juk fel. Adhatunk hozzá bor­ecetet, ecetestormát vagy tet­szés szerinti savanyúságot. Egyes vidékeken a kocsonyá­nak valót felfüstölik. Ilyen esetben nagyobb gondot fordít­sunk az előzetes tisztításra és a sóból jól áztassuk ki. Ugyan­ez áll a besózott kocsonyahús­ra is. MIT SÜSSÜNK? Bécsi diós Hozzávalók: 10 dkg cukor, 20 dkg vaj, 30 dkg liszt, 1 tojás. A megadott anyagokból linzer alapot készítünk. Két tepsi nagyságú vékony lapba ki­nyújtjuk, nyújtófára felcsavar­va helyezzük a lemezre és ki­sütjük. Ha egészen kihűlt, a két lap közé diókrémet töltünk, 5 cm-es kockára vágjuk, és va­níliás cukorral megszórjuk. Te­tejére féldiót ragasztunk egy kis krémmel. Frissen nehezen vágható, azért inkább másnap tar- vágjuk fel. Hajastészta bármilyen készítményhez Hozzávalók: 70 dkg liszt, 40 dkg tisztított, darált háj, 2 kanál tejfel, 1 tojás, 1 dl fe­hér bor (helyette 1 kanál ecet), egy csapott kávéskanál só, ugyanannyi cukor, szódavíz vagy víz. A hájat 10 dkg liszt­tel jól eldolgozzuk, és hidegre tesszük. A megmaradt liszttel és a többi előírt anyaggal ré­testésztát készítünk, azt a deszkán jól kidolgozzuk, és 15 percig pihentetjük. Utána a tésztát vékonyra kinyújtjuk, és a lisztes hájat egyszerre a tész­tára kenjük. Az egészet íelcsa­1LLIK - NEM ILLIK A kézfogás Az udvariasság egyik formája a kéznyújtásban nyilvá­nulhat meg. Az emberek kezei fognak a bemutatkozásnál, a találkozásnál, az összetegeződésnél, a gratulálásnal és a részvétnyilvánításnál. Magától értetődik azonban, hogy az udvariasság e formában való megnyilvánulásának szintén megvannak a maga pontos előírásai, melyek elhanyagolá­sa félreértéseket okozhat. Elvben mindig előbb nyújt kezet a nő a férfinak; az öregebb a fiatalabbnak; a felettes az alárendeltnek. Kivételt e szabályok alól rendszerint csak igen magas állású egyének vagy nagyon öreg emberek, esetleg rokonok engedhetnek meg maguknak. Ha ezt a szabályt a társaságbeli viselkedés előírásait nem ismerő egyén szegi meg, a jómodorú ember látszólag ezen nem ütközik meg, elnézi ezt a hibát, és jóakaratúan elfogadja a neki nyújtott kezet. Sértésre ad okot, ha a kéz­fogásra nyújtott kezet megindokolás nélkül visszautasít­juk. Kézfogáskor mindig jobb kezünket nyújtjuk. Ha ez nem szabad, csak megfelelő mentegetőzés után nyújtjuk bal kezünket. Az egész kéz helyett egy vagy több ujjat nyújtani modortalanság, éppen úgy, mint a tétova kézfo­gás. Ha kezet akarunk és kell nyújtanunk, tegyük ezt ha­tározottan és minden zavar nélkül, ne keltsük azt a benyo­mást, hogy nem szívesen fogunk kezet. A kéz a kézfogásnál természetes helyzetben legyen. Na­gyon helytelen valakivel tüntetőén vagy kihívóan kezet fogni. A kézfogásnál minden színpadias mozdulat nevetsé­gesen és illetlenül hat, s gyakran elárulja, hogy akik így fognak kezet, azok nem tudnak vagy nem akarnák udvaria­sak lenni, és ezért ez számuhkra mesterkéltnek és hamis­nak tűnik. A kézfogásra nyújtott kezet ne szorongassuk hosszabb ideig, mint ahogy ezt az udvariasság megkíván­ja. A túl hosszú ideig tartó kézfogás vagy a végtelen kéz- rázogatás a kezet fogók egyikét rendszerint zavarba hozza. Elítélendő, rossz szokás a kezet még a bal kézzel is lefogni, ez csak nagyon jó barátok között engedhető meg. A kézfogásnál a kezet mindig megszorítjuk és az összes újakkal átfogjuk. A kifejezéstelenül nyújtott kéz a közöm­bösség látszatát kelti, esetleg a gyengeség jele, vagy této­vázást takar, gyakran ez az ügyetlenség eredménye is lehet. Illetlenség azonban kezet úgy megszorítani, hogy az fáj­dalmat okozzon. Közhiedelem, és sok igazság van benne: a kézfogásból is meg lehet — ha nem is százszázalékosan — állapítani az ember jellemét. A kézfogásnál túlzott hajlongás nem helyénvaló, ezt a jómodorú ember kerüli. A kéznyújtásnál ne legyünk mo­gorvák. Vannak emberek, akik nem tudják eldönteni, hogy a kézfogásnál kesztyűjüket levegyék-e vagy sem. Itt bizonyos elvek érvényesülnek, és ehhez kell ragaszkodni. Illetlenség valakinek kesztyűsen kezet nyújtani, ha kezén nincs kesz­tyű, és éppen olyan helytelen a kesztyűt akkor lehúzni, ha idősebb személy, vagy felettesünk kesztyűsen nyújt kezet. Ha a nő férfinak nyújt kezet, nem húzza le kesztyűjét, s a férfi kesztyű nélkül nyújtson kezet. Ha azonban kesztyű­sen nyújt kezet, úgy ezért — a hidegre való hivatkozással bocsánatot kell kérnie. Sugaras csillagok Első sor: 10 láncszemből gyűrű. Második sor: 3 egyszerre befeje­zett kétráhajtásos pálca és 8 lánc­szem váltakoznak nyolcszor. Az el­ső pálcát 5 láncszem pótolja. Harmadik sor: Minden ötláncsze­mes ívbe 5 rövidpálca, 1 ötláncsze- rnes pikó és 5 rövidpálca kerül. Negyedik sor: l kétráhajtásos pálca és 12 láncszem váltakoznak a második sor pálcacsoportja fe­lett. Ötödik ser: Minden ívbe 7 egyrá- hajtásos pálcát, 1 láncszemet. 7 egyráhajíásos pálcát és 1 láncsze­met horgolunk. Hatodik sor: 1 kétráhajtásos pál­ca, ö láncszem és 1 kétráhajtásos pálca kerül az első egylápcszemes ívbe, 8 láncszem után körbe ismét­lőnk. Hetedik sor: 2 hamispálcával a hatláncszemes ív közepébe öltünk, 7 láncszem után 7 egyráhajtásos palca, 2 láncszem és 7 egyráhajtá­sos pálca kerül a második hatlánc­1 rövidpálca a harmadikba. Innen a minta ismétlődik. Nyolcadik sor: 6 láncszem, 6 egy­ráhajtásos pálca, 2 láncszem, 1 egy­ráhajtásos pálca, 2 láncszem 1 egy­ráhajtásos pálca az előző mellé ölt­ve (szaporítás), 2 láncszem, 6 egy­ráhajtásos pálca, 6 láncszem és 1 rövidpálca váltakozik körbe. Kilencedik-tizenkettedik sor: Lé­nyegében azonosak az előzővel, de a minta elején és végén a lánc­ívekben a szemek száma soron­ként i-1-gyel fogy, a pálcák szá­ma ehhez hasonlóan soronként 1— 1-gyel csökken, viszont a lyukak száma a szaporításnál jobbra és balra 1—l-gyel, tehát soronként 2- vel növekedik. Tizenharmadik sor: Kétláncsze- mes lyuksor. Egy levélmintára 15 lyuk kerül. Tizennegyedik sor: Azonos a ha­todik sorral, de a kettős pálcák közé 8 láncszem helyett most hat- láncszemes pikókat horgolunk, s a második, ötödik, nyolcadik, ti­zenegyedik és tizennegyedik lyuk A csillagokat 5—5 pikőval a min­ta szerint kapcsoljuk egymáshoz, és a következő pókkal kapcsoljuk össze ezeket: A pók első sora: 12 láncszemből gyűrű. Második sor: 1 kétráhajtásos pál­ca és 6 láncszem váltakoznak ti­zenkétszer (az első pálcát 5 lánc­szem pótolja). Harmadik sor: Minden ívbe 3 rövidpálca, 1 hatláncszemes pikó és 3 rövidpálca kerül. Negyedik sor: 1 kétráhajtásos pálca, 6 láncszem, 1 egyráhajtá­sos pálca pikóba öltve és 6 lánc­szem váltakoznak körbe. ötödik sor: 2 rövidpálca és ; láncszem után 3 kétráhajtásos pál­ca következik, majd l hatláncsze­varjuk, nyújtófával előbb kis­sé ellapítjuk, téglalap alakúra kinyújtjuk, és négyszeresre ösz- szehajtjuk, mint a hajtogatott vajastésztánál. Húsz percig hi­deg helyen pihentetjük. A ki­nyújtást és hajtogatást még kétszer megismételjük, most már csak háromszorosra össze­hajtva, 20 percig hideg helyen pihentetve. Tehát összesen négyszer hajtogatjuk a csava­rással együtt. Egy kis kozmetika Télen az arcbőr már sokkal több ápolást kíván. Jól felszí­vódó, zsíros krém nélkül ne menjünk a szabadba. Ez rész­ben védi, puhává teszi és óvja a bőrt a kifúvástól. Érzékeny bőrűekkel előfordul, hogy a legkisebb hideg beálltával or­ruk piros, duzzadt lesz, kezük lilás színű, dagadt újakkal és fájdalmas bőrgyulladással. Fontos az ilyen hajlam esetén már a hideg beállta előtt fagy­kenőcsöt használni, súlyosabb esetekben forduljon orvoshoz. A kéz vörösségét enyhíthetjük hideg-melegvizes fürdő válto­gatásával és úgy, hogy a hideg beállta előtt már jó meleg és bő kesztyűt hordunk. Hatásos a kvarc-, a mesterséges napsu­gár-kezelés. Színházban, vendégségben, de saját otthonunkban is használjunk arc- és ajakrúzst és púdert. Amit nem adott meg a természet, igyekezzünk jó íz­léssel pótolni. GYERMEKEKNEK szemes ívbe, majd 7 láncszem után fölé öltünk 2—2 pálcát. £>k S^OVw!abLdPCp°koJát. S5 szem és 1 rövidpálca után a má*^ sodik ívtől körbe ismétlőnk. Szélcsipke első sora: 10 láncszem és 1 rövidpálca váltakozva a csil­lagok szélső pikóiba öltve. 2 csillag között csak 5 láncszemet horgo­lunk. A sort 5 láncszem után 1 kétráhajtásos pálcával fejezzük be. Második sor: 1 ctláncszemes pi­cÁ (mq&(xL qq&nqqeJ A távoli tengerek hajósai, —■ Figyelmeztetlek bennete- A kislány mild beljebb haladt amikor hajóikkal a ko- két — mondotta a menekülő az erdőben. Nem félt egy csep- kó, 6 láncszem, sjTpár, sziklás tájak mellett ha- pásztor —, szaladjatok innen, pel sem. Egyszer csak ott állt kttráhajtáscSjPál-Wj^^j^ a feiői olykor-oly- amíg nem késő. Most még ma- a nagy fenyő előtt, amelynek kétráhajtásos péi-ökor éles kacagást hallanak, gatoklcal vihettek mindent, de ágain apró, piros gyöngyök ca, 6 láncszem^ és'Kamely rikoltozva száll a víz fe- amint ideér a gonosz banya, pompáztak, s piros fényükkel takoznak^a3 s ÜeS2tő csengésével még arra a sorsra juttok, mint mi. megvilágították az egész kör­láncszemes ívek-§o legbátrabb hajóslegény szivét A pásztorok rémüldöztek, nyéket ben. Befeiezés 6imí« ‘Yn.ufiTciTn.ont.ot.i. A ben. Befejezés 6<\js megremegteti. z ' összevissza kiabáltak. iánhSáromráhEMtá-x Mi lehet ez? Régi története Ekkor megszólalt a kis pász- sos pálca. Őnan ennek, jó pár évszázados, torlány: Harmadik sor:gOít, ahol a magas hegycsú- — És semmi sincs, amivel A kis pásztorlány szívdobog­va megállt, s amint arra gon­dolt, hogy is juthatna hozzá a kívánt kincsekhez, a fa megráz­pikó^i^í^ncs^m a"csoIc összeölelkeznek a fodros véget lehetne vetni a gonosz kódott, s a piros gömbök szer­es i hatiáncsze-tifelhökkel, a nagy hegyekben, asszony uralmának? mse pikó vám-§ahol a pásztorok éllek, a pász- A menekülő felsóhajtott: tegurultak a földön. A kislány gyorsan összeszedte őket, s előző sor3k«szer2íoro,c között élt egy pásztor- — De van egy mód, csak az két kezében tartva a kincseket, koznak körbe az? elindult hazafelé. Amint a tüskebozóthoz ért, háromtagú két-^ieánj/. Ö is legeltette a juhait, a lehetetlennel egyenlő. Min­ráhajtásos pálca-Úúgy, mint a többi. Vidáman él- den évben egyszer karácsony utón°?eöítveÖtt ^idegeitek a hegyekben mindad- éjjelén az erdő legöregebb fií- az magától összeomlott, ösz- Negyedik ’ és%dig, amíg a szomszédos hegyvi- ja piros gyöngyfüzért növeszt, szedőit a néma szürke hatodik sor: Azo-Üdékről be nem toppant az első Aki megtalálja és meg tudja s vijjogó sikoltozással mene­sorral? máso<lil‘ijnienekülő pásztor. Elmondta, szerezni ezeket a gyöngyöket, hűlt a vénasszony, sok-sok ke­° ötödik sor: Azcjftőogy beljebb, az ő tanyájuk fe- segítségükkel megtörheti a go­nos a harmadik át (é, bent a sűrű erdő mélyén, noszt. sorraL -X tűs kés bozóttal körülvéve, egy A kis pásztorlány elgondol­Hetedlk sor: 12; ' • - — selyűtöl kisérve ... ^ pásztorok már nem láncszem és 1 rövidpálca vatta-! kozása. Befejezés, mint a második sorban. Nyolcadik sor: 1 láncszem után; emlékeznek a szürke ház­icsúnya, szürke ház lapul a fák kozott. Karácsonyig már csak ra és annak gazdájára sem. A [között. néhány nap volt hátra, s ő fel- rege csak a nagy vizek part­A szürke ház lakója egy készült a nagy útra. Kikéjzitet- tjigen-igen öreg asszony volt. te csizmácskáját, erős botot f Nemrégiben a pásztorok ellen vett a kezébe, és karácsony es­ján, az öregek ajkán él. Az öregasszony rekedt nevetését jfordult. Lerombolta kunyhói- te, míg a többiek a menekülés m®r csak a nagy vizek partján kétráhaitásos pjkat, szakadékba vezette a nyá- útját tervezgették, kisurrant a a vén sziklák sikoltják. ö ma- •més ’pikó ánS^aí’ hajléktalanná tette őket. puha, fehér éjszakába. Úgy ha- ga nem jön vissza többé XjPm 'áncszem vél-őVoltak, akik elmenekültek a ladt a szikrázó havon, mintha „ . ■znak ötször, falvakba, munkát kerestek, bársony szőnyegen járna. Az ®V0í e 0 szeretet, amely mm- “ ' - aki tovább vándorolt, ágak jobbra-balra hajoltak lenkor fölébe kerekedik min» neszem és 1 . .. í volt, n/innlrq utáni'. . . íMnetlttnk. ijkoLdustavisznyaval, előtte, szinte mutálták az utat. den yumszsaynak.

Next

/
Thumbnails
Contents