Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-12 / 9. szám

Kedd, 1960. január 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ük hogyan látják? Kerekasztal-beszélgetés a termelékenységről A Somogyi Néplap szerkesz­tőségének klubjába munkáso­kat, műszakiakat, vállalatigaz­gatókat hívtunk meg eszmecse­rére. Arra kértük őket, mond­ják el, hogyan lehetne növelni a munka termelékenységét üzemükben, vállalatuknál, ugyanis 1959-ben adósak ma­radtak a termelékenység eme­lésével. Garami Béla, a megyei ta­nács ipari osztályának vezető­je elmondotta, hogy sok he­lyen több munkást vettek, fel hogy a termelést növeljék, mágutt a termelékenység alap­vető feltételeit hagyták figyel­men kívül. A résztvevők a mű­szaki színvonal emelésében, az ésszerűsítésben, az újítómoz­galomban, a brigádmunka elő­nyeiben, a tapasztalatcserében, a munkafegyelem megszilárdí­tásában és a termelés folyama­tossá tételében látták a terme­lékenyebb munka alapját. Nehéz elhatárolni vállalaton­ként egyik vagy másik ténye­zőt, éppen azért, mert eléggé korszerűtlen körülmények kö­zött dolgozik üzemeink több­sége. A gépesítésről szólva Kiss Zoltánné, a Sütő­ipari Vállalat mérnöke azt hangoztatta, hogy az ő válla­latánál is nagyobb arányú gé­pesítésre van szükség. Ezért a 2. számú üzemben az idén már szalagrendszerrel szállítják a kész árut a tárolóba. De si­kert remélnek a zsemlyegöm­bölyítő gépek alkalmazásától is. Persze a gép csak akkor hasznos, ha használják. Ezért jó volna, ha az illetékesek gon­dot fordítanának arra, hogy a nagy teljesítményű szitálógé­peket — elsősorban a vidéki üzemekben — használják is. A' gépesítéstől Püspök Tibor, a Finommechanikai Vállalat főmérnöke is sokat remél a Kefeüzem műszaki vezetőjével, Horváth Lajossal együtt. A Fi­nommechanikánál több új, nagy teljesítményű gép dolgo­zik az Idén. A Kefeanyagkiké- szítő Vállalatnál a gőzkazántól a beszerelésre kerülő reiboló, cupfoló, felverő géptől várnak eredményt. Egyöntetű a véle­mény, ne az épületek bővíté­sére fordítsák a beruházási ke­reteket, hanem több gépet vá­sároljanak belőle. A termelékenység emelésé­nek vannak olyan lehetőségei is, amelyek pénz nélkül is megvalósíthatók. Igen tanulságos, amit a Fa­ipari Vállalat igazgatója, Vö­rös József a brigádmunka elő­nyeiről mondott Amióta bri­gádokban dolgoznak, a terme­lékenység észrevehetően emel­kedik. Elsősorban a közös munka természetszerűségében, yz egymás nevelésében rejlő előnyöket emelte ki. Megfi­gyelhető, hogy a korábban 60 —70 százalékot teljesítő dolgo­zókból a brigádokban állandó­an jól teljesítő szakmunkások válnak. A brigádmunkát az idén tovább fejlesztik. Ehhez éppúgy nem kell pénz, mint az újítómozgalom jó irányítá­sához vagy a bizonylati fegye­lem megteremtéséhez, a mun­kalapok helyes elkészítéséhez. Püspök Tibor az idei gazdag újítási feladattervet is magá­val hozta, de mindjárt hozzá­tette: újítási felelősük mun­kája nem biztosítja, hogy a mozgalom az üzemben kitere­bélyesedjék, ezért intézked­niük kell. Az sem minden — bár lényeges —, hogy a mű­szakiak a megvalósuláshoz se­gítsenek egy-egy újítási ötle­tet. Másra is szükség van. Na­pirenden kell tartani ezt a kérdést. A Sütőipari Vállalat­nál Kissné szerint ötlet-díjjal is jutalmazzák a jó elgondolásokat. Valaki nemrég azt mondta, hogy nemcsak a kemencéket, hanem a kazánokat is lehetne olajjal fűteni. Száz forint eszmei díj jal jutalmazták a kezdeménye­zőt. Az ötletekből sohasem szabad kifogyni. Nemcsak olcsóbb, hanem egészségesebb is lenne például a Finommechanikánál, ha va­lakinek az újítása révén a vas- poros csiszoló részleg vizes el­járással dolgozhatnak. A válla­lat által készített csőhúzógép az idén már működik, és mint­egy 35 forinttal csökkentette a babakocsi előállítási költsé­gét. De tennivaló ennél több is kad. A nagy teljesítményű NVE esztergapaddal készítik a csavarokat, anyákat Terme­lékenyebb lehetne a munka, ha egy korszerűtlen gépet cél­géppé alakítanának át, s azzal csak anyákat, csavarokat gyár­tanának. A műszaki színvonal emelé­sének persze nemcsak az a fel­tétele, hogy gépeket korszerű­sítenek, munkafolyamatokat vonnak össze, és — mint a Fi­nommechanikánál is — gyár­táselőkészítő csoportot alakí­tanak. Gyarapítani kell a műszakiak és a munkások szakmai tudását. Vörös elvtárs ezt szorosan összefüggőnek tekinti a mű­szaki színvonal emelkedésével. Náluk,, a Faipari Vállalatnál a munkások képzése elsőrendű feladat. Bebizonyította, hogy a 60—70 százalékos teljesítések oka a hiányos szaktudás. Ha ilyenkor kézen fogják a gyen­gébb munkást, segítik, oktat­ják, hamar eléri a többieket. Az idén indult szakmai tanfo­lyam valamennyi dolgozónak lehetőséget ad a fejlődésre. Az idősebbek egy kissé húzódoz­nak tőle, elégedettek önmaguk­kal. Pedig aki makacs, az előbb-utóbb kárát látja. Gara­mi elvtárs megjegyezte, hogy a szakmai oktatást tovább szé lesítik. A szakmai képzés persze el­sőrendű kötelessége a műsza­kiaknak is. Nem azon áll vagy bukik a siker, hogy hány mű­szaki van, hanem azon, hogy jól vagy kevésbé képzettek-e. Három gyenge technikus he­lyett egy jól képzett mérnök nagyobb eredményhez segít­heti a vállalatot. Ha a techni­kus nem törekszik a kellő szaktudás megszerzésére, job­ban teszi, ha visszamegy a termelőmunkába — mondot­ták a vendégek. Igen érdekes volt a beszél­getésnek az a része is, amely Gyürecs Aladárnak, Hideg La­josnak és Vekszl Lászlónénak a munkafegyelem fontosságá­ról elhangzott hozzászólása után a szervezésről T&s-elnök is, úsemegységvesető is? Nagy szövetkezet a segesdi Uj Élet. Benne van a falu egész dol­gozó parasztsága: 658 család. A földterület nagysága - az előze­tes számbavétel szerint — meg­közelíti a 6 ezer holdat. Hogyan letet ennyi ember munkáját úgy megszervezni, hogy a szö­vetkezeti földek gazdagon terem­jenek, s a falu népének jóléte növekedjék? A kisebb közös gazdaság vezetésében jártas em­bereknek is nagy fejtörést okoz­na a kérdés megoldása. Az új vezetőknek még többet kell töp­rengniük a dolgon, hiszen nincs gyakorlatuk mezőgazdasági nagy­üzem kialakításában és irányí­tásában. A tíz-szervez és után az első leckét a decemberi közgyűlés szervezeti, technikai lebonyolítá­sa adta fel. A faluban nincs ak­kora terem, amely befogadná a szövetkezet 738 tagját. Három részre osztották hál a községet, s a felső, középső és alsó körzet lakói külön-külön, de egy idő­ben tartották meg a közgyűlést. Hogy hol? Sorrendben: a mozi­ban. a gépállomáson és a műve­lődési otthonban. A feladat az volt, hogy minden körzet vá­lasszon 5—5 vezetőrégi tagot és 45—45 küldőt-eí, akik másnap ültek össze küldöttközgyűlésre. Ezen a fórumon bővíteni kel­lett a vezetőséget. Két körzet­ben ugyanis egj-egy asszonyt — Pintér Lajosnét és Varga István- nét — is "ríttak a vezo­tősé’. A körzet küldöt­tei Bárdos Györgynére adták szavazatukat. Ugyanakkor a leg­nagyobb körzetből beválasztot­tak a vezetőségbe 19-iknek még egy tagot. Jó az az elképzelés, hogy min­den körzet üzemegységenként dolgozik. Vezetőik Egyed István. Sági Imre és Gelencsér József lettek. Minden üzemegységben lesz majd mezőgazdász. Létre­hozták a növénytermesztő és ál­lattenyésztő brigádokat. Mégis várható Segesden olyan gond, amelynek megoldására nem ké­szültek fel mindeddig. Ez pedig nem más, mint a vezetés prob­lémája. A legnagyobb üzemegység ve­zetőjére l-ízták az elnöki teendők ellátását is. Ennek az üzemegy­ségnek a mezőgazdásza a szö­vetkezet főmezőgazdászi tisztsé­gét is betöltené. Átlagosan kétezer holdas egy- egy üzemegység. Irányításuk egész embereket. követel. Ha Egyed elvtárs üzemegységet is vezet, akkor nem lesz képes el­nöki teendőit ellátni, a három üzemegység munkáját irányíta­ni. összehangolni. Ugyanez vo­natkozik a főmezőgazdászra is. A segesdi Üj Élet Tsz üzem- szervezésének alapgondolata - három üzemegység létesítése - helyes. Az eredményes gazdál­kodás céljából azonban kívána­tos volna, hogy 1 elnök és 1 főmezőgazdász, valamint 3 üzem­egységvezető és 3 mezőgazdász Irányítsa ezt az egész falut át­fogó, nagy közös gazdaságot. K. 4 kialakult. Kiss Zoltánná, a Sü­tőipari és Gyürecs Aladár, a Húsipari Vállalat műszaki ve­zetője említette, hogy milyen nehéz együtt dolgozni a keres­kedelemmel. A rendelés befo­lyásolja a termelékenységet. Nevetséges, hogy a kereskede­lem néha nem átall 15 sóskif­lit, 20 fonott kalácsot rendelni az egész városnak. Ehhez is külön tészta kell, és növekszik az önköltség, A Húsipari Válla­lat sokat költ a szállításra. 15—20 kilogrammos tételekkel fut a gépkocsi, és nemegyszer a mezőről keresik elő a bol­tost, hogy az árut átvegye. Gondot okoz az Allatforgalmi Vállalat rendszertelen élőállat- szállítása is. A munkaidőben nem egyszer állóidőt kell fizet­ni. Ha befut az áru, túlórázni kell. A túlórázás hátrányairól majd minden hozzászóló be­szélt, és különösen a »fekete« túlórát ítélték el. A jelenlévők vállalatai már intézkedtek, hogy csellengés, állóidő, »feke­te« túlóra többé ne forduljon elő, mert ez a termelékenység legnagyobb ellensége ... Igen, a jó szervezés nagyon fontos. A munka megszervezé­se, amely mögött mindig az ésszerűbb munkamódszer ke­resése áll. Az sem utolsó do­log, amit a Faipari Vállalat tett ezért. »Béke« és »Békés« hálógamitúrákat gyárt az idén. Mivel a zalaegerszegiek már hosszú évek óta készítik ezt a fajta bútort, ellátogatnak hát hozzájuk, hogy kifürkész- szék az olcsó termelés titkait. A termelékenység emelésé­inek igen sok apró összetevője van. Még .az is számít — mint Gyürecs elvtárs mondta —, [Hogy mennyire verik meg a levágásra szánt disznókat A megkékült véraláfutás miatt töltelékáru, nem pedig füstölt [szalonna lesz belőlük. Ez a beszélgetés is tanúsí- hogy a termelékenységgel. ÍAz is kiviláglott, hogy az ille­tékesek sokat törték fejüket' a itermelékenység emelésének ?mikéntjén. Ez biztató. Csak Síiéin szabad alábbhagynia a ilelkesedésnek, különösen az év felső napjaiban van nagy fon­tossága az ésszerű termelés ki­alakításának. Minden óra, yamely az ésszerű munkafolya­mmal bevezetése után telik el, Jjjnagy céljaink megvalósítását fsegíti elő, tehát kincset ér. A középparaszt útja A szocializmus falusi térhódításának van egy nagyon figyelemre méltó jellemzője: a kö­zépparasztság tömegestü’ rálép a szövetkezés útjára. Igen, a középparaszt, akire eleddig vá­gyakozva felnézett a falu, most hátat fordít saját múltjának, szakít megszokott életmódjá­val, jobb, kedvezőbb körülményeket kezd for­málni a maga számára, új eszményképet vá­lasztott a szövetkezeti paraszt személyében, s maga is azzá válik. Nem kivételes jelenség­gel van dolgunk, ellenkezőleg: ez a folyamat nagyon is érthető és törvényszerű. Milyen két világ határán jutott át a szövet­kezők táborához csatlakozott középparaszt? Barcson Novak Mihály 22 holdon gazdálko­dott. A birtok kisebb része, 10 hold az ősök hagyatéka, 12 holdat pénzen vett a család nem egészen két emberöltő alatt. Adott ez a gazdaság hasznot, biztosított megélhetést No- vákéknak — de követelt is örökös munkát és megannyi gondot. A föld vételára sohasem volt tréfadolog — azt ki kellett fizetni. S hogy előkerüljön a pénz, nyáridőben hajnaltól késő estig préselte a 22 hold a család apraja-nagyja verejtékét. Aratót fogadni? Azt már nem, hiszen megvan a helye arnak a 6—7 mázsa gabonának is, amit a részesaratók szolgáltak volna meg. Megkoplalták, megrongyoskodták a vett földet! Ez a vallomás kap hangot a fiatalasz- szony, Novákné szavaiban is: — Megnőtt a birtokunk, megnőtt a gondunk is. Hajtottuk magunkat még jobban, mint az, akinek keve­sebb földje van. Szórakozást, könnyebb életet nem ismertünk. Lakóházukra — elnézést érte — igazán rá­férne a renoválás. Eddig azonban másra kel­lett a pénz. És most, hogy beálltak a Vörös Csillagba, miként képzelik el jövőjüket? A tsz-tagok életét ismerve tudják, hogy kisebb fáradság­gal is megszerezhetik mindazt, amire a csa­ládnak szüksége van. A férj, a feleség, az anyós meg a 15 éves Misi gyerek teljesít any- nyi munkaegységet, amelyre tisztességes ré­szesedést ad a szövetkezet. A 8 éves kislány pedig — mert jófejű gyerek, s nem húzza vissza a 22 hold — középiskolába készül. Az­után meg eljut talán az egyetemre is. Korcz József hetesi gazdát gyerekei révén ismerem. A negyvenes évek elején nagyobbik fiával, Lacival együtt kezdtük a gimnáziumot. Tibi pedig néhány osztállyal alattunk járt. így érthető, hogy nemrégiben falujukban járván a gyerekek sorsa felől érdeklődtem. Mindkettő­jük megnősült. Tibi szereti a jószágot, a föl­det, s otthon maradt a középparaszti gazda­ságban. Laci pedig a nyáron napszámba járt. Joggal kérdezhetjük: mi az a törvény, ami harmados kukoricát kapáltat mások földjén olyan emberrel, aki kilenc holdnak a váromá­nyosa? Jóska bátyám választ adott a kérdésre: »Két részre nem oszthattam a birtokot. Mi­lyen dolog volna az, ha valaki egy 18 holdas gazdaságból két 9 holdasat csinálna?« Így vetettek számot a jövővel Korczék, mi­után mindkét fiúk házasságot kötött. Lám, a birtokelaprózódás réme berontott a békés haj­lékba, s erősebbnek bizonyult a családi köte­léknél is. Persze nem haraggal távozott Lach De mennie kellett, mert küldte az egykori hit- bizomány még ma is élő kicsinyített mása, el­tanácsolta hazulról a 18 hold megoszthatatlan- sága. S ő búcsút intett. Előbb a szülői háznak, majd a harmadosföldnek. Jegykezelő lelt a MÁVAUT-nál. Apja pedig belépett a Vikár Béla Tsz-be. Magam is láttam: a hetesi határ parcellái táblákká egyesülnek. Ez a föld már nem küldi, hanem hívja a fiatal dolgos keze­ket. Nem akarok felületesen általánosítani. Egy szóval sem mondom, hogy csak árnyékos ol­dala volt a középparaszti életnek. A kulákság korlátozása, a kizsákmányoláson alapuló gaz­daságok nagy részének felszámolása révén kedvező helyzetbe került a középparaszt. Mind nagyobb lehetősége volt bekapcsolódni a közéletbe. Gazdasági ereje is megnőtt a párt és a kormány agrárpolitikája, valamint saját munkája jóvoltából. Szaktekintélynek számí­tott a növénytermesztésben és jószágnevelés­ben. Ám éppen emiatt ís adnia kellett a lát­szatra is: kukoricáját nem lephette el a gaz, lovát nem vehette le lábáról a csikó, mert a gazdát szólták volna meg miatta. S jó hírne­vét tehát csakis megfeszített munkával őriz­hette meg a középparaszt. Annyi bizonyos, nem volt könnyű megsze­rezni, megtartani a középparaszti birtokot. Nem volt könnyű átlépni a középparasztnak a közös útra, mégis megtette ezt. Megtette, mert józan ésszel belátta: az ő gondtalanabb jövőjének is a szövetkezés a letéteményese, s ma már a szövetkezeti paraszt a példakép a falun, örvendetes, hogy felismerték ezt az igazságot a középparasztok tömegei. Velük és általuk nagy nyereség érte a tsz-mozgalmat. Megannyi hasznos gazdálkodási tapasztalatot, növénytermelési és állattenyésztési hozzáér­tést is hoztak magukkal. Ez is biztosítéka an­nak, hogy új termelőszövetkezeteink mihama­rabb fel virágoznak, s jó módot adnak tagjaik­nak, köztük a tegnap középparásztjainak is. Kutas József „Kapocs ez a a varos es a íj tolta: üzemeink tudják, iadósak leegedi Nándor Hideg szél nyargalászik a Kapos völgyében. A nap néha előkandikál a felhők mögül, mintha kíváncsi volna, mi tör­ténik Baté és Kaposkeresztúr között, miért gyülekezik ez a sok ember a Kapos partján, ér­deklődéssel nézve a Csölle Ist­ván mérnök tervezte új hidat, amely összekapcsolja a két partot. Bacsoni Istvánnak, a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium főmérnökének javaslatá­ra kezdték itt meg az építke­zést a tavasszal. A Hídépítő Vállalat dolgozói Erdős Zoltán mérnök és Tóth István műve­zető irányításával kitartóan dolgoztak, hogy a két községet minél előbb megajándékozhas­sák ezzel a létesítménnyel. — Ünnep ez a mai nap, nagy ünnep — mondja Morva Fe­renc batéi bácsi, amint botjára támaszkodva beszélget Tóth Vendel keresztúri lakossal. — Bizony, édes komám — mondja Tóth bácsi —, bár öt­ven évvel előbb lett volna ilyen hidunk, amikor még mi is fia­talok voltunk. Sokfelé jártam, de ilyen gurulós — vagy hogy hívják — hidat még nem lát­tam. — Ez a kedves, mosoly­gásra késztető kijelentés tük­rözi, hogy a keresztúriak meny­nyire nagyra értékelik hídju- kat. Van ilyen híd másutt is, de nekik ez a legszebb, a leg­jobb. Egy bőszoknyás keresztúri 1 menyecske, mielőtt megkezdőd- I ne a teherbíró próba, átsétál a hídon. Többen utánaszólnak: »Vigyázzon, nehogy leszalcad- jon«. Nevetve fordul vissza: Én már kipróbáltam a terhe­lését tegnap is, nem szakadt le alattam. Láttam én már, mi­kor csinálták, hogy jó lesz ez!« S míg tart a teherpróba, és végzik a méréseket, az embe­rek beszélgetnek, türelmesen Hídavatás Batéban várják azt a pillanatot, mikor a piros-fehér-zöld szalagot ket­tévágják. — Tudja, én ilyen avatást még nem láttam, azért jöttem el — mondja Merkán Jozsefné rákópusztai asszony osv. Hor­váth Istvánnénak. — Alig vártam, hogy kész le­gyen — feleli Horváihné. — A víz miatt sokszor hozzá se tudtunk férni a Kapos parti földünkhöz. Olyan híd volt itt, hogy félt az ember átmenni rajt. De most már vége annak az időnek. Kissé arrább áll Fehér Ist­ván a feleségével. Keresztú­riak. Ha lehet, nekik még töb­bet jelent az új híd. — Lesz végre autóbuszunk — mondja az ember. — Nem kell többé a sárban járnunk. — Könnyen járunk a piac­ra, vége a sok gyaloglásnak. A híd után a villany jön közsé­günkbe — fűzi hozzá egy ki­csit büszkén az asszony. Valóban, a meglehetősen el­zárt Kaposkeresztúr most egy csapásra közelebb kerül a vá­roshoz. Az emberek arcán a megelégedettség ezt az örömet 'sugározza. A teherpróba közben befe­jeződik, és elérkezik az ünne­pélyes pillanat. A korábban még zsibongó, beszélgető tö­meg egyszerre elhallgat, min­den szem egy irányba fordul. Ámon Tibor, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hídosz- tályának főmérnöke kettévágja a szalagot, szabad a híd,, hol­nap már indulhat az autóbusz! Kovács Ferenc batéi és Kiss György keresztúri tanácselnök egyszerű, meghatott szavakkal mond köszönetét mindenkinek, aki elősegítette a híd létreho­zatalát ... A művelődési házban a dísz­ebéden összekoccannak a po­harak. örülnek és ünnepelnek az emberek. A másfél millió forint testet öltött, a híd újabb erős kapocs a város és a falu között. Vörös Márta ’Teteme 5—8 mázra baromfit és 5000 -öS"0 darab toj&ri vásárol fal Nagyszakácsiban Benke Ferenc tojás- és baromfiátvevö. Ott'ártímk- kor Pécsek Gézáné két kakast és 25 tojást vitt az átvevohelyr*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents