Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Nem lehet divatos és elegáns az a nő. akinek nincs hajcserét jelenti, hanem azt, rendben a haja. Nem elég hogy valami betegség támadta a divatosan szabott ru-1 meg a hajhagymákat, talán ha, a tűsarkú cipő, ha gombásodás lépett fel. Ilyen- nincs meg az egyéniségének j kor orvoshoz kell menni, hogy megfelelő frizura. Nagyon fon- j a teljes hajhullásnak elejét tos tehát, hogy az öltözék és a hajviselet harmonikusam kiegészítse egymást. Nincs bán- tóbb dolog, mintha a hajviselet elüt a ruházattól, és nincs összhangban a fej formájával. Nem kell azt magyarázni senkinek, hogy más hajviselet teszi vonzóvá a sovány arcú nőt, mint a kerek, kövérkós arcút. Ahogy a ruházkodásnál az egyéniségnek megfelelően történik a fazonok választása, ugyanúgy kell vigyázni a frizura helyes választására is. Ahhoz azonban, hogy az elegáns nő a jó frizurával még elegánsabb legyen, szükséges, hogy a haját rendben tartsa, ápolja. A legvonzóbb, ha a haj természetes fénye érvényesül. A jól ápolt haj kellemes külsőt ad. Mi a haj ápolásának a célja? Megőrizni szép színét, kellemes tapintását, simaságát. A haj ápolása őrzi meg a haj vastagságát, sűrűségét éshosz- szát is. Jó tudni, hogy a haj időnként változik, s általában négy-öt év alatt kihullik. Ez a rendes. Ha nagyobb arányú hajhullást tapasztalunk, és 50—60 hajszál marad egy nap a fésűben, akkor már baj van, mert ez nem a természetes tudják venni. Van még egy kellemetlen betegsége a hajnali, ez a hajmoly. Arról lehet megtudni jelenlétét, hogy a hajszálak vége hasadozik, rojtosodik. Az erősen, lúgos és gyakori fejmosás is idézheti elő. Nagy figyelemmel kell lenni a haj ápolásánál arra, hogy milyen a fejbőr. Száraz- e, vagy zsíros. Ettől függ az ápolás módja. Más szappant kell használni, kevésbé zsírosat, ha zsíros a fejbőr. Gyengén zsíros vagy kénes mosószappant, ha zsíros a fejbőr. A fejmosás után igen jó az alkoholos -öblítés, a citromos vagy ecetes kamillatea. A haj színét ápolja a kamillateás öblítés. Némelyek úgy tartják, hogy akkor jó a hajápolás, ha háromnaponként fejet mosnak. Ez nem helyes, csak akkor, ha túl zsíros a fejbőr és a haj. Egyébként elégséges a tíznaponkénti fejmosás, de akkor az alapos legyen. A száraz fejbőr ápolásánál igen jól használható a szesszel kevert ricinusolaj. Kétségtelen, hogy a nők ékessége a szép haj, s ezt nem szabad elhanyagolni. Gondosan kell ápolni, mert csak az ápolt haj adhat kellemes hatású megjelenést és frizurát. MIT FŐZZÜNK ? Most van itt az ideje a vadak- nostúak. A pácolás ízletesebbé nak, a nyúlnak. Az alábbi re- és puhábbá teszi a h üst. cept szerint ízűetes süthetünk belőlük. ételt kéVadpác készítése A vadhúsokat (nyúl, oz, A pác összetétele. Nyúlhoz: 2 szál vegyes zöldség (répa és gyökér), 1 fej hagyma, 10 szem szemesbors, 2 dkg só, 1 dl ecet, 1 cikk fokhagyma, 3 db babérlevél, 0,2 dkg koriander, szarvas) bőrükből kifejtve, fő- 0 2 ^ fenyőmag, 0,1 dkg zés előtt pácoljuk. Ez azért bors. szükséges, mert a vadhúsok A zöldséget megtisztítása zsírszegényebbek és durvább után karikára vágjuk, és kb. 2 liter vízben sóval, hagymáQzLhesejt öltöztessük ytjemiekeinket Igen szép, de nem könnyű feladat a különböző korú gyermekek öltöztetése, hogy az mindenkor ízléses, koruknak megfelelő és nem utolsósorban divatos is legyen. A gyermekruháknál a legtöbb esetben a célszerűség és a kényelmes mozgást biztosító vonalai dominálnak. Nagyon körültekintőnek kel lenni az anyag színének megválasztásakor mert könnyen »öregessé« válhatnak a gyér mekruhák. X. rajz. Kockás szövetből készült bébyruha. Gumiházba befűzött egyszínű szövet övvel, a nyakkörlet 1 ezzel paszpolozva. 2. ra.iz. Világoskék szövetruha. Fehér piké gallérral és befűzéssel, mely hátul apgc masniba végződik. 3. ra.iz. Csíkos szövet vagy flanellből készült teilos bébyruha fehér gallérral. 4. raja Világos színű szövet ruha egy árnyalattal sötétebb szövet paszpolozással. Férfidivat ILLIK — NEM ILLIK A hőssöntésről általában A köszöntés a tisztelet vagy a barátság megnyilvánulása, melyet találkozásnál, látogatásinál vagy búcsúzásnál használunk, mégpedig szavakkal vagy integetéssel, vagy egyidejűleg mindkét módon. A köszöntés a legismertebb társadalmi szokás. A történelmi fejlődés során, a legkülönbözőbb, néhol nagyon szertartásos formákon ment át, melyek némely országban még ma is szokásosak. Valamikor az alacsonyabb rendűek a magasabb rendveket arccal a földre borulva üdvözölték. Néha odaadásukat (vagy alárendeltségüket) fedetlen fővel, térdelve vagy mély meghajlással fejezték ki. Nálunk a szokásos üdvözlési forma a kalaplevétel, olykor csak. barátságos integetés a jó barátok néha szalutáiássál üdvözlik egymást. Az üdvözlésnél a kalapot levenni Európában általános szokássá csak a XVI. vagy a XVII. században vált. A múlt század végén nagyon illetlen dolognak tartották az utcán kalap vagy más fejfedő nélkül mutatkozni A köszöntésnek egykor alázatos és megalázó formája nálunk már csaknem teljesen eltűnt. Az ilyen köszöntések, mint »Alázatos szolgája«, »Tiszteletteljes üdvözlésem« és hasonlóak ma már nagyon ritkán hallhatók. A különböző nemzeteknél máig is megmaradtak az üdvözlésnek különféle formái, melyek egyeseknek udvariasnak, másoknak pedig illetlennek vagy nevetségesnek 'tűnnek fel. így pl. a törökök a kezüket a mellükre szorítják, és mélyen meghajolnak azelőtt, akit üdvözölnek. Bengáliában a hinduk jobb kezüket homlokukra téve hajlonganak. Ceylonban pedig az alárendeltek a földre vetik magukat, és többször ismétlik feljebbvalójuk nevét. Magától értetődik, hogy a civilizált világban az ilyen köszöntési formák ma már ismeretlenek, sót az elnyomott gyarmati népek egyre növekvő nemzetfelszabadí- tási harcai következtében az egész világon eltűnőben vámnak, bár a gyarmatosítók és elnyomók pozíciójuk és hatalmuk fenntartása érdekében az ilyen üdvözlési formákat a legszívesebben fenntartanák. Az üdvözlésnek még a mai egyszerűsége mellett is megvannak a maga pontos szabályai, melyeknek megsértése megzavarja a köszöntés lényegét. Ne felejtsük el sohasem, hogy a köszöntés a tisztelet megnyilvánulása, és ezért mindig érthetően és udvariasan kell köszöntenünk, azonban nem vihetjük ezt túlzásba. Tudnunk kell, hogy a köszöntés udvarias formában nem kellemetlen kötelesség, a köszöntésnek nem szabad erőltetettnek lennie. Az udvariasság megköveteli, hogy valakit üdvözöljünk, a köszöntést fogadni viszont kötelesség. A köszöntés módja aszerint változik, hogy kit köszöntünk. Mint ahogy később látni fogjuk, különbséget kell tenni a nő és a barát köszöntése, az utcán, a lakásban vagy nyilvános helyiségben való köszöntés, között. vai, bontsál, babérlevéllel, ko- rianderrel, fenyőmaggal együtt felfőzzük addig, amíg a zöldség megfő. Főzés után az ecetet beleöntjü'k, és hideg állapotban ebbe a lébe beletesz- szük a pácolandó nyulat, s az 3—i napig ebben a lében érlelődik. Vadas nyúl (5 személyre) (Folyt, köv.) Hozzávalók: 1 db pácolt nyúl (2 comb, gerinc, 2 lapocka és aprólékja). Zsír 0,15 kg, só 0,02 kg, citrom fél db, vegyes zöldség 0,20 kg, babérlevél 2 db, hagyma 0,10 kg, szalonna 0,20 kg, cukor 0,02 kg, mustár 0,05 kg, fehér bor 2 dl, liszt 0,10 kg, tejfel 2 dl. Elkészítés': A pácolt nyulat hártyájától megtisztítjuk, vékonyra vágott szalonnával megtűzdeljük. Karikára vágott zöldséggel hiagymát zsírban' megpirítunk, a tűzdelt nyulat belehelyezzük, kevés vízzel felöntjük, babérlevéllel, fok-1 hagymával, sóval ízesítjük, és puhára pároljuk. Ha a nyúl puha, levéből kiszedjük, a zöldséget zsírjára lesütjük, liszttel meghintjük és kevés vízzel, valamint tejfellel fel-9- engedjük Felforrás után bor-§ ral, mustárral, cukorral, cit-M romlével ízesítjük és átpaszí-Q rozzuk. Ebbe a mártásba bele-T tesszük a felvágott nyúlhűst,y s együtt felforralva, zsemle-x gombóccal tálaljuk; 9 Nemcsak a női. hanem a férfidivat is nagy változáson ment át az elmúlt egy év alatt. Ez annak tudható be. hogy a konzervatív angol divaton erősen érződik az olaszos hatás, így az anyagok színezése vidám tónusú lett, s a zakók puhán dolgozottak. A férfiruházatnál még fontosabb, mint a nőinél, hogy mértéktartó és mentes legyen a divat túlzásaitól, hogy a minták és színek harmonizáljanak egymással. Ez azért is lényeges, mert az ízléstelen, »jampis« férfiöltözködést nemegyszer a ruhadarabok helytelen összeválogatása okozza. A férfiöltözék legfontosabb kellékei az ing, a nyakkendő és a zokni, tehát lényeges ezeknek helyes, jó kiválasztása. Vannak írott törvények is, például: csíkos ruhához sima ing és sima nyakkendő való, míg a minden esti alkalomra elegáns sötétkék öltönyhöz az ing csak fehér lehet. A sportos jellegű öltönyök általában 3 gombosak, kisreve- resek, és a legtöbb esetben a ruha anyagából készült mellény egészíti ki az öltözéket. 2 soros gombolással ma már csak az alkalmi ruháknál találkozunk. Nagyon divatos a sötétkék és fekete öltönyökhöz a ruha színével tónusban megegyező brokát mellény. Mindenkor tartsuk szem előtt, hogy az öltözködés meghatározza a megjelenést, és ez a férfiaknál sem lehet közömbös. 1. rajz. Tweedből készült fértizakó egyszínű nadrággal, gáns sötétszürke szövetöltöny sa ját anyagából készült 2. rajz. El. mellénnyel Gyermekeknek HÓPIHÉCSKE Zsemlegombóc A zsemlét kockára vágjuk,; és megpirítjuk zsírban. A lisz-> tét tojással, sóval, borssal, pet-| rezselyem zöldjével galuskatésztának elkészítjük, és ebbe íi a tésztába belekeverjük a pirí-j tótt zsemlét. Sós vízben 10; percig főzzük, és ezt tálaljuk! a vadas nyúlhoz. j Sok minden megesik a világon, sok minden írva van a mesék- ban. Élt egyszer, éldegélt egy apóka meg egy anyóka. Megvolt mindenük, tehénkéjük, bárány- ká.iuk, a kemencén kismacskájuk, csak éppen gyermekük nem volt. Igen szomorkodtak, egyre búslakodtak. Egyszer télen hó esett, sok fehér hó, térdig érő. A szomszéd gyerekek kitódultak az utcára, hógolyóztak, szánkóztak, és nagy hóembert tapasztottak. Nézte őket az apóka az ablakból, nézte, és azt mondta az anyókának: — Mit üldögélsz töprengve, anyóka, miért nézed a más gyerekeit? Gyere ki, mulassunk mi is vénségünkre, építsünk mi is hóembert. Az öreg anyóka is felvidult. — Menjünk hát, apóka, nem bánom. De minek építsünk hóembert — elegen vagyunk ketten is —, formáljunk inkább egy Hópihécske-kislányt. Ahogy mondták, úgy is tettek. Kimentek a kertbe, és a fehér hóból egy kislányt formáltak. Megformálták, szeme helyére két kéklő gyöngyöt tettek, arcocskájába két gödröt nyomtak, szája helyére piros szalagocskát illesztettek. Hej, de szép lett! Hópihécske-lányka! Nézi az öreg apó meg az anvó, nézi, gyönyörködik benne, nem tud betelni vele! Hópihécskének egyszerre mosolyra húzódik a szája, megleb- ben a haja. Aztán megmozdítja kezét-lábát, lép egyet, és elindul a kerten át a ház felé. Az apó meg az anyó ámuitakbámultak, szinte földbe gyökerezett a lábuk. — Apóka — kiáltja az anyó —, van egy eleven kislányunk, a drága kis Hópihécslce. Befutottak a házba ... De boldogok voltak! Nem is napról napra, de óráról órára nőtt, növekedett Hópihécs- ke. Mindennap szebb lett. Még a lélegzete is elakadt apókának, anyókának, valahányszor ránéztek. Hópihécske fehér volt, mint a frissen hullott hó, szeme akár a kék gyöngy, arany színű hajfonata leért a derekáig; Csak az arcocskája nem volt piros Hópihécskének meg a szájacská- ja. De azért gyönyörű teremtés volt így is. Beköszöntött a napsugaras tavasz, kipattantak a rügyek, méhecskék zsongtak a rétek fölött, nótára gyújtott a pacsirta, örült, örvendezett minden gyerek, a kislányok dallal köszöntötték a tavaszt. Csak Hópihécske búsult, búslakodott, folyton az ablak mellett ült. s szeméből csak úgy patakzott a könny. Elérkezett a szépséges nyár is, a kertekben kifesiettek a virágok, a mezőkön sárgult a gabona. Hópihécske még jobban elszomorodott, egyre bújt a nap elől, egyre az árnyékot, a hűvöset kereste, de legjobban az esőt szerette. Ápóka meg anyóka mindegyre faggatták: — Nem vagy beteg, kislányunk? — Nem én, anyóka. De mindig a sarokba kuporgott, az utcára sem akart kimenni. A kislányok egyszer az erdőbe készültek bogyót szedni — málnát, áfonyát, illatos szamó« cát. Hívogatták Hópihécskét: — Gyere velünk, gyere velünk, kis barátnőnk! Nem akart Hópihécske az erdőbe menni, nem akart Hópihécske a napfényre menni! De az apó meg az anyó küldték. —■ Eredj, eredj, Hópihécske eredj, kicsi lányunk, jól mulass a kislányokkal! Hópihécske fogta a kosarát, és elment az erdőbe pajtásaival, Sétálgattak, koszorút kötöttek, énekeltek, táncot jártak. Hópihécske talált egy jeges vizű patakot, amellett üldögélt, nézte a vizet, ujjait fürösztötte a sebes patakban, játszott a vízcseppek- kel, mint a gyöngyszemekkel. Leszállt az este. Sokáig játszarúkkal koronázták fejüket, száraz avarból tüzet raktak, aztán átugrálták a lángját. Hópihécske semmi áron sem akart átugrani . . . De barátnői egyre csak kérlelték. Akkor odalépett a tűzhöz. Álldogált, reszketett arcocskája hófehér volt, aranyhaja kibomlott. Rákiabáltak a pajtásai: — Ugorj, ugorj, Hópihécske! Hópihécske nelcifutott és ug- rótt. Sustorogtak, panaszosan sóhajtottak a lángok — s híre- hamva sem maradt Hópihécskének. A tűz fölött fehér gőz ka» vargott, felhőcske lett belőle, és felrepült a kéklő magasba. H&» piüécske elolvadt.
