Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-06 / 4. szám
Szerda, 1360. január 6. § SOMOGYI NÉPLAP Korai paradicsom, homoki szolümíívelűgép, magas tojáshozamÉ tyúkfajta a mezőgazdasági kutatások 1959. évi eredményei között Holnap Géza főigazgatóhelyettes nyilatkozata A mezőgazdasági kutatások 1959. évi eredményeiről, 1960. feladatairól Molnár Béla, a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgató-helyettese tájékoztatta az MTI munkatársát: — 1959-ben kettős feladat állott a mezőgazdasági kutatók előtt. Az egyik: segíteni az év elején alakult termelőszövetkezetek megszilárdításában, szakmai irányításában, s ennek a feladatnak elsősorban a vidéken működő kutatóintézetek eredményesen eleget is tettek. A másik: a tulajdonképpeni főfeladat a tudományos kutatómunka vcüit, s itt elsősorban a nagyüzemi termelést közvetlenül segítő témák állottak az előtérben. Az elmúlt esztendők mező- gazdasági kutatómunkáját a növénynemesítés túlsúlya jellemezte. A termelőszövetkezetekben azonban a legtöbb gondot az agrotechnika elmaradottsága okozza, s ezért kutatóink 1959-ben főleg az ilyen !~’iagű feladatokra irányították figyelmüket. Különösen a tailajmüveléssel és a talajerőgazdálkodással foglalkoztak, összefüggésben a gépesítéssel és üzemgazdasági vizsgálatokkal. A talajerőgazdálkodási vizsgálatok elsősorban a búzáinak búza, illetve kukorica utáni termesztésénél hoztak eredményeket A búza után vetett búza napra! orgó*zöld trágyává! és száz kiló pétisóval húsz- huszonötszázalékos, ugyanez féladagú istáliötrágyá- va! több mint 30 százalékos terméstöbbletet adott. A fcakarmányellátás fejlesztését célzó kutatások során behatóan vizsgálták az öntözéses legelőgazdálkodást, s a kísérleteik bebizonyították, hogy a kimerült rizstelepék helyén létesített legelőkön tavasztól őszig 74 fillérbe, míg szokásos takarmányozás mellett 1,45 forintba került egy liter tej takarmányköltsége. A kertészeti kutatásokban exportlehetőségeink szempontjából is nagy jelentőségű eredmény született Kecskeméten a korai paradicsom agrotechnikájának kidolgozásával, ami már a gyakorlatban is széleskörűen alkalmazható. Ezzel az eljárással a korai paradicsomfajták holdanként 10—20 mázsával több termést adnak a szokásosnál hamarabb. A gyümölcstermesztésben elsősorban a homokos talajok gazdaságos kihasználását, az azokon legalkalmasabb eljárások kialakítását szorgalmazták kutatóink. A termelőszövetkezetekben is mind népszerűbb szamócatermesztés fejlesztése céljából kidolgozták a sűrüsoros termesztési módszert, amellyel 90—95 mázsás holdankénti termés is elérhető. A diótermesztésben új szaporítási eljárást dolgoztak ki. A szőlőtermesztésben a művelés gépesítése volt a legfontosabb feladat. Sikerült is olyan járószerkezetet készíteni, amely alkalmas lesz a homcfc; nagyüzemi szőlők művelésére. A szőlőfeldolgozás és a borkezelés gépesítésében is számottevő sikert értek el kutatóink. Elkészítették például a jelentős munkaerőmegtakarítást eredményező zúzó- és aszúszem-feltáró gépet Az állattenyésztési kutatásokban a takarmányozási kísérletek szerepeltek az első helyem Az új borjú- és növendék- marha-nevelési módszerrel harminc százalékkal csökkenthető a takarmány költsége, és az üszők már 15 hónapos korukban elérik a tenyésztésbe vételhez szükséges fejlettséget. Barannfitenyésztő kutatóink a •különböző magyar tyúkfajták nemesítésével foglalkoztak, s ennek során a sárga magyar tyúknál kétszáznál magasabb évi tojáshozamot, a fehér magyar tyúk tojásánál pedig húsz százalékos átlag&úlynövekedést értek el. Kutatóink az idén tovább folytatják a mezőgazdasági nagyüzemek termelésének fejlesztését segítő munkájukat. A legfontosabb feladatot továbbra is a talaj termőképességének fokozása jelenti, hiszen ez a nagy termések alapja. 1960- ban nagyobb figyelmet fordítanak a gépesítés problémáira is. A mezőgazdasági és kertészeti növényeknél legfontosabb feladat a betegségeknek ellenálló, biztonságosabb termést adó fajták előállítása. Az állattenyésztés terén a kutatások elsősorban a hús- és tejtermelés fokozására irányulnak. 344 millió forint békekölcsönt sorsoltak ki a máit évben 75 államkölcsőnsorsolás, 16 millió kisorsolt kötvény, három és félmiiliárd forint A Második, Harmadik és a Negyedik Békekölcsön múlt év végén kisorsolt nyereményeinek kifizetését szerdán kezdik meg. A nyerteseknek 94 millió forintot fizetnek ki. A múlt évben egyébként a meghatározott terv szerint 12 államkölcsön sorsolást tartott az Országos Takarékpénztár, A 12 húzáson 1 300 000 kötvényre mintegy 344 millió forintot sorsoltak ki nyeremény és törlesztés formájában. December 30-án jubiluemi sorsolást tartottak: a Harmadik Békekölcsön húzása ugyanis a 75. államkölcsőnsorsolás ' volt. A 75 húzáson 16 millió kötvényre három és félmilliárd forintot sorsoltak ki. Ebben az évben is változatlanul minden negyedévben három, egész évben tehát 12 békekölcsön sorsolás lesz. Először márciusiban az Első, az Ötödik és a Hatódik Békekölcsönt sorsolják. Az idei 12 ál- lamkölcsön-húzáson 361 millió forint jut majd a szerencsés kötvénytulajdonosoknak. (MTI) 4 száj• és körömfájás elleni védekezésről A száj- és körömfájás a ha- sítóttkörmű állatok — szarvasmarhák, kecskék, juhok és sertések — igen fertőző betegsége. Esetenként megbetegiti az embereket is, ha a beteg állatok tejét nyersen fogyasztják. A betegséget vírus okozza. Ez a parányi, csak különleges elektronmikroszkóppal látható kórokozó főleg a beteg állatok nyálában, továbbá szájukon, lábvégciken, tőgyükön támadt hólyagok nyirkában, tejükben, trágyájukban található meg. Minden, ami ezekkel érintkezik, a takarmány, az istállóeszközök, a tejesedények, de legfőképpen a beteg állatokkal érintkező ember kezén, ruháján, lábbelijén messze vidékre elhurcolhatja a vírust. Ezért, ha a megfelelő gondosságot csak egy kicsit is elhanyagolják — a járvány futótűzként terjedhet. A legfőbb ragály- terjesztő mindig a gondatlan ember! Hogyan ismerjük meg a beteg állatot? A betegség első tünetei: az állatok bágyadtak, étvágytalanok, lázasak. Később hólyagok képződnek szájukban, a foghúson, a nyelven, a nyelv alatt, a szájzugokban. Hólyagok keletkezhetnek a lábvégeken, a pártaszélen, a köröm közötti hasadékokban, ritkábban a tőgyön is. Sertésnél a túrókarimán képződik hólyag. Ha a hólyagok felfakadnak, helyükön sebek, fekélyek keletkeznek. A beteg állatok erősen nyálza- nak, nehezen és keveset esznek, sántítanak, sokat feküsznek. A sántítás főleg a sertésekre jellemző. Minden sánta sertés száj- és körömfájásra gyanús! Kit kell tenni, ha a betegség gyanúját észleljük? A betegség gyanúját az észlelő gazda azonnal jelentse a községi tanácson. De nem úgy, hogy ö maga mégy a tanácsra,1 hanem a kerítésen keresztül kiszólva megkéri a legelső ar- ramenőt, hogy jelentse be az esetet a tanácselnöknek vagy a titkárnak. Ö maga az udvarát ne hagyja el. De ne hagyja el a házat a család egy tagja sem, sőt a két szomszédos házból se menjen ki az állatorvos megérkezéséig senki. Természetesen idegen ne menjen be az ilyen udvarba és a két szomszédos udvarba se. Ezeken a helyeken a kutyákat meg kell kötni, a macskákat, baromfiakat be kell zárni. Termelőszövetkezeti állatgondozók a betegség gyanújáról a tsz-vezetőséget hasonló módon értesítsék. A gyanús istállóból ne menjen ki senki, be se lépjen senki. Azok a dolgozók, akik a gyanú megállapításakor az istállóban tartózkodnak, maradjanak bent, míg az állatorvos megérkezik. Az állatorvos utasításait a legszigorúbban meg kell tartani. ö gondoskodik az udvarban vagy^ az istállóban volt személyek megfelelő fertőtlenítéséről. Erre a célra fertő t- ienítő anyagot visz magával. Mivel a betegség rendkívül ragályos, nagyon fontos, hogy már most, amikor még megyénk határaitól messze van, mindent megtegyünk a behur- colása elleni védekezésért. E célból ne menjünk el a betegséggel fertőzött községekbe, ott rokonokat, ismerősöket ne látogassunk meg. Különösen ne kíváncsiskodjunk a fertőzött udvarok tájékán. Bár udvariatlanságnak tűnik, de az olyan emberekkel, akikről feltételezhető, hogy a beteg állatok közelében jártak, még kezet se fogjunk, mert egy' kézfogás elegendő lehet arra, hogy mi magunk terjesszük tovább a ragályt. Állatainkat idegen istállókba ne kössük be, idegen helyen ne etessünk, ne itassunk. Idegen állatokat, embereket udvarunkba, főleg istállónkba ne engedjünk be. Takarmányt, szalmát csak olyan helyről vásároljunk, ihol betegség nincs, s a közelmúltban nem is volt. A termelőszövetkezet istállóiba idegeneket ne hagyjunk belépni. Minden istállóajtó előtt — az állatorvos utasításai szerint — lábíertőtlenító medencéket kell tartani, ezek- t ben mindenki belépés és kilé- ' pés előtt lábbelijét fertőüení- , fceni köteles, kezét pedig a be- j járatnál elhelyezett fertőtlení- ! tű folyadékban mossa meg. Ugyanez vonatkozik a községi j apaállatok istállóira és a mesterséges termékenyítő helyiségekre is. Tartsunk meg minden megbízó intézkedést, mert a betegség nagy károkat okoz. I Legyengíti a szarvasmarhaállományt, több állat el is hullik szivgyengeség miatt még a betegség kiállása után is, a betegség tartama alatt a tejhozam rohamosan csökken, s a kifejt tej nem használható fel. Nemcsak magunk látjuk kárát, ha állataink megbetegednek, hanem súlyosan kárát vallja ennek az egész népgazdaság. A régi időkben hagyták az egész országon átfutni a ragályt. Ez a módszer letűnt. Ma arra kell törekednünk, hogy fellépését minden eszközzel megelőzzük, ha mégis fellépett, helyhez kössük. Ehhez a munkához nem élég az állategészségügyi dolgozók áldozatos munkája ■— társadalmi összefogás ra van szükség. Ezért jelöltünk ki már jó előre minden községben utcabizalmiakat. Ök szemmel tartják utcájukban az állatok egészségi állapotát, és erről állandóan tájékoztatják a tanács vezetőit. Mindenkit kérünk, hogy a járvány legyőzésének nagy munkájában legyen segítségünkre. Dr. Egyed Lajos megyei szakállatorvos. A törökkoppányi óvodában ."ító C' ■ ■ M: KÉT ARCKÉP 1999-BOL A két szóban forgó arckép a Halhatatlanság Csarnokában függ. Az egyiket az arany babérlevelekből összerótt kereten kiviil széles, alig meghalványult fehér paszpartó övezi, amely erőteljesen kiemeli a benne mozdulatlanul nyugvó, de magabiztos, sőt kissé dacos tekintetű férfiú arcmását. Amolyan tucatarc. de a lélek, amelynek emléket állít, egyáltalán nem mondható hétköznapinak. Különösen a szem, amelynek jobb pillája alatt egy légy hagyta ott anyagcseréje kétségtelen bizonyítékát, fejez ki valami óriási tettvágyat, energiát, amelyet hajdan e csarnokba való bekerülése végett kifejtett. Még a portást is megvesztegette. Ez azonban nincs a tekintetében, mert mindig félön vigyázott arra, hogy ne lássák rajt az, amit gondol. Ez volt az egyik erénye. A másik ... hja. több nemigen volt. Legföljebb még a pálinka iránti szenvedélyes ragaszkodását említhetnénk meg pozitívumként. Életében ugyanis kizárólag ezt. a torkot és gyomrot maró italt kedvelte, annak is a legerősebb és legbüdösebb fajtáját. Szája mintha most is gúnyos mosolyra húzódna: vendégeit is ezzel szokta kínálni, hogy minél előbb elmenjenek. És egyszer csak ő ment. el. miután §S éves korában szegre akasztotta kupicáját, vésőjét és kalapácsát. aztán — nem szívesen bár — átadta magát a halhatatlanságnak. Most itt van. A lebukni készülő nap megvilágítja magas, fénylő homlokát, a fekete blan- cos kefeként ágaskodó sörtét (negyven éves korában készült fényképet nyújtott be megörökítés céljából), amely alatt elégedetlen gondolatok ágaskodtak. Egyszer csak szeme megmozdul, alig észrevehetően jobbra és balra fordítja, és miután meggyőződik, hogy sorstársain kívül senki sincs a teremben, óvatosan odafordul a mellette flegmán a csarnok mintás parkettájára meredő társához: — Nézd, ha jól emlékszem, ma még nem mondtam, hogy az emberek képtelenek értékelni művészetemet és kiváló egyéniségemet. No de mit is várjunk tőlük? Még az arcképemet is csak három ujjnyi paszpartó övezi, holott az esztétikai ízlés, a kellő rálátás, a hangulati megformálás, a szerkesztés frontális megoldása, a sajátos nézőpont. mindezek előtt és után saját nagyságom azt követeli, hogy legalább négy és fél ujjnyi paszpartó övezze halhatatlan mellképemet. Nem azért, mert megformáztam és kőbe faragtam az embert mint értelmes lényt nudligömbölyités közben — a szocialista realizmus, valamint az izéizmus szabályai szerint —, de ne felejtsd el, hogy én dísztáviratot kaptam a falu- felelős ideiglenesen megbízott helyettesétől születésnapomra. Ha jó még a memóriám, téged nem tisztellek meg ilyesmivel? — Mit tagadjam? — rándítja vállát cserfalombok között nyugvó szomszédja, akivel a sors iróniája megint összehozta. — Én megelégedtem azzal, hogy névnapomon együtt voltak beosztottaim, mindegyik archaikus mosollyal felköszön- tött, és e szívből egyáltalán nem jövő jókívánságok, viszonzására kezükbe nyomtam egy- egy töpörtyüs pogácsát meg fél pohár bort szódával. Szerény ember voltam viláaéletemben, én ezzel is megelégedtem. — Igen ... No, ha jól emlékszem, te hajdanában... eee ... hogy is mondjam ... úgy raj- zolgattad a betűket a papírlapokra, hogy azokból néha értelmes ézavak, sőt előfordul't, hogy értelmes mondatok kerekedtek ki. Nemde? — Ritkán. Ügy hetenként enyszer. amikor a »Keveset. de Könnyűt a Kultúrából« című hetilap is érdemesnek tartotta, hogy ólomba öntse azokat a megrajzolt betűket. Rémlik azonban, hogy egyszer a lapot nem tudták mivel kitölteni az írásomon kívül, és beletették te szobrod képét., amely a nudligömbölyítő embert ábrázolta %iec ázás közben. Még bosszankodtam is, hogy elcsúfították azt az oldalt, mert olyan aránytalanul nagy fület iarag- tál ómnak a kis kopasz elö- gömbölyitőnek. — Ne haragudj, d? nem figyeltem azokat a íirkálmányo- kat, amelyekkel kitöltötték szobrom fényképét hozó oldalt. Sajnáltam rá az energiámat. — Firkálmánv? — Eortyant fel ekkora sértés hallatára flegma arcú. A te szobrod pedig még síremléknek is szomorú! — Te beszélsz? Hiszen ezreket fizettél a szerkesztőnek, hogy förmedvényeid papírra kerüljenek! — Utolsó kőfaragó segéd! — Aljas bértollnok! — Tehetetlen vésnök! — Papírpazarló! ... Reggel a terem őre két, a felismerhetetlenségig össze vert arcképet talált a földön, a fal tövében. (Nem csodálkozott, már megszokta.) A fleg ma írónak még a kerete is ott hevert a fényes parketten darabokra törve, csak a szobrász aranybabéros rámája virított arckép nélkül a falon. Három ujjnyi paszpartóval... «=bk — Törökkoppány szövetkezeti község tanácsa a múlt évben 70 ezer forintért vett egy házat, s azt napközi otthonos óvodává alakította át mintegy 20 ezer forintos költséggel. A lakosság több mint 15 ezer forint értékű társadalmi munkával segítette a terv valóra váltását. Az óvoda berendezésére 15 ezer forintot költött a tanács. Szabó Margit óvónő, Targos Károlyné dada és Cser Gá- borné szakácsnő azon fáradoznak, hogy minél jobban gondját viseljék a 30 gyermeknek. Pécseli Gyula tanácselnök gyakran érdeklődik az óvodában: van-e elegendő tűzifa, nem ázik-e be a tető. s nincs-e fogytán az élelmiszer. Ha valamiben intézkedni kell, azonnal megteszi ezt. Nem csoda hát. ha a gyermekek jól érzik magukat második otthonukban. Csak délután négy órakor szomorodnak el: ilyenkor indulni kell haza. De csakhamar felvidulnak, amint megtudják, hogy holnap ott folytathatják a játékot, ahol ma abbahagyták. Valóban: mit is csináltak ma? Amint képeink mutatják, a kisfiúk várat építettek, a kislányok pedig babáikkal játszadoztak. Szép, gondtalan gyermekkcní az övék...