Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Péntek, 1960. január 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hígunk as 1960-as esztendőben AMIKOR VÉGÉRE ÉR az ember egy-egy évnek, szeret számot vetni munkájával. A kommunistákat kétszeresen foglalkoztatja a számvetés, hisz ilyenkor mérhetik le iga­zán, mit adott a múlt, és en­nek alapján mi várható a jö­vőtől. A Kábel- és Sodrony- kötélgyárbam összejött a párt- szervezet néhány tagja — Lu­kács József művezető, Puspán Ádám hegesztő, Hoffmann Jó­zsef minőségi ellenőr és Len­gyel Gyula esztergályos —, hogy meghányj a-vesse a párt eddigi politikáját. Mind a négyen elgondolkoz­nak egy kicsit, összeszedik az eddig rendszerezetlen gondola­tokat. Lukács József elvtárs töri meg a csendet: — Hogy jó-e avagy rossz-e a párt politikája, azt mindig az eredményeken, az emberek hangulatán lehet legjobban lemérni. Ha körül­nézünk például a mi üze­münkben, azt látjuk, hogy az emberek megértik a párt cél­kitűzését, részt vesznek meg- ' valósításukban. Fényes példa: 1959-ben a Kábelgyár telepé­vé szervezték át üzemünket. Ez nagy kiesést okozott a ter­melésben. A pártszervezet ma­ga mögé állította a dolgozó­kat, s a második negyedévben lelkes munkájuk eredménye­képpen pótoltuk a mulasztot­takat. Most új átszervezés előtt állunk: 1960-tól a TRANSZVILL-hoz tartozunk. Bízunk a jövőben, mert tud­juk, hegy az átszervezés ne­hézségeit könnyen legyőzhet­jük a dolgozók lelkes* odaadó munkájával. Lengyel Gyula veszi át a szót: — Ma sokkal erősebb, e.gysógeseh'b a párt, mint bár­mikor ezelőtt. Politikája min­denhol megelégedést vált ki az emberekből. Napról napra tapasztaljuk nálunk is ezt az elégedettséget. A pártonkívü- liekkel még sose volt ilyen szoros a kapcsolatunk. Az em­berek nem érzik magukat fe­szélyezve a párttagok előtt, a munkatársi szeretet sose volt még ilyen erős üzemünkben. Mindez a párt politikájának köszönhető. — IGAZ, ILYEN JÓ SZEL­LEM tíz éve nem volt az üzemben — vág közbe Puspán elvtárs. — Az emberek bíznak pártunkban, minden kérdésben bátran fordulnak hozzánk. Az utóbbi időben annyi dolgozó ielentkezett a pártba, hogy ma­gunk is meglepődtünk. Ekkora bizalomra nem számítottunk. Pedig ha jobban belegondo­lunk, könnyű a magyarázata. A párt, szava 1956 óta minden esetben beteljesült. Az utolsó betűig megvalósulnak a párt határozataiban foglaltak. Az embereknek önbizalmat ad ez, s lelkesen belekapcsolódnak munkánkba. Az emberekben rejlő akarást, tetterőt legjob­ban a kongresszusi munkaver­seny mutatta meg -üzemünkben is. Hoffmann elvtárs folytatja a megkezdett gondolatot: — A part emberi, józan hangja őszinte véleménynyil­vánítást vált ki mindenfelé. Én például örömmel nézem a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében elért eredmé­nyeinket. A munkásság csak támogathatja • a párt politiká­ját a mezőgazdaság átalakítá­sában, hisz legfőbb érdeke, hogy a szocialista ipar mellett a szocialista mezőgazdaság is létrejöjjön. A parasztság köré­ben is nagy megelégedést vált ki a párt politikája. Azt mondja szülőfalumban, Karú­don az egyik idősebb gazda: »Én mondom magának, Józsi, nem hittem addig, míg nem tapasztaltam, hogy a józan pa­raszti észre bízzák a vezetést a termelőszövetkezetekben. A jövő csak mitőlünk függ, ez­után amennyit dolgozunk, annyit érünk.-« Nagyon boldog vagyok, amikor hallom, ho­gyan tervezgetnek a parasz­tok. nyéknek, s ez lesz az 1960-ban elérendő eredményeknek is. hogy jó a kapcsolat a párton- kívüli dolgozók, a kommunis­ták és a vezetők között. S még az, hogy mindenki őszintén megmondhatja a véleményét. Azért tudunk olyan egysége­sem és hatékonyan dolgozni, mert m'ndenki szíwel-lélekkel támogat bennünket. — JOBBAN DOLGOZUNK, JOBBAN ÉLÜNK — mondja Puspán elvtárs. — Mióta Ká­belgyár lettünk, kilencen vet­tek motorkerékpárt. Én ma­gam is köztük vagyok. — Az. Tíz évvel ezelőtt még bicikli is kevés akadt az üzemben — szólal meg Lu­kács elvtárs. Kis csend állt be. Hoffmann elvtárs összegezi az elmondottakat: — Azt vár­juk. 1960-tól, hogy ugyanilyen őszinte, emberi hangon beszél­jem a párt a dolgozókkal. S még azt, hogy a pártikongresz- szuson elhangzottak a mi jó munkánk eredményeképpen megvalósuljanak. Am elisök meg’ a kragadvezető Lajos Géza A felíejiődotl termeloszövet* i kezelek első, népes közgyű­lését nagy érdeklődés és vára­kozás előzi meg. Az új tagok alaposan megvitatják, kiket küldjenek maguk közül a ve­zetőségbe, kiket válasszanak meg brigádvezetőknek. Az újonnan szervezett közös gaz­daságokban szintén körülte- kitítően szemeli ki a tagság le­endő vezetőit... Osztopánban járva betértem a Győzelem Tsz egyik új tag­ja, Tóth Ferenc lakására. A házigazda a hatvanadik élet­évét tapossa. Tizenkilences forradalmi múlt, negyedszáza­dos cselédeskedés és a jutta­tott földön másfél évtizedig folytatott egyéni gazdálkodás áll mögötte. Előtte pedig a szá­mára ismeretlen szövetkezeti élet. Hogy s mint lesz a közös­ben? — érdeklődtem tőle. — Megélünk, fiam — felelte határozottan, s majd magyará­zatként hozzáfűzte: — Beszél­tem az elnökkel, Kiss Jóská­val. Mondhatom, finom ember az. Az első szóból megértette, Ismét Lukács elv-társ szólal meg: — Ha a dolgozók véle­ményére, javaslataira, kezde­ményezésére támaszkodik a pártszervezet és a vállalat ve­zetősége, nem lesz baj a jö­vőben sem. Nálunk is az a záloga az eddigi jó eredmé­Vállalataínk icbb millió fonottat túlteljesítették versenyfelajéclásukat Nem osztanak kevesebb nyereségrészesedést a tavalyinál Nemrég tüntették ki a kong­resszusi oaunkaversenyben leg­jobb eredményt elért dolgozó­kat. Ez az elismerés azoknak az eredményeknek is szólt, amelyeket üzemeink, Vállala­taink értek el az idén. Minden­ki tudta, hogy a december n ár csak szépítheti az, eddigi sike­reket, hiszen a legtöbb helyen novemberben vagy december elején befejezik a felajánláso­kat és a terv teljesítését. A de­cemberi eredmények megfelel­tek a várakozásnak: mintegy 3—9 százalékkal teljesítették túl éves termllési tervüket a megye vállalatai. Önköltség­csökkentési tervüket a párt márciusi határozatának megfe­lelően végrehajtották, sőt a kongresszusi versenyben fel­ajánlottakat több millió forint­tal túlteljesítették. Az idén megszilárdult iparvállalataink bérgazdálkodása. Jelentősen csökkent az elfekvő készlet is. A jó gazdálkodás eredménye­képpen vállalataink ismét oszthatnak nyereségrészese­dést. Bár pontos számadatok még nem állnak rendelkezés­re, a becslések szerint a része­sedés mértéke megyei szinten nem lesz kisebb a tavalyi­nál, sőt valószínűleg meghalad­ja azt. Iparvállalataink a termelé­kenységben nem érték el a kí­vánt eredményt. Ez a feladat 1960-ban vár rájuk. Mivel most már mindenütt látják, milyen hatással volt gazdálkodásukra az új termelői árrendezés (ép­pen ezért 1960-ra idejében és reálisabb terveket kapnak, mint tavaly), biztosíthatják a termelékenység emeléséneK fel­tételeit. Ha kicserélik az el­avult gépeket, ha új techno­lógiát alkalmaznak, emelik a műszaki színvonalat, többet foglalkoznak az ipari tanulók, a felnőtt munkások és a gyen­gébbek szakképzésével, job­ban szervezik meg az anyagellátást, s száműzik a sorbaállást — sikerülni fog. hogy én öreg létemre nem áll­hatok be a fiatalabbak közé kaszálni. ígérte is, hogy nekem is meg a beteges feleségemnek is adnak valami könnyebb munkát. Hát azért bízom én abban, hogy nem kell nélkü­löznünk öreg napjainkban. Lehet-e termelőszövetkezeti vezetőre ennél dicsérőbb, elis- merőbb szavakat mondani? Másutt tÖftént. Közgyűlés kezdetére várakoztunk. Ki len­ne jó elnöknek? — erről ér­deklődtem néhány embertől. Egyikük — párton kívüli kis- paraszt-- így summázta töb­bek véleményét: — Szerintünk az kellene, hogy a párt adjon nekünk a városból egy gerin­ces kommunistát, aki nem is­mer se sógort, se komát, se rokont: nem lesz részrehajló, nem tesz kivételeket, s minden­kit érdeme, munkája szerint bírál el. Megfogalmazhatná-e bárki pontosabban, hogy — a többi között — milyennek kell len­nie a jó tsz-elnöknek? Hadd tegyem hozzá a teljesség ked­véért, hogy az a közgyűlés ta­lált ilyen embert ott helyben. Csombárdon a reggeli órák­ban fejezték be a szervezést, s miután minden gazda aláírta a belépési nyilatkozatot, dél körül összeült a Petőfi Tsz alakuló közgyűlése. Valaki ja­vaslatot tett az elnök személyé­re. Leszavazták. Üjabb javas­lat született. Ezt sem emelte határozattá a tagság. A harma­dikat viszont igen. így Szabó József lett az elnök. Mivel szolgált rá a falu népének bi­zalmára? Napszámosként kezdte az életet. A felszabadulás évében a földosztó bizottság elnöke­ként kapcsolódott bele a köz­életbe. Élőnyöket nem szerzett magának. A lebontott uradal­mi épületek anyagából egy téglát sem vitt haza. Nyolc hol­don gazdálkodott. Az állatte­nyésztésre fordította a legna­gyobb gondot. Ért a földhöz, a jószághoz. S most nyolcszáz holdas gazdaságot irányít — a szövetkezetbe tömörült több mint 90 család akaratából. Ez a példa is bizonyítja;' a csombárdiak tudják, hogy el­nöknek igazságos, józan életű és tiszta kezű ember való. Nemrégiben részt vettem egy megnagyobbodott szövet­kezet első közgyűlésén. A ve­zetőség megválasztása után felszólalt egy régi tsz-tag mondván: »Tapasztalatból be­szélek. Arra kérem az új tag­társakat, hogy brigádvezetőik megválasztását ne hamarkod­juk el. Az elnökkel ritkábban akad elintéznivalója az ember­nek, de a brigádvezetövel na­ponta találkozik. Azt mondhat­nám, hogy a brigádvezetőre bízza a lelkét a tag. A brigád­vezető osztja el a munkát, az tartja nyilván a teljesítménytt ezért javaslom, hogy vegyék még egyszer fontolóra a dol­got, mielőtt szavaznának.-» Igen, a brigádvezetővel van közvetlen, mindennapos kap­csolata a tsz-tagnak. Valóban meg kell gondolnia, hogy »ki­re bízza a lelkét« a szövetke­zetbe lépett paraszt. S tsz-eink tagjai meg is gondolják ezt. Kádár elvtárs hangsúlyozta a pártkongresszuson: a terme­lőszövetkezet megszilárdítása szempontjából nagyon fontos, hogy milyen vezetőséget vá­lasztanak. Azt mondjuk hát a szövetkezeti tagoknak: keres­sék ki maguk közül azt, akit el­nöknek, brigádvezetőnek akar­nak. Ez így helyes, mert eb­ben a dologban a parasztok el­sőrendű érdekelt felek. Megyénk szövelkezeli útra tért dolgozó parasztjai jól em­lékezetükbe vésték, helyes­lik és követik a pártnak ezt az útmutatását. A szövetkezeti demokrácia jegyében, helyes politikai érzékkel választják meg vezetőiket. És ez nagyon jó dolog. Akikre szavazatát ad­ja a tsz-tag, abban megbízik, azt rendes embernek tartja, és vállalja, hogy végrehajtja uta­sításait, megfogadja tanácsait. Bolhón például Gombaszögi Jenő elnök javaslatára az ala­kuló közgyűlés másnapján hoz­záfogtak a szántáshoz. Másutt is jól vizsgáztak az új vezetők a közös gazdálkodásra való át­térést követően: megszervez­ték a leltározást, a vetésterü­letek számbavételét, elkezdték a tervek készítését. Nincs sen­ki közülük, aki kibúvót keres­ne, s azt latolgatná, hogyan lehetne elodázni a közös tevé­kenység megkezdését. Ellenke­zőleg: mindenütt nagy neki­buzdulással, az ügy iránti oda­adással, az egész falu népének jövőjéért érzett felelősséggel lendültek munkába az új szö­vetkezetek vezetői. Kutas József 11 MUNKASIDEAL1STAK... / obbára nők ülték körül a rádiót. A külföldi adó valami egzotikus tánczenét su­gárzott, senki se figyelt rá. Az áttetsző, gomolygó cigaretta- füstből szinte szentjánosbogár­ként villantak elő a tüzes te­kintetek. A kerek asztalkán nagy összevisszaságban likő- röspoharak álltak, közöttük egy üveg- és egy porcelántál süteménymaradékkal. Azt hi­szem, névnapot ünnepeltek — baráti körben. És politizáltak. Igen, politizáltak. Manapság ez már a névnapi estélyeken sem ritkaság. Az embereket sok minden foglalkoztatja, s akkor tör elő belőlük, amikor éppen alkalom kínálkozik. Azokból is. akik hallgatnak, félrehúzódnak az iskolában vagy másutt, nyilvános helyen, ahol éppen szólniuk kellene. Baráti körben általában köny- nyebben felenged a feszültség, bátrabbak az emberek, kivált­képp a nők. Most nekihevülten vitatkoztak, s az a két férfi, aki árván, félrehúzódva, de mégis részt vett az estélyen, alig juthatott szóhoz ... TA ülönben rendkívül érde- kés. mondhatni újszerű vita volt ez. Azt hiszem, for­mája kizárólag baráti körben használatos, és csupán arra szolgál, hogy ki-ki megerősít­se önmagában felépített, dé­delgetett álláspontját. Mert nem voltak ellenfelek. Nézetük azonos, még csak különböző nézőpont sem érződött. Egy fekete hajú, harmincöt év kö­rüli asszony vitte a szót: — Ne is haragudjatok, én *ero tudom megtagadni a hi­temet. Most pedig ezt követe­lik. Én katolikusnak születtem, úgy is akarok meghalni. És já­rok, igenis járok templomba, ha megvetnek is érte ... — A múltlcor — képzeljétek — behívatott az a ... nem is tu­dom, hogy hívják... de ismer­hetitek, ott dolgozik a pártbi­zottságon. Azt mondta: »Néz­ze, asszonyom. Én tisztelem a maga hitét, de értse meg, nem lehet sokáig ilyen kettősség­ben élni. Ha úgy látja, nem tud. nem akar közeledni — én becsülöm magát —, jól tenné, ha jelentkezne valamilyen könyvelői tanfolyamra. Mégis, hogy legyen valamilyen szak­mája. Mert így — értse meg — nem bízhatjuk magára az új nemzedék nevelését... « Na. most mit szóltok ehhez? Tudjátok, mit válaszoltam? Azt, hogy: »Ne is haragudjon... izé... elvtárs. én becsületes embernek nézem magát, és nem tudom elhinni, hogy ma­ga materialista. De mindegy. Őszintén beszélek, higgye el, most is sajnálom azokat az ap­ró kisgyerekeket, akik maguk miatt nem juthatnak a menny­országba ...« — igazad is volt. Hiába, nem tudnak megérteni minket. Pedig észrevehettek volna már, hogy mi nem kívánunk más rendszert, nekünk nem kell a puskaporos levegő. Ne­künk jó így, nem kellenek vissza a burzsujok, jól érezzük magunkat. Azellen sincs kifo­gásunk, hogy munkások veze­tik az országot. Ügyesen csi­nálják, egész jól beletanultak. De miért kell nekünk materia­listának lenni? Így nem va­gyunk rendes emberek? Mi... hogy is mondjam, na ... szóval olyan munkásidealisták va­gyunk és kész... Ezzel igazán megelégedhetnének... — Úgy van — helyeselt egy idősebb asszony. — Elvégre mi másik világban nőttünk fel. Elég, ha elismerjük a munkás­hatalmat, a vallást úgysem tudjuk megtagadni. Gondoljá­tok el, milyen nagyszerű érzés, amikor vasárnaponként felol­doznak vétkem alól, mert egész héten isten ellen szól­tam ... Akkor megkönnyebbü­lök ... — De nem állsz-e szemben önmagaddal egész héten? — folytatta a gondolatot a fekete hajú asszony. Mert' igazán, én is tudok beszélni arról, amit magam sem hiszek, vagy nem meggyőződésem. De mindig úgy érzem, mint amikor diák­koromban nem tudtam a lec­két. és halandzsáztam rettegve, hogy jót mondok-e vagy sem. Kínos dolog ez, nem lehet so­káig csinálni. De egyáltalán miért kell politizálni az isko­lában? Tankönyv szerint taní­tok és kész. Az is nehezemre esik. De hát szembekerüljek a a világnézetemmel? Érdemes? Nem, nem teszem ... — Azt hiszed, az materialis­ta? — Nem. De úgy látszik, leg­alább közeledik feléje. Gúnyos éle volt hangjának, de azért inkább hitte, amit mondott, mintsem kételkedjék benne. — De hát mit csináljak, nem tudok élni gyerekek nélkül — vált sírásra a fekete hajú asz- szony hangja. — Különben ta­lán szedném is a sátorfámat. Mit csináljak, hogyha csak munkásidealista vagyok...? — Jól van, no, hagyjátok a csudába! — vetett véget a szó­áradatnak a háziasszony. — Munkásidealisták vagyunk és kész ... bánom is én... lesz, ami lesz ... Majd meglátjuk... Mit szólsz az új ruhámhoz, drágám? — Ragyogó, és milyen fess vagy benne __ A tömény cigarettafüst ho- mályba burkolta a tár­saságot, eltűntek, csak keser­nyés íz maradt meg beszélge­tésük nyomán. S a gondolatok azóta is kavarognak, mert vá­laszt kíván, magyarázatot ez az új kreáció, ami felettébb meglepő, és nem. hagyja nyu­godni az embert. — De akkor előbb-utóbb ki­buksz. mint a rossz diák — heccelődött az egyik, önmagá­ban igazat adva társnőjének. — Látod, ott van a Jóska! Az pap volt, szerzetes. Most mégse jár templomba, és a szocialista realizmusról tart irodalmi elő­adást * • • Munkásidealisták. Üj fogal­mat, új szókapcsolást ter­melt a forrongó világ szűk odúba zárt, vergődő embere. Mit jelent e fogalom? Azt hi­szem, voltaképpen semmit. De az ő értelmezésük szerint egy éveken át érlelődő életelvet, világnézetet, mely szerint min­den jó és helyes a jelenből; el­ismeri a proletárdiktatúrát, jó­nak tartja intézkedéseit; s mert hinni csak istenben szo­kás és hinnie kell. mert úgn érzi, széttéphetetlen érzelmi szálak fűzik e misztikus vi­lághoz, hát meghagyja az is­tent, s elveti a materializmust. Fura gondolatok ezek, de nem érthetetlenek. Magyarázatát ta­lálja mindaz, aki kutatja az értelmiség gondolat- és érzés- világát, s néha betekint, a név­napi összejövetelek tereferéire is. És ez az álláspont alapjában véve nem megvetendő, sőt jó! Jó, mert a gondolkodásmód változásáról árulkodik, mert az alapvető kérdések tisztázottak, s a munkáshatalom ténye elis­mert a szereplő személyek előtt. Vagy tán nem segítheti törekvéseinket, nem dolgozhat önfeláldozóan a szocializmus ügyéért, aki »munkásidealis­ta<<? Dehogynem! Tíz- és száz­ezrek a szocialista, építés egy­szerű katonái, pedig nem ma­terialisták, nem kommunisták. És nálunk senkit sem kénysze­rítenek, hogy tagadja meg hi­tét. A világ ugyan megválto­zott, nem az egyházra, a munkásosztályra épül állam­rendünk, s a kényszerű hitet a meggyőződhetés lehetősége váltotta fel. S hogy materia­lista világnézeti nevelést adunk és akarunk adni gyer­mekeinknek, ma. már termé­szetes. Igen, az értelmiség nehezeb­ben jut el a. materializmusig, mint a munkásosztály, s ennek megvan a maga magyarázata. Az átalakulás lassú üteme miatt azonban nem türelmet­lenkedő;. senki. Csak buzdít a párt, vezet és segít, kiváltképn az értelmiség ama rétegénél, ahol előbb szüksA.nsr^rv ez az átalakulás. Gondoljuk csak el: érződik-e, meglátszik-e egy bonyolult gépezet tervrajzán, hogy vallásos ember avagy materialista mérnök készítet­te? Nem! Ha a terv jó és hasznos célt szolgál, megépít­jük a gépet, és kitüntetjük a mérnököt, mert jó munkát végzett. És vajon meglátszik-e, érzödik-e a mindenre érzéke­nyen reagáló, elejtett szavakat is azonnal felfogó gyermek gondolatvilágában, hogy ide­alista avagy materialista vi­lágnézetű pedagógus hintette belé a tudás magvát? Észreve­hető-e, hogy ki nyitotta fel szemét az élet jelenségeinek befogadására, hogy ki indítot­ta el életútjára és milyen út- ravalóval? Igen. S a világ leg­természetesebb dolga, hog’ pártunk a mi elvünk követői­nek kezébe akarja letenni gyermekeink sorsát, jövőjének m-’^alapozását... JVf ehéz, valóban nehéz és 1 ' bonyolult dolog ez. Nem olyan könnyű önmagá­ban átformálni az ember vi­lágnézetét, felfogását. De le­het, s az értelmiség e rétege is eljuthat a materializmusig, ha fel meri tenni önmagában a kérdést, ha tanulmányoz, ér­deklődik, kutat bizonyítékok után, s egyáltalán meg akarja ismerni, érteni elveinket. Már­pedig, aki szereti gyermekein­ket, s mint a névnapon csak­nem sírva fakadó asszony, nem tud élni nélkülük, meg­keresi az utat hozzánk, hozzá­juk, s megtalálja hivatásának igazi értelmét... Jávori Bél»

Next

/
Thumbnails
Contents