Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
Vasárnap. 1960. január 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az országgyűlés szombati ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Örömmel üdvözöljük a Szovjetunió kezdeményezését és felhívását, s tőle annak a légkörnek az erősödését várjuk, amelyben létrejöttek magasszintü találkozók, s amelyben a készülő kormányfői értekezlet — a többi magasszintű találkozóval együtt — a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez vezethet. A magyar országgyűlés, a forradalmi munkás—paraszt kormány a magyar néppel együtt bizalommal és forró lelkesedéssel csatlakozik a Szovjetunió felhívásához. Kedvező visszhangot vár a világ minden tájáról. Üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsát, kormányát, népeit. További sok sikert kíván a népek vfelemeílkedéséérf, függetlenségéért és békéjéért vívott harcukhoz. Dr. Sík Endre külügyminiszter beszéde Kiss Károly után a kormány nevében dr. Sík Endre külügyminiszter emelkedett szólásra. — A forradalmi munkásparaszt kormány örömmel, lelkesedéssel és teljes egyetértéssel üdvözli a szovjet állam következetes békepolitikájának legfrissebb bizonyítékát, a szovjet hadsereg létszámának újabb, nagyarányú csökkentését. Egyetértésünk és lelkesedésünk azon alapul, hogy tudjuk és érezzük: ez a politika lépésről lépésre előrevisz bennünket a különböző társadalmi rendszerekben élő államok békés egymás mellett élésének végleges kialakulása, a tartós béke biztosítása, tehát az emberiség szebb és boldogabb jövője felé vezető úton. Egyetértünk ezzel a politikával, és teljes erőnkből támogatjuk, mert kormányunkat ugyanazok a célok és elvek vezérlik, mint a Szovjetuniót, és magunk eszközeivel és erejével ml is e politika sikeréért küzdünk. A forradalmi munkás-paraszt kormány külpolitikája a béke külpolitikája, másként ez nem is lehet, mert a forradalmi munkás-paraszt kormányt minden lépésénél a magyar nép életbevágó érdekei vezérlik; a magyar népnek pedig legfőbb, legéletbevágóbb érdeke országa függetlenségének megóvása, a szocializmus építése, a béke védelme. Ez a politika vezet bennünket akkor, amikor mindent megteszünk, hogy egyre szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat, szélesítsük és elmélyítsük együttműködésünket a kommunizmust építő Szovjetunióval és valamennyi szocializmust építő országgal, amelyek a béke megszilárdításáért harcolnak. A szocializmus útját csakis a szocialista tábor valamennyi országával karöltve járhatjuk. Ez biztosítja a felemelkedésünket, ez ad szilárd támaszt ahhoz, hogy minden beavatkozási kísérletet, függetlenségünk és szocializmust építő rendszerünk ellen irányuló minden cselszövést meghiúsíthassunk. Ez a békepolitika vezet bennünket, amikor mindent megteszünk, hogy biztosítsuk a békés egymás mellett élést a világ valamennyi országával, függetlenül azok állami és társadalmi rendszerétől, s norma- lizáljuk kapcsolatainkat a kapitalista országokkal. A külügyminiszter ezután arról a következetes békepolitikáról beszélt, amely a Magyar Népköztársaság más államokhoz fűződő viszonyát meghatározza. Ez a következetes békepolitika vezetett és vezet bennünket, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a nemzetközi politikai élet más fórumain együttműködünk mindazokkal az országokkal, amelyek a béke megszilárdításáért, az agresszív hidegháborús imperialista politika meghiúsításáért, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért, a népek önrendelkezési jogának megvalósulásáért küzdenek. Együttes erőfeszítéseinknek meg is van az eredménye. Szólott arról a hatásról, melyet Hruscsov elvtárs ENSZ- ben elhangzott beszéde és javaslata kiváltott. Rámutatott: Hruscsov javaslata új szakaszt nyitott a világbéke végleges biztosításáért folytatott harcban, új reményeket keltett az egész békeszerető emberiség számára. Voltak és még mindig akadnak politikusok, akik tagadják a szovjet javaslatok realitását. Itt-ott hivatkoznak a régi rómaiak közmondására: Si vis pacem, para bellum — ha békét akarsz, készülj a háborúra! Ez a közmondás a valóság helyes összefüggéseit tükrözte a kizsákmányoló osztályok uralmának valamennyi típusú társadalmában. De az a világ, amelynek egyetlen, mindent átfogó társadalmi rendszere a kizsákmányolás rendszere volt, örökre és visszavonhatatlanul a múlté. A szocializmus győzelme egy országban, de még inkább a szocializmus világ- rendszerré válása új korszakot nyitott meg az emberiség történelmében: lehetővé vált, hogy a háborúkat, mint a nemzetközi vitás kérdések megoldásának eszközét egyszer s mindenkorra kiküszöböljük a nemzetek életéből. Ezt az új helyzetet, ezt az új valóságot tárta fel a szovjet leszerelési javaslat, ezért beszélhetünk teljes joggal arról, hogy e javaslat, minden kétséget kizáróan megalapozott és reális. A Szovjetunió kormányának legutóbbi intézkedése kézzelfogható és cáfolhatatlan bizonyítéka a Szovjetunió őszinte békeakaratának és annak az eltökéltségnek, hogy az enyhülés folyamatát továbbfejlessze. A Szovjetunió szeptemberben tette meg javaslatát az általános és teljes leszerelésre. Januárban már egyoldalúan, anélkül, hogy megvárná, míg javaslatát elfogadják, vagy akárcsak érdemben tárgyalják, máris egyharmadával csökkenti hadseregének létszámát. Meg sem várva az enyhülés szakaszának teljes kibontakozását, a Szovjetunió de facto megteszi az első lépést a teljes leszerelés felé — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg létszámának csökkentése a békeakaratnak, a nemzetközi fejlődés kedvező irányába vetett bizalomnak cáfolhatatlan bizonyítéka. S ezt jól tudják az emberek százmilliói szerte a világon. Ezért megbecsüléssel és tisztelettel, egyre szélesebben kibontakozó rokonszenvvel kísérik figyelemmel a Szovjetunió erőfeszítéseit. Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek létszáma évek óta csupán annyi, amennyi határaink védelméhez múlhatatlanul szükséges. Honvédelmi kiadásaink a most beterjesztett költségvetésnek mindösz- sze 4,6 százalékát teszik ki. Ezt számunkra egyedül az teszi lehetővé, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tábor tagjaként élvezzük a szocialista rendszer erejének, óriási ütemű fejlődésének az élet minden területén ható áldásait. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ehhez a győzelmes táborhoz tartozhatunk. Bízunk abban, hogy a többi országok követni fogják a Szovjetunió példáját, és boldogok leszünk, amikor eljön a nap, hogy hadseregünket a többiekkel együtt megszüntethetjük, és országunk valamennyi fia a békés építőmunkának szentelheti erejét, képességeit. Kormányunk nevében kijelentem: teljes szívvel csatlakozunk a szovjet lépéshez, üdvözöljük és támogatjuk azt. (Nagy taps.) A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a külügyi bizottság és a kormány közös javaslatát emelje határozattá. (Lelkes nagy taps.) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívására vonatkozó határozati javaslat vitájában Szakosíts Árpád, dr. Be- resztóczy Miklós és dr. Ortu- tay Gyula szólalt fel. Rónai Sándor elnök ezutáp — mivel a javaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett — bezárta a vitát, majd szavazást rendelt el a külügyi bizottság határozati javaslata felett. Az országgyűlés a határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Dr. Jáhner-Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke számolt be ezután az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság elmúlt két évi munkájáról. Többek között a következőket mondotta: — Munkánk fő jellemzője a szocialista törvényesség érvényesítése volt. Népünk érdekeit és igazságérzetét fejezték ki döntéseink, amikor lesújtottunk a tudatos ellenforradalmárokra, a levert fasizmus felbukkant alakjaira, és ezektől megkülönböztettük azokat a dolgozókat, akik félrevezetés, az eszmei zűrzávar hatására követték el kisebb súlyos bűncselekményeiket. Ezután megállapította: a Legfelsőbb Bíróság állandó jellegű és legfontosabb feladatként az alsófokú bíróságok elvi irányítását jelölte meg. A legutóbbi években a bűnözés alakulásában kedvező változások állottak be. Ez elsősorban az államhatalmunk megszilárdulásának, tái sadalmi és gazdasági rendünk következménye — de jelentős szerepük volt ebben bűnüldöző szerveinknek, köztük a belügyi és ügyészi szervek egyre fejlődő munkájának. Jáhner-Bakos Mihály beszámolójának további részében hangsúlyozta: — Kedvezően alakul a helyzet a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények, valamint az élet és testi épség elleni bűntettek tekin leiében ;s, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedettek, j.. társadalmi tulajdon védelmében büntetőjogi téren is megfelelő határozottsággal ked fellépni. Majd foglalkozott az élet és testi épség elleni bűncselekményekkel is. Megállapította, hogy hazánkban nagymértékben megszilárdult a közbiztonság. Felhívta a figyelmet az alkohol káros hatására, amely gyakran vezet például balesetekhez a közúti forgalomban. Ezután a beszámoló kitért a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának munkájára, szólt a társadalmi tulajdonnak polgári jogi védelméről, majd a házassági bontóperekről szólt: — A házassági bontóperekben a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása a házassági intézmény védelmét tekinti alapvető követelménynek, s csak olyan esetekben tartja azt fel- bonthatonak, ha annak fenntartása a felekre és a társadalomra egyaránt káros. A családi élet megszilárdítása természetesen nem pusztán bírósági feladat: ezen a téren komoly teendők várnak társadalmi szervezeteinkre, a nő- tanácsra is. A beszámoló befejező részében a bírói ítélkezés színvonalának emelését szolgáló feladatokról beszélt. Jáhner-Bakos Mihálynak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját az országgyűlés tudomásul vette. Ezután Lombos Ferenc képviselő, a Csehszlovákiában járt magyar parlamenti küldöttség tagja beszámolt a delegáció csehszlovákiai látogatásáról. Tolmácsolta Csehszlovákia népeinek forró testvéri üdvözletét a magyar parlamenthez, egész dolgozó népünkhöz, s jókívánságaikat szocialista építő munkánkhoz. A beszámolót az országgyűlés elfogadta, s ezzel az ülés befejezte munkáját. Vass Istvánná, az országgyűlés alelnö- ke zárta be az ülésszakot, s jó munkát, erőt, egészséget kívánt a képviselőknek. (MTI) Sokat tanultak, lesz mit hasznosítaniuk a szövetkezetben Balatonbogláron, a Munkaügyi Minisztérium üdülőjében az elmúlt három héten megyénk új és régi termelőszövetkezeti növénytermesztési brigád vezetőinek tanfolyamot szervezett a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Az egy- egy hetes tanfolyamon összesen mintegy 560-an vettek részt. Látogatásunkkor Hámori Ferenc, a megyei mezőgazdasági osztály munkatársa elmondotta: a tematikát úgy állították össze, hogy a brigádvezetők hasznos útmutatást és tájékoztatást kapjanak a nagyüzemi növénytermeléssel kapcsolatos munkákról és tennivalókról. Sok szó esett a szervezési kérdésekről, és az új brigádvezetők is megtanulták a munkaegység-számítást. Az általános és részletes növénytermelésről, a talajtanról, a talajművelésről, a talajerőgazdálkodásról, a növénynemesítésről, a minőségi vetőmagvakról, a hibrid- kukorica és az ipari növények termeléséről tartottak előadásokat. Ismertették a nagyüzemi kertészet, a szőlő- és gyümölcs- termelés kialakítását is. A délelőtti előadások anyagából délután csoportos konzultációt rendeztek. Itt mindenki a saját gyakorlati tapasztalataival kapcsolta össze az elméleti részt. Szakfilmeket is vetítettek a gyümölcsfák gondozásáról, a hibridkukorica termeléséről, az istállótrágya kezeléséről, a szerves- trágyázásról és műtrágyázás- ról s még sok más mezőgazda- sági témáról, a többi között a vegyszeres gyomirtásról is. Vajon mit jelentett e tanfolyam a növénytermelési brigádvezetőknek? Erről beszélgetünk a szünetben Benke Imrével, a lábodi Rákóczi Tsz brigádvezetőjével és Pázmány Andorral, a nagybajomi Győzelem Tsz brigádvezetőjével. A kérdésre először Benke Imre válaszolt: — Tavaly márciusban választottak meg brigádvezetőnek. A nagyüzemi gazdálkodás gyakorlati részét már kezdem megismerni. Elküldött már a tsz hathónapos szakiskolára is, s nyugodtarj mondhatom, sokat tanultam, ott is, itt is. Nekünk, brigádvezetőknek is ismernünk kell mindent. S nem mindegy a közös szempontjából, hogy jó vagy rosszul szervezzük-e meg a munkát. — De nem ám! — veszi át a szót Pázmány bácsi —, mert egyéni korunkban nekünk magunknak sem volt mindegy, hogyan gazdálkodtunk. Én a közelmúltban, egy hónappal ezelőtt cseréltem fel az egyéni gazdálkodást a szövetkezetivei. A 12 hold helyett a közösség bizalmából ma már csaknem ezer hold szántó megművelésének szervezési, irányítási műnkéit kell végeznem. S ez nem kis dolog. Gyerekkorom óta a földön dolgoztam, igyekeztem is mindent a legjobban csinálni. És mégis csak most, idős fejjel a tsz-ben értem el azt, hogy tanfolyamra jöhettem. Sokat tanultam ez alatt Manapság egyrs gyakrabban találkozom az emberré lett ember segíteni akarásának, növekvő felelősségérzetének különböző megnyilvánulásaival. S mert ezek a vonások szemlátomást teljesednek ki a múlt szavasincsjánosai- nak valaha magába zárkózott egyéniségéből, s bízvást örömmel tölthetik el a ma emberét, azt hiszem, érdemes beszélni róla... A napokban Gránáriumban jártam. így hívják Siófok egyik »külvárosát«, senki nem tudja, hogy miért. Hat esztendeje még kaszáló, rét volt ezen a helyen, s az év nagyobbik részében víz borította. Csónakázni jártak rá a gyerekek. Ma gyönyörű utcasor ?k, családi házak tűnneic az ember szemébe. Még nagy a sár, de o.zért látnivaló: életet, méghozzá nem is akármilyent teremtett itt a hajdani nyomortanyák lakója... Munkások élnek a környéken, »proli ne gyednek« is hívják úgy maguk között. S ennek a prelir.epyednek egyik lakója, Babai Ferenc bement egyszer a járási pártbizottságra: — Nagy elvtárs, engem az emberek küldtek. Tudja, hogy eljárnak hozzám, mindig megbeszéljük a világ dolgait, na a Gránáriumét. Azt c lrí élet síu'ííjéhen mondják:’ »te kommunista vagy meg munkásőr, gyakrabban megfordulsz odabent, mondd el, hogy mi kéne nekünk ... « Hát én elmondom... Ömlött belőle a szó. Nem követelőn, nem fennhéjázón. Egyszerűen és segítséget kérőn, mint általában az az ember, aki tudja, hogy igaza van, s nem kíván fellegvárakat. Csupán arról van szó, hogy kérték a villanyt, a vízvezetéket, s mindegyikhez 100— 150 forintot ajánlottak fel házanként, na meg a társadalmi munkát. A járdát is megcsinálták egy darabig, de az utca végét, ahol a legsárosabb, kihagyták. Pedig ott volt vagy négy kocsira való betonlap, de elvitték máshová. A kérvény? Igen, az már egy év óta bent van a tanácsnál, de csak nem válaszolnak. Segítsen hát a párt. És segít! Nagy Antal elvtárs megígérte ... Most nem is annyira kérésükre gondolok — bár rendkívül fontos és teljesíthető —, mint inkább az emberre, aki oly nagy felelősséget érez övéiért. Övéi? Hát persze. Pedig nem is tanácstag, semmiféle funkciója nincs. Együtt nőttek fel, s azóta kommunistává érett. És emberré. Ember, aki a mai világban nem nézheti, hogy a szomszéd rádiója lepecsételve húzódik meg az egyik sarokban, mert nincs villany, és sehogy sem érti, hogy a postás miért nem hoz rendszeresen újságot a Gránáriumba. Nem tudja elviselni, hogy ott a »gödörben« legalább harminc gyerek él, s térdig süllyed a sárban; bántja őt, hogy másik szomszédja, aki ugyanúgy, mint ő, évek alatt havi fizetéséből rakosgatja a családi fészket, vödörben hord vizet az építkezéshez a Sióból. Egyszerű halászember, de érzi igazát, s nem átallja megmondani: miért ragyoghat a fény néhány méterrel odább a fényűző villák ablakain, s miért nem a munkások verítékkel épített lazáiban? Megmondja, és verekszik igazáért nagyon becsületes, nagyon emberi módon ... Nem hívott ő soha senkit, mégis hozzá járnak a környékről. Nála töltik a hosszú téli estéket, s hogy mégis legyen közelebbi kapcsolatuk az élettel, a kultúrával, hát telepes rádiót vett 1650-ért. Nincs annyi á havi keresete. Háza se kész még, majd apránként. De rádió, az kell. Nemcsak neki ... Apró cselekedetei láttán is nagynak tartom ezt az embert. Társai is megérezték benne a jó szándékot, az akarást, ezért vonzódnak hozzá... Házukkal szemben laknak Nfagyék. Az apa a Belsped- nél dolgozik, s három gyerek van odahaza. Babai Ferenc gyakorta átment hozzájuk, nézte a félig kész házban didergő apróságokat. A szobába még befúj a szél, vizesek a falak, vakolatlan a ház, nem állhatta hát szó nélkül: — Nézze, Nagy bácsi, nem embernek való hely ez a nagy hidegben. Megbetegszenek a gyerekek. Maga is fázik egész nap, jólesne esténként egy kis meleg ... Itt van a konyhám, lakjanak benne. Mi majd behúzódunk a szobába ... Nagy bácsi arca felragyogott. — De hát mennyi lakbért fizetek akkor? — Nézze ... semmit... Majd ha kitavaszodik, visszamennek a sajátjukba. És a két öt tagú család ösz- szeköltözött. Egy tűzhelyen főznek, Nagyék délelőtt, Babaiék délután. S attól kezdve nem fáznak az apróságok... Szép cselekedet volt, kommunista tett. Azt hiszem, az emberség egyik legszebb megnyilvánulása. Amikor meghallottam a történetet, arra gondoltam: vajon megtettem volna-e és hányán közülünk? Vagy ha nem is, hát tudjuk-e kellőképpen értékelni ezt az embert, aki önmagát és mindenét adja másoknak? Babai Ferenc — úgy érzem — nagyon is tisztán látja a világ változását, azt is, hogy alakul, egyre szebb lesz a munkások élete. De nem türelmetlenkedik. Nélküle és nélkülünk, az emberek összefogása nélkül sohasem érhetnénk el céljainkat. »Segítsünk hát egymáson, ahol csak tudunk«. Ez az ő életelve .... Most csak egyetlen példát vetettem papírra. Több van, sgyre több, csak nézzünk körül. Mert észre kell venni, hogy ilyen emberek nőnek, hatalmasodnak a mi társadalmunkban, s az apró cselekedetek nőnek óriásivá ... Jávori Béla az egy hét alatt. Pedig azt hití tem, hogy ötven évi gazdálko} dás után minden nyitott könyv í számomra a mezőgazdaságban. í De most rájöttem arra, hogy í mennyivel jobb lehetőségek ? vannak a nagyüzemi gazdálS kodásban. Megtanultam a 1 munkaegység-elszámolást is. A tanfolyamon részt vevő brigádvezetők közül mindenki sok hasznos tapasztalattal tért haza. Máté Károly, a szentai Aranykalász brigádvezetője mondja, ha hazatér, javasolja a vezetőségnek, hogy az idén végezzenek vegyszeres gyom* irtást a gabonaföldeken. Ez bizonyára használni fog, s megszűnik végre az évtizedes bosz- szankodás a repcés, vadkenderes gabonák láttán. Többen a hallgatók közül a zöld futó- ? szalag kialakítását akarják javasolni szövetkezetük vezető-1 ségének. A brigádvezetők egyöntetű véleménye, hogy sokat tanultak, lesz mit hasznosítaniuk a szövetkezetben. N. S.
