Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

SOMOGYI Ní PL AP 2 ftseída, 1969. január T> ;íc Fraicia-Mgéria „szuperhazafiai kalandorok, a legsötétebb gyarmatosítás emberei, gyilkosok Algériai helyzetkép Párizs (MTI). A francia köz­vélemény nyugtalan az algíri lázadás második napja után. Megdöbbenést keltettek az Algírból érkező hírek, amelyek aiTól számoltak be, hogy a barik adókat körülvevő ejtőernyősök és a lázadók között nagyban tolják a •bratyizás«. Az ejtőernyősök teherautó szám szállították az erősítése­ket a barikádok mögött álló fegyveres lázadóknak, — nem­csak fegyvert es lőszert, ha­nem élelmiszert is. Sűrűn jár­tak kézröl-kézre a vörös boros­üvegek, tábortüzek mellett főzték a feketekávét. Az ejtőernyősök nem aka­dályozták meg, hogy az algí- n'ak ne vonuljanak a bariká­dok határolta területre, s a délutáni órákban csaknem húszezer em ber korzózott a tor­laszokkal körülzárt utcákon. Az esti órákban a tömeg ha­zaiért. és csak néhány száz fegyveres maradt a barikádok »védelmére«. Nemileg megváltozott a hely­zet hétfőn a késő esti órákban, amikor az addigi zöld és pi­ros sapkás ejtőernyősöket fe­kete sapkás ejtőernyősök vál­tották fel. Dueoumeau ezredes ejtőernyős egységei egyenesen a D jidjelű-hegységből érkeztek Algírba erősítésként. Ezek az ejtőernyős csapatok eddig még nem jártak Algír­ban. A katonáknak mindeddig semminemű kapcsolatuk sem volt az algíri lakossággal. A korábbi ejtőernyős egységek tagjai viszont igen sok esetben baráti viszonyban álltak az algíri lakossággal, így a láza­dókkal is. A csapatok felváltá­sából arra lehet következtetni, hogy a katonai hatóságok erő- ioljesebben lépnek fel a bari­kádok mögött felsorakozott fegyveresekkel szemben. Mind­ebből azonban semmi sem vált valóra; íz éjszaka anélkül telt el, hogy a hadsereg bármi­nemű akciót kezdett vol­na. Kedden délelőtt változatla­nul állnak a barikádok, csupán az ejtőernyősök gyűrűje vált szorosabbá körülöttük. A lázadók főhadiszállása az algériai hitelintézet A bank épületében székel Ortiz, a Francia Nemzeti Front kávé- háztulaidonos — elnöke. Azok­nak elbeszélése szerint, akik megfordultak az FNF főhadi­szállásán. 1 banképület valóságos arzenál, ahol szigorúan tilos a dohány­zás is. egyetlen gyufa lángja levegőbe röpíthetné az egész épületet annvi robbanóanya­got. különösen gyúlékony plasztikot halmoztak ott fel. Az Algírból Párizsba érke­zett hírek szerint a hatóságok szokatlan türelmének az is a magyarázata, hogy az erő­viszonyok szemmel láthatólag nem a hadsereg javára alakul­nak. A/ úgynevezett területi ön­védelmi csoportok 'tagjainak száma Algírban körülbelül öt­ezer lő. Valószínűnek látszik, hogy Algír környékéről további milicista egységek is be­jutottak a városba, és fel­duzzasztottak az ’-önvé­delmi csoportok«« létszá­mát. Ezek a legkitűnőbb fegyver­zettel, e íves hírek szerint még aknavetőkkel is rendelkeznek. Debré miniszterelnök a hét­fő délutáni párizsi miniszter- tanácsi ülés után a köztársa­sági elnöknél vacsorázott, majd repülőgépre ült. és villámláto­gatásra Algírba utazott. Kedd- . re virradóra tárgyalt a kor­mány algériai főmegbízottjá­val és Chatte tábornokkal, az algériai francia erők főpa­rancsnokával, végül pedig fo­gadta az Algírban tar­tózkodó nemzetgyűlési kép­viselőket — ugyanazokat, akik hétfőn a francia parlamenthez' memorandumot intézitek,) amelyben igazolni próbálták a lázadást. A miniszterelnök környezete nem volt hajlandó semmit sem közölni arról, hogy mi történt a tárgyalásokon. Kedden a hajnali órákban | de Gaulle »e1ső minisztere tegyék ártalmatlanná a pártütőket, vessenek véget az algériai háborúnak. A Francia Kommunista Párt lapjának vezércikke utal arra, hogy a minisztertanács ülése után kiadott rövid közlemény szerint a kormány továbbra is kitart a szeptember 16-án meg­határozott algériai politikája, tehát az önrendelkezési jog elismerése mellett az ultrák , ,, | ultimátuma ellenére is, és haj­visszarepult Párizsba, hogy ta-, landó tenni a szükséges jékozta** a köztársaság elnö- \ * két algíri tárgyalásairól es ál­talában a helyzet alakul ásáró'. Sein a köztársasági elnöki pa­lotában, sem a miniszterelnök­ségen nem adnak semminemű tájékoztatást Debré útjával kapcsolatban. Kedden délelőtt néhány autó­busz közlekedett Algírban, de a jelek szerint — mivel a sztrájkhatározat továbbra is érvényben vám — a városban kedden is meg­bénult az élet. A francia rádióban észreve­hetően megváltozott a hang: az algíri tudósítások a lá­zadókról mint »hazafiak­ról« beszélnek. Az ultrák anyaországi táma­szai, a francia szélsőjobboldali politikusok egyre bátrabban állnak ki „ lázadók mellett, és szolidaritást vállaltak azokkal, akik a barikádokon harcolnak. Így szólalt meg egymásután Georges Bidault, volt miniszterelnök, Battesti, a deeaulleista UNR-ből kivált képviselő és társa, Delbecque. A jobboldali függetlenek so­raiba tartozó Le Pen kijelen­tette, sajnálja, hogy nem lehet ott Algírban. A »tömörülés a francia Algériáért«. — amely­nek megalapítói között van Roger Duchet, á jobboldali függetlenek országos főtitkára — közleményben vállalt szo­lidaritást »Algír mozgalmá­val.« A francia munkásosztály egységesen foglal állást: valamennyi szakszervezete elítélj az algíri lázadást. A CGT megállapítja határoza­tában, az bátorította fel az algíri ultrákat, hogy a francia .cormámy semmilyen gyakorla­ti intézkedést sem tett az al-, gériai békének az önrendelke­zési jog elismerése alapján történő megteremtésére; hogy a kormány nem hajlandó tár­gyalni az algériai nép hivatott képviselőivel a jog gyakorlásá­nak feltételeiről. Ráadásul Franciaországban a pártütő szervezetek mind ez ideig megengedhetetlen toleranciái találtak. Az algíri lázadók továbbra is a leggyüleletesebb gyar­matosítás alatt akarják tartani Algériát. Céljuk totális diktatúra meg­teremtése Algériában és Fran­ciaországban. A CGT szót emel a pártütók eflőtti mindennemű meghátrá­lás, minden egyezkedési kísér­let ellen. Sürgősen szükséges, hogy szigorú intézkedéseket hozzanak a pártütő szerveze­tek feloszlatására, felelős veze­tőik megbüntetésére. A CGT felhívja tagjait, hogy az üze­mekben, a munkahelyeken te­gyenek meg mindent a dolgo­zók egységének kialakítására, hogy együtt szállhassanak szembe az ultrák, a fasiszták minden vállalkozásával. A szocialista irányítás alatt álló Force Ouvriere és a ke­resztényszocialista CFTC is el­ítéli az algíri lázadást. Számos francia üzemben a dolgozók, mihelyt tudomást szereztek az algíri események­ről, a köztársaság elnökéhez intézett közös levelükben hatá­rozottan ad-tak hangot, követe­lésüknek: a szavakat valóban tettek követik, akkor a kormányt a közvélemény tá­mogatni fogja — írja —, mert a franciák óriási többsége rádöbbent, milyen szörnyű veszélyeket rejtenek ma­gukban a fasiszta mester­kedések. Jogosan merül fel azonban a kérdés, mi a kormány igazi szándéka. Legfelső helyen va­lóban el vannak-e szánva, hogy meghozzák a lázadás el­nyomására a szükséges rend­szabályokat, vagy pedig a kor­mány leoaktál, és lehetővé te­szi, hogy tovább terjedjen az üszkös seb? Ez a kéreiés. A továbbiakban a l’Humani- té vezércikke azt kérdezi, miért tették lehetővé a lá­zadóknak, hogy Algír szí­vében valóságos erődít­ményt építsenek ki. Hogy lehetséges az, hogy erő­sítést kaphattak fegyverekben ? Miért engedik meg a lázadás vezéreinek, hogy sajtóértekez­leteket tartsanak, amelyekről készségesen számol be a hiva­talos rádió. Miért nem hajtot­ták végre Challe tábornok ha­tározott szavakban bejelentett döntését: minden csoportosulás tilos? Meglepő az is, hogy egyes hivatalos nyilatkozatok ahelyett, hogy nevükön nevez­nék a dolgokat, továbbra is a tüntetőle »hazafiságáról« be­szélnek és a véres ügyet vala­milyen »tragikus tévedésre« korlátozzák. A l’Humanité vezércikke rá­mutat, hogy Francia-Algéria ’szuperhazafiai« kalandorok, a legsötétebb gyarmatosítás em­berei, gyilkosok. Nem egyez­kedni kell velük, hanem ár­talmatlanná kell tenni őket. Vizsgálat indult a VIT-en részt vett amerikai tiatalok ellen New York (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, az amerika- ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság megkezdte az eljá- • rást a bécsi VIT-en részt vett amerikai fiatalok ellen. A bi- j zóttság a tárgyalást február I 2-re tűzte ki Washingtonban. Ezt megelőzően öt New York-i fiatalt kihallgatásra megidé­zett. Az amerikai ifjúsági bizott­ság, amely a VIT előkészüle­teivel foglalkozott, felszólítja az amerikaiakat, tiltakozzanak a bizottság eljárása ellen. A kiváló közéleti személyi­ségeket magában foglaló »rendkívüli polgári jogvédő bizottság« táviratban szólítot­ta fel az amerikai képviselő­ház elnökét, tegyen lépéseket a tervezett eljárás megakadá­lyozására. Tízéves az Indiai Köztársaság Hruscsov üdvözlő távirata Nehru miniszterelnökhöz Űj-Delhi, Az Indiai Köztársaság január 26-án ünnepelte kikiáltásának tizedik évfordulóját. A főváros — mint az AP jelenti — zászlódíszben készült a nagy ünnepre. Délelőtt hatalmas, színpompás felvonulást tar­tottak, és a díszemelvényen a politikai és a társadalmi élét képviselőin kívül jelen voltak a Vorosilov vezette szovjet küldöttség tagjai, Koirala nepáli miniszterelnök és több más kiváló külföldi személyiség. MOSZKVA. A TASZSZ jelenti, hogy Nyikita Hruscsov szovjet minisz­terelnök az Indiai Köztársaság kikiáltásának tizedik évfor­dulója alkalmából táviratban üdvözölte Nehru indiai minisz­terelnököt. Az elmúlt tíz évben — hangoztatja a távirat — India nagy sikereket ért el politikai, gazdasági és kulturális téren, s megmutatta mire képes az a nép, amely lerázta magáról a gyarmati bilincseket. Ezek a sikerek örömmel töltik el az indiai nép iránt mély megbecsülést és rokenszenvet tanú­sító szovjet embereket, akik nagyra értékelik India hozzá-, j árulását ahhoz a harchoz, amely a békés egymás mellett élés elvének diadaláért, az államok közötti együttműködés fejlesztéséért folyik. Örömmel állapítjuk meg — folytatódik a távirat —, hogy az elmúlt tiz esztendőben a szovjet—in­diai barátság elmélyült 'és megszilárdult, s ez fontos ténye­zője a nemzetközi helyzet megjavulásának. és a hidegháború felszámolásának is. Hruscsov végül azt a meggyőző'’étét fe­jezi ki, hogy India és a Szovjetunió barátsága és együtt­működése tovább erősöd'k a népek boldogulására, a világ- béke megszilárdulására. (MTI) Sz angol lapok mély megvetéssel írnak fidenauernék a német nép küldetésére vonalközé kijelentéséről London (MTI). A Daily He­rald írja: A hang Adenaueré — akit egyesek jó demokratának ne­veznek —, de a kijelentést, Bástya a kommunizmus ellen! És a német városok házainak falán ismét megjelenik a ho­rogkereszt — állítólag Ade- i nauer mély bánatára. Vajon mit gondol voltaképpen ez a amelyet tett, Hitler sem uta- j vénember? Hogyan akarja p i f n n í 1 «Tn m »I rvl A cl rvn nn / -.»« i - .’A—i H á a! . síthatta volna el. Adenauer Rómában azt mondotta, hogy a német népnek különös kül­detése van, nevezetesen, hogy a Nyugat őre legyen a Kelet­tel szemben. Ismét a felsőbbrendű faj! megsemmisíteni a nácizmus újjáéledt szellemét, miközben olyan nyelven beszél, amely szörnyű emlékeket idéz fel szivünkben. A Daily Worker megállapít­ja; önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért teszik lehetővé; hogy Adenauer folytathassa a nácik megsegítését, miért kap gyilkos fegyvereket a béke fe­nyegetésére? Adenauemek abból a megállapításából, hogy a »német népnek küldetése van««, világossá válik minden­ki számára, hogy milyen ve­szedelmes dolog atomfegyvere­ket adni ennek a bűnösszán­dékú fanatikusnak a kezébe. A TASZSZ Adenauer római látogatásának eredményeiről Róma (TASZSZ). Véget ért Adenauer kancellár olaszor­szági látogatása, amelynek so­rán politikai tárgyalásokat folytatott az olasz kormány vezetőivel. Rómából való elutazása előtt Adenauer kijelentette, hogy »elégedett« utazásának eredményeivel. Római sajtó­körökben azonban úgy értéke­lik a nyugatnémet kancellár­nak ezt a nyilatkozatát, hogy Franciaország ismét nehéz napok előtt áll A külföldi sajtó az algériai eseményekről PRAGA (CTK) A Rudé Právo hét­fői számában kommentálja az algériai eseményeket. Rámu­tat, hogy az utóbbi években jelentős mértékben gyengült a párizsi kormány ellenőrzése az algériai francia polgári és ka­tonai intézmények tevékenysé­ge felett. De Gaulle tábornok úgy látszik, nehézségekbe üt­közik, amikor ezt az ellenőr­zést meg akarja erősíteni. A Franciaország vezető po­litikai és katonai képviselői­nek pénteki értekezletéről ki­adott közlemény arra mutat — írja —, hogy még mindig nem jutottak döntésre a főkérdés­ben, abban, hogy milyen ma­gatartást tanúsítsanak az algé­riai ideiglenes kormánnyal folytatandó tárgyalások kérdé­sében. ROMA (Reuter) A Tempo ezeket ír­ja: »Annyi bizonyos, hogy Franciaország ismét nehéz na­pok előtt áll. Ez nem valami örömteli kilátás a nyugati vi­lág számára, amelynek szük­sége van teljes politikai hatal­mára, amikor néhány hónap múlva hozzákezd a nagy tár­gyalásokhoz a Szovjetunió­val.« A lap szerint azoknak a párizsi híreknek az alapján, hogy egyes szélsőjobboldali ve­zetők eltűntek a városból, ar­ra lehet következtetni, hogy a tüntetés főhadiszállása Pá­rizsban volt, nem pedig Észak- Aírikában. NEW YORK (Reuter) A New York Ti­mes vezércikket szentel az al­gériai eseményeknek. A lap megállapítása szerint a jelek arra mutatnak, hogy az Ötö­dik Köztársaság de Gaulle erőskezű vezetése alatt nem ugyanaz, mint a Negyedik Köztársaság volt, amelyben széthúzás uralkodott a vezetők között. Bizonyos értelemben ismét minden a hadseregtől függ, amely azonban: egyes tisztek elégedetlensége ellenére is ki­tart a főparancsnok mellett. Úgy látszik, Massu tábornok is beadta a derekát. Annyi bi­zonyos, hogy a hadsereg nem az algériai szélsőségeseket tá­mogatja, mint 1958-ban tette — írja a New York Times. STOCKHOLM (DPA) A Stockholm Tidnin- gen az algíri eseményeket »fa­siszta lázadásnak« minősíti. Megállapítja, hogy e lázadás kimenetele tulajdonképpen a tisztek magatartásától függ, at­tól, mennyire maradnak hűek de Gaulle-hoz, és mennyire érvényesítik tekintélyüket. (MTI) igyekezett" jó arcot vágni a részére kevésbé örven­detes eredményekhez. Az olasz vezető körök min­dent megtettek, hogy elke­rüljék a diplomáciai bonyodal­makat, és igyekeztek megvé­delmezni vendégüket az anti­fasiszta tüntetések látványá­tól, amelyekkel az olasz köz­vélemény a nyugat-németor­szági fasiszta provokációkra válaszol. A rendőrség figyel­meztette a hitlerista koncent­rációs táborok volt foglyait, hogy ne szervezzenek tünteté­seket, mert ezek kellemetle­nek lehetnek Adenauernek. A televízió programjából töröl­ték a nürnbergi perről szóló dokumentumfilmet. Adenauer igyekezett elérni, hogy az olasz kormány nyíl­tan, kétértelműség nélkül tá­mogassa álláspontját a német és berlini kérdésben. Az olasz kormány azonban udvarias visszautasítással válaszolt. A tárgyalások végén az olasz kormány biztosította Ade- nauert, hogy véleménye sze­rint »a nyugati hatalmak kö­zötti teljes egyetértés szüksé­ges feltétel a Kelet és a Nyu­gat küszöbönálló tárgyalásai­hoz«, és hogy »a berlini kér­dést ezen az alapon kell meg­oldani«. Ugyanakkor azonban Adenauer olasz partnerei nem akarták megkötni saját kezü­ket egy olyan kötelezettséggel, hogy a legfelső szinten tartan­dó tárgyalások előkészítése so­rán támogatják a nyugatnémet álláspontot a német és a ber­lini kérdésben. Még nagyobb csalódás érte Adenauert a Vatikánban, ahol a pápai kihallgatás alkalmá­val »isteni akaratra« hivatkoz­va igyekezett megalapozni Nyugat-Németország igényét arra, hogy »a Nyugat őre« le­gyen »Kelet tekintélyes erőivel szemben«. XXIII. János pápa nem támogatta a kancellár harcias törekvéseit, az egész római katolikus sajtó pedig kihagyta Adenauernek ezt a mondatát. A Paese igen soványaknak tartja Adenauer római látoga­tásának eredményeit. »Mind az olasz kormány, mind a Vati­kán — Írja a lap — olyan ál­láspontra helyezkedett, amely lényegbevágóan különbözik az NSZK kormányának állr csont­jától. Egyik sem lépett rá ar­ra az útra, amelyről nehéz len­ne ismét letérnie.« (MTI) Otto Gretewohl az antiszemita provokációkról Berlin (TASZSZ). Otto Gro­tewohl, az NDK miniszterel­nöke beszédet mondott az or­szágos műemlékvédelmi bizott­ság ülésén. Szembeállította a két német államot. Nyugat-Németország- ban — mondotta — nem az antifasiszta ellenállók, hanem a militaristák, a Speídelhez és Heusingerhez hasonló szemé­lyek irányítanak és az olyan egykori aktív nácik, mint Globke, Schröder és Oberlän­der. Nyugat-Németország ban be­tiltással fenyegetik a nácizmus üldözöttéinek szövetségét, mert leleplezte Oberländer bonni minisztert. A nyugatnémet kormánykörök csökkenteni igyekeznek az antiszemita pro­vokációk jelentőségét, és ez­zel bujtogatják a német nép halálos ellenségeit. A londoni, a párizsi, a rotterdami, a brüsszeli, a római, a berlini tiltakozó gyűlések éberségre szólítanak fel a fajgyűlölet propagandájával és a pogro­mokkal szemben — mondotta Grotewohl. A műemlékvédelmi bizottság határozatban ítéli el a nyu­gatnémetországi fasiszta és an­tiszemita provokációkat és Adenauer kormányának azt a törekvését, hogy elhárítsa ma- g«iról a felelősséget, vagy pe­dig csökkentse a provokációk jelentőségét. A határozat til­takozik Strauss hadügyminisz­ter és a nyugatnémet, kormány más tagjainak ama állítása el­len, hogy a fasiszta megmoz­dulásokat kommunisták szes>» vezték. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents