Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-22 / 18. szám

Világító harisnyák Amerikában újfajta nylon­szálból készült »világító« ha­risnyákat hoztak forgalomba. A harisnyák, ha fény éri őket, arany vagy ezüst árnyalatban csillognak. Az új nylonszál egyelőre kis mennyiségben készül, és kizárólag harisnyá­kat gyártanak belőle. A ké­sőbbiekben valószínűleg fá- tyolt, művirágokat és egyéb díszeket is készítenek majd. Téli bőrbántalmak A tél jobban igénybe veszi az egész szervezetet, különö­sen a bőrt, mint az enyhe idő. Különösen a vérszegény, a rosszul táplált, a szívgyenge­ségben szenvedő vagy hosz- szabb betegség után lábadozó egyének viseli k el nehezebben a hideget. Az egészséges ember­nek is fokozottabban kell ügyelnie arra, hogy ne okoz­zon egészségében, sőt szépsé­gében hibát a tél. A reggel óvodába, iskolába siető kisgyermekeknél is el­lenőrizzük, hogy alaposan megtörülköztek-e. A kifújt, se­bes, cserepes kéz és arcbőr sok más ártalom fészke lehet. Hasonló bőrkiszáradás jelent­kezhet a lábszáron is, s meg­szüntetni rendszerint igen ne­héz. Ajánlatos a megszárított, de még nedves bőrt mosdás után babakrémmel vagy zsíro­sabb bőrnél csak babaolajjal bekenni, mielőtt kimegy a le­vegőre a gyerek. Szűk cipő, szűk kesztyű igen könnyen fagydaganatot okozhat! In­kább kevesebb zoknit húzas- sunk a cipőbe, semhogy szűk legyen! Különben a több ré­teg kesztyű, harisnya igen jól szigetel akkor is, ha nem vas­tag gyapjúból, hanem pamut­ból van. Esetleg egy nyári zokni a magasszárú cipőben többet ér, mint vastag gyap­jú, mellyel már alig megy fel a csaknem kinőtt ruhadarab. A kicserepesedett bőrfelüle- tekre nagyon jó hatással szo­kott lenni az 5—10 perces lan­gyos olajfürdő, vagyis étolajos pakolás vágy áztatás. Fagyott kéz- és lábujjak fü- rösztése vadgesztenye-főzet­ben eredményes népi gyógy­mód, ugyanis a Vadgesztenye tanintartalma az erekre ked­vező hatással van. Nagyon jót tesz a 2—3 perces forró, majd 1 perces hideg vízben való áz­tatás is, ez ugyancsak a vér­keringést javítja. Utána zsíros kenőccsel vagy 5 percig dör­zsöljük, masszírozzuk a fájós testrészt. Napközben zongorá­zásszerű mozdulatokkal tor­náztassuk a kezet, a lábfagyás ellen reggel-esti lábujjon va- ló járás és más lábfejtorna ajánlatos. Makacs fagydaganat esetén azonban a leghelyesebb szakorvoshoz fordulni, ő besu­gárzással enyhítheti, gyógyít­hatja a bajt. DIVATMÄZSOLA Divatos lett a rojtozás. A budapesti divatbemutatókon új hatású, újszerű a rojtos gal­lér, a rojtos sál, no meg a rojtos ingpulóver. A színek­ben főleg a pasztellszínek ui alkodnak. A műanyagok térhódítása is jól látszik a bemutatókon. A szintetikus és a mosást jól tű­rő anyagokból készülnek a pu­lóverek, a most divatba jött ingpulóverek és férfi sportin­gek. Tartósak ezek a szinteti­kus anyagok, és ami igen nagy előnyt jelent, nem sok gondot okoz mosásuk. A háziruha akkor megfelelő, ha kényelmes. Ezt a feladatot érik el az új háziruhákkal, amelyeknek tervezői merészen szakítottak az évtizedek óta megszokott bő és sarkig érő pongyolákkal. Sokkal kényel­mesebbek és tetszetősebbek a boka felé szűkülő pantallók, a térdig érő házikabátos ru­hák. Modernebb változata is van a háziruháknak, mégpe­dig a halásznadrág, félhosszú kabáttal. Előnyük az újmódi háziruháknak, hogy a takaré­kosság elvét itt jól lehet ér­vényesíteni egyrészt azzal, hogy régi ruhák anyagát fel lehet használni készítésüknél, másrészt úgy, hogy az olcsó árakon kapható maradék anyagok, leértékelt áruk vá­sárlásával is készíthetők házi­ruhák. A tisztaselyem-ruhák iránt fokozódik az érdeklődés, és ezt a kereskedelem is elárul­ja azzal, hogy a kirakatokban egyre több a pompásabbnál pompásabb selyemruha. A se­lyem és a műselyem tehát tart­ja divatját. A divattervezők már elké­szültek az 1960. évi tavaszi és nyári modellekkel. A műhely­titkokból annyit sikerült meg­tudni, hogy az 1960-as ruha­divat nem fog sok változást hozni. A fő jellemző továbbra is az egyszerűség, az egyenes vonal. A szoknyák bősége ma­rad, és harangszerűen ér le a térd alatt egy tenyérnyire. Az ez évi tavaszi és nyári di­vat engedi érvényesülni a test vonalai):, éppen ezárt minden a helyére kerül, éppen úgy, mint az elmúlt évben is. Ér­vényesülhet a karcsú derék, a váll formája sem szenved tor­zítást. A ruhákon az öv ott kerül alkalmazásra, ahová va­ló. Az ingruha szabása tért hódít ismét. A varrás nélküli nylon ha­risnyák, melyeket a nők any­ujára várnak, rövidesen a ke reskedelmi forgalomba kerül­nek, ugyanis a budapesti ha­risnyagyárban már 80 gép gyártja az ilyen tetszetős ha­risnyákat. Nem lesz tehát hiánycikk, ugyanúgy kapható lesz nagyobb mértékben a mintás háromnegyedes gyer­mekharisnya is. A kulturált étkezésről A szép terítés, tálalás való­sággal feltétele annak, hogy az ételt jó étvággyal fogyasz- sza el a család. Ha gondatlan a tálalás, elhanyagolt, rendet* len a környezet, a még olyan finoman elkészített étel sem esik olyan jól, mint a kevésbé finom étel, de ízlésesen, szépen feltálalva. Különösen fontos a gyéreket hozzászoktatni ahhoz, hogy rendesen terített asztal­nál egyék, mindjárt könnyeb­ben tanul meg szépen enni. A szép terítéshez nem szük­séges drága porcelán, kristály, ezüst evőeszköz, vakítófehér selyemdamaszt abrosz, dé szükséges hozzá a tisztaság és a kényelem- Lehetőleg már te­rítéskor legyen minden szük­séges kellék az asztalon, hogy evés közben ne kelljen külön ugrálni a sóért, a kenyérért, a vízért, a paprikáért. Ne csak akkor legyen gondunk a terí­tésre, amikor vendéget várunk, hanem mindennap. Ha nem elég nagy az étkezőasztal, kis asztalt lehet mellé állítani, amin rájta vannak a kellékek. Mielőtt az étkezés megkez­dődik a konyhában, előbb ösz- sze kell rakni a mosatlan edényt a mosogatóba, s cél­szerű tiszta1 ruhával leteríteni. A követ töröljük fel, és szel­lőztessük ki evés előtt a kony­hát. Az abrosz ne legyen pe­csétes, mert az ízléstelen. Cél­szerű az abroszt nylon terítő­vei védeni a pecsétek ellen. Nem szabad takarékoskodni még a családtagoknál sem a tányérokkal. Ne adjuk a főze­léket a levestányérba, savanyú­sághoz külön tányérka jár. Általában az étvágygerjesztő tálalás legfontosabb feltétele, hogy a különféle ízek ne keve­redjenek. A hús köré csak száraz, körítést rakjunk, ha édesség van, ahhoz is kerül­jön külön tányér. Jobban esik az étel, hangulatosabb a csa­ládi étkezés, ha rendes, tiszta környezetben zajlik le, mint hogyha rendetlenül, kapko- dóan mégy, s ráadásul a kony­ha is »repül«. OCeJUentu is eM szerű viselet a szoknya-blúz szinte minden korosztály számára. Igen változatos a szoknyák vo­nala a téli évadra. Továbbra is divatos . a szűk és egyenes oldalvarrással vagy anélkül. ba szabott és a különböző lay- tosítotl plissée és gouvré el­járással készített szoknyák. Anyagféleségre nézve készül­het noppos, csomós, durva és laza szövésű tweedből, csíkos. elején nyitott vagy bevarrt szűkítővarrással 1 vagy 2 haj­tással. Hátán lépésbőséggel, mely lehet szemberánc vagy íélhajtás, de készülhet csak varrással, bőség nélkül. Na­gyon csinos az enyhén lefelé bővülő 4 vagy 6 részes, mely erősebb alakú nők számára is igen előnyös. Fiatalabb kor­osztálynak pedig a körglokni­kockás, sima szövetből. Esti viseletként a fekete szövet és a taft használatos. J. rajz: Körglokniba szabott fekete taft szoknya bársony­szalag díszítéssel. 2. rajz: Tweedből készült egyenes vo­nalú alj, az övbe befűzött át- dobóval, melynek széle rojto- zott, egy gombbal gombolódik a szoknyára. A FINOM HÚSÉTEL ILLIK - NEM ILLIK A csók és a kézcsók Bár a beszélünk,- . tr !- ^--, c sókról itt mint az üdvözlés bizonyos fajtájáról mégis a csók inkább a szerelem és a nagyon bi­zalmas barátság kifejezője. Nem engedhető meg tehát, hogy a szerelemnek és a bizalmasságnak ez a megnyilvá­nulása ellaposodjék azzal, hogy mindig és minden alka­lommal csókolódzunk. ízléstelenséget, tapintatlanságot, sőt neveletlenséget követnénk el ezáltal. A csók mint üdvözlés csak házastársak, jegyesek és rokonok között szokás, a nyilvánosság előtt azonban csak búcsúzásnál vagy útról való visszatérés esetén csókolód­zunk. Még ilyen alkalmaknál is illetlen sokáig összeölel­kezve állni, egymást szájon csókolni. Ezzel az idegenek előtt a gyengédségnek és a szerelemnek adnánk jelét. Ne­veletlenségről tanúskodnak azok a házastársak vagy jegye­sek, akik a társaságban feltűnően csókolódznak. Nagyön jó barátok vagy még inkább jó barátnők, kik már régebben nem látták egymást, találkozáskor üdvöz­lésképpen megölelhetik egymást, és őszintén, jelképesen, arcot archoz szorítva egymást megcsókolhatják. Felnőtt emberek gyerekeiket sohasem csókolhatják szájon. Ez nem higiénikus, és ezáltal betegségeket is terjeszthetünk. Szigorú előírás nincs arra, hogy hol és mikor csókol­jon kezet a férfi a nőnek, mégpedig azért, mert a külön­böző országokban ezen a téren a szokások is különbözőek. Nálunk annak a nőnek szokás kezet csókolni, akinek a legmélyebb tiszteletünket akarjuk nyilvánítani. Tehát anyánknak, feleségünknek vagy közeli rokonunknak. Nem követünk el hibát, ha ismert színésznőnek, művésznőnek, zongoraművésznőnek, élen járó közéleti egyéniségnek, volt tanítónőnknek vagy tanárnőnknek stb. kezet csókolunk, hogy ezáltal megfelelő alkalmakkor tiszteletünket fejezzük ki. A kézcsók azonban nem elkerülhetetlenül szükséges. A kézcsók ma már a köszöntésnek nem velejárója, ép­pen ezért soroljuk be ezt a szokást oda, ahova valóban tar­tozik — a tiszteletnyilvánítások közé. Kézcsókkal első­sorban anyánknak kell tiszteletet nyilvánítani, tehát an­nak a nőnek, aki felnevelt bennünket, mindent feláldozott értünk, gyakran még egészségét is. A férj kezet csókol élet- társának, ezzel kifejezést ad mély tiszteletének. A leggya­koribb alkalom erre a születésnapi és névnapi gratuláció­nál, ajándék megköszönésnél. Az utcán nem illik kezet csókolni. Felvilágosult nő ezt soha nem is kívánhatja, éppen úgy nem, mint ahogy a felvilágosult nő sohasem kényszeríti ki a férfitől a kéz- csókot kezének csókra való nyújtásával. Némely férfi gyakran hibát követ el a kézcsóknál azzal, hogy a két szél­sőség közül az egyikbe esik. Az első szélsőségnél a férfi a nő előtt Olyan mélyen hajol meg, hogy a feje a nő dere­káig ér, míg a másik szélsőségnél egyáltalán nem hajol meg, hanem a nő kezét igy emeli fel ajkáig. Kerüljük ezt a viselkedést, valamint azt is, hogy a kézcsóknál kezün­ket a zsebünkben tartsuk, kalapunkat a fejünkön hagyjuk stb. Végül megjegyezzük, hogy a kézcsók ne legyen min­dennapos jelenség, éppen ezért csak valóban ünnepélyes és rendkívüli esetekben csókoljunk kezet a nőnek. A nyil­vánosság előtt csak akkor csókoljunk kezet, ha mindket­ten tudatában vagyunk annak, hogy ez a jelenség — mint a legmélyebb tiszteletnyílvánítás a férfi részéről a nő iránt — társadalmi szempontból helyénvaló. az ünnepi étkezés gerince. De mit tegyen a háziasszony, ha semmi pecsenyének valót nem kap a hússzékben? Egy kis öt­letességgel át lehet hidalni ezt a nehézséget is. Ha nagyon mócsingos, zsíros részt vitt ha­za, készítsen I »sündisznócskcT pecsenyét. Ez úgy készül, hogy a húst kétszer átdaráljuk, minden fél kilóra egy zsemlét és egy kis fej hagymát számítva, azokkal együtt, majoranna- pélyvával, sóval, borssal, pi­ros paprikával ízesítjük. Végül egy tojást ütünk bele, Lehető­leg tűzálló tálba tesszük, mert abban fel is adhatjuk az asz­talra. Ügy formázzuk a kis sünt, hogy előbb tojás alakúra gyúrjuk a hústömeget, aztán a hegyesebbik végén a hüvelyk­ujjunk hegyével szemgödröt, fület mintázunk rá. A szemet két szem borókabogyó vagy nagyobb bors helyettesíti, a tüskéket pedig vékonyra, hosz- szúra vágott füstölt szalonna­szálakból tűzzük a testbe. Ezek a tüskék igen jó ízt is adnak, meg csinosak is. Köze­pes tűzön süssük, hogy jól át­süljön, s piruljon. a szalonna szépen Kolbászos göngyöleg akkor kerülhet étlapunkra, ha a szeletben vásárolt hús szélé­ről nagyon sok alkalmatlan részt kell levennünk. Ezeket a kis húsokat megdaráljuk, fél kiló szeletre’számított 15 dkg olcsó kolbász társaságában. Egy zsemle, s ha van, tojás vagy tojáspor is keli bele. A szépen letisztított szeleteket jó vékonyra kiverjük, megkenjük / vékonyan mustárral, sóval, borssal, és vastagon a kolbá­szos darált hússal. Összegön­gyöljük szeletenként, s minden kis csomagot összetűzünk fog­vájóval. Forró zsírba vetjük, ha szépen barnul, egy fej pa­radicsomot meg egy paprikát, illetve télen egy kanál lecsót adunk hozzá, s puhára párol­juk. Tálalás előtt két deci tej­föllel átforraljuk. Dunántúli aprópecsenye készítése akkor időszerű, ha úgy találjuk, .hogy a kapott húsról ugyan lefaragtunk min­den feleslegeset, de ami sima része maradt, az bizony olyan apró, hogy alig kerülhet ünne­pi asztalra. A hússzeleteket ki­verjük, sóval, köménymaggal és apróra vágott fokhagymá­val megkenjük, abban vagy negyedórát állni hagyjuk, s akkor hirtelen sütjük. Zsírban sült, negyedekbe vágott bur­gonyával tálaljuk. A levesben főtt hús nem mindenütt olyan kedvelt* mint maga a leves. Rá kell dobni hagymás-paprikás zsír­ra, megfuttatni, aztán átdarál­ni. Egy deci tejföllel elkever­ve, sós palacsinták töltésére kiválóan finom keveréket ka­punk. Lehet a palacsintákat tortaformában, laponként le­rakni a darált tejfölös hússal* s sütőben átpirítani. Sajtmár­tást adjunk hozzá, amely egy kanál zsíron rántássá pirított kanál lisztből áll, melyet két dl tejjel engedünk fel, s for­rón belekeverünk 5 dkg reszelt sajtot. Kagylós vitrinterítő Első sor: IS láncszemből gyűrű. Második sor: A gyűrűbe 36 rö- vidpáleát öltünk. Harmadik sor: 6 láncszem és 1 rövidpálca váltakozása minden harmadik szembe. A sor végén 3 láncszemet és 1 egyráhajtásos pál­cát horgolunk. Negyedik—hatodik sor: Azono­sak az előzővel, de az Ivekben a láncszemek számát soronként 1—1 szemmel növeljük. Hetedik sor: 2 egyráhajtásos pál­ca és 12 láncszem váltakozása minijén Ívbe. A sor végén 10 lánc­szemet és 1 egyráhajtásos pálcát horgolunk. Nyolcadik sor: 5 rövidpálca ke­rül az előző sort befejező pálcára, 5 rövidpálca az első ívbe, 6 lánc­szemet 1 rövidpálcával visszaöl­tünk az előző ív első pálcájába. Az így keletkezett kis Ívbe 9 rö­vidpálcát horgolunk, 10 rövidpálca után körbe ismétlőnk. Kilencedik sor: Az első kis ív­ből kiindulva négyszer 2 négyrá- Ivijtásos pálcát horgolunk a kettős pálcák között 12 láncszemmel, 3 láncszem után 2 rövidpálcát öl­tünk a második kis Ívbe, s 3 lánc­szem után Ismétlőnk. Tizedik sor: Minden tizenkét láncszeméé ívbe 13, minden három ’áneszemes ívbe 3 rövidpálcát hor­golunk. Tizenegyedik sor: 1 láncszem és 1 rövidpálca ismétlődnek minden negyedik szembe öltve. A nagy íveken 2—2 ív között a nyolcad!’ szembe öltünk. A három láncszc mes íveknél 3 láncszem. 1 egyrá­hajtásos pálca az első ív középé­be, 1 egyráhajtásos pálca a máso­dik ív közepébe, és l láncszem alkotja a minták Tizenkettedik sor: g láncszem és 1 rövidpálca Ismétlődnek körbe minden ív közepébe öltve. A kagy­lók között a 2 egyráhajtásos pál­ca közé öltünk. Tizenharmadik sor: 9 láncszem és 2 egyráhajtásos pálca váltako­zása minden ívbe öltve. A kagylók közötti utolsó előtti ívnél 4 lánc­szem, 1 egyráhajtásos pálca aa előző sor rövidpálcájába, 1 egyrá­hajtásos pálca a következő kagyló első ivének rövidpálcájába, és l láncszem képezi a mintát.

Next

/
Thumbnails
Contents