Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
kA.prjS^ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPOA ITLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szerda, 1959. december 2. XVL évfolyam, 283. szám. ÁRA 50 FILLÉR MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: , Dr. Münnich Ferenc elvtárs felszólalása a pártkongresszuscn (6—7. oldalon) Egy nap a szakszervezeti tanfolyamon • (7. oldalon) ISehés ökölvívó győzelem Tatabányán (8. oldalon) A szocialista tábor országai magabiztosan és feltartóztalhatatíanui haladnak nagyszerű célunk, a kommunizmus felé JV. Sas, Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt VIL kongresszusán 1 . (3., 4., 5., 6. oldalon) TANÁCSKOZIK AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSA R következő ötéves terv időszakában befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítjuk a szocializmus építését Fock Jenő elvtárs referátuma Az MSZMP VII. kongresszusa hétfő délutáni ülésének előadója Fock. Jenő elvtárs, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt Az alábbiakban közöljük Fock Jenő elvtárs referátumát Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette pártunk gazdaságpolitikájának fő vonásait; Beszámolómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgazdaságunk szerkezetiében és arányaiban a következő hat évben kell végrehajtani — mondotta, majd így folytatta: Két hónappal a kongresszus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit »»Gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészítéséről«. Nagy jelentőségű ez, mert így kapkodás nélkül, körültekintően készíthetjük el második ötéves tervünket, és gondosan felkészülhetünk végrehajtására. Javasoljuk a kongresszusnak: adjon Utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bizottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi szakában a dolgozók széles körével vitassa meg a tervet A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhány helyen — a Tudományos Akadémián, a Szakszervezetek OrBeszámolója második részében rámutatott arra, hogy a következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését. Szocialista építésünk feladatainak kijelölésénél népgazdaságunk tényleges helyzetéből *Bdulunk ki, és elsősorban belszágos Tanácsában, a Népfront elnökségében, a METESZ-ben — már megvitatták a kongresszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesztés irányával egyetértenek; helyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe kerül.; felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság gyorsabb fejlesztésére még sok a tartalékunk; szóvá teszik, hogy a népgazdaság gyorsabb fejlesztésével nagyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a tervezettnél nagyobb mérvű növekedését lehetne biztosítani; javasolják, hogy vizsgáljuk meg alaposan az iparilag gyengén fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit; hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés színvonalának javításával sokoldalúbban, szervezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni; felhívják figyelmünket, hogy a műszaki színvonal gyorsabb emelése megköveteli a mérnök—technikusképzés kiszélesítését; végül igen sokan rámutattak arra, nagy gondot kell fordítani a gyártmányok minőségének javítására. Máris figyelembe tudtuk venni az elhangzott észrevételek egy részét. A további munkában minden helyes bírálatot és ésszerű javaslatot igyekezzünk hasznosítani, hiszen a terven még sokat kell dolgozni, hogy az a lehető legjobb legyen. ső erőforrásainkra támaszkodunk. Népgazdaságunk sajátosságainak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a szocializmus építésében felhalmozódott gazdag tapasztalatait, ugyanakkor elkerüljük a nemzeti sajátosságok eltúlzását is, a tapasztalatok gépies átvételét is. Fő céljaink megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocializmus alaptörvénye és a szocialista építés minden országban érvényes gazdasági törvényei állítanak elénk. A népgazdaság fejlesztésének kialakítandó főbb arányait az irányelvekből ismerjük. Az ipari termelés 65—70 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elérnünk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése legalább 50 százalék legyen. Fejlődésünk • új vonása a nemzeti jövedelem ilyen arányú emelkedése, hiszen a korábbi években az volt a jellemző, hogy viszonylag gyorsan emelkedett az ipari és — bár korántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági termelés, viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a nemzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaságpolitikánk legsajátosabb vonása, hogy nem egyszerűen a termékek mennyiségét növeljük, hanem ezzel egy időben fokozzuk a termelés gazdaságosságát, csökkentjük az anyagi ráfordításokat, s arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti .jövedelem. Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár háromévi munkánk tapasztalatai igazolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok előirányzata is tükrözi. A bővített szocialista újratermelés, a szocialista iparosítás követelményeinek megfelelően az átlagosnál gyorsabban emelkedik a nehézipar termelése. Nehéziparunk fejlesztésénél messzemenően figyelembe vesszük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának megállapítását, amely szerint: »Ma már nincs szükség arra, hogy minden egyes szocialista ország feltétlenül fejlessze a nehézipar valamennyi ágát, mint a Szovjetuniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, .i kapitalista környezetben levő szocialista ország volt'. Most, amikor megvan a szocialista országok hatalmas Közössége, minden európai népi demokratikus ország azoknak az iparágaiknak fejlesztésére specializálhatja magát, melyekhez a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei-«. így nálunk az ipar minden ágazatában növekszik azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek a mi körülményeink között a leghatékonyabban járulnak a nemzeti jövedelem emeléséhez. • A termelés növekedésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell biztosítanunk szemben az előző évek gyakorlatával, amikor az ipari termelés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelékenyseg emelésének; A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk, 1965-ben 40—50 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly veit, miközben a nemzeti jövedelem termelése több mint 50 százalékkal nő. Más szóval a nemzeti jövedelemben növekszik a felhalmozási alap aránya. A felhalmozási alapon belül is emelni kell a termelő beruházások arányát, mindenekelőtt a gépi beruházásokét. Mindez alapfeltétele a termelés fejlesztésének és az életszínvonal emelésének. A feVialmozási alap aránya azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a lakosság életszínvonala évről évre érezhetően javuljon. Az irányelvekben meghatározott arány ezt a követelményt elégíti ki, amikor a fogyasztási alap 40—45 Gazdaságpolitikánk helyességét háromévi munkánk tapasztalatai igazolják százalékos emelését írja elő. Ez lehetővé teszí, hogy 1965- ben a munkások és alkalmazottak reálbére és reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 26—29 százalékkal legyen magasabb, mint 1958-ban volt. Megszüntetjük a termelékenységet fekező okokat# növeljük a műszaki színvonalat, átalakítjuk iparunk szerkezetét Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952—1955 között egyáltalán nem fejlődött. A gyakorlatban . általában az a hibás szemlélet érvényesült, amely úgy látta, hogy a termelést elsősorban új üzemek, új gyárak létesítésével lehet bővíteni. Az új üzemekbe és' az új gyárakba azonban általában nem a legkorszerűbb géppark került, s így a technika, a technológia nem fejlődött, a termelékenység sem, vagy nem kielégítően. A termelést tehát elsősorban a dolgozók számának növelésével emelték. A munkaerőgazdálkodás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasznosabb területeken növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagy termelékenységű automata és félautomata gépünk. A termelékenység növekedésének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a baráti országokban elért ütem mögött. Központi Bizottságunk fontosnak tartotta, hogy a párt kongresszusán teljes nyíltsággal feltárja a termelékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. Mélységesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyzeten erőink összefogásával gyökeresen változtathatunk. Ahhoz azonban, hogy ezt ,megte- hessük, látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat. A termelékenységgel kapcsolatos elméleti munka sem kielégítő. Dicséretre méltó kezdeményezés volt a munka termelékenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia. Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több segítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdéseihez. Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Figyelnünk kell az anyagban, a gépben, az energiában tárgyiasult munka felhasználására is. Az iparban egyszázalékos anyagmégtakarítás jelenleg körülbel-'U 990 millió lió forint értéket képvisel! Jobban ki kell tehát használni a termelőeszközöket, vizsgálni kell a különböző műszáki, gazdasági mutatókat, termékegységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és berendezések kihasználási fokát. A termelékenység emelésének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában megkezdett gazdaságpolitika fejlettebb színvonala folytatásában látjuk. Ennek megfelelően foglalkozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakításával, messzemenően eleget téve a gazdaságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő, majd néhány iparág fejlődési irányát elemezte a -termelékenység, illetve műszaki fejlesztés szemszögébőL A fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a többi között a következőket mondotta: A széntermelést 15—20 százalékkal emeljük, az olai- termelést kétszeresére, a földgáztermelést mintegy háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy — miközben a fűtőanyagszükséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a tavalyi 75 százalékról 69 százalékra csökken. Terveinket reálissá teszi az a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt számunkra: csővezetéken szállít nagy raeny- riyiségű olajat. Nagy figyelmet fordítunk a villamosenergiatermelésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a villamosenergia-ter- melés meghaladja az ipari termelés növekedését. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt. Második ötéves tervünk idején el kell érni, hogy a tavalyihoz képest legalább 72—75 százalékkal több villamosenergiamennyiség álljon rendelkezésünkre, s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunk egészében gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat. De azt meg tudjuk tenni, és meg is kell tennünk, hogy — miközben tökéletesítjük iparunk szerkezetét és egész iparunkban növeljük a termelékenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszeripart/' a híradástechnikát, valamint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmiszeripari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszámgépipar, járműipar, mezőgépipar stb. — előtérbe kell helyezünk a magasabb technikai (Folytatás a 2. oldalon.)
