Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-11 / 291. szám

Péntek. 1939. december 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP are« a szövetkezés útján Ami a példaadást megtetézte (1) Barcson befejeződött a mezőgaz­daság szocialista átszervezése. Az elmúlt hetekben a falu minden egyéni parasztja belépett a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Az események krónikása bárom kérdésre keresi a választ: mi kész­tette Barcs egyéni gazdáit a döntő lépés megtételére; hogyan ment végbe a nagy átalakulás; milyen tervekkel készül az új évre a szö­vetkezeti község? Szerdán este a Ba.jcsy-Z.si­linszky utca egyik portájára látogatok el. Novak Mihály, a házigazda a jószágot eteti. Be­lemelegszünk a beszélgetésbe, s egyszer csak megkérdem tő­le: mikor nézett körül legutol­jára a Vörös Csillagban? — Mostanában nem fordultam meg egyik majorjukban sem. De Répáspusztára elmentem két évvel ezelőtt. Sok szépet láttam ott. különösen a tehe­nészetük nyerte meg tetszése­met. Ki tudná megmondani, hogy 11 esztendő alatt hány küldött­ség vagy vendég kereste fel Barcs híres szövetkezetét. Jó, hogy máshonnan sokan eljöt­tek ebbe a közös gazdaságba, de kár, hogy éppen a barcsi egyéni gazdákat nem hívta és vezette senki a helvi Vörös Csillagba az elmúlt három év­ben. — Én csak hallomásból tudom, hogy merre van a tsz egyik-másik majorja. Dráva- erdőn még egyszer sem jár­tam, pedig itt születtem, mind­eddig itt éltem ebben a falu­ban — mondta Novákné. a 22 holdas barcsi gazda felesége. ■— Hogyan mentem volna hoz­zájuk. ha nem hívtak — teszi hozzá. Az ellenforradalom előtt a községben volt a Vörös Csil­lag központja. Akkor ismerték a szövetkezetei a falu egyéni parasztjai. 1956 után a falun kí­vülre költözött a t.sz-iroda. S a Vörös Csillag négy majorjá­nak környékén vajmi kevés dolguk akadt az egyénieknek. Losonczi Pál. a tsz Kossuth- díjas elnöke erről ma így szól: — Valóban, az ellenforrada­lom után elzárkóztunk. nem törekedtünk arra. hogy a bar­csi parasztokkal megismertes­sük szövetkezetünk munkáját, belső rendjét és eredményeit. Ezért nem is lepődtem meg azon. amit az ősszel az egyik tekintélyes gazdától hallottam: -Ha olyan nagyon jó volna a szövetkezet, mint amilyennek mondjátok, akkor minden pa­rasztember látná a különbséget az egyéni és a közös gazdálko­dás között, és ostromolna ben­neteket. hogy fogadjátok ma­gatok közé.« Ezt mondta Barcs egyik köztiszteletben álló közáppa- rasztja. S Losonczi elvtárs nem maradt adás a válasszal. Tü­relmesen elmagyarázta neki szövetkezetük eddigi történe­tét... A Vörös Csillag sikereinek egyik forrása az a céltudatos munka, amelyet megalakulása óta folytat. Nem szétosztani minden mozdíthatók hanem megalapozni a lövőt — ez a jelszó járja Barcson. Jelenleg több mint ötmilliós összeg van a tsz egyszámláján. Nagyrészt megszüntették ré­szesedésük értékének évenkén­ti ingadozását. Akár jól sike­rült az esztendő, akár közbe­szól a kedvezőtlen időjárás, a Vörös Csillagban megér ötven forintot a munkaegység. Oszt­hattak volna és oszthatnának többet is. de nem tették, és nem teszik. Inkább tartalékol­nak. és a közösben forgatják meg a pénzt, hadd hozzon bő­séges kamatot. Tiszta vagyo­nuk a tavalvi zárszámadáskor 13 milliót ért el. s azóta to­vább gyarapodott Űj jövedelemelosztási mód­szerük kiállta három esztendő gyakorlatának próbáját. Év­közben. havonként rendszere­sen pénzben fizetik ki a része­sedés zömét, s a végelszámo­lásra zárszámadáskor kerül sor. Természetbenit szükségle­te szerint minden család vásá­rolhat szövetkezetétől hivata­los áron. A fölösleget egy té­telben. közösen értékesíti a Vörös Csillag nagyüzemi fel­árral. Kiépített nagyüzem a barcsi szövetkezet. Négy majorjában — Szilonicspusztán. Viktor- pusztán. Drávaerdőn és Bel- csapusztán — megvan minden szükséges gazdasági épülete. Nyolc saját univerzális trak­tort és 33 villanymotort üze­meltet Munkaszervezetei már régen megszilárdultak, s a brigádok önelszámolók. Mérik a hozamokat is. a ráfordítást is. Tehát nemcsak többet, ha­nem olcsóbban is igyekeznek termelni. A barcsi szövetkezeti parasz­tok jómódú emberek. Amióta a közösben dolgoznak. százan vásároltak családi házat. És ami a szövetkezésben a leg fontosabb: megkönnyebbedett munkájuk, megjavultak élet- körülményeik. A Vörös Csil­lagban egy évtized óta nem szántanak fogattal: hat évvel ezelőtt kaszálták utoljára em­berek a takarmányt: az ara­tásnak csak az esvtizedát vég­zik kaszások: az idén már nem zsákoltak a tsz-tagok. hanem gabonafúvó »vitte fel« a mag­tár padlására a búzát, árpát. Menjen csak végig bárki is a Somogyi Bála utcán, s nézzen be a szövetkezeti tagok hajlé­kába: megláthatja, hogy mosó­géppel mosnak az asszonyok. A gyermekek a Vörös Csil­lag napközi otthonában, gon­dos felügyelet mellett töltik idejüket, míg szüleik a mezőn dolgoznak. A fiatalok nem vá­gyódnak máshová, mert ha­vonta kapnak Pénzt a tsz-ben. Iharosi István például a tava­lyi zárszámadás óta 18 900 fo­rintot vehetett kezébe. Az öregekről sem feledkezik meg a szövetkezet... Amikor mindezt elmondta Losonczi elvtárs. odafordult a módos gazdához: — Nézd. La­jos, így dolgozunk. így gazdál­kodunk és így élünk mi. Erre Csenki Lajos — mert róla van szó — csak hallgatás­sal felelhetett Hiszen akár bevallja, akár nem meri még magának sem bevallani a bar­csi egyéni gazda: itt van sze­me előtt a példa, a Vörös Csil­lag vonzó példája, amelyet mások korábban, a helybeliek pedig az elmúlt hetekben, az agitáció során ismertek meg. Hogyan született meg négy­száz család egységes dönté­se? Kutas József (II.) EQY KONQRESSZUSI KÜLDÖTT JEQYZETEIBÖL Az ifjúság és a kongresszus A jövendő generáció ügyei tág teret kaptak egész idő alatt. A fiatalok kongresz- szust köszöntő bevonulása jelentene ma nekünk is így csalni! . ­De ez a világ elmúlt. Ma nem megy a kenyér aludni. Mert nem ti uralkodtok itt. »Ha többért nem, mór ezért is érdemes volt negyven évig .... - harcolni« — mondja Kádár egyik kiemelkedő esemenye tív,társ volt a hétnek. Bejöttek. IFrissen, csinosan felöltözötten, kendőt lengetve és zászlákat tartva. Mindenki felállt, tapsoltunk, és meleg lett a szivünk tája. Hátranéztem egy pillanatra. Egy idősebb elvtársnak pergett sz^p mondatot: a könnye. Felemelő pillanatok nyér aludni«. voltak. Elégedettség és emléks­Ha többért nem, már ezért is érdemes lesz nekünk, fiata­labb nemzedéknek harcolni, gondolom hozzá. És mesélni csak a gyerekeknek arról az időről, amikor az apák ki­mondták azt a kegyetlenül Elment a ke­zes az idősebb generációban, öröm és megtiszteltetés a fia­talokban. Néhány nap múlva megkér­deztem az elvtársat, mire gon­dolt abban a pillanatban. El­nézést kértem tőle, mert tu­dom, milyen, emlékeket szakít fel egy ilyen kérdés. Elgondolkodva felelte, hogy négyen voltak testvérek, s ebből kettő fiatalon pusztult el, mert mély pincelakéLsban éltek és még mélyebb nyo­morban. Aztán még volt idő Horthyra emlékezni, aki a diósgyőri gyárlátogatáskor úgy ment végig a földes gyárudva­ron, hogy lába elé szőnyeget terítettek. Végül bemutatkozott. Valkö Márton, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek vezér­igazgatója volt. Tirenkilenc- ezer dolgozó jó kezekre van bízva. Humor A sok drámai szépségű és ^ okos hozzászólás abban is változatos volt, hogy jól idő­zített humoros eseteket mond­tak el, visszásságok pellengé- reződtek ki, amelyeken derült a hallgatóság. Egy fővárosi pedagógusi ló komoly problémákról beszélt. Egyszer csak váratlanul szája elé kapta kezét és felsikoltott. Minden zaj elnémult. Az el­nöki asztaltól érdeklődve néz­tek le hozzá. Pár pillanat múlva, mintha nagy veszedelemtől szabadult volna, zavartan és megnyu­godva belesóhajtott a mikro­fonba: — Egér volt! A3 fordítók is hoztak be ■ egy kis élénkséget a hosszú, napokba. Sok külföldi küldött gyorsabban beszélt, lotta és van lelkiismerete, bi­zonyára neun tudta magát ki­vonni hatása alól. A mondanivaló volt fonto­sabb, vagy a szellem, amely Kádár elvtárs beszédéből áradt? Azt hiszem, mind a kettő. A mondanivalót azonban pen­tosan körvonalazhatjuk, szellemet, amely abból kist: rozott, csak érezhetjük, s ha­tását lé nem mérhetjük. Egy nagy ember beszélt hoz­zánk két és fél órán át, s min­den beszéd kitárja a szónok emberi lényegét is. Azt mondta: »A kommunis­tának embernek kell lenni, nem többnek. A kommunista is saját boldogsága kék madarát keresi... De a kommunista, ha valóban az, csak akkor tud boldog lenni, ha más ember is boldog«. Bizonyára önmagáról is be­szélt. S ezzel egyre megtaní­tott: hogyan kell önmagunkat látni és a népet szeretni. Ma még' előre nem is látjuk, mit jelent majd, ha ez a szel­lem a párt minden tagjára ki­terjed, ha ez a józan szeretet a dolgozó nép egészét megérin­ti, s az még nagyobb tettekkel viszontválaszol. Egy bizonyos: a munkásosz­tály magyarországi pártja ed­dig is az egész nép jólétéért dolgozott. Nem bizonyos azon­ban, hogy minden időben jó módszerekkel, s az sem, hogy mindenki megértette szerepét. Most itt a feladat: a régi „E Imént a kenyér aludni ­dár elvtárs a múltbeli kegyes csalásra, amelyet a szülő mon­dott a gyereknek, amikor nem tudott neki többet enni adni. Igen, elment a kenyér alud­ni. Hiába acsarogtok odaát és idebenn urak! Mi még emléke­zünk erre a mondatra, ame­lyet csak felnőttként értettünk hasikat magyarul mondta, meg igazán. S most, gyere- c . i , ■ , keink atyjai, elképzeljük, mit ludos arckepe jelentett apák és anyák nagy J gén nagy érdeklődést így egyes fordítók rövidítettek ?azdasági és társadalmi korlá- vagy ferdítettek. ^ ^ tok ledöntése után ne osszon Az egyik megbeszélés helyett meg bennünket semmi. Dönt- »megbélést« mondott. A másik „,ik. „p*, «mhercic között sük meg az emberek között a spanyol nyelvtől nem tudott m^g meglévő gátakat. szabadulni, s kongresszásnak mondta, a kongresszust. A har­madik Kádár elvtárs nevéből csak a »János elvtársat" mond­ta ki. A negyedik a mondat egyik részét idegen nyelven, a HVJWWrtWWVWWAWWWVWVWWVWbWi^^WWWJ LEV 0VALOV Tfíiwzmui FORDÍTOTTA:BARANDI KOMOR VILMA 100 Odamentem az őrtoronyhoz, és elmondtam Zseleznovnak a Jankow&kától hallottakat, hogy minden percben megérkezhet­nek a különleges osztagok. *— Akkor mit késlekedik? az út felől hallatszott a zaj. Hallgatóztam és visszatértem Zseleznovhoz. — Hallod? — kérdeztem. — Mit jelent ez? — A mieink! Nem messze ide partizánegység harcol. Pa­rancsot küldtem nekik, hogy jöjjenek erre, és biztosítsák az akciót. Ügy látszik, megkapták a parancsot. Nem volt a háborúnak egyet­len pillanata sem, hogy na tömegeinek ezt kimondani. Mit x figyelmet váltott ki egy idős tudós, Novobáczky Ká­roly felszólalása. Néhány mon­S most itt a lehetőség is: ha a magyar munkásosztály párt­ja minden tagja szolgálatnak tekinti életét, s úgy szemléli a jelent és jövőt, ahogyan veze­tői, akkor az értelmes nép zö­me megérti szerepét, s támo­gatja törekvéseiben. S így lesz a munkásosztály pártja az egész nemzeté. Az utolsó óra tatát lejegyeztem. Akkor mindenki a helyé- Ij kommunizmus detronv J*zálta az öncélú tudomá.nyt.< meskedik, önt is agyonlövik hadparancs megszegéséért! Elfordult tőlem, és kezet szó- érezhettük volna magunk mö- ritott Lunyakinnal. gött az elvtársak segítségét! — Köszönöm a segítséget.. * — Tehát rendben van rnin­A hangja egy pillanatra el- den? — örvendeztem. — Akkor Csak nem akarja, hogy mind- fúlt, de nyomban összeszedte jöhetsz te is velünk... Annyian itt maradjunk? magát. — Adja át ______ — Nem, nincs rendben! Ne­szemével Stamm-mot keres- De többet nem is szólt. kém senki sem adott engedélyt t e: — Makarov őrnagy, váltsa le arra, hogy elhagyjam Rigát — — Stamm elvtárs! Egy szóra! a sofőrt! — parancsolta. — ül- kiáltotta mérgesen Viktor. — Néhány rövid mondatot vál- jön be. Es különben is, őrnagy elvtárs, tottak egymással. És Jankowska felé intett a m*®rt nem teljesíti a paran­- Elvtársak - szólt Zselez- fejével: esőt? Be a kocsiba, fel a repü­A pilóták nagyon siettek. Jankowskát bedobták, és be­ültettek engem is. Néhány perc múlva magas­ba emelkedtünk. Éppen, amikor feljebb emel­kedtünk, tompa robbanást hal­lottunk. Rövidesen elcsendesedett minden. Amikor Rigából elin­dultunk, megnéztem az órát. Azt hittem, azóta rengeteg idő tett el, a valóságban azonban mindössze egy órát vett igény­be az egész akció. A motor mind egyenletesebben búgott: Lunyakin emelte a magasságot. Megtapogattam zsebemben a csomagot, és egyre jobban erő ,»Az ifjúságot nem lehet ku- i bista, futurista vagy éppen va­lamilyen absztrakt alakra for- i múlni, csak szocialista formá­júra.« Hosszan és többször megtap­solták pártos, a magyar tudo- imány szocialista szellemű meg­világítását szolgáló szavait. A i mellettem ülő elvtírs laps köz- Jben odaszól nekem: i'tjz az ember? ...« I I a valamikor majd vissza- gondolok a kongresz- szusra, a megtiszteltetés érzé­se mellett az a pillanat lesz előttem, amikor a küldöttek tapsvihara köszönti Kádár Já­nost, miután a Központi Bízott* súg nevében megköszöni a bi1, zalmat, és megígéri, hogy be* csülettel teljesítik kötelességük két. Aztán leereszti a kezében Tudod ki tevő papírt, nem tudja folytat- Nem« — hi. ,lúgom vissza. »Akkor jól nézd Amikor megértjük, miért •meg, ilyen a gerinces kommu- hajtja le a fejét, amikor meg- |nisía. Az ellenforradalom úti- sejtjük, micsoda felelősségér- ini első napokban az egyetemen zet és szeretet él ebben az inagy volt a zavar, még erős emberben, akkor törünk ki ön­*volt az ellenforradalmi szél­sődön bennem a vágy, hogy E>e megkezdődött a pár minél előbb megszabadulhat- "" " z'~ ~ sak tőle. A föld eltűnt alólunk, és be­nőn nyugodtan és érthetően - ~ Ezt a nőszemélyt pedig l°Je’ *• . fW ^rcig se levesztünk a sötét, végtelen le­határoztunk. A legénység és vigyék magukkal. Nincs értei- m i. n « me, hogy itt maradjon. Adják . Engedelmeskednem kellett, át a Defenzív Osztálynak es visszafutottam az autóhoz. Újra Lunyakinhoz fordult. . Pe most már egy kicsit meg- - Kérem, Lunyakin elvtárs... ^nnyebbultem ... A pilóta és a navigációs tiszt fellcapták Jankowskát, és min- Jlu den teketória nélkül belökték az autóba, mint egy zsákot. Makarov elvtárs visszatér a re­pülőtérre, mi pedig Stamm elv- társsal igyekszünk önöket fe­dezni. — De neked velünk kell jön­nöd! — kiáltottam. Zseleznov a kerítésre muta­tott. vegőégbe. 20. Őszinte beszélgetés Hogy mi történt Rigában, miután eljöttünk, ez csak Pro- nyin elbeszéléséből derült ki, i — Gyerünk, gyerünk, őr­nagy! — sürgetett Lunyakin. Minden perc drága! Mi ez és csupán jóval később, a lövöldözés? Partizánok — felettem. — Stamm elvtárs, szedje ősz- l ~J.Jr--- - ___ , - J ■ ■ Külön az akció biztosításává s ze a géppisztolyokat es arana- i___ __________, — Gondolod, hogy ezek nem sze a géppisztolyokat és gráná- havtárk a parancsot. próbálnak meg bejutni ide? Mi tokát, és menjen fel a tetőre nem ismerjük minden titkát — rendelkezett Zseleznov. _ e nnek a repülőtérnek. Nem sza- Én itt maradok a toronyban, bad koclcáztatnunk sem a re- Stamm felet,vette a géppisz- pülőgépet, sem az embereket, tolyt. Amellett senki sem adott ne- — Szorítsatok kezet — mond- kem engedélyt, hogy távozzam! ta Zseleznov. Ameddig lehet, feltartjuk azo- Elbúcsúztam Stammtól, aki — Jól van — bólintott elé­gedetten Lunyakin. — Most pedig menjünk. Átvágtak a fasoron és a ré­ten — egyenesen a repülőgép felé. Egyre sűrűbben csattantak a Amikor elváltunk, Pohlmann Grönerhez indult, de González i — úgy, ahogyan elképzeltem — j megelőzte. A cirkuszból egyenesen fel­rohant Gröner lakására, ahol megtudta, hogy az valóban fe­leségül veszi Jankowskát, és együtt utaznak el. Erről külön-, ben minden köntörfalazás nél- ' szervezés is. Ez a tudós az el­it ők között lépett be. Nosza, 'szaladtak hozzá egyesek a [ihangadók közül. ... Mi az — 'mondták —, ön, professzor úr. |ezek közé lépett?... A tudós felállt, és röviden végzett ve­lük. Azt mondta: Én nem va- ivok patkány, mint egyesek. Különben is a hajó nem süly- lyed, mint egyesek hiszik.« A zárszó A z volt a csúcspont. Az ** egész látóhatárt át lehe­lteit fegni segítségével. Aki hal­kéntelénül mindnyájan meleg, odaadó, szerető tapsviharban. Nézzük az elnökség tagjait, a külföldi harcostársakat, a lehajtott fejű Kádár elvtársat, és hagyjuk, hogy szemeink megfűröd,jenek a szeretet szép tavában. TI a valamiért, ezért a pil­lanatért örök élménv marad ez a kongresszus: a sok nagy ember között láttam egv magyar államférfit, akinek népet szerető «zíve van, és áld éppen ezért jó utakra vezeti azt. Csákvári János már ment is őrhelyére. — Siess! — sürgette Zselez­nov. — Búcsúzzunk. Összecsókolóztunk, sarkon fordultam és vissza sem pil­lantva, az autóhoz rohantam. Ebben a pillanatban lövések hallatszottak... Először egyes lövések, óz­hat, akik a kapun túl vannak, és nem engedjük be őket, bár­mi történjék is. — Nem! — tiltakoztam. — Ebbe nem egyezem bele! Ve­lünk jössz! — ön elég fegyelmezetlenül viselkedik, Makarov elvtárs — hangzott keményen Zseleznov válasza. — De most az egy- után sűrű, állandó lövöldözés sze* minden hiába, önt várják kezdődött. Valahol, messze a a vezérkarban. Megértette? Ez kerítésen túl lövöldöztek. Kez- $ parcncs.' Ha nem engedet- detben a rét oldaláról, azután lett. lövések, úgy látszik, komolyra kül maSn Gröner számolt be fordult a harc.., A különleges osztagok vá­ratlan ellenállásba ütköztek. Hirtelen lefékeztem a ko­csit .. A navigációs tiszt odafutott az autóhoz: — Sokáig időztek. — Minden rendben — mond­ta Lunyakin. — Nem maradt gyerek a bódéban? A navigációs tiszt nemet in­neki, és egyidejűleg parancsot ■ adott naposának, hogy dobja ki \ a toporzékció múló vart. González dühbe gurult. \ Ekkor érkezett meg Pohl-! mann, és követette, hogy Gon-1 zálesz engedje be, de ez csak ! olaj volt a tűzre. A lármára újra megjelent ‘ Gröner és Jankovska, lentről [ pedig az őrség. — Folytatjuk — < ;„Ránk inár a szabadság napié árasztja sugarait...“ 1959. december 3-a nevezetes dátum falunk életében. Ezen a napon múlt 15 éve annak, hogy először találkoztunk szovjet katonákkal, akik elhozták népünknek a szabadságot. Ha visszaforgathatjuk az idő kerekét, egy nyomorúsá­gos falu képe tárul elénk, munkában megtört emberekkel, kéttantermes kis iskolával,, s egy emeletes kastéllyal, mely­ben a dél-dunántúli papi birtokok igazgatója lakott. Tizen­öt éve ennek. S milyen más a mai kép! Az emberek élnek is, nemcsak dolgoznak. A falu megnőtt, megszépült azóta. A gyermekek a régi kastélyban, világos, modern tantermekben tanulnak Gépállomás tornya emelkedik ki a falu meszelt házai közűi. Pöfögő gépek mindenütt. 1920-ban Juhász Gyula még csak a Szabadság hajnalá­ról írhatott. Ránk már' a sza adság napja árasztja Sugarait Ez a naj? melegít, éltet, s .késztet új alkotásra. B , Mernyo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents