Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

t’sütörtök, 1959. december 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagy tekintélye van a bélavári nőtanácsnak (Tudósítónktól.) Nem kell különösképpen ma- gyarázgatni, mit jelent egy község életében, ha az asszo­nyok részt kérnek falujuk irá­nyításából, a társadalmi mun­kából. Egyre több helyen mondják ma már a község vezetői: bíz­zuk az asszonyokra ezt vagy azt a dolgot, meit azok nem ismernek lehetetlent. Nos, ahol ilyen jól dolgozik a nőtanács, ott tölti csak be igazán hiva­tását. Tagadhatatlan tény, hogy egynémely dolog meg­nyugtató elintézéséhez asszo- nyi szív kell. Amikor Bélaváron megala­kult a nőtanács, nem ment mindjárt úgy a munkája, mint a karikacsapás. Nagy Gézáné pedagógusnak azonban, ha ne­hezen is, de csak sikerült ösz- szefogni a falu asszonyainak, lányainak színe-javát. Ma már a bélavári nőtanács a barcsi járás legjobb nőtanácsa nevet érdemelte ki. Az elmúlt esz­tendőben szabó-varró tanfolya­mot rendeztek. Az idén újra felelevenítik ezt a hasznos ok­tatási formát. De nemcsak ma­guk között dolgoznak az asz- szonyok. Úgyszólván nem tör­tént a közelmúltban egyetlen olyan megmozdulás sem, mely­ben ot,t ne lettek volna. Ott vannak, ha színdarabot kell rendezni, ha a falu KlSZ-íia- taljainak vagy az iskola szü­lői munkaközösségének kell segíteni valamiben. A rendez­vényeken nem ünneplőként je­lennek meg, hanem segítőként. Rendszerint ők vállalják a vendéglátó szerepét. S ami még szebb, ott található a nő­tanács a Gyermek- és Ifjúság- védelmi Bizottságban is. Figyelmüket szinte nem ke­rüli el semmi. Kérni sem kell segítségüket, természetesnek tartják, hogy oda kell nyújtani segítő kezüket hívás nélkül. Természetes tehát, hogy nagy tekintélye van Bélaváron a nő­tanácsnak. Egészségügyi ankéf Gamáson A gamási vöröskeresztes szervezet jól sikerült egészség- ügyi ankétot rendezett a kö­zelmúltban. A kultúrműsorral, egészség- ügyi témájú film vetítésével, táncmulatsággal egybekötött ankéton mintegy hatszázan vettek részt. Dr. Szekeres László körzeti orvos megnyitó szavai után az általános iskolások műsora kö­vetkezett. Majd dr. Kántor Gé­za tabi járási gyermekszakor­vos tartott előadást a fertőző gyermekbetegségekről és a kö­telező védőoltások szükséges­ségéről. Fokta Edit védőnő Gamás gyermekegészségügyi helyzeté­ről, az anya- és gyermekvéde­lemről beszélt. Az ankét záró­beszédét Bodor Károlyné, a járási Vöröskereszt titkára mondotta. Elismerését fejezte ki a gamási vöröskeresztes csoportnak jó munkájáért dr. Szekeres László orvosnak és Döbrősi Istvánná tanítónak, valamint Metzger Jánosné he­lyi titkárnak. Az ankétot követő táncmu­latság bevételét a gamásiak az egészségügyi állomás felszere­lésére ajánlották fel. A cípészíparosok szolgálatában (Tudósítónktól.) Kaposvárott a Budai Nagy Antal utcában .dolgozik a ka­posvári föidműyesszövefkezet irányításával a borszaküzlet. Ennek az üzletnek a felada­ta, hogy a kaposvári járás 161 cipész-kisiparosát ellássa bőr- anyaggal. talpanyaggal és a ci­pő javításához, készítéséhez szükséges mindenfajta kellék­kel. Gazdag választók és bő­séges mennyiségű kelléli áll itt a kisiparosok rendelkezésé­re. A szaküzletnek jelenleg 300 ezer forint, értékű raktár­készlete van. és ezzel 360 ezer forint forgalmat bonyolít le havonta. Tóth János boltveze­tő 1956 szeptembere óta irá­nyítja a bolt munkáiét, és azon van, ho.gv az áruutánpót­lás minden igényt kielégítsen. Az elkövetkező negyedév anyagellátása is megfelelő lesz. Az anyagellátás folyamatossá­ga biztosítja, hogy a kisiparo­soknak .nem lesz. zökkenő mu nká.i ukban. EC/Y KONQRESSZUSI KÜLDÖTT JEQYZETEIBÖL (ij BUDAPEST ÉS EMBEREI »Budapest nem várt plakátokkal-« — Érőm az első lapra. Nem. Budapest neonfénn.yel, megszépült házakkal, integető úttörőkkel kö­szöntött bennünket. Budapest dolgozott. Ahogyan egy jövőjében bizakodó s azt el­sősorban saját összefogásától és munkájától váró város megteheti. S amely tudja, hogy akik az ország más tájairól ideérnek, hasonló célokat követnek. Budapest lényegével várt minket. S ez volt a jó. S még hogyan? Szállodai szobánk asztalán kis üdvözlettel: »Szeretettel köszöntik a VII. kongresszus küldötteit a Szálló kommunistái és dolgozói.-« Nemcsak köszöntöttek. Minden kívánságunkat lesték cs telje­sítették. * * * Az emberek ... Egy nyugdíjas — nehéz múlttal és sok felnevelt gyerekkel a háta mögött — Kádár Jánost dicsérte, s mindjárt utána Hruscsov elvtársat is mint a béke nagy úttörőjét. Földszinti egyszobás lakásában a technikát egy olcsó vezetékes rádió képviselte, de az atomról szóló előadásokat az is jól közvetí­ti. »Majd a gyerekeim, azoknak üobb lesz bizonyosan« — mondja. Egy, csak a gyomrát szerető kereskedő ismerősöm televíziót vásárolt szobaantennával. A kőműves brigádvezető nyolcezer forin­tos kombinált szekrényét mutogatja elégedetten, és arról panaszko­dik, hogy az üzeme vezetői munkaidőben is isznak, és az ellenőr­zést is mindig reprezentáció várja. Sportoló barátom nem szereti a politikát, de most odaült televíziós készüléke mellé. »Tudod, sok okosat mondanak mostanában ezek a vezetők ... Csak az a baj, hogy még vannak a kommunisták között karrieristák is . . . «< öcsém a KISZ-szervezettel nemrégen Kelet-Németországban járt. Jutalomképpen. Fényképalbumát mutogatja boldogan. S egy leány levelét szemérmetesen eldugja a lapok alá. Egy német kis­lány levelét... Figyelem őket... S gondolkodom . .. Hová tűnt a régmúlt s a zavaros közelmúlt? Milyen rövid és milyen gyors változasd volt ez a három év!? EGY HÉT TÖRTÉNELEM J T ltunk a széles, támlás székeken. Idánként fü­vünkhöz emeltük a fejhallga­tót. Egy hét alatt — mint mo­zaikdarabokból a mü — összeáll előttünk a jelenkori történe­lem. Hazánk képe is. Egy vi­lágfolyamat áll meg egy rövid pillanatra, hogy megismerjük, elgondolkodjunk rajta, és ser­kent, hogy tegyünk: még erő­sebb legyen a szocializmus sodra odakünn és ide benn. nű és egy vörös lobogó. Ennyi az egész. Minden egyszerű, nagy ese­ményekhez ez illik. Feláll beszédre Hruscsov elvtárs. Maga is egyszerű, s amit mond. világos. Bár ma minden bonyolultnak tűnik. BeszéL és minden cél elér­hetőnek. felismerhetőneik tű­nik. Nincsenek gesztusai, ha­csak a humora nem mondható annak. Valószínű, gondoltam, aki pózol, nem lehet nagy em­ber. Mert önmaga szerepét játssza, amikor az emberi kö- I zösség szolgálatára hívják. 1 Beszél. Mögötte egy nehéz dambonképe: Marx. Engels, élet, egy hatalmas ország és a Lenin arca. S egy nemzetiszí-1 munkásmozgalom vezetésének A teremben sehol semmi disz. Csupán az elnök­ség háta mögött a három nagy óriási gondja és fela’őjzége. Mi a titka nagy sikerein"k és egyéni varázsának? Azt hi­szem az. ami minden nagy emberé: a nagy akaraterő, az ügy igazsága és az abba vn.h.i nagy hit. És még egy: a poli­tikus hivatáiérzete — ebben az esetben a nép felemelésénél; nagy vágya. Most még világosabb előt­tem: eey életet ísv is. úgy i le lehet élni. Csak élvezve könnyedén. problámállan ul. önmagunkért, vagy hivatástu­dattal. küszködve, harcolva ; jobbért, mindenkiért. * * * ff'gy másik külföldi elv­■Lj társ: Aid'd, ez Tv*--éz KP főtitkára. Alig hiszünk o szemünknek: talán ha ’ armiv éves. S másfél rrí'lió ko-nvrtn- nisla hallgat szavára. Szép, halvánubarna maláj- fej, szépen rhpsolygó arc. Megszólal, s mindent megér lünk. Tíz mondattal tökélein elemzését adja a jelenkori ázsiai és indonéz problémák nak. Mellettem egy elvtárs elra­gadtatva bólogat, és cdasúgja: »1946-ban olt az összes kom­munista vezetőt kivégezték. S nézd, most nézd, micsoda uj erőt, micsoda észt termelt ki a mozgalom I« Magam is bólogatok. Tapso­lunk felállva -neki. Ö moso­lyog, kivillannak tökéletes fe­hér fogai. Kicsit elszorul a szí­vem. Ott még mindig erős a reakció. Sok lehet a fanatikus még dívik az orgyilkosság. Mi lesz fele? Aztán eszembe jut a másfélmilliós szám,, és tap solok sikereikre, köszöntőm bátorságukat. A hétezredik olvasó Kedves ünnepség volt hétfőn délután a Megyei Könyvtár kölcsönző helyiségében. Ke li­ner Béla, a könyvtár vezetője köszöntötte Mándy Józsefnét, a könyvtár hétezredik olvasó­ját. — Nagy öröm ez számunk­ra — mondta Kellner elvtárs. — A hétezer olvasó azt mu­tatja, hogy a kaposváriak kö­zül egyre többen szeretik meg a könyvet. Alig van olyan csa­lád a városban, melynek egy tagja ne volna a könyvtár ol­vasója. Munkánk tehát nem volt hiábavaló. — Ezután né­hány szál virág kíséretében át­nyújtotta a könyvtár ajándé­kát, egy új kiadású Gárdonyi­könyvet, az Egri csillagokat. Mándy Józsefné munkásasz- szony, azok közül a fiatalok közül való, akik szeretik a szé­pet, a hasznosat. Első kölcsön­zött könyvei: Tristan és Izolda, A kaméliás hölgy, Fekete gyé­mántok. Évről évre sok százzal gya­rapodik azoknak a száma, akik szabad idejüket olvasással töl­tik el. 1952-ben, a Megyei Könyvtár létrehozásának évé­ben még csupán 2025 olvasóról számolhattak be. Ma csak a munkásolvasók száma 1068. 1957-ben mindössze 568, ta­valy pedig 798 munkásolvasója volt a könyvtárnak. A növeke­dés annak eredménye, hogy; a könyvtár dolgozói az idén 28 könyvankétot, előadást tartot­tak üzemekben, munkásszállá­sokon. Jövő ilyenkor nyolcezredik olvasójukat szeretnék köszön­teni a Megyei Könyvtár dol­gozói, az ötéves terv végére pe­dig tízezerre kívánják olvasóik számát emelni. S ez a cél nem elérhetetlen. ■ .*W.W.V.V'.V.V.W.V.V.'.V.W.'.V 99. ját. — Ki lenne? El sem tud- ia képzelni, milyen komédiát endezett nekem a »testőröm«, llaposan felingerelte ellenem. Tár előbb jöttem volna, de González nem engedett senki­vel beszélni, és nem értettem, mit akar Pohlmann... Kezem után nyúlt. — Mit akar csinálni? — kér­c a mieink. Vezető áilam- ^ férfiak — akik mögött évtizedes harcok, börtönök, le­mondások állnak —. s a sok új fiatal, kisebb-naavobb veze­tő állásban lévő ember, talán egy évtizedes politikai tapasz talattal: micsoda körképét ad­ják a társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetnek. A számvizsgáló bizottság be­jelenti: a 670 küldött 66 száza­léka eredetileg munkás volt 12 százaléka parasztember, 10 százalék értelmiségi. Százötvennvolcan kértek szót. De csak nsgyvenhatan jutottak hozzá. Mi. somogyiak többen sze­rettünk volna beszélni. Csak Walter elvtárs iutott az emel­vényre. ML többiek majd írás­ban küldjük fel észrevételein­ket. mert erre a kongresszus ^határozata módot ad. mivel az " újonnan megválasztott Köz­ponti Bizottság a felmerült problémákat külön megvizs- Igálja. — Mit gondolsz, kik ezek? Elnevette magát. — Mondom; az első vendé­gek. Mindjárt berobognalr! Az idegenek ott az autó mel­lett vártak valamire ... Hirtelen női kiáltást hal­lottunk. Mindjárt megismertem Jan­kowska hangját. — August, August! — kia­bált. — Berziny! Jelentkezzék. Még itt is, ezen az éjsza­kán is hű maradt foglalkozása vertelen nőtől? Feltétlenül be- beidegződött szokásaihoz, be- szélnem kell magukkal, tartotta a konspiráció szabá­lyait, és nem nevezett más né­ven. Fölmentem az őrtoronyba. — Hallgatom! — válaszol­tam, és nyomban leguggoltam, — Beszéljen . dezte. — Pohlmann gyanúja zsebéből pisztolyt rántott jigyeimeztc- megerősödött. Gröner nem tu­dott semmiről, nem kapta meg a listát sem öntől, és a főnök­től sem kapott utasítást... Ezt már nem kellett volna közölnie velem! — De miért mondja mindezt most nekem? — szakítottam félbe. — A maga érdekében! — ki­áltotta. — Néhány percen belül Pohlmann megállapítja, hogy hova tűnt az autó, és minden kiderül. Néhány percen belül — Beengedjük — döntötte cl itt teremhet egy különleges ősz. Zseleznov. tag. Meg akarom menteni! Most r^ Ű fennmaradt az őrtorony- már úgysem jut át a frontvo- ' ban, én pedig Stamm-mal be- nalon. Segítsen lefegyverezni a Lukanym is odaszaladt, engedtem az asszonyt. repülő legénységet, és maga az agyonlőtt SS-katonák — Ne lőjön! tett. — A kapuhoz megyek. Határozott léptekkel megin­dult az úton. Azt nem lehetett tőle elvi­tatni, hogy bátor nő volt. — Mit akar? — kérdeztem, amikor odaért a kapuhoz. — így beszélnek egy parla­menterrel? — vágta oda gú­nyosan. — Engedjenek be. — Miért? — Csak nem fél egy fegy­IVfem voltak ^ ’ nagy szavak, egy kicsit szebbnek Chelyzet, és a felégedettségnek szólamok, Ha néhol tűnt a sikerek fölötti tűnt a fel­szélgetés közben, úgy hiszem, ráébredt, hogy hiába minden kísérlet. Csak ismételgette a szép életről, egyéni szabadság, ról és biztos egzisztenciáról szó­ló meséket, de már önmaga sem hitt érveinek meggyőző erejé­ben. Beszélt, de már az agyá­ban egy új elhatározás érlelő­dött. Váratlanul hátraugrott, és elő. Az a gondolat villant fel ben­nem, hogy most már nem kí­méli Makarovot. De nem: Jan- kowska Lukanyinra emelte fegyverét. Nem tudom, . véletlenül esett-e rá választása, vagy fel­ismerte benne a pilótát, de ez­zel a lövéssel valamennyiünket j Vezetö elvtársaink is példál , ^mutatták abban, hogyan kell elfogultság nélkül értékelni a ,, , ,, thelyzetet, amikor rámutattak Egyetlen ugrassál mellette5 , * „ . , 5problémáinkra. termettem, es leütöttem a lába-\ szólalás első része, a második részében feltétlenül szó ke­rült a problémákról. Elég sok bírálat érte a felső szerveket, a bürokrácia konkrét eseteit os­torozták. elveszejthetett volna.. Villámgyorsan tudott rázni! mellette hátú­mért attól tartottam, hogy lő- feléje. — Mit óhajt. ni fog. — Ne féljen, nem lövünk! — kiáltotta ismét Jankowska. A sötétben valami fehér vil­lant meg.., Egy letört ágra fehér zseb­kendőt kötött, és fehér zászló helyett ezt emelte a magasba. fordultam bocsánatot nyer. Nem küldik Oroszxirszágba sem, lesz pén­Fock elvtárs kifejtette, hogy és ísmzdasági sikereink ellenére fa-inem lehetünk nyugodtak. Fel­— Magával kell beszélnem, ze, állása és szabadsága. személyesen — mondta. — Hú­zódjunk ide oldalra. Lelépett az útról. Kelletlenül követtem. — Miért jött ide? — faggat­tam. — Ki van magával? — Senki! Elnevette ma­Mimdenáron rá akart beszél­ni, megcsillogtatott előttem minden jót, és a lehető legna­gyobb borzalmakkal rémisztge­tett. Lehet, hogy az úton még azt hitte, hogy rábeszélhet, de be­rékszíjával megkötöztük a ke­zét és a lábát. — Mi történt, Andrej Szem- jonovics? — kiáltotta Zseleznov. — Jankowska agyon akarta őt lőni! — mutatott Lukanyin­ra. — Folytatjuk — 1 i,tétlenül — bár kapkodás nél {küZ — szükséges gazdasági Húlközpontosítottságunkon vál- itoztátni és az előrelátásnak nagyobbnak kell lenni.. * * * Milyen a magyar körkép a vita alapián? Jogos elégedettség az . ered­mények alapián. bizakodás a jövőben. Feltételek: a kommunisták i-gv-iágés fnunkáia a célok ér­dek ".ben. a kölcsönös bizalom elmélyítése a társadalom min­den osztályában és rétegében; Ennek eszköze — Kádár elv­társ figyelemre méltó fogalma­zása szerint — a nemzet tö­mörülése a szocializmus alap­ján. Nemzeti tömörülés? Elgon­dolkoztató feladat. Megyan-e a kommunisták­ban. a munkásosztály élcsapa­tban a készség a hatalom át­vitele után az egész náp átne- veiésérs, sót egy politikai szín­vonalra. önmagával egy szint- e emelésére? Megvan-e- a tö­mgekben igény erre az azon oou'ásra? Kiadhatja-e a 'clszót erre a párt a társada- !om mai bonyolult állapotá­ban? Itt csak röviden lehet kifej­teni ilyen fontos dolgot. Ki kell adni a ielszót. A gazdasági alapok szocialistává válása alapot ad a társadalom nomogén állapotához, de szük­ségessé is teszi a szocialista szellemű állapotot. Természetes, hogy loonyolult szellemi állapot nem változ­tatható meg azonnal, ez gene­ráció- és környezetváltozás kérdése is. A fordulat azonban mái- eb­ben a generációban megtör­tént. A tizenöt év senki felett sem múlt el nyomtalanul. Ma itt értelmes dolgozó embernek nem kell vissza a tőkés-, nagy­birtokos-, bankárvilág. vele az úri korlátok, cafrangok és egyebek. A tömegek a gazda­sági, politikai és társadalmi változásokat helyeslik, meg­szokták és igénylik a demok­ráciát. De még sokan nem ju­tottak el a szocialista gondol­kodásig. vagy annak csak ele­meit éi-tették meg és gyakorol­ják. Erőfeszítéseik azontsan objektíve a szocializmus erő­sítése irányában hatnak, a sa­ját felemelkedésük vágya egy­beesik a szocializmus céljaivaL Megértik-e a kommunisták ezt a folyamatot? Most sok minden ettől is függ. Tudnak-e úgy vezetők és nevelők lenni, hogy nem emelik fel bizalmat- lankodva fejüket, ha mások is igenlően mondják ki a szocia­lizmus szavát? A nép szolgá­lóinak tartják-e magukat, vagy gőgös, elbizakodott, különleges jogú embereknek? Annak a kommunistának, akinek van szívé és füle. meg kellett ér­tenie azt a szellemet, melyet' a kongresszus árasztott magából, azt a figyelmeztetést, amely különbség nélkül mindenki­nek. de különösen az élcsapat­nak szólt: szeretni kell a né­pet, amelyért küszködik, amely viszont érte is küszködik. E nélkül a megértés nélkül nemzeti tömörülés? * * * 1/ajor Tamás felszólalása ' * végén József Attila Vá­ros peremén című versét sza­valta el. Lehajtott fejekkel, emlékez­ve hallgattuk.-lm itt vagyunk, gyanakvón s együtt, az anyag gyermekei. Emeljétek íöl szivünket! Azé, aki felemeli. Ilyen erős csak az lehet, ki velünk van teli!« Micsoda örökséget hagytál ránk, költőnk! Micsoda felelős­ségre figyelmeztetsz! ö halott, csak tapsolni tu­dunk neki, me.rt élünk. Helyet­te és általa. Mi lenne, ha ö itt volna köz­tünk ? Nemcsak zászlókén^ hanem harcostársnak is?! Csáhvári János,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents