Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

Kedd. 1959. december 8.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Emberi s%owaI9 meggyőzéssel

Nemsokára egy éve lesz, hogy a Vaskombinát kapuja fölé felkerült a »TRANSZ- VILL Kaposvári Telepe« felirat. Sokan az gondolják, hogy a név és a gazda változott csak. Pedig mennyi gonddal járt, amíg eljutottak odáig, ahol ma állnak! S ehhez az előbbre lépéshez nagyban hozzájárultak a kommunisták. Emberi szóval, türelemmel magyarázták az embereknek a gyárban történő változásokat, elöljártak a munkában, az új megszeretésében és megszerettetésében. Bizony nem egy és nem két dolgozó vallotta:

— Mi a fenének gyártunk mi elektromos cikkeket. jó volt nekünk a répavágó is, azt legalább megszoktuk!

S ekkor

előléptek a kommunisták,

odamentek a dohogó munkatársakhoz, s ha kellett, órákig vitáztál« azon, mit jelent az országnak és a gyárnak ez az átállás. Ma már a trafógyártásról érdeklődnek a munkások, mondván: »Hát ezt még nem ismerjük, jó lenne kitapasztalni«. Megtört a jég, az emberek megszokták az újat, belátták, hogy a kommunistáknál« az első perctől kezdve igazuk volt. Aki eleinte kényszeredetten »állt át« az új munkára, az ma már szívesen, kedvvel, érdeklődéssel végzi dolgát.

S naponta újabb és újabb munkákat adott az átszervezés a pártszervezet tagjainak.

— A Vaskombinát idejében másol« voltak a módszerek, másként ment a szervezés — mondja Tóth Géza főmérnök. — Ahogy átvett bennünket a TRANSZVILL, azonnal a gyárszerű termelés kialakítására törekedtünk. Nemsokára korszerű nagyvállalat alakul ki a Vaskombinát helyén.

A Vaskombinát idejében a műszaki előkészítés háttérbe szorult, nem volt kidolgozott technológia sem. S akkor jött a TRANSZVILL. Megalakult a műszaki osztály, s azonnal kidolgozta a gyártástechnikát, bevezette a stabil normákat. Ezt elmondani túl egyszerű, a gyakorlatban sokkal, de sokkal nehezebb volt. Az emberek idegenkedtek a szokatlantól, az újtól.

— Ezt én nem tudom így megcsinálni. Mi lesz, ha elrontom? Jobb volt, ahogy azelőtt dolgoztunk — mondogatták a műhelyekben.

A kommunisták egy percre se csüggedtek el. fáradhatatlanul érveltek, magyaráztak, míg az újszerűből megszokott lett.

— A,nagy feladatokat csak úgy lehetett sikeresen megoldani, hogy megfelelő embereket állítottunk egy-egy munkaterület élére. E nélkül az átcsoportosítás nélkül nem lehetett volna előbbre lépni — mondja Tóth elvtárs.

Több régi vezetőt leváltottak, s ez eleinte suttogásra, elkeseredésre adott okot. A dolgozók úton-útfélen azt ismételgették:

— Figyeljétek meg, az ösz- szes régi vezetőket menesztik, aztán Festről telepítenek a helyükre újakat. — A kommunisták nem riadtak vissza a hálátlan feladattól, lelket vertek az orrukat lógató emberekbe, bebizonyították, hogy semmiféle »menesztésről« nincs szó, csak az üzem termelésének zökkenőmentes biztosításáról.

— A pártszervezet érezte, hogy a személyek kiválogatása kulcskérdés — magyarázza Varga Istbán párttitkár —, ezért határoztunk úgy, hogy a pártszervezet megkérdezése nélkül se kinevezni, se leváltani nem lehet senkit.

A kommunisták

minden új feladatot szívesen vállalnak,

magukkal ragadják a többi dolgozót is, amikor egy-egy túlmunka elkészítéséről, valamelyik másik üzemrész megsegítéséről van szó. Az öntöde jól áll a tervteljesítésben, a festő részleg azonban egy kicsit lemaradt. Pedig ha nem nyomják meg a gombot, nem tudják szállítani a kész árut. Tíz öntödei dolgozó felajánlotta, hogy segít a festő részlegnek az árbockancs'olók tisztításában, -festésében. Elsőnek két kommunista jelentkezett érré a munkára. Az egyik Szőke elvtársnő, pártvezetőségi tag:

— Szívesen segítünk a fesVégre felismertem! Az a leány volt, akit Pronyin kíséretében a Mezsa-parkban láttam. Az alatt az idő alatt, amióta nem láttam, nagyon lefogyott, és elegáns öliözé!:a is megváltoztatta külsejét...

Meg akartam kérdezni, hogy emlékszik-e rám, de annyira ridegen viselkedett, hogy nem &Éóltam hozzá.

Félúton Lielup felé a »bárónő* hozzám fordult, és az ablakra mutatott.

Eszembe jutottak Pronyin szavai.

— Stamm! — kiáltottam. — Álljon meg.

A sofőr nyomban megállt.

Az ismeretlen lány kinyitotta az ajtót.

Vaksötét éjszaka volt, az autó valósággal eltűnt a feketeségben, csak a távolban pislákolt valami gynge fény.

— Isten velük, elvtdrsak — búcsúzott utitársnőnk, és kiugrott az autóból.

— Hogy fog ilyen sötétben hazakerülni'! — sajnálkozott Zseleznov.

— Megleszek valahogy — felelte.

Hallottuk, amint lába alatt- megcsikorduUak a kavicsok, alakja, mintegy kivehetetlen árnyék, megindult, majd nyomban el is tűnt.

Már el is vesztettük a szemünk elöl.

Gondterhelten néztem a sötétbe. Hova mehetett? Mi vár rá a sötétben? Azt hiszem, mindegyikünk aggódott érte.

— Intdítson, Stamm elvtárs szólt Zseleznov.

97.

Megint szélsebesen száguldottunk tovább.

Most, hogy hárman maradtunk, felosztottuk egymás közt a szerepeket. Mindegyikünknek tudnia kellett, hogy ebben vagy abban az esetben mi a teendője.

Pillanatok alatt elhagytuk Leilupot, rátértünk az ismerős útra, és szemünk előtt feltűnt a magas kőkerítés körvonala.

A boltív alatt lámpa világított, a kapuk tárva-nyitva.

— Mi az ördög! — kiáltottam. — Miért vannak ezek nyitva!

— Nincs ebben semmi csodálatos, már várnak minket — felelte Zseleznov. — Való- szinűleg Pronyin értesítetté az őrséget, hogy a gaüleiter Grö- ner repülőterére indult.

Stamm lassított, és befordultunk a kapun. Az őrség parancsnoka, egy SS-tiszt szaladt elénk, és üdvözlésre lendítette karját.

19. Repülés a Holdba

Azért adtam ezt a címet a fejezetnek, mert azt a repülést, amelyről ebben szó van, ugyanolyan nehéz volt végrehajtani, mintha a Holdba akartunk volna eljutni.

Bekanyarodtunk a kapun, amely nyomban becsukódott utánunk. Stamm fékezett. Az őrség parancsnoka odasietett a kocsihoz. Az ablakokon elhúztuk a függönyt, úgyhogy nem lehetett látni, ki ül a kocsiban. Zseleznov kiszállt az (tűtöknek, de a hóvégi hajrával mégse vagyunk kibékülve. Szeretnénk javítani munkánkon, ezért keressük a lémaradás okát, hogy ennek ismeretében rendbehozzuk a dolgokat.

Példát mindenki tud nem egyet, hogyan segítik a termelést, a takarékoskodást a kommunisták. Varga elvtárs azt mondja: »Bejön az öntödéből Bogdán Sándor és Domonkos Kálmán. Mindketten párttagok. Felháborodva sorolják, hogy a raktárban ömlesztve tárolják a fonderitet, a beto- nitot, a lykopódiumot, a kőszénport és a grafitot. Hát ha továbbra is. térdig járunk az öntödei segédanyagokban, lemaradunk a versenyben« — mondták. — Vagy például egy másik eset — folytatja Varga elvtárs: — Baj volt a fűtéssel. Megállít az egyik szereldei párttag, név szerint Éri Károly: »Te, Varga elvtárs, a bontásból eredő deszkák, fahulladékok ott, hányódnak az épület mögött. Miért nem tudjuk •felhasználni a begyújtáshoz? Nemsokára belepi a hó. Intézkedjél!«

Végh József, az öntöde művezetője elmondta, hogy a kommunisták példamutatása

jó hatással van a pártonkívüliekre.

— Röpgyűlést tartottunk a takarékoskodásról. Feláll az egyik pártonkívüli, Borsos Ferenc, s azt mondja: — Mi itt takarékoskodunk, a fűtők meg szemétbe dobják a félig égett kokszot.

Zelenka Béla, a személyzeti osztály vezetője így vélekedik:

— Most jó irányban haladnak a gyár kommunistái. Ha így folytatják, nem lesz hiba a munkában. S még jobb eredményeket érhetnek el, ha többet beszélnek az átállásról, még jobban megmagyarázzák az üzem termelésének országos jelentőségét.

A vállalat kommunistái emberi szóval, meggyőzéssel és személyes példamutatással nagyon sokat segítettek az utóbbi időben. Megkönnyítették a régiről az újra való átállást, szabad utat teremtettek a gyorsabb előrehaladás szerelvényének.

Lajos Géza

JÓ ISKOLA VOLT

Zárszámadás előtt a somegybeboái Petőfi Tsz-ben

dó Sebestyén, Nyárádi István megszavazott. Ennek ellenére — rendszeresen részt vettek a sem jött össze több, mint közös munkában. A volt kö- amennyi 11.5 hold ültetésére zépparasztok jó része azonban elegendő. Ez a kiesés is rontot- esak saját háza táján tévé- ta a részesedést.

A tavasszal új életet kezdett liomogybabod népe. Petőfi neve alatt szövetkezetbe tömörültek. Közeledik az idő, amikor az első év munkája mérlegre kerül.

Az eredmények nem olyanok, mint amilyenre számított a 124 család. A részesedés az előzetes becslések alapján 40 forint helyett 25 forint lesz.

kenykedett.- A faluban hatvan tehén és növendék kérődzik a

Nehéz volt a megindulás.

Az első év útkeresése, megNézzük meg, mi ennek az oka.

A közös gazdálkodás, sikerének alapja a jól megszervezett irányítás, a tagság szorgalma. Össze r kell kovácsolódniuk, meg kell érteniük, hogy a szövetkezetben is rendszeres, szí-, vós munkára van szükség. Természetes, hogy nem megy minden óraműpontossággal a megalakulás percétől kezdve. De ahol csak fél kézzel dolgoznak, ott hiába számítanak nagyobb részesedésre zárszámadás idején.

A szegényparasztok, mint pl. Szita Ferenc, Halasi Imre, Bőháztáji istállókban. Úgy lát- annyi problémája után meg- szik, gazdáik arra1 számítottak, valósítható terveket készítet- hogy megélnek úgy is, ha nem .tek. Egy hónapja beállított vagy csak immel-ámmal dől- gatteruk és darálójuk szép jövedelmet ígér. Téglaégetőjüík is hoz hasznút. A lövő évre több növényre kötöttek szerződést. Ebből hozzávetőlegesen 250 ezer forint bevételt várnak.

Hogyan állnak az állattenyésztéssel?

Az újonnan épült 250 férőhelyes sertésszálláson 34 kocájuk van. Húsz januárban ma- lacozik. A gondozók — Kovács József és társa — hozzáértéssel, lelkiismeretesen bánnak a 100 süldővel. Márciusban ugyanakkora iáikat állítanak hízóba. A .sertések 300 ezer forintot hoznak a »konyhára«. Szívesen foglalkoznak sertés- hizlalással, Hiszen az idér« is jó pénzt kaptak a 180 disznóért. Megteremtették a takarmánybázist is. Kukoricájuk egy részét két, egyenként 3,5 vagónos, saját építésű gócéban tárolják.

Fejőstehén-állományukat 50- re bővítik. A 70 ezer forintos tejpénzből pénzelőleget adnak majd a tagoknak. Lovaikból adnak el, s árukon traktorokat vásárolnak.

Szép terveik megvalósulásához a tagság jobb hozzáállása és szorgalmas munkája szükséges. Ez évben sok tapasztalatot gyűjtöttek. Beláthatták, hogy- a visszafelé kacsingalás goznak a szövetkezetben. — amely a munkafegyelmet Ilyenformán vélekedett Csima rontotta — mindannyiuk kárá- József is. A vezetők beszélget- ra van. A háztáji gazdaságot tek vele, azóta megváltozóit, tekintsék annak, ami: a közös s rendesen, eljár a szövetkezet- kiegészítőjének. A jövő eszten- be. De akadnak még, ákikkel dő nagyobb jövedelme — im- .szükséges volna elbeszélgetni, már láthatjuk — szilárd ala- Siposs János elnök más hí- pokon nyugszik. Már csak egy bárói is szól. Tervezték, hogy a feltétel: a megértésben végiéből, és üdvözölték az őrparancsnokkal.

— Hadnagy úr, a báró úr óhaja az, hogy azonnal hívják az őrséget — mondta Zseleznov. — Személyesen kívánja velük utasításait közölni.

— Hol és mikor? — kérdezte lakonikus rövidséggel a tiszt.

— Itt és azonnal — rendelkezett Zseleznov. -— A gau- leiter úr siet.

Ügy látszik, az ilyen váratlan érkezések nem mentek itt ritkaságszámba, fogadhattak a olyan vendégeket, akiknek látogatását titokban kellett tartani.

Három perc múlva föfsora- koztak az autó mellett az SS- katonák: a tiszttel együtt tizenegyen voltak.

— Mindenki itt van? — kérdezte Zséleznov.

— Mindenki — felelte a tiszt.

— És az ott, a — faggatta tovább Zseleznov.

— Őrségen van — sietett a válasszal a tiszt.

— Csak egy emberből áll az őrség? — csodálkozott Zseleznov.

— Igen — magyarázta a tiszt. — A kerítésen drót vezet, amelyben áram kering.

egymást

Minden csendes és néptelan !' volt; úgy látszik, ezen az éj- í szakán senkit sem vártak. .. [■

A tér végén valami bódé állt.

Bementünk, felkattintoituk a •[ villanyt. A szűk szobácskábán 5 egy asztal és szék állott, a fa-!{

Ion kapcsoló sötétlett. Övato- Ji san felkapcsoltuk, majd leol- /

tottuk. A repülőtéren egy pit-iötven holdon termesztenek zett, jó munka. Ebben a szel- lanatra elektromos jelzölám- {burgonyát. Mivel nem kapták lemben olyan sikereket érhet pácskák gyulladtak ki. ijmeg a kölcsön-vetőgumót, el—- Ez aztán szerencse — őr- Shatározták, hogy beadják a vendezett Stamm. — Már attól í wükséges mennyiséget. A köz- nemagyszer tartottam, hogy rakétával kell ÍSyűlés a biztonság kedvéért repülőtéren jelt adnunk. Jmég 15 százalék kamatot is

A repülőtértől azokhoz az í ________

é

pületekhez kanyarodtunk,5 •• ? ahol a gyermekek laktak.- i f f lt

Ott is méy csönd fogadott. S LsáVfiü IDcllO SZPÖ IKUlljdhOZ

Beléptünk az egyik helyiség- OJ ... i/1 o ^ * ’

be. A szobában ágyacskák so- Ji 3 szoloki Kisszervezet

rákoztak, alvó gyermekekkel. í Már csak kevesen voltak, J Valamikor autőbuszkirándu- egy részüket nyilván elvitték 2lást szerveztek, és bejárták valahova... 5 ^ ‘ ’ »'

Az egyik helyiségben három\e^sz Dunántúlt, német nem- toronyban? nőt találtunk; nem tudom, mi- ízetiségi együttesük közismertma jd el a Petőfi Tsz nagy családja, mint amilyeneket megyénk szövetkezetei már eddig felmutattak.

M. K.-nó

nek nevezzem őket, dajkáknak, ápolónőknek vagy porkoláboknak.

Egyikük felébredt, és szégyenlősen húzta, magára takaróját.

— Jaj, tiszt úr! — kiáltotta, noha civilben voltam, Stamm viszont egyenruhában: válószí— Hívja ide az őrt is - rcn- núleg a látogatók többsége (1 elkezdi Zseleznov. A gau- akár civilben, alcár katonaru- 1 akarja hában jelent meg — tiszt volt.

Kiáltása felébresztette a többieket is.

Nem értették, hogyan kerülünk ide.

<— Menjen, Stamm — szól- szemben az autóval. Zseleznov tam — keressen egy alkalmas kinyitotta a kocsi ajtaját, mi helyecskét. pedig Stamm-mal egy géppisz- Stamm hamarosan talált egy tolysorozattal végeztünk ve- kamrát, amelyen nem volt ab- lük. lak, de az ajtaján hatalmas,

Zseleznov a kapuban maradt, erős lakai függött mi pedig elindultunk a repü- — Pompás hely — állapítot- lőtérre. ta meg. — Mintha egyenesen

leiter úr személyesen ellenőrizni a beosztást.

A tiszt az egyik katonát küldte az őrért.

Ezután mind a tizenkét ember felsorakozott pontosan

|té vált a környéken. Budapesten és Kaposvárott is felléptek, és szép sikert arattak műsorszámaikkal. Mozgalmas élet folyt akkoriban a szuloki KISZ-alapszervezetben.

Most azonban csend van. Pedig közeledik a tél, és a hosszú estékre szép programot lehetne összeállítani. Alkalmas gárda is van, azonban senki sem akar megmozdulni, hogy valamit tegyen. Tóth Lajos, az alapszervezet titkára tétlenül nézi az egyre hanyatló kulturális életet. O és egy-két társa kevésnek bizonyul arra, hogy 'életre keltse a szunnyadó alapszervezetet.

A járási KISZ-bizottság .rendszeresen ellátja a szervezetet oktatási anyaggal, könyvekkel, brosúrákkal, azonban

Számításaink szerint a re- az ilyenek számára készítették \ 1 tanfolyamot nem lehet meg pülőnek rövid időn belül meg volna. ? tartani, mert nincs hallgatója.

kellett érkeznie. (Folytatjuk) Nem jönnek össze, hid ha" kéri

a fiatalokat Tóth elvtárs. Pedig most.már minden szuloki ifjú termelőszövetkezetben dolgozik. Idejük volna az összejövetelekre, mégsem tesznek semmit.

Tóth elvtárs megpróbált mindent, ami tőle telt, hogy a szervezet létezéséről valami módon jelt adhasson. Azonban ezek a kísérletek meddőek maradtak. A kultúrcsoport tagjai közül sokan családot alapítottak, a többiek pedig hallgatnak.

Emléklapok, oklevelek porosodnak a KISZ-helyiség falán. Néhány ruha a régi kultúrcsoport öltözékéből őrzi a szép múlt emlékeit. Lad, Kálmán- csa, Babócsa és sok-sok más község emlékezik még a szuloki KISZ-szervezet által bemutatott, nagy sikert aratott színdarabokra.

Jó lenne, ha a kialvóban lévő parazsat valami módon fel lehetne éleszteni, és az alapszervezet a jövőben méltó lenne múltjához.

U. W.