Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

# Vasárnap. 1959. december 6. SOMOGYI NÉPLAP MIKULÁS Nyolc éves lehettem, amikor r-^tntől szembe találkoztam a dússal. Még m,a is megáll ívverésem egy pillanatra, /.. isszagondolok az esetre. Akkoriban még gurigával közlekedtem, ami nem volt egyéb, mint egy hordóról leke­rült abroncs és* egy vastagabb drótból szerkesztett toló. Ezzel toltam a guruló karikát, és szaladtam utána, mint a gyors­vonat. Tetszés szerint nevez­tem ki a jelesebb útszéli fákat egy-egy állomásnak, és sürqg- iem a »pályaudvarokon«. A tölünk tiz kilométerre fekvő városkát szinte másfél óra alatt elértem. Itt szolgált édes­anyám a főszolgabiróéknil. Soha nem lepődött meg, ami­kor rányitottam a konyhaaj­tót, mert már akkor tudta szegény, hogy nekem a tűzön is át kell mennem, s a jég alól is ki kell bújnom, ha élni aka­rok. De aznap délután haragu­dott, s csak úgy ahogy ölelt magához, a fülembe súgta: — Minek jöttél most ide, gyerme­kem? —■ A törlesztés végett — vágtam Id, magam, s a lajbim zsebéből előhúztam a zsebken­dőbe bugyolált váltót. Édes­anyám elvette tőlem, és' be­vitt a szobájába, amely a fo­lyosóról nyílt a konyha mel­lett. Pedig jobban szerettem, ha körülötte lehettem, mert olyan jó illatok keringtek az ö birodalmában, hogy még most is összefut a nyálam, ha rágondolok. Azért ki lehetett bind a kis Szobában is, hiszen édesanyám fehér ruhásszekrénye valósá­gos kincses bánya volt nekem. Mindent találhattam én ott: süteményt, szép piros almát, kekszet, kockacukrot, még cso­koládét is néha, s bizony meg­raktam én a hasam, akárcsak egy mackó, ha málnásra buk­kan. Aztán, jqtt az édesanyám, és yisszaviít.. a. konyhába. Igen rám parancsolt, hogy Ott üljek a sámlin, amíg elvégzi a mun­káját. Sok dolga lehetett a lelkem­nek, mert nem győztem kivár­ni, s elindultam a szobája fe­lé, de az ajtóban elfogott a fiatal nagyságos asszonyka, és bevitt a kisfiáihoz. Az egyik akkora lehetett, mint én, Unci- nak hívták, Csaba valamivel kisebb nálam. Tőlük tudtam meg, hogy nemsokára itt lesz a Mikulás bácsi. Csendben ültek az asztalká­juk mellett, s nem volt mer- szük most birkózni velem — .mint máskor —, de Unci azért odasúgta, hogy ha a Mikulás elmegy, játszunk birkát. Ezt nem nagyon szerettem, mert a játék abból állt, hogy négy­kézláb álltam a szőnyegen, s a két fiú állandóan böködött, míg végül annyira megmérge­sedtem, mint egy igazi birka, s mind a kettőt fellöktem. Ez viszont anyámnak nem tetszett, s így csak addig ma­radhattam eseténként a fiatal­uraknál, amíg azok nevettek. Ily én veszély most nem fe­nyegetett, s így izgatottan ‘vártam én is a Mikulást, aki nem is sokáig váratott magá­ra. Éles hangú cseitgetyűzést hallottunk, majd botok kopo­gását, s a következő pillanat­ban kitárult az ajtó, s ott állt előttünk teljes életnagyságban, A VÖRÖS CSILLAQ FILMSZÍNHÁZ ________MŰSORÁBÓL________ F ÉNYES ESKÜVŐ December 7—9-ig A Fényes esküvő című ma­gyarul beszélő amerikai film cselekménye néhány szóban összefoglalva: A film azt mondja el, milyen bonyodal­mak keletkeznek, és hogyan oldódnak meg azok egy csa­ládban egy esküvő körül. El­mondani pedig azt mondja el, hogy egy olyan asszony, aki­nek ifjúkori álmait nem vál­totta valóra az élet, hogyan akarja leányának nyújtani mindazt, amit neki nem sike­rült megszereznie. A mama természetesen nem érti meg, hogy az új generáció már reá­lisabb talajon áll, nem igény­li a látszat-pompát, mely mö­gött temérdek gond, lemon­dás, keserűség húzódik meg. úgy, ahogy azt festik és .mesé­lik pontosan. A hátán puttony, tele minden jóval. Morgott valamit, s mi ön­kéntelenül is felugrottunk, s csodálkozva, de félig dermed ten álltunk, pedig én már hal­lottam akkortájt a nagyobb fiúktól, hogy így meg úgy, nem is igaz az a Mikulás. Ezt az élő valóságot azonban nem lehetett letagadni, mert íme, megrázta hosszv^szakállát, s csak úgy hullt belőle *•az apró pihe. A botjával koppantott a parket­ten, a másik kezével meg a virgácsot suhogtatta a levegő­ben, majd különös hangon megszólalt: — Rosszak voltatok-e? — kérdezte, s furcsa hangjától nekem egyszerre felmelegedett a szívem, s bátran mondtam, hogy jók voltunk. Erre levette a puttonyát, és rakta, rakta ki a sok-sok ajándékot. Kiabálni szerettem volna a gyönyörűségtől, amint a fényes papírokba csomagolt cukrokat, csokoládécsizmákat megláttam, de csak álltam, mint akit meg- büvöltek. Hanem amikor egy kisautó is előkerült a puttony­ból, úgy lecsaptam rá, hnint a héja a csibére. — Az az ieriyém! — üvöltött Und fiatalúr, és rám vetette magat. Megfeledkeztünk mi ott mindenről, s haraptuk, martuk egymást, mint két kis kutya. A nagy kincs az' én ke­zemben-volt mindaddig, amíg a Mikulás a hátamra nem hú­zott a virgáccsal. Add od,a az úrfinak! Az az övé! — kiáltott rám fojtott, hangon, de én csak álltam, görcsösen mellemhez szorítva a kis fényességet. — Adja csak annak a kis­fiúnak. Mikulás bácsi! — szólt a fiatal nagyságos asszonyka, aki az ajtaból figyelte a jele­netet, de a nagyságos úr, aki mellette állt, előre lépett. — No de Málcsikám! — kiáltott halkan, de én a Miku­lás arcát néztem, akinek jósá­gos szemében megismertem az édesanyám drága könnyeit, s kiesett kezemből a kisautó. Mit terem cs türelem? Dávid József. A közmondás szerint rózsát terem a türelem. Imádom a ró­zsát, a pirosat, a pazar illatút vagy az ártatlan-fehér, feslő rózsabimbót. Ezért van az, hogy a közmondás régóta iz­gatja, a fantáziámat, mint az éiet nagy kérdései általában. Nem a tudományos csodákra gondolok, mert. azokat megfe­lelő képzettséggel meg lehet érteni. A'közmondásnál mara­dok csak. Mert mi az értelme annak, hogy »ki korán kel, aranyat, lel«? Legkeservesebb gyerekkori élményeim közé tar­tozik. a hideg téli reggeleken való korai felkelés. Persze az aranyban akkor sem hittem, és magamban így módosítottam a mondatot: »Ki korán kel. egész nap álmos«. Hogy miért jutott eszembe a közmondás? Mert a közel­múltban, a nagyatádi kis rö­vidáru-boltban találkoztam a türelemmel. A legcsodálato­sabb, legpáratlanabb türelem­mel. A vevő, ballonkabátos fiatal nő, előttem lépett az üzletbe. Gyanútlan udvariassággal fo­gadta az eladó. Pedig ha job­ban megfigyeli, észrevehette volna, hogy ballábbal lépett be. — Függönyt szeretnék vásá­rolni — mondta a nő emelt hangon, hogy a többi kis gombválogató, cémavásórló közönség tisztelettel tekintsen rá. —• Milyen minőséget paran­csol? — Előbb a választékot aka­rom megnézni. Négy vég csipkét húzott elő a boltos a legalsó polcról. Egy jó métert legöngyölt az első­ről. a világosság felé emelte. Csinos volt, mutatós. — Többet szeretnék belőle látni — fintorgott a nő, így nem tudom elképzelni, hogyan fest az ablakon. A boltos, minthogy látta, ko­moly szándékkal van dulga, előzékenyen legombolyított há­rom métert, és két vevő segít­ségével a világos ablak elé tar­totta. — Ne olyan simán, egy ki­csit ráncolják összeg hogy tel­jes legyen az illúzióm. Az illúzió érdekében mind a négy függöny magasba emel­tetett és összeráncol tatéit — csak lágyan természetesen. Utána a tíz másik a felsőbb polcokról. A ti zenötodiknélj mikor a hölgy kipirulton ve­zényelte:, »Még magasabbra!« — megszólalt az ősz hajú férfi, akit a balsarokra állítottak: — Nem bírom tovább! Na« gyón rosszak az ízületeim.* Mikor a helyzet már kezdett egyhangúvá válni, az ötletes vendég új fordulatot talált ki. — Tulajdonképpen a kira­katban láttam egy függönyt, az tetszik a legjobban. — Kérem — szólt az eladó kissé rekedten —? a múlt hé­ten volt itt a kirakatrendező,. nem forgathatom fel újra a kirakatot. — Nekem pedig nem kell más. Csak ezt vagyok hajlan­dó megvásárolni. — Az más. Hanem tessek jól megnézni, mert a nap meg­sütötte, be is porosodott egy kicsit, azért megfelel? — Megnéztem már alaposan, és ragaszkodom hozzá. Az eladó körülnézett, és megindultan széttárta a kar­ját, úgy szólt hozzánk: — Kérem, egy óra múlva tessék visszajönni, addigra ta­lán végzek. Kiürült az üzlet, csali én maradtam, mert reméltem, hogy végre megfejtem a köz­mondás titkát; hogyan lesz a türelemből rózsa? Szinte éreztem az illatát, míg a boltos verítékezve térdelt a kirakat­ban, és harapófogóval fesze­gette a centiméterenként elhe­lyezett apró szögeket, melyek­kel a három méter széles füg­gönyt rögzítették. Végre a kezében volt a kí­vánt áru! Nézte a nő, és egy­re sötétebb lett az arca. — Hiszen ez tele van vörös foltokkal! Csakugyan, a búcsúzó nap­sugár megaranyozta a poro­sabb részeket, de úgy látszik, az illúzióból tovább nem fu­totta, mert a nő begombolta tallonkabátját, és a világ leg­természetesebb hangján elbú­csúzott. — Elküldöm a nővéremet, nézze meg ő. Neki akartam venni, de mégsem merem egye­dül. Mert »több szem, többet lát«, ugye? — fordult vissza még az ajtóból. » Erre én is sürgősen elpáro­logtam — egy'csalódással gaz­dagabban; hogy a türelem csak újabb.közmondást terem. N. Gyánó Agoía A TÉL HALÁLA (Ez a rejtvényünk szórakoztató jellegű. Megfejteset nem kell be­küldeni!) VÍZSZINTES: 1. Elhasználódik. 4. Petőfi valamelyik télről szóló versének egyik szakaszából idé­zünk. Az idézet első sora. (Folyt.: függ. 66.. 4., vrzsz. 37.) 17. Helység Ankarától nyugatra. 18. Hullámzó, vonalban haladó. 19. IVAR betűi keverve. 20. Vízinövény. 21 Vissza: helyhatározórag. 22. Észak-európai ország pi.eje. 23. O. T. D. 24. SAVÓ betűi keverve. 23. Vissza: az utolsó hang me^ettőzésével német le­vél. 26. Gyermekköszönés. 2?. Pa­pírra vet. 32 Török helység, Gü- nik néven is szerepel. 34. Itt is, 'ott is. 25. Azonos mássalhangzók. 36. A vaj mellékterméke. 37. A vers­idézet negyedik sora. 38. Vissza: egymásutániság. 40 Magába öntöt­te. 42. Fedd. 43. Edény. 44. Téli sport. 46. Énekelt, régiesen, fél­múltban. 48. Kopasz. 49. Vissza: fontos fűszer. 50. Irodalmi műfaj. 52. Énekhang. 53. Becézett Aran­kát. 54. Görög helység a Jón-ten- ger partján. 55. Fok, hegy. 57. Félig avul. 58. Erről beszél a^: újságkép. 59. Tiltószó. 60. Petőfi egyik ver­sének címe. 65. S-sel az" elején: csempészkedik. 66. ZARA betűi ke­verve. 69. Elege van valamiből. 70. Nőre vigyázó spanyol kísérőnő. 71. Mássalhangzó, kiejtve. 72. Csa­pategység. 73. Tenger. 76. Otthon, oroszul. 78. Határozórag. 80 Napi­lap. 82. Igekötó. 83. Mutatószó. 84. Költészeti műfaj. 86. Névelős méh- lakás. 87. Omladék.4 88. Vissza: mint a vízsz. 78. -89. Értékét. 90. P. M. Ä. 91. Bolgár hegyvonulat. 94. Állami Mezőgazdasági Gépállo­más. 95. Kicsinyítőképző. 97. Ru­hadarabot. 99. Utolsó betűjét ket­tőzve: vont. 100. Virág. 103. Petőfi egyik versének címe. 107. Igenév- képző. 108. Gyökérzet. 109. G. R. D. T. 110. ZOLA betűi keverve. 111. .KÖT betűi keverve. 112. Becó* zett női név. 114. Területi Bizott­ság. 115. S. A. 0.-116. Német vég. 317. Iraki helység a török határ mellett. li9. Vágó felülete. 120. Férfinév. FÜGGŐLEGES: 1. Petőfi egyik elbeszélő költeményének címe. 2. A növények megtermékenyülési időszaka. 3. Parancsoló. 4. A vers­idézet harmadik sora. 5. E. G. 6. »RAGYOG* keverve. 7. Fényké- -pészek. 8. Nehézipari központunk. .9. :Fél góré. 10. Kerget. 11. Színész. :2. ŰttörŐvé fogad. 13. L. R. 14. Chyorsan meglógó. 15. Szetmenő. IS. Ken szélei. 22. Vissza: hajszá­rító. 24. Ailatlakás. 25. Csomago­lási súly. 27. Elszalad. 28. Majdnem apa. 29. Gyakori vezetéknév. 30. Vissza: ezen a napon. 31. Szóvál­tás. 33. Fél Tata. 39. Műveletlen. 41. LAT betűi keverve. 42. Ész, értelem, francia eredetű szóval. 45. Hosszabb fohász. 47. Megkevert rohan.. 48. Képviselő. 50. Orosz igen. 51. Gyorsan. 53. Török név. 54. Széle. 55. Verssorok összecsen­gése. 56. Nem keveset. 57/a. He­gedűjének megszólaltatója. 59. Finnország. 61. Kevert KEN. 62. Vissza: afrikai öböl, kiejtve. 63. Üj helyet kereső méhcsalád. 64. Kávéalj. 66. Az idézett vers má­sodik sora. 67. Orosz nőnemű ő, kiejtve. 68. Görög sziget. 74. Fa része. 75. Petőfi egyik versének cí­me. 77. Nevutó. 79. Szarvasfajta. 80. Parancsolat. 81. S. S. R. 82. Pe- tőfi-verscim. 84. Tehát, latinul. 85. Étkezésre szolgáló helyiség. 86. Névelős ízesítő. 87. Becézem . n.di’ név. 89. Bolondít. 90. PLEKSA. 92 Vissza: téli csapadék. 93. Folyó. 94. Szóval megjutalmazom. 98. Névutó. 97. Tág. 98. Varróeszkóz. 101. Köztársaság Ázsiában. 102. Beszél. 104. S. A. 105. Német vá-j ros. 106. KEMI betűi keverve. 113, C. K. 116. Mássalhangzó kiejtve. 117. Kétjegyű mássalhangzó. 118. Igavonó. 119. Véredény. 0 Rejtvény fejtik, figyelem! Lezárult a Somogyi Néplap hatfordulős őszi keresztrejtvény-pályázata. A hat rejtvény megfejté­sét egyszerre, zárt borítékba i kell beküldeni szerkesztő­ségünk elmére (Kaposvár, Sztálin út 14.) REJTVÉNY megjelöléssel. A megfejtésekhez mellékelni kell a hat rejt- vényszclvényt is. Kérjük olv s iinkat. hogy az adminisztrá­ciós munka megkönnyítése céljából a rejtvényszelvényeket lehetőleg sorrendben ragasszák fel egy kartonra vagy pa­pírlapra. Á megfejtésekhez .pontos címet kell mellékelni. A nevet és címet — a téve lések elkerülése végett — nyomtatott bejükkel kérjük feltüntetni. A megfejtések beküldési határideje s 1950. december szerda, tehát a december 9-én, szerdán délután 5 óráig beérkező rejtvényeket még figyelembe vesszük. Nyilvános sorsolás A rejtvénypályázat nyilvános sorsolását 1953. december IS-án, szerdán délután 3 órakor tartjuk a. Kaposvári Zeneiskola Bartók-termében. A sor­soláson a Csikv Gergely-Színház művészei is fellépnek! A nyeremények már a helyszínen átvehetők.' Vidéki nyertese1 nk legkésőbb december 31-ig jelent­kezhetnek a nyereményeikért szerkesztőségünkben reggel 9-től délután 3-ig. Ezúton is szeretettel meghívjuk olvasóinkat a nyilvános sorsolásra Szerkesztőségünk következő keresztrejtvény pályázata december 25-1, karácsonyi számunkban indul, és nyolc fordulóból áll. A főnyeremény egy * Kijev -Moszkva—Leningrad társasutazás lesz Az újabb pályázat megindulásáig is közlünk keresztrejt­vényeket vasárnapi számainkba:). Ezek a rejtvények csak szórakoztató jellegűek, megfejtésüket beküldeni nem kell.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents