Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-31 / 306. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1959. afetdto» & Beesiiljük kine^eimket AHOGY A GÚZSBA Kö-’ ség hibás abban, hogy egyálta- TÖTT KEZŰ EMBER szét- Ián találni példákat a romgá- szaggatta láncait, s önmaga lásira, az új létesítmények gcn- kecvére formálhatja az életet, | dozásának hiányára, a gonosz­szinté a levegő is megváltozik körülöttünk. Átalakul a falu, tíz év múltán aligha ismerni rá Már most is nehéz a f alusi embert mgkülönböztetni a Vá­rositól, az új házak sora győ­zött a szalmatetős kunyhók fe­lett. Valahogy minden megszé­pül az egykori sártenger he­lyén, értelmet nyert az élet, s a teremtő kedv nem szűnik, csak megszoktuk, természetes­nek vesszük már. Sokszor oly lekicsnylőem tudunk szólni ar­ról, hogy betonjárda épül a házak tövén, hogy eljutott a fény a sötétség országába, hogy házak, kastélyok épülnek, , hogy moziba jár a falusi em­ber, s televízió szórakoztatja esténként. Pedig nagy dolog ez, egy-egy közösség összefo­gásának gyümölcse. Községfejlesztésről beszé­lünk, s ez nem maszlag, nem is papírra fektetett rendelet csupán. Élő valósággá lett az emberek elhatározásának, aka­ratának ezernyi megnyilvánulá­sában. És mi büszkék vagyunk arra, hogy építhetünk, szeret­jük új létesítményeinket. így van ez rendjén. Hanem ma is akadnak még 0 mberek, akik képtelenek be­csülni alkotásainkat, a járdát, a fát, a kutat, amiben az ő pénzük is benne van, ha aka­ratuk, lelkesedésük nyoma hiányzik is. Ezeknek az embe­reknek voltaképpen semmi hasznuk nincs abból, hogy kárt okoznak, vagy csak nagyon ke­vés. Inkább rosszindulatból, amolyan kedvtelésből teszik. Nem tucják becsülni a saját­jukat, amit simogatni, dédel­getni kellene inkább, mintsem megfosztani a közösséget jogos büszkeségétől. KÁKÁDON JÁRTAM, és ott érlelődött meg a gondolat, hogy beszélnem keli erről. Ka­tódon, ahol a szocializmus bi­zony nem fukarkodott adomá­nyaival, s ahol az adott lehe­tőségeken túl, a falu lakói ön­erejükből is sok mindent te­remtettek már. Nem merném azt mondani, hogy a falura ál­talában jellemző saját értékei­nek lebecsülése. Nem, hisz ak­kor nem juthatnánk tovább. De valamelyest az egész köz­kodó viselkedésre, ami ha nem töri is meg, de elkeserítheti az alkotó embert. Valaki azt mondta: a rossz szándékú fia­talok teszik. Ha így van, ak­kor is a felnőtteket illeti meg­rovás ... Fásítottak. Tavaly és az idei tavaszon is. Az ágakat sok he­lyütt letördeíték, erőszakosan leszaggatták. Ugyan miért? Azt hiszem, egyetlen fát tépő ember sem gondolkodott csele­kedete előtt. Kutat építettek, újat, 22 ezer forintért. Másik tíz vizét ki­tisztították. S az új vödröt le­fűrészelte valaki, elvitte. Mezei hidak épültek, s a ne­héz jármű meglazította a szö­geket. Eszébe jutott valakinek, hogy megjavítsa? Nem. Haza- vitte a padlót. Majd a tanács megcsináltatja. Járda épül 150 000 forintért. S a betongyűrű téglaalapját reggelre felszedik. Nem viszi el senki sem a téglát, nincs rá szüksége. De máért ne rombol­ja le, amit aznap dolgos kezek felépítettek a falu lakóinak pénzéből. És | mondhatom to­vább. A kultúrotthon lakatja csak egy napig jó, aztán leve­ri valaki. És nyitva a terem, kitörve az ablakok, bűz és mo­csok odabent. A ház homlok­zatán ezernyi szögnek nyoma, plakátokat raknak oda, csak úgy a falra. Úgyis tataroztatja a tanács. Hogy js szólhatnék most ar­ról, hogy az új járdát gondoz­ni kell majd, tisztán tartani. Hogy a 16 000 forintból tata­roztatok moziteremre vigyáz­ni kell, a fal nem bírja a rúg- dalózást, a székek nem erő­próbára készültek... ÉS MINDEZT »VALAKI" VAGY »VALAKIK" követik el. Ki tudja honnan jött, ki tette és miért. Ezen csodálko­zom leginkább. Nem lehet meglesni, rendreutasítar.i, meg­büntetni a rongálót, aki rá­adásul az egész falu hírnevét, jó szándékát rombolja? Hiszem, ha emberek összefogtak azért, hogy megváltoztassák a falu életét, ezerjüket nem törheti meg néhány tójuk támadó em­ber. Becsületre nem ágálok, hisz nem azokról van szó, akik jó szívvel, odaadással terem­tettek új kutakat, új hidat. De az ő felelősségükre igen. Mert minden teremtő ember képes megvédeni alkotását. S ha más úton nem, hát a rendőrség se­gítségével vet véget az oktalan garázdálkodásnak. Becsüljük kincseinket. Mert a fa, a kút, a járda kincs. Ezernyi ember fáradozása van benne nemcsak K arádon, min­den községben. Ne hagyjuk hát, hogy elpusztítsák erőfe­szítésünk gyümölcseit•..< Jávori Béltí' Felismerték tennivalóikat Az Állalforgalmi Vállalat párttag* »yilléséről Még az idén átadják rendeltetésének az újonnan épült ön­tödét és szerelőcsarnokot a TRANSZVILL Vállalatnál. A határozati javaslat első ^ mondatai az alapszerve­zet tagságának nagy akarásá­ról, a mulasztások felismeré­séről, a tennivalók megértésé­ről tesznek tanúbizonyságot. Idézek a később határozattá emelt javaslatból: “Legfonto­sabb feladata a pártszervezet­nek és a pártvezetőségnek, hogy biztosítsa a párt vezető szerepét a vállalatnál-«. A to­vábbiakból megtudjuk, hogy a Somogy megyei Állalforgalmi Vállalatnál a gazdaságvezetés a pártszervezet fölé nőtt. Ho­gyan alakulhatott ki ilyen visszás helyzet? A vállalatnak a megyei köz­pontban 90, vidéken pedig mintegy 360 dolgozója van. A központi apparátusban csupán néhány párttagot találunk, s hogy önálló alapszervezetük legyen, ide tartozik a kapos­vári járási kirendeltség 2 kom­munistája és a városhoz közel eső községek mintegy 10 párt­tag állatfelvásárlója. A párt- titkári tisztséget eddig a já­rási kirendeltség pénztárosa, Kővári Kálmán töltötte be. Az alapszervezet tagjai munkahe­lyének szétszórtságát, a titkár gazdasági beosztását figyelem­be véve is szinte érthetetlennek tűnik, hogy ilyen megállapí­tást kell tennie a beszámoló­nak: »A gazdasági vezetés sem­milyen ügyben sem kérte a pártszervezet véleményét, tá­mogatását; a pártszervezet te­vékenysége csak a taggyűlések és vezetőségi ülések megtartá­sára korlátozódott«. Volt a vállalatnál létszám- csökkentés az ellenforradalom' után. Az igazgató 31 dolgozó­nak mondott föl — a pártszer­vezet megkérdezése nélkül. Uj körülmények adódtak a köte­lező begyűjtési rendszer meg­szüntetéséből, s a vállalat ve­zetői egyetlen szerződtetési ak­ció megindítása előtt sem igé­nyelték a kommunista közös­ség javaslatait. Az igazgatók gyakori cserélődéséről mint megtörtént, kész tényről érte­sült a pártvezetőség. p1 nr.yil - a múltról. Most a jelennek adjuk át a szót. Pár hónap óta Urai Fe­renc áll a vállalat élén. Ö is és a vállalathoz nemrégiben került Rétsági Béla osztályve­zető is tagja a pártnak. Peire Lászlóné főkönyvelő és Job t Jánosné előadó meg két gép­kocsivezető tartozik még a megyei apparátusból a vállalat alapszervezetének kötelékébe. A többi párttag falvakban szerzett tapasztalatainak egye­sítése a központban dolgozó elvtársak észrevételeivel — ez kell ahhoz, hogy a jövőben megtalálja tennivalóját a vál­lalat hivatali pártszervezete. A taggyűlés megadta az ala­pot a mulasztások felszámolá­sához, az eddigi tarthatatlan állapot megmásításához. Az igazgató elvtárs megígérte, hogy minden fontos intézkedés foganatosítása előtt tanácsko­zik a pártvezetőséggel. Mózsi Imre ennek a kapcsolatnak a szükségességét hangsúlyozta felszólalásában. Kulcsár Sán­dor javasolta: kezdeményezze­nek versenyt a párttag felvá­sárlók, s vállalja el mindegyi­kük 2—3 termelőszövetkezet patronálását a közös sertéste­nyésztés és hizlalás elősegítése céljából. A városi pártbizott­ság képviseletében megjelent Fehér József a hivatali párt- szervezetek jogkörét ismertet­te. Nem adhatott számot nagy eredményekről a 19 tagú alap­szervezet taggyűlése. De betöl­tötte feladatát ez a tanácsko­zás. A vállalat kommunistái ráébredtek felelősségükre, s elhatározták, hogy a jövőben — amint a szervezeti szabály­zat előírja — rendszeresen az igazgató elé terjesztik a mun­kában tapasztalt-hibákról szóló észrevételeiket és az állatfel- vasárlgs, szerződtetés mep ja- .- vitását szolgáló javaslataikat. A gyakorlatban érv niv'esitik azt .az elvet, hogy a kommu­nista köteles példát mutatni a munkafegyelemben a terme­lésben. Ezért a kővetkező tag­gyűlés napirendjére tűzik an­nak megv zsgálasat, hogy az alapszervezet tagja- egytől egyig, személy szerint — ho­gyan végzik gazdasági felada­taikat Célkitűzéseik magvaló­sításáért, a pártszervezet te­kintélyének munka árán való megteremtéséért az egyik köz­ponti dolgozót, Rétsági elvtár­sat is beválasztó ti ák a veze­tőségbe, s a vezetőség a titkári teendőket bízta tó. A z új igazgató hallotta a taggyűlésen elődei és a pártvezetéseg viszonyának bí­rálatát. Urai elvtárs — amint említettük — terméken y mun­kakapcsolat kiépítésének a hí­ve. A pártvezetőségen szervezze meg a tagg' tározatainak vegreha az alapszervezeí hallt ját, amikor fontos vagy személyi kérdé nek szóba- így júttal vényre a párt vezet munkahelyükön az A mi Vállalat kommu Kit' Közös erővel, egy nyelven a család lal ' LEV OVALÓ V Pronyin olyan nyugodtan be­szélt velem ezekről a dolgok­ról, mintha egy egészen min­úrral, és pikáns francia köny- néztek. Azért határoztam el, veket ígért önnek... hogy itt megvárom önt és fi-j Pronyin a kezét nyújtotta, s gyelmeztetem ... kézszorításunk ékesebben be- Márta tudta, hogy nem va szélt minden szónál. gyök Berziny, valami — Végeztünk! — mondotta, mégis megsajnált... — Sok szerencsét! Induljon! Arra azonban nem volt idő,] Itt az ideje, hogy Haschke őr- hogy ezen törjem a fejem, mester is visszatérjen a város- — Csak menjen szépen visz- ba. sza, és ne nyugtalanlcodjék —1 Még egyszer kezet fogtunk, mondtam Mártának. — Nem] cselekvésre — magyarázta Pro- Beültem az autóba, és alighogy olyan 'fekete az ördög, rtiinP nyin. — Zseleznov egyik fel- elrobogtam, a szőke leány amilyennek festik, adata ugyanis az, hogy a lett nyomban megindult Pronyin Beléptem a főbejáraton, fel-' 43. Mintegy négyszázan a tor-; Materemben és csaknem ötve- nen az ajtón kívül, a folyosón. Ennyien jöttek össze a Marcali Általános /Iskola idei első szü­lőd értekezletére. Csaknem százzal többen, mint tavaly ilyenkor. — Szocialista iskolánk a szo­cialista rendszer hasznos tag­jává kivárna nevelni gyere­keiket — hangzik Pados József igazgató ajkáról. — Ezt azon­ban csak úgy tudja megvaló­sítani, ha a pedagógusok és a szülök egy nyelven beszelnek, ha mindkét helyen — iskolá­ban és családban — azonos ha­tások érik a tanulókat. Gyer- \ mekeik egyenes jellemének ki- okbólf alakulásáról, társadalmunkban való boldogulásáról van szó. Világos beszéd, határozott követelmények a szülői háztól. Az igazgató példákkal magya­rázza, bizonygatja a kettős ne­velés szinte felmérhetetlen hátrányát a gyermekek fejlő­sem jelenteti akkora neveiknek, mnt az hallatsaik ki az előad ■■‘-or hangja. Aztán az ötödikese* megbe­szélésére nyitunk be. Itt az egyes tárgyak tanulásáról, a' felkészülés ellenőrzésének szükségességéről és r >údjáiol magyaráz a fiatal tanár, És mivel foglalkozik a nyol­cadikosok osztályfőnöke? — Valahogy az az egyöntetű megállapi: ásunk, hogy a gy e­rekek nem tanúin !. az idén,- Igaz, veszélyes korban van­nak, a lányok többek között filmsztár-képeket gyűjtenek, á fiúk figyelme dui a tanúi js felér zömbösségen a r zü erővel kell valtozt Igen, közös erek ven a családdal annak, hogy a irányításával, a s közösség segítség álljon be a tanul tének, jellemébe ban. P, ssr fOT­dennapi megbízatásról lett vol- partizánokkal tartsa a kapcso- felé. na szó, amelyet a béke kellős ~~ ~ ' A~ közepén ad, otthon, a munka­társának. Habár többször is hangoztatta a legnagyobb óva­tosság szükségességét, tárgyi­lagos és magabiztos hangja ar­ra késztetett, hogy ne annyira a megbízatás veszélyeit mérle­geljem, hanem bármi áron is teljesítsem a feladatot. , Később, amikor közelebbről is megismertem Ivan Nyikola- jevicset, rájöttem, hogy min­dig ilyen: a lehető legkeveseb­latot. Mint Blake sofőrje a Amikor mellé értem, biccen- kinyitottam az ajtót, és egye-, legkülönbözőbb helyeken for- tettem, de ö nem viszonozta nesen a szalonba tartottam. 1 dúlhat meg. Ezért is vállaljuk köszöntésemet. — Halló! — üdvözöltem őket. ezt a kockázatot. Jelentkezni Lakásom elé érve Mártát — Jó napot, fiúk! fog önnél, mint egy nem va— pillantottam meg, aki —— meg Két, »munkája« jellegétőli lami tehetős, volt gyárosnak a kiszállni sem volt időm — elbutult fiatal fiú ült a karos-1 fia, akinek apja az Októberi ’máris odaszaladt a kocsihoz. székben, és fújta a cigaretta-, Forradalom után menekül — Berziny úr! — mondta füstöt. gyorsan. — Távozzék innen Belépésemkor mindketten] minél előbb! Alighogy elment, felugrottak: két SS kereste, ön után érdek- — Heil! Heil Hitler! lödtek. Azt mondtam, hama- Nem, nem úgy viselkedtek, rosan visszatér. Erősködtek, mintha le akarnának tartóz­mentem a lépcsőn, kulcsommalh désére, és végül kéri a szülő­ket, hogy az idei tanévben e téren segítsék meghozni a dön­tő változást. Észtországba. Az orosz emig­ránsok lesző.rmazottainak ti­pikus képviselője, elszegénye­dett, szerencsétlen fickó, aki Nyugatra igyekszik, minél messzebb a bolsevikoktól. Az hogy megvárják, és azóta is a bet törődött magával, teljesen iratai rendben lesznek. Viktor szalonban ülnek. Menjen, ké­átadta magát a munkának, és ezt a tulajdonságát minden munkatársába át tudta plántál­ni. Petrovics Csarusinnak fogják rém, amíg nem késő! Azt ki­hívni. Jelentkezik önnél — fo- szem, önért jöttek... gadja őt. Igen jó volna, ha an­golnak tartanák. Zseleznov — Most pedig még néhány úgyis kifogástalanul beszél an­szót a kapcsolat tartásáról — fejezte be Pronyin. — ügy lá­golul. Hadd gondolják, hogy o is az angol titkos szolgálat tóm, mindhármunkat — Zse- embere. Ez az ön rokonszenvét leznovot is — egy gondolat iránta is megmagyarázza. Ha foglalkoztat. Az ötletét kedve- azonban valamiképpen Zselr/~ zően fogadta, ön is, én is jó­nak találom. Arról van szó, nov eltűnne ön mellől, legyen nagyon meglepve. Ebben az hogy Zseleznovot mint az ön esetben nehogy nyíltan a vé­9. A dohányszínü lámpaernyő alatt Az SS-ek elöl nem sok értel­me lett volna megszöknöm. Rigát sem ismertem valami jól, no meg ismerőseim sem vol­tak, arra a néhány emberre pedig, akik tudták rólam, csak bajt hozott volna megjelené­sem. Az állandó embervadászat elől, amelyet a náci megszál­tatni. — Nagyon helyes — mond­tam. — Felugrottak egy kis pi­henőre, vagy valami dolguk van velem? Az egyik elvigyorodott, a másik komoly maradt. — August Berziny úr? — kérdezte a komolyabbik. — Parancsot kaptunk, hogy kí­sérjük be önt a Gestapóra! — Talán mehetnénk a csimon — ajánlottam. Aztán nyolc részre szakad­nak a megjelentek. Külön ter­mekbe mennek az egyes osztá­lyokban érdekelt szülők, s az osztályfőnökök az adott osztály sajátos nevelési és oktatási kérdéseiről beszélnek. Amíg a csaknem fél ezer ember kitü- remlik az ajtón, és megtalálja osztályát. Pados elvtárssal be­szélgetünk. — Örülök, hogy ennyien el­jöttek — kezdi lelkesen. —1 A leckét most feladtuk, de követ­kezetesek leszünk, és számon is fogjuk kérni a szülőktől. Februárig még négy osztály- szülőié rtekezletét tartunk. Kü­lönböző témákról lesz szó. Az elsőn, októberben a világnézeti fco-íj nevelés problémáival foglalko­zunk. Ezenkívül a tantestület számomra, hogy egy elvtársat érezhetek magam mellett, olyat, aki hozzám kö­zel áll és honfitársam. dulattal előre engedett. — Tes-' sék! így] sofőrjét állítanánk munkába... delmére keljen, éppen ellenke Pronyin akarva, nem akarva zőleg, nyomban kezdjen nyug­észrevehette, mennyire fel- talankodni, hogy talán ön előtt cZk tevéseit Nem, az SS-ek nem „ élénkülök, noha igyekeztem fe- ismeretlen, titkos céllal küld- ^J°{fmea!^enekülr^ Végül szoktak valakit letartóztatni, gyelmezetten viselkedni. Mégis ték magához. Zseleznovnak az S j ' igen megnyugtató tudat volt ügyévet akkor majd más fog- abban sem voltam olyan hűséges lalkozik. Amíg azonban ön blztos’_ hoM ertem Oottek-e. mellett van, őrajta keresztül Inkább az érdekelt, hogy tartjuk egymással a kapcsola- Márta miként szökött ki a ház- tot. Végső esetben, ha valami bál anélkül, hogy az SSrek ész- Ez természetesen nagyobb történnék, ugyanazon a helyen, revették volna. Meg is kérdez- kockázattal jár mindkettőjük ugyanazzal a jelszóval talál- tem. kozhatunk. Az antikváriussal — A szalonban ülnek és ci- ger kísért, egy szót sem az ügyről, ön va- garettáznak — magyarázta Nagyszerű — vélte a ko-f tagjai megkezdték családláto- molyabbik, és fenséges moz-ij gatásaikat. s ezeket rendszere­Amikor odaértünk a Gesta-i pó elé, a gőg menten lefoszlott, kísérőimről. A komolyabbik] kiugrott az autóból, tisztelgettj és ottmaradt a kocsinál, a má sik, a vigyorgó legény, Edin számára, viszont őelőtte, mint az ön sofőrje előtt, jóval na­gyobb lehetőségek is nyílnak a laliogyan találkozott Haschke Márta. — A konyhába be se — Folytatjuk — sen folytatják egész évben. — Milyen főbb nevelési problémák merültek fel a tan­évkezdés óta? — Ezt inkább hallgassuk meg az osztályfőnököktől — in­dítványozza, és elindulunk a termekbe. Az első osztályosoknál nyit­va az ajtó. Néhány szülőnek csak a folyosón jutott hely. —r Sok elkényeztetett gyer­mek került az idei első osztá­lyokba. Közösségi életbe való t bevezetésük talán egy évben Testvéri se A KPM Közt gának pártszex', gebben elválla termel ószovetne^ gét. Ez nem cs nyilvánul meg, ho, ha meglátogatják a tsz-t, be­szélgetnek a' problémákról, hanem tettekben is segítséget nyújtanak. A tsz most nary munkában van. Bekötő A föld­munkákat saj.i. magukna’ kell elvégezni. A Kö-~>*i lg? gat óság pártszervezete elhal rozta, hogy ehhez is segítse ad. Az elmúlt szombaton és \ sárnap az Igazgatóság huszr két dolgozója — fizikai és minisztratív beosztottak szorgoskodott a visnyeí ■ tés földmunkáibar eredményesen, azt megmozga tott 15? föld bizonyítja, öi gadták a segítsége' jai, és még szorosa , b . .*s szövődött köztük és a társadal­mi munkát végzők között. Az Igazgatóság útgyaluval is meg- könnyitette a visnveiek útépítő munkáját. A Közúti I 'azgató- rág dolgozói megígérték, hogy máskor is szívesen segítenek a Isz-nek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents