Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-31 / 306. szám

Csütörtök, 1959. december 31. SOMOGYI NÉPLAP A szülői munkaközösségek mindjobban betöltik hivatásukat Az 1959—60-as tanévben már lassan a félév közeleg. Jó munkát végeztek eddig a pe­dagóguselv és a diákok, ezt bi­zonyítják a negyedévi konfe­renciák tapasztalatai is. Ennek a jó munkának tevékeny része­sei a szülői munkaközösségek, melyek az új tanévben új módszerekkel fogtak hozzá a feladatok végzéséhez. Már a nyári hónapokat fel­használta a megyei nőtanács, hogy a művelődésügyi osztály- lyal karöltve megfelelően elő­készítse a szülői munkaközös­ségi választásokat. Azonban az idejében tett intézkedések el­lenére sem sikerült mindenütt ezeket a választásokat a kitű­zött határidőre megtartani. Ennek okaként az őszi mező- gazdasági munkákat lehet megjelölni, ezek miatt ugyanis a szülőik nagy részét nem tud­ták mozgósítani. A.hol sikerült megtartani, a szülők és a ne­velők úgy vélekedtek, hogy he­lyes volt a szülői munkaközös­ségek mozgalmi irányítását s nőtanácsra bízni. így elkerül­hetővé válitk a szülők állandc több oldaYól történő mozgósí­tása. Helyeselték a szülők azt is, hogy a munkaközösségi vá­lasztásokat megelőzően szülői értekezleteket tartottak, s ott alaposan megvitatták az elvi és gyakorlati kérdéseket. A.z »Üj utakon a szülői munkakö­zösségekben« című anyag a szülök és pedagógusok egyön­tetű véleménye szerint nagy segítséget adott a munkához. Több iskolában elmondották a lataikat az iskoláról, a családi nevelési-öl és a gyermek isko- lánkívüli magatartásáról. Sok helyen kifogásolták a gyakori iskolai bálok tartását — azóta megjelent a Művelődésügyi Mi­nisztérium ismert utasítása. Néhány felszólalás azt bizo­nyította, hogy örvendetesen nő azoknak a szülőknek a száma, akik nagy érdeklődést tanúsí­tanák az iskola oktató—nevelő munkája iránt, s gyemjekeket az iskolával teljes egyetértés­ben, szocialista szellemben kí­vánják nevelni. Elmondották, hogy helyeslik az iskolai neve­lés célkitűzéseit, de nem is­merik eléggé a szocialista pe­dagógia alapél veit és a neve­lés gyakorlati módszereit. Kér­ték, hogy a nőtanács rendsze­resen szervezzen pedagógiai előadásokat. Ha a most megválasztott szülői munkaközösségek össze­tételét nézzük, örvendetes ada­tok kerülnek napvilágra. Pél­dául Kaposvárott a szülői munkaközösségek tagjai az ál­talános iskolákban 71, a közép­iskolákban 80, az óvodákban több mint 90 százalékban asz- szonyok, és sokkal nagyobb számban szerepelnek munkás­szülök is a választmányokban, mint az elmúlt években. A fa­lusi általános iskoláknál is ta­pasztalható javulás. Régebben főleg alkalmazottak, értelmisé­giek és csak 20—30 százalék­ban parasztok voltak tagjai a munkaközösségeknek, ezzel szülők problémáikat, tapaszta- szemben most fordítottá vált az .HOGYAN TOVÁBB ?"/( címmel szeptember 16-án cik­ket írtunk a nagyatádi terüle­ti KISZ-alapszervezet vezető­ségválasztó taggyűléséről és a szervezet addigi munkájáról. Az új vezetőség meghatározta munkaprogramiát,, és ígéretet telt a szervezeti élet fellendí­tésére, a tagság összefogásara. Mi történt azóta? A vezetőség elkészítette ugyan téli munkatervét, a tag­gyűlés meg is vitatta és elfo­gadta. De egy-két kluhest megrendezésénél és az Ifjúsági Akadémia megindításánál többre nem került sor. A terv terv maradt csupán. S ezért elsősorban a vezetőség, sze­mély szerint pedig Tóth József titkár a felelős. Nem tartottá* meg a vezetőségi üléseket, nem készítették el a taggyű­lések napirendjét seri. Előfordult, hogy a taggyű­lést este 6 órára hívták össze, és a titkár fái 8 után érkezett meg. A fiatalok egy része ter­mészetesen megunti a várako­zást, és hazament. Néhány ki- rzista »öntevékenyen« volt kénytelen megtartani a tag­gyűlést. December 16-én újra tag­gyűlésre jöttek össze a fiata­lok elég szép számmal. A tit­kár kétperces »beszámolójá­hoz« persze senki sem tudott hozzászólni. Végül is Tamás Lajos törte meg a csendet. — Mihez szóljunk hozzá? — kér­dezte. — Legfeljebb a hibák­ról beszélhetünk. ,— Ugyanezt mondta el Gáspár István, Szá­lai Magda, Bognár Ferenc, Szűcs Júlia és még jó néhá- nyan. Valamennyien egy véle­ményen voltak: új titkárt kell választani. Vidák Mihály, a KISZ-bizottság titkára is így vélekedett. Tóth elvtárs1 elismerte hibáit, munkájának fogyatékosságait. Nem mozgósította a fiatalokat, nem tudott megbirkózni a fel­adatokkal. A munkahely, a család és egyéb tennivalók le­kötötték idejét. Lemondott tisztségéről. A tagság új titkárt válasz­tott: Szűcs Júliát. Szűcs elv­társnő nem tett hangzatos ígé­retet, nem mondott szép sza­vakat. Hangsúlyozta, majd munkája alapján ítélje meg a tagság, hogy alkalmas lesz-e a vezetésre, a mintegy 70 főt számláló szervezet összefogá­sára. Ezt pedig bebizonyítják az elkövetkező hónapok dol­gos hétköznapjai. Szeretnénk hinni, hogy így lesz. D. S. arány, különösed a tsz-közsé- gekben. Az 1959—60-as tanévben végre sikerült elérni, hogy a szülői munkaközösségekben nem egy szűk csoport, hanem a szülők és pedagógusok ösz- szessége tevékenykedik. A szü­lői munkaközösség a nőtanács számára nagyon fontos terü­let, éppen ezért úgy kell dol­goznia, hoigy a szülők, pedagó­gusok igényeljék is munkáját, az iskolai élet valamennyi megnyilvánulásában. A bussáki kommunisták a isséért Kanizsai László, a buzsáki termelőszövetkezet pártszerve­zetének titkára megfontoltan beszél a község jövőjéről, a kommunisták felelősségéről. Hosszúkás, csontos arca kisi­mul, nyílt szemében tűz lob­ban, kék svájci sapkáját hátra tolja a fején, amikor elkezdi: — A buzsákiakban, bizton mondhatom, megvan a mun­kaakarás. Amikor névet ad­tunk a termelőszövetkezetnek, a legmegfelelőbbnek a Munka harcosa elnevezést találtuk. Ez kifejezi a bennünk buzgó tett­erőt, s ugyanakkor állandóan Nem tűr halasztást »A nagytermet felajánlom jégverem céljára a föld- szövnek« — mondja Szerecz József, a Csurgói Járási Mű­velődési Ház igazgatója, mert úgy véli, hasznosítani kelle­ne valamiképpen a művelődés csurgói otthonát a népmű­velés fő idényében, télen. S ha már hivatásának megfele­lően nem hasznosítható az a nagyterem, vegye hasznát a földszöv. Miért éppen jégveremnek ajánlja? A magyarázat nem újkeletű; korábban már megemlítettük a csurgói művelő­dési ház nagytermének fűthetetlenségét is. S mi tagadás, falra hányt borsó volt a szóvátétel. Az elmúlt esztendő azonos panaszait figyelembe vé­ve a tavasszal a megyei tanács vásárolt a csurgói művelő­dési hágnak egy kályhát. Viszont, mivel a kályha olyan ördöngős találmány, hogy működtetése elképzelhetetlen kémény nélkül, a hiányzó (?) kémény felépítése pedig pénz nélkül, a kályha rideg és hideg kiállítási tárgy maradt. Novemberben került csak némi pénzmag a kályhához szükségeltető kémény építési költségeire, most viszont vál­lalkozó nem akadt, mígnem a községi tanács, amely eddig a közömbösség vastag szemüvegén szemlélte a művelődési ház gondjait — közöttük is a fűtési gondokat —, megkö­nyörült a vacogókon, az elégedetlen dörmögdkön, és fel­építette a kéményt. A nagyterem mégis kibírhatatlanul hideg. »Nincs lelkem beültetni ide az emberekét« — idéz­zük a művelődési ház igazgatóját. Szerecz elvtárs nemrég levelet írt az EM Épületburkoló és Kályhaépítő Vállala­tának Budapestre, kérve, hogy az általuk készített kály­hát szíveskedjenek immár beállítani, küldjenek szakmun­kásokat, akik e munkát elvégzik. A vállalat hősiesen hall­gat, a csurgóiak pedig még arra a gondolatra is vacognak, hogy esetleg fűtetlen teremben kell végignézniük egy színházi előadást. A vállalattól a mai napig sem érkezett semmi válasz. Viszont a tél minden külön értesítés nélkül megérkezett. Ennek következtében kilátásba helyeztetett, hogy eggyel szaporodik a földszöv jégvermeinek száma, egy színházteremmel pedig kevesebb lesz. Egy közmon­dásunk szerint más kárán tanul az okos. De nevezhetjük-e magunkat okosnak, ha a saját kárunkon sem tanuljuk meg idejében megoldani problémáinkat? Várunk, várunk, míg­nem a jégvermek hőmérsékletére száll egy-egy művelő­dési intézményünk hőmérséklete. Tarthatatlan állapot nemtörődömséggel, nehézkesség­gel megtorpedózni művelődéspolitikai irányelveinket, me­lyeknek megvalósítására elismerten a népművelés fő idő­szaka, az ősz és a tél alkalmas leginkább! Reméljük, hogy ezúttal kell utoljára felhívnunk az illetékesek figyelmét egy olyan hibára, amelynek megszüntetése nem tűr tovább bi halasztást! arra figyelmeztet, hogy méltó­nak kell lennünk e névhez. A kommunisták tele vannak tervekkel, elgondolásokkal. Ha ezeket mind megvalósítják, megkönnyítik a község gazda­sági és kulturális felemelkedé­sét. A legfontosabb a munka kel­lő időben való elkezdése volt. Á pártszervezet gondot fordí­tott arra, hogy az őszi mély­szántást idejében kezdhessék. A pártszervezet' összehívta a kocsisokat, és megbeszélte ve­lük, hogyan kezdjék el a szán­tást, mint lesz a legjobb. Ez a megbeszélés megtermetté gyü­mölcsét: ment a munka, mint a karikacsapás. — Nem panaszkodhatunk — állapítja meg Kanizsai elvtárs. — A község lakói' keményen dolgoztak, kihúzást nemigen tapasztalunk. Azt szokták mondogatni a környéken, hogy a buzsákiak nehéz emberek.. . Annyi igaz ebből, hogy ötször meggondolják, míg újba kez­denek. De • ha már belefogtak, teljes szívvel dolgoznak érte. így vagyunk a termelőszövet­kezettel is. Az emberek úgy vélekednek, hogy a maguk jó munkájával teremtsenek elő mindent, álla­mi kölcsönt egyelőre ne ve­gyenek igénybe. Eltervezték, hogy a lovak értékesítése után összeadnak annyi pénzt, amin egy Zetort vehetnek. Mert ugye, mégis más az. ha saját traktora vám a tsz-nek. — Nincs olyan perc. hogy ne jönne valamelyik tag munkát kérni. S munka egyelőre bő­ven van. A pártszervezet a pedagógu­sok segítségével előadásokat szervez a tsz-tagokkal. Hogy miről lesz szó itt? A termelő­szövetkezet jobb munkáját elősegítő kérdésekről. Először is a munkaegységszámitásra szeretnék megtanítani az em­bereket, hogy mindenki maga vezethesse és ellenőrizhesse £ munkájáért járó egységeket. — Az embereket nagyot foglalkoztatja a jövő — mond­ja Kanizsai elvtárs. — Estén­ként a munkaegységről, a ház­tájiról meg ki tudja felsorolni miről nem kérdezősködnek. A járás ígért egy munkaegység- könyvet, sajnos még nem kap­tuk meg, pedig igen nag; szükségünk volna rá. Mi lesz a télen? Ez is több­ször elhangzik. A kocsisokat £ jégvágásnál, nádvágásnál fog­lalkoztatják. Az idén téler még nem. de jövőre vesszőfo­nást is biztosítanak a tagok nak. Akkor majd kerti bútoro kát készítenek. A fiatalok szívesen marad nak otthon. Bíznak abban hogy a tsz jövedelme jó less munkájukért megfelelő fizetés kapnak. S ami ugyancsal tartja őket. nem kell messz menni, a szórakozást a köz sé-gben is megtalálják. Televi ziót kapott a KISZ, és a ta vasszal az új pártház még eg televízióval gazdagítja a köz ség lakóit. Kanizsai elvtárs azt is meg említi, hogy a pártszervezei ben a dolgozó parasztok var nak többségben, és ez nagyo jó hatással volt a szervezés t most a munkakezdés idején i — Hamarosan megerősödi a tsz pártszervezete. Hároi gazda keresett fel a szervezi után, és elmondták, hogy szí retnének belépni a pártba. E jó és szükséges dolog, mert hí marosan megalakítjuk £ üzemegység szerinti pártcsc portokat, s ehhez az kell, hog megfelelően alakuljon szervi -retünk taglétszáma. L. G Társulati ülés a Gsiky Gergely Színházban Kedden délután társulati ülést tartottak a Csiky Ger­gely Színház dolgozói. Az ülé­sen megjelent Rév Tiborné a SZOT, Boros Éva a Művelő­désügyi Minisztérium Színházi Főosztálya, Honfi István a So­mogy megyei Tanács VB Mű­velődésügyi Osztálya képvise­letében. A fontos társulati ülést Koinlós István, a színház szak- szervezeti bizottságának elnö­ke nyitotta meg. majd Ruttkay Ottó igazgató számolt be a színház helyzetéről, a művé­szeti munka eredményeiről. Ezt követően az ötéves terv színházfejlesztési perspekt váit fejtegette. »♦ Az igazgatói beszámoló úté számos hozzászólás hangzott ( Ezekből kitűnt, hogy szính zunk dolgozóit élénken érdé lik azok a fejlődési leheiós gek, amiket az ötéves te: nyújt a színházkultúra ápol sához. E társulati ülést követően ahol közösen beszélték meg színház tagjai a legsürgősel iennivalókat — a színház v zetői alapos mérlegelés úti készíthetik el január 5-re j vaslataikat. A kai* összege 150 ezer foriiil Rádi Ferenc, a Somogy me­gyei Temetkezési Vállalat iga- li, 1. számú lerakatának volt vezetője azok közé tartozik — szerencsére kevés van belőlük —, akik lelkiismeretfurdalás nélkül lopnak, csalnak, hami­sítanak, üzérkednek, sikkasz­tanak, nem nézve, hogy nehéz ÜNNEP UTÁN Egy apa beszélte el a követ­kező kis történetet: — Kisfiam második osztá­lyos, augusztusban múlt hét­éves ... Mint afféle gyerek, iz­gatottan, türelmetlen vágyako­zással leste a karácsony köze­ledtét. Mikor azonban benyi­tottunk a szobába, ahol a dí­szes, csillogó fenyőfa állt, nem csodálkozott, a tenyerét sem csapta össze, hanem nyugod­tan, magabiztosan odament a fenyőfához, és elvette alóla az ajándékokat: a télikabátot, meséskönyvet. töltőceruzát, naptárt és bőrövet. Nézegette egy darabig, az immár tulaj­donát képező tárgyakat, mind­egyiket külön-külön megvizs­gálta, az övét és a télikabátot felpróbálta, aztán udvariasan megköszönte előbb anyjának, aztán nekem az ajándékokat. — De kisfiam, a Jézuska ... — kezdte a feleségemé de a fia letorkollta: — Igen, anyuci, ővele majd külön elintézem — ezzel a lur­kó a. meséskönyv tanulmányo- msaba mélyedt. Karácsony másnapján, amíg jünk. Meg a fát is ti díszítitek feleségem a mosogatással fog- fel. lalatoskodott. ketten voltunk fiammal a szobában. Én újsá­got olvastam, Lacika pedig a töltőceruzáját próbálgatta. Egyszer csak leteszi az írószer- számot, odajön hozzám, és kis­sé zavartan, lesütött szemmel elkezdi: — Apu, beszélni szeretnék veled. De komolyan. Tudod, mint férfi a ... a... — ... a férfival — segítem ki, aztán biztatva bátorítom: — Mondd csak. — Tudod, én neked meg­mondom — vág bele minden szemérmét legyőzve —, hogy ... na, hogy is mondjam ... a karácsonyi ajándékról én már régen tudtam, pedig nem is láttam egyiket sem. De — ezt csak neked árulom el. mert te férfi vagy — nekem már az óvodában mondták a gyere­kek, hogy szüléink veszik az ajándékokat, és teszik a ka­rácsonyfa ala, hqgyeni órúl­— Aztán mióta tudod mind­ezt? — kérdem tőle meglepőd­ve, de örömmel beletörődve a felfedezésbe. — Már óvodás koromtól, de tavaly, amikor elsős voltam, minden gyerek erről beszélt. Az idén meg már kinevettük, aki hitt a mesében. De ugye, nekünk volt igazunk? — eme­li rám csillogó, igazságra vá­gyó tekintetét. — Nektek, kisfiam. Ha most már úgyis mindent tudsz, menj szépen játszani. — De egyet azért kérek tő­led, Apuka. Megteszed? — Ha tudom... — Légy szives, ne mond meg anyukának, amit beszél­gettünk. Tudod, szeretném, ha, még legalább egy évig azt hinné, hogy én elhiszem a me­sét. Hadd legyen boldog. Ugye, nem árulsz el? Mit tehettem, volna,? Cinkos­társává szegődtem a fiamnak. r, L» helyzetbe jutott embereket, családokat károsítanak meg. Állami vállalat vagy magánüzlet? Rádi régebben asztalos, majd temetkezési vállalkozó volt 1951-ig. Ekkor a Temetke­zési Vállalat igali kirendeltsé­gének lett a vezetője. 13 köz­ség temettetői itt szerezhették be a koporsótól a szemfedöig és a koszorúig a temetéshez szükséges tárgyakat, vala­mint gyászkocsit és ravatalt is kérhettek. Nem tudni, meddig képviselte Rádi Ferenc, majd felesége — ugyanis ő is vezette a lerakatot — a vállalat érde­keit. A rendőrségi nyomozás, a szakértői vizsgálat, a tanú- vallomások mindenesetre azt mutatják, hogy Rádiék, ahol csak lehetett, saját zsebükre dolgoztak. „Az gyenge koporsó, hámor szétmegy. ,." Először csak azt- tette, hogy az alacsonyabb osztályba so­rolt koporsókat átfestette, s magasabb áron adta el. Arra hivatkozik, hogy a koporsók átfestésére a temettetők kér­ték meg, s hogy az esetleges hibákat, repedéseket javítsa ki, cserélje ki a koporsó al­ját vagy oldalát. Vajon arra is úgy kérték fel, hogy a válla­lat készítette szabvány koszo­rúból — melyben 100 levél van — 50—70 levelet szedjen ki, s így egy koszorúból kettőt, hármat készítsen? Kovács Vendel tanúvallomásában el­mondotta, hogy az általa vett koszorúban csak 30 levél volt. Rádi a megszabottnál maga­sabb áron adta el a fejfákat, szemfedőket. Több köbméter fát vásárolt, azt felfűrészel- tette, s abból maga készített koporsókat, fejfákat. A kopor­sót vásárlóknak — mint pl. K. Imre somogyszili lakosnak is — így ajánlotta készítmé­nyét: »Ebből vegyen, mert ez tartósabb, mint a vállalaté, az hamar szétmegy.« Szívességből írtuk aló .. Rádiék meghamisították a számlákat is. Huszka György­eié kazsoki lakos számláján csak 781 forint van feltüntet­ve, pedig 1400 forintnál többet fizettettek vele. Kiss István ráksi lakost 250. Kovács Ven- delt 431, Harkány Petemé magyaratádi lakost 391, Lom­bos Gizella kaposvári lakosi 100 forinttal károsították meg. Persze az is előfordult, hogy Rádi csak saját készítményeit adta el. Deák Józsefné 1360 forintot fizetett, Rádi azonban a vállalatnál erről nem szá­molt el. ílogy az elszámolások rendben legyenek, a vállalati számlán aláhamisította a vá­sárló nevét. — Szívességből tettük — vallották —, »úgy kértek erre bennünket..." Több mint 250 családot károsítottak meg hallgatott ki. Megállapította hogy ez időszakban a Rá< házaspár 250-nél több csa! dot károsított meg, s a vál latnak 150 ezer forint k; okozott. 120 ezer forintra 1 gott az általa készített tem kezesi tárgyak értéke. Árdi gílással — a 800 forintos 1 porsókat 1200 forintért adt — 20 ezer forintot szerezi' A gyászkocsi és ravatalk csönzést a számlákon sohasi tüntették fel, az így befő csaknem 5000 forintot els kasztották. Rádi sorra járta a becsap embereket — köztük Be Istvánná, Jovánczai Józse] ráksi lakosokat —. s ké vissza az őt leleplező szám kát. Azonban nem sikerült nyomokat eltüntetnie. Hi2 ment el özv. Pusztai Vend néhez — aki 1500 forintot zetett nála —, hiába adott r sik számlát, amely csak 1 forintról szólt, s hiába íral tott vele elismervényt, hog; külön beletet visszafizette, vizsgálat kiderítette a hár év alatt, elkövetett visszaéli két. Azt is, hogy feleségé együtt mintegy 70 magár! irathamisítást követtek el. Súlyos büntetést érden nek mindketten. Nemcsak 150 ezer forintos kár miatt, magánokirat.hamis: 70 Az 1957 januárjától 1959 au-, gusztusáig terjedő időszakra vizsgálták a szakértők a Te- j metkezési Vállalat igali ki- ! rendeltségének okmányait. A ’ rendőrség csaknem 300 tanút miatt, hanem mert lelkiisi rétién tevékenységükkel tudja mióta, olyan embere károsítottak meg, akiknek haláleset, a kenyeret kei családfő elvesztése miatt sz sAo-n- ——inden fillérre. S zalai Lás; I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents