Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-29 / 304. szám

Kedd, 1959. december 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP fi vezetők együttinükiidéséRek megteremtésével kezdhetik a hibák kijavítását a Kutast állami Gazdaságban a kütasi Állami gaz­daság az idei esztendőt veszteséggel zárja. — Valami baj van Kutason -— mondják a revizorok, a me­gyei igazgatóság szakemberei és mindazok, akik boncolgat­tak eat a problémát. Nézzük meg közelebbről, mi­ből adódott az egymilliós ráfi­zetés. — A múlt évet eredményja­vulással zártuk — mondja Lestár Albert, a gazdaság fő­mezőgazdásza. — Szépen in­dult az idei év. A gabona és a gyümölcsös gazdag termést ígért. Közbeszólt azonban az időjárás. A sok csapadék kárt okozott. A legnagyobb munkák idejön 72 munkanapból 27 na­pon esett az eső. Júliusban 179 mm csapadék hullott. Két esős nap után már nem lehe­tett rámenni a földre. Ez kés­leltette a növényápolást. 314 holdon feküdt a gabona, 300 holdat ieketerozsda lepett el. Ráadásul a megcsappant ter­més a minőségi követelmé­nyeknek sem felelt rn'eg. Mind­ezt betetőzte a tavaszi fagy és a július 15-i jégverés, mely a csillagfürt, a dohány és egyéb növények termését csök­kentette. Amikor kimentek a szépen gondozott és féltett gyümölcsö­sükbe a felhőszakadás után, a gumicsizma szárán befolyt a jég. A föld almával volt terít­ve. Ami termés még a fán maradt, exportra alkalmatlan­ná vált. A kár csak kenyér- gabonából 780 ezer forint. Baj bajt hozott maga után. A meg­dőlt gabona nagy részét kézi erővel kellett learatni, a kom­bájn csali kis területen dol­gozhatott. Ez megnövelte a giábonabetakarítás költségeit. Kopecsni Vince igazgató tíz- év óta dolgozik állami gazda­ságokban. Ebből nyolc évet fő- me^őgazdászkónt töltött el. Kutasra egy éve került. Amint mondja, ilyen »-nehéz« gazda­ságban még nem volt. Az üze­mi viszonyok rendkívül rosz- s-zak. 25 szétszórtan fekvő ma­jorjuk van. A nagybajomi üzemegység földje 38 helyen fekszik. A szállítási költség rengeteg pénzt emészt fel. Bé­relt raktáruk 50 kilométerre van, ebből 17 kilométer földút. Terményt 18 majorban tárol­nak. Akad olyan trigádvezető, aki 4 majorban irányit. így nehéz az ellenőrzés. A közel­jövőben történő földrendezés megszünteti majd ezt a szét- szóródoítságot. Amikor átvette a gazdaság vezetését, a munkafegyelem nagyon laza volt, s még jelen­leg sem kielégítő. Egy év alatt 34 fegyelmi döntést kellett hoz­niuk. Dívott a lopás, a munka­idő alatti ivászat, az igazolat­lan hiányzás. Némelyek pálin­káért szereztek fogatot. NEHÉZ RENDET TEREM­TENI. Az előző vezetők sokat megengedtek, "nem mindé* rendeletét tartottak meg. A 380 hold kukorica kapálását kiadták a családtagoknak, a KISZ-nek, a nőtanácsnak, az úttörőknek szakma nybérbe. Jól jártak volna a dolgozók és a gazdaság is. Amikor azonban az igazgató érvényesítette azt a rendeletet, mely szerint az illetményföld csak annyi te­het, hogy a háztáji 600 négy­szögölet kiegészítse 1200 négy­------------------------------------------------h Nem egy ember ügye Szemes Sándort, a Balatonboglári Állami Cazdaság KISZ-titkárát üzemátszervezés címén ' elbocsátották. Már öt éve, hogy ott dolgozott. Elbocsátásának híré meglepetést keltett különösen a fiatalok, a díszesek körében, hiszen amióta titkára lett az alapszervezetnek, sok szépet és jót csináltak. A titkárnak nagy szerepe volt abban, hogy a gaz­daság KISZ-álapszervezetének Ifjú Gárdája tekintélyt ví­vott ki magának nemcsak a gazdaságban, hanem a balaton- boglárik körében is. Szemes Sándor minden megmozdulás­ban tevékenyen részt vett, szabad idejét nem sajnálva azon fáradozott-, hogy a KISZ-tagok sajátjuknak érezzék az ifjú­sági szövetséget. Szemes Sándor 1955 tavaszán szerződött az állami gaz­dasághoz bognártanulónak. Már akkor több probléma ke­rült felszínre körülötte. Elsősorban az, hogy a tőle 150 ki­lométerre élő szülei nem sokat törődtek véle, hagyták: vágjon neki a nagyvilágnak, s igyekezzék megállni saját lábán. A fiú még a nyolcadik osztályt sem végezte el; ma­radi apjának az volt a véleménye: ő sem tanult, fiának sem fontos az iskola. A gazdaságban persze nem így véleked­tek. Elsősorban az idős kommunista, Balog István türelmes, elvtársi szavának köszönhető, hogy Sándor elvégezte a nyolcadik osztályt. De hanyag volt, nem nagyon szeretett dolgozni. Pedig eszes fiú, hiszen négyesre szabadult a szak­munkás-vizsgán. Mint segéd jól végezte munkáját, nem panaszkodtak rá. Amikor egy. éve KISZ-tit kárnak választotta a tagság, kezdtek sokasodni a viharfelhők. A titkári pozíció termé­szetesen azzal járt, hogy kevesebb időt tudott munkájára fordítani, s már akkor elhangzott a vélemény: vagy bognár szakmunkás lesz, vagy KISZ-titkár, de a kettő együtt sem­mi esetre. Hanyag lett, rossz modorúvá vált. De csak a leg­ritkábban figyelmeztették — s ez volt a baj. A kommunista igazgató, főmérnök, csoportvezető nem szakított időt arra, hogy leüljön vele és beszélgessenek: Nézd Sándor, ezt nem lehet csinálni. Így azt hihette, hogy minden a maga rendje és módja szerint megy. Legutóbb — mintegy két hónapja — Kovács László já­rási KISZ-titkár beszélt vele, s figyelmeztette, hogy bajojc vannak, változtasson magatartásán. Azóta nem panaszkod­tak munkájára, de már késő volt. Most, hogy megkezdődött az üzemátszervezés, mindenki igyekezett túladni rajta. Egy­szerre hánytorgatták fel hibáit, mindazt, amit öt év alatt elkövetett. És Szemes Sándort elbocsátották. Lehet, hogy a tények alapján jogosnak tűnik elbocsá­tása, de ez korántsem jelenti, Hogy csökken munkatársai, felettesei felelőssége. Nem alcadt senki, aki nevelje, nem fi­gyelmeztették kisebb-nagyobb hibáira. Ez a nagy nekiron- tis korántsem nevezhető nevelési módszernek. Sem az el­bocsátás. A tényeket ismerve felelősek Szemes Sándorért a gaz­daság kommunistái, mert nem fogták kézen, nem vezették a helyes útra. Nyírádi műhelyvezető élvtárs, aki csak a hi­báit nézte, Ambrus párttitkár elvtárs, aki egyetlenegyszer sem szakított időt magának, hogy foglalkozzék vele. S a szülök is felelősek, hiszen vajmi keveset törődtek fiuk sor­sával, jövőjével. A KISZ-fiatalok is hibát követtek el, ugyanis csak az ifjúsági szövetségben végzett munkáját nézték, az ott elért eredmények alapján bírálták el Szemes Sándort. 1 aggyü- léseken sohasem beszéltek titkáruk hibáiról, talán csak egy­más között emlegették, hogy Sándor modora nem megfelelő. Szemes Sándort, a Balatonboglári Állami Gazdaság bog­nárét elbocsátották. De nem lehet, hogy most végleg elve­szítse lába alól a talajt. Sorsával törődni kell azoknak is, akik, eddig ezt nem tették, törődni kell a járási KISZ-bi- zottságnák, hogy Sándor megtalálja a helyes utat, es a tör­téntek ne okozzanak törést életében. Polesz György szögéire, a dolgozók legna­gyobb része ezt sére'tmesnek találta és májusban otthagyta a kukoricát megműveletlenül. Fél millió forint kár szárma­zott ebből. — Nem engedek törvényte­lenséget, irtom a fegyelmezet- lenségetj nem hunyom le a szemein a lazaságok láttán, emiatt a lógósok, a részegesek szemében rossz ember vagyok — mondja az igazgató. — Idő kell az emberek átformálásá­hoz. Nagyon nehéz a helyzet: dolgozom, és nem látok ered­ményt. A TEHENÉSZET NAGYON GYENGE. Öregek a tehenek, 74 van 10 éven felül. Pedig öt év alatt kiselejtezték a nem megfelelő egyedeket. A télen nem volt abrak. Most pedig nincs meg a termelő kondíció, mindegyikről legalább 120 ki­ló hús hiányzik. Szollár János főkönyvelő szerint egy tehén havonta át­lagosan 199 liter tejet termel: 51 literrel kevesebbet a terve­zettnél. Ez egy év alatt 550 ezer forint veszteséget jelent. Ft-tí- le szakmai hibák is for- r’"’trjí elő az állattenyésztés­ben: nem alkalmazták helye­sen a keményítő és fehérje arányt. A sertéstenyésztésből viszont 100 ezer forint többlet- jövedelmük lesz. A gyümöl­csös az elemi csapás ellenére fél milliót adott. Szántó Pál párttitkár ugyan­csak abban látja a hibákat, hogy a gazdaság területe szét­szórt. Ide a központba kell be­szállítani mindent, mert itt van az állatállomány. A szak­vezetés erősebb is lehetne. A főmezőgazdász túlságosan el­néző, senkinek sem szól hi­bájáért. Többen megemlítik: Lestár érti a szakmáját, de nem mer a sarkára állni, nem mondja meg a véleményét. Voltak ne­ki nehéz hónapjai: amikor Ko­pecsni elvtárs továbbképzésen vett részt, egyedül irányított igazgató, állattenyésztő, köz­ponti mezőgazdász és kutasi üzemegységvezető nélkül. Kiss Ernő esztergályosként dolgozik, mégis észrevette, hogy a tehenészetre nagyon rá­fizet a gazdaság. Hérics József sztalinyecveze- tő állítja: sokat dolgoztak az emberek a nyáron. Ö nem tudja, mi lehet a ráfizetés oka. Talán a papírmunkában van a baj. Szekeres István műhelymun- kás így mondja: — Nem tudok semmi hajróL A gazdaság ráfizetéssel dol­gozott az idén, mert rossz munkát végzett A felsorolt hibák mellett — mint a nem megfelelő időjárás, a kedve­zőtlen üzemi viszonyok, az ál­lattenyésztés mélypontja —va­lami más is van, amit talán a revizorok nem vettek fezre. A három vezető — az igazga­tó, a főmezőfazdász és a fő­könyvelő — között nem volt meg az összeforrottság, együtt­működés és összefogás, pedig ©nélkül egyetlen gazdaság sem dolgozhat jól. Az ellenőrző szerv a hibák felszámolása cél­jából egyetlen fegyelmi vizsgá­latot sem tartott. A VEZETŐK először az egy­más közötti viszonyt javítsák meg. Tisztázzák azokat a prob­lémákat, amelyek eddig súrló­dást okoztak, utána fogjanak kezet. És dolgozzanak egymás­sal megértésben. Jövőre már jobb körülmé­nyek között munkálkodhatnak, és amire végeredményben mindegyikük törekszik, hogy munkájuk eredményessé vál­jék — fe amiért az igazgató olyan odaadással fáradozik — sikerülni fog. Merényi Károly né sA Tejüzemben IV emsokára öt óra. Nagy József, az »Időszerű kérdések« tanfolyamának ve­zetője türelmetlenül nézi órá­ját. Még kevesen gyűltek egy­be az év utolsó megbeszélésé­re, pedig ma igen fontos té­mát kezdenek el. S aki csak a következő szemináriumra tud eljönni, már a téma kellős kö­zepébe csöppen, ugyanis »A mezőgazdaság szocialista át­alakítása« című anyagot há­rom részben tárgyalják meg a tanfolyam hallgatói. Huszonketten járnak az »Időszerű kérdések« tanfolya­mára. Ma azonban fele ha el­jött: többen a tsz-szervezés- ben vesznek részt, néhánynak más elfoglaltsága akadt. Nem a legkönnyebb itt, a Tejüzem­ben az oktatást megszervezni. A munkások közül nem egy s nem kettő az üzemből szalad fel az oktatásra, s természete­sen szeretné, ha minél előbb visszamehetne gépéhez. A mű­szakváltozás bizony kedvezőt­lenül befolyásolja a szeminá­rium sikerét. Néhány perccel múlt öt óra. Nagy József elvtárs körülhor­dozza tekintetét a megjelente­ken: — Hát akkor elkezdjük... több emberre már úgysem számíthatunk. rP íz szempár figyeli az előadás anyagát ren­dezgető tanfolyamvezetől. Nagy elvtárs megköszörüli a torkát, és már kezdi is. Arról beszél, miért szükséges a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése,- milyen munkát végez a munkásosztály és a párt 3 szervezésben, a termelőszövet­kezetek megszilárdításában.^ Látszik, hogy nem tudott kellőképpen felkészülni, telje­sen a gépelt szövegre támasz­kodik. Ez persze felolvasássze­rűvé, kissé monotonná teszi az előadást. Időnként a hallgató­kon is észrevehető, hogy lany­hul érdeklődésük, nem figyel­nek eléggé. Bezzeg felvilla- nyozódik mindenki, amikor Nagy elvtárs az íróasztalra te­szi a gépelt szöveget, és saját tapasztalataiból sorol fel ér­dekes és szemléletes példákat. Arról beszél, hogyan segítette a Tejüzem a nagybajomi ter­melőszövetkezetet a nyáron, amikor aratni mentek.a dol­gozók. Ez a közvetlen előadás­mód sokkal jobban leköti a hallgatók figyelmét, a jövőben arra. kellene törekedni, hogy ez legyen az uralkodó. A pél­dák felkeltik az érdeklődést, színesebbé teszik az előadást. Arra azonban vigyázni kell, hogy csak szemléletes, jó pél­dák húzzák alá egy-egy részlet lényegét, az előadó néhány példája ugyanis nem világítot­ta meg eléggé a lényeget, sót talán inkább homályossá tette. A példák csak akkor kerülje­nek be az előadásba, ha előző­leg már átgondolta a tanfo- lyamvezető. A kapásból mon­dott esetek nem segítik a szem­léltetést. . Nagy elvtárs végére ér az anyag első részének. Megkez­dődik az anyagrész megvitatá­sa. Elsőnek Varga István kér szót. Az egyéni gazdák meg­győzéséről beszél. Arról, mi­lyen hatással van a jó terme­lőszövetkezetek példája a pa­rasztokra. Majd azt fejtegeti, a jó érvek minden esetben meg­világítják a gazdák előtt, miért szükséges a mezőgazdaság szocialista útra vezetése. Kurják Györgyné vajazó munkás az üzem szemszögéből vizsgálja a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését. . — Sokkal többet termelhe­tünk mi is, ha a korszerű nagyüzemek lesznek többség­ben, mivel akkor több és jobb tejjel látják el az üzemet. Nem ismeretlen és nem új­donság a téli ezüstkalászos gazdatanfolyam. Az elmúlt esztendőben igen sok műkö­dött belőle eredményesen. Az idén visszaesés történt. Sok helyen az első éves tanfolya­mot nem követte a második; a gazdák megelégedtek azzal, amit eddig megtanultak. Pe­dig a második tanfolyamon térnek rá a szakosításra, ezen foglalkoznak többet a helyi adottságoknak megfelelő nö­vénytermesztés és állatte­nyésztés kérdéseivel. Azért is fontos lenne elvégezni a má­sodik évet, mert fejlődő mező- gazdaságunknak sok szakkép­zett emberre van szüksége. A . tanácsok és a pártszervezetek feladata, hogy ilyen Irányú ne­velőmunkát is végezzenek. Ez ideig 24 helyen indult ezüstkalászos tanfolyam. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya szerint még 10—15 községben kezdik meg hama­Nagy elvtárs kérdéseket tesz fel, hogy segítse a vita kibon­takozását. — Kinek mi a véleménye, el tudják-e látni gépekkel a meg­alakult termelőszövetkezete­ket? Kis hallgatás után Tasner Erzsébet üzemi mosónő kér szót. Az árukivitel és a mezőgaz­dasági gépek behozatalának Milcsönösságéről beszél. Varga István a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségét, Nagy elvtárs összefoglalóul p$dig az üzemek erőfeszítését, felaján­lásait emeli ki. Még szó kerül a termelő­szövetkezeti asszonyok szere­péről és az idősek helyzetéről, s azzal véget ér az év utolsó szemináriuma. N agy elvtárs kissé elé­gedetlen, többen hall­gattak ma, mint beszéltek, pe­dig néhány hallgató igen köze­li kapcsolatban van a mező- gazdasággal, s tapasztalatai­nak átadásával csak emelhette volna a vita színvonalát. Nagy elvtárs abban reménykedik, hogy 1960-ban az első megbe­szélésen többen lesznek és termékenyebb lesz a vita is. i'osan a tanulást a gazdák. Le­hetőség van több tanfolyam indítására is, úgyhogy még nem késő az igények bejelen­tése. A továbbképzés más formá­járól is gondoskodott a mező- gazdasági osztály. Arra törek­szik, hogy a termelőszövetke­zetek irányító helyéin lévő emberek megfelelő szakkép­zettséget szerezzenek. Január 10-én hatnapos- tanfolyam in­dul növénytermelési brigád- vezetők részére. Ezt követi a tavasszal alakult termelőszö­vetkezetek elnökeinek tanfo­lyama. Az új termelőszövetke­zetek elnökeinek tanfolyamán régi, jól gazdálkodó tsz-ek ve­zetői ismertetik, hogyan kell helyesen elkezdeni a nagyüze­mi gazdálkodást. Az új tsz-ek könyvelői öthetes tanfolyamon ismerkednek meg a feladataik ellátásához szükséges tudniva­lókkal. Lajos Géza i Téli fantomokon gyarapítják szakmai tudásukat a mezőiazÉság dolgozói AZ ÖTVÖSKÖNYI SZESZFŐZDÉBEN Mit mutat a szeszfőző-ára? majd a gazdára tekint: — Jól számított, bátyám — mondja i—, már nem sok van hátra a szilvájából, meglesz a húsz li­ter. ^ Már késő e*be hajlik idő. Héjjas és Kígyósi bácsi nótákat dudorászva hazabal­lagnak, de a szeszfőzde nem ürül ki, új gazdák váltják fel helyüket, akiknek í>. törkölye éjszaka kerül az üstökbe. Ugyanis — tudjuk meg a veze­tőtől — nemcsak nappal, éj­szaka is főznek itt. Ennek kö­szönhető, hogy naponta több mint fél száz liter pálinka csö­pög le a csöveken. (Tudósítónktól.) Az Ötvöskónyi Községi Ta­nács kezelésében működő pá­linkafőzőben ismét megindult az élet. Az öreg, kopott falú épület szúrós, mámorító illa­tával csaknem ötven év óta csalogatja ide a helyi és a kör­nyező községek pálinkaszerető gazdáit. Az idei szezon megkezdése óta sűrűn kerülköznek itt a kocsik — mondja Csepregi Ist­ván, a szeszfőzde vezetője. Sé­mik János már hazafelé hajt. Héjjas Sándor pedig most hozza a szilváját. Az övét nem főzik ki azonnal, mert csak­nem két-három hétre való tör­köly- és gyümölcs-»nyers­anyag« halmozódott fel a telep raktárában, először ez kerül sorra. Azért nerr# megy el anélkül, hogy néhány kupicá­val le ne hajtson a zan»tos italból. Kigyósi József — 20 literre számít, az övét épp most főzik — nem sajnálja tő­le. — Jut ebből minden jó is­merősnek — mosolyog a vi­dám képű özvegyember, rá­érek majd később spóroltai ve­le. . . A cefre lassan fortyog az üstben, telnek a pálinkás edé­nyek. A koccintgatások és vi­dám tréfa közepette a jelenlé­vők észre sem veszik, hogy múlik az idő, Csepregi István a szeszmérő órára pillant, Csepregi István, a szeszfőzde vezetője leméri a pálinkát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents