Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

kÄÄK'l MäiSEtP lÉ'^SÍ - $* r p pMp Vi r; Ä^K '* WffzP* 1 * v*V6fflF a life £»RSS:si»>& i;p^Sí®M‘i®Es-i Is: > «g:-i^AilllW.,fe:.. -ióMmk?. zsáZsÁ,á*&&& **&■ St$& 3LamcLúiiy,L szünidő ILLIK — NEM ILLIK Az udvarias társalgás formái A társadalmi élet általában megköveteli tőlünk, hogy ta­pintatosan viselkedjünk. Ter­mészetesen ugyanolyan mér­tekben vonatkozik ez a társal­gásra is. A társalgás megkez­désekor gondoljunk arra, hogy a »-hallgatni arany-“ közmon­dásnak sokszor megvan az Ln- dakofrbsága, hogy sokszor jobb keveset beszélni, mini sokat. Ha a társaságban valakivel beszélünk, kötelességünk, állan­dóan figyelni. A beszélővel és az egész társasággal szemben udvariatlanságunkat mutatjuk ki, ha nem követjük a beszéd fonalát. Figyelmetlenségünk rossz hatást kelthet a beszélő­ben, ránk pedig furcsa szem­mel nézhetnék, ha semmikép­pen sem tudunk a társalgásba bekapcsolódni. Az ilyen figyel­metlenség lehetetlenné teszi a folyékony és szórakoztató tár­salgást, s néha a társaságot zavarba és kínos helyzetbe hozza. Nem követünk eí hibát. ha. a társalgás közben valaikinek el­lentmondónk, azonban csak akkor, ha teljes bizonyossággal ‘ rámutathatunk a tévedésre. Ha állandóan csak egy ember beszélne, és a többiek nem nyilvánítanák véleményüket, az egész társalgás unalmassá válna, és nem kötné le az ér­deklődésit. Ha be akarunk kapcsolódni a társalgásba, ügyeljünk arra, hogy beszédünk bizonyos mér­tékben lebilincselő is legyen. Nagyon gondosan válasszuk meg a témát, amiről beszélni akarunk. Olyan tárgykört vá­lasszunk — különösen, ha na­gyobb társaság Van együtt — amely mindenkit érdekel, hogy a felvetett témáról mindenki megmondhassa a saját vélemé­nyét. Bizalmas családi ügyek-, ről csak szűk családi körben^ beszéljünk. -* Ha a társaság helyet foglal,,« a társalgás vagy a szórakozás rögtön megkezdődhet. Ha vic­ceket mondunk, ügyeljünk ar-jj l. sor. 3 láncszemből gyűrűt hor- ra, hogy valakit a tórsaságbóiy^^-. A gyürűbe 16 röVidpéicat ne sértsünk meg. A tarsasag- (öltünk, ban különösen az idősebbeket S » sor: 2 egyszerre befejezett két­ráhajtasos pálcát készítünk, ko­va' aszolunk udvariad a vl es közönségesen. Ha valamit nem értettünk meg jól, nem kérde­zünk érni?« kérdőszóval, ha­nem mindig udvariasan »tes­sék?« vagy pedig »bocsánat, nem értettem«, -nem figyel­tem« szavakkal. Társalgás köz­ben- ne használjuk '»ez nem igaz«, »ez ostobaság« kifejezése­ket, hanem ilyesfélét »ez hely­telen«, »azt hiszem, vélemé­nyem szerint«, vagy »lehet, hogy- téved« kifejezéseket. Ha szórakozás közben ketten be­szélgetnek, és véletlenül csat­lakozik hozzájuk valaki a tár­saságból, illik röviden elmon­dani neki, hogy miről van köz­tük szó. Azonban maga a har­madik nem kérdezősködik a beszélgetés témájáról. Ha azon­ban ezt mégis megteszi, ud­variatlanság lenne őt elutasí­tani ilyen szavakkal: »semmi érdekeset« vagy hasonlókép­pen. Udvariatlanság társaságban sugdxAózni. Ezzel azt a látsza­tot kelthetjük, hogy megszó­lunk valakit a társaságból. Akadnak olyan emberek, akik feltűnően sok idegen kifejezésit használnak csak azért, hogy ezzel hangsúlyozzák műveltsé­güket. Nem, helyes állandóan és rendszeresen idegen szava­kat használni. Társalgás köz­ben nem illik hangosan haho- tázni és állandóan mindenen nevetni. Saját viccünkön ne ne­vessünk, ezzel a viccet gyakran el is ronthatjuk. Jól nevelt és udvarias ember nők társaságá­ban nem mesél kétértelmű, Íz­léstelen vicceket. Ha a férfiak ezt mégis megteszik, jómodorú nők az ilyen tréfákon nem ne­vetnek, nem veszik figyelembe, és úgy tesznek, mintha .nem is hallották volna. A ragályos betegségekről Rendszerint ősszel és télen je­lentkeznek a fertőző, illetve a jár­ványos betegségek. Ahogyan az el­nevezésük is bizonyítja, ezek a be­tegségek mindenkire veszélyesek, mert ragályosak. A ragályos betegségek általában immunizálják, illetve ellenállóvá teszik a szervezetet ugyanazzal a betegséggel szemben. Minden ragá­lyos betegségnek van egy bizonyos kórokozója, ez a kórokozó pedig a vérben ellentestck termelését vált­ja ki, amelyek gátolják az újabb megbetegedést. Aki egyszer már volt himlős vagy kanyarós, többé nem kapja meg ezeket a betegsé­geket. Mindegyik fertőző betegség­nek van lappangási ideje: ez az idő a bárány himlőnél 10-20 nap, vörhenyncl, illetve skarlátnál 10— 14 nap, rózsahimlőnél, illetve ru­beolánál 11-21 nap, tífusznál 7-35 nap, a kanyarónál 10-12 nap. A lappangási idő rendszerint tü­netszegény: fáradtság, levertség, apró fejfájások, esetleg bőemelke­dés jellemzi. Néha észrevétlenül te­lik el. A kellemetlen főleg az, hogy éppen a lappangási Időben fertőz­nek a betegek. A ragályos betegségek esetében a kör második szakaszában jelent­keznek a kiütések. A kiütések már magát a betegséget jellemzik, és felismerésük pontos diagnózis le­hetőségét nyújtja. E második tü- netdús szakasz után a lábadozás következik, majd a teljee gyógyu­lás vagy az esetleges szövődmé­nyek, Minden anyának feltétlenül tudnia ken, melyik ragályos beteg­ségnek miijenek a szövődményei, hogy már az első perctől igyekez­zék lehetőleg elkerülni ezeket a veszélyes utómegbetegedéseket. Ha gyermekünk például kanya­rós gyermekkel játszott, ne vi­gyük szó nélkül a napközibe vagy iskolába, és várjuk, míg a 'beteg­ség kitör - szóljunk az orvosnak. Már a lappangási Idő alatt külö­nítsük el a közösségbe 11 gyerekek­től, hogy a betegséget más gyer­mek ne kapja meg. Minden járvá­nyos betegség bejelentése kötele­ző. A tanulás megszabja az iskolás gyermek ott­honi időbeosztását. A szünidőben viszont idő­milliomossá válik a gyermek. Ezért a csa­lád irányító és szervező szerepe a szünidőben nélkülözhetetlen. Hely­telen egyes szülőknek az az álláspontja, hogy a szünidőben »kímélni kell a munkától a gyer­meket, úgyis eléggé igénybe vette az Iskola, hadd pihenjen«. Nem tudja az így gondolkodó nagymama vagy édes­anya, hogy ilyen néze­tekkel milyen nagy hi­bát követ el. Elsősorban azért hibás ez a módszer, mert lus­ta, felelőtlen embereket nevel. Másodsorban tud­nunk kell, hogy csak az akíiv pihenésnek vau üdítő hatása. A tétlen­ség, az ötletszerű idő­töltés a helytelen cse­lekedetek sorozatának rugója lehet. Az iskolai évben szellemi munkát végző tanulót a szün­időben — most a téli szünidőben is — fokozott mértékben kell bekap­csolni a család tevé­kenységébe. A helyesen irányított, nevelt gyermekekben meg is van erre a kész­ség, az igény. Több ta­nulót - 15—-15 éveseket — kérdeztünk meg, hogy akar-c a szünidőben be­kapcsolódni a család munkájába. A válaszok nem általánosságként fe­jezik ki a szünidő alatti segítségnyújtást, hanem nagy részük pontosan megjelöli a munkakört is. A lányok és fiúk többsége kiveszi részét a háztartási munkákból. Igen sokan az állásban levő anya teljes otthoni munkakörének - főzés, takarítás, beszerzés — elvégzésére vállalkoz­nak. Rendszeres munkát ad­ni a gyermekeknek szünidőben, erre kell tö­rekedni anélkül, hogy a gyermeket túlterhel­nénk. Lehetőséget kell biztosítani arra is — s nem utolsósorban —, hogy meghatározott idő­ben naponta tanuljon, de jusson ideje a ját­szásra, sportolásra, szó­rakozásra is. Sötétkék taftruha, A gallér és kézelő fehér organ- 7ából vagy fehér taítból készült, a széles öv rol­nizással van eldolgozva. (Baloldali minta.) Brokát selyemből készült alkalmi ruha saját anyagából készült övvel, melyet angol masni díszít. Lehet bársonyból is készíteni. (Jobboldali minta.) Teveszőr fiúkabát bőrdlszítéssel. Piros velúrkabát kislányoknak* fehér báránygallérral, karmantyú­val és gombokkal. Teasütemények DXÖ ROPOGÖS 14 deka lisztet, 14 deka vajat, 14 deka cukrot, 14 deka őrölt diót, 2 tojássárgát és egy evőkanál na­rancs- vagy teáskanál cátromlevet jól eldolgozunk; fél centi vastagra nyújtjuk, 3 centi átmérőjű po- gácsa&zúróval kiszaggatjuk, megkenjük tojásfehér­jével, felét a kiszaggatott tésztának fél diókkal dí­szítjük, azután kikent, lisztezett pléhen mind meg­sütjük. Mikor már hidegek, az üres tésztákat meg­kenjük lekvárral, és rájuk helyezzük a fél dióval díszítettekeL KEKSZ 25 deka porcukrot, 4 egész tojást. 20 deka va­jat, 1 csomag vaníliát tálban negyedóráig keve­rünk, azután összeállítjuk a deszkán 55 deka sima liszttel, és ha sűrű, 2—3 kanáJ tejet adunk hozzá. Jól összegyúrjuk, készítünk belőle 8—10 kis cipót, ezeket egyenként kinyújtjuk. Különböző formákat szaggatunk belőle, és rögtön kisütjük tepsiben. Vi­lágossárga legyen. APKO S ÜTEMÉNT Tizenöt deka darált diót, 12 deka cukrot, 20 de­ka vajat, 40 deka lisztet, fél citrom levét és re­szelt héját, egy kanál rumot és egy egész tojást összegyúrunk. Ha nem állna össze eléggé, egy kis tejfelt verhetünk hozzá. Ujjnyi vastagra nyújtjuk. Tetszés szerinti formákra szaggatjuk, durvára tört cukros dióval hintjük, világosbarnára sütjük. Négyszögű csillagokból összeállított terítő Gyermekeknek ne hanyagoljuk eí. A társalgás legyen általános, és szóljon mindenkihez. Ha valamiben nem vagyunk teljesen ssk, állításunkat vonjuk vi&z- sza, és ne ragaszkodjunk csö­könyösen es makacsul hozzá. A kérdésekre rövid »igen« zöttük 1 rövidpálca kimarad, 4 láncszem után ismét 2 egyszerre 'befejezett kétráhajtásos pálca kö- ,1 vetkezik, de az első. az előző pál- bizto Icával azonos, míg a másodikat az ettől számított második rövídpál- cába öltjük. Ez ismétlődik össze- seri nyolcszor. (Az első pálcát láncszemmel képezzük.) 4. sor: 3 kétráhajtásos pálca, 2 kerül, az első ívbe. majd 2 lánc­vágy »inem«-mel válaszoljumk, Jszem után 8 egyrahajtasos pálca a azonban mindig legalább eny- ^másodikba, 2 láncszem után ez is­nyit tegyünk hozza: »igen, aszs. sor: A z háromtagú pálcára»- szonyom-«, vagy »nem, mérnök Jport kétláncszemes ivébe két azo­plvtárs« »szerencsére io^p^íuos Pálcacsoport kerül. 3 láncszem ewuLrs«, szerencsire igen jután a nyolctagú paicacsoport fó­nagy »sajnos -nem,-«. Sohasem Phé 10 pálca kerül úgy, hogy az ei- =^^*0^vvv,wvv,B^!!9nr«!vw^e‘^TVVa^3Ő és az utolsó pálcába 2—2 pálcát öltünk. 3 láncszem után körbe is­in étiünk. 6. sor: A kétláncszemes ívbe Is­mét 2 háromtagú pálcacsoport ke­rül. 5 láncszem után a tíztagú pal- cacsoport első 5 pálcája fölé 3 ket-f ráhajtasos. 1 egyráhajtásos pálcát,^ 1 láncszemet. 1 rövidpálcát horgo­lunk, majd 3 láncszem után — a második 5 pálca felett — ez fordí­tott sorrendben ismétlődik. 5 lánc­szem után előírói ismétlünk. és Mátyás király az öreg szántóvető Vegyszer Mátyás király, Tovább megy a király, ott- ha a sárba dobnám, mert so- mikor szert,eszejjel járt hagyják az öreget, s azt mond- hősem látom. •az országban, hadd lássa; mi- ja az uraknak: — Hát az ml: hány még a lyen dolga van a szegénynép- — Na, urak, aki meg tudja harminckettő? 7. sor: A kétLáncszemes ivbeX^e^ c(Jy faiu mellett kiment a magyarázni a kérdéseimet, an- — Megmondom, ha leólvas­horgo!.u^r0“Ta^tkzem^?°eg^áls^2^e, « ott szóba állott egy nak egy uradalmat adok. nak tíz aranyat. hajtásos pálcával öltünk az előzőül öreg szántóvető emberrel. Ve- Bezzeg szerették volna az Jól van, leolvassák azt is. sor lánciveinek utolsó szemébe, 4í;e voU a ^s^re^e Hatalmas urak kitalálni, de hiába tör- — Ennek az a magyarázata, után i - egymástól J-g,-----------------, i-i-z,..---------------:----------_ iék a fejüket, nem találták ki. hogy mikor fiatal voltam,, har­M it volt, mit nem tenni, visz- minckét fogam volt, most meg lánCSZem uuiu u — cgjuuaotui »'.wj 7 . , . láncszemmel elválasztott — kétvá-CiWő'Qy iltqK. A Király megismer" hajtásos pálca kerül (az ismert?^te az öreg szántói>etőt, aki ne­delta motívum) a középső három' láncszemes ívbe, 4 láncszem, 1 egy­ráhajtásos pálca és 5 láncszem után a minta ismétlődik. 8. sor: A láncivekbe most kétszer' 2 háromtagú palcacsoport kerül, közöttük 8 láncszemet horgolunk,, 5 láncszem 1 kétrahajtásos pálca és két láncszem után 2 delta motí-, vum következik, végül 2 láncszem, 1 kétráhajtásos pálca és 5 lánc-' szem után ismétlünk. 1 ki hajdanában katonája volt. famentek az öreghez. Körül- csak tizenkettő. Ezzel a szóval köszöntötte az f°3tak,. kertek., hogy mondja — No lám-, ez nekünk orectei’ mi annak a oeszednek a eszünkbe sem jutott — mond­- Tisztességgel, öreg! magyarázata. Azt mondja Felelt a szántóvető: magyarázata. Azt mondja az ták az urak. öreg: — Hát a bakkecskéket hogy ............. — Hát nem hallották az fejné meg? U , oszonom az asszonynak. uram^í mondott a király? — Azt is megmondom tíz g Azt kérdi aztan a király: ^ Addig nem szabad megmonda- aranyért. 5 Hiány pénzért dolgozik nőm, amíg a király képét nem Leolvassák a tíz aranyat, * 6 kend? látom 9. sor: Az előbbiek szerint ismé-* A.Tvines kirn- ’ teljük a pálcacsoportokat, de kö-i ™ .euegcs Kira- f e így> de úgy — mon­zéjük most 4 láncszem, 2 rövldpál-Jglyom, hatért. /tr,+tAv „mV *r,0n-fi ca, 3 láncszem, 2 rövidpálca és 46 — s hányból él kend? láncszem kerüL 5 láncszem és 1:* Jz.mäIiäi kétráhajtásos pálca után 3 deltaV- rveiioooí. mondja az öreg: — Hát úgy fejem meg dották az urak, megfi- bakkecskéket., ahogy most az zetik urasan, csak magyarázza V-rakat megfejtem, mondja az meg. De bezzeg elszégyellték ma­motívum következik, végül 1 két-^ör^gf. ráhajtásos pálca és 5 láncszem^) —. Hát négyet h&iXL tesz után ismétlünk. skend? 10. sor: A szélső kétláncszemes^; _ * ívekben ismételjük a pálcaesopor-'^*; telelte ez öreg: tokát, közéjük 8 láncszemet, majd,^ — sárba dobom. a háromláncszemes ívekben 8 há-v3 romráhajtásos pálcát és 8 láncsze-S Tovább kerdez a k.idly. met horgolunk. 5 láncszemet 1 rö-^Q — Hat, öreg hány még a vidpálcával leöltünk az öüáncsze-^^.p^i.^kg^j? mes ívbe, majd négyszer 6 lánc-0 . , . ' . . . , . szem és 1 rövidpálca ismétlődik ap A bizony, felséges KiTdr következő ívekben. 5 láncszem te-'gtyom, már csak tizenkettő. jezi be az ismétlődő motívumot, g - Hát a bakkecskéket meg ső és utolsó báromráhaitásos pál-ptudna-e fejnit keraezi a, ki- cákkal, a kétszer háromtagú pálca-$rály. csoportokkal és a hatláncszemesá — jyrea usz xn kirn- '“"‘'T* ívekkel horgoljuk össze. 9 ieg olz en> Jei~eyes KlTa tesseg. A terítő annál szebb, minél több i/0771- — No, ez igaz csillagból állítjuk össze, a térítőtá Azt mondja a király: a2 urak Ä'TSilTaT«1'ÄTO - ”*■*?! ^ isten, áldia - Deh°ev veti kend a pénzt háromráhajtásos pálcák helyett rö~ tneg, az én Kereteseimnek, ma- a sárba? vüdpálcát horgolunk, a háromtagú gyarázatát addig senkinek meg — Hát úgy hogy kettőből mes,a<mig0a10deltaÖmotivurnokCfölé ™ ‘mondja amíg a képemet magam élek,’négyet a fiamra — Jól van — mondotta az gukat az urak, nagy bosszúsá- öreg —, hát adjanak tíz ara- gukban azt mondták: nyat. — Mindjárt leolvastak — No, megálljon kend, majd az öregnek tíz csengő aranyat, megmondjuk a királyr.« ■ hogy s kérdi az egyik úr: magma j a be a:' \ pe­— Hát mikor a király azzal -l0 n- J « • - S3m köszöntötte, hogy »tisztesség- — Nem-e? — mondotta az gél, öreg«, miért válaszolta öreg —, én nem láttam a ki­kend, hogy »köszönöm az asz- rályunk képét? De bizony lát­szonynak«7 — Azért — felelt az öreg —, mert az asszony mossa rám a ruhát, a tiszta ruha pedig tisz­mondották i hétláucszemes pikót horgolunk. meg nem látja. költők. Az pedig annyi, mint- kullogtak. tam, itt van ni — s mutatta az aranyon a király képét. — Mert úgy tudják meg az urak, hogy így értette a ki­rály is, hogy addig ne magya­rázzam a beszédét, míg pénzen nem látom meg a képét. 7)» most már az uraknak sem volt több szavuk, otthagyták az öreget, s nagy iggenkezve a király után

Next

/
Thumbnails
Contents