Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

A

SOMOGYI NÉPLAP

8

Péntek, 1959. december 25.

% W^A^WVAWi^W^VWWAV^/AVWWWWW

5 í

I CSER PÁL: $

!■ í

^üaaalyl imái itfte^eg. a fAtt&L

VAW^«VAVW.V.W*VaViV^.WÄSVJWWA*

Szokás szerint nem sokkal

virradat után kivitték az udvarra, s a kútnál, a diófa alatt

dani: fél, nagyon fél, érzi a halált. Nyelve, ajka nem öltözteti szavakba gondolatát — Bizony meleg van. Hát

beültették a fotelbe. Ez a pár- még kint a mezőn, mint a ke- szék rokkant volt menőében... A paptagról

Beleptem

nas, uras már, huzata cafat, megereszkedett rugói a földig lógtak. A háboni után a kastélyból került ide kacatnak, s most húshordjuk a rozsot.. a dóznimért... Köll valami?... Na, megyek.

Azt akarja kiáltani: ne! De a kiáltás csak benne dobol, , . . _ , unokája semmit sem hall behagyo óta Pusztai Jánost hup- lóle Nagyokat Jcpvc igyekszik,

panlják ölébe, mint a tavaszi vissza sem néz.

— Bizony, fiam, ezt adja ne- — Te — beszél unokájához künk a kis Jézus — felelt vise- —, te iskolás lehettél akkor, a sza könnyes arccal az anyja, mester úr váltig dicsért. Vala— Karácsonykor fát enged mit gondoltam, beállítottam

lopni a szegénynek. Popper úrhoz.

— Azért jó, hogy megszüle- — Szeretném, ha ez a szeleit! — bölcselkedett gyerek- gény városi iskolába mehetne, ésszel. — Jó lenne, ha tóbb Segítsen rajtunk, nagyságos úr! Jézus született volna a világ- — Te, Lajos, ezt nem tudtad, ra, akkor több lenne a kará- Senki sem tudta, azt sem, amit

nap huppan tja gödrökbe az öreg, rokkant havat. Pusztai János is öreg, nyolcvanötön tú! jár, s rokkant is, a téler fél oldalát szél ütötte. Mióta

Mellét mázsányi súllyal nyomja a fekete üresség. Délig

csony is. Miért nem, idesanyám?

— Ne beszélj badarságot — porolt rá a szomorú asszony.

— Nem engedi az isten?

— Isten? Az urak nem ensenkit sem várhat, akkor már gedik meg az erdőkerülők. No, talán hiába is igyekeznének ... aludj.

Fejét mellére ejti, tüdeje sípo- A h^ai vetette haza apját lasára ügyel, s közben számol- és testvéreit. A kemencében

mondott Mert én nagyon szégyelltem miatta magam. Magamon szégyenkeztem.

— Ha minden parasztból urat nevelnek, dolgozni ki fog?

— Látod, katonának költöttéi. Még apád is köllött idegen földbe halottnak.

Egy-kettő, egy-kettő. Űgv érzi, szíve torkába szaladt fel, mintha sípoló tüdejéből akarná

az idő engedi, kint az udvaron ja, mint dobol szive a bordák clgyújtották a tüzet, s ót arra elorazni a levegőt, föl« =, nnrwnf fiHmwHvA m,h- ^ t: eg>T;ketLo’ egy-ketlo.; i verték fel, hogy a lobogo lang _ Jobh Í2V_ r

... . - . - — Jobb így, Lajos, ahogy

baszt. bóbiskol, nagy néha ma- Egy-kettő. egy-kettó. Mindegy, meg az' '^Ulon!’'^azo^—8cér- most Van' A multta1’ a

Ha már nem-a elé motyog, s az ébrenlét így kell lennie. Emberen, álla- nászúira fűzve — három koc- "r] időszakaiban figyel. Évek ton, még a kórón is árendát. kacukor csillogott. Micsoda

vesz egyszer a halál. Ami él, öröm volt, ma sem tudja

iksi

íehalál. Ami él,

mar, az eies. nyári el is pusztul. A föld- ledni.

yben is csak alaktalan hoz közel született, azzal , ,. ..

____■...

>

k játszanak vöröshéjú együtt élt, ismeri az élet és a ufflnjJSn! 3Z OültCliBZBS. Szí- ^ ru oém, hallása azonban parancsét is. Az élet nem v^j. figyeli: egy-kettő, egy-ket

tő. Hallom-e, amikor megáll?

pal ne törődjetek, gané világ vöt az. Éljetek, boldoguljatok, most a szegénynek is lehet. Nektek.

Mély kábulatba esik, halottal

. ,. . . , más, mint szakadatlan megúi>dt, reszkető feje így hodá& >ta kinek> kinek ez ki.

maga körül az életet, ^ elkeverédik a rög közé;-zűkebb, fakóbb vilá- a ,arág is> sz állat is.

mind. Lánya már a háború óta nyugszik a föld alatt, s hogy ő maradt az unokákkal, a természet sorrendjének szeszélyes csereberéje volt. S most az a rendje, hogy ő is elköszönjön ;:: .Aszott fejében

kása itt lesz jobbról, a ivében Ha eszik belőle, vissza a födőt, mert beidnek a legyek. A víz is ,'an az üvegben; jözsi a dédunokája; A esép— Édesanyám!

Látja, kosárral a fején főn át a réten, ebédet hoz. A faHúdött karját lassan mozdít- zékhan tejes-bableves van, a ja, hol az üveget tudja. Szája, lábosban darástészta. Míg ap- nyelve kiszikkadt, inni kíván, iával az ételt falja, az asszony , ,, ,, „ , eloldja fejéről kendőjét, s a

Az ügyetlen, fásult ujjak azon- töltésen kígyózó vonatnak inban csak a szék oldalát kapa- teget.

jógéptől szaladt haza. Az előbb azonban meghóköl a gondolat, éppen arra ébredt, hogy odaát faw hldeget> nyirk0t

a közös szérűn a gép brum- mogó hangja üres kelepelésre

kibírhatatlan üres

rásszát. De feledi is, lelke a múltban keres.

Öreganyátok lakatott jól életemben elsőnek ..:

Róza vékonyka lány volt, haja szóiké len. Az intézőéknél volt belső cseléd, ó akkor le— Ha megnövök, masiniszta leszek, aztán gőzösön hozzuk ki az ebédet, apámnak;

Nevet a barnaarcú asszony, aztán kendőjét visszaköti;

— Jó nekünk, fiam, gyalog is, a sírig így is elérünk.

Elérték már mind a ketten.

váltott: nem "etetik tovább, leállnak fnistökölni. A lány a kacsák miatt loholt haza, s hogy enni adjon neki is. Szaladó lába már a kapunál dobol. Jó a fiatalnak, könnyű a laba, a szíve, gondja a gyámoltalanra csak egy villáéra es a

magányt. : gényke, a szila jókkal járt. Min- Két fi testvére, lánya, veje is.

_ Ne hagyjatok! — remeg- óén este, mikor fáradtan dőlt Róza. Ej, Róza is de régen ott

t

etí egész testét a hangtalan ^ ember, barom, settenkedve va^- Olyan a történetünk, mint ion egesz lesiet a nangtatan •> a buzaszemé. Elvetik, nedvekben®, de tudja, hasztalanul ha- 050111 a nagyhazhoz, megbújt duzzad, vígan szökken szár- dakozik, nem segít, akárki a ciprusfák tövében, míg Róza ba, aaían sárgítja, érleli a nyár hallja is/:: Egy-kettő, egy- jött. Köténye alatt a vacsará- a kasza ala.: t Kit előbb, kit

ról összekotort maradékot hozta;

— Töltött fácánt ettek libamájjal. Ez majd egy fertály.

Rudi úrfi majszolt bele, aztán

kettő: ütemesen dobban a szív: nyolcvanöt éves szakadatlan dobverés.;: Nagyon jó régi világ

nás. Ahogy ezt gondolja, hm- !elme mé^ ^ a télén a félelmetes magányos- , .

ság reszket át törődött testén. nélkülözésé után jólesne a Bözsit az élet kiáltja el, körű- pihenés.;: Mióta eszét tudja, otthagyta, lőtte meg sokféle neszével szó- más hasznára a munka rab- Hát ez is öröm volt;

Ilyen

longaf a halál. Belényilali az elmúlás fekete üressége. A rémület piros karikákat kerget hályogos szemén. Aszott, ráncos arcán veríték permetez.

— Ne hagyj itt! — hangja gyenge, szava szétesik, míg fogatlan száján kiéi'.

szolgája volt.:: Most más az volt régen az öröm. Róza ott élet, s embersége van a sze- kuporgott mellettem, mint a

utóbb . ; :

Vergődik az öles székben.

hangja hörges csupán. A kutya fülét hegyezve figyeli, majd sunyva kúszik hozzá Orrával bökdösi, s kínosan, hosszan vinnyogat.

Eszmélése már rövid villanás. Miért kell meghalni — kiabál belül egy hang, hiszen

génynek.:Amikor olyan tíz- macska, amikor kölykeit eteti, az életem nem volt más: szenéves gyerkőc vótain .::

Faluvégen laklak, a pasztorházban. Apja nem pásztor volt,

nyadó keze reszketve matat: ez a lábas, benne a kása. Ez az üveg. Aztán minden

Hallja, bevágódik a kapu. hanem takács. Az egyik hidasHanetalanul sír. Száradó, fony- láb még mindig a szövőszék

faragott tölgyfa állványából

átmenet vak> • • • Csak télen szövögetett

nélkül elaludt. Fáradt, merev résziben ennek, annak, tavaszpupillái félig takarták szemét, tói késő őszig a kondát vigyázSzája felnyílt, vékony nyál ^ A vásárokra gyári portéka

csörgött ajkára. . .... . , ... . .- . kerim, uras is, olcsóbb is. A

Arra Éöraol, hogy csikorog széket lassan a szú ette, s a a- kútkerék, s lármásan, csörög- pókok kötözgették be. Parasztve szalad lefelé hengeréről a ,

, „ , ... nak nem volt paraszt, iparosiam Bakancsos lab csosszan a H ’ *

földön. Megismeri: Lajos, az nak nem iparos, kanasznak

unokája. Lábát a fronton golyó pedig kedvetlen, örökkön éhentépl e. azóta biceg, csaszlat ve- kórász kanász. Emlékszik, kaTagbaszakadt, erős férfi, . , , _,

ra

csonykor kopognak az ablakon.

— Megyünk, János?

Fáért mentek szent éjszaka az erdőre a többi szegénnyel. Fát lopni, tűzre. Ó, mindenle. Tagbaszakadt, erős tempós és fáradhatatlan, akár a jól húzó ló. Gyerek es legénybe korában tele volt virtussal. de ezt az időt kikoptat- tá belője: Két esztendeje múlt, hogy betöltötte a negyvenet.

Az öreg most nem is így látja,

nagyon messziről, ködből és szentek óta várták ezt az estét, homályból egy gyerek képe Szalmával, kóróval, kukorica- ugttk elő: tüskés hajú szeplős- szárral mxlték mert nem volt a reu. mániást ostorával lo ha- , .

tán búvárkodik: itatni viszi az mas- Karácsonykor azonban utcák itta. s nagyokat kiírjon- nem őrzik az erdőt, csak bátor- gsi Akkor még egy kút volt ság kell hozzá, hogy könnyít- ezek, s akkor úgy volt, hogy EÄ -f a tel „agy gondján Ap- „*** lgy kell lennie Ezt

, , , , , ja, két nagyobb testvere kapreeen e ment, az. állatok mmdia (főttünk mennek: . csontja kodva öltözködtek, ts sz*vas lehet már. — De jó, hogy karácsony

— Horm yyi. napa? van! — ujjongott az ágyban, s

A h"rr' '•'■'--'''kiáltia a íe- már érezte, hogy a hideg ke- Tertto t "••<•••. i.-wásral fordítja mence egjme melegebb lesz, feléje fejét. Azt szei-etné mon- felvidítja a nyirkos szobát.

Egy szivart is hozott, félig védés. Most más a világ, ezt égett, hüvé!yknyi csonk volt. keü itt hagyni?.:: Egy-kattő, Vasárnap, templom után pa- egy-kettő, egy.:: egy.:: egy. rádéztam vele. Bizony: Ez a halál? Béna teste hirtelen

Mi volt még az öröm::: Az mozdul. Futni akarna, de tehe- első háború után, amikor há- tétlenül zuhan vissza. Vaksi ram hold homokot adtak a szemében égető, piros tűz, a proletárban. A grófnak bo- kutya tekintete. Itt van, nem gáncs termett benne, krisztus- menekülhet. De miért is csügg- tövis és árvalányhaj. Popper ne az életen? Utóvégre nem intéző úr mérte ki, még áldot- mindegy? A tavalyi levél lepe- tuk is érte, pedig kamattal kel- reg a fáról, lett törleszteni az árát hosszú éveken át. Három hold saját, három hold bérbe a paptól.

Inunk szakadt, derekunk hétrét tört a munkában, s a homok holdja öt mázsa rozsot adott, a papi földből pedig másfél mázsát kellett adni, mert így tettünk róla írást Hogy valahogyan legyen, az uradalomba jártunk hónapszámiba, s a miénkre úgy loptuk az időt. A pap vadászni járt, a gróf Afrikába, az anté- ző urat majd minden este a városiba repítette az autó trafi- kákú . -.; Emberi dolgok voltaic

szoktuk meg, ezt szoktatták, mint tinó. nyakába a jármot Beleszülettünk, mint az előző nemzedékek sora ..; Nincs mit siratni azon az életen, abból a halál megváltás volt

LÁSZLÓ IBOLYA:

Első verskötetem fedőlapját nem ok nélkül díszíti A vándorlás dicsérete cím. Mióta tanulmányaimat befejeztem, és ahogy ezt mondani szokás, kiléptem az életbe, vándoroltam annyit, hogy már magam is beleuntam. Helyemet hol itt, hol ott váltéin megtalálni, mégsem volt maradásom egy helyen sokáig. Voltam a Kul túrkapcsolatok Intézetének munkatársa, színésznövendék, tanácsi alkalmazott Sztálinvárosban, újságíró diákéveim városában, Szegeden, gyári munkás Budapesten, művészeti előadó egy baranyai faluban, végül ismét újságíró immár harmadik éve itt Somogybán. Tréfásan azt mondhatnám, hogy itt nőtt be igazán a fejem lágya, itt sikerült terveimet, céljaimat úgy rendezni, hogy ezek) ne csak az ^nyernek legyenek. Egyszóval itt tárult ki előttem az alkotó élet igazi értelme, itt szélesült számomra világot átfogóvá a láthatár.

Verseim hol rendszeresen, hol nagyon rendszertelenül 1949 óta jelennek meg. Első írásaim Szegeden a Tiszatáj c. folyóiratban és a Délmagyaror- szág c. napilapban láttak napvilágot, amelynek munkatársa is voltam. Később a Csillag, az Irodalmi Üj ság, az Üj hang, a Rádió, a Dunántúl s egy sor más irodalmi fórum (különféle antológiák: Üj Termés,

Szívünk szerinti Törvény, 15 költő 105 verse) publikálták. Fenti kis kötetem 1055-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál.

Jelentkezésem első éveiben fél esztendő alatt többet írtam, mint most egy év alatt. Gondolom, elfogadható mentség: hogy egyre inkább nem mindegy számomra az, hogy mit és hogyan, miről és kinek írok. Jelenleg egy új — kiadásra szánt — verskötet anyagán dolgozom.

Pöröltünk már a múlttal

Ki szárnyas eszmékhez kötődtél, már semmi fel nem oiduz, nem vetheted le gondjaid mint köpenyét a boltos.

Kik történelmet írnak itt, nincs pihenő, nincs hátraarc, nincs reggel, este, ünnep sincs, mert mit kezdtünk, nem áll a harc! Testvéreim!

Közös egünkön felhőnyajat terel a szét, a felhők csillagokat falnak.

Ezt látván meg ne áhitsátok közönyét a köveknek és némaságuk a halaknak!

Pöröltünk már a múlttal, pörölünk a jelennek, rendünkért dolgunk annyi van, amennyi csepp a tenger!

Ellenségeink fenekednek, mi kés lettünk s kenyér.

Haláltkisértő útja van, aki nagy szivünkig elér.

Testvéreim, vigyázni kell, ha húsba marnak is néha a gondok, s kezünkből nem bocsátani a már miénk lett napkorongot; tipratni kell kényesek kertjét, gazdák vagyunk és nem cselédek, hozzánk szegődött un a végtelenség, s termővé tárta dús ölét szerelmes kedvesünk, az élet!

Mert történelmet írunk valaha,nyan, gondunk közös a holnapért, hűség kötöz le, nem vethetjük, amíg lobogó harcainkért nem a győzelem lesz a bér!

Kunffy hajós: Túri hegyoldal.

A somogyi képző- lűvészek őszi tárlatának képeiből^