Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

Csütörtök, 1059. d'-pemtK-r 24.

3

SOMOGYI NÉPLAP

A CÉLOK EREJE

ódákat írtak már a

célok lelkesítő erejéről. Jogosan tulajdonítottak nekik nagy fontosságot. Az ember gondolkodó lény, és ebből következik, hogy tetteinek van célja. A biztos célt látó ember ereje megsokszorozódik. Ám a céltalan sorsa, a kedvetlenség, a tétovázás, a lagymatagság. Ügy is emlegetik ezt, hogy az ilyen ember elveszett...

Fél éve alakult meg a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa kebelében a Megyei Műszaki Bizottság. Nem foglalkozom azzal az időszakkal, amikor ez a bizottság még a Közgazdasági Tanácsban működött — vagy legalábbis kellett volna működnie. Fontosabb az az idő, amikor különvált a Közgazda- sági tanácstól, és az volt a feladata, hogy összekovácsolja a megye műszaki értelmiségét, célokat adjon neki. Negyedév telt el ezután, és e bizottságról csak egyszer hallottunk — nemrég, amikor összehívta a mezőgazdasági műszaki dolgozókat. Csaknem ez minden.

Amikor elhatároztam, hogy utánanézek, mi volt az eddigi hallgatás oka, meglepődtem. Azt hallottam ugyanis, hogy a Műszaki Bizottság valamennyi tagja igen jó szándékú, lelkes ember, aki tenni is akar... De legalább ennyire meglepetést okozott, hogy annak a munkatervnek, amelyet 1960-ra dolgozott ki a bizottság, egyik alapvető része megtudni, milyen igényeik vártnak a műszaki dolgozóknak, milyenek a körülményeik, másrészt lépéseket tenni bizonyos szervezeti élet kialakítására, megismerkedni egymással. Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy a Műszaki Bizottság csak jövőre szándékozik hathatósabFan kibontakoztatni tevékenységét, és hogy az eddig eltelt idő a legjobb akarás ellenére sem volt a tettek ideje, sőt arra sem volt elég, hogy a bizottság kiépítse kapcsolatait a megye műszaki dolgozóival. Ezt az elmúlt félév műszaki életének eseménytelensége bizonyítja is. Az 1960-as év munkatervében azonban más is van: a többi között az, hogy miután a Műszaki Bizottság jó néhány üzemben megvizsgálta a műszaki dolgozók munkakörülményeit, az ismeretek birtokában megszabja kinek-kinek azokat a feladatokat, amelyeket a VII. pártkongresszus célkitűzése alapján meg lehet valósítani a műszaki fejlesztésben. Ezzel a bizottság meghatározta a legfőbb célt, amelynek elérését műszaki értelmiségünktől várják megyénk dolgozói. Egyebek között a helyzetfelmérés, a műszaki folyóirat, a megyei ipari műszaki értekezlet ezt a fő célt hivatott elősegíteni.

ÖSSZEVETETTEM a Műszaki Bizottság megalakulásakor ismertetett és az 1960-ra készített munkatervet. Nem volt nehéz észrevenni a különbséget köztük. Az alapvető eltérés talán röviden így fogalmazható meg: a megalakuláskor készült y.unkatervet általános, megfoghatatlan, nemegyszer frázisszerű célkitűzések jellemezték; az új munkatervben szép számmal találni reális, kézzelfogható, hasznos célokat. Talán a pártkongreszTobb mint 90 miüió forinttal támogatta az 1958/59-es tanévben a társadalom az iskola- és óvodahálózat fejlesztését

Figyelemre méltó eredmény- nyel zárult az iskolák és az óvodák társadalmi segítségére kibontakozott nagyszabású versenymozgalom az 1958— 1959. tanév második éves szakasza, A Művelődésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az iskola- és óvodahálózat fejlesztésének segítésére végzett társadalmi munka értéke az előző tanévben meghaladta a 93 millió 806 ezer forintot. A megyék közül legjobb eredményt Zaia megye érte el, és ezzel elnyerte a-z első helyezésért járó vándorzászlót.

A társadalom segítése döntően az építkezések, új intézmények létrehozására irányult.

Tovább szélesedett az oktatási intézményeket patronáló mozgalom is. A politechnikai oktatás bevezetése nyomán még szorosabb kapcsolat fejlődött ki az üzemek és az iskolák között. Igen hatékony segítséget nyújtottak az iskoláknak, óvodáknak a miskolci, a győri, a budapesti nagyüzemek, falun pedig az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. (MTI)

szus határozott és világos útmutatásának, talán a megyében elért eredményeink lendítő hatásának köszönhető a Műszaki Bizottság előrelépése.

Amikor azt állítottam, hogy az első munkatervből eléggé hiányoztak azok a célok, amelyek lelkesíthetnék a műszaki embereket, akkor már arra a kérdésre is válaszoltam, hogy miért nem volt tettekben gazdag a Műszaki Bizottság első negyed-, illetve féléve ... A céltalanság káros tünete a tétovázás, a tétlenség, a lagymatagság még a legjobb szándékú embereknél is ... A világos, elérhető cél pedig lelkesít, erőt ad. Megcsodáltam a Műszaki Bizottság elnökét, amikor lelkesen elsorolta, mit tesznek azért, hogy a műszaki színvonalat emeljék. S hiszem, hogy el is érik, mert ez már igazi cél a javából, a mi pártunk mutatta cél, amely I megsokszorozza az erőt. Én- 1 nek a célnak biztos tudatában nem kell mondvacsinált kínfeladatokat ötleni. Minden műszaki előtt ott a saját üzeme, ahol ezernyi lehetőség van újításokra, új technológia alkalmazására, egyszóval a termelékenység emelésére. Ez igazán élő téma lehet majd a Műszaki Klub összejövetelein. Vagy van-e szebb vitatéma egy műszaki számára, mint arról beszélgetni, hogy hol, milyen üzemet, gyárat létesíthetnénk a megye iparának fejlesztésére? Hol vannak meg erre a műszaki és egyéb feltételek? Azt hiszem, nem is maradnak el az ilyen viták. Ez is belefér abba a célba, amelyet a műszaki színvonal emelésére, a gazdaságosabb munka megvalósítására tűzött ki a Műszaki Bizottság. Azt hiszem, nincs olyan műszaki, akit ezek a határozott célok ne állítanának csatasorba, akinek ne mozgatná meg képzeletét a célok ereje ...

MINDENKI ELŐTT ISMERETES a fáradt versenyző története, aki megpillantva a célszalagot, erejét megfeszítve első lett, pedig már-már lemaradt. Hogyne érne el sikert siker után a munka, nagy versenyében a Műszaki Bizottság, amely meg se fáradt, most kezd, erejének teljében van, és már... igen, már a következő év céljait is világosan látja*

A denevér

Színházunk sikerrel játssza J. Strauss operettjét, A denevért. Képeink az előadás egy- egy jelenetét, érdekes mozzanatát örökítik meg.

Eisenstein felháborodottan tiltakozik, az ügyvéd közre- , működése folytán három nappal megtoldottak börtön- büntetését. (Hubay Anikó, gj?F W. Várkonyi Sándor és So- ' mogyi Géza.)

Eisenstein kénytelen-kelletlen szobalánya lábát is megcsókolja. (Somogyi Géza, Krémer József, Pálfy Alice és Gálfy László.

Rosalinda:

bay Anikó.

HuFatfce önfeledten

sütögeti pecsenyéjét. (Krémer József.)

M

un-w

Hiába, Vroschnak nem sikerült a kőtelező tisztálkodási műveletet végrehajtani a két csinos hölgyön. (Kürty na, i'illár István és Pálfy Alice.)

k

j5kV

mar

Szegedi Nándor ■

■*^,»WMWffMwwww>iWvw^^wvwww,wwMwywyvtfwwwy|yvwtfwwa

Kinek van itt szava?

Közgyűlésen Mezőcsokonyán

Ejteni feledkeztek el tálunk“

%

Sorok egy nyugdíjas leveléből

Felejthetetlen nap volt számunkra az. amikor mi, Textilmüvek nyugdijasai összejöttünk egy kis beszélgetésre. Az üzem hívott meg bennünket. Jólesett látni azokat a munkatársakat, akikkel együtt dolgoztunk valamikor. Mind egészséges, életvidám ember. De különösen tetszett nekünk, hogy a vállalat vezetősége mennyire számol velünk, és az üzemhez tartozónak tud bennünket. A vezetők tájékoztattak az üzem eredményeiről. Ez minket most is vagyon érdekel, még he nyugalomba vonultunk is. Együtt örültünk az eredményeknek, a gondokban pedig együtt osztozunk velük.

Abban, hogy az üzemet magunkénak érezzük, segít bennünket az üzem vezetősége, a pártszervezr* a szakszervezet. Belépőnk van, bármikor bemehetünk az üzembe. Meghívnak az ünnepélyekre, és minden évben tartunk egy-egy, a mostanihoz hasonló nyugdíjas találkozót. Ezen mindig megbecsülést. szeretetet érzünk — a párt, a szakszervezet, a vállalat, a KISZ megbecsülését és szeretetét. A tegutóbbi fogadtatáson is elfelejtettük idős korunkat, és fiatalos kedvre derülve, énekelve, vidáman töltöttük el a napot. Többi társammal együtt ezúton köszönöm meg az üzem vezetőinek, hogy nem feledkeztek meg rólunk, bár szóval aligha lehet kifejezni, hogy ez a figyelmesség milyen örömet jelent nekünk.

Nagy Jézsefné

a Textilművek volt íjaié/-? Ma tKapc&vár, Kanizsai u. 23.)

OLVASSA A NÉVSORT

Forró András megyei tanácstag. Éppen az utolsó névhez ér, amikor egy kulákasszony méltatlankodva odaszól szomszédjának: »Hát akkor nekünk mi dolgunk van itt? Hiszen közülünk senkit sem | jelöltek' a vezetőségbe«.

1 Emlékezetes közgyűlést tart december 22-én szülőfalum, a szövetkezeti községgé fejlődött Mezőcsokonya. Az elmúlt napokban 305 család döntött a szövetkezés mellett Megnőtt hát az Űj Erő Tsz. A határ mintegy négyezer holdján gazdálkodik majd közösen a falu. Most éppen a vezetőség kibővítése van napirenden. Előző nap hatvan emberrel tanácskoztak a járási szervek képviselői. Megkérdezték tőlük, kiket javasolnak vezetői tisztségekbe.

Ez a demokratikusan megvitatott javaslat került a közgyűlés elé elfogadás és esetleges módosítás végett. És meg’s mit kell hallanunk? De raeniünk csak sorban.

Tóth (Katona) Sándor fiatal kuiák nem éppen kérdésnek szánva mondja: »Előbb azt döntsük el, hogy egyesülünk-e Nyíressel vagy külön alakítunk tsz-t«.

E szavakat a letűnt világ társadalmi, politikai szemlélete diktálta. Mert mi volt az úgynevezett rend 1945 élőt*

ság tartotta kezében. A szegénység kiszipolyozol lenézték és — ideírom: emberszámba sem vették az agrárproletárokat, főként a nyíresi cselédeket. S Nyírespuszta nevét még ma is fitymálva ejti ki a kulákság. De hói tartunk 1959-ben, a népi demokrácia másfél évtizedes harca után! Am akár hajlandó elismerni a kulák, akár nem, az igazság az, hogy Nyí- res a szocialista Mezőcsokonya magja! A puszta régen elkezdte a közös gazdálkodást, megalapozta a szövetkezetét, s erre az alapra bizton építheti jövőjét a falu. Miért kellene hát másik tsz a faluban? Azért, hogy ott a kulákgőg hivatalos, szocialista fórumot kapjon? Ilyen »szocializmusból« nem kér a falu gazdájává nőtt dolgozó parasztság!

NAGYON MEGLEP Tóth József (Parti) középparaszt felszólalása. Igaz, kulák rokonától veszi át a szót. Mit ts mond? Ezt: »Bocsánatot kérek, mondják meg, van-e jogunk beleszólni ebbe a dologba. Mi választunk-e magunknak szövetkezeti vezetőket, vagy a párt jeleli ki az elnököt meg a többieket?«

A megyei tanácstag higgadtan válaszol. Ismerteti a tegnapi jelölést, a hatvan ember javaslata megszületésének körülményeit. Erre nagyon is bántó hangon megszólal Tóth fózsef: — »Szervé1 l-e m- az a hatvan emberi« 4 várí taps elmarad, csak kevesen

helyeséinek neki. Illedelmesen szót kér azonban egy hatvanon felüli, de ftiss mozgású ember, Valkó Ferenc:

»Nem szégyellem magamat, és nem keli szégyenkeznie annak az 59 társamnak sem, akikkel együtt voltunk a megbeszélésen. ötven esztendő óta lakom itt, s nekünk, proletároknak sohasem volt beleszólásunk a magunk, a falu ügyeibe. Vedd tudomásul, Jóska, hogy én is adófizető vagyok, s nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy tegnap a középparasztok meglett minket is megkérdeztek az elvtársak. Tudhatod azt is, hogy én nem vagyok pártember, és a kiküldöttek mégis figyelembe vették a véleményemet.«

VÉGTÉRE IS: kinek van

szava itt a közgyűlésen? Minden dolgozó embernek: a kö- zépparasztnak is. a szegényparasztnak is. Szava, beleszólása van a szövetkezet dolgaiba annak az embernek, aki példásan művelte meg a nvn-i 15 vaay 20 holdját, és széo állatokat neveit. De lezárult az a korszak, amikor a vagyon adta a teklntélvt. Aki fél k»- nverét kenés tarlón, a másik felét pedig méolőgórmé1 kereste • meg. annak nem lehet többé »hallgass« a neve' A munka és mindinkább a köz »rdekében végzett becsület»»

'M * i — 07 o v óid1- • * A ••

'-'-.l-«wVv> n'- -11

hogy apád hány hóidat hagyott rád, hanem azt mutasd meg, mit tudsz a mezőn vagy a jószág melefct — így mér» legeli népi rendszerünk a parasztembert. . ;

Csillapodtak az oktalanul felzaklatott kedélyek, vége a közgyűlésnek. Néhány óra múlva megkezdi első, kibővített tanácskozását az új vezetőség. Nyári József ismét' megválasztott tsz-elnök Pelöcz Sándor középparaszt mellé telepszik, összeállítják a statisztikát, amely mutatja, hogy a vezetőségbe két párttag került be: Kránicz György és Ferencz István. Megválasztják az elnökhelyettest Patczaö. József középparaszt személyében. Baracsi Jenő tanácselnök, Vörös Ferenc, a járási pártbizottság munkatársa, Tátrai János, a járási tanács mezőgazdasági oszrá- lyán\k vezetője hasznos útmutatást adnak a.z induláshoz. Gyakorta felel kérdésükre a törökben memelent Havasi József nagyberki tsz- elnök is.

NAGY FELELŐSSÉGGEL LATOLGATJÁK a község közös jövőjét mindnyájan! Hampuk János, Marosi József, Kovács P. József, Kutas Gy Sándor a falusiak közül és Fűlöv Lajos, Welcher Imre, Kiss József. Major Józsefi Szerencsés József a proletár- sorból.

S én ezt a mondatot írom bdiegyzéseim végére: így, o«akis így. a szövetkezetben - e“v szövetkezetben ková«so- 'ódhat okvetlen nagv családdá szülőfalum parasztsága,

Kutas Józsrf

l