Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

Kedd, 1959. december 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Bízom a heresznyeiek munkaszeretetében“ Gelencsér József tanácselnök türelmesen, szeretettel beszél­get az előtte ülő fiatal me­nyecskével. — Jöjjön haza a férjed... Az egész falu ezt kéri. Ha ed­dig tudott itthon dolgozni, mi­ért kellene most idegenbe lennie ?... Szükség van rá... Ifjú Pinterics Ádámné fel­néz az elnökre: — Sok a haragosa... — Nekem több van, mégis itt vagyok... No, gondoljátok meg ezt a dolgot — búcsúzik az elnök a töprengő asszony­tól. — Szívügyem a fiatalság — mondja Gelencsér elirtárs hoz­zánk fordulva. — Szeretném, ha megtalálnák számításukat itthon, a közösben. — Ha télen is rendesen biz­tosítunk munkát, nem lesz miért elvágyódniuk. Vagy az erdőgazdaságnál, vagy a Kő­olaj Vállalatnál, vagy a víz­ügyieknél, de mindenkinek keresünk elfoglaltságot i— mondja Sille János párttit­kár. Nyílik az ajtó. Pápics Ist­ván lép be. Köszön, majd büsz­kén odaszól Gelencsér elvtárs­nak: — 1400 négyszögölet szán­tottam ma. — No, látod. Így kell dolgoz­ni! Te is él akartál menni a faluból. De miért? A ti helye­tek itthon van... Mi értelme csak úgy vándorbotot fogni, és menni a vakvilágba? Mi azon törjük a fejünket, ho­gyan fizethetnénk az új krumpliból előleget, ti meg elmennétek? Figyeld csak meg, hamar rendbeszedi ma­gát a Petőfi Tsz. Hogy most fogtunk össze? Na és! Dolgoz­ni kell,- s nem lesz hiba, min­denünk meglesz — sorolja Ge­lencsér elvtárs a figyelmesen hallgató Pápics Istvánnak. A kommunisták nagy szere­tettel, féltő gonddal irányít­ják a falu gazdáit, hogy meg­találják. helyüket a termelő- szövetkezetben. Gondoskodtak, hogy a fogatosok sódert fuva- rozhassamak télen a vízvári tsz-ben. A párttagok egyen­ként beszélgetnek a gazdák­kal a munka megszervezéséről, arról, kire milyen feladat vár. Ugyanakkor a véleményüket tő, a közösért élő-haló dolgo­zók — magyarázza Gelencsér elvtárs elgondolkozva. Lassan, mint a szobrász ke­ze között az agyag, formázódik a jövő Heresznyén. Nem megy köny- nyen, zökkenőmentesen a munka megindítása. A kom­munisták azonban mindenütt ott vannak, elmagyarázzák a feladatokat, felvilágosítják, az embereket. Minden nehézséget könnyen legyőznek, mert az emberek bíznak a kommunis­tákban, igénylik, hogy vezes­sék őket az új úton. Most ála­kul az élet. Most vitatják, me­lyik táblába- mi kerül, merre lesz a takarmány, mit hogyan csinálnak majd. A párttagok a tervek megszületésétől a ki­vitelezésig mindenütt ott szor­goskodnak, biztatják, bátorít­ják, lelkesítik a tagokat. A termelőszövetkezet élére olyan gazdák kerülnek, akiket tisz­tel a község. Ilyen emberek a brigádvezetők is. — Persze még igazgatni kell a lépéseiket — mondja Gelen­csér elvtárs. — A termelőszö­vetkezeti vezetők még nem mindenben biztosak, hisz ilyen nagy gazdaságot egyikük sem vezetett még. Nem baj, majd belejönnek a munkába. A kommunistáktól minden se­gítséget megkapnak, hogy ne legyen fennakadás semmiben. A tsz-elnök például meg van sértve, ha egy fél nap nem látogatja meg a meg a tanácselnök, szönhetünk ennek együttműködésne k. párttitkár Sokait kő- hasznos a Jól halad a munka, mert senki sem rest, ha kell, száz­szor is elmagyarázza, mit ho­gyan kell csinálni, mi miért van. Sokan nem értették, mi lesz a beadott vetőmaggal, s azt terjesztették, hogy nem kapják vissza. A tsz vezetői a párttagokkal karöltve minden­kit meggyőzték, hogy erről szó sincs. Szántani kellett — a kommunisták munkára ser­kentették a tagokat mondván: mindenki érdeke ez, ne csi­náljunk egymásnak kárt. A párttagok kezdettől fogva kö­telességüknek, elsőrendű dol­guknak tekintették, hogy a megalakult szövetkezet meg­szilárdítását meggyorsítsák. Az emberek nevelése a pártmunka központjában A kommunisták nemcsak a munkában mutatnak példát, hanem a munka megszervezé­sében is. Nemcsak a tagok, a vezetők lépéseit is jól vigyáz­zák, ha kell, figyelmeztetik őket, hogy az emberekkel tü­relmesen, szeretettél bánjanak. A heresznyei kommunisták pártmunkájuk középpontjába az emberek nevelését állítat­ták, mert úgy látták, ez a ki­bontakozó jövő alapja. S erre szilárdan akarnak építeni, — Bízom a heresznyei em­berek munkaszeretetében, jó­akaratában. Az emberek több­sége szorgalmas, becsületes, azt a néhány munkakerülőt meg úgyis megneveü a közös­ség. Hiszem, hogy nemsokára a környező községek is elcso­dálkoznak a heresznyeiek eredményein — fejezi be Ge­lencsér elvtárs, Lajos Géza December első napján So- mogyváron végérvényesen le­zárult valami, ami ósdi volt, elmaradott és kerékkötő. Szö­vetkezeti községgé alakult a falu. Ezután csak úgy peregtek az események a megnagyobbodott Szabadság Termelőszövetke­zetben. Megszervezték a hat új brigádot, és megválasztot­ták azok vezetőit. Délután már . , ... . . . .összeült az új vezetőség. Vörös “ kikenk az eddigi munkáról. lstvá mezőgazdász javaslatot Azt szeretnek, ha mindenki tájékozott lenne, ismerné a tsz gondjait, bajait, problé­máit. — Sok ember csak azzal tö­rődik még, mi van a földdel, amit belépés előtt egyénileg művelt. A kommunisták min­Somogyvár áttért a kosos gazdálkodásra tett a sürgős tennivalókra. Megvitatták a soron követke­ző feladatokat Ennek is kö­szönhető, hogy a munka meg­indult és folyamatosan halad. Két nap alatt felmérték az egyéniek gabona-vetésterüle­tét. A 370 újonnan belépett den igyekezetükkel azon van- családnak a jövő évi kenyerét nak, hogy mindenkit ráébresz- szenek: ezután nemcsak a be­adott 7—S holddal, hanem a tsz 1200 holdjával kell törőd­niük. Persze nem máról hol­napra valósítható ez meg. Ne­künk, kommunistáknak azon­ban első perctől kezdve hozzá kellett látnunk a felvilágosító munkához, mert az viszont tő­lünk függ, mikorra lesznek a Petőfi Tsz tagjai a közöst fél­biztosítani kell! Eredmény: 38 hold gabona-pótvetés szüksé­ges, még ha ilyen későn is, és ha alacsonyabb lesz is a ter­mésátlag. December 3-án már az új ta­gok közül is számosán befog­tak, és mentek a közösbe dol­gozni. Gelencsér István, Gen- hardt József, Malikó János, Róka István, Kalinics Ferenc már kora reggel kint voltak a Községi tanácsülés Baiatonfüldváron (Tudósítónktól.) A Balatonföldvári Községi Tanács közelmúltban megtar­tott ülésén az óvoda vezetője adott tájékoztatást. Az óvodá­ban jelenleg 35 gyermekről tudnak gondoskodni, mivel új, modern iskola épült a község­ben, és a régi tantermeket az óvoda kapta meg. Nagy segít­séget ad az óvodának a szülői munkaközösség. A továbbiakban a tanácsülés egyhangúlag 8 ezer forintot szavazott meg televízióvásár­lás céljára. A televíziót a klubszobában helyezik el; me­lyet a pártszervezet bocsát a község rendelkezésére. 72 exporthajóba készített bútorokat a Kaposvári Asztalosipari Ktsz A Kaposvári Asztalosipari Ktsz 1952 óta állítja elő az Óbudai Hajógyárban készült exporthajók asztalosipari be­rendezéséit. A tetszetős kivite­lű asztalok, fotelek, ebédlő- és tálalószekrények, bárberende­zések oly nagy gonddal készül­nek, hogy az elmúlt nyolc esz­tendő alatt minőségi kifogás egyszer sem fordult elő. Eddig hetvenkét exporthajó berendezését készítették el mintegy tízmillió forint érték­ben. Ez év második felétől kezdve már új típusú hajók ré­szére állítjuk elő a kapitányi fülkék teljes berendezését, a bárok, ebédlők szalonok búto­rait. A napokban szállították le az ötödik hajó bútorait fél év alatt, s még ebben az év­ben elkészül a hatodik export­hajó berendezése is. A ktsz a jövő esztendőre tíz hajó asztalosipari berendezésé­nek elkészítésére kapott meg­rendelést. határban, hogy a 42 mázsa ga­bona minél előbb a földbe ke­rüljön. Ahogy telnek a napok, mind több új szövetkezeti tag szántja á nemrég még egyéni földeket. Lám az egyik korán kelő — Gyurákovics Imre bri­gádvezető — elégedetten veszi észre rokonát, aki most fogja ki a lovakat. Ugyanis a bri­gádvezetők beszóltak a brigád­juk tagjainak meg a sógornak, komának, hogy igyekezzünk ki a földre, hadd fogyjon el mi­nél előbb ez a késői munka. Egy másik brigád az eddigi egyéxi területek letakarítását kezdte meg. Ne csúfoskodjék a kukoricaszár a határban, s mehessen a földön az eke. Az újak máris érzik a szö­vetkezet gondoskodását. Aki nem rendelkezett fogattal, fut­koshatott, míg valaki szíves­ségből — ha éppen ráért — el­vitte kukoricáját darálni. A Szabadság Tsz-ben minden bri­gádnak kijelöltek egy-egy na­pot és fogatot. A meghatáro­zott időben aztán végigjárja a brigád házait, hogy elvigye a darálóhoz a zsákokat. Bár­mennyire apró dolognak lát­szik is, mégis jólesik ez az embereknek. A szövetkezet a 82 holdas erdejéből elegendő tűzifát jut­tat a tagoknak munkaegységre. Az idei részesedés 45 forint lesz. Talán pár forinttal több is. Havonta a munkaegységek­re 20 forintos előleget osztot­tak ki. Tehát jól gazdálkodtak. Fuller József elnök elmon­dotta, hogy az új tagoknak azt a járható utat akarják meg­mutatni, amelyen ők haladtak eddig, és amelyen nekik is jár­ni kell. A szép kezdést figye­lembe véve remélhető, hogy a jövő évben a Szabadság nagy családja 3500 holdján még jobb eredményeket ér el. Az újonnan belépett középparasz- íok, mint például Sebestyén József és Sveiger Ferenc is bíznak abban, hogy megtalál­ják számításukat. Ha a szövet­kezetben is olyan jó munkát végeznek, mint a múltban, az eredmény nem maradhat el. Örvendetes, hogy nem álltak tétlenül sem a régi szövetkeze­ti tagok, sem az újonnan belé­pők egy napig sem. A kö?\ gazdálkodásra való áttérés te­hát Somogyváron simán é- zökkenőmenteser «■"«■(»tKrM-* (Merénjinc) AZ EGYKORI CSERNEL-KASTÉLYB AN Vadregényes kis park kellős közepén áll a kastély — egy külöq világ. Ragyogó tiszta szo­báiban betegek várják a gyógyulást, s bár té­len kihalt a park, kavicsos utak, kényelmes padok jelzik a napsugaras nyár emlékeit. Ózondús levegőt szívott itt ki tudja hány meg­keseredett életű ember, s aztán életörömét, kedvet, hangulatot, erőt... Olyan az egész, mint egy miniatűr szanató­rium. S ha a betegek néha előítélettel, leki­csinyléssel gondolnak is e félreeső falvacska tüdőosztályára, tévednek, bánhatják, mert egy­re gazdagodik a kórház, mind több beteg kapja vissza életét, egészségét... A tizenegy kórterem tágas, világos, nyitott ablakain ilyen­kor is beáramlik a jó levegő, cserélődik a ha­talmas cserépkályhák ontotta meleggel. Köte­lező alvás van éppen, azaz hogy olvas, akinek szemére nem jön álom. De ágyba kényszerül ilyenkor minden beteg délelőtt és délután is néhány órára. Napközben sétálnak, ebédlőben fogyasztják a finom uzsonnát, vagy éppen ki­nézegetnek az ablakon az épület mögötti gyü­mölcsösbe, ahol a csupasz fák ágai is tavaszt ígérnek... öt esztendeje létesült az egykori földesúr kéj lakában e betegek hajléka, s hogy azóta mi minden ment végbe, hogyan válik igazán kórházzá a kezdetben szinte csak »betegmeg- őrző«-nek nevezhető létesítmény, nagyon ne­héz elmondani. Mert 1955-ben még tüdöszak­Dr. Telkes József főorvos a mikroszkópnál. hogy alig érkezett meg az új röntgen, értesítésit kaptak: ne állítsák munkába, ne szerel­tessék bei, mert újabbal, kor­szerűbbel látják el az osztályt! A gép beállítása előtt 30 ezer forint értékű átépítést hajta­nak végre. S a betegek, akik azelőtt csendesen, beletörődve várták a halált, ma életre ké­szülnek. Mert műtétre készítik elő a beteget, s nem egy eset­ben — az utókezelés után — gyógyultan búcsúzik a hálás* életörömmel tél! ember. A tüdőosztály Budapestre, a Korányi-szanatóriumba külcö súlyosabb betegeit operációra, orvos nélkül, eszközök és szak- lenleg 21-et mutat a statisztika. így volt ez Orsós Miska — így értelem hiányában úgyszólván Nem volt mikroszkóp — pedig nevezik az orvosok e már-már gyógykezelés nélkül tengették az szinte elengedhetetlen ítél* cigánygyereket —* Délutáni pihenő a világos kórteremben. életüket a betegek. Ma két or- a vizsgálatokhoz ma van. esetében is. A műtét sikerüli* vos vigyázza életüket, gyógyít- Az új gyógyszerekből kifogás- most m^r csa^ utókezelésre ja a súlyos betegségeket, dr. tálán az ellátás, s a régi, ki- vissza, s aztán... aztán Telkes József és dr. Hutvágner öregedett röntgen helyett újat előtte az élet... Tamás. És Tolnából, Baranyá­ból, Somogyból hozzák Ötvös- kónyiba a legsúlyosabb tüdő­betegeket, s nemcsak gyógy­szert, kezelést kapnak itt, ha­nem emberi szót is, biztatást, ami oly sokat jelent a beteg számára. Tanítója, társalgója, barátja és segítőtársa az orvos minden betegnek, s családi ügyeikkel, nyugdíj- és egyéb gondjaikkal is bizalommal for­dulnak hozzájuk. Gazdagodik a Megyei Kórház tüdőosEtálya. Gazdagodik, s ezt nemcsak a felszerelések mutatják, hanem a statisztika is, mely szerint egyre több a gyógyultan távozó beteg. 1955- ben egyetlen has töltés volt, je­kaptak. És micsoda nagyszerű Vannak itt EaitaJdk és példája a gyors fejlődésnek, öregeik, nők és fér­Hastöltést végez dr. Hutvágner Tamás alorvos. fiák. Többségük parasztember. Es akad olyan is, aki hazamehetne, nem fertőző már, de a család nem fogadja vissza, nem vállalják gon­dozását. S a terápiások — jobbára gyógyultak — önkéntes munkát végeznek az osztály 40 holdas gazdaságában. Persze pontos napirend szerint, s csak annyit, amennyi jólesik... A kórház kertjének végén még ott éktelen­kedik a községi apaállatistálló. Egészségtelen és nem is épületes látvány. ígéret van már, s a betegekre való tekintettel illene mielőbb teljesíteni. Ezt mondja az orvos, és nagyon szerényen, nagyon halkan fűzi hozzá: — Nincsenek linóleumos folyosóink, nincs minden ágynál rádió fülhallgató, de azért nem vagyunk elhanyagolt intézmény, mint ahogy mondják a »rossz nyelvek«. Egyre többet tan hetünk betegeink gyógyulásáért... U^ounakiosztás az ebédlúbGA.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents