Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-19 / 298. szám

Szombat, 1959. december 19. $ SOMOGYI NÉPLAP A kezdeményezés jó Gondolatok a heresznyei üzemről As asszonyok, és öregek dicsérete Ár első zárszámadás előtt a taszári Új VENDÉGMAR. ASZTALÖ A A Heresznyei Községi Ta­nács nyilvántart egy könnyű­ipari üzemet. Igaz, hogy a gépeik még nem zúgnak benne, de a hónap végén a heresz­nyei lakosok talán mór ennék is fültanúi lehetnek, sőt nem egy közülük részese lesz az új üzemben elindult munkának ifi. A megyei pártbizottság és a megyei tanács segítségével a MértékutáoJ és Vegyesruháza- ti Vállalat a heresznyei volt laktanyában létesített eg> hiánycikkeket gyártó szabó és molinót meg darázstörülközőt készítő szövőrészleget. A nem­rég beszerzett szövőgépet most szerelik fel. A kezdeményezés helyes, összhangban van a párt vi­déki iparfejlesztési politikájá­val. s azt a célt is szolgálja, hogy a mezőgazdaságban fel­szabaduló munkaerőt a kör­nyéken üzemben foglalkoztat­hassák. Előnyére írható az is, hogy azok, akik eddig Heresz- nye környékén csak »bedolgo­zói« voltak a Mértéfcutáni és Vegyesruházati Vállalatnak, most fegyelmezettebb körül­mények között munkálkodhat­nak. Ez csak használhat a vál­lalat gazdaságosságának. Mind ez azonban még korántsem biztosítja, hogy az üzem gaz­daságos lesz, hogy olyan úton indult el, amely cikkeinek hosszú időre tartós piacot biz­tosít. Kérdéses ugyanis, hogy profiljuk — és itt főként a szabórészleg konfekciós áruira gondolunk — életképes-e. Köz­tudomású, hogy konfekcióipa­runk igen fejlett. Vajon ver­senyezhet-e a piacon konfek- oióárujáva! a heresznyei üzem az ország korszerű, sok tapasz­talattal rendelkező konfekció- gyáraival? De ne menjünk ilyen messzire. Megállja-e he­lyét a Kaposvári Ruhaüzem termékei mellett? Egy megyé­ben nehezen boldogul két kon­fekciógyár még akkor is, ha az egyik többnyire hiánycikke­ket gyárt. Konfekcióiparunk fejlődése, a választék bővülése következtében nem sokáig lesz hiánycikk az. ami ma még annak számít És akkor a he­resznyei üzem helyzete nehéz­zé válik a piacokon. Csak azért létrehozni konfekciórész­leget, mert Heresznye környé­kén sok a »csellengő« szabó, talán egy kicsit merész dolog is. Foglalkoztatásukra egy konfekciót készítő ktsz is na­gyon megtenné, s ott valóban készíthetnének kisebb mennyi­ségű úgynevezett hiánycikket. Itt gyors, rugalmas átállással követni is tudnák az állandó­an változó hiányciikkfélfisége- ket. Mi volna hát a szerencsé­sebb profil? A felelet nem egyszerű. Textilipari szakem­berek azt állítják, hogy a kö­töttáruknak — nagy távlato­kat tekintve — világszerte is van jövője. Jóslatokba persze nem lehet bocsátkozni, azon­ban ha csak egy évtizedig lesz is az ötletesen készített, korszerű kötöttáru a piacok keresett cikke, a heresznyei üzemnek már akkor is nyert ügye van. Biztosította jövőjét, fejlődését. Ezalatt ugyanis az üzem szépen felnő, kiterebé­lyesedik. lépést tud tartani a fejlődéssel és bedolgozott pia­cain sohasem jöhet zavarba. Ezzel a néhány gondolattal nem fékezni akartuk a Mér­tékutáni és Vegyesruházati Vállalat szakemberednek, a tanács vezetőinek buzgalmát, amellyel a heresznyei üzemet igyekeznek gyorsan megindí­tani. Ügy véljük azonban, ha elgondolkoznak az említett gazdasági szempontokon, az hasznos lesz az üzem jövőjére nézve. A szerencsésebb gyárt­mányok megkeresése csak eredménnyel járhat. Most az indulás előtt még könnyebb kialakítani a kedvező profilo­kat. mint akkor, amikor már az üzem esetleg hosszabb idő óta valami nem éppen szeren­csés cikket gyárt SÁR, szemerkél az eső Taszá- ron, amikor a szövetkezet ser­tésállományát megyünk meg­nézni egy decemberi délelőttön. Messziről feltűnik az 50 férő­helyes, új sertésfiaztató. Saját erőből építették. Már csak a tetőzet hiányzik róla — aztán jöhet a kemény tél! Lesz he­lyük az elles előtt álló kocák­nak, melyek az ideiglenes, szűk ólakban szoroskodnak. A tavasszal alakult Üj Ba­rázda Termelőszövetkezet egyes tagjai értetlenül szem­lélik a tágas, nagy épületet, mint annyi mindent, ami a nagyüzemi gazdálkodás vele­járója. A gondozóknak külön helyiség épül, ahol meleged­hetnek. Csodálkoznak a nagy ablakok láttáin is, amelyek a napfényt és a világosságot en­gedik majd be a születő kis­malacoknak. Szépek a dán lapályok. Ezek a büszkeségeik! Vigyáznak is rájuk, mint a szemük fényére. Kilencféle takarmánnyal ete­tik őket, hogy jobban fejlődje­nek. Ez idáig 40 kismalacuk fi­cánkol a jó, száraz szalmán. A 207 törzskönyvezett anya­juhnak lesz bőséges helye, ha megtörtént az átköltözés. Máris ott béget néhány bá­rányka. A Háztető mellett csattog a fejsze. Készülnek a szálfák az 50 férőhelyes növendék-istálló­nak. Karácsonyra ezt is felépí­tik. A törzskönyvezett serté­sek, juhok, lovak (80 százalék­ban) után a szarvasmarhákat most tartják törzskönyvi el­lenőrzés alatt. Így a vezetőség­nek minden reménye megvan arra, hogy az egész falut ma­gában foglaló Űj Barázda torzsállaittenyésztő szövetkezet büszke címét viseli hamaro­san. Lelkesen beszélik eredmé­nyeiket. Mindjárt a megindu­láskor 50 hold, 20 év óta ter­méketlen talajt javítottak meg. További 100 hold meszezésére hosszúlejáratú hitelt kaptak. Saját erőből építettek két — egyenként 5 vagonos — kuko- rioagórót. Gerendákat, szalufá­kat Zetorra szeréit fűrésszel vagdalnak szét. A kézi erő mellőzésével naponta 1700 fo­rintot takarítanak meg. Jövőre tervük szerint 313 hízósertést és 59 szarvasmar­hát adnak el. Ebből hozzávető­legesen 890 ezer forinttal gaz­dagodik a szövetkezet. Ezen­kívül tanyészüszőket szándé­koznak pénzzé tenni. A dán sertések utódait tenyésztésbe fogják és eladásra is szánnak belőlük. 100 juh eladásából 490 ezer forintot várnak. Kántás Mihály mezőgazdász úgy számítja, hogy a jövő évben csak az állattenyésztésből egy­millió forint bevételük lesz. Az Idén 3 holdon kertészked­tek, 37 ezer forintot kaptak zöldségfélékért. Megtermelték a 3 holdhoz szükséges oug- hagymát. Megérkezett már a 320 darab melegágy! ablak is. Így a primőr árukból, a 17 holdra növelt kertészetükből Sz. N. Épül a tapsonyiak művelődési otthona Tapsonyban 300 személyes műve­lődési otthon épül egymillió forin­tos költséggel. A földmunkát és a volt uradalmi is­tálló bontását társadalmi mun­kában végezték el a község lakói. A bontásból ere­dő téglát felhasz­nálják az építke­zéshez. A tervek szerint augusztus 20-án adják át rendeltetésének az épületet. A zt mondjak r&la, hogy as ősszel kapál emelt a fe­leségére, mert véletlenül ketté­szelt egy krumplit szedés köz­ben. De olyan hírek is jár­ják, hogy reggelenként ő adja ki az asszonynak az ebédre va­lót, egyébként a kamra kul­csát állandóan magánál tartja. Kidekázza a lisztet, zsírt, cuk­rot, de még a sót sem engedi pazarolni. Igaz, tudja is, mi­ből mennyi kell, mert kilenc évig elváltán, egyedül élt: el­ső felesége nem bírta ezt a kiszámított, zsarnoki életei, am.ikor még krumpliból sem lakhatott jól, utána meg nem akadt, aki a faluból hozzá­ment volna. A mostani fele­ségét is a második megyéből szerezte valami közvetítő vén­asszony segítségével. Nos mit tehetett mást, megtanult főzni — persze, csak a legolcsóbb és legegyszerűbb ételeket —, és •maga kotyvasztotta ebédelt. Vacsorát nemigen evett, reg­gelire pedig nyers tojást szo­kott inni, mellé kis szelet ke­nyeret. Mezítláb járt kora ta­vasztól késő őszig meg csiz­manadrágban. Takarékosko­dott a lábbelivel, akárcsak az étellel. — Fölösleges annyit zabolni, de épp olyan szükség­telen nyáron bakancsban jár­ni — szokta mondogatni, ami­kor szóba hozták előtte furcsa életmódját. No de ez csak az egyik ol­dala Bütykösujjú Miska bá­csinak. Nevét onnan kapta, hogy lábujjain kemény büty­kök meredeztek: tálán még a katonaságnál szerezte, ahol kötelező volt a bakancsviselés. A másik, ugyancsak minden falubeli előtt ismert tulajdon­sága örök ellenzékeskedése, no meg a halállal packázó bátor­sága. Szinte a vérében volt, hogy a fennálló társadalmi renddel szemben álljon, füg­getlenül atth-'-y az számá­ra kedvez': -:■* i agy ellnvo­moritotta. így csipkelődött Bütykösujjú ahol csak tehette — már csak kedvtelésből is — az állam­hatalmat képviselő ttanácsel- nökkel, és vitatkozott órák hosszat a kommunista igazga­tóval. E magatartásáért ver­ték meg a múltban a csend­őrök — mert a száját sem tudta tartani, és egy év alatt kétszer ítélték halálra: egy­szer egy század szökését szer­vezte meg a frontról, másod­szor egyedül lépett meg. Elő­ször itthon bujkált, megtalál­ták a csendőrök, visszavitték, és a hadbíróság halálra ítélte. A kivégzés előtt néhány órá­val azonban egy szemlét tartó tábornagy közbelépésére meg­kegyelmeztek neki, és újra a front legveszélyesebb szaka­szára vitték. Két hónap múl­va már egyedül hagyta ott az egész komédiát — mint ahogy ő szokta mondani —, de most úgy elbújdosott, hogy sehogy sem akadtak nyomára. A fel- szabadulás után tudta meg társaitól, hogy távollétében új­ra golyóra szánták. Szóval ilyen ember volt Bütykösujjú Miska bácsi. lWegyvenötben aztán újra 1 * békésen gazdálkodni kezdett hat hold földjén. Fa­luja felett csak átvonult a front, így háza, gazdasági fel­szerelései megmaradtak, meg a két tehenet is ki tudta tar­tani a felesége. De zsarnokin fukar. volt, krajcároskodott, önmagát és családját egyaránt hajszoló, kegyetlen, kemény szívű gazda. Emiatt negyven­hétben otthagyta az asszony, egy év múlva pedig törvénye­sen is elvált tőle. Miska bácsit nem rendítette meg felesége távozása. To­vább kuporgatott. Csupasz lá­ba alatt nyáron sápved a for­ró homok, esős ' időben locso­gott, csattogott a fekete sár, mint kapával vagy kaszával a vállán a mező felé igyekezett. Még egy tulajdonságáról nem szabad megfeledkezni. Ez pedig az újságolvasási szenve­délye. Azt az újságot rendel­te meg, amelyik a legnagyobb példányszámban kelt el az or­szágban. Azt tartotta, hogy ebben talál legtöbbet, és ez közli a hivatalos álláspontot, így 1956 előtt a Szabad Né­pet, majd a Népszabadságot olvasta, • Ebéd közben vagy még inkább este, lámpafény­nél majdnem minden cikket elolvas, és így alaposan tájé­kozott a világ dolgaiban. Sze­ret vitatkozni a politikai kér­désekről, de meggyőzni nem lehet, mindig maikacsul kitart álláspontja mellett. A közös gazdálkodásról is ‘ ^ megvolt a maga véle­ménye: majd ha olyan jó lesz, aklcor ő is megpróbálja. De addig kivid marad, megél a hat hold földjéből, őt ne is agitálják, mert úgyis hiába. Hajthatatlan ember lévén meg is tartotta ígéretét. Meg­hallgatta ugyan a felvilágosító szavakat, órák hosszat elvitat­kozgatott, de határozottan és keményen mindig azzal fejez­te be a beszélgetést: — Nekem beszélhetnek, én egyelőre nem megyek a kö­zösbe. Ez az utolsó szavam. De azért beszélgetni csak gyűjjenek el. Még háromszor elmentek, ott töltöttek nála csaknem há­rom fél napot, de Miska bá­csit nem lehetett meggyőzni. — Majd ha látom, hogy jó lesz — hajtogatta. — Már az egész falu bent volt, csak Bütykösujjú Miska bácsi kötött ki axiláreUui az Miska bácsi egyéni életforma mellett. De többet vem is ment hozzá senki. Mintha a faluban ott sem volna, úgy elkerülték a házát. — Holnap lesz az alakúid közgyűlés — jár a hír a fa­luban. — Mi már megkaptuk a meghívókat is —, újságolják egymásnak az asszonyok a há­za előtt. Miska bácsi a favágító körül szöszmötöl. Eddig sem volt kedve dolgozni már reggel óta, de amikor ezt meghallja, előre ballag az utca felé. Nem megy az asszonyok közé, csak a ve­randára áll be, hogy a beszéd­jüket hallja. — Minket is kerestek már — hallja a másik asszony hangját —, de nem voltunk otthon. Azt mondják, nem is a kisbiró hordja ki, hanem, a szervezők mennek személyesen meghívni mindenkit. A szom­szédban a tanító úr volt, — Aztán elmentek a gyű­lésre? — Az emberem biztosan ott lesz, de azt mondja a Naca néni, mi is menjünk el. Hát majd még meglátjuk. Az egész falu benne van, nem is tudom, hogyan férünk be a kultúrházba. Aztán halkabbra fogják a szót, és az egyik asszony Bütykösujjú Miska bácsi háza felé int a szemével. z öreg a konyhába megy. Felesége sóspogácsát fannál, a tűzhelyen bableves fortyog. Egy darabig cél nél­kül téblábol az asszony körül, aztán, mint aki nem találja helyét, újra kifelé indul. A fa- vágitóhoz meg', göcsörtös da­rabot igazít a tuskóra, és tel­jes erejéből belesújt. Zuhog, csattog a tuskó, rengeti a. föl­det, szerte röppennek a leha­sadó forgácsok a súlyos csa­pásoktól. Az éjszaka nehezen telik el. Hosszú ideig álmatlanul hall­gatja az öreg fatányéros fali­óra közömbös ketyegését, és friss aggyal egyre a szerve­zőkkel vitázik. Sorolja, bizony­gatja igazát, de valahogy már mások ezek az érvek, mint tegnap, amikor itt voltak. Mod inkább azzal nyugtatja önma­gát, hogy úgyse lesz, aki az elnökséget elfogadja, meg a közös istállók hiánya is lehe­tetlenné teszi a gazdálkodás megindítását. Ilyen és ehhez hasonló érveket sorakoztat fel, de maga is érzi, hogy nem olyan meggyőződéssel, mint másfél nappal ezelőtt. Bárhogy próbálja is elhessegetni magá­tól a gondolatot, csak nem megy ki a fejéből: miért nem jöttek el ma délután is hozzá, legalább beszélgetni! — Eh, nem érdekel — dobja álmat­lanul másik oldalára magát. — Majd megmutatom én, hogy meg tudok élni nélkülük is, egyedül a hat hold földemen. Reggel szomszédját látja ünneplő ruhában, fényes csiz­mában kilépni a ház kapuján. Beköszön az udvarra, és át­megy a másik sorra, ahol már hárman igyekeznek a kultúr- ház felé. Aztán a lányok ha­ladnak el a háza előtt: színes kabátjuk messzire virít a pá­rásszürke levegőben. Asszo­nyok ringatják csipöjükön a ráncos bőszoknyáikat, fejükön sötét kendő. Aztán újra fér­fiak csoportjának beszélgetése hallatszik be hozzá az istál­lóba, maid egy autó búgása jut a fülébe. Aztán csend lesz. Csak az öregek maradnak otthon leg­több helyen ----~"t. ‘-'-ci­n ek a héen'r .4 többiek a kult úroi t honba n szóró ugariak, m unkájának Barázda Tsz-ben szép pénzt várhatnak. Folynál a tárgyalások szerződéses nö­vények termesztésére is. Janki József elnök elisme­réssel beszél a szövetkezet szorgalmas asszonyairól és lá­nyairól. Közülük is kitűnik! Lukács Istvánná, Gál Bélává, Egerszegi Pétemá, Deli Jós zsefné, Fehér Ferencné, Jan- csikity József né. Az 1032 köb­méteres silójukat az asszonyok földelték és taposták. Dobák Lászlóné mumkacsapatvezető most már nevetve mondja, mi* lyen hólyagokat tört kezükön az ásó nyele. — Ha a féri iák­ban fele ennyi lelkesedés len­ne... És nem ennyi széthúzás, jobban állna a szövetkezet. De hiába, nem megy a nevelés máról holnapra. Idő kell ah­hoz, hogy elszakadjanak a régi felfogásuktól, és nagyüzemi méretekben tudjanak gondol­kozni. Hogy nem az »enyém« a fontos, hanem a »mienk«, és amit dolgoznak, azt a ma­guk hasznára teszik. Az idős emberek, akik életü­ket végigcselódeskedték, meg­értik az idők szavát. Nem fél* nek a közös munkától. Példa erre a 82 esztendős Erjábecz Pál, aki egész nyáron rendü­letlen szívóssággal dolgozott^ 314 munkaegységet szerzett ok­tóberig. Kelemen Albert 74 éves létére sok fiatalnak pél­dát mutat. 500 négyszögöl ta­karmányt kaszált le egy nap alatt. Munkaegysége 200 körül van. (Szintén októberig.) A megindulás Taszáron sem ment simán. De földjük java­része elsőrendű termőtalaj, fej­lett állattenyésztésük, a kapos­vári piac közelsége, a dús le­gelő, a jó vezetés mind arra engednek következtetni, hogy az Űj Barázda rövidesen gaz­dag szövetkezetté válik... Lassan besötétedett. Az em­berek hazaindulnak a napi munka után. Az irodában még ég a .villany. Nagy Károlyné könyvelő a nyilvántartások fölé hajók Merényi Károlyné vagy az udvaron, a nyitott ab- lakon át hallgatják a gyűlést, J^ütykösujjú Miska bácsi befejezi az almolást. Sarokba löki a villát, aztán elgondolkodva támaszkodik az ajtófélfához. Az istállóban a láncok békés zörgése vegyül a széna ropogásával. Egyéb nesz nem hallatszik a faluból sem. A szomszéd udvarban egy hajlott hátú vénasszony totyog, figyelmesen nézi, amíg el nem tűnik fekete alakja az istállóban. Az utca kihalt. Az öreg egy darabig töprengve, mereven néz maga elé, aztán ránt egyet magán, és nagy, erős lépések­kel a konyhába ront. — A csizmámat! — mordul az asszonyára, és már rántja is le magáról az istálló szagú, agyonfoltozott gúnyát. Néhány perc múlva ott áU ő is az ablak alatt a kuttúr- ház udvarán. Későn érkezett, már megválasztották a vezető­séget: elnökül Kiss Sándor Pistát, jó komáját fogadták eL Élénk beszélgetéssel özönle­nek ki az emberek a nagyte­remből. Az udvaron, kint az utcán még csoportokba verőd­nek, tárgyalják az eseménye­ket, és csak kevesen szállin­góznak haza. Bent a teremben 15—20 em­bertől körülvéve akad rá: már az újszülött tsz terveit tár- gyalgatják, a lehetőségeket és a legsürgősebb tennivalókat, Miska bácsi tétován áll az aj­tóban, aztán maga elé mor­molja: — Majd holnap felkeresem, amikor egyedül lesz. Most nem zavarom.. Aztán magának sem meri bevallani, hogy egy kicsit sze­gyein is magát a **’-- -'* előtti Somogyi Káról}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents