Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

Szerda, 1959. november 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP ÚJRA AZ ISKOLÁBAN Hiba csúszott a számításba Ezt a címet adta első magyar dolgozatának az a huszonegy felnőtt diák. aki a barzencei dolgozók általános iskolájába jár. Az első napon szorongó iz­galommal lépték .át az iskola küszöbét. Ez érthető, hiszen akad közöttük olyan is, aki 25 évvel ezelőtt hagyta ott az is­kola padjait. De izgulnak a fiatal nevelők is — Tálosi Te­rézia, Pajzs Imre, Péntek Ká­roly, Sótonyi László —, mert még nem tanítottak felnőtt diákokat. Felvetődik bennük, hogy milyen módszerrel is ta­nítsanak, hiszen nem gyerekek­kel állnak szemben. Megkezdődik az első óra. A számtanból bizony sokat felej­tettek. De hiszen éppen azért akarnak tanulni, hogy az elfe­lejtett anyagot felelevenítsék, az újat megtanulják. A ceruza egy-két kézben csak nehezen engedelmeskedik. Kíváncsian forgatják a könyvéket, figyel­mesen hallgatják a nevelő sza­vait. Nehéz most még a fizika, az állattan, a számtan, a ma­gyar, a történelem, de ahogy a szavakból kiderült, nem kell őket félteni. Az első tanítási nap után kissé fáradtan lépnek ki az iskolából. Fellapoztuk a magyar dolgo­zatfüzeteket. Érdemes idézni egyikből-másikból. — Dobri Ist­ván tsz-könyvelő így ír: »Hu­szonöt év után bizony nehéz lesz megszokni újra az iskola padjait, s tanulni munka után. Ügy érzem, hogy az itt szer­zett tudást mindennapi mun­kámban haszna niani' tud,om«. Komáromi Mária, a bölcsőde dolgozója ezt írja dolgozatá­ban: »Szere'tem volna régen is tanulni, de szüleim anyagi helyzete nem tetho lehetővé. Amit régen a magam és más hibájából elmulasztottam, most szeretném pótolni.« Simon Istvánné. szintén a bölcsőde dolgozója: »— Már az első órát nagyon megked­veltem. Nem tudom, milyen eredményt fogok elérni, de minden érőmmel a tudás meg­szerzésén fáradozom.« Majd tréfásan hozzáteszi: »Sok si­kert kívánok magamnak és osztálytársaimnak.« Ormánecz István kőműves így ír: »Gyönyörű, felejthetet­len ez az őszi este számomra. Húsz év után újra az iskola padjai közé kerültem. Most már nehezebb a tanulás, de müveit, becsületes polgára sze­retnék lenni hazámnak.« Varga. János parasztfiatal hasonló szellemben ír: »— A mai embernek a tanulás és tu­dás nélkülözhetetlen. Ha kis­sé nehezen fogok is a tanulás­hoz, tőlem telhetőén igyelcszem elsajátítani a tananyagot, hogy társadalmunknak ezzel is I hasznosabb tagja lehessek.« I Legutoljára az egyik fiatal diák dolgozatát idézem: »Bántott a lelkiismeretem, hoigy 1955-ben kimaradtam a hatodik osztályból... örömmel ülök vissza ismét az iskola padjai közé. Ha. sikeresen el­végzem a nyolc osztályt, gép­szerelő szeretnék lenni. ígére­tet teszek, ha sikerül a ter­vem, akkor édesanyámat és i édesapámat fogom eltartani. I Akkor leszek boldog, ha két j karom által gondjukat tudom viselni öreg napjaikban.« A többi dolgozat is egy aka­ratot fejez ki: tanulni, hogy lépést tarthassanak a fejlő­déssel. Amilyen lendülettel fostak a tanuláshoz, tervük bizonnyal sikerül! Kozma György A Tölgyfalvi Legeltetési ^ Bizottság tagjai négy­órás kimerítő vita után úgy döntöttek, hogy szombaton reg­gel az öregerdőn »megejtik a rendes évi legelő- és erdőjo­gokra eső fakiosztást«. A vi­tát nem azért nyújtották ilyen hosszúra, mintha nézeteltérés támadt volna a tagok között az időpontot illetően. Ó, de­hogy! Ebben a kérdésben rö­vid tíz perc alatt megegyeztek. Sőt az osztás gyakorlati lebo­nyolításában is gyors döntés született. Százharminc jogos gazda — százharminc kijelölt fatétel. A többi már a szerencse dolga. Ki milyen cédulát húz a bizottság elnökének zsíros szélű kalapjából, olyan fát kap. Akad erősebb és gyen­gébb tétel. Senki sem vetheti szemére a vezetőségnek, ha az egyik gazda esetleg jobban jár, mint a másik. Mindenki a sa­ját szerencséjének kovácsa — mondták ki határozatilag a le­geltetési »vezérek« az esetle­ges reklamációkra adandó egy­séges választ. És ebben nem is volt semmi kivetnivaló. Miért tartott mégis négy és fél óráig a gyűlés? Azért, mert mégsem lehet mindent »csak« a szerencsére bízni. Cigány, — ló nélkül • • • ségröl felvilágosítani szándéko­zó jó szó. a ►»sértettek«, akik­— Mit ér a cigány ló nélkül? — E riadt-kés erű kérdő mon­dat nemrégen hangzott el a ba- latonkiliti tanácsházán, ahova egymás kezéből tépve a kilin­cset özönlött a falu cigányla­kossága méltatlanfcodm a kive­tett lóadó miatt. Az történt ugyanis, hogy a községi tanács >— -a »jobb későn, mint soha« elv alapján — évek óta húzódó mulasztását pótolta volt. Ä fa­lu lakóinak figyelmeztetésére, akik ne,m jó szemmel nézték, hegy szaporodnak a takar­mánylopások, a tilosban való legeltetések. A lóadó kivetése mind ez ideig elkerülte a cigá­nyokat, akiknek pedig nemigen kell másra ez az igavonó állat, mint arra, hogy kitavaszodván az idő, kocsira kapva csavarog­ni induljanak. — Mi sohasem fizettünk adót! — méltatlankodtak. — Nem tudjuk fizetni az adót. A sok szóváltásnak az oka néis állítólag joguk van adót nem fizetni, s még mások is arról kezdték hordani-vinni a szót, hogy a tanács fellépése cigányellenes. Pedig merő bele- magyarázás, s nem is kicsit ellenséges ízű ilyesmit állíta­ni. A balatonkiliti tanács na­gyon is jól tette, hogy miután ráébredt sokéves mulasztására, szóban forgó intézkedésével ha­dat üzent a falu cigánylakossá­ga vámdorkedvének. Mit ér a cigány tó meg ta­risznya nélkül? Sokat. Embert, aki képes gyökeret verni abban a közösségben, ahova telepe­dett. Aki megtanulja, hogy el­ső kötelessége dolgozni a csa­vargás, naplopás helyett! S ha a kötelességtudat, melyből a kiüti cigányok csak most kap­ták az első leckét, sajátjukká válik, nem lesz olyan sok a panasz apró lop ásóikért, egye­bekért. tása, hogy igyekszik mindent elnézni, ha »csak cigányról, cigányokról« van szó. Hiszen közöttük máris sok a becsüle­tesen dolgozó ember, aki tiszte­letre méltó akaraterővel fordí­tott hátat a cigányság régi életformájának. Dolgozik, hogy emberi otthont teremthessen családjának és magának, gyer­mekeit iskolába járatja. Kár lenne nem felhasználni minde­nütt a mi társadalmi rendünk nagy nevelőenejét azok köré­ben, akik még ragaszkodnak a régihez, a hagyományos csa­vargáshoz, semmittevéshez. S kár lenne azokra is hallgat­nunk, akik kétes indulatokkal »üldözésnek« minősítik az olyan intézkedéseket, melyek igyekeznek új, dologra késztető helyzetet teremteni egy egész településnek. Nem üldözésről van szó, ha­nem nevelésről. A mi közigaz­gatási szerveinknék nemcsak joga, kötelessége is! — Hogyan juthatnánk jobb fához, de úgy, hogy ne lógjon ki a lóláb, ne szúrjon szemet a gazdatársaknak? — tette fel a kérdést gondterhelt arccal Kovács Dani bácsi, a bizott­ság elnöke. — Hát bizony valamit kéne tenni — vette át a szót Sala Gábor, a pénztáros. — Mert én például a tavasszal épülni aka­rok, oda pedig jó fa kellene. — Nekem meg az istállóm akar összedőlni, oda se ártana egy-két jó gerendának való — mondta az öreg Szakállas Ben­jámin kissé kiegyenesedve, hogy súlyt adjon követelésé­nek. S szépen, sorjában min­denki elmondta kívánságát. Igen ám, de mi módon vigyék végbe, hogy ne tudja meg a pórnép. Ez volt a hosszúra nyú­ló vitának az oka. Végül Sala Gábor javaslatát fogadták el. Százharminc cédula közül ki­válogatták a legjobb tételeket, és szétosztottak egymás közt azzal, hogy szombaton reggel, amikor az öregerdőn megkez­dődik a cédulahúzás, a bízott­természetesen az volt. hogy az adófizetésre való többszöri fel­szólítás után megjelentek a végrehajtók, akik eddig nem­igen fordultak meg a falu ci­gánylakta fertályában. Érkezé­sük természetesen nagy riadal­mat keltett. Jajveszékeléssel telt meg a telep, no meg olyan fenyegetőzésekkel, hogy »aki a lovamhoz nyúl, ezzel a fej­szével ...«, és így továbib. Hiába esett minden nyugta­tó, az állampolgári köteäazett­Véleményünk szerint ha-i Somlóképpen kellene eljárnia az iskolai mulasztások miatt kirótt bírságok és más sza­bálysértési bírságok behajtásá­val is, mint a lóadóvaL S nemcsak Balatonkilitiben. minden más községünkben is, hogy a most felnövekvő gene­ráció már ne a múltból maradt törvényen kívüliség levegőjében növekedjék emberré. Igen rossz hatású taná­csainknak az a fajta magatar­Filmelőadás — külön műsorral Aki a Szabad Ifjúság Filmszínház első előadására né­hányszor elvetődött már, annak nem kell magyarázni mit ér­tünk külön műsoron. A szóban forgó mozi alkalmazottait sem kell felvilágosítanunk, mert ők a. saját bőrükön, helyesebben idegeik romlásából tudják, mit jelent kötelességük teljesítése az első előadásokon. Hosszú idő óta kísérjük már figyelemmel ezeket az első, úgynevezett diáké lóadásokat, s végre is hangot ke U adnunk annak, amit sem a nevelők,, sem a szülők nem ttudnak. Helyeseljük, hogy középiskolás fiataljaink nem csavaroghat­nak este nyolc, illetve sötétedés után az utcán, nem látogat­hatják a késői mozielöadásokat. De nem tudjuk helyeselni, még csak menteni sem diákfia*aljaimk, különösen pedig a Táncsics Fiúgimnázium növendékeinek viselkedését e korai előadásokat megelőzően és az előadásokon. Évekig tartó küz­delmünkbe került, mig a nézőtér első széksorait elfoglaló mozibetuárokat annyira-amennyire sikerült lebeszélnünk (itt. ott rendőri segítséggel) arról, hogy ízlést rontó hangoskodó \magatartásukkal a közönséget zavarják. S íme, mit ód a forgandó szerencse! Azok a diákfiatalok veszik át dicstelen elődeik rendbontó szerepét, akiktől elvárjuk, sőt megkövetel­hetjük a művelt emberhez méltó viselkedést! Tudjuk, a fiMálságnak friss, lüktető a vérmérséklete. Mégsem találunk mentséget sem a film eseményeit kamasz­durvasággal kommentáló megjegyzéseikre, sem az áüathang- IEtánzó »művészek« külön műsorára. Nem ontana megszervezni az első filmelőadások ellenőr­ző látogatását pedagógusainknak. Menjenek csak el inkogni­tóban, s próbálják végignézni az előadást a Szabad If júság Filmszínház erkélyéről, mélynek hátsó soraiban oly felsza­badultan csinálja a »zrit« a sok ifjú néző! Mit nekik a ta­nulók szabályzatában a felnőttek iránti viselkedést megsza. bő . passzus! Fenyegetőzhet bármivel a jegyszedönö, óvodá­saknák is nevezheti őket, nem zavartatják magukat! A rend­re intő szavak után — olaj ez legtöbbször tűzre —, egy hanggal még erősebb a kacaj, a nyihogás, s borsosabbak a •filmet kommentáló megjegyzések. Az első előadások »külön műsora« olyan »fényűzés«, «melyet nem engedhetünk meg magunknak! Apróhirdetések Apróhirdetés éra: hétköznap sza­vanként 1,— Ft, vasárnap 3,— Ft. Legkisebb hirdetés 10 szó. Az első szó két szónak számít. Hirdetése­ket felvesz a Somogyi Néplap Lap­kiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka Sándor n. 2. Telefon: 15-16. A vidékiek postán is feladhatják hir­detésüket. Arát a megjelenés után közöljük a feladóval, s befizetési csekket küldünk. ADÁS-VÉTEL Bejáratott, új, 250 köbcentis Simpson eladó. Krezinger József, Pusztaszemes, Kossuth u. 45. szám. ______________________(10473) S zürke tankos 125-ös Csepel fi­zetési könnyítéssel eladó. Tel.: 12-40, 194-es mellék-__________(24962) Ü j típusú, 350-es IZS, luxus Pan­nónia oldalkocsival eladó. Taszár, 15-ös (nős), Balogh. (24959) ALLAS A Földmüvesszövefckezetek Ka­posvári Járási Központja könyve­lésben jártas, képesítéssel rendel­kező beosztott könyvelőket keres azonnali belépésre. Telefon: 13-16. Pontos cím: Kaposvár, Budai Nagy Antal u. 9. (1131) órás szakmunkást felveszünk. Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat, Kaposvár. __________________________________________(10111) A Somogy megyei Faipari Vál­lalat bútoripari szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a vállalatnál: Kaposvár, Katona Jö- zsef u. l. sz._________________(10109) C SERE Budapesti lakásomat kaposvári lakásért elcserélném. Érdeklődni: Kaposvár, Szigetvári u. 22. (24956) VEGYES 14-én 1 db női cipő elveszett, ké­rem a megtalálót, a kaposfüredi állomáson adja le.___________(24961) H ázaspár részére albérleti búto­rozott vagy bútorozatlan szobát keresek. Telefon: 10-25, 93-as mel­lék, Szabóné. (10459) Csiky Gergely Színház BEMUTATÓ ELŐADÁS November 20-án, pénteken este 2 órakor (Csiky-bérlet) November 21-én, szombaton est 7 órakor (Somlay-bérlet) November 22-én, vasárnap este 7 órakor (Bérletszünet) BRÖDY SÁNDOR; A TANÍTÓNŐ Falusi életkép 3 felvonásban Szereplők: Tanítónő: Lóránd Hanna Öreg Nagy: kUmokay Pál Ifi. Na«rv: somi-vvári Pál Nagyasszony: Mihályi Vilcsi Tanító: Eillár István Kántor: Dr. Balázs Andor Kántorkisasszony: Kalmár Zs. Föúr: Csorba István Kánián: Cri’-Sk I á'zló Szolgabíró: Szép Zoltán Orvos: Szabó Imre Bíró: W. Várkonyi Sándor Bérló: Nagy László John: Holl János Postás: Tóth Béla Komornyik: Perczel József Hray Ida: Kürthv Ila Prímás: Sallós Gabor Szolgáló: '.(láb Magda I. öregasszony: Farkas Rózsa II. öregasszony: Gere Ilona III. öregasszony: Virágh Ilona Rendező: KAMARÁS GYULA Díszlettervező: Wegenast Róbert Segédrendezö: Herczeg Zsolt Díszletki vitel: Győri Gy. László Jegyek elővételben a bérleti előadásokra a színházi jegyirodá­ban — Május 1 u. 23., tel: 11-03. — válthatók. sági tagokat is szépen úgy szó­lítja az elnök a kalaphoz, mint a többieket. Nekik is bele kell nyúlni a kalapba, úgy kell ten­niük, mintha abból vennék ki a cédulát. S közben, míg a ka­lapban kotorásznak »szeren­cséjük után«, a kabát ujjábán előre elhelyezett összehajtott papirocskát ügyesen a kézbe kell csúsztatni, és a tömeg előtt a »kihúzott« számot be kell diktálni a bizottság jegy­zőjének. — Remek ötlet, Gábor bá­tyám! — lelkendezett a fiatal Cucogi Jóska, a bizottság leg­tapasztalatlanabb tagja. ■— No, hallod, Jóska öcsém, a naqyapámék idejében is igy csinálták, és nem jött rá sen­ki — válaszolta kissé hetykén és kioktatóén az öreg Sala. zombaton reggel a meg­hirdetett időben min­den jogos gazda az öreg erdőn volt. Megkezdődött a cédula- húzás. Az elnök katonás han­gon szólította a kalap mellf a jogosokat. — Horváth Ferenc, Kása János, Horváth Dénes — visszhangozta az erdő a neve­ket. Sala Gábor, Cucogi József bizottsági tagok nevét hallva elismerően bólogattak a falu­siak. — Ez igen — mondogat­ták —, itt van igazság. A bi­zottságiaknak sincs kivétel. Ez az igazságos bizottság. Nem olyanok, mint a régiek voltak. Minden ment szépen a maga rendjén, úgy, ahogy azt meg­beszélték. — Szakállas Benjámin! — kiáltotta még hangosabban az elnök. Erre az öreg Béni bá­csi, a bizottság rangidős tagja a kalaphoz lépett. Keverte a cédulákat jobbra, aztán balra, I es mindig szaporábban, ide­gesebben. De a kezét csak nem akarta a kalapból kivenni. — Siessen már kend, mert így sohasem végzünk! — szól­tak rá a ltörülállók. De az öreg csak nem vette ki kezét a ka­lapból. Végül már az elnök sem állhatta meg szó nélkül. — Mit kotorászol ilyen sokáig? — szólt rá erélyesen. — A cédula!... elvesztettem a cédulámat, Dani — mondta az elnöknek megszeppenve. — Bizonyosan belekevertem a ka­lapba. Amikor szólítottál, még a kabátom ujjábán volt. — Megfeledkezett arról, hogy hol van, és ezeket a szavakat oly hangosan mondta, hogy min­denki tisztán hallhatta. Az el­nök ijedtében a földre ejtette a kalapot. — Miről beszélsz, Béni? —; ripakodott rá az öregre. — Hát tudod, arról a cédu­láról, mi a kabátom ujjábán volt. — Micsoda?! — kiáltották szinte egyszerre a körülállók. — Szóval így állunk! No, ez aztán szép bagázs! Csalnak, lopnak, becsapnak bennünket — kiáltották minden oldalról. — Vissza az egészet! — adta ki a jelszót Keresztes János. C még azon nyomban, ott ^ az erdőszélen új bizott­ságot választottak a tölgy falvi jogos gazdák. Azóta ebben a faluban csak feltúrt kabátuj- jaJ lehet cédulát húzni faosz­táskor az ehlök zsíros szélű kalapjából. Wirth Lajos Miért nem a hamutartóba? Megyeszerte egyre tisztább, ízlésesebb boltok, vendéglőik várják a vendégeket, vevőket. Az osztopámi italbolt vendég­szobájában tiszta a ácis'Zolgáló asztal és a vendégasztalck. Friss terítő valahányon és ha­mutartók.' Néhány pillanatnyi vizsgálódás viszont azt mutat­ja, hogy a korai vendégek még nem tanulták meg a kulturált magatartást. A hamutartók üresek és tiszták, de a térítő­kön és a földön szanaszét ha­mu, cigarettavége'k, gyufaszá­lak hevernek. A boltkezelő ezúton is tilta­kozik, és kéri jóízlásü vendé­geit, hogy vele együtt segítse­nek ügyelni a tisztaságra. Mert a tisztaság nemcsak fél egész­ség, hanem szép1 is. A WtCftG védi tulajdonát az ÁLTALÁMC haztartAij BIZTOSÍTÁS Állami Biztosiló KÖSZÖNETNYILVANirÁS Ezúton mondunk köszönő- I tét mindazoknak, akik felejt­hetetlen férjem, Várhegyi L-ászló temetésén részt vet­tek, és megjelenésükkel fáj­dalmunkat enyhíteni igye­keztek. (10471) A gyászoló család. Elektromérnököt vagy elektrotechnikust és gépész- vagy általános mérnököt 3—5 éves gya­korlattal felveszünk. Rész­letes önéletrajzot »Megyei székhely 24955« jeligére a Hirdetőbe kérünk. (24955) A Somogy megyei Tégla­gyári Egyesülés a Tüske­vári Téglagyár építkezésé­hez azonnali felvételre férfi segédmunkásokat keres. Jelentkezés: Kapos­vár, Május 1 u. 16. I. e«m., munkaügyi osztály. (10115) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SOEAK JÓZSEF. Szerkesztőseg: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon: 15-10, 15-11 Kiadja: a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 15-16 Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. * 4075 Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyai Posta Elő­fizethető* a helyi postahivatalokná és Dostáskézbesítőknél előfizetési díj egy hónapra U#- Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents