Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-17 / 270. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1959. november H. 1 Őszi munkák a szövetkezetekben AZ ŐSZI VETÉSEK a szö­vetkezetek nagy részében már korábban befejeződtek. Csupán néhány szövetkezetben maradt az eső utáni időszakra is vetai- való. Ez utóbbiakban inkább munkaszervezési hián.yo-sságoik- ból adódott a lemaradás, de ennek gyors felszámolásához idejében hozzáfogtak. A terme­lőszövetkezetek többségében mindent megtettek, hogy' a kor­szerű agrotechnikai feltételek biztosításával megteremtsék a jó gabonatermés alapjait. Ma már tudják termelőszövetkeze­teink, hogy a gabonatermesztés is belterjesebbé tehető, ha a ga­bonát táblásán termeljük, ha igyekszünk a megfelelő előve- teményeket biztosítani, ha jó talajmunkát végzünlj, és több műtrágyát használunk fel. A táblás művelés lehetővé teszi a gépek gazdaságos kihasználá­sát, ez végső soron a termelési költségek csökkentésében és a nagyobb terméshozamban fog megmu t atkozn i. Igen örvendetes, hogy az idén minden eddiginél jóval több. csaiknam • 4000 vagonnyi műtrágyát használtaik fel tsz-eink. Az őszi gabonák föld­jébe — az előveteményektől függően — kát. holdanként 150 —200 kilogramm, sőt egyes ese­tekben még ennél is több mű­trágyát munkáltak be. Ez a mennyiség országos viszonylat­ban is kiemelkedő. Megértet­ték és elfogadták a szakembe­rek tanácsait, és általában he­lyesen használták fel a műtrá­gyát. Az őszi gabonáknál a sztj- perfaszfátot és a kálit a le­szán fással egy időben munkál­ták a talajba, a nitrogén mű­trágyát pedig — ahol az előve- temény ezt szükségessé tétté — a vetés utáni talaimunka előtt szórták ki. Nagyon sok terme­lőszövetkezetet lehetne felso­rolni — mint pL a tapsonyi Rákóczi, a szentgálpskéri Zöld­mező, az igáid Aranykalász —, amely a tavasszal kezdte meg a munkát, és több műtrágyát használt az őszi vetések alá, mint a régi termelőszövetkeze­tek egy része. Igaz, hogy szük­ség is volt erre. mert Az újon­nan kialakított táblák egy .ré­szén kedvezőtlen volt az előve- temény, és ennek hátrányait a nagyobb adagú műtrágyával és megfelelő talajmunkával tud­ták ellensúlyozni. Hasznos be­fektetés ez. hiszen a ráfordító V- kiadás többszörösen megtérül A termelőszövetkezetek kitisz­tított vetőmagot használtak, ve­tésterületüknek több mint 40 százalékán államilag ellenőr­zött minőségi vetőmagot ve­tettek el. 400 vagon kiváló ér­tékű, jó csíraképességű és tisz­ta vetőmagot használtak fel. Gondoskodtak az üszögfertőzés megelőzéséről: nagyüzemi gé­pekkel csaknem 200 vagon bú­zavetőmagot csáv,áztattak meg. A gépállomások traktorosai fáradságot nem kímélve, nyúj­tott és kettős műszakban dol­goztak, s a legutóbbi dekádje- lentés szerint traktoronként el­érték a napi 6 normálholdas teljesítményt. A rendkívüli szá­raz talajokon csak a szokásos­nál jóval nagyobb munkará­fordítással lehetett elkészíteni a vetőágyat. Sok esetben a szántás elmunkálása a többszö­rös hengerezés, tárcsázás miatt annyi munkát követelt, mint maga a szántás. A munkáknak haladni kellett, mert az idő sürgette a vetést. Nagyon jól tudták, hogy magas termésho­zamot csak úgy érhetnek el, ha az időszerű munkákat kellő időben és minőségiben végzik el. Bebizonyították tsz-eink és gépállomásaink, hogy nincse­nek leküzdhetetlen nehézségeik. Hozzáértéssel, jó szervezéssel, a gépek gazdaságos üzemelteté­sével megoldották feladataikat. A GÉPI MUNKÁK — bár a munkaráfordítás lényegesen nagyobb, mórit az előző évek­ben — a termelést, olcsóbbá te­szik. Egy kát. hold gépi vetés ugyanis fele annyiba kerül, mint a fogatos vetés. Egysze­rű számítással be lehet bizo­nyítani, hogy a vetést előkészí­tő munkák összessége önköltsé­gi áron kát. holdanként mint­egy 400—500 forintba kerül at­tól függően, hogy mennyi mű­trágyát használnak fel. Nem szorul különösebb magyarázat­ra, hogy a táblásam elvetett gabona termelési költségei lé­nyegesen kisebbek, mert nem­csak a vetés, hanem a növény­ápolás, a vegyszeres védekezés és a betakarítás költségeit is éppen a gépesítés következté­ben csökkenteni lehet Az el­múlt évek tapasztalatai igazol­ják, hogy a szocialista . nagy­üzemek gabonából mázsákkal termeltek többet kát. holdan­ként. mint a kisüzemek. Ebből az is következik, hogy 1 mázsa gabona előállítási költsége jó­val olcsóbb, s ez a nagyüzem jövedelmezőségét a gabonater­mesztésnél is kedvezőbben be­folyásolja. Csak a vetési mun­kák költségeit vizsgálva a gép­pel végzett szántásoknál és azok utómunkálatainál holdan­ként mintegy 400 forintos meg­takarítást lehet elérni a foga­tokkal végzett szántás-vetési munkákhoz képest. Köztudomású, hogy a mi ga­bonaáraink lényegesen maga­sabbak a világpiaci áraknál. Az árakat tovább emelni nem lehet, sőt az a teendő, hogy a termelési költségeket csök­kentsük, csak így lesz gazda­ságos e fontos növény terme­lése. A termelőszövetkezeti pa­rasztok már tud iák — s az egyéni parasztok egyre na­gyobb tömegei is felismerik — a gépesítés adta lehetőségeket és azt, hogy a nagyüzemi táb­lákon a gépeket jobban ki le­het használni, gazdaságosabban lehet üzemeltetni. Azokban a szocialista nagyüzemekben, ahol a vezetés megfelelően irá­nyította a munkákat, idejében végezték el a vetést, és akko­ra területen vetettek kenyérga­bonát, amely az üzemi szük­ségletek mellett az ország ke­nyérgabona-készletének gyara­pításához ‘ is hozzájárul. Tsz-eink a táblák kialakításá­val egyidejűleg gondoskodtak arról, hogy a következő gazda­sági évben a legjobb elővete- ményeket biztosítsák a kenyér- gabonának. és kialakítsák a helyes vetésforgót. NEM ELÉG AZONBAN, hogy a tsz-ek az őszi vetések­nél megtettek mindent a hoza­mok eléréséért. Néhány héten belül az istállótrágyát ki kell hordani a tavaszi vetésű növé­nyek területére, és el kell vé­gezni az őszi mélyszántást. Az erőgépek mellett a fogatokat is állítsák rá ezekre a munkákra. A jelenlegi kedves» időjárás minden arra alkalmas idejét használják ki, hogy e munkák elvégzésével a nagyobb termé­sek előfeltételeit megteremt­sék, mert csak így válnak tsz-éimk jövedelmező nagyüze­mi gazdaságúkká. Nagy feladat jut ebben a szövetkezetek szakembereinek, akik az adott­ságóknak megfelelő vetésterv kidolgozásával a munkák irá­nyításának alapját megadják. Molnár Imre megyei fömezőgazdász Nagybajom novembere (in.) Az esti félhomályban asztal fölé görnyedtek az emberek. Kívülről is jól látszott, hogy odabent, a tanácselnök szobá­jában még nem fejezték be a munkát a falu vezetői. Az asz­talt hatalmas papírszőnyeg bo­rítja, fehér oldalára gondos kezek rajzolták rá a falu tér­képét. Véletlenül se maradt volna ki egy ház vagy utca, s a porták kockáiba tintával ír­ták be a nevéket. Kányási Kálmán párttitkár, Dómján László tanácselnök, János bácsi, a helyettese és két- három ember a járási vezetők közül — ők beszélgettek ott megfontolva minden szót, min­den mondatot. Ügy néztem, mintha a paraszti élet táborno­kai ültek volna haditanácsot a szocialista mezőgazdaság csatá­jának megvívása előtt... A tervek elkészültek már. Nem most formálódott az el­gondolás, hanem még a ta­vaszon, amikor oly közel állt a falu az új életkezdéshez. Sok parasztember görnyedt akkor ugyanígy az asztal fölé... A szövetkezet-fejlesztési bizottság és az állandó bizottság tagjai voltaié ők, szinte valahányan az egyéni kisparcellák művelői. Arról vitatkoztak, hogyan ala­kíthatnák ki jobban a tsz- központokat, melyik utca, me­lyik tanya vagy puszta hova tartozzék, s szépen, apróléko­san felosztották a csaknem húszezer holdas határt: -. , A,?s mondják, — és meg is értem — nem ment könnyen a dolog. Mert ha még tsz-tagok lettek volna! De így bizony óriás verítékcseppek gyöngyöz­tek a homlokokon, s néha ki-fci- buggyamt az egyéni birtok fél­tésének gondolata. Hanem mi- nólunk az emberek már fele­lősséget éreznek egymásért is, és — nagyon szép. igazán biz­tató — ez szorította háttérbe az egyéni gondolatokat, ez tet­te táltossá, józanul, megfontol­tan és előrelátóan tervező­vé az egyéni gazdálkodót..; Örömmel hallottam ezeket, s tisztábban láttam már: hon­nan fúj a szél, mó az indítéka, hogy mindenfelől ezt hallom : mi már felkészültünk a nagy csatára, melyet önmagunkban kell megvívni..: Akkor — a tavaszon — tanácsülésen is el­mondták, hogy az új gazdasá­gi évet már más módon kezdik a bajomiak. És azóta? Áz el­nök így fogalmazta meg az érdeklődő falu helyzetét: — Volt r3 példa, hogy meg­egyezett a vezetőség: ezen vagv azon a tanácsülésen — sok téma lévén — nem beszélünk a szövetkezetről. De meg lehet tenni? Ha hallgattak a vezetők, szóltak helyettük a parasztem­berek. Voltaképpen nem is tudtunk tanácsülést tartani úgy. hogy ne vitatkoztunk, ne szóltunk volna a jövőről... Ugyan milyen következtetést vonhat le ebből az idegen? Azt, hogy a nagybajomi parasztnak nem most kell döntenie, bizo­nyára megtette már, há nem hangoztatja is mindenütt... Egy kicsit, ha rövid ideig is, de beleélhettem magam a falu gondolatvilágába. És éreztem a beszélgetésekből, az emberek véleményéből, az egész falu hangulatából, hogy nem ma­guktól jutottak el idáig. Mert ugyan — bár megjegyeztem, hogy érdeklődők a bajo­miak, hisz önnön sorsukról, jö­vőjükről döntenek — honfiét értesülhetne mindenki oly pontosan az eseményekről, ha éppen nem vett részt a tanács­üléseken? A tanácstagok azon­ban, s kiváltképp a kommu­nisták nem sajnálják a fárad­ságot. Talán nem is mondanám azt, hogy népnevelő-munkát végeznek. Többnek, látom a szokásosnál, mélyebbnek, em­beribbnek. Senki sem szabta meg a feladatot, vágj’ legalább­is nem érződik azokon a ba­ráti közeledéseken, kapuelőtti vagy benti beszélgetéseken, ahol korántsem terhes vendég­ként kezelik a kommunistá­kat. S ők beszélnek, terveznek — együtt a falu népével.;: Érthető, hogy kíváncsian tu­dakoltam: vajon hogyan áll­nak ők maguk a szövetkezeti gondolattal. S most hadd ír­jam ide, mert ez a természe­tes: nagyon egységesen foglal­tak állást. Ne higgye senki, hogy azokra az alkalmazottak­ra gondolok, akiknek életében néni hoz közvetlen változást tsz. A paraszt Ez már a múlté. A tavasszal szervezés nélkül is léptek be a tsz-be, sőt a gépállomás két traktorosa — Illés József és László István — már egy év óta tsz-tag, becsülettel dolgoz­nak, s ők látják el a kovács- munkákat is. A tsz tehát —■ félretéve a régi húzodozást — szívesen várja az »újoncokat-«) De térjünk csak vissza még egy pillanatra az elnöki szoba félhomályába. Éppen a szakem­berekről beszélgettek odabent; Mert arra is kell gondolni: Id irányítja majd a nagy gazda­ságokat, és nem mindegy, hogy hogyan. A terv kész, és jónak látszik. Gyovai Jenő fmsz-me- zőgazdászt hozzák át, és Ko vács Lászlót meg Németh La­jost kell hazahívni. Ebben is egyetértenek ... Megbeszélték,- hogy baromfi- és juhtenyész­tést honosítanak meg a falu­ban, elvégre ki kell használni a naey legelőket, A tervek, a papírok sokasá­gában megvillant egy belépési nyilatkozat. A vezetők össze­néztek. Gondolatuk ugyanott járt, ahol a falu népéé, s lát­tam arcukon az elégedett mo- soljd: egy nappal közelebb ju­tottunk az új élethez. Kialudt a villanylámpa, de nem bú­csúztak egymástól a vezetők. A pánthelyiségbesi politikai okta­tás volt azon az estén, oda menték, s ebben is jelképet láttam, a megváltozott életre készülés jelképét, mely igen biztató fény Nagybajom no­vemberében. Jávori Béla Megvalósult község fejlesztési tervek Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Községi Tanács megállapította, hogy az idei községfejlesztési tervek legna- a’ gycbb része megvalósult. A párttagokról is , Kápolna és a Dózsa György szó van, akik jóval mások előtt | utcában elkészült a járda. A és ugyanolyan vívódás köze­pette döntöttek. Az új élet magva mar re­sáros földjárda helyén aszfalt- járda van mintegy 1300 méte­res szakaszon. A kiemelt jár­wvftwww^wiflft(ViSft(wwM,Av%swgei)))en kidugta hajtásait. a ' daszegély a Széchenyi téren ■* ... ... .. i i-A-í Ti rí i-iri ,-.1 I.—-it A C1 — Magas, nehéz vaskapu előtt mutattam. — És ott holmi tit­80­Utunk meg, amelyet belülről 'ős deszkákkal támasztottak eg. A deszkákat fekete fez­ekkel olyan színűre festet­ik, mint a kaput. Jankowska megkért, hogy csengessek. Csengettem, és az őrbódéból egyrSS lépett elő. Kérdezősködni akart, de ami­kos laboratóriumok vannak? Jankowska újra elnevette magát. — Nem, a ház igazából Grö- ner lakásául szolgál, az udvari épületekben pedig kis pártfo- goltjaJ laknak, ^Győzelem Termelőszövetkezet­iben harminc család murikálko- ídik, ők a közös gazdálkodás {előhírnökei. Vagy talán nem is Shelves így megfogalmazni a {dolgot, elvégre a falu lakóinak fhatvan százaléka tsz-tag volt {itt valamikor. Az emberek is­merhetik hát a tsz belső ügyeit, Valóban, az egyik épület js Mikei Istvánnak, Sebestyén mellett futkosó és homokban játszadozó gyermekeket pillan­Azbán kétszer hosszabbítottak — mondta, Lehet, hogy ez az fayr meglátta Jariko wskát, meg- tottam meg. meg a határidejét. Ön nagyon utolsó vidám nap életemben. hajolt és mar nyitotta is'ki a l0az Tolt hát a mendemon- elhúzUi. ezt a dolgot. Még egy Nem csalt az elöérzete: nem ha-py^t, da: Gröner egész óvodát ren­hónapot adok, 'Blake kapitány, sok vidám nap állt előtte. a kapun túl, amikor már a dezett be a villájában. Ez a Ha egy hónap alatt nem ka- Az országúton futott az villa területére értünk, őrtor- dölyfös gém mégiscsak ember pom meg az ügynökhálózatot, autónk. A friss szél az arcunk- nyot pillantottam meg, mely- volt, emberi érzésekkel. ■mint angol kémet lágerbe irá- ba fújt. Egymás után maradták végig lehetett tekinteni az — Itt dolgozik — mondta az nyitom, és irataira róA>ezetjük, el mögöttünk a kis városszéli egész kerítést; a toronyban asszony, nyilván a villa jelen­hagy »visszatérése nem kívá­natos-«. — A legszívélyesebben mosolygott. — Szeretném, ha méltó lenne bizalmunkra, és előre kell bocsát anom, hogy az én vezetésem alatt nem lesz olyan rendetlenség, mint Edin- ger Obergruppenführer alatt. hazák. — Hová megyünk? — kér­deztem. — Lielupba — kiáltotta. —■ Fél óra alatt ott vagyunk. Nagyobb sebességre kap­csolt. — Hamarosan elvállunk — géppisztolyos SS állt. A kaputól széles, igen tiszta fasor vezetett a park mélyébe. Lassan haladtunk végig rajta. Bálra emeletes ház emelkedett, ultramodern stílusban épült: légi tulajdonosára célzott. Igen nagy tudós, és sokat kí­sérletezik ... A ház előtt állította meg az autót, kiszálltunk; a bejárat­nál nyomban egy SS jelent 'Pista bácsinak, de a többié' [nek is jobbára csak az a (gondjuk: hogyan tudják majd áthidalni a kezdeti nehézsége­ket A Győzelemben — mélynek Kovács István az elnöke — a télen még volt olyan nézet, hogy inkább megmaradnak ők csak magukban. Álláspcntju- ;kat igen finoman így fogal­mazták meg: — Nagyon megnézzük, hogy kiket veszünk fel..; rövidesen elkészül. A Széche­nyi téri játszótér mellett 120 méteres szakaszon -köves út épült. A Kossuth Lajos utcai »táncoló« kőkockák helyén már betonjárda hirdeti a köz­ségfejlesztési terv megvalósu­lását. A parkot bekerítették. A Mező utca villamosításával . is elkészültek. 115 ezer forintért orvosilakást vásároltak. A napokban érkezett meg a MÁV-tól az engedély gyalog­átjáró építésére a bodvica.i vas­útállomásinál. A föld fuvarozá­sát társadalmi munkában meg­kezdték. Minden remény meg van arra. hogy még ebben az évben elkészül a gyalogjáró és a bodvicaiaknak* nem kell a kocsiúton közlekedniük. Nagyatádon csaknem 1 lió forintot költöttek az községfejlesztésre. mű­idén ka­Ha én egyszer egy hónapot mondta egyszerűen, minden át­adok, az egy hónap; ha pedig menet nélkül, azt mondom, hogy lágerbe ke- Meglepődtem, rül, akkor oda is visszük. — Miért? Ez valóban meglepetés volt. Nem felelt, mégpedig olyan értelemben, — Wem fog elfelejteni? hogy gyors hazatérésemet ígér- fordult hozzám hirtelen, te: semmi kedvem sem, volt Iá- —. Nem — vágtam rá gerbe kerülni, egy hónap alatt jankowska nem akart tehat regre kellett hajtani frl- cérkodni veiem; soha többé adatomat. nem tett kísérletet arra, hogy Gröner villájába Jankowsika közelebb kerüljön hozzám, kísért el. Ezen a reggelen azonban ma­— Csarusint nem visszük —• volt a gyöngédség. Nevet­jelentette ki ellentmondást gélt, tréfált, s áltálában, úgy nem türően. — őbenne nem viselkedett, mintha újra tizen- bízom hét éves volna. Vasárnap a szokottnál ko- , Máf ^nem elhagytuk Lie- rábban jött. Élénken, elegén- luPot’ amlkor az be' SSST5dk“-=-ií tűm .to?“"“ Gröner Jankowska elé sie­tett. san, halványzöld nyári kosz­tümben, nagyszélű szalma-ka­lapban, amelyet ibolyák dí­szítettek. Követelte, hogy én is világos ruhába öltözzem. — Azt szeretném, ha ml»den »agyon ünnepélyes lenne ma volt borítva. Felül üvegveran­dák csillogtak, amelyek, mint a repülőgép szárnyai borultak a földszinti szobákra. Kissé tá­volabb a háztól még két épü­let állt, valószínűleg a személy­zetnek vagy a vendégeknek; jobbra a fák mögött tágas tisztás terült el, ott szintén épületek sorakoztak, mögöttük pedig rét zöldellt... Valóságos repülőtér tűnt fel sze mem előtt. Hirtelen megvilágosodott minden. — Mondja, Szofja — kérdez­tem —, ez az a repülőtér, aho­vá a mi főnökünk megérke­zett? — Hiába, maga tud követ­keztetni! — jegyezte meg szo­kott gúnyos nevetésével kísér­ve szavait. — A németek még­kanyarodott a kocsival, és ha­marosan egy magas téglafal mellett haladtunk el, amely , ,, .... . , mögött dúslombú fák koronái f? f°?adhat^ ot e9'J nemet zöldelltek. katonai repülőterén. ~ — itt vagyunk — mondta — Mindenesetre különös mély sóhajjal. nyaraló ez — állapítottam meg. — Ez Gröner villája?—cső- — őrség, repülőtér... — A dálkoztam. házra és az udvari épületekre — Már vártuk önt, kedve­sem __ ! K ezet csókolt, velem kezet1 fogott, és felvezetett bennünj két. A tágas, világos szalonban, amely tele volt virággal, Pohl- mann ült és még két úr, akik, mint később kiderült, Rosen­berg gauleiter irodájának ma­gasrangú hivatalnokai voltak. Már csak ránk vártak az uzsonnával. Az asztalnál stílusos beszél­getés folyt. Érintették a német parancsnokság új stratégiai terveit, gyengéd iróniával nyi­latkoztak Göbbels legutolsó be­szédéről, azután az absztrakt szobrászatról vitatkoztak, meg­állapították a német zene fel­sőbbrendűségét az olasszal szemben, továbbá Gröner leg­újabb tudományos felfedezésé­ről esett szó ... — Folytatjuk — Félig ülve, félig állva ? Lassan már szinte legenda fűződik a tatoi művelődési ház építéséhez. Most azonban nem firtatjuk, miért ment nehezen a munka, miért lett legendás hírű ez a kultúrhaz. Annyi bi­zonyos, már senki sem csodálkozik azon, hogy a megígért november 7-i átadás elmaradt, hiszen ez a szó: »elhalasztot­ták«, idők folyamán összenőtt a művelődési ház fogalmával; Azon azonban már csodálkoznak, sőt felháborodnak — jog­gal—, hegy a nagy költséggel, vontatottan készülő épületben már nyitás előtt hibákat fedeztek fel. Nem tudjuk, ki tervezte az épületet, de jó lemre, ha az illető helyet foglalna valamelyik karzati széksorban. Felnőtt ember erre képtelen, vagy csak rövid ideig bírja ki az ott ülés nyomorúságait. A széksorok túlságosait közei vannak egymáshoz. A tervező megfeledkezett arról, hogy sz embernek lába és térde is van, amit valahova csak el kell helyezni; Ami talán még ennél is szomorúbb: azt mondták az építők, hogy ez már végleges megoldás, mivel a széksorokat beton­ágyakba helyezték el. Mi ennek ellenére azt mondjuk, hogy még nem késő, így hagyni semmi esetre sem lehet, az átadásig rendezzék át a karzat székeit. Ha már ennyi időt vártak a tabiak a művelődési házukra, akkor legalább ne bosszankodva, félig ülve, félig állva kelljen majd végignézniük a két-hárcm órás rendezvényeket. Ha így áll a dolog — bármennyire sajnálatos is — tokább nyíljon meg egv héttel később. a művelődési ház. de akkor kifogástalan legyen. Azt hisszük, igen jogos ez a kívánság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents