Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-15 / 269. szám
Vasárnap, 1959. november 15. 8 SOMOGYI NÉPLAP Bűntudat Pöttöm legényke trappog a lassan száradó gyalogjárón. Világért sem hagyna lei egyetlen útjába kerülő falevelet, mindMég tizenegy éra sem vdlt, a vásárosok összeszedték portékáikat, kirugdalták a sátrak cölöpéit, s morcos, kedvetlen ábrázattal dobálták fel az ütött-kopott ládákat a kocsikegyikre gondosan rálép, s ha a következő levél messzebb van, mint amekkorát apró liba lépni tud, ugrik egyet. Tetszik neki a játék. Arcát pirosra csípte a levegő, orrocskája is olyan piros, mint a cseresznyepaprika, pedig jól fel van öltözve. De ni-sak! Amint a legényke meglátja a megyei kapitányság ajtajában posztóid őrszemet, csapongó önfeledtségé. nek vége. Lassít. Játékáról, az aszfaltra tapadt nedves levelekről megfeledkezve andalog, és amikor egy vonalba ér az őt figyelő rendőrrel, önigazoló hetykeséggel kiáltja oda: ra. — Nincs már a vásárokban semmi fantázia — dünnyögi a köteles. — A szövetkezetek beteszik előttünk az ajtót. Egy kendős, tagbaszakadt asszonyság: arca füstön szürkült, szeme piros gyulladás, a | pecsenyesütő előtt áll, s a félig sült kolbászokat, kifeslett hurkákat káromkodva vagdalja bele egy nagy, pattogott zománc ú lábosba. — A kötél még eláll, de ezekkel mi-t csináljak? — Ossza ki — nevet a lóg- gömbárus. — Marha! — ölti rá nyelvét az asszonyság. — Kész van ám a leotoém, rendőr bácsi! — Igazán? — neveti el magát a rendőr. — Minden leckét megtanultál? — Hangjában tréfás szigorúság cseng, kedvtelve nézi a kisfiút. — Hát... még nem mi ndent. A számtant még... — közben hátrál, hátrál, és jól szemmel tartja a rendőr bácsit. — A számtant nem. Emlékezetében talán a mama korábbi intelmei derengtek fel, amikor meglátta az őrszemet: »-ha nem fogadsz szót, odaadlak a rendőrnek,. elvisz Az állatvásáictór majdnem üres. Az erős déli szél port, ' sárgult levelekét, szálas ökör- ! nyálat hajt a száraz, megtiport I gyep felett. A bejáratnál két fiatal rendőr áll. Kissé odébb, az árok partján népes cigány- család. Amott a korlátnál négy göthös marha. Előttük a I'földön három színes folt: fe- j kefe, kék, piros. Asszonyok, szoknyájuk szétterül, akár a ! borító. Kettő idősebb, a har- [ madik alighanem lányka. A fekete ruhás kötényét : gyűri, fáradt, korán barázdált [ arca remeg, mint aki befelé a dutyiba!« — s úgy érezte, itt tisztáznia kell már iskolás lel- fáismeretét, mert hátha a tanító néni is a rendőrnek, szokott iszáirvi, amikor valaki hanyag, szófogadatkm?! A rendőr értheti, mi játszódik a kisfiú bensőjében, mert mosolyogva nézi, és amikor a gyerek egy váratlan hátraarc- caú futásnak lódul, hangosan nevest. er- öcsi, ne szaladj, elesel! A kisfiú se lát, se hall. Mint büntető kézből és a kötőféktől egyszerre szabadult csikó trap— Megmondtam előre, megmondtam, kár a fáradságért, úgy se lesz vásár. Kinek köll mámg jószág? A kékruhás szeméből törli a port, a szóra idegesen rángatja vállát. — A szövetkezetnek majd kőne! Ingyenbe, kőne! Hogy a rosseb..: A piros ruhás, a gyerekarcú szalámit eszik, villogó fogai között húzogatja a bőrét. Ügy látszik, gondja sem más, ámbár fejét időnként felkapja, s szeme a rendőrök felé villan. A magasabbik felé. pol. Még csak 11 óra van. Még j rendbe lehet szedni a zilált lel-, kHsmeretet, mely az imént I megszólalt. Mert..! ki tudja... Hátha ez a rendőr bácsi lesz itt akkor is, amikor jön az iskolába, és elkéri a számtanfüzetet... (László) Beot a faluban délre kondid a harang — Mi van ezekkel? — pattog a kékruhás hangja. Késő este lesz, míg hazaérünk! — Kocsmádnak, a rosseb egye meg — mondja lemondással a fekete ruhás, s horpadt mellére keresztet vet: a haranggal mondja az imádságot. A másik is követi, ám (Folytatás az 5. oldalról.) már gondolni sem gondolhattak a házasságra. Gáspár sokat betegeskedett, s az eddiginél jobban meg kellett szorítani magukat, hogy a táppénzből megéljenek, s a kezelő orvosnak adhassanak külön valamit. Kérhette volna már, hogy nyugdíjazzák, de azt sem merte, mert a nyugdíj kevés lett volna. Pedig ártott "a szívének az örökös emeletjárás. Otthon is kellett maradnia egy- egy hónapra. Palócné ápolgat- ta, ajnározta, mint a gyereket, elásott anyai ösztönei újra munkálkodni kezdtek ilyenkor. Kívánta, persze, erősen, hogy meggyógyuljon a férfi, de azt is szerette, ha otthon volt, Ügy hozzászokott már, hogy amikor dolgozni járt, napközben igen-igen hiányzott neki. A hatodik év közepén kórházba vitték Gáspárt. Olyan rosszul volt, hogy mentők jöttek érte. Kimerült, fájdalomtól tompult szemével körülsimogatta a lalcást. Azt mondta: — Mire visszajövök, sokat kell főznöd rám, mert egészségesebb leszek, mint valami huszonötéves birkózó — hogy megnyugtassa az asszonyt. De Palócnét nem lehetett becsapni, látta ő, hogy Gáspár búcsúzik a lakástól. Egyedül maradt hát ismét, de a csend most torokfojtogató lett. Nem volt semmi édessége, úgy, mirt azelőtt. Keserűsége maradt csupán. A kórházban el-elnézte a férfit, hogyan válik bőre pergamenné. Elnézte és csodálkozott, hogy ezt a legkedvesebbet és legismerősebbet milyen csúnyán elidegenítette a betegség. Arca. szeme nem ez évé már, a beszéde sem. Hova lett vajon? Majd egy hétig félrebeszélt. Aztán egyszer megszólalt a régi hangján, tisztán, érthetően: — Nekem már el kell mennem, Erzsiké. — Békével menj, Gáspár — mondta az asszony halkan, de sietve, hogy megelőzze a sírást. Másnap elment Gáspár. Talpig feketébe öltözött, azt viselte otthon is, a konyhán is, amikor főzte a szomorú kis ételeit. A szomszédasszony megkérdezte, miért jár feketében? Hiszen nem volt ura, aki meghalt. Nem is illik ez, sérti a kegyeletet, az első, a hites ura iránt valót. Akkor Palócné levetette a feketét, csak belül gyászolt. Akadt olyan is, negn egy, aki szívből sajnálta, igaz részvéttel volt hozzá. Ezek azt tanácsolták, adjon be kérvényt a postához, igazolja, hogy hat évig együtt éltek, hátha megkapja az özvegyi nyugdíjat. Többet, mint az első férje után. Palócné mm hallgatott rájuk, nem merte ő ilyesmivel zaklatni a hivatalt, és nem is bízott benne, hogy foganatja lenne a kérésének. Egy héttel azután, hogy eltemették Gáspárt, beállított a húga. Alig ismerték egymást Palócnévál, a hat év alatt háromszor járt náluk. Nem is sokat kerülgette, megmondta kereken, hogy a ruhákért jött. Neki férje van, két felnőtt fia, itt meg úgy sincs férfi. Ugyan mit csinálnia Palócné a férfi- ruhával? Eladni nem érdemes, ny firték/mk a negyedét sem n '-ni. Palócné hagyta, hogy összecsomagolja a CSER PÁL: BÁTYUSOK hirtelen abbahagyja, a piros ruháshoz fordul: — Ergye, Bözsi, nézd meg őket. Mondd meg apádnak meg a sógorodnak is, ha nem gyün- nek, indulunk. A lányka úgy megy át a rőten, hogy fejét sem emeli fel. Kétszer, háromszor megsimít- ja széllel szálló hajá.t. Amikor a rendőrpk elé ér, arca piros rózsa. — Hová valósi, kislány? A magasabbik nevet rá, s kedvvel fordul utána. — Újlakiak vagyunk — rebben a lány hangja, s szíve hangosan dobol a rékli alatt. Lépését gyorsítja, majdnem fut már. Az utcáról mer csak visz- szatekinteni. A két rendőr komótosan ballag a p>oros úton. A falu egyutcás, hosszan nyújtózik el a köves út két oldalán. A házak, sora furcsa keverék: négy-, sőt hatablákos épületek kuksolnak- szerte, közöttük újmódiak, piros tető az üstöfcük. A kocsma a falu közepén van. Ugyancsak könnyű odatalálni: két tántorgó részeg mutatja az utat, s a messze hangzó kurjongatás is minden járatlant odaigazíthat. Bözsi megtorpan sietbébem. A bejárat előtt többen ácso- rcmak. Az ajfóküszöbön egy bi’gyros cigányasszony kuporog. Söröspohárból rumot iszik. Nagy bátran átlépi a küszöböt, s bekukucskál az ajtón. Alkoholgőz, csípős dohányfüst üti orrba. A terem tele van emberekkel. Egynéhányan csendben ülnek a fal melletti asztaloknál, előttük sör, bor, s kendőibe, papírba göngyölt hazai. A kocsma közepe fekete hangyaboly. Ünneplő- és munkaruhás parasztok, bőrkabátos vásárosok ácsonognak itt, kezükben pohár. Hangosan vitatkoznak, s rekedt hangon énekelnek is. Cifra és rongyos női ruhák tarkázzák a képet: cigányok. Lábuk alatt a padló fekete latyak. — Ki járja el a rókatáncot? — sipít fel egy vénasszonyos hang a kör közepéről. Kék babos ruhájú, félig részeg cigánylányt lökdösnék előre. Most furcsa emberke kapaszkodik fel az egyik székre. Alig nagyobb egy növemdékruhaneműt meg Gáspár óráját is, cigarettadobozát ,is. Hiába kapaszkodott meg a székben, szédült. Nem nézte már, hogyan viszik, ami még megmaradt Gáspárból. Nem nézte, nehógy a földre szédüljön. Csak akkor szólt, amikor a férfi egyetlen fényképét is hozzácsapta a többi holmihoz az a szívtelen. — Ezt az egyet hagyd meg énnekem! Élesen mondta, bizonyára azért felelt rá a másik élesen. •— Ugyan miért? Fiatalkori kép, te még akkor nem is ismerted. És különben is, minek álljon itt az éjjeliszekrényeden? Hogy mindenki megkérdezze, az urad képe-e? Nem is tudnál rá mit felelni. És elvitte a képet is. Néhány nap múlva, estefele vihar támadt. Olyan cudar vihar, mint egyszer hat esztendeje, amikor Gáspár először aludt a lakásban. Palócné félt, le sem mert feküdni. Szeretett volna a kezével érinteni valamit, ami Gáspáré volt. Ami őrizte a nyomát. De semmit sem talált. Még egy levelet sem. Egyszer sem írt neki, mert míg a kórházba nem vitték, egyedien napra sem váltak el a hat év alatt. És akkor Palócné nagy üggyel-bajjál számolni kezdett. Sokáig tartott, pedig egyszerű volt a számítás. Azt adta össze, hogy a hat esztendő alatt mennyire rúgott a havi százkilencven forint, Tizenháromezer-hatszáz- nyolcvan forintra. Tizenhárom- ezer-hatszáznyolcv an forintot kapott azért, hogy neki semmi se maradhasson Gáspárból. A neve sem. Mert öt most is Pa- lócnénak hívják. Pedig Molnár Gáspár asszonya 6. Már a haláláig. gyereknél, apró madárfejét félretartja, aránytalanul nagy kezében piros százast lobogtat. Púpos. Kabátja gomblyukában piszkosfehér krizánitém. Poharat tartó kéz nyúl utána, s bort csorgat a virágra. — Hogy el ne hervadjon! Röhögnek. A cigány! ányok hangja siikításba csuklik. A púpos bamba arcán vigyor torzul. Hangja mutáló gyereké. — Ha eljárod, megkapod! Vehetsz rajta bugyit, nejlonból! A cigányok nyújtott, majd minden átmenet nélküli pattogó, rilmusos dalba kezdenek. A babos ruhást lökdösik. —• Kezdd már, no! A kíváncsiak tülekedve zárják be a kört. Elöl az előbbi zsibongás, csak a különös éneket és a padlón csattogó meztelen láb neszét hallani. Bczsi besomfordál az ivóba. Félénk, fészkéről felrezzentett madár. Nem mer se jobbra, se balra tekinteni, csak a sarok felé igyekszik, ott ül apja a sógorral, velük egy ismeretlen ember. Úgy tetszik, se látják, se hallják a körülöttük levő zsivajt, felsőtestükkel az asztal fölé buknak, adják, veszik egymástól a szót. A lányt csak altkor veszik észre, mikor előttük áll. — Gyüjjenek már! — Ezt izem Vilma nénéd, mi? — kapja fel fejét kapatosén a sógor. — Hát azért se, mondd meg, hogy azért se, mert pékünk itt. dogunk van. Apja feltolja homlokán a sütés sapkát. Mélyen ülő egérszeme derűvel villan a lányra. Zömök, kerek, kunfejű ember, csupasz felsőajkára ugyancsak illene a régimódi, nagy, pödrött bajusz. Pofacsontjai kiállnak. Barna arcán harmad- napos sörte. — Mingvárt, no .:. A kisebbik, a Bözsi — magyarázza szomszéd j árnak. A szomszéd fekete ember, szúrós szemű. Bal arcát szil- ványi anyajegy csúfítja. A lány tekintete kiváncsi an röppen feléje, de mindjárt el is kapja. A két szem meg az a furcsa jegy ijeszti. — Derék lány — ejti lassan a szót —•, maholnap eladó lesz, nem? — Ülj le — nyomja le székére a sógor. — No, csak ülj le, iszen mi is megyünk. Iszol valamit? Csak ne szabadkozz, nem asszonyok között vagy. Mindjárt hozom. — Bartos bácsi. Bartes Károly. Amikor még te nem vó- tál, Vásárhelyen együtt kubikosunk. Egy bandában. Akkor gyüttek ők is telepesnek, amikor má Újlakra. A terem közepén harsogva robban ki a nevetés. — Húzd föl a szoknyád, így nem gilt! — sipít székén a kis púpos. A cigánylány tántorog, majd üres 'zsákként csuklik a földre. Pálinkát öntenek szájába. Tekintete a feje felett lengő százforintoson. — Bolondok! — morog mérgesen Bartos Károly. — Hangja elveszik 'a nagy lármában. — Rendőrök! — kiált be az ajtóban ülő cigényasszany, bugyrát hirtelen felkapja, s iszkol is onnét. A babos ruhás macska mód ugrik fel a földről, a kis ember kezéből kikapja a bankót, s szalad társaival a hátsó ajtó felé. Négy-öt részeg férfi savanyú arccal tántorog utánuk. Mások az utca felé mennek. Egyszeriben üres lesz az ivó. A púpos sírva fakad. — Ne menjetek, mulatni akarok! Vigh Gyuri mulatni akar. Van miből, itt a két üsző ára. Zsebébe markol, egy köteg bankjegyet lobogtat a kocsmá- ros felé. Majdnem úgy bukik le a székről. A sógor kapja el. Káromkodik is hozzá,, mert a kezében tartott söröspohárból majdnem teljesen kilottyan a habos, sárga lé. — Ültesd ide a sarokba, itt majd kialhatja magát — szól komoran Bartos. — Szomszéd falubeli a szerencsétlen. Ez is úgy van, mint ti. A szövetkezettől való félelmében bagóért potyázott el két szép növendéket. Az ajtónyílásra két fekete árnyék esik. A rendőrök lépnek be. Bözsi megrezzan. Szeretne felugrani, elfutni. Lesunyja fejét, akár a bújócská- zó gyerekek, s a félig üres pohár fenekét nézi. Az asztal alatt óvakodva meghúzza, apja kabátját. — Menjünk! Ám azok ismét belemei eged- tek a beszédbe, nem is ügyelnek a lány szavára. A sógor a részeg emberke alatt Igazgatja a széket. Vörösödife mérgében, mert a púpos sehogy sem akar megütni. A kocsmáros és felesége kapkodva rakogatja a feldőlt székeket, az egymásra tolt asztalokat. Tarka kendővel törölgetik a sokféle ital rosszagú tócsáit. — Ideje, hogy jöttek — köszönti a férfi a rendőröket —, azt hittem már, szétvetik a házat. Mind borosain jön ide, megkergeti őket a noha, aztán az isten se bír velük ... — Mégis kiszolgálta őket! — ráncolja homlokát aí őrmester. A kocsmáros tehetetlenül tárja szét karját. Nem tud mit felelni. Az asszon# cserreg he- ’yette: _ Csak a józanját. Aztán n álunk is van tervteljesítmémy, talán fagylaltot nyalassunk velük? — Nomo .;; LelelSOSdnek az egyik frissen törölt asztalhoz Kibogozzák bőrtáskáik szíját. Ennivalót raknak elő. A magasabbik úgy igazítja székét, hogy szembe lássa a lányt. Bözsi ideges, zsebkendőjét gyűri, majd úgy •billenti fejét, mintha az asztalnál hangzó beszéd igen-igen érdekelné. — Talán igazad van, Bartos — mondja apja —, de nehéz beletörődni. Azt is elhiszem ésszel, ha a közösben összefog a nép, könnyebb neki. Ha szépen' vannak. De hát igen nehéz lemondani a fődről... Amikor telepesnek toboroztak bennünket negyvenötben, az is nehéz vöt, pedig csak a talicskát kö.llött otthagyni. Gané világot hagytunk magunk mögött, s mégis megkönnyeztük. Most meg? ... Aszondod, mi kezdjünk? Pont mi? Tudod magad is, mi a telepes a faluban. Bátyusok, kódisok, gyütt- meratek, így tisztölnek maguk között. Köpnének ránk, megátkoznának a legkisebb porci- kánkban is, ha elkezdenénk. De ha az ember jól belegondol, igazuk is van ... — Amikor még legény vótam, a kapuba kiáilottam ... A púpos csukott szemmel nyeggeti a nótát. A sógor még mindig tartja, különben lebuknék a székről. — Csendesen, Gyuri! — inti dörmögő hangján Bartos. — Húzd eléje az asztalit, hadd boruljon rá. — Magát én ismerem — csodálkozik rá álmosan a részeg. — Tudja-e, ki vagyok én? ... .Vigh Gyuri... Senki! Senki vagyok, értik? Hangosan sár. Bözsi szánja a tehetetlent, szemét fátyolosra futja a könny. A rendőr, a magasabbik rendőr kezében fele- úton megáll a falat, teljesen a lányra feledkezik. Társa arcát árnyékolja, hogy rejtse mosolyát. — Nézd — veszi fel ismét Bartos a szót —, mi hat éve elkezdtük. Nehezen ment, igaz, de ma nincs olyan nagyparaszt, akivel cserélnék. Tüzet okádtak ránk, az egyszer biztos. Még máma is ugatnak a régiek, pedig igazán nem volna miért, a tavasz óta ők is bent vannak. Amikor februárban a járásiak megkezdték a szervezést, mondtuk, gyűjtenek közénk. Bátyusok közé? — vágtak vissza..: — Támaszd már meg magad, azit hiszed. ítéletnapig dajkállak? — o'-attan mellettük a sógor hangja. Az asztallal beszorítja egé= szén a sarokba. A részeg felsőtestével ráesik, madárka fejét karjára hajtja, s úgy sipá- kol: — Miért bánt maga engem? Mert ilyen vagyok? — Bátyusok, bátyusok! — veri Bözsi apja az asztal bádog- lapját, minket tán a gólya költött, mi nem vagyunk magyarok? — Varrni vagyunk — dörmö- gi Bartos —, de emlékszem, rá, ötvenhatban a nemzeti bizottságnak senkik se vótun.k, s vannak, akik máma is ezt tartják . . . A sógor, mint aki jól végezte dolgát, visszatelepedett a beszélgetőkhöz. Alig tette le magát, a púpos fellökte maga előtt az asztalt. Tántorogva kereste az egyensúlyt. Könnyben ázó, rángó gyerekarcával sarakba állított iskolás. — Amióta vagyok, senki vagyok!... Mért, mert púpom van? ... Véreres tekintete a lányra feledkezik. Bukdácsolva törtet előre. Lépésnyire áll Bözsiéktől. Jobbra-balra fintorog, aztán csodálkozva méri végig önmagát. Kereső ujjal kitépik kabáthajtókájából a lankadt virágot — Mulattam, na és? ... Én mindig csak pénzért mulatok, azért lehet... Cigányokkal lehet ... Maga jó lány, szemén látom... A falunkban minden lány kinevet... Higgye el, én olyan jó vagyok, ha maga mellém állna... A fiatal rendőr szélesen dobja le kezéből a bicskát, a kenyeret. Majd székét dönti, mikor felugrik. — Nincs valami hely hátul? — kiált a kocsmáros felé. — 'Vigyük ki, estére kialussza magát. — Eladtam a két üszőt, minek kőne?... A vidi vásáron eladom a lovakat is. Minek legyenek? ... Tudom, nálunk is szövetkezet lesz, oda én minek köttök ? A rendőr, a kocsmáros és a sógor karolják. Toporzékol, makacsolja magát — Miért néznék le? Én is ember vagyok, még így csúfam is ... Dögöljön meg a nyomorék, mii? ... Maga jó lány.;; Anyámnak köllöttem csak, szegénynek ... Engem még a szövetkezetbe se vesznek be! Bartos feláll. Remegő szája mutatja, minit rázza az indulat. — Ne félj, közénk mindig eljöhetsz... Vigh Gyurit az ajtónál cipelik. Ostobán vigyorog vissza; — Magát én ismerem: bátyus! A két öreg s a lány némán ül helyén. Egyikük se szól, befelé őrlődnek. — Menjünk! — kiáltja el a lány a csendet. — Így vót, így lesz — töri apja a szót. — Csak vót — dörmög Bartos —, ez már csak madárke- repölés. Ha majd mindenütt szövetkezet lesz, ennek a ke- repölésnek is vége. Meglátod: Csörtetve jön a sógor a rendőrrel. — Nem kell ám megijedni — mosolyog Bözsire a magas legény. — Nem vagyok ijedős — nevet vissza a lány. — No, majd a bálban meglátom. — Melyikben? — Az újlaíkiban. — Maga? — Én. Lassan készülődnek. HéZZ kÖrÜl legalább a mi szövetkezetünkben. — biztatja Bartos Bözsi apját kézfogás közben. Lásd meg saját szemeddel, mint vagyunk, akkor majd te is másként látod. Te, bátyus! — tajzi még hozzá nevetve. — Majd egyszer — hárítja az el az invitálást. Bartos felfelé megy az úton, ők hárman lefelé, amerre a vásártér van. Bözsi az úthajlás- nál visszahatna fejét. A kocsma előtt ott áll a két rendőr, szálasán, magasan, akár a je. genyék,
