Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-10 / 264. szám

Hogyan készül a cukor? A kémia a szénvegyületeik, pontosabban ‘ a szén nrIratok egy csoportját nevezi gyűjtőné­ven cukornak. Megkülönböztet egyszerű és összetett cukrokat. Egyszerű cukor pl. a szőlőcu- kar (krumplicukor, gyümölcs- cukor), összetett cukor a tej­cukor és a nád- vagy répacu­kor. A mindennapi életben ez utóbbival találkozunk a ke­reskedelemben kapható kris­tály- vagy kockacukor alakjá­ban. A világ cikcrtermelésc- nek mintegy 60 százalékát cu­kornádból, és mintegy 40 szá­zalékát répából állítja elő az ipar. Bár a nádból, illetve a ré­pából előállított cukor kémiai­lag azonos vegyüíet, mégis merőben más technológiai el­járás szükséges e kétfajta nö­vényből való előállításához. A továbbiakban a répacukor gyártását ismertetjük. A répa minősége fontos a cukorgyártás szempontjából A cukorgyárak beszerzik a meg­felelő magot, védekezőszerek­kel, művelőeszközökkel, mű­trágyával szaktanáccsal segí­tik a termelőket. A répa magja gomoJvokbain, többesével helyezkedik él, ezért az elvetett gomolyból egy cso­móban több növényke kel ki. Mivel az a cél hogy a répák a földön egyenletesen helyezked­jenek el — s ezáltal a levélzet egyformán kapjon napot —, a bokrocsikálkat megerősödésük után egyelni kell. A répa ugyanis igényes növény. Azt szokták mondani, hogy a cuk­rot úgy kell belekapálni a ré­pába. és ez átvitt értelemben igaz is. A répa kétéves növény. Az első évben tartaléknak ké­szíti a cukrot (melynek kedvé­ért termesztjük), a fajfenntar­tásra, maghozásra a második évben kerül sor. Az első év fezén a cukor szaporodása a répa gyökeiében akkor áll meg, amikor a leve­lek sárgulná kezdenek, ugyanis a cukrot a levélben lévő zöld szemcsék (klorofill hozzák lét­re A répa átlagos cukortartal­ma 15—18 százalék között vál­tozik az időjárástól, a talajtól, a művelés gondosságától füg­gően. Általában szeptemberben kezdődik a répa szedése. A cu­korgyárnak a földtől és levél- zetétől megtisztított, gazmentes répa szükséges. A gazos, földes répa zavarja a munkát, és csök­kenti a napi feldolgozást. A gyárba érkező répát az ún. úsztatókra rakják. Az usz- tatók mintegy 60—80 m hosz- szű betonozott árkok, belőlük vízáram segítségével úsztatják a gvárba a répát. A gyárba ke­rülő répát mosógépben meg­tisztítják a szennyeződéstől, majd súlyának megmérése Után megfelelő gépekkel vé­kony szeleteikre vágják. A sze­letből a cukrot vizáram segít­ségével kioldják. Ezt a műve­letet az ún. diffúziós berende­zéssel végzik el. A cukortól megfosztott szelet, az ún. nyersszelet fontos takarmány, s akár így közvetlenül, akár pedig szárított szeletként fon­tos mellékterméke a cukor- gyártásnak. A szeletből nyert lé, a nyers­lé még piszkos-szürke színű, lycsitásnak vetik alá, s újra centrifugálva ugyancsak kris­tályos cukrot nyernek, ez azon­ban ebben az alakjában nem kerül kereskedelmi forgalom­ba. Újbóli felolvasztás és szén-, szűrőkön való átszűrés után kristályosítva apró szemcséjű Egy diffúziós telep képe. sok »nem-cukor-« anyagot tar­talmaz, ezért tisztítani kell. A létisztitás a cukorgy árakban oltott másszál történik. A nyerslé 13—16 százalék cukrot, majd a mész hozzáadása után kb. 1.5 százalék meszet tartal­maz. A mész oldhatatlanná te­szi a »nem cukor-« anyagok egy részét. Ezután a meszet (Ca/OH/2) szénsavgáz segítsé­gével ugyancsak oldhatatlan szénsavas mésszé (CaC03), ala­kítják át. Az oldhatatlan, »nem cukor-« anyagokat a szénsavas mészcsapadék magába zárja, és ezt a csapadékot mésziszaip formájában kendős szűrőkön kiszűrik. (A mésziszap egyéb­ként ugyancsak felhasználásra kerül a mezőgazdaságban mint talajjavító anyag.) Az így tisz­tított lé már aránvlag sárga színű, kellemes, édes ízű fo­lyadék. A gyártás során ezt a kb. 13—16 százalékos cukorol­datot nagy gőzzel fűtött be­rendezésekben. a bepár lókban besűrítik 58—65 százalékra. Az így nyert oldat a sűrűié. A sű­rűiéből a továbbiakban ugyan­csak vizel párologtatással nye­rik a kristályos cukorpápet. A kristályos pép ezután gyorsan forgó dobokból álló berendezé­sekbe, centrifugákba kerüL A dob palástja lyukacsos sárga­réz-lemez. A lvu'kacsókon a kristályokat körülvevő szörp eltávozik, a cukor pedig bent marad. Forgás közben a dobba gőzt vezetnek be, ez a cukor - kristályokról teljesen lemossa a még ottmaradt szörpöt: az így kapott cukor már fehér, kész kristálycukor lesz. Innen a raktárakba, csomagolásra ke­rül. A leválasztott szörpöket is- > mét besűrítve további kristá­cukrot állítanak elő. Ezt vagy így, apró szemű finamkristály- ként vagy a kodkacúkor-gyár- tás alapanyagaként használják feL Utóbbi esetben a finom- kristály-szemékből álló még nedves cukrot rúd alakba pré­selik, a rudakat megszárítják, s megfejelő gépeken féldara­cuikrot tartalmazó szörp me­lasszá válik. Ezt részben álla­tok takarmányozására, részben a szeszgyártás alapanyagaként használják féL Gyakran hangzik el az, hogy egyik vagy másik cukorféle- ség »édesebb, mert kevesebb vagy több benne a nem cukor anyag«. Ez a megállapítás té­ves. Akár a kristály-, akár a kockacuikrot nézzük, mind­egyikben legalább 99,75 száza­lékos cukortartalomnak kell lenni. Tehát gyakorlatilag mindkét esetben vegytiszta cu- korfóleségröl van szó. Ha ösz- szehasonlitjuk a cukrot ilyen szempontból egyéb vegyipari termékekkel, azt láthatjuk, hogy a cukor nagyobb mennyi­ségben is a legtisztább minő­ségben előállított vegyipari ter­mék. Hazai gyáraink naponta ál­talában külön-külön, mintegy 200 vagem répát dolgoznak fel, s a cukor tartalmának megfe­lelően egy-egy gyárban a napi előállított cukormennyiség 25— 30 vagon. Ahhoz, hogy ilyen nagy mennyiségű répát fel­dolgozzanak. hatalmas gépi be­rendezésekre van szükség. Hogy a méretekről fogalmat alkothassunk magunknak, gon­doljuk el, hogy egy-egy cukor­főző készülékben egyszerre 40 000—50 000 kg cukorpép fő, s egy gyárban 12—15 db ilyen főzőbetendezés üzemel egy­szerre. Természetesen a beren­dezések gőzzel való ellátásához nagy kazántelepekre, a gyár Szeletekre vágják és csomagolják a cukrot bolva normál cukorként vagy mokka-kockacukorként csoma­golják. A rnckka-kockaoukor általában vagy 1 kg-os dobo­zokban, vagy szemen ként í cso­magolásban jut el a fogyasz­tókhoz, a kristály-, illetve nor­mál kockacukor 50 vagy 20 kg-os papirzsákba csomagolva kerül a kereskedelembe. A többszöri átfózés után már kristályosításra nem alkalmas villamosenergiával való ellátá­sához pedig több turbinából ál­ló turbinatelepre van szükség. Egy répafeldolgozási kampány szénigénye csaknem annyi, mint egy megye lakóinak évi tüzeiőszükséglete. Éesy László. a Kaposvári Cukorgyár főmérnöke. Fényképezte: Simon Ferenc, a foto szakkör tagja. Vaszillj Robertovies Viljamsz 1939. november 11-én halt meg 76 éves korában Doku- csajev, Koszlicsev és Szibircev munkásságának méltó folytató­ja, a talajjavító, meliorációs tudomány megalapítója, a for­radalmár tudós, a szovjet ag- robiológia atyja, V. R. Vil- iamsz. Neve elválaszthatatlanul egy­beforrt a here-füves vetésforgó fogalmával. Nagyon sokan csak ezt az egy ténykedését is­merik, pedig Viljamsz kutatá­sainak fö célja a talaj termő­képességének a maximális le­hetőségek határáig való foko­zása volt. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatai során alakította ki talafiépződési elméletét. Sza­kított a talajtan addigi geoló­giai—kémiai irányzatával, és a dinamikus-biológiai irányzat megalapítója lett. Ezzel mint­egy forradalmasította az egész agrobiológiát. Elméletének lényege: 1. A talaj élete a szerves anyagok felépítésének és szét­bomlásának szakadatlan vál­tozása, vagyis a talaj három fö humuszsavfélesége: a szín­telen krénsav, a fekete humin- sav és a barna ulminsav ál­landó bomlásban és felépülés­ben van. 2. A talajképződés egységes folyamat, amely sok változat­ban jelentkezik, azaz az ég­hajlati, földfelszíni és biotikus tényezők alakulása szerint kü­lönböző formában nyilvánul meg. 3. A különböző talajtípusok csak. statikai mozzanatai az időben és . térben hatalmas arányú dinamikai folyamat­nak. Viljamsz szerint ugyanis a jégkorszakok után a talaj- fejlődés főbb szakaszai, Vagyis az egymást felváltó formációk a következő sorrendet mutat­ják: tundra, erdős tundra, rét, fenyves, lomberdő, lombrét, láprét, tőzegmohaláp, sztyepp­rét, sztyeppszikes, sós- és ho­moksivatag. Ezek a jég vissza­húzódása után időben és tér­ben egymást követték, egymás után jelentek meg a jégmentes területeken. Minthogy a ter­mőképesség növelésének edap- hikus tényezői a talajoldatokat, alkotó viz és a növények szá­mára szükséges ásványi anya­gok. ezért e két tényező maxi­mális működésének biztosításá­ra Viljamsz kidolgozott egy mezőgazdasági rendszert, amely az optimális lehetősége­ket biztosítja a tényezők szá­mára. E rendszer a következő elemekből épül fel: 1. Füves vetésforgó, amely évelő füvek és pillangósok egy-két évig tartó egyidejű termeléséből áll. A laza bok- rosodású évelő füvek gyökér­zete között ugyanis kialakul a morzsalékos talajszerkezet, a pillangósok mélyre hatoló gyö­kerei pedig felhozzál. talaj mélyebb rétegeiben lévő kal­cium ionokat. Ezek segítségé­vel viszont a humuszsavak be- burkolják a keletkezett talaj- morzsákat, Így a morzsalékos szerkezetet állandósítják. A növények elpusztulása után viszont emelkedik a talaj nitro­gén tartalma. 2. Célszerű talajművelés, amelyen a kellő módon és idő­ben való talajmunkálatokat ér­ti. Eszerint a talaj alapműve­lésére szolgáló szántási műve­letek rendszere a következő: az aratás utáni gyomtalanító fel­színes tarlóhántás tárcsával; a késő őszi, vejtéselőkészitö mély­szántás előhántolós ekével. Ilyenékor a szántás alkalmával a talaj gyökerekkel átszőtt kb. 10 cm vastag morzsalékos réte­gét az előhántoló befordítja a barázda aljára, az alsó réteget pedig kb. 20 cm. mélységben megforgatja, és a felszínre hoz­za; végül pedig a kora tavaszi lovas gereblyézés vagy fogaso­lás. 3. Kellő trágyázás, mely mindig a növények megfelelő trágyázásából és nem a talaj általános trágyázásából áll. 4. Talajjavítás öntözéssel, amely szorosan összefügg a trágyázással, ugyanis a trá­gyák hasznosítása csak meg­felelő vízmennyiség mellett le­hetséges. A legalkalmasabb módszer a permetező öntözés. 5. Mezővédő erdősávok léte­sítése. Ez a rendszer biztosítja a kedvező mikroklímát a nö­vényzet számára, védi a széltől, elősegíti a nagyobb harma*- képződést. a hó és csavadék megkötését, védi a tálait az eróziós és deflációs hatásokból, stb. 6. Mezei és takarmány vetés­forgók részlege biztosítja egy­részt a gabona, olajos magvak, burgonya stb. termelését, más­részt a takarmányozás szem­pontjából fontos növények termelését. 7. Megfelelő gépek alkalma­zása. Az egységes talajműve­lési rendszer ugyanis lehetővé teszi, hogy megfelelő gépek (forgós hántók, előhántós ekék, trágyázó és vetőgépek stb.) alkalmazásával a mező- gazdasági munka könnyebbé gyorsabbá és jobbá váljék, vagyis a munka nagyfokú ter­melékenységét. Mindezek a rendszerek együttesen biztosít­ják a növények számára leg­megfelelőbb morzsalékos szer­kezetű talaj tartósítását. Viljamsznak a talajjal kap­csolatos vizsgálatai és eredmé­nyei az egész világon ismertek, és a modem agrobiólógia alap­jait képezik. Segítségükkel sor­ra valósulnak meg a szovjet ötéves tervek mezőgazdasági Az úsztatok répával megrakottaa. ALFRED BREHM 1884. november 11-én halt meg Alfred Edmund Brehm, az állatok életének legked­veltebb és világhírű ismertetője. Megtisztelő kötelessége az utókornak a nagy természet- búvár életére való visszaemlékezés. Atyja lelkészként működött, de hivatása mellett a Németországban honos madarak életének egyik legserényebb kutatója és isme­rője volt. Nem csoda, hogy fia már gyermek­korában bensőséges kapcsolatba került a ter­mészettel. Alfred Brehm még iskolás, amikor a pompás természet ezerarcú életének már lelkes rajongója. S bár építész akart lenni, az építészethez való négyévi hűség után 1847-ben afrikai gyüjtőútra indult Müller expedíciójá­val. Ezután élete csupa utazás, gyűjtés, ka­land, élmény és megfigyelői? — nem utolsó sorban pedig munka. Amikor pénze elfogyott. a megpróbáltatá­sok özöne zúdult rá. és társai is elhagyták. 1852-ben gazdag gyűjteményével és a ber­lini állatkertnek szánt állataival elhagyd a Kairót. 1852. júli"' 18-án érkezett nv*g szülő ,r.?ly, -' - •> •’■<••• ő p«« "d rffoa. .i‘ -- i áii ui-á bejár la Spanyol­országot és ismét Afrikát. 1883-ban egy északamerikai előadói körútra indult, s on­nan betegen -tért haza. Még nem volt 56 éves. amikor meghalt. Barátja írta róla: ‘-...olyan igaz volt, mint az arany, lágyszívű, jóakarata mindenkivel szemben, s a szükségben bármi­kor segítségre kész-». Második afrikai útja alatt érlelődött meg Brehmbeai »Az állatok világa-' c. műnek a terve, amelynek későbbi megjelenése után vi­lághírnevét köszönhette. A hat kötetből álló mű 1869-ben indult el útjára. Azóta többszöri kiadást ért meg sokféle (egy-, két-, hat-, tíz- és húszkötetes) változatban. Erről a műről el­mondhatjuk. hogy immár kilenc évtizei alatt az állattan tudományának klasszikus népsze­rűsítőjévé. nemzedékek nevelőjévé vált. Ezért jelentős nálunk a Bibliotheca Kiadó gondozásában most megjelenő-' négykötetes munka, amelyet a modern eredmények feldol­gozásával és a hazai ál’atvilág sajátos jelleg- ••etességeirfek leírásával egészítette’: ki. Három det már megjelent. Várjuk a negyediket. Horváth Zo'tán, « TIT tagja. célkitűzései. Halálának 20. évfordulója al­kalmából méltán emlékezünk a talajtan vilá-viszonylatban is kiváló tudósára. Matusika, József g. tanár. Atomcukor Honoluluban, a trópusi me­zőgazdasági kísérleti intézetben nemrégiben nagyobb mennyi­ségű úgynevezett atomcukrot állítottak elő. Nyersanyagul olyan cukornádat használtak, amelyet növekedése idején rá­dióizotópok hatásának vetettek alá. A hawai szakemberek ilyen módon néhány újfajta cukornádat termeltek ki. Egyes fajták a szokottnál magasabb­ra nőttek, és gyorsabban fej- 'ödtek. az á" -nil pedig ió’ob a cukortartalmuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents