Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
Vasárnap, 1959. november L 6 §OMOGYI NÉPLAP M a reggel vagy háromszázan ücsörögtünk a bútorgyár kapuja előtt. Tudom, az öntödénél, a szövőgyáraknál, a vagongyárnál is hasonló a helyzet. Ügy szorongtunk, mint viharvert bir- kanyáj. Béniről két farkaskutya vakkogat felénk. Ä portás a fülkéje előtt ül, feje búbjára tolta simléderes sapkáját, s messze néz, tán az eget i t vagy a vülanydróton hinta tó idei fecskéket. Időnként valaki bekiált hozzá: — Lesz-e felvétel, Molnár úr? — Mire várnak ott bent, az irodában? ■ — Mit tud, szaki? Az ácsorgó, lipródó tömeg hangulata egyre rosszabb. Ahogy múlik az idő, úgy szalad vele a sokféle ábránd: kenyérről, újságpapírba gyúrt tö- pörtyűről, gyerek lábára való cipőcskékröl. Egynéhányan már oldalognak hazafelé. A többség azonban marad. — Ruczek, a fűtő mondta tegnap — hallom mögöttem —, a gyár tíz vagon gyümöl- csösláda-megrendelést kapott. Én nem tágítok, látnivaló, hogy trükköznek odabent, megvárják, míg eloszlik a tömeg, aztán... — Hülye vagy — felel visz- sza egy másik hang —, ha így volna is, a suszterokat akkor se vennék fel. —- A suszter dögöljön éhen, mi? — Azt én nem mondtam, de mi, gyáriak mégis előbbre valók vagyunk! i— Anyád kínja! Nem mindegy, ki szögezi a ládákat? — A suszter maradjon a kaptafánál! Többen nevetnek. A cipész apró, nagyfejű emberke, arca akár a paprika, s szája széle majd sírásra görbül. Mérgesen köp maga elé, aztán előre fu- rakodik, a kapuig. Bütykös ujjait beleakasztja a dróthálóba, s mint aki se lát, se hall, údvarolgat a kéj undok kutyának. — Szuszíkám, kutyukám, gyere ide! Valaki elkáromkodja magát: — A máriáját, micsoda piszkos pasas ez?! Jobbról, a vasút felől vonat- fütty szalad vijjogva felénk. Már látjuk is a mozdonyt, s kattogva kocog nyomában a kocsik sora. A pesti gyors. Az ablakokból egy-két fej villan félénk, még egy kendő is lobog. — Nézze, mennyi paraszt van itt! — lök oldalba egyik szomszédom. Tényleg. Jobbra is, de egészen elöl a kapunál is a megszokott munkásarcok, munkásgúnyák között sok a nyütt kálapú, bajszos, ráncos, napégette parasztarc. Komoran állnak, egy kicsit idegenkedve, elkülönülve, bátortalanul. Meghallhatták az előbbi szavakat, fejüket mélyre ejtik, mintha szégyenkeznének. Látom, most ősszé bbhúz^dnak, bújnak és állnak mozdulatlanul. — Hé, parasztok, uzsgyi haza! — kiáltja egy öblös hang. — Csali, hajsz! — röhög egy suhanc. Többen káromkodnak, morognak. Szemem az egyik falusin feledkezik. Talán apámmal egyidős. Törtvállú ember, szája keserű vcnású, homlokán, a felcsúszott kalap alatt hófehér a bőre, s azon két mély barázda fut. — Mozdulnak, vagy nem mozdulnak? — lép eléjük tántorgó léptekkel .egy szakadt ruhájú ember. Inge hasítékig nyitott, szőrös mellét kifesziti, rettentő, mocskos öklével hadonászik. — Hagyjon minket! — szólal meg egy fiatal legényforma. — Hagyjon ám az isten! El innét, a gyár a miénk! Egymásnak ugranak — gondoltam. A falusiak a gyárkerítésig hátráltak, hátukat , nekivetették a falnak. — Otthon telivagytok zabál- nivalóval: fehér kenyér, sonka, tej, bor, kolbász, s idejöttök, hogy elvegyétek elölünk a melót? Mars haza, kapálni! Az egyik paraszt a zsebéhez kap. Kést keres — jut eszem- ! be. De tévedtem. Markában öklömnyi kenyérdarabot szorongat, reszket, amint tartja, mint szélfútta ág, s a kenyér kopvanva esik a földre. Fe- •ketesárga. — Kukoricakenyér! Ezt Antos bácsi mondja, aki CSER PÁL: harmadik szomszédunk a Telepen. — Marhák! — mordul a . hangoskodók felé. — Mi bajotok ezekkel? — A keserű istenit! — lohad le a szakadt ruhájú. Ideges ujjal dohányt gyömöszölnek újságpapírba. Hosszan tekeri, nyelvével feketére nyá- lazza. Dózniját becsukja, teszi nadrágja zsebébe. Aztán valami eszébe jut, 'a közeiében álló ppraszt felé nyújtja: 1 — Gyújtson rá, földi! Az fejét csóválja. Kalapját homlokára taszítja. Könyökével csinál utat kifelé. Társai a nyomában. Húszán, huszonket- ten vannak. Ahogy kinéznek, akár koldulni is beállhatnának. Ügy baktatnak a gyárkerítés mentén, mint akik halottat kísérnek. — Fene nagy hősök vagytok! — morcoskodik Antos bácsi. — Ezekkel akartok kikezdeni? Úgy vélem, földesúr mindegyik. övék a fél megye, nem láttátok? Éppen úgy, amint miénk ez a gyár. Ugye, azt mondtad, miénk? Jó vicc! Ha már így van, talán bemehetnénk. Csengessen csak b? valaki. Na, gyerünk, a miénkbe csak bemehetünk? Vagy nem? a szóváltás alatt a portás felkelt támla nélküli székéről, lábait szétveti. A két kutya vicsorgó pofával ugat felénk. A portás befordul házikójába, kihallik, amint a telefont tárcsázza. Kint meredt csend. Két perc, tíz perc? Ki tudja? Minderre egy fekete tábla a válasz, rajta öklömnyi betűkkel: »-Felvétel nincs!-« Mélységes csendben tágul a kapu előtti kör. Kisebb, nagyobb csoportok indulnak erre, arra. Egyesek még visszavisszanéznek, mintha azt várnák, hogy utánuk kiáltsanak. A kapu előtt egyedül a nagyfejű suszter marad. Lekuporodik a földre, a kutyákkal dis- kurál. Antos bácsival ballagunk hazafelé. — Megint csak hoppon maradtunk! Mi az isten csudája lesz így velünk? Böröcz azt mondta, hogy a munkanélküli segélyről tárgyalnak. Tárgyalnak ám! Ha adnak is valamit, mit ér? Engedjék dolgoz- ni az embert. Böröcz könnyen van. ráér tárgyalgatni... Böröcz a szociáldemokrata párt titkára. Mesterségére vasesztergályos. A vagongyárban dolgozik. — Ne félj, öt nem küldik sé- tálai.- Az órabére még most isj négy pengő. Mi huszonnégy* fillérért felvettük volna a J munkát. A titkár úr teli zacs-t kőt kap minden pénteken, s* közben dumál, és harmatost könnyeket hullat felénk. Csak* azt nem mondja, halljátok em-t berek, csináljunk egy kis ren-* det itt, hisz millióan va-* gyünk ... A parasztok is éppen* úgy bent vannak a csőben,* mint jómagunk. Most azok is* bent vannak, hiszen láthattad,J könnyebben is menne a do-* log, mint tizenkilencben. Eh...* Keserűen hullanak Antos* bácsi szavai. Indulat nincs J bennük, így akár nyulairóD vagy galambjairól is beszélhet-* ne. Nyúl és galamb a passzió-* ja. Nem azért tartja őket, hogyJ megegye, s még a mostani,* szűkös világban sem engedi,* hogy kést fogjon rájuk felesé-* ge. Inkább margarinos krump-* lit eszik vagy pacalt. Mondom,* akár nyulairól vagy galamb-* jairól is beszélhetne, de így* annál súlyosabbak szavai. * — Hallottad, az éjjel megint* elvittek négyet a Telepről:* Kiss Ernői, Ipacs Pistát, Sári*( Jenöt és a részeges Tóth Ru-* dit. Nagy dribli ez, én mon-* dóm. Arra jó, hogy a többi* behúzza fülét, farkát. Mert* behúzza, még én is. Mert gyá-- vák vagyunk és ostobák. Eri* is, mások is. Ez a butaság a* mi bajunk meg hogy ilyen Bö-* röcz-féle csibészek vannak a* A KAPU ELŐTT bogáncs, gyérszálú fű még csak növeli a kontrasztot. De csak május közepéig, míg meg nem üli ezt a szeszélyesen bod- rosodó, hullámos zöld szalagot a korom, a füst, a salak pora. Nyolc gyár sorakozik itt egymás mellett, egymással szemben: a bútorgyár, az olajgyár, a kályhagyár, a lenfonó, a linóleumgyár, a csavargyár, a szövőgyár és nz ecetgyár. Az utóbbi isten különös ajándéka itt, a nyitott ablakokon, a tető szellőzőin elillanó savanyú ecet szaga szinte üdítő. Mindig orrba vág ez a szag, s az ember önkéntelenül az evésre gondol: húsra és ecetes uborkára. Magas, kétméteres téglakerítések szegik az utat, vedlettek, kopottak, tele szénrajzokkal, trágárságokkal, szerelmes versekkel, tépett plakátokkal. Az út fasorát kátrányt csorgató villany- és telefon- póznák alkotják. Kiábrándító mindegyik, csak a tetejükön a bimbós porcelánok szépek, ha ragyogtatja őket a nap, s ha a sokféle rézhuzal az enyhe szélben pengve, zúgva muzsikál. Míg kisebb voltam, oda- álltunk a póznák alá, fülünket rányomtuk a kátrányos fára, s ujjongva hallgattuk azt a sejtelmes, dróton szaladó muzsikát. * — Segíts, tépjünk egy kis füvet a nyulaknak! Az olajgyár kerítése egy helyütt befelé gyúródik, mint egy nagy stanecli. A türemlés végén vaspántos, tüskés hátú kapu, alóla rozsdás sínek kígyóznak ki. Iparvágány. A kapun kívül két fakult színű teherkocsi. Régóta állhatnak itt, burjánzó gaz lepi a kerekek alsó felét. Ki tudja, mióta tétlenkednek? Az olajgyár még a tél ■ elején leállt, úgy látszik, ez a két vagon is. A vágányok mentén, de az egész kerítéstorokban is magas a gizgaz, széles a fűszőnyeg, így példázzák a tavaszt s a mozdulatlanságot és az élet tespedé- sét is. Nyulaknak való. — Kék nyulat láttál-e? Gyere el, nézd meg. Bécsikék. Tegnap cseréltem egy óriásbelgáért. Kár, hogy bak. De majd fehérrel pároztatom. Csodaszép nyúl, olyan, mint a legszebb tinta. Délután külön ketrecet készítek neki. Editnek is olyan a szeme, mint a kékítő, mint a legszebb tinta. Nem. Annál is szebb, mint a legsötétebb ibolya. Mi lehet Edittel? — Mit csinálnak itt, hé? ■b~i Iszalad az előbbi emlé- p. kezés. Vége Antos bácsi nyulászati előadásának is. Két rendőr áll előttünk, magas, szálegyenes, t kardcsörtető emberek. Óit állnak a beszögellés sarkán, összehúzott szemmel néznek ránk, kicsit fentről, magasból, ahogy a kerítésre röpült kakas a kaparászó csibékre karál. — Egy kis füvet szedünk, károg zavartan az öreg. A nyulaknak. — Tudhatnák, hogy itt nem szabad tartózkodni! — Ezzel aztán kinek ártunk? — Ne pofázzon, jó? A szabály, az szabály! Induljanak. Kabátunkba tömjük a füvet. Az egyik rendőr cigarettára gyújt, a másik lehajol, marokra fogja a selymes, puha zöldet. Megtépi. — Jóféle — mondja társának. — Az ilyent szeretik ám a tehenek. Legénykoromban a vasút mellé szoktam vasárnaponként kihajtani a két göthös igást, ott éppen ilyen fű volt. — Hát így van a szegény ember — lcapcsolódik a szóhoz Antos bácsi. — Magával is baja van, ami körülötte él, szintúgy: a tehénnel is. a lóval is, a Icecskével is, a nyu- lakkal is. Látják... — Hagyja a dumátf — rándította meg szemöldökét a cigarettázó rendőr. Köszönés nélkül indultunk. Rázott az indulat. Nem a fűért, hisz se nyulam, se kecském, hanem hogy miért van így: az embernek nincs helye még a gyári gazban sem. Antos bácsi leszegett fejjel baktatott. Aztán kitört: — Látod, az a baj velem meg másokkal is: behúzzuk a nyakunkat, suvasztunk, lapulunk, tartjuk a szánkat. Ez a két zsaru vakkantott egy-két szót, s ez elég ahhoz, hogy meghunyászkodjunk. De miért? Hát mi a fészkesfene baja történhetne egy magamfajta melósnali? Se földem, se házam, se verebem. Mit veszíthetnék én vagy a többiek, ha egyszer kinyitnánk a pofánkat, megráznánk az öklünket, s bevernénk ezeknek az and- risoknak a ikobakját? Ezekét? Ezekét, meg másokét is! Tudod, miféle ez a két kardos kandúr? Parasztgyerek, talán még az sem, béres, _ honapszá- mos cseléd kölyke, s ezekkel fojtogatnak bennünket. Aztán ... Na, látod, ilyen hős vagyok én, előtted merek csak hencegni, pedig ott kellett yol- na ... Nem baj, estére visszajövök egy zsák zöldért. . . Hányféle élet kavarog minden emberben? Antos bácsi okos, józan, s egyetlen pillanatban hős, bátor, aztán gyáva is, hunyászkodó is. Mindenki így van? Ilyen leszek én is? — Nézd olyan a vásártér, mintha legalábbis ünnep volna — riasztott fel tépelödé- semből az öreg. i cementkeritések sza'o- /X ta szürke, merev keretben, a szétszórt akácok között, a hosszan nyúló zöld fűpaláston tarka kép látszik a gyári út torkolatából. Majális — jut eszembe a gimnázium lépcsőházába kiakasztott reprodukció; zöld olajon szürke, fehér, piros, kék foltok, harmónia, csend, a tavasz ragyogása, láthatatlan mazsolás kaláccsal, a fű fészkébe bújó porceláncsészékkel, melyekben haboskávé az illatos virág. Öt sáros, rozzant parasztszekér áll a gyepen. Tetejükön csíkos dunyha, félrebillent ketrecek, horpadt ládák. Az egyiken feketekendős aszott asszony, lehunyt szemén, sárga arcán látszik, most csókolgatja a halál. A szekerek rúdja a földön fekszik: öt eldobált vessző. Trágyafoltos tehenek legelésznek erre, arra. Ennek a koszorúnak közepén ott ül a gyár előtt látott húsz nyűttruhás paraszt. Velük együtt lapos mellű asszonyok, ruhájuk pirosa, kékje a színes folt. A »majális-« foltjai. Távolabb hangosan hancúroznak gyerekeik. Antos bácsi rákőnyököl a cementkorlátra, nézi őket. — Serikit se vettek fel — szól nemsokára feléjük. Senkit. Hangja remeg, s körmeivel magafeledten kaparássza a cementet. Azok nem felelnek vissza. — Hova valósiak? A törtvállú, aki apámat formázza, lassan felemeli fejét. — Töltés láváról gyöitünk! Töltéstava, a püspök uradalvm. Nagy major, amint hírből tudom, svájci tehéntenyészete van ott a káptalannak. — Szenlgyörgynapkor kitelt a kommenció — folytatja kérdezés nélkül —, azóta kujtor- gurik, mint a cigányok, de sehova se köllünk. — Aztán most merre? — kérdi csukló hangon Antos bácsi. Látom, pillái remegnek, s tüskés bajszát szopja be alsó ajkával. Nem szóval felelnek. Hárman is felemelik karjukat, s körbe mutatják a világot. Én még nem sokat tudok az élet dolgaiból, de ebben a mozdulatban annyi ketségbeesés volt, hogy összeszorult a torkom. — Krumplis gánicán élünk már egy hónap óta, — sír fel egy asszony. — Maholnap éhen döglünk ebben a rossebes világban! — Miért teremtette a szegényt az isten? — csuklik egy másik hang. — Miért? Miért? — dünnyö- gi maga elé az öreg. Egyszer majd megtudjuk. Te! — kapja el a kabátomat. Szaladj haza, hozzátok ki Adomány Jóskával az összes nyulaimat. A feleségemtől kérj kél zsákot. Hozzátok ki a bécsikéket is... Ki kell bírni, értik? Ki kell bírni... jjgy lökött el magától. II Először nem értettem az öreget, csak jó egynéhány perc múlva, amikor már a telep házai között loholtam, markolta meg szívemet a gondolat: élni kell, minden szegénynek élni kell, s talán majd holnap, ha megérjük, ha mindenki megéri, másként lesz. De a bécsikéket — gondoltam — azért sem hozom ki, hadd örvendeztesse Antos bácsit még ma, holnapig. Hiszen csodaszép nyúl, olyan, mint a legszebb tinta Olyan kék, mint Edit szeme, akár a legsötétebb ibolya. „Jláttuk 3£ő dáhi húesit...“ Az Intézet nagy előcsarnokában egyenruhába öltözötten, ünnepélyes hangulatban várták a mestert Ki-kd- tekingettek az üvegezett csapó- ajtón, suttogtak, izgatottan, és minden idegentől megkérdezték: — A bácsi a Kodály bácsi?. — Nem. ő öregebb, ősz hajú és fehér szakálla van, figyeljétek csak; A sarokban egy kislány olvasgatta a köszöntőt. a másik virágcsokrot nyomott a kezébe, s egy éles pisszenitésre mintha lakatok Zenében élnek a gyermekek, felemelkednek, énekelnek, dúdolnak naphosszat és szívesebben harapnak bele azokba a tudományokba is, amiket különben nem kedvelnek. Zenével itatódnak át a növendékek, és itt kéne lehetőséget adni rá; ahol proletár gyerekek élnek, s akikkel produkálni lehet és kéül. Remélem, hogy a jövő esztendőben az elsősök már itt is zened általános iskolában kezdik meg tanulmányaikat Többen hallgattuk ott Kodály Zoltánt s egyszeriben oly világos lett célja, törekvése. Ugyan miért ne tehetnénk mi többet az ifjú generáció zenei neveléséért, mint eddig? A mester egész életműve erre irányult, s az ő szavát már nemcsak útmutatónak tekintjük. Amit mond, ahogy mondja, s hangjában amilyen tűzzel, lelkesedéssel beszél az ország népének zenei félemelkedéséről, szinte ellenállhatatlan. — Érdemes megfogadni Kovilágon...-r-josszú és sivár a gyárig H át. Nyáron megreked* itt a nap, áttüzesíti aj salakot, a gyárfalakat. Télen* harapva fut erre a szél, ki-* fújja a göncök alól még a lel-* két is. Tavasszal, mint most* is, mocska és kopársága hat,* a kerítések tövében megbújó* nadragulya, papsajt, satnya záródtak volna az apróságok Hámán Kató Általános Isko- Kaposvárott még mind^ nincs dáJy baltán tanácsát.;; Ezt ajkán, egyszerre néma csend la igazgatójával leült a fal zenei általános iskola- Pedig a mondták az -mtézet vezetni, s telepedett az előcsarnokra. Az- melle es elmelyulten hallgat- megye vezetőivel volt talalko- erre dolnak azóta is a vá_ tán felcsattant a taps, az él- ta a létszámában ugyan meg- zásom Galyatetőn s ott ígér- rog zenei képvíselei akik hal. jen, és Kodály Zoltán, aW ak- fogyatkozott de képessegeiben, tek, hogy lesz. Itt van ez a lotMk a ^ hallották kor járt először Kaposvárott, hanganyagában most is kitűnő s<zep intézet, együtt laknak a szavát, mosolyogva nézett végig a énekkar számait Somogyi nép- gyerekek, és minden adottság Búcsúztak a gyerekek, élgy erekseregen. a énekkar számait. Somogyi nép- gyerekek, és minden adottság ^ ^ ^ A köszöntő dalcsokor csendült, aztán Ko- tálcán kínálkozik Nem értem. ^Tazd agorT IT az ősi után csak ennyit mondott: dály műveiből néhány morzsa, És milyen kitűnő hanganyag mester körVeUenül. sok-sok Örülök, hogy ilyen szíves a mester elmerengett. Míg a van itt! Az országban már szeretettel mondta: Nagyon köszönöm, gyere. gyerekek csodálkozva, rajongó nyolcvan zenei általános isfcosen fogadtatok. Én is szívesen tisztelettel nézték a világhírű ía működik és olyan helyeken, “ jöttem hozzátok, hisz én is zeneköltőt, ő távlatokról, lehe- ahol csak erőfeszítések, nagy ’ zepe , . vasutas gyerek vagyok. s -, tőségekről beszélt. Nem tud- áldozatok órán születhetett. A _ Feicsattant a tapsvihar, s a* A MÁV Leánynevelőintézet nám 620 szerint visszaadni, minisztérium is vizsgálja mór, épületben lazas izgalommal . . , amit mondott, de lényege ez: mi lehet az oka, hogy a zenei mesélték később a gyerekek: kultúrtermében akkorra felső- zgnei iskolát Kapos- általános iskolákban sokkal _ Láttuk Kodály bácsit; !s rakozott az énekkar. Kodály várnak! Valahogy így mondta: jobb a tanulmányi eredmény, Zoltán Kocsis Lászlóval, a — Szomorúan hallom, hogy mint másutt, Megmondom. J- B,
